Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

PÜ BH 2021/38

PÜ BH 2021/38

2021.02.01.
I. A bíróságnak csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie. Ha a perbeli megállapodás megkötésekor hatályos jogszabály szerinti értékhatár vonatkozásában a perben adat nem állt rendelkezésre, és a felek ebben a körben sem ténybeli előadást, sem bizonyítási indítványt nem tettek, ezzel összefüggésben semmisségi ok hivatalbóli észlelésének a kötelezettsége nem terheli sem az első-, sem a másodfokú bíróságot.
II. A forgalomképtelenség megítélésének, így az osztott tulajdon keletkezése lehetőségének előkérdése az, hogy maga a perbeli építmény kizárólagos állami tulajdonban áll vagy sem.
III. Az építmény és a föld alkotórészi kapcsolatának megítélése tárgyában – a műszaki jellemzők mellett – szerepe van a kapcsolat ideiglenes vagy tartós voltának, fizikai jellegének is. Az egyedi körülmények – a műszaki jellemzők mellett az építmény és a föld közötti kapcsolat ideiglenes vagy tartós volta, az építmény funkciója, tervezett fennmaradása időtartamának – mérlegelésével kell eldönteni, hogy az építmény a föld alkotórésze-e vagy ingónak minősül [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 95. § (2) bek., 97. § (1)–(2) bek., 173. § (1)–(2) bek., 234. § (1) bek.; 1992. évi XXXVIII. tv. (régi Áht.) 108. § (1) bek., 109/K. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és a III. rendű alperes között 1994. de-cember 6-án megállapodás jött létre, amely szerint a III. rendű alperes hozzájárult ahhoz, hogy a felperes az I. rendű alperes tulajdonában és a III. rendű alperes kezelésében lévő ingatlanon az F.-i-főcsatorna 0 szelvényében, a vízügyi hatóság által kiadandó vízjogi engedélyben meghatározott feltételek szerint fővízkivételi művet építsen. Rögzítették, hogy az engedélyezett létesítmény által elfoglalt „mintegy 600 m2” területre 1995. január 1-jétől kezdődően 15 év időtartamra a III. rendű alperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 155. §-a alapján földhasználati jogot biztosít a felperes részére. A megállapodás értelmében a megépítendő fővízkivételi mű a felperes tulajdonába kerül, míg az általa elfoglalt terület az I. rendű alperes tulajdonában és a III. rendű alperes kezelésében marad.
[2] A felperes a megállapodásban kötelezettséget vállalt arra, hogy a létesítményről megvalósulási vázrajzot készíttet, a III. rendű alperes pedig hozzájárult ahhoz, hogy ennek alapján a földhasználati jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék.
[3] A felperes az építményt megépíttette, a műszaki átadás-átvételre 1997. március 28-án került sor, és arra a III. rendű alperes ugyanebben az évben üzemeltetési engedélyt adott. A felperes a fővízkivételi művet és műtárgyait a III. rendű alperessel kötött folyamatosan meghosszabbított üzemeltetési megállapodással a létesítés óta üzemelteti.
[4] A szerződésben szereplő ingatlan helyrajzi száma az ingatlan felosztása miatt többször megváltozott, a fővízkivételi mű egyes műtárgyai jelenleg a szivattyútelepként nyilvántartott ingatlanon, a töltésen és a csatornaként nyilvántartott ingatlanon helyezkednek el, amely ingatlanoknak az I. rendű alperes a tulajdonosa és a III. rendű alperes a kezelője.
[5] Az építkezést követően a felperes a változási vázrajzot nem készíttette el, így a tulajdonjogot és a használati jogot az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezték be. A felperes ennek érdekében az alpereseket a pert megelőzően többször – eredmény nélkül – megkereste.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[6] A felperes végleges keresetében annak megállapítását kérte, hogy a fővízkivételi mű részét képező építmény (a továbbiakban: perbeli építmény) a régi Ptk. 97. § (2) bekezdése alapján a tulajdonában áll, az alatta lévő földterületre pedig használati jog illeti meg. Kérte továbbá az alpereseket az ezek bejegyzésével kapcsolatos ingatlan-nyilvántartási cselekmények tűrésére kötelezni.
[7] Az I-II. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték.
[8] Hangsúlyozták, hogy a perbeli megállapodás a földhasználati jogot csak 15 évre biztosította, ami anélkül telt el, hogy a felperes elkészíttette volna a változási vázrajzot, és intézkedett volna a tulajdonjoga bejegyzéséről. Vitatták, hogy kötelesek lennének a felperes részére használati jogot biztosítani a perbeli megállapodás szerinti alacsony díj fejében.
[9] Álláspontjuk szerint a felperes által létesített mű egyes részei nem ingatlannak, hanem az állag sérelme nélkül elvihető ingónak minősülnek, ezért a régi Ptk. 97. § (2) bekezdése nem alkalmazható.
[10] Arra is hivatkoztak, hogy a perbeli építmény kizárólagos állami tulajdonban áll, így a régi Ptk. 173. § (1) bekezdés a) pontja alapján forgalomképtelen, mivel az forgalomképtelen ingatlanon [régi Ptk. 172. § b), c) pont] épült, azaz a régi Ptk. 172. §-a alapján azon más tulajdonjoga nem állhat fenn. Utaltak arra is, hogy a perbeli építmény átadásakor már hatályos, a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (régi Vtv.) az állam kizárólagos tulajdonában lévő vizek és vízi létesítmények jegyzékének közzétételéről szóló 22/1996. (XI. 29.) KHVM rendelettel (a továbbiakban: KHVM rendelet) együtt az F.-i-főcsatornát kizárólagos állami tulajdonnak minősítette.
[11] Hivatkoztak továbbá a megállapodás semmissége körében az állami tulajdonban lévő ingatlanok kezeléssel, valamint a magánszemélyek lakás-, üdülő-, lakótelek-, üdülőtelek- és termőföld-tulajdonával kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról szóló 6/1987. (IX. 1.) ÉVM-MÉM-IM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: együttes rendelet) 19. §-ának megsértésére.
[12] A III. rendű alperes is a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a perbeli építmény állagsérelem nélkül el nem vihető, „ingatlan jellegű” építmény, amely nem az F.-i, hanem a D.-F.-i-csatornával áll összefüggésben. Egyetértett a felperesnek azzal a jogi álláspontjával, hogy az nem a folyómederben, hanem az attól különböző nagyvízi mederben helyezkedik el, így nem áll kizárólagos állami tulajdonban.
[13] Arra hivatkozott, hogy mivel a megállapodás szerint a használati jog csak 15 évig illette volna meg a felperest, annak elteltével a szerződés megszűnt. Emellett azt is sérelmezte, hogy a felperes túlterjeszkedett a megállapodás keretein, amikor az abban írt 600 m2 helyett annál nagyobb területre építkezett.
Az első- és másodfokú ítélet
[14] Az elsőfokú bíróság ítéletében megkereste a földhivatalt, hogy az ítélet elválaszthatatlan részét képező változási vázrajzon jelzett épületnek nyisson új tulajdoni lapot, azon feltüntetve, hogy az épület 0,0141 ha területű, kivett vízkivételi mű, ezen ingatlanra 1997. március 28-i hatállyal jegyezze be a felperes tulajdonjogát a régi Ptk. 97. § (2) bekezdése szerinti, különvált tulajdonú épület megépítése jogcímén, továbbá az épület alatti, vázrajz szerinti 0,0141 ha területű részére jegyezzen „fel” használati jogot a felépítmény mindenkori tulajdonosa javára. Az I. és III. rendű alperest kötelezte ennek tűrésére; a II. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította.
[15] Indokolásában megállapította, hogy a felperes a perbeli építmény befejezettsége pillanatában azon tulajdonjogot, az alatta lévő földterületen pedig a törvény erejénél fogva használati jogot szerzett.
[16] Rámutatott, hogy mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a perbeli építmény a régi Ptk. 97. § (2) bekezdése szerint építménynek (épületnek) minősül-e. A perben beszerzett és aggálytalannak minősített szakvélemény alapján megállapította, hogy mivel a perbeli építmény egyes alkotórészei az állag sérelme nélkül nem vihetők el, dologi jogi értelemben a földterülettel olyképpen vannak tartósan egyesítve, hogy az elválasztással ezek a tárgyak megsemmisülnének vagy használhatatlanná válnának. Emiatt, továbbá a régi Ptk. 686. §-a alapján, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 2. § 8. és 14. pontjára utalással bizonyítottnak tekintette, hogy a perbeli építmény a régi Ptk. 97. § (2) bekezdése szempontjából építménynek (épületnek) minősül.
[17] Mindezekre figyelemmel alaptalannak találta az I. és II. rendű alperesnek a szakvéleménnyel szembeni kifogását, amely szerint meghatározott vezetékeket – azok bontása hiányában – a szakértő meg sem tudott szemlézni. Érvelése szerint ugyanis önmagában az, hogy a vezetékek bontás nélkül eltávolíthatatlanok, a szakértői vélemény egyéb megállapításaival együtt is éppen azt erősíti, hogy ezek a perbeli építménynek a régi Ptk. 95. § (1) bekezdésének megfelelő alkotórészei.
[18] Álláspontja szerint a jogvita elbírálásánál irreleváns volt annak vizsgálata, hogy a perbeli építmény kizárólagos állami tulajdonú, így forgalomképtelen ingatlanon létesült-e, mivel a forgalomképtelenségnek az egyetlen jogkövetkezménye az elidegenítésre irányuló ügyletek semmissége, azonban elidegenítés hiányában a forgalomképtelenség még akkor sem képezne tulajdonszerzési akadályt, ha az alapul fekvő földterület kizárólagos állami tulajdonba tartozna, így alaptalannak találta az I. és II. rendű alperesnek a régi Ptk. 173. § (1) bekezdés a) pontjára és a (2) bekezdésére való hivatkozását. Kifejtette, hogy a perbeli esetben álláspontja szerint nem elidegenítésről volt szó, mivel a felperes nem egy már létező dolog feletti tulajdont szerzett meg, hanem saját maga alkotott a „semmiből” egy új dolgot, tehát magát a perbeli építményt, a használati jog alapítása vagy a dolog egyéb megterhelése egyébként sem tekinthető elidegenítésnek. Hivatkozott arra, hogy az ingatlan forgalomképtelen jellege nem zárja ki vagyonvesztést nem eredményező korlátolt dologi jog alapítását, e körben utalt a Debreceni Ítélőtábla Gf.II.30.311/2009/6. számú ítéletére. Kifejtette, hogy nem ért egyet a Kúria Pfv.I.21.446/2008/12. számú eseti döntésében foglalt azzal az okfejtéssel, amely szerint a földtulajdonos és az építkező által kötött ilyen megállapodás annak tartalmát tekintve elidegenítés.
[19] Az I. és II. rendű alperesnek az együttes rendelet szerinti érvénytelenségi kifogását nem találta alaposnak, mivel az álláspontja szerint a perbeli helyzetre nem alkalmazható.
[20] Ugyancsak alaptalannak találta a III. rendű alperesnek azt a hivatkozását, hogy az építkezés 600 m2-nél nagyobb területet érintett az állami földterületekből. Indokolása szerint maga a megállapodás nem zárja ki a „túllépés” lehetőségét, továbbá a III. rendű alperes ebben a körben a kereset alaptalanságához vezető érvelésének jogi indokát sem adta meg.
[21] Nem értett egyet az alpereseknek azzal az álláspontjával sem, hogy a megállapodás csak 15 évre engedett használati jogot a felperesnek. Kifejtette, hogy a megállapodásnak ez a rendelkezése bár – mivel a 15 év elteltével kifejezett rendelkezése nem tiltja meg a felperesnek a törvény alapján járó használati jogot – nem ütközik a régi Ptk. 155. §-ába, nem érvénytelen, azonban felesleges rendelkezés, mivel ugyanezen jogszabályhely alapján a felperest szerződéses rendelkezés nélkül is az épület fennállásáig megilleti a használati jog.
[22] A II. rendű alperessel szemben a keresetet – mivel a perbeli ingatlanra vonatkozó joggal, kötelezettséggel nem rendelkezik – a passzív perbeli legitimáció hiányában utasította el.
[23] A szakvélemény aggálytalanságára hivatkozással nem adott helyt az I. és II. rendű alperes annak kiegészítésére irányuló bizonyítási indítványának, és szintén nem teljesítette a perbeli építmény közcélú jellege körében a Belügyminisztérium megkeresésére vonatkozó indítványt sem.
[24] Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben – a perköltség körében – megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[25] Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy a régi Ptk. 97. § (2) bekezdése alapján a felperes az építkezés befejezésekor megszerezte a perbeli építmény tulajdonjogát. Kiemelte, hogy ebben a körben az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást lefolytatta és vizsgálta az alperesek hivatkozásait, a perbeli építmény ingó vagy ingatlan jellege vonatkozásában aggálytalan szakvéleményt szerzett be, amivel szemben az I. rendű alperes hivatkozása nem ébresztett aggályokat.
[26] Utalt arra, hogy a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvt.) 18. § (5) bekezdését nem lehetett figyelembe venni, miután az a perbeli építkezést követően keletkezett jogszabály, és így nem adhat iránymutatást az építmény fogalmának meghatározására. Kifejtette, hogy a EBH 2008.1867. számon közzétett eseti döntést sem tartotta ebben az ügyben irányadónak, mert az annak tárgyát képező teremgarázstól eltérően a perbeli építmény szárazföldön és vízben is elhelyezkedő építmény, továbbá a perbeli megállapodás megkötését követően hozott döntés álláspontja szerint ebben az ügyben nem alkalmazható.
[27] A perbeli építmény elhelyezkedése vonatkozásában is osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját: a szakvéleményre és a csatolt térképre is hivatkozással kifejtette, hogy az nem a folyómederben vagy elhagyott folyómederben, hanem a D.-F.-i-csatornában található, emiatt az I. rendű alperesnek a KHVM-rendeletre való hivatkozását is alaptalannak találta.
[28] Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróságnak a forgalomképtelenséggel kapcsolatos, a régi Ptk. 173. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése vonatkozásában kifejtett álláspontját is maradéktalanul osztotta, amely szerint a perbeli esetben nem elidegenítés történt, hanem a megállapodással a felperes a III. rendű alperestől azt a lehetőséget szerezte meg, hogy egy új építményt hozzon létre a perbeli területen. Álláspontja szerint a megállapodás nyelvtani értelmezése sem támasztja alá az elidegenítés tényét, mivel a felek vételárat sem határoztak meg, és ajándékozásra sem utaltak.
[29] Megjegyezte, hogy az I. rendű alperes a fellebbezésében a perbeli megállapodással kapcsolatban hi-vatkozott az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: régi Áht.) 108. § (1) bekezdésére, 109/K. § (3) bekezdésére és a kincstári vagyon kezeléséről, értékesítéséről és az e vagyonnal kapcsolatos egyéb kötelezettségekről szóló 183/1996. (XII. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2. § (5) bekezdésére utalással a versenytárgyalás hiányára mint semmisségi okra, de mivel ezt a kifogását az elsőfokú eljárás során nem terjesztette elő, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 235. § (1) bekezdése alapján ezt a másodfokú eljárásban – álláspontja szerint – már nem tehette meg. Utalt arra is, hogy a régi Áht. 109/K §-a és a Korm. rendelet a perbeli megállapodás megkötését követően lépett hatályba, így ebben a perben egyébként sem lehet irányadó.
[30] Indokolása szerint az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, és – mivel a szakértő e vonatkozásban állást foglalt és magából a perbeli megállapodásból is levezethető az, hogy a felperes a perbeli építményt magáncélra használja – alappal nem tett eleget az I. rendű alperes bizonyítási indítványának a perbeli építmény köz- vagy magáncélú építmény jellege körében, és álláspontja szerint ugyanezen okokból a Belügyminisztérium megkeresése nem vezetne eredményre.
A felülvizsgálati kérelem
[31] A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan az első- és másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[33] A versenytárgyalás hiányára alapított semmisségi ok [régi Áht. 108. § (1) bekezdés és 109/K. §] kapcsán kifejtette, hogy a régi Pp. 235. § korlátja ebben a perben nem érvényesülhet, mivel nem tiltható meg olyan új tény és jogi érv állítása, amely az elsőfokú ítélet jogszabálysértő jellegét támasztja alá, hiszen érvénytelen (semmis) megállapodás alapján – mivel az joghatást nem válthat ki – a felperes tulajdonszerzése sem következhet be. Hivatkozott a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény) 4. b) pontjára, amely szerint a semmisség hivatalból történő észlelése a másodfokú eljárásban is kötelezettsége a bíróságnak, ha az elsőfokú eljárás adataiból a semmisségi ok fennállása egyértelműen megállapítható. Utalt a BDT 2006.1304, valamint a BH 2018.229. számú eseti döntésekre is.
[34] Kifejtette továbbá, hogy a versenytárgyalás követelményét előíró régi Áht. 108. §-a már a perbeli megállapodás megkötésekor is hatályos volt, azonban mivel a perbeli építmény tulajdonjogát az elsőfokú bíróság 1997. március 28-i hatállyal rendelte bejegyezni a felperes javára, az ekkor már hatályos, az I. rendű alperes által ebben a körben hivatkozott további jogszabályok is irányadók, azaz az átruházás és a felperes tulajdonszerzése idején a felperes jogszerzése jogszabályi korlátba ütközött. Ebben a körben utalt a 8/2010. (XI. 8.) KK vélemény 1. pontjára, valamint a BH 2013.213. számú eseti döntésre.
[42] A II. és III. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[43] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[45] A Kúria előrebocsátja: a perbeli megállapodással összefüggésben a versenytárgyalás hiányára mint semmisségi okra vonatkozó hivatkozással kapcsolatban a másodfokú bíróság a régi Pp. 235. § (1) bekezdésére utalással helyesen fejtette ki, hogy ez a hivatkozás fellebbezési korlátba ütközött, ugyanis e jogszabályi rendelkezés értelmében a fellebbezésben új tény állítására nincs lehetőség, ha a fél az ezzel kapcsolatos nyilatkozatát már az elsőfokú eljárásban megtehette volna. A régi Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat csak a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálható felül, olyan körülmény azonban nem hozható fel, amelyre korábban nem hivatkoztak (BH 2005.178. II.). E két jogszabályhely együttes tartalmából következik, hogy a fellebbezési korlátba ütköző hivatkozás egyúttal felülvizsgálati korlátot is jelent, ezért az I. rendű alperes további észrevételei érdemben nem voltak vizsgálhatók.
[46] Az I. rendű alperesnek a PK vélemény 4. b) pontjára történt hivatkozásával összefüggésben kiemeli a Kúria, hogy a bíróságnak csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie. A perbeli megállapodás megkötésekor hatályos régi Áht. 108. § (1) bekezdése szerinti értékhatár vonatkozásában a perben adat nem állt rendelkezésre, és ebben a körben az I. rendű alperes sem ténybeli előadást, sem bizonyítási indítványt nem tett, mindezekből következően ezzel összefüggésben semmisségi ok hivatalbóli észlelésének a kötelezettsége – régi Ptk. 234. § (1) bekezdés – nem terhelte sem az első-, sem a másodfokú bíróságot (EBH 2010.2235).
[47] A Kúria utal arra is, hogy a szerződés, így a perbeli megállapodás érvényességét az annak megkötésekor hatályban lévő jogszabályok tükrében kell vizsgálni [régi Ptk. 200. § (2) bekezdés., 205. § (1) bekezdés, BH 2006.329.], így egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy a később hatályba lépett régi Áht. 109/K. §-a és a Korm. rendelet ebben a perben figyelmen kívül marad. A Kúria kiemeli: ebben a körben kizárólag a szerződéskötés időpontjának van jelentősége, így az ezt követően hatályba lépő, a perbeli építmény átadásának időpontjában hatályos jogszabályok a szerződés érvényességének megítélése kapcsán nem alkalmazhatók.
[48] Az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy ebben a perben szükségtelen annak vizsgálata, hogy a perbeli építmény kizárólagos állami tulajdonban álló ingatlanon létesült-e vagy sem. A másodfokú bíróság az I. rendű alperes fellebbezésére tekintettel csak azt rögzítette, hogy a perbeli építmény „nem a folyómederben áll”, ezzel kapcsolatban a szakértői véleményre és a „csatolt térképre” utalt. Mivel a másodfokú bíróság az I. rendű alperes által hivatkozott régi Ptk. 172. § c) pontjával összefüggésben a régi Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően nem állapított meg tényállást – erre nézve nem folytatott le bizonyítási eljárást –, így döntése nem felel meg a régi Ptk. 173. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése szerinti anyagi jogi szabályoknak sem, tekintettel arra, hogy a forgalomképtelenség megítélésének előkérdése az, hogy a perbeli építmény kizárólagos állami tulajdonban áll vagy sem.
[49] A másodfokú bíróságnak a perbeli építményt magáncélúnak minősítő álláspontjával összefüggésben kiemeli a Kúria, hogy a régi Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően nem állapítható meg e jogi minősítés alapjául szolgáló bizonyítékok egybevetése és azoknak a maguk összességében való értékelése. Ebben a körben a másodfokú bíróság a szakértő „állásfoglalására” hivatkozott és a megállapodás közelebbről meg nem határozott rendelkezésére utalt. Azt azonban a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének előírása ellenére nem vezette le, hogy a szakvélemény és a megállapodás alapján hogyan jutott az I. rendű alperesnek a perbeli építmény közcélúságára vonatkozó hivatkozásától eltérő következtésre és arra, hogy ebben a körben a Belügyminisztérium megkeresése nem vezetne eredményre.
[50] Az I. rendű alperesnek a perbeli építmény ingó jellegére hivatkozásával összefüggésben a Kúria nem értett egyet az első- és másodfokú bíróságnak a kizárólag műszaki szempontokat figyelembe vevő szakvéleményre alapított érvelésével. Azt ugyanis, hogy az építmény a földdel alkotórészi kapcsolatban van-e, nem csupán a műszaki jellemzők (az építőanyag, a földdel való fizikai kapcsolat) döntik el, hanem szerepe van ebben a kapcsolat ideiglenes vagy tartós voltának is. Az egyedi körülmények – a műszaki jellemzők mellett az építmény funkciója, tervezett fennmaradása időtartama, az építmény és a föld közötti kapcsolat ideiglenes vagy tartós volta – mérlegelésével kell eldönteni, hogy az építmény a föld alkotórésze-e vagy ingónak minősül [régi Ptk. 95. § (1) bekezdés, 97. §, BH 2011.278.].
[51] Ebben a körben – a műszaki szempontból aggálytalannak tekinthető szakvélemény mellett – a régi Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően nem történt meg az I. rendű alperes által hivatkozott egyedi körülmények egybevetése és értékelése, így a döntés nem felel meg a régi Ptk. 95. §-a és 97. § (2) bekezdése szerinti anyagi jogi szabályoknak sem.
[52] Mivel ezek a hiányok a felülvizsgálati eljárásban nem pótolhatók, a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[53] A régi Pp. 275. § (5) bekezdése alapján a Kúria meghagyja az elsőfokú bíróságnak, hogy a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatása után állapítsa meg, hogy a perbeli építmény a régi Ptk. 172. § c) pontja alapján kizárólagos állami tulajdonban álló ingatlanon létesült vagy sem, illetőleg az az 1964-es Vtv. és a Vhr. alapján közcélú vízilétesítménynek minősül-e, így kizárólagos állami tulajdonban áll-e vagy nem. Az új eljárásban ehhez képest kell állást foglalni régi Ptk. 173. § (1) bekezdés a) pontjára és (2) bekezdésére alapított forgalomképtelenség és a régi Ptk. 97. § (2) bekezdésének az alkalmazhatósága (Kúria Pfv.I.21.446/2008/12., megjelent: EBH 2008.1861. és BH 2009.175. szám alatt) kérdésében.
[54] Amennyiben a bizonyítási eljárás eredményeként a perbeli építmény nem tartozik kizárólagos állami tulajdonba, dönteni kell arról, hogy – az építőanyag és a műszaki jellemzők mellett az építmény és a föld közötti kapcsolat ideiglenes vagy tartós voltát, az építmény funkcióját, tervezett fennmaradása időtartamát is figyelembe véve – az a földdel alkotórészi kapcsolatban van-e (régi Ptk. 95. §), és ahhoz képest van-e helye a régi Ptk. 97. § (2) bekezdése alkalmazásának.
[55] Az elsőfokú bíróság a fentiek szerint lefolytatott eljárást követően lesz abban a helyzetben, hogy a perbeli építmény kizárólagos állami tulajdonba tartozása, forgalomképtelensége, az osztott tulajdon szabályainak alkalmazása, annak alkotórészi vagy ingó jellege tárgyában a jogszabályoknak megfelelő megalapozott döntést hozzon.
(Kúria Pfv. I. 20.056/2020/6.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére