BK ÍH 2021/40.
BK ÍH 2021/40.
2021.06.01.
Az elsőfokú bíróságnak nincs arra törvényes lehetősége, hogy a bűnösségét be nem ismerő terhelt esetében az előkészítő ülésen a vádlott gyanúsítottként tett vallomásait ismertesse [Be. 502., 506. §].
Az első fokon eljáró törvényszék 2019. május 6-án meghozott ítéletével a letartóztatásban lévő vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer birtoklása bűntettében [Btk. 178. § (1) bekezdés 5. fordulat, (2) bekezdés c) pont], ezért őt 8 év 6 hónap szabadságvesztésre és 9 év Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani, beszámítani rendelte a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a további járulékos kérdésekről.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő a vádlott bűnösségének megállapítása miatt felmentése érdekében, továbbá a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség a bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.
Sem a felmentés, sem az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezések nem alaposak.
Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezések irányára tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt a Be. 590. § (1), (2) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta.
Ennek során megállapította, hogy eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor az ügyben megtartott tárgyaláson elmulasztotta ismertetni a vádlott nyomozás során gyanúsítottként tett vallomásait.
A törvényszék az ügyben 2019. január 23. napján tartott előkészítő ülést, és a 18. sorszámú jegyzőkönyvben rögzítettek szerint – figyelemmel arra, hogy a vádlott nem kívánt vallomást tenni – ismertette a nyomozás során gyanúsítottként tett vallomásait.
A Be. 502. és 506. §-ában foglalt rendelkezésekre figyelemmel bűnösség be nem ismerése esetén az elsőfokú bíróságnak nem volt törvényes lehetősége arra, hogy az előkészítő ülésen a vádlott gyanúsítottként tett vallomásait ismertesse.
Ezt követően a bíróság az ügyben tárgyalást tartott 2019. március 6-án, április 7-én és május 6-án. A tárgyalási napokon a vádlott a vallomástételt megtagadta, a bíróság azonban a nyomozás során tett vallomásait nem ismertette, holott a tényállás megállapítása során ítéletében bizonyítékként értékelte.
A Be. 525. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint, ha a vádlott a tárgyaláson nem kíván vallomást tenni, a tanács elnöke hivatalból ismerteti a vádlott nyomozás során tett vallomásának lényegét.
Ezt az eljárási szabálysértést a másodfokú bíróság akként orvosolta, hogy a Be. 600. § (1) bekezdés b) pontja alapján az ügyben tárgyalást tartott, és a Be. 594. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint az eljárási szabálysértést kiküszöbölve ismertette a vádlott által a nyomozati eljárás során gyanúsítottként tett vallomásokról készült jegyzőkönyveket.
A másodfokon eljáró ítélőtábla álláspontja szerint a felmentést célzó fellebbezések a bizonyítékok felülmérlegelését célozzák, amire megalapozott tényállás esetében nincs törvényes lehetőség.
Helyesen került sor a bűnösség megállapítására, a cselekmény minősítése is törvényes és a felsorolt bűnösségi körülményeket alapul véve az elsőfokú bíróság arányos büntetést szabott ki.
A fentebb kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Bf.III.399/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás