BK ÍH 2021/34.
BK ÍH 2021/34.
2021.06.01.
A végleges hatályú foglalkozástól eltiltás alóli mentesítést az elítélt az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónál kérheti. Így ebben a kérdésben a mentesítés elbírálására egyébként jogosult bíróság hatáskörrel nem rendelkezik [Bv. törvény 69/C. § (1) bekezdés; Btk. 53. § (4) bekezdés].
A terheltet a megyei bíróság 2010. augusztus 13. napján kihirdetett ítéletével, mely az ítélőtábla határozata folytán 2011. január 28. napján emelkedett jogerőre, vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt 5 év börtönre, 4 év közügyektől eltiltásra, 200 napi tétel, összesen 500 000 forint pénzbüntetésre és az adóellenőri foglalkozástól végleges hatályú eltiltásra ítélte.
Az elítélt 2019. május 24. napján bírósági mentesítés iránti kérelmet terjesztett elő a törvényszéken, melyben munkavégzéshez és továbbtanuláshoz kérte a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítését.
A törvényszék 2019. augusztus 29-én kelt és véglegessé vált végzésével az elítéltet a megyei bíróság, illetve az ítélőtábla ítéleteiben 2 rb. vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt kiszabott 5 év börtönbüntetés, 4 év közügyektől eltiltás, 200 napi tétel pénzbüntetés és az adóellenőri foglalkozástól végleges hatályú eltiltás mellékbüntetés kapcsán a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesítette.
A megyei főügyészség 2020. február 14. napján indítványozta, hogy a törvényszék a mentesítésről hozott fenti végzését helyezze hatályon kívül.
A törvényszék 2020. március 12. napján meghozott végzésével az ügyészség fenti indítványát elutasította.
A végzéssel szemben az ügyészség jelentett be fellebbezést, a mentesítést kimondó, valamint az ügyészség indítványát elutasító végzés hatályon kívül helyezése érdekében.
A fellebbezés indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor az elítéltet mentesítette az adóellenőri foglalkozástól végleges hatályú eltiltás mellékbüntetés vonatkozásában a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, mivel arra a törvényszék hatásköre nem terjed ki, miután e tárgyban a 2013. évi CCXL. törvény (továbbiakban: Bv. törvény) 2018. július 1. napjától hatályos 69/C. § (1) bekezdése alapján az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró jár el.
Az eljárásjogi akadályon túl utalt a Btk. 53. § (4) bekezdésére, mely szerint a végleges hatályú eltiltás alól a bíróság az eltiltottat kérelem alapján abban az esetben mentesítheti, ha az eltiltás óta 10 év eltelt, és az eltiltott alkalmassá vagy érdemessé vált a foglalkozás gyakorlására. Jelen esetben a 10 év nem telt el.
Az ügyészi fellebbezés részben alapos.
A Btk. 101. § (1) bekezdése értelmében végrehajtandó szabadságvesztés esetén a bíróság az elítéltet kérelemre utólag mentesítésben részesítheti, ha erre érdemes, és a szabadságvesztés kitöltésétől vagy a végrehajthatósága megszűnésétől a Btk. 100. § (1) bekezdés f)-i) pontjában meghatározott idő fele már eltelt.
Ezzel összefüggésben helyesen állapította meg a törvényszék, hogy az elítélt esetében – a Btk. 100. § (1) bekezdés g) pontja alapján – a szabadságvesztés kitöltési adatait figyelembe véve a törvény által megkövetelt időtartam – 2 év 6 hónap – már eltelt.
Helyesen utalt a másik törvényi feltételre, az érdemesség fennálltára is.
Helyesen hivatkozott a Btk. 103. §-ára, mely szerint mellékbüntetés alkalmazása esetén az elítélt az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól mindaddig nem mentesül, illetőleg nem mentesíthető, amíg a mellékbüntetés végrehajtása nem fejeződik be, vagy végrehajthatósága nem szűnt meg.
E körben azonban kizárólag a közügyektől eltiltás mellékbüntetéssel foglalkozott, a korábban szintén mellékbüntetésként szabályozott foglalkozástól eltiltással nem. Helyesen foglalt állást abban is, hogy a közügyektől eltiltás mellékbüntetés esetén is lehetséges a mentesítés, helyesen vizsgálta az érdemességet is.
Ezt követően pedig megállapította, hogy a mentesítés tárgyában hozott végzés az adóellenőri foglalkozástól végleges hatályú eltiltásra nem vonatkozik.
A törvényszék mentesítés tárgyában hozott végzésének rendelkező része akként fogalmaz, hogy a bíróság az elítéltet a megyei bíróság mint elsőfokú bíróság, illetve az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletében 2 rb. vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt kiszabott 5 év börtönbüntetés és 4 év közügyektől eltiltás, 200 napi tétel pénzbüntetés és az adóellenőri foglalkozástól végleges hatályú eltiltás mellékbüntetés kapcsán a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesíti.
A végzés indokolásában a törvényszék nem utal a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetésre, de arra sincsen adat a végzésben, hogy e vonatkozásban a kérelemmel nem foglalkozott, illetőleg annak nem adott helyt. Az iratokban arra sincsen adat, hogy a törvényszék az ide vonatkozó mentesítés iránti kérelmet megküldte volna az illetékes büntetés-végrehajtási bírónak. Ebből tehát az következik, hogy a rendelkező rész alapján a bíróság az elítéltet mentesítette az adóellenőri foglalkozástól végleges hatályú eltiltás mellékbüntetéshez fűződő hátrányok alól.
Az ítélőtábla tehát osztotta az ügyészség álláspontját abban, hogy a törvényszék a fenti végzés meghozatalakor eljárási szabályt sértett, hiszen a végleges hatályú foglalkozástól eltiltás alóli mentesítés tárgyában nem rendelkezett hatáskörrel.
A Bv. törvény 69/C. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a végleges hatályú foglalkozástól eltiltás alóli mentesítést az elítélt az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónál kérheti.
A fentiekre figyelemmel tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felülbírált végzésében a korábbi, mentesítésről rendelkező végzés hatályon kívül helyezésére irányuló ügyészségi indítványnak részben nem adott helyt.
A Be. 674. § (6) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban hozott elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezi, és az indítványt elutasítja, ha az eljárás lefolytatása törvényben kizárt.
A Bv. törvény 44/A. § (5) bekezdés b) pontja értelmében a bíróság a mentesítést kimondó határozat hatályon kívül helyezéséről az ügyészség indítványára vagy hivatalból határoz, ha utóbb megállapítja, hogy a mentesítésnek törvényi akadálya volt.
A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az ügyészség fellebbezését részben alaposnak ítélve a törvényszék felülbírált végzését megváltoztatta, és a korábbi mentesítésről rendelkező végzésének a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetésre vonatkozó mentesítő rendelkezését hatályon kívül helyezte a Be. 674. § (6) bekezdése és a Bv. törvény 44/A. § (5) bekezdés b) pontja alapján.
(Szegedi Ítélőtábla Rf.I.310/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás