BK ÍH 2021/42.
BK ÍH 2021/42.
2021.06.01.
I. A terhelt terhére kizárólag az ügyészség kezdeményezhet perújítási eljárást, a sértett ilyen felhatalmazással nem rendelkezik [Be. 639. § (1) bekezdés].
II. A bíróságnak nincs eljárásjogi lehetősége, hogy a sértett perújítási nyomozást kezdeményező indítványában foglaltaknak eleget tegyen.
A járásbíróság a 2019. július 16-án jogerőre emelkedett büntetővégzésével K. J. vádlottal szemben a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 164. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntette miatt 300 000 forint pénzbüntetést szabott ki.
A jogerős határozatban megállapított tényállás lényege szerint K. J. vádlott 2018. szeptember 7-én oly módon bántalmazta – ütlegelte és rugdosta – B. L. sértettet, hogy a sértett nyolc napon túl gyógyuló, csonttörésekkel járó sérüléseket szenvedett.
E határozat ellen a sértett kívánt jogorvoslati lehetőséggel élni, melyet azzal indokolt, hogy a tettlegesség során lényegesen súlyosabb, maradandó fogyatékossággal járó sérülései keletkeztek. A sértett beadványát a járásbíróság perújítási eljárás kezdeményezésének tekintette, ezért azt megküldte a járási ügyészségnek.
Ezt követően a megyei főügyészség határozatával perújítási nyomozást rendelt el, annak lefolytatásával a T.-i Rendőrkapitányságot bízta meg. A perújítási nyomozás keretében előírta a sértett ismételt kihallgatását, a bűncselekménnyel összefüggésben keletkezett sérülések teljes kórtörténeti dokumentációjának a beszerzését, valamint az alapügyben készült igazságügyi orvosszakértői vélemény kiegészítését. A felsorolt eljárási cselekmények foganatosítása után a megyei főügyészség arról tájékoztatta a sértettet, hogy új bizonyíték hiányában perújítási indítványt nem kíván előterjeszteni.
A sértett – jogi képviselője útján – a perújítási nyomozás folytatását és másik igazságügyi orvosszakértő kirendelését kérte.
A kérelem alapján a megyei főügyészség az ügyben addig keletkezett iratokat megküldte a törvényszéknek és indítványozta Be. 641. § (2) bekezdése szerinti perújítási nyomozás elrendelését. A törvényszék az indítványnak eleget tett, végzésében perújítási nyomozást rendelt el, melynek lefolytatásával a T.-i Rendőrkapitányságot bízta meg.
Az újabb perújítási nyomozás során előbb kiegészítő orvosszakértői vélemény készült, majd az ügybe – a felmerülő ellentmondások tisztázása végett – másik orvosszakértőt is bevontak. Ezek után került sor az iratok visszaküldésére, illetve arra, hogy a megyei főügyészség az ügy érdemi lezárását célzó indítványt tett.
A törvényszék a 2021. január 6-án kelt végzésével a sértett ügyészi perújítási indítványt kezdeményező kérelmét elutasította.
E határozat ellen a sértett jelentett be fellebbezést, tartalma szerint a perújítási nyomozás folytatása érdekében.
A fellebbviteli főügyészség az átiratában a jogorvoslattal megtámadott végzés hatályon kívül helyezését indítványozta.
A másodfokú bíróság a törvényszék végzésének felülbírálata körében az alábbiakra mutatott rá.
A perújítás a bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozatával szemben igénybe vehető rendkívüli jogorvoslat, mely – éppen kivételes jellege folytán – pontosan körülírt alanyi és tárgyi feltételekhez kötött. Alapvető alkotmányos érdek fűződik ugyanis a jogerős határozatok végrehajtásához, illetve annak meghatározásához, hogy a bennük eldöntött tény- és jogkérdések milyen körülmények között támadhatóak meg és válhatnak ismét vita tárgyává.
Ez okból a perújítási indítvány előterjesztésére jogosultak köre is törvényben meghatározott, annak kiterjesztésére nincs lehetőség. A terhelt terhére – figyelemmel a Be. 639. § (1) bekezdésében írtakra – kizárólag az ügyészség kezdeményezhet perújítási eljárást, míg a jogaiban vagy jogos érdekeiben közvetlenül érintett, illetve veszélyeztetett sértett ilyen felhatalmazással nem rendelkezik. Ezért a sértettnek a járásbíróság jogerős büntetővégzésével szemben megfogalmazott ténybeli kifogásait az ügyészségnek úgy kellett volna kezelnie, mintha rendkívüli jogorvoslat megengedhetőségét valószínűsítő körülményről szerzett volna tudomást, tulajdonképpen arról, hogy a sértett súlyosabb büntetőjogi megítélés alá eső, maradandó fogyatékossággal járó sérüléseket szenvedett.
A Be. 642. § (2) bekezdése értelmében az ügyészség a nem jogosulttól származó perújítási indítványnak a bíróság részére történő megküldését mellőzi, és erről az indítvány előterjesztőjét írásban tájékoztatja. Kezdetben erről még nem volt szó, nyilvánvalóan azért, mert az ügyészség a sértett beadványában foglaltakat ki akarta vizsgálni és – a Be. 642. § (6) bekezdése alapján – az előfeltételek tisztázása és az új bizonyítékok beszerzése érdekében perújítási nyomozást rendelt el. Ezt követően került csak abba a helyzetbe, hogy saját részéről az ügy elintézhetőségének, illetve befejezhetőségének a kérdésében érdemben állást tudjon foglalni.
Mindezt az ügyészség végül a Be. 642. § (2) bekezdése szerinti intézkedés alkalmazásával tette meg, és arról tájékoztatta a sértettet, hogy a terhelt terhére nem kíván rendkívüli jogorvoslati eljárást kezdeményezni.
Az ügy intézése eddig a pontig megfelelt az eljárásjogi szabályoknak.
A továbbiakban azonban tévedett az ügyészség, amikor a sértett jogi képviselőjének a panasza alapján az iratokat a perújítási nyomozás elrendelése érdekében a törvényszéknek megküldte. Erre ugyanis nem lett volna eljárásjogi lehetősége, ahogyan a törvényszéknek pedig arra, hogy a sértett perújítási nyomozást kezdeményező indítványában foglaltaknak eleget tegyen. Egészen egyszerűen azért, mert ilyen jogintézmény a büntetőeljárás bírósági szakaszában ismeretlen, az teljes egészében értelmezhetetlen. Ebből következően a későbbi eljárási cselekmények sem voltak megfeleltethetők a perrendi előírásoknak, különösen a törvényszék végzése, melyben a sértett ügyészi (helyesen: ügyészségi) perújítási indítványt kezdeményező kérelmét elutasította. Jól jellemezte a kialakult helyzet tarthatatlanságát a határozat ellentmondásossága is, az a tény, hogy – szemben a rendelkező részben foglaltakkal – a törvényszék végzésének indokolása már azzal zárult, hogy a törvényszék perújítási indítványt utasított el.
A perújítás megengedhetőségének kérdésében a bíróság perújítási indítvány alapján jár el. A perújítási indítványban a Be. 639. § (4) bekezdése értelmében meg kell jelölni az alapügyet, az indítvány okát, valamint a perújítás alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait.
Az elbírált ügyben az ügyészség perújítási indítványt nem terjesztett elő, kizárólag a rendkívüli jogorvoslat előfeltételeit tisztázta, illetve téves jogértelmezéssel a bíróságot vonta be annak további tisztázásába. Így a törvényszéknek sem a perújítási nyomozás elrendelésére, sem a valójában nem is létező perújítási indítvány elutasítására nem volt döntési jogköre. Helyesen akkor járt volna el, ha az iratokat az ügyészségnek visszaküldi.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a Be. 645. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen kifejtettek szerint járt el.
(Pécsi Ítélőtábla Bpkf.II.29/2021/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás