GK ÍH 2021/57.
GK ÍH 2021/57.
2021.06.01.
Nincs helye a keresetlevél visszautasításának, ha a felperes bizonyítási szükséghelyzetre hivatkozik, de nem csatolja az ezzel kapcsolatos alpereshez intézett, indokolt felhívást [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 170. § (5) bekezdés].
A felperes 2019. április 8-án ismételten benyújtott keresetlevelét az elsőfokú bíróság végzésével visszautasította, amelyet az ítélőtábla a 2019. június 27-én kelt végzésével helybenhagyott.
Ezt követően a felperes a keresetlevelét 2019. augusztus 21-én újra előterjesztette egy másik törvényszéken és kérte a keresetlevél beadása jogi hatályainak a fenntartását a 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 178. § (1) bekezdésére hivatkozással. Elsődlegesen kérte az I. és a II. rendű alperesek által megkötött ajándékozási szerződés relatív hatálytalanságának vele szembeni megállapítását a 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:167. § (4) bekezdése alapján, valamint az üzletrész-átruházási szerződés létrehozását közte és a II. rendű alperes között, mivel élni kíván az elővásárlási jogával az üzletrész névértékén. A vételárat ügyvédi letét útján vállalta teljesíteni a keresetlevél beadásával egyidejűleg. Másodlagosan kérte az ajándékozási szerződés semmisségének a megállapítását és az alpereseket az eredeti állapot helyreállítására és ennek tűrésére kötelezni. Állította, hogy az ajándékozási szerződés a Ptk. 6:92. § (2) bekezdése alapján színlelt, az a Ptk. 6:96. § alapján jóerkölcsbe ütközik és azt a Ptk. 6:88. §-a alapján jogszabály megkerülésével kötötték.
Az elsőfokú bíróság végzésével a keresetlevelet visszautasította.
Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a keresetlevelet – a Pp. 178. § (1) bekezdésére figyelemmel – előzmények nélküli új ügyként kezelte tekintettel arra, hogy az nem a korábbi keresetlevelet visszautasító törvényszéken, hanem másik törvényszéken lett ismételten előterjesztve. Erre tekintettel a másik törvényszéken korábban előterjesztett keresetlevele joghatásainak fenntartásáról való rendelkezést mellőzte.
Álláspontja szerint a keresetlevél nem felel meg a Pp. 170. § (1) bekezdés b) pontjának, mivel a felperes annak bevezető részében nem tüntette fel a nem természetes személy nyilvántartó hatóságát. A keresetlevél nem felel meg a Pp. 170. § (3) bekezdés d) pontjának sem, mert a felperes a záró részben nem jelölte meg a nem természetes személy fél perbeli jogképességét, valamint a meghatalmazott perbeli képviseleti jogát megalapozó tényeket és jogszabályhelyeket. A keresetlevélhez nem csatolta a Pp. 171. § (1) bekezdés b) pontja szerint kötelezően csatolandó, az érdemi részben feltüntetett bizonyítékot, a per tárgyát képező ajándékozási szerződést. Ezzel kapcsolatban nem találta megalapozottnak a Pp. 265. § (2) bekezdés b) és c) pontjai szerinti bizonyítási szükséghelyzet feltételeinek fennállását. A felperes ezen pontoknak való megfelelését csupán állította, de nem valószínűsítette, okirattal nem támasztotta alá, hogy megkísérelte-e megkeresni az I. rendű alperest az ajándékozási szerződés megszerzése érdekében, illetve arról nem nyilatkozott, hogy a II. rendű alperest megkereste-e emiatt. Ezen indokok miatt a felperes keresetlevele nem felel meg a jogszabályban – a Pp. 170. §-ában és a Pp. 171. §-ában – előírt követelményeknek, ezért azt a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján visszautasította.
A végzéssel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és megváltoztatását, valamint az elsőfokú bíróság eljárás folytatására történő utasítását. Álláspontja szerint indokolatlan és jogszabálysértő volt a keresetlevél visszautasítása, az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos hivatkozásai megalapozatlanok, illetve jogszabályellenesek. Sérelmezte a végzésnek a bizonyíték előterjesztésével, a bizonyítási szükséghelyzettel kapcsolatos megállapításait, vitatta az erre vonatkozó elutasítási okot. Véleménye szerint a keresetlevél alkalmas lett volna a perfelvételre, az esetleges hiányosságok hiánypótlás útján vagy a perfelvétel során anyagi pervezetéssel tisztázhatók lettek volna. Hangsúlyozta, hogy kérte az alperesektől az ajándékozási szerződés rendelkezésre bocsátását, azt nem kapta meg, azzal nem rendelkezik, ezért hivatkozott a Pp. 265. §-a szerinti bizonyítási szükséghelyzetre, a jogszabályban meghatározott feltétel fennállását igazolta.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban a jogszabályi rendelkezések téves alkalmazásával megalapozatlanul utasította vissza a keresetlevelet.
A felperes a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a keresetlevél visszautasításával eljárási szabályt sértett, fellebbezése arra irányult, hogy a másodfokú bíróság a megalapozatlan visszautasítást korrigálja, mivel a keresetlevél perfelvételre alkalmas, ezért az ítélőtábla az 1/2019. PJE határozat 3. és 4. pontjaiban kifejtettekre figyelemmel az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 369. § (1) bekezdésében írtaknak megfelelően bírálta felül, az elsőfokú bíróság eljárásának szabályszerűségét vizsgálta.
Az elsőfokú bíróság három okra hivatkozással utasította vissza a felperes keresetlevelét.
Az elsőfokú bíróság az első elutasítási okként azt jelölte meg, hogy a felperes a keresetlevél bevezető részében nem tüntette fel a nyilvántartó hatóságot.
A Pp. 170. § (1) bekezdés b) pontja kimondja, hogy a keresetlevél bevezető részében fel kell tüntetni a felek nevét, perbeli állását a felperes azonosító adatait, az alperes ismert azonosító adatait, de legalább lakóhelyét vagy székhelyét. A Pp. az értelmező rendelkezések között a 7. § (1) bekezdés 2. pontjában sorolja fel, hogy melyek azok az azonosító adatok, amelyeket a nem természetes személy esetén a keresetlevél bevezető részében fel kell tüntetni, ezek: székhely, kézbesítési cím (ha székhelytől eltér), a nyilvántartó hatóság és nyilvántartási szám, adószám, perben eljáró törvényes vagy szervezeti képviselőjének neve és kézbesítési címe. A perbeli esetben a felperes keresetlevelének bevezető része a nem természetes személyek azonosító adatai közül valóban nem tartalmazza a nyilvántartó hatóságot, ezenkívül azonban mindegyik fél vonatkozásában mindegyik azonosító adat szerepel.
A Pp. 170. §-a nagyon részletesen meghatározza a keresetlevél tartalmi elemeit, továbbá lehetőséget ad a keresetlevél hiánypótlási felhívás nélküli visszautasítására. A keresetlevélre vonatkozó rendelkezésekkel a jogalkotónak nyilvánvalóan nem a formalizmus volt a célja, ezért a Pp. rendelkezéseit az Alaptörvény 28. cikkének és a józan észnek megfelelően általában úgy indokolt és szükséges értelmezni, hogy az ne eredményezze a bírósághoz fordulás ellehetetlenítését (BDT 2019.147.). A keresetlevelet visszautasító végzésben a bíróság kizárólag arról foglalhat állást, hogy a keresetlevél olyan tartalmi, alaki hiányosságokban szenved, amelyekre tekintettel a kereset érdemben nem bírálható el (BDT 2019.150.).
Az ítélőtábla álláspontja szerint önmagában a nyilvántartó hatóság megjelölésének a hiánya nem ad alapot a keresetlevél Pp. 176. § (1) bekezdése szerinti visszautasítására, ennek hiányában a keresetlevél érdemben vizsgálható, figyelemmel arra is, hogy a felperes által a keresetlevélben megjelölt cégjegyzékszám első két számából a nyilvántartó hatóság megállapítható.
A keresetlevél záró része valóban nem tartalmazza a Pp. 170. § (3) bekezdés d) pontjában foglaltakat, azonban az ítélőtábla álláspontja szerint ennek hiánya az adott esetben ugyancsak nem visszautasításra vezető ok.
A Pp. 112. §-a szabályozza az igazolást nem igénylő adatokat, amely szerint a bíróság a fél azonosításához szükséges adatok kivételével nem kérheti a féltől olyan adat igazolását, amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartásnak kell tartalmaznia.
A Pp. 35. § (2) bekezdése kimondja, hogy a perbeli jogképesség igazolása nem szükséges, ha arról a bíróságnak hivatalos tudomása van.
Az adott esetben annak is jelentősége van, hogy a peres felek cégnyilvántartásba bejegyzett gazdasági társaságok, amelynek azonosító adatait a felperes a bevezető részben a nyilvántartó hatóság megjelölésén kívül a Pp. 7. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően feltüntette. Az ítélőtáblának e körben is az az álláspontja, hogy a keresetlevél záró részében a felperesnek azokat a tényeket, jogszabályhelyeket és bizonyítékokat kell előadnia, illetve előterjesztenie, amelyek nélkül a bíróság érdemben nem tud dönteni. Amennyiben a fél jogképessége a közhiteles nyilvántartásból ellenőrizhető, ez a Pp. 35. § (2) bekezdésében meghatározott olyan köztudomásúnak számító ténynek minősül, amely további igazolást nem igényel. A cégjegyzékszámból a nyilvántartó hatóság megállapítható, annak alapján ellenőrizhető, ezért, ha a cégjegyzékben az adott cég szerepel, a bejegyzés tényével a perbeli jogképessége is igazolt.
A képviseleti jogot megalapozó tények és jogszabályhelyek tekintetében az ítélőtábla nyomatékkal hívja fel a figyelmet arra, hogy a felperes a keresetlevelében ügyvédi képviseletre hivatkozott, valamint az őt képviselő ügyvéd részére adott meghatalmazást csatolta, ebből következően a képviseleti jogot megalapozó tények és jogszabályhelyek vonatkozásában az elsőfokú bíróságnak nem merülhet fel kételye. Ugyanígy foglalt állást a CKOT a 27. számú állásfoglalásában. A Pp. olyan értelmezése, amely az ügyvédi képviseletre kifejezetten utaló, ügyvédi meghatalmazással felszerelt keresetlevelet a Pp. 174. § (3) bekezdés d) pontjába ütközőnek találja, ellentétes az Alaptörvény 28. cikkében foglalt józan ész szabályával.
Az ítélőtábla egyetértett a BDT 2018.3916. számú eseti döntésben megjelenő azon állásponttal, hogy ha a professzionális perbeli képviseletre hivatott ügyvéd a keresetlevélhez a meghatalmazását csatolja és ennek tényét a keresetlevélben feltünteti, úgy a perbeli képviseleti joga egyértelmű, ez a képviseleti jogot megalapozó jogszabályhelyek feltüntetését is magában foglalja. Amennyiben ez az egyértelműség fennáll, úgy a keresetlevélből nem hiányozhat olyasmi, ami az érdemi elbírálás akadályát képezi. Valós, tényleges hiányt ilyenkor a visszautasító végzés indokolásában megjelölni nem lehet, a Pp. 170. § (3) bekezdés d) pontjára történő hivatkozás enélkül a bírói út megtagadásához nem elég.
A Pp. 265. § (2) bekezdése szerint a fél bizonyítási szükséghelyzetben van, ha valószínűsíti, hogy
a) a bizonyítási indítványához nélkülözhetetlen adatokkal kizárólag az ellenérdekű fél rendelkezik, és igazolja, hogy az ezek megszerzéséhez szükséges intézkedéseket megtette,
b) a tényállítás bizonyítása számára nem lehetséges, de az ellenérdekű féltől elvárható az állított tények fenn nem állásának a bizonyítása, vagy
c) a bizonyítás sikerességét az ellenérdekű fél neki felróhatóan hiúsította meg, és az ellenérdekű fél nem valószínűsíti az a)-c) pontban foglaltak ellenkezőjét.
A fenti jogszabályi rendelkezés meghozatalára azért került sor, mivel vannak olyan helyzetek, amikor a bizonyító fél ellenfele rendelkezik a releváns bizonyítékokkal és emiatt képes a bizonyítás eredményességét befolyásolni, azt megnehezíteni vagy ellehetetleníteni. Ennek megakadályozására a Pp. a bizonyítási szükséghelyzet öt esetkörét nevesíti, ebből három a Pp. 265. § (2) bekezdésében került szabályozásra. A felperes a keresetlevelében konkrétan nem jelölte meg, hogy vonatkozásában a bizonyítási szükséghelyzet melyik esete áll fenn, az általa előadottak alapján az ítélőtábla álláspontja szerint a Pp. 265. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt eset fennállására lehet következtetni.
A felperes a keresetlevélben állította a bizonyítási szükséghelyzet fennállását arra hivatkozással, hogy az ajándékozási szerződés az alperesek birtokában van, annak bekérése iránt az I. rendű alperest megkereste, de választ nem kapott, ezért kérte annak és a kapcsolódó dokumentáció csatolására az alperesek kötelezését. A felperes a keresetlevélben előadta továbbá, hogy az I. rendű alperes már 2018. január 9-én tájékoztatta arról, hogy másnap a II. rendű alperesnek ajándékozza a felperesi társaságban fennálló üzletrészét. Álláspontja szerint ez a levél a Pp. 265. §-a alapján alkalmas annak bizonyítására, hogy az alperesek ajándékozási szerződést kötöttek és igazolja azt is, hogy az I. rendű alperes részére nem küldte meg az üzletrész-átruházási szerződést.
A Pp. 170. §-a sorolja fel a keresetlevél kötelező tartalmi elemeit. Ezek között szerepel, hogy a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni a tényállításokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat [Pp. 170. § (2) bekezdés e) pont].
A Pp. 171. § (1) bekezdése sorolja fel azokat a mellékleteket, amelyeket a keresetlevélhez kötelező csatolni. Ezek között szerepel a Pp. 171. § (1) bekezdés b) pontja, amely szerint a keresetlevél érdemi részében feltüntetett bizonyítékot is mellékelni kell. Ez azonban a Pp. 170. § (2) bekezdés e) pontjából következően nyilvánvalóan csak azokra a bizonyítékokra vonatkozik, amelyek a felperes rendelkezésére állnak. Amennyiben a keresetlevél érdemi részében feltüntetett bizonyíték – a jelen esetben az üzletrész-átruházási szerződés – nem áll a feleperes rendelkezésére, azt nyilvánvalóan nem tudja csatolni, ezt küszöbölheti ki a Pp.-ben új jogintézményként bevezetett bizonyítási szükséghelyzet.
A Pp. 170. § (5) bekezdés b) pontja a keresetlevél eshetőleges tartalmi elemeként sorolja fel bizonyítási szükséghelyzet esetén az alpereshez intézett, indokolt felhívás csatolását.
A fenti jogszabályi rendelkezésekből az következik, hogy a keresetlevél tartalma szempontjából az alpereshez intézett indokolt felhívásnak a feltüntetése nem képezi a keresetlevél kötelező tartalmi elemét, ezért ennek hiánya nem lehet visszautasítási ok.
Ezt az értelmezést támasztja alá az is, hogy a Pp. 199. § (3) és (5) bekezdései hasonlóképpen szabályoznak az írásbeli ellenkérelemmel összefüggésben, de ilyen jellegű felhívást a válaszirat is tartalmazhat [Pp. 201. § (2) bekezdés] és a perfelvételi tárgyaláson is tehető [Pp. 191. § (3) bekezdés]. Az alperes a keresetlevélben foglalt felhívásra az írásbeli ellenkérelem zárórészében reagálhat: csatolja a bizonyítási eszközt, vagy ennek hiányában a felhívásban foglaltak nem teljesítésének indokát adhatja. Az alperesi felhívásra a felperes ezt a nyilatkozatot a válasziratában teheti meg. A perfelvételi tárgyaláson elhangzó felhívásra a tárgyaláson nyilatkozhat a címzett fél (Kommentár a polgári perrendtartáshoz).
Mindezekre tekintettel a felperes a fellebbezésében helyesen hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság által kifogásolt hiány a perfelvételi tárgyaláson pótolható, a keresetlevél alkalmas a perfelvételre.
A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését – figyelemmel az 1/2019. PJE határozatban foglaltakra – a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, a keresetlevél visszautasítását mellőzte.
(Fővárosi Ítélőtábla 10.Gpkf.44.315/2019/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás