BÜ BH 2021/4
BÜ BH 2021/4
2021.01.01.
Ha az elkövető felismeri, hogy már képtelen teljesíteni, azonban ennek ellenére új szerződéseket köt, s ezzel megtéveszti a vele szerződő feleket, kimeríti a csalás törvényi tényállását.
A terhelti tudatra vont következtetés ténybeli. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés viszont jogi értékelés, amely ekként jogkérdés [Btk. 373. §].
[1] A járásbíróság a 2018. október 10. napján kihirdetett ítéletével a terheltet 3 rendbeli csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (4) bek. b) pont] és 2 rendbeli csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (3) bek. b) pont] miatt halmazati büntetésként 10 hónap, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtön fokozatú szabadságvesztés-büntetésre ítélte azzal, hogy a végrehajtás esetén legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte továbbá kártérítés megfizetésére és rendelkezett a járulékos kérdésekről.
[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. június 18. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a bűncselekményeket 5 rendbeli csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, négy esetben (4) bek. b) pont, egy esetben (3) bek. b) pont] minősítette, a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésének tartamát 1 évre enyhítette és a terheltet előzetes mentesítésben részesítette. Helyesbítette a kártérítésre vonatkozó rendelkezéseket, rendelkezett a járulékos kérdésekről, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára, valamint a b) pont ba) alpontjára hivatkozással, elsődlegesen a terhelt felmentése, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése és a bíróság új eljárásra utasítása érdekében.
[4] A védő indokai szerint a terhelt a megrendeléseket olyan időpontban fogadta be, amikor a társaság tartós fizetésképtelensége még nem állt be, így a vád szerinti időszakban nem lehetett tisztában a fizetésképtelenség pontos gazdasági tartalmával, azt tudata nem foghatta át. A bíróságok tévedtek, amikor nem tüntették fel, és nem is vették figyelembe, hogy a terhelt az 1., a 2. és a 4. tényállás szerinti cselekményeknél a bevételi számlák alapján az áfatartalmat befizette a költségvetésbe, ami azt bizonyítja, hogy nem volt károkozási, illetve haszonszerzési célzata.
[5] Az 1. és a 2. tényállás kivételével megállapítható, hogy a terhelt a lehetőségeihez mérten törekedett arra, hogy valamilyen formában teljesítse az általa vállalt szállítási kötelezettségeket. Az 5. tényállás szerinti cselekmény kivételével a megrendelések felvételekor a terhelt nem volt abban a helyzetben, hogy megtévesztő magatartást fejtsen ki.
[6] A 4. tényállás esetében a terhelt teljesítette a szállítást, azonban a visszaszállított anyagok helyébe csereáru szolgáltatására vonatkozó megállapodást nem ő, hanem a felesége kötötte, később is ő közölte a sértettel, hogy nem tudják a visszaszállított anyagokat kiadni, illetve azok ellenértékét megfizetni. Ezért büntetőjogi felelősség ez esetben a terheltet semmiképpen nem terheli.
[7] Kifejtette, hogy a 4. tényállás esetében hiányzik annak megjelölése, hogy mi képezte a jogtalan haszonszerzési célzatot, míg az 5. tényállás esetében megalapozatlanul állapította meg a bíróság, hogy a terhelt a szerződésben írtak ellenére értékesítette a leszállított árut. Ezen áruk rábízott idegen dologként kerültek a terhelt birtokába, így e cselekmény csaláskénti minősítése anyagi jogszabálysértés, melyet bizonyítottsága esetén sikkasztásként lehetne értékelni.
[8] A sértettek terhelt általi tévedésben tartása pedig azért nem állapítható meg a védő álláspontja szerint, mivel a terhelt nem tett olyan nyilatkozatot irányukba, ami megtévesztette volna őket. Amikor pedig nyilvánvalóvá vált a társaság fizetésképtelensége és a felszámolás elrendelése, ezt közölte a sértettekkel, illetve amikor az egyik sértett ezt megkérdezte, nem tagadta le. A terhelt a felszámolási eljárás kezdetéig alappal bízhatott abban, hogy a cég a bevételekből ki tudja termelni a tartozásokat, felszámolás esetén pedig rendelkezik olyan vagyonnal a cég, ami az esetleges hitelezői követelések kielégítésének alapjául szolgálhat. A felszámolási eljárás hibái, illetőleg a tárgyi eszközök áron aluli értékesítése vezetett ahhoz, hogy csak a hitelezői követelések 38%-a térült meg.
[9] Kifogásolta a védő a szakértői bizonyítást, álláspontja szerint az igazságügyi könyvszakértő szakvéleményét ki kellett volna zárni a bizonyítékok sorából, a szakértőt elfogultnak tartotta. Sérelmezte továbbá a magánfelek által előterjesztett polgári jogi igényekkel kapcsolatos rendelkezéseket.
[10] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy az indítvány egyes részeiben a tényállás megalapozottságát, a bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadta, így amikor a könyvszakértői vélemény bizonyítékok köréből kizárását hiányolta, az 5. tényállás megállapításait vitatta, továbbá olyan tényekre hivatkozott, melyeket a bíróság a tényállásban nem állapított meg és melyekre részben a jogi álláspontját is alapította (pl. a tudati tények körében).
[11] Az ügyészség álláspontja szerint a tényállás maradéktalanul tartalmazza azokat a tényeket, amelyek a jogerős ítélet szerinti minősítést megalapozzák, és a másodfokú bíróság jogi indokolásával egyetértve a felülvizsgálati indítványt a bűnösség megállapítását támadó részében alaptalannak tartotta.
[12] Az 5. tényállást érintően pedig a minősítés esetleges hibája önálló felülvizsgálati okot nem képez, felülvizsgálati okot csak akkor jelentene, ha a minősítés hibája egyben törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte volna. A polgári jogi igénnyel kapcsolatos rendelkezés pedig szintén nem felülvizsgálati ok.
[13] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[14] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.
[15] A terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[16] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi – nem ténybeli – okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető. A Be. 650. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[17] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapján vizs-gálható.
[18] Ezzel szemben a védő indítványában részben a tényállás megalapozottságát vitatta, a bizonyítást, a bizonyítékok értékelését kifogásolta. Ekként a szakértői bizonyítást nem tartotta megfelelőnek, továbbá olyan tényekre hivatkozott, amelyeket a jogerős tényállás nem tartalmaz, vagy pedig a tudati tények körében a tényállásban megállapított tényekkel ellentétesek. Erre felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség, az indítvány e részében törvényben kizárt.
[19] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[20] A felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállás lényege a következő:
– Az M.-B. Kereskedelmi Kft. 1990. december 20. napján alakult, a cégnyilvántartásba 1991. március 26. napján került bejegyzésre. A társaság egyik tulajdonosa a terhelt volt, az irányítására közvetlen befolyással bíró tagként, a szavazati jog mértéke az 50%-ot meghaladta, ő volt a társaság önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője 1990. december 20-tól 2010. szeptember 20. napjáig.
– Az M.-B. Kft. főtevékenysége fa-, építőanyag-, szaniteráru-nagykereskedelem volt. A társaság alakulásától 2008. évig csekély nyereséggel működött, bevételei minimális többlettel fedezték ráfordításaikat.
– 2009. évben a társaság bevétele visszaesett, a 2008. évi bevételhez képest 37,5%-os volt a csökkenés. Emellett a gazdasági társaság az építőiparban súlyozottan megmutatkozó nemzetgazdasági és nemzetközi tényezők hatása mellett veszteséges gazdálkodást folytatott.
– Mindez oda vezetett, hogy az M.-B. Kft. közgazdasági értelemben vett fizetésképtelensége 2009. augusztus 18. napján, a tartós fizetésképtelenség állapota pedig 2009. december 31. napján bekövetkezett.
– Ennek következményeként a cégbíróság elrendelte az M.-B. Kft. felszámolását, melynek kezdő időpontjaként 2010. szeptember 21. napját határozta meg.
– Az M.-B. Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetében a terhelt rendszeres, jogtalan haszonszerzésre törekedve az alábbi cselekményeket követte el:
– Sz. Z. 2009. évben a háza felépítésével bízta meg az R. G. által képviselt N. B. Kft.-t. Sz. Z. figyelemmel arra, hogy a terhelttel 2001. év óta gazdasági kapcsolatban állt és ezt megelőzően is ismerték egymást, a korábbi jól működő üzleti kapcsolatra tekintettel a terhelt által képviselt M.-B. Kft.-től rendelte meg a szükséges építőanyagokat, összesen 3 959 539 forint értékben.
– A megrendelés ellenértékét az M.-B. Kft. által kiállított számlán feltüntetett fizetési határidőben, 2009. április 23. napján és április 24. napján két részletben, teljes egészében kifizették az M.-B. Kft.-nek. A megrendelés elfogadásával az M.-B. Kft. kötelezettséget vállalt a megrendelt építési anyagnak a gyártótól történő beszerzésére és tárolására, majd annak az N. B. Kft. által megjelölt időpontban történő kiszállítására.
– A teljes vételár megfizetése ellenére a megrendelt építőanyagok birtokba adása nem történt meg, majd az N. B. Kft. időközben felszámolási eljárás alá került M.-B. Kft. felszámolójához fordult, azonban a felszámoló tájékoztatta, hogy az áruval a kft. nem rendelkezik, azt a megrendelő számára kiadni nem tudja.
– A terhelt sem a megrendelés felvételekor, sem a vételárnak a bankszámlára történt megérkezésekor és azt követően sem tájékoztatta az N. B. Kft. képviselőjét, illetve Sz. Z.-t arról, hogy a kft. a megrendelést teljesíteni nem tudja, ő maga a megrendelt építőanyag beszerzése érdekében lépéseket nem tesz. A terhelt e magatartásával a teljesítési lehetőségét illetően tévedésbe ejtett Sz. Z.-nek 3 959 539 forint kárt okozott, amely nem térült meg. A sértett polgári jogi igényt terjesztett elő.
– Az Sz. Kft. ügyvezetője, Sz. A. és édesapja régi kapcsolatban álltak a terhelttel. Az építőipari tevékenységgel foglalkozó Sz. Kft. az általa végzett munkákhoz szükséges anyagokat több esetben az M.-B. Kft.-től szerezte be.
– Sz. A. 2009. április 22. napján egy tervezett építkezéshez adott le rendelést az M.-B. Kft. felé összesen 4 284 048 forint értékű építőanyagnak az M.-B. Kft. által a gyártótól történő megrendelésére, illetve az Sz. Kft. által megjelölt helyre és általa közölt időpontban történő kiszállítására.
– Az Sz. Kft. a számlán feltüntetett összeget a közölt határidőben, 2009. április 28. napján teljes egészében megfizette a kft.-nek. Ennek ellenére az M.-B. Kft. a megrendelt és kifizetett árut nem szállította le a megrendelőnek.
– Azt követően, hogy az M.-B. Kft.-vel szemben felszámolási eljárás elrendelésre került, a terhelt erről nem tájékoztatta Sz. A.-t, ahogyan a megrendelés felvételekor sem tudatta vele azt, hogy a kft. nehéz anyagi körülmények között van és a megrendelés teljesítésére nincs lehetősége.
– Sz. A. 2009 novemberében jelezte a terheltnek, hogy az építkezés úgy áll, hogy az építőanyagok leszállítása időszerű. Ennek ellenére a terhelt nem teljesítette szállítási kötelezettségét, és arról sem tájékoztatta a megrendelőt, hogy erre a későbbiekben sem lesz lehetősége.
– Sz. A., amikor harmadik személytől tudomást szerzett a kft.-vel szemben elrendelt felszámolási eljárásról, a felszámolót kereste meg, azonban a felszámoló közölte vele, hogy a kft. birtokában nincsenek a megrendelő által kért építőanyagok.
– A terhelt a teljesítési lehetőségét illetően megtévesztő magatartása folytán az Sz. A. által képviselt Sz. Kft.-nek 4 284 048 forint kárt okozott, mely nem térült meg. Sz. A. polgári jogi igényt jelentett be.
– B. D. sértett 2009. június 8. napján építkezéséhez az M.-B. Kft.-től rendelt cserepet 537 595 forintért értékben, majd ezt követően június 26. napján gerendákra vonatkozó megrendelést adott le 337 840 forint értékben. Szállítási határidőként 2010. április-május hónapot tüntették fel a megrendelésen. A sértett a számla szerinti összesen 875 435 forint vételárat fizetési határidőn belül teljes egészében megfizette.
– A sértett az építkezést csúszással tudta elkezdeni, ezért csak 2010. szeptember 14-én jelezte az M.-B. Kft. felé, hogy a megrendelt és kifizetett cserepet és gerendákat szállíthatják a megadott címre.
– A terhelt 2009 júniusában, a megrendelés elfogadásakor nem jelezte a sértett felé, hogy a teljesítést illetően nehézségei vannak, a sértett ezért csak ekkor, 2010. szeptember 14-én szerzett tudomást arról, hogy a megrendelt és kifizetett áruját nem fogja megkapni. Csupán ekkor tájékoztatta őt a terhelt arról, hogy a társaság nehéz anyagi helyzetben, felszámolás közeli állapotban van, így a megrendelt áru leszállítása nem lehetséges.
– A terhelt felajánlotta a sértettnek, hogy a kft. telephelyén még meglévő, más építőanyagot válasszon ellentételezésként. A sértett annak érdekében, hogy az elszenvedett kárát csökkentse, az M.-B. Kft. telephelyén még fellelhető, korlátozott mennyiségű áruféleségekből kiválasztott és elszállított 410 217 forint értékben. A terhelt ekkor azt ígérte a sértettnek, hogy az általa megrendelt cserepeket későbbi időpontban fogja leszállítani, azonban e határidő is eredménytelenül telt el.
– A terhelt megtévesztő magatartása folytán okozott 875 435 forint kárból 410 217 forint megtérült, a sértett a fennmaradó rész tekintetében a polgári jogi igényét előterjesztette.
– Dr. M. L. sértett lakóingatlana külső szigeteléséhez szigetelőanyagot vásároltatott alvállalkozójával 2009. június 30. napján az M.-B. Kft. telephelyén, amelyről a felhasználási helyre történt kiszállítást követően kiderült, hogy a tervezett szigeteléshez nem megfelelő. Dr. M. L. sértett megállapodott az M.-B. Kft. képviselőjével, hogy a számára nem megfelelő szigetelőanyagot a társaság visszaveszi és annak értékében más, a sértett számára szükséges építőanyagra cseréli be.
– 2009. július első napjaiban az M.-B. Kft. telephelyére visszaszállításra került 448 524 forint értékű szigetelőanyag. Ezt követően 2009 őszén dr. M. L. sértett a megállapodásra tekintettel megjelent a kft. telephelyén azért, hogy a korábban kifizetett, majd visszaszállított szigetelőanyag ellenében a megállapodás szerinti csereárut elvigye. Ekkor a sértett megjelölte, hogy lábazati elemre volna szüksége a szigetelőanyag már kifizetett értékében, azonban erre sem ekkor, sem a későbbiek során nem került sor, a kft. sértettel tárgyaló alkalmazottja, illetve a terhelt által közölt különböző kifogások miatt.
– A terhelti magatartást látva a sértett 2010 nyarán kérte a terheltet, hogy amennyiben nincs csereáru, akkor legalább a megvásárolt és kifizetett szigetelőanyagot adja vissza, azonban már ez az áru sem állt a kft. rendelkezésére, így azt a sértettnek nem tudták visszaadni.
– A sértettel a terhelt házastársa egyezett meg abban, hogy a nem megfelelő méretű visszaszállított szigetelőanyag ellenében a sértett által közölt időpontban és megjelölt áruféleséget adnak cserébe, ezekről a tárgyalásokról a terheltnek is tudomása volt. Ezen túlmenően a jelenlétében zajlott az a megbeszélés 2009 őszén, melynek során a sértett közölte, hogy szeretné a csereárut elvinni. Ez alkalommal a terhelt is megjelölt néhány kifogást – nem vitatva a követelés jogalapját –, mely miatt számára az árut kiadni nem tudják, ugyanakkor ígéretet tett későbbi időpontban történő teljesítésre, erre azonban nem került sor.
– Figyelemmel a terheltnek a teljesítési képességét illetően megtévesztő magatartására, a sértettnek 448 524 forint kárt okozott, mely nem térült meg. A sértett polgári jogi igényét előterjesztette.
– Az S.-H. Bt. 2009. augusztus 31. napján kötött szerződést az M.-B. Kft.-vel, amely szerint a bt. mint gyártó, a kft. mint megrendelő számára különböző, építőiparban használatos termékeket szállít a kft. telephelyére.
– A szerződés szerint a leszállított áru tulajdonjoga mindaddig a gyártót illeti meg, ameddig a teljes vételár a gyártó részére megfizetésre nem kerül, akkor is, ha az áru időközben további feldolgozásra került. Rendelkezett továbbá a szerződés arról is, hogy a megrendelő az árut harmadik személynek csak készpénz ellenében, vagy a tulajdonjog kifejezett fenntartásával adhatja tovább. A terhelt mindezt elfogadta, a szerződést aláírta.
– Ennek megfelelően a bt. 2009. szeptember 2. és szeptember 28. között összesen 13 alkalommal szállított a kft. telephelyére összesen 3 384 150 forint értékű árut, mely összegből a terhelti kft. 513 338 forintot fizetett meg átutalással, a fennmaradó 2 870 812 forintot nem fizette ki.
– A terhelt a szerződésben írtak ellenére a bt. által szállított árut értékesítette, de a befolyt összegből a bt. felé fennálló tartozását (11 számla) nem rendezte. A sértett a terheltnek a kft. fizetési képessége vonatkozásában megtévesztő magatartása folytán okozott kár vonatkozásában a polgári jogi igényt előterjesztette.
– A sértettek a megrendelt és kifizetett árut nem kapták meg, a terhelt az elfogadott megrendelések ellenére nem intézkedett a megrendelt áruféleségek beszerzése és a megrendelő felé történő leszállítása érdekében.
– Az N. B. Kft., az Sz. Kft. és B. D. sértettek által befizetett összegeket az M.-B. Kft. a könyvelésében a pénzeszközök között kimutatta, azt működésének fenntartására fordította. Az N. B. Kft. és az Sz. Kft. megrendelése kapcsán a valós gazdasági eseményektől eltérően került elszámolásra az összeg, így kötelezettség helyett realizált árbevételként került lekönyvelésre, míg a B. D. által befizetett összeg előlegként került lekönyvelésre és a kötelezettségek között volt kimutatva. A dr. M. L. által visszaszállított szigetelőanyagok a könyvelésben, illetve dokumentációban nem szerepelnek.
[21] A Btk. 373. § (1) bekezdése szerint, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.
[22] A jogerős tényállás szerint a terhelt tisztában volt a cég anyagi nehézségeivel, azzal, hogy 2009. év elejétől kezdve fokozatosan egyre nehezebb helyzetbe került a kft., ennek ellenére újabb megrendeléseket vett fel és mindezek teljesítésére úgy vállalkozott, hogy már felismerte, hogy arra valójában nem képes. Az az elkövető, aki mindennek tudatában van, azaz felismeri, hogy már képtelen teljesíteni, azonban ennek ellenére köti az új szerződéseket, mintha minden rendben lenne, megtéveszti a vele szerződő feleket. A terhelt mindezt úgy tette, hogy a cég ellehetetlenülő anyagi helyzetéről a sértetteket nem tájékoztatta, ellenkezőleg, folyamatosan félrevezette őket és mindvégig azt a látszatot akarta fenntartani, hogy a cég működésével kapcsolatban minden rendben van, kötelezettségeit teljesíteni fogja. Ez az elkövetői magatartás kimeríti a csalás törvényi tényállását. Mindezt a másodfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában helytállóan fejtette ki.
[23] A terhelt volt az, aki meghatározta a cég tevékenységét, mindazon tények, amelyek a terhelt bűnösségének megállapítását megalapozzák, szerepelnek a tényállásban, a 4. tényállásban írtak szerint is fejtett ki elkövetői magatartást a terhelt.
[24] A terhelti tudatra vont következtetés ténybeli. Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.
[25] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Az elkövető elkövetéskori tudattartalmára valamely, a külvilágban megjelenő fizikai, illetve mérhető (számszaki stb.) tényből lehet következtetni, s mint ilyen, ténykérdés. A tudati tények (szándékosság, gondatlanság) bizonyítása közvetett bizonyítás. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés viszont jogi értékelés, amely ekként jogkérdés. Jelen ügyben tehát az irányadó tényállás tartalmazza a terhelt szándékára vont jogi következtetés ténybeli alapjait.
[26] A védő hivatkozott a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára is, mely alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[27] A védő azonban amellett, hogy az 5. tényállás szerinti cselekmény minősítését vitatta, a kiszabott büntetést nem kifogásolta. E vonatkozásban az indítvány így törvényben kizárt. Megjegyzi a Kúria, hogy a cselekménynek a védő által felvetett eltérő minősítése esetén sem merül fel az, hogy a törvényes keretek között kiszabott méltányos büntetés törvénysértő lenne.
[28] A polgári jogi igénnyel kapcsolatos kifogás nem felülvizsgálati ok, az indítvány e részében is kizárt.
[29] Fentiekre tekintettel a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.491/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás