PK ÍH 2021/47.
PK ÍH 2021/47.
2021.06.01.
Vélemény, értékítélet, bírálat, következtetés formájában megjelenő közlés akkor lehet alapja sajtó-helyreigazításnak, ha az valótlan tényállításon alapuló, illetve a valóságot hamis színben feltüntető ténytartalmat hordoz [Smtv. 12. §].
A felperes évek óta foglalkozik kutyák tartásával, versenyeztetésével és kiképzésével. Tevékenységét különböző tanyás ingatlanokban, legutóbb az általa bérelt K., B. 87. szám alatti tanyán folytatta, ahol 40-50 db ebet, köztük 6-8 közép-ázsiai juhászkutyát tartott. A B. Megyei Kormányhivatal K.-I Járási Hivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Osztály munkatársai 2019. november 21-én, majd december 16-án ellenőrzést tartottak a telepen, amelynek során azt tapasztalták, hogy a nagytestű kutyák 2-3 méter hosszú láncon vannak kikötve, több állat alultáplált, tálaik üresek, víz nincs kirakva, a kutyaházak teteje helyenként beszakadt, az állatok sárban, pocsolyában, bélsarukban vannak, házuk alá gödröt ástak. A tapasztaltakról készült jegyzőkönyvekben rögzítették, hogy álláspontjuk szerint a tulajdonos az állatokat nem a jó gazda gondosságával tartja, a tartási körülmények nem zárják ki a kutyák későbbi testi és pszichés károsodását. A rossz tartási körülmények miatt javasolták az állatok mielőbbi elkobzását és a tulajdonos állattartástól való eltiltását.
A novemberi helyszíni szemlét követően az ott észleltek alapján az állatvédelmi hatóság a BK-05/EBAO/2493-3/2019. számú határozatával kötelezte a felperest a tulajdonában lévő, a K., B. 87. szám alatt tartott ebek vonatkozásában az állatok tartására vonatkozó szabályok 8 napon belüli betartására. Felhívta továbbá a felperes figyelmét, hogy a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezménye az állatok elszállítása, illetve elkobzása lehet. A Sz.-i Törvényszék a közigazgatási határozattal szemben a felperes által előterjesztett kereset alapján hozott 3.K.700.123/2020/6. számú ítéletével a közigazgatási határozatot megsemmisítette. Az ítélet indokolása szerint a közigazgatási hatóság megsértette a jelen per felperesét megillető iratbetekintési jogot, nem tett eleget indokolási kötelezettségének, emellett a határozat rendelkező része nem egyértelmű, és ezért nem végrehajtható.
A felperessel szemben a fenti közigazgatási eljárást megelőzően korábbi állattartó tevékenységével összefüggésben állatkínzás bűntette miatt eljárás indult, amely a K.-i Járásbíróság 17.B.774/2017/51. számú felmentő ítéletével első fokon befejeződött, az ítélet nem jogerős.
A https://k....hu internetes hírportálon 2020. február 10. napján „Visszaeső állatkínzó: újabb kutyapokol egy k.-i tanyán” címmel cikk jelent meg a felperes által bérelt tanyában működő kutyatelepről. Az írás arról számol be, hogy a felperes, aki ellen jelenleg is bírósági eljárás van folyamatban állatkínzás ügyben, újabb tanyán folytatja tevékenységét, ahol a cikkben részletezett igen rossz körülmények között tartja a kutyáit. A cikk a mai napig is elérhető a https://k.......hu/..... hírportálon újabb-kutyapokol-egy-k.-i-tanyan link alatt.
A felperes a fenti cikk helyreigazításaként az alábbi közlemény közzétételét kérte az alperestől: „Helyreigazítás: A 2020. február 10. napján (hétfőn), a https://k.......hu/..... hírportálon újabb-kutyapokol-egy-k.-i-tanyan link alatt közzétett „Visszaeső állatkínzó: újabb kutyapokol egy K.-i tanyán” című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy a cikkben szereplő M. Zs. visszaeső állatkínzó, kutyákat sanyargat, negyven kutyát tartott embertelen körülmények között, a bérelt telephelyén húsz kutya senyved láncon, hasonló szaporító telepet rendezett be egy K.-hoz közeli tanyán, ezen a tanyán folytatja a kutyák kínzását, csak hébe-hóba jár ki a tanyára, valamint a 2016. februárjában a hatóságok és az állatvédők által elkobzott 64 kutya csontsovány volt. Továbbá valótlanul híreszteltük, hogy elhullott kutyákat feldarabolja, és megeteti a többivel. Azt a való tényt, mely szerint újrahasznosított hűtőszekrények szolgálnak kutyaól gyanánt, abban a hamis színben tüntettük fel, mintha az nem felelne az általános, többek között a menhelyek által folytatott gyakorlatnak.”
Az alperes a helyreigazítási kérelemnek nem tett eleget.
A felperes keresetében a helyreigazítás iránti kérelmében foglalt közlemény közzétételére kérte kötelezni az alperest az általa megjelölt helyen, formában és időtartamban. Keresete jogalapjaként a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. tv. (a továbbiakban: Smtv.) 4. § (3) bekezdésében, 12. §-ában, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 495. § (1)–(2) bekezdésében és 496. § (1) bekezdésében foglaltakat jelölte meg. Hivatkozott továbbá a Legfelsőbb Bíróság PK. 13. és 14. számú állásfoglalására. Állítása szerint a sérelmezett cikkben foglaltak nem felelnek meg a valóságnak, a 2019. novemberi hatósági ellenőrzést követően az ott feltárt hiányosságokat kiküszöbölte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a cikkben közölt tények megfelelnek a valóságnak. Kiemelte, a „visszaeső” és az „állatkínzó” fogalmakat nem büntetőjogi értelemben használta a riportban, hanem a köznyelvben ismert tartalommal.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy az ítélet rendelkező részében pontosan megjelölt helyen, formában és időtartamban tegye közzé az alábbi tartalmú helyreigazító közleményt: Helyreigazítás – Valótlanul híreszteltük a „Visszaeső állatkínzó, újabb kutyapokol egy k.-i tanyán” című 2020. február 10-i cikkünkben, hogy a cikkben szereplő „M. Zs. az elhullott kutyákat feldarabolja és megeteti a többivel, csak hébe-hóba jár ki a tanyára, valamint „Innen már jól látszik, hogy legalább húsz kutya senyved láncon”. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Határozatának indokolása szerint a sajtó-helyreigazítás speciális személyiségi jogi jogvédelmi eszköz, amely kizárólag a valótlan tartalmú tényállítások tekintetében vehető igénybe. Ezért lényegesnek ítélte a tényállítás és a véleménynyilvánítás elhatárolását azzal, hogy annak alapja az ún. bizonyíthatósági teszt. Kiemelte, önmagában az a tény, hogy valamely állításhoz következtetés útján jutott el a sajtó, nem minősíti automatikusan véleménynek az adott tényállítást, a bizonyíthatósági tesztet ez esetben is el kell végezni annak megállapíthatóságához, hogy a következtetés tényállításnak vagy véleménynyilvánításnak minősül. Tényállításnak, és megfelelő bizonyítottság hiányában valótlannak minősítette a cikkben szereplő azon közléseket, miszerint a felperes az elhullott kutyákat feldarabolja, és megeteti a többivel, csak hébe-hóba jár ki a tanyára, és hogy ott legalább húsz kutya senyved láncon. Alaptalannak ítélte ugyanakkor a „visszaeső állatkínzó” kifejezés és a felperes által tartott kutyákra vonatkozó „csontsovány” jelző használatával kapcsolatos keresetet. Álláspontja szerint ugyanis azok olyan vélemények, amelyek sajtó-helyreigazítás indokául nem szolgálhatnak, tekintettel arra, hogy az újságíró a jelzőt, illetve a jelzős szerkezetet az általa a perbeli helyszínen észlelt, és a perben igazolt tapasztalati tényekre és a hatósági bejelentésekre alapított következtetésként, a maga szubjektív értékítéleteként fogalmazta meg.
Ugyancsak alaptalannak találta a cikk felperes által kifogásolt további részeit érintő keresetet, így a kutyák sanyargatásával és embertelen körülmények közötti tartásával, a hűtőszekrényben tartott kutyák elkobzásával, és az állatok felperes általi kínzásával kapcsolatos közlések helyreigazítására irányuló igényt. Rámutatott, ezek a sérelmezett közlések részben valós tényállításnak, és a tényállításra vonatkozó véleménynyilvánításnak minősülnek, amelyekkel összefüggésben nincs helye sajtó-helyreigazításnak.
Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben keresete szerint kérte azt megváltoztatni. Utalt arra, az elsőfokú ítélet rendelkező része vélhetően elírás folytán a helyreigazító közlemény https://h....hu kezdő oldalán történő közzétételét rendelte el, amely elírás korrigálását kérte.
A másodfokú bíróság által gyakorolni kért felülbírálati jogkörként a Pp. 369. § (3) bekezdés a), b), c) és d) pontját jelölte meg. Fellebbezésének jogi indokai szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás több vonatkozásban is téves. Egyrészt ugyanis nem Sz. L.-től, hanem édesanyjától, Sz. L.-nétől bérelte a tanyát. Az ingatlanban az elsőfokú ítéletben írtaktól eltérően 2020. február végéig benne lakott, emellett 2020. február 10-éig nem lett valamennyi kutya elszállítva az ingatlanból. Hangsúlyozta, a kormányhivatal elsőfokú bíróság által hivatkozott határozatát a Sz.-i Törvényszék a 3.K.700.123/2020/6. számú ítéletével megsemmisítette.
Álláspontja szerint a „visszaeső” és az „állatkínzó” kifejezések bizonyíthatósága nem vizsgálható külön-külön, emellett az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a „visszaeső állatkínzó” kifejezés véleménynyilvánítás. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, miszerint ő (a felperes) az állatainak köznapi értelemben fájdalmat, szenvedést okozott, és ezért okszerűen vonhatta le az alperes azt a következtetést, hogy ő állatkínzó. Érvelése szerint az állatkínzás jogi és hétköznapi fogalma között nincs és nem is lehet különbség, a kifejezés köznyelvileg és jogilag is ugyanazt jelenti. Kiemelte, a K.-i Járásbíróság a 17.B.774/2017/51. számú ítéletével felmentette az állatkínzás bűntette alól, ezért róla azt állítani, hogy állatkínzó, nem felel meg a valóságnak, és az ártatlanság vélelmébe ütközik, s mivel az állatkínzás nem bizonyított, fogalmilag kizárt ehhez kapcsolódóan a visszaeső jelző használata.
Hangsúlyozta, ugyancsak valótlan, alperes által nem bizonyított tényállítás, miszerint 2016 februárjában a hatóságok és az állatvédők által elkobzott 64 kutya csontsovány volt, továbbá, hogy sanyargatta a kutyákat, illetve embertelen körülmények között tartotta őket, mint ahogy az is, hogy a b.-i tanyán folytatta a kutyák kínzását. Sérelmezte, hogy ez utóbbi közlésekre vonatkozó keresetet elutasító döntését az elsőfokú bíróság nem indokolta.
Megismételte azt az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját, miszerint állattartó körökben elterjedt a gépészettől megfosztott hűtőszekrények kutyaólkénti használata, így ennek a körülménynek az elhallgatásával a cikkíró valós tényt hamis színben tüntetett fel.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Fellebbezési ellenkérelmének indokai szerint a fellebbezés érdemi elbírálásra alkalmatlan, miután az nem tartalmaz határozott kérelmet arra, hogy az elsőfokú ítélet kifogásolt rendelkezéseit a másodfokú bíróság mennyiben változtassa meg, az csak közvetett módon határozható meg az elsőfokú ítélet és a fellebbezés összevetésével. Álláspontja szerint a fellebbezési kérelem elbírálása szempontjából közömbös, hogy a felperes meddig lakott életvitelszerűen a tanyán, ezért ez a körülmény nem kell, hogy a felülvizsgálat tárgyát képezze. Fenntartotta azt az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját, miszerint az „állatkínzó” és „visszaeső” kifejezés véleménynyilvánítás, amelynek megalapozottságát a perben kihallgatott L. Gy. és H. B. egyértelműen alátámasztották. Kiemelte, önmagában az a tény, hogy egy elsőfokú büntetőítélet büntetőjogi értelemben nem minősítette az alperest állatkínzónak, még nem teszi valótlan tartalmúvá az alperes által annak köznapi, illetve az állatvédelmi törvény szerinti értelmezését szem előtt tartva alkalmazott kifejezést. Rámutatott, azt, hogy ugyanilyen körülmények között a felperes már több tanyán is tartott állatokat, a felperes folyamatos tevékenységéről széles körű ismeretekkel rendelkező állatvédők bizonyították tanúvallomásukban. Kiemelte, az állatvédelmi hatóság ellenőrzéséről készült jegyzőkönyvek az alperesi álláspontot mindenben igazolják.
Az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében nyilvánvaló adminisztrációs hiba folytán a helyreigazító közlemény közzétételének helyeként tévesen jelölte meg a https:h....hu kezdő oldalát, ezért e tekintetben az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a rendelkező részben foglaltak szerint kijavította a Pp. 353. §-a alapján.
A fellebbezés alaptalan.
A Pp. 370. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét – a jelen ügyben nem irányadó kivételektől eltekintve – az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a 371. § (1) bekezdés a)-d) pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak, így egyebek között a fellebbező fél határozott kérelme arra, hogy az elsőfokú ítélet kifogásolt rendelkezését vagy részét a másodfokú bíróság mennyiben változtassa meg, vagy helyezze hatályon kívül [b) pont], a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkör [c) pont], és a felülbírálatot indokolttá tevő anyagi vagy eljárási jogszabálysértés jogszabályhely feltüntetésével történő megjelölése [d) pont]. Jelen ügyben a felperes – a per fő tárgyát tekintve – az elsőfokú ítélet anyagi jogi felülbírálatát kérte, ennek keretében keresete szerint kérte megváltoztatni az elsőfokú ítéletet. A másodfokú bíróság által gyakorolni kért felülbírálati jogkörként a Pp. 369. § (3) bekezdés a), b), c) és d) pontját jelölte meg, és bár fellebbezésében nem tüntette fel, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete pontosan mely anyagi vagy eljárási jogszabály rendelkezéseit sérti, a keresetében hivatkozott jogszabályhelyekre, valamint jogorvoslati kérelme indokaira figyelemmel az állapítható meg, hogy véleménye szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 279. § (1) bekezdését, továbbá az Smtv. 12. § (1) bekezdését sértette meg azáltal, hogy a tényállást több tekintetben tévesen, sőt iratellenesen állapította meg, és alaptalanul utasította el keresete egy részét.
A Pp. 369. § (3) bekezdés a) pontja értelmében a másodfokú bíróság az anyagi jogi felülbírálat során a bizonyítás eredményét okszerűtlennek minősítheti, és ennek alapján a tényállást módosíthatja, kiegészítheti. Lényeges azonban, hogy a felülbírálat e körben is a fellebbezési kérelem és ellenkérelem keretei között történhet. A felperes fellebbezésében alapvetően azt sérelmezi, hogy az elsőfokú bíróság nem minősítette valótlan tényállításnak a cikkben szereplő azon kijelentéseket, amelyek szerint ő (a felperes) visszaeső állatkínzó, a kutyáit sanyargatja és embertelen körülmények között tartja, továbbá hogy 64 csontsovány kutyát koboztak el tőle, valamint hogy nem minősítette a valóságot hamis színben feltüntető közlésnek, miszerint a cikk elhallgatta azt a tényt, hogy a gépészettől megfosztott hűtőszekrény kutyaólkénti hasznosítása megfelel az állattartók szokásos gyakorlatának. A fellebbezés elbírálása során a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy ezek a kijelentések tényállításnak vagy véleménynyilvánításnak minősülnek, továbbá, ha tényállításnak tekinthetők, az alperes bizonyította-e azok valóságtartalmát, illetve hogy a hűtőszekrénnyel kapcsolatos közlés hamis színben tünteti-e fel a valóságot. E kérdések elbírálása szempontjából lényegtelen, hogy a felperes meddig lakott a perbeli tanyában, mikor szállította el onnan valamennyi kutyáját, ki a tanya tulajdonosa, és hogy a bérleti szerződés mikor szűnt meg, éppen ezért a felülbírálat kereteit meghaladta az elsőfokú ítélet fenti ténymegállapításai helyességének vizsgálata.
A Pp. 369. § (3) bekezdés b) pontja szerinti felülbírálat keretében a másodfokú bíróság a fél által az első- vagy másodfokú eljárásban hivatkozott tény megállapítására bizonyítást folytathat le, és annak alapján a tényállást módosíthatja, kiegészítheti. A felperes fellebbezésében nem kérte a másodfokú bíróságtól bizonyítás lefolytatását, így e felülbírálati jogkör fellebbezésben való megjelölése nem értelmezhető. Utal ugyanakkor az ítélőtábla arra, hogy a jogvita a rendelkezésre álló peradatok alapján elbírálható volt, a döntéshez további bizonyításra nem volt szükség.
Ténylegesen az ítélőtáblának a Pp. 369. § (3) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott felülbírálati jogkörét kellett gyakorolnia, és ennek során azt vizsgálnia, indokolt-e a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést levonni, a megállapított tényeket másként minősíteni, vagy felülmérlegelni az elsőfokú bíróságnak az anyagi jogszabályok szerinti mérlegelési jogkörben hozott döntését. Ennek keretében az előzőekben már jelzettek szerint elsődlegesen azt kellett eldöntenie, a felperes „visszaeső állatkínzó” jelzővel illetése, valamint a cikkben szereplő közlés, miszerint a felperes elkobzott állatai csontsoványak voltak, továbbá, hogy a felperes az állatait kínozza, sanyargatja és embertelen körülmények között tartja, tényállítás vagy véleménynyilvánítás, hiszen – miként azt az elsőfokú bíróság is helyesen megállapította – az Smtv. 12. § (1) bekezdése értelmében sajtó-helyreigazítás tárgya csak tényállítás lehet, véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja. A valós ténybeli alapokon nyugvó, konkrét tényekből a logika szabályainak megfelelően levont következtetés az Alaptörvény által oltalmazott véleménynyilvánítási szabadság körébe tartozik (BDT 2018.3903.), ugyanakkor vélemény, értékítélet, bírálat, következtetés is alapja lehet sajtó-helyreigazításnak, ha ezek valótlan tényállításon alapulnak, valótlan tényállítást fejeznek ki, illetve a valóságot hamis színben tüntetik fel (BH 1976.162., 1983.89.). Az, hogy egy állattal szemben tanúsított emberi magatartás állatkínzásnak minősíthető-e, illetve hogy adott esetben embertelennek tekinthetők-e az állattartás körülményei, az állattal való bánásmód kimeríti-e a sanyargatás fogalmát, szubjektív megítélés kérdése ugyan, de mindhárom szó azok nyelvtani értelmét tekintve ténybeli tartalmat hordoz, nevezetesen azt fejezi ki, az állat szenvedésnek, bántalmazásnak, nélkülözésnek van kitéve, így ha a bántalmazás, szenvedés, nélkülözés ténye nem bizonyított, a felperesre vonatkozó állatkínzás, sanyargatás, embertelen körülmények közötti állattartás közlése alapot adhat sajtó-helyreigazításra. Jelen ügyben azonban az alperes megfelelően bizonyította a felperes által sérelmezett fenti vélemények ténybeli megalapozottságát. Az állatvédelmi hatóság 2019. november 21-i helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyve tényként rögzíti, hogy a nagytestű kutyák mindössze 2-3 méter hosszúságú láncon vannak kikötve, több kutya alultáplált, a kutyaürülék nincs eltakarítva. Kétségtelen, hogy az ellenőrzés alapján hozott közigazgatási határozatot a bíróság megsemmisítette, ennek indokát azonban eljárási szabálysértések képezték, nem pedig téves ténymegállapítások. A kutyák és a telep elhanyagoltságát P. A., L. Gy. és H. B. tanúvallomása is alátámasztotta, s ezt igazolták a periratokhoz csatolt fényképek és videófelvételek is. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a felperessel szemben állatkínzás bűncselekményének gyanúja miatt indult büntetőeljárásban még nem született jogerős döntés, és ezért az ártatlanság vélelméből eredően nem is állapítható meg, hogy a felperes e bűncselekményt elkövette. Egyetért ugyanis az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontjával, miszerint az állatkínzás köznyelvi és büntetőjogi értelme nem azonos, az állatkínzás törvényi tényállását nem kimerítő magatartás is okozhat olyan szenvedést az állatnak, amelyet a közfelfogás állatkínzásként értékel.
Osztja az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját is, amely szerint a cikk a „visszaeső” kifejezést is annak köznyelvi tartalma szerint használja, nem pedig a szó büntetőjogi értelmében. Az pedig a felperes által sem vitatott tény, hogy a hatóságok által nem megfelelőnek ítélt kutyatartási tevékenységével összefüggésben a felperessel szemben közigazgatási és büntetőeljárás is indult.
Mindezek alapján az ítélőtábla arra a meggyőződésre jutott, az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként helyesen állapította meg, hogy a fellebbezés tárgyát képező, a felperest visszaeső állatkínzónak, a kutyáit kínzó, sanyargató és embertelen körülmények között tartó személynek bemutató közlések valós tényalapon nyugvó értékítéletek, ezért azok kapcsán sajtó-helyreigazításnak nincs helye.
A keresetben megfogalmazott, közzétenni kért helyreigazító közlemény szerint valótlan a cikknek az az állítása, hogy a 2016 februárjában a hatóságok és az állatvédők által elkobzott 64 kutya csontsovány volt. Ennek a mondatnak a nyelvtani értelmét figyelembe véve a felperes sem az elkobzás tényét, sem az elkobzott állatok számát tekintve nem tartotta valótlannak az írásban foglaltakat, csupán azt tagadta, hogy az elkobzott ebek csontsoványak voltak. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, az, hogy egy állatot ki és mennyire tart soványnak, szubjektív értékítélet kérdése, így ez a közlés véleménynyilvánítás, ezért arra sajtó-helyreigazítás megalapozottan nem kérhető.
Ugyancsak nem ténykérdés, hanem vélemény az, hogy egy „kibelezett” hűtőszekrény alkalmas-e kutyák elhelyezésére vagy nem, így az alperes azzal, hogy a cikkben nem írt arról, vannak, akik szerint az ilyen „kutyaól” elfogadott elhelyezési mód, valós tényt nem tüntetett fel hamis színben.
Minderre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
(Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.273/2020/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás