2021. évi LVI. törvény indokolás
2021. évi LVI. törvény indokolás
a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény és a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló 2021. évi LVI. törvényhez
Általános indokolás
A törvényjavaslathoz kapcsolódó indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, és a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) értelmében köziratnak minősül a keletkezés idejétől és az őrzés helyétől függetlenül minden olyan irat, amely a közfeladatot ellátó szerv irattári anyagába tartozik vagy tartozott. Az elmúlt időszakban, különösen a II. világháború, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakában azonban jelentős mennyiségű köziratnak minősülő dokumentum került magánszemélyek tulajdonába vagy birtokába. Ezek nagyobb része a közfeladatot ellátó szervektől került ki, esetileg azonban felbukkannak levéltárból származó iratok is.
Az Alaptörvényből levezethető az állam azon kötelezettsége, amely szerint biztosítani szükséges a maradandó értékű köziratok, mint kulturális javak megőrzése és azok tartalmának megismerhetőségét, valamint az ügyviteli értékű köziratok, mint a közigazgatás működéséhez és az állampolgári jogok érvényesüléséhez szükséges adatok megőrzését mindenki számára.
Jelen javaslat arra irányul, hogy a fenti alapvetésekre tekintettel megnyugtatóan rendezze azon köziratok jogi helyzetét, amelyek az idők során a közfeladatot ellátó szervtől vagy az államtól elszármaztak és magánszemélyek birtokába vagy tulajdonába kerültek.
A javaslat ennek megfelelően kimondja, hogy közirat lehet a közfeladatot ellátó szerv tulajdonában, lehet állami tulajdonban vagy lehet a fentiektől eltérő bármely más szerv vagy személy tulajdonában is, ha azokon jogszerűen tulajdon szerzett. Ez utóbbiak az ún. elszármazott köziratok, amelyek adattartamának – ha az maradandó értékűnek minősül – az utókor számára történő megőrzése és kutathatósága állami prioritás. Erre tekintettel ezen elszármazott köziratok esetében a javaslat rögzíti az állam elővásárlási jogát. A javaslat továbbá „ösztönzőket” fogalmaz meg a tulajdonosok felé az elszármazott köziratoknak a Magyar Nemzeti Levéltárnál (a továbbiakban: MNL) történő bejelentése érdekében, amit a tulajdonos az irat közirati minőségének megállapításával összefüggő hatósági eljárás keretében tehet meg.
A bejelentést követően az MNL az elszármazott köziratra vételi ajánlattal élhet, de ha a tulajdonos nem kívánja eladni a köziratot, akkor a maradandó értékű elszármazott köziratokat a levéltár a tulajdonosnak visszaadja azt követően, hogy azokat digitalizálta és nyilvántartásba vette, ezzel biztosítva azok fennmaradását a jövő nemzedékei számára.
A törvényjavaslat az Ltv. módosításával összefüggésben javaslatot tesz a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Kötv.) technikai módosítására.
Részletes indokolás
1. §
A javaslat a köziratok esetleges magántulajdoni létére figyelemmel indokolt a magánirat fogalmának pontosítása.
2. §
Az Ltv. értelmében köziratnak minősül a keletkezés idejétől és az őrzés helyétől függetlenül minden olyan irat, amely a közfeladatot ellátó szerv irattári anyagába tartozik vagy tartozott. Nem minősül tehát köziratnak például a szerv által az ügyfél részére kiadmányként átadott példány.
A javaslat a közirat definícióra figyelemmel rögzíti a köziratok tulajdonjogi helyzetének jogi kereteit. Eszerint a közirat tulajdonosa a közfeladatot ellátó szerv, illetve ennek hiányában az állam, kivéve, ha a közirat jogszerűen más szerv vagy személy tulajdonába került. Ez utóbbi esetre a javaslat bevezeti az elszármazott közirat meghatározást utalva egyúttal arra az állami törekvésre, hogy ezen köziratoknak vagy azok adattartalmának az állami tulajdonba történő visszaszármaztatásának előmozdítása az állam egyik prioritása. Az elmúlt időszakban, így különösen a II. világháború, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakában ugyanis jelentős mennyiségű köziratnak minősülő dokumentum került magánszemélyek tulajdonába.
A javaslat rögzíti azt a vélelmet, hogy az 1957. január 1-je előtt keletkezett közirat birtokosát az ellenkező bizonyításáig tulajdonosnak kell tekinteni. Kivételt jelentenek ez alól az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény (a továbbiakban: ÁBTL tv.) hatálya alá eső iratok, azok ugyanis jogszerűen csak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára birtokában lehetnek, így, ha az ÁBTL tv. hatálya alá tartozó köziratok más birtokában vannak, ezen birtokost nem lehet a vélelem alapján tulajdonosnak tekinteni.
A javaslat rögzíti továbbá, hogy a maradandó értékkel bíró elszármazott közirat esetében az államot elővásárlási jog illeti meg.
3. §
A javaslat rögzíti, hogy azok az elszármazott köziratok, melyeket az MNL a közirati minőség megállapítására vonatkozó eljárásában maradandó értékűnek minősített, majd ezt követően a tulajdonos részére visszaszolgáltatott, a törvény erejénél fogva védettnek minősülnek.
4. §
A törvény koherenciája érdekében a javaslat kimondja, hogy az 1957. január 1-jét megelőzően keletkezett elszármazott köziratok az Ltv. 5. § (1) bekezdésében rögzített általános szabálytól eltérően a törvényben meghatározott feltételek mellett elidegeníthetőek. Kivételt képeznek ez alól is az ÁBTL tv. hatálya alá tartozó köziratok, azok ugyanis továbbra sem forgalomképesek. A módosítás egyértelműen rögzíti, hogy köziratból egyes adatok sem törölhetőek, semmilyen indokkal (pl.: érintett tiltakozása, törlési kérelme), mivel azok egységként történő megőrzése jogszabályból eredő kötelezettség, ezzel elősegítve az egyértelmű jogértelmezést, különös tekintettel a nem közfeladatot ellátó szervek tulajdonában lévő köziratok esetében.
A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. törvénycikk előírásaira figyelemmel a hatályba lépést követően maradandó értékű köziratnak a közfeladatot ellátó szervtől magántulajdonba történő kerülésére elvileg nem volt lehetőség. A pártállami diktatúra kiépülése, majd az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakában ugyanakkor számos esetben történt jóhiszemű iratmentés, amelynek következtében köziratok kerültek magánszemélyek birtokába, illetve tulajdonába. Ezen iratok visszaszármaztatása a történelmi események folytán nem valósult meg. A rendelkezés révén ezeknek az iratoknak a forgalomképessé tétele a bejelentési kötelezettséggel együtt az említett iratok állam számára láthatóvá válását szolgálja. Közirat magántulajdonba kerülésére 1957. január 1-jét követően csak rendkívül speciális esetben kerülhetett sor, így ott a jogszerű tulajdonszerzés bizonyításának terhe a közirat tulajdonosát terheli.
5–6. §
Magyarország Alaptörvényének P) cikke értelmében a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelyek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. E rendelkezésből levezethető az állam azon kötelezettsége, amely szerint biztosítani szükséges a maradandó értékű köziratok, mint kulturális javak megőrzése és azok tartalmának megismerhetőségét, valamint az ügyviteli értékű köziratok, mint a közigazgatás működéséhez és az állampolgári jogok érvényesüléséhez szükséges adatok megőrzését. Ez a kötelezettség indokolja az Ltv.-nek egy új eljárással történő kiegészítését, mely az iratok közirati jellegének és a közirat maradandó jellegének megállapítására irányul.
A fentiek megállapítása kapcsán a legtöbb szakmai kompetenciával bíró szerv a központi általános levéltár, így az eljárásban hatóságként az MNL jár el. Az MNL eljárhat az irat birtokosának vagy tulajdonosának kezdeményezése alapján, valamint meghatározott esetekben az eljárást hivatalból kezdeményezi. Aki olyan iratnak a birtokosa vagy tulajdonosa, amely kapcsán nem tudja megállapítani, hogy az köziratnak minősül-e vagy olyan elszármazott közirat tulajdonosa, amelynek tulajdonjogáról megfelelő vételár ellenében szívesen lemondana az állam javára, az MNL-nél kezdeményezi az eljárást. Abban az esetben pedig köteles az eljárást kezdeményezni, ha a közirat tulajdonosváltozását vagy külföldre szállítását tervezi.
A javaslat rögzíti, hogy az MNL-nek az eljárás lefolytatására 30 nap áll a rendelkezésére, ezt követően a vizsgált iratot a tulajdonos vagy birtokos számára visszaszolgáltatja.
Az MNL megvizsgálja, hogy az irat köziratnak minősül-e, és hogy az elszármazott közirat maradandó értékűnek minősül-e. Az eljárás során jogosult szakértőket is bevonni.
Ha az eljárás során az MNL megállapítja, hogy az irat magánirat vagy maradandó értékkel nem bíró elszármazott közirat, dönt annak visszaadásáról azzal, hogy ha a maradandó értékkel nem bíró elszármazott közirat ügyviteli értékkel rendelkezik, akkor a visszaadást megelőzően az iratról hiteles másolatot készít.
Ha az eljárás során az MNL azt állapítja meg, hogy az elszármazott közirat maradandó értékkel bír, akkor – ha a közirat tulajdonosa a közirat elidegenítésére tekintettel kezdeményezte az eljárást – dönthet arról, hogy él-e az elővásárlási jogával vagy egyéb esetben az irat megvásárlására vételi ajánlatot tehet a tulajdonos részére.
Amennyiben az MNL nem él az elővásárlási jogával vagy nem tesz vételi ajánlatot, illetve, ha az irat tulajdonosa a vételi ajánlatot nem fogadja el, a köziratot az MNL visszaadja a tulajdonosnak azzal, hogy a visszaszolgáltatást megelőzően arról elektronikus másolatot készít és azokat nyilvántartásba veszi. A nyilvántartásban szereplő köziratok a törvény erejénél fogva védettek, és az irat tulajdonosának változásbejelentési kötelezettsége van a nyilvántartott adatok vonatkozásában. A javaslat szerint köziratvédelmi bírság szabható ki, ha az elszármazott közirat tulajdonosa a Magyar Nemzeti Levéltár felé fennálló bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget.
7. §
A javaslat 3. §-ában foglaltakkal összefüggésben indokolt a Kötv. módosítása is.
8. §
Hatályba léptető rendelkezés.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás