PK ÍH 2021/49.
PK ÍH 2021/49.
2021.06.01.
Áttételt elrendelő végzésben a bíróságnak nem kell perköltségről rendelkeznie [Pp. 82., 174. §].
A szerződés érvénytelenségének megállapítása és szavatossági jog érvényesítése iránt indult perben az elsőfokú bíróság 20. sorszámú végzésével az eljárást megszüntette, egyben elrendelte az iratok F.-i Törvényszékhez történő áttételét.
Alperes „fellebbezés” elnevezésű beadványában kérte a végzés részbeni megváltoztatását azzal, hogy a másodfokú bíróság a felperest az alperes által előterjesztett mértékű perköltségben marasztalja.
Az ítélőtábla a felterjesztett iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldte azzal, hogy tartalma szerint az alperes fellebbezése a végzés kiegészítése iránti kérelem, amelynek elbírálása az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozik.
Az elsőfokú bíróság az alperes 21. sorszámú, a 20. sorszámú permegszüntető és áttételt elrendelő végzés kiegészítése iránti kérelmét fellebbezéssel támadott végzésével a Pp. 356. § (2) bekezdése szerint irányadó 355. § (7) bekezdése alapján elutasította.
Végzése indokolásában utalt a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 82. § (1) és (2) bekezdésére, illetve az e jogszabályhelyhez fűzött kommentárra, amely szerint a perköltségviselés alapjául szolgáló kiegyenlítési és kártérítési elvekből következően a bíróság a perköltség viseléséről főszabály szerint az eljárást befejező határozatban dönt. Ilyen határozat lehet az ítélet, a bírósági meghagyás, az egyezséget jóváhagyó vagy az eljárást megszüntető végzés. Nem sorolhatók az eljárást befejező határozatokhoz azok, amelyek alapján kizárólag a bírósági ügyvitel szabályai szerint kell befejezettnek tekinteni az ügyet, ténylegesen nem. Így a bíróságot nem terheli a perköltség körében döntési kötelezettség akkor, ha elrendeli az ügy áttételét, vagy más ügyhöz való egyesítését, és akkor sem, ha a határozatában az eljárást felfüggeszti vagy az eljárás félbeszakadását állapítja meg.
Utalt arra, hogy jelen ügyben a bíróság a per megszüntetése mellett az iratok áttételéről rendelkezett, a per ténylegesen nem fejeződött be, ezért a perköltségről rendelkezés a Pp. 82. § (1) bekezdése alapján az arra illetékes bíróság érdemi befejező határozatában, a felek pernyertességének arányát figyelembe véve kell, hogy megtörténjen.
A végzés ellen annak megváltoztatása, és az elsőfokú bíróság 13.P.21.193/2019/20. számú végzésének kiegészítése – az A/4. szám alatt mellékelt költségjegyzék szerint a felperes 508 000 forint perköltség megfizetésére kötelezése – iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 80. §-át, a Pp. 81. § (1) és (5) bekezdését, a 82. § (1) bekezdését és a 355. § (1) és (2) bekezdés jelölte meg.
Előadta, hogy az alperesnek jelentős költségei merültek fel abból eredően, hogy a felperes nem az illetékességgel rendelkező bírósághoz nyújtotta be a keresetlevelét, ami miatt az alperesnek illetékességi kifogást kellett előterjesztenie. Az alperes a Pp. előírásainak megfelelően illetékességi kifogásához, permegszüntetési kérelméhez és ellenkérelméhez mellékelte a költségjegyzék nyomtatványt, amelyben meghatározta az általa felszámított perköltség összegét, az elsőfokú bíróság azonban a Pp. 82. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére jogszabálysértő módon nem döntött eljárást befejező határozatában a perköltség viseléséről. Az elsőfokú bíróság nem rendelkezett olyan kérdésről (vagyis a perköltség-viselésről), amelyről a jogszabályi rendelkezés folytán hivatalból rendelkeznie kellett volna, ezért a végzés kiegészítése iránti kérelme a Pp. 355. § (1) és (2) bekezdés alapján megalapozott. Utalt arra, hogy a Pp. szabályai között nem található olyan rendelkezés, hogy nem sorolhatók az eljárást befejező határozatok közé azok, amelyek alapján kizárólag a bírósági ügyvitel szabályai szerint kell befejezettnek tekinteni az ügyet.
Álláspontja szerint kiegészítés iránti kérelme a Pp. 86. § (2) bekezdése alapján is megalapozott, mert a felperes azzal, hogy keresetét nem az illetékes bíróságnál terjesztette elő, az alperes részére feleslegesen okozott költséget, amelyet a per eredményétől függetlenül köteles megtéríteni az alperes részére.
Az alperes a felmerült költségét a 2020. május 28. napján előterjesztett illetékességi kifogásához, permegszüntetési kérelméhez és ellenkérelméhez mellékelt A/4. számú költségjegyzék szerint számította fel.
A felperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján, kérte továbbá az alperes másodfokú perköltségben való marasztalását. Vitatta, hogy a felperes a kereset K.-i Törvényszékre történt benyújtásával felesleges költséget okozott volna.
A fellebbezés nem megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a döntése meghozatalához szükséges körben a tényállást helyesen állapította meg.
A Pp. 82. § (1) bekezdése szerint, ha törvény eltérően nem rendelkezik, a bíróság a felszámított perköltség viseléséről az eljárást befejező határozatban hivatalból dönt. Ha a bíróság a perköltség viseléséről nem az eljárást befejező határozatban dönt, határozatának a perköltségről döntő része ellen külön fellebbezésnek van helye. A (2) bekezdés szerint a bíróság meghatározza a perköltség összegét és a megtérítésére köteles személyt annak megfizetésére kötelezi. Ha a felek egymással szemben perköltség megtérítésére kötelesek, a bíróság csak a különbözet megfizetéséről rendelkezik.
Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy a perköltségviselés alapjául szolgáló elvekből következően a bíróság a perköltség viseléséről főszabály szerint az eljárást befejező határozatban dönt. Ilyen határozat lehet az ítélet, a bírósági meghagyás, az egyezséget jóváhagyó vagy az eljárást megszüntető végzés. Nem sorolhatók az eljárást befejező határozatokhoz azok, amelyek alapján kizárólag a bírósági ügyvitel szabályai szerint kell befejezettnek tekinteni az ügyet, ténylegesen nem. Így a bíróságot nem terheli a perköltség körében döntési kötelezettség akkor, ha elrendeli az ügy áttételét vagy más ügyhöz való egyesítését, és akkor sem, ha a határozatában az eljárást felfüggeszti vagy az eljárás félbeszakadását állapítja meg.
A döntési kötelezettség a bíróságot az eljárás minden szakaszában (elsőfokú eljárás, másodfokú eljárás, felülvizsgálati eljárás) külön-külön terheli az adott eljárást befejező határozatban, az adott eljárás kapcsán felszámított perköltség tekintetében.
A Pp. 356. § (2) bekezdése folytán irányadó Pp. 355. § (1) bekezdése szerint a bíróság az ítéletet kérelemre kiegészítheti, ha abban nem határozott valamely kereseti kérelemről vagy annak valamely része felől, továbbá – habár annak helye lett volna – a perköltség viseléséről vagy az ítélet előzetes végrehajthatósága felől.
A Pp. 240. § (1) bekezdés e) pontja és (3) bekezdése, valamint a Pp. 174. § (1) bekezdése alapján az eljárás megszüntetésével egyidejűleg a keresetlevélnek a perre illetékességgel rendelkező bírósághoz történő áttétele a bírósági ügyvitel szabályai szerinti befejezés, ténylegesen az elsőfokú eljárást nem fejezi be, az az illetékes bíróság előtt tovább folytatódik, ezért az ilyen végzésben nincs helye a perköltségviselésről való döntésnek.
A törvény meghatározott esetekben (például, ha a felszámított költséget a törvény kifejezett szabálya értelmében a tanúnak kell megtérítenie) nem a per eredményétől teszi függővé a perköltség vagy annak egy része viselését. Ezekben az esetekben a döntéssel nem kell bevárni az eljárás végét, a bíróság a perköltségről a felszámítást követően nyomban határozhat. Az ilyen esetekre rendelkezik a Pp. 82. § (1) bekezdése úgy, hogy ha a bíróság a perköltség viseléséről nem az eljárást befejező határozatban dönt, határozatának a perköltségről döntő része ellen külön fellebbezésnek van helye.
A Pp. 86. § (2) bekezdése szerint az a fél, aki egyes perbeli cselekményeket sikertelenül végez, egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késedelmeskedik, valamely határnapot vagy határidőt mulaszt vagy más módon, akár a perben akár azt megelőzően az ellenfélnek feleslegesen, a perköltség körébe tartozó költséget okoz, ezek megtérítésére a per eredményére tekintet nélkül köteles.
A fentiek értelmében a perköltség egy elkülöníthető része a viselés szempontjából nem osztja a perköltség többi részének sorsát: a fél azokat a költségeket, amiket szükségtelen cselekményével az ellenfelének okozott, a per kimenetelétől függetlenül, tehát adott esetben teljes pernyertessége esetén is köteles megtéríteni, feltéve persze, ha az az ellenfélnél szükségképpen merült fel.
A Pp. 86. § (2) bekezdésének ez a szabálya a feleslegesen okozott perköltség viselésére vonatkozik, nem rendelkezik azonban eltérően attól, hogy az egyéb perköltséggel egyezően erről is az eljárást (ténylegesen) befejező határozatban kell dönteni.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a alapján irányadó 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Pkf.V.25.017/2021/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás