618/2021. (XI. 8.) Korm. rendelet indokolás
618/2021. (XI. 8.) Korm. rendelet indokolás
az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló 266/2013. (VII. 11.) Korm. rendelet módosításáról szóló 618/2021. (XI. 8.) Korm. rendelethez
2022.04.01.
A jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. §-a, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés b) pontja alapján kerül közzétételre.
Az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló 266/2013. (VII. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Szakgyr.) adja meg a jogszabályi kereteit a mérnökök és építészek szakmagyakorlási tevékenységének, így munkájukhoz alapvető fontosságú jogszabály. A Szakgyr. által lefektetett jogszabályi keretek hatással vannak az építőipari ágazatra, hiszen annak fundamentumát, a terveket készítő (tervező) és azok megvalósulását segítő, azt végigkísérő (műszaki ellenőr, felelős műszaki vezető, szakértő) szakemberek szakmagyakorlásának alapjait szabályozza.
A rendelet megjelenése óta eltelt hét évben csak apróbb módosítások történtek, így időszerű annak aktualizálása, és az alkalmazás során az építész és mérnöki kamaráknál összegyűjtött gazdag tapasztalatok jogszabályba történő beépítése.
A módosítás koncepcionálisan három fő területet, a szakmagyakorlási jogosultság megszerzésére vonatkozó részletszabályok pontosítását, a továbbképzési és vizsgarendszer tapasztalatokon alapuló korrekcióját, valamint átlátható, többlépcsős szankciórendszer kialakítását célozza. Ezt egészíti ki néhány apróbb, pontosító javaslat. Mivel a kormányrendelet az építészek és a mérnökök napi munkavégzésének keretét biztosítja, így az szorosan kapcsolódik az építészeti szolgáltatások színvonalához, ezért a jelenleg fennálló hiányosságok, esetenként pontatlanságok gátolják az egységes jogalkalmazás kialakulását, amely egyaránt bizonytalanságokat okozhat a kamarai és a szakmagyakorlói oldalon. Emiatt a jogszabály módosítása nem tűr halasztást.
Annak érdekében, hogy a szakmagyakorlók magas szintű szakmai munkavégzése biztosított legyen, a szakmagyakorlási jogosultság megszerzésére irányuló eljárás során egyebek mellett ellenőrizni szükséges, hogy a jelölt kellő mértékben elsajátította-e a tevékenységére vonatkozó jogszabályi környezetet, képes-e a fontosabb jogszabályokat helyesen értelmezni, valamint kellő jártassággal rendelkezik-e a szakmagyakorláshoz szükséges ismeretek gyakorlati alkalmazásában. A hatályos jogszabályi környezetben ennek két, szakterületenként eltérően szabályozott ellenőrzési módja van, a jogosultsági vizsga, valamint a beszámolóval végződő kötelező továbbképzés. Míg előbbi a szakmagyakorlási jogosultság megszerzésének feltétele, utóbbi utólagos beszámolási kötelezettséget jelent. A módosítás célja, hogy a jövőben minden szakterület képviselői esetén egységesen, a szakmai gyakorlati idő teljesítését követően, de a szakmagyakorlási jogosultság megszerzését megelőzően kerüljön sor ezen ismeretek ellenőrzésére. Ez a szakmagyakorlókra nézve nem jelent új vagy többletkötelezettséget, mivel ezeket jelenleg is teljesíteni kell; a módosítás szakmai szükségszerűségből csupán időben előrehozza a teljesítés idejét.
A szakmagyakorlási jogosultsági kérelmek elbírálása során a titkárok feladata a képesítési követelmények teljesülésének vizsgálata. Amennyiben a szakképzettséget igazoló oklevélből ez egyértelműen nem állapítható meg, vizsgálni kell annak megfelelőségét. Ebben a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően, szakértőként, az adott szakterületen illetékességgel rendelkező országos kamara által működtetett szakértői testület jogosult véleményt nyilvánítani az első, illetve másodfokú eljárás során. Ennek jogszabályi kereteit szintén e módosítás tartalmazza.
A módosítás kezeli továbbá a szakmai gyakorlati idő kezdő időpontjával és annak teljesítésével kapcsolatos szabályozási hiányosságokat, valamint az országos kamarák szabályozási körébe helyezi a szakmai gyakorlat igazolására vonatkozó részletszabályok kamarai szabályzatban való megalkotását, amellyel lehetőséget biztosít a szakterületi egyedi követelmények pontosabb kezelésére és segíti az építőipari, valamint a képzési rendszer változásai szakmai gyakorlatra vonatkozó hatásainak gyors leképezését.
A kötelező szakmai továbbképzés a mérnökök és építészek mindenkor magas szintű szakmai munkájának második – a jogosultság megszerzését követő – meghatározó garanciája. A módosítás egyrészt a minden szakterület tekintetében egységes nevezéktan bevezetését szolgálja, másrészt pontosítja a továbbképzés és számonkérés formáit.
Minden szakmagyakorló tekintetében elvárás a jogszerű és szakszerű tevékenység kifejtése a szakmagyakorlása során. Bizonyos esetekben a területi kamarák titkárának feladata hatósági eljárás keretében jogkövetkezmények megállapítása a tagokkal szemben. A módosítás a hatályos szabályozás szerint is rendelkezésre álló eszközkészlet egységes rendszerbe foglalását célozza. A kialakuló új rendszer két alappillére a fokozatosság és az arányosság elve, azaz a vétség súlyának megfelelő mértékű, valamint ismétlődés esetén szigorodó jogkövetkezmények megállapítása.
A módosítás a fentieken belül a következő változtatásokat hajtja végre:
1. A módosítás célja a cégek szakmagyakorlási tevékenységének egységes, egyben a jogalkalmazók számára is könnyebben értelmezhető szabályok megfogalmazása a jelenleg hatályos szabályozási tartalom megőrzése mellett. A javaslat szerint a jövőben a cégek szakmagyakorlására vonatkozó rendelkezések egy helyen kerülnek szabályozásra.
2. A módosítás a szakmagyakorlási tevékenység folytatásának feltételeit pontosítja, kiemelve a hatályos szabályozásból tartalmilag nem ide illeszkedő elemeket, egységesítve a szóhasználatot, és rögzítve, hogy a szakmagyakorlási jogosultság feltétele kamarai tagsághoz kötött jogosultság esetén a tagdíjbefizetési kötelezettség mindenkori határidőre történő teljesítése.
3. Pontosul az energetikai tanúsítói szakmagyakorlási jogosultság bejelentéséhez benyújtandó dokumentumok köre, ha azok nem állnak már egyébként is rendelkezésre.
4. A módosítás, a képesítési követelmények teljesítésének vizsgálatát, megállapítását végző, törvényi felhatalmazáson alapuló szakértői testület működésének jogszabályi kereteit és feladatait rögzíti, amellyel kitölti egy eddigi szabályozási hiányosságot.
5. Egyértelművé válik, hogy a szakmai gyakorlati időként a záróvizsga letételét követően teljesített szakmai gyakorlat beszámítására hogyan kerülhet sor. A módosítás továbbá rendezi bizonyos esetekben a mesterfokozatú szakképzettség ideje alatt megszerezhető szakmai gyakorlati idő kérdését is.
6. A szakmai gyakorlat igazolásának módja, részletszabályainak egységes szabályozása az áttekinthetőség miatt kiemelkedően fontos szerepet kapott. A szakterületi specialitások miatt részletes, gyakran szakterületenként kissé eltérő, egyes esetekben speciális szabályokra van szükség, amely rendeleti szinten nem kezelhető és nincs is rá szükség. A javaslat lehetőséget ad az országos kamarák számára, hogy a rendeleti szabályozáson túlmutató részletszabályokat és az ehhez szükséges egységességet szolgáló technikai részletek gyakorlati alkalmazását (pl. formanyomtatvány) kamarai szabályzatban rögzítsék.
7. A javaslat tisztázza a „vizsga szakértői testület” és a „vizsgabizottság” kifejezések közötti különbséget. „Vizsga szakértői testületnek” az országos kamarák által a vizsgáztatásra kijelölt valamennyi személyt összefoglaló testületet tekintjük. Az ő feladatuk az ügyrendjükön keresztül a vizsga lebonyolításának, részletes szabályainak a megállapítása. „Vizsgabizottságnak” a konkrét vizsganapra – a vizsga szakértői testület tagjai közül, az adott vizsga szakterületének megfelelően – kijelölt személyeket értjük. Az elnök + 2–4 tag értelemszerűen erre a bizottságra vonatkozik, a szöveg ezt is pontosítja.
8. A Szakgyr. hatálybalépésével megszűnt annak a lehetősége, hogy a felelős műszaki vezetői szakterületen a korlátozott tartalmú részszakterületeket (R jelzettel) „mester” végzettséggel is kérelmezni lehessen. Ugyanakkor a Szakgyr. nem adott az átmeneti rendelkezések között lehetőséget arra, hogy a technikusi végzettséget mint az új feltételt egyébként teljesítő mesterek a korábbi szakmai gyakorlatukat is beszámíthassák. A Szakgyr. záró rendelkezései között ezért, a 47. §-ában egy új bekezdésben erre tesz a módosítás kiegészítő javaslatot, azzal, hogy ez a szabály csak azon jogosultságok vonatkozásában alkalmazható, amelyeket egyébként 2014. január 1. napját megelőzően mestervizsgával is kérelmezni lehetett.
9. Számos helyen módosul a Szakgyr. 1. melléklete, amely szükségessé teszi az egész melléklet újraszabályozását.
– Magasépítési szakterületen az általános építmények szerteágazó műszaki ellenőri feladatait a létesítmény típusától, műemléki értékétől függetlenül általános gyakorlattal rendelkező műszaki ellenőr felügyelhette. A műemléki építmények esetében e feladatok magas szakmai színvonalú ellátásához speciális ismeretek és a műemléki építmények műszaki ellenőri feladataiban való jártasság szükséges.
A tájépítészeti létesítmények építése során felhasznált szakterületi ismeretek, a műszaki lehetőségek jelentős változása, a tájépítészeti munkák jelentőségének növekedése mellett már nem elégséges, hogy csupán általános építészeti ismeretek birtokában, speciális szakterületi (pl. dendrológiai, növénytani) ismeretek nélkül végezze valaki e létesítmények műszaki ellenőrzését.
Fentiek szükségessé teszik, hogy az általános építmények műszaki ellenőri szakterületen belül megkülönböztetésre kerüljenek azon feladatok, amelyeket csak műemléki, illetve táj- és kertépítészeti gyakorlattal rendelkező műszaki ellenőr láthat el. Ezek az új részszakterületek meglévő szakmán (általános építmények műszaki ellenőrzése) belüli specializációt jelentenek.
– A Szakgyr. megjelenése óta a műszaki felsőoktatásban az egyes szakindítások tekintetében jelentős változások történtek. Megjelentek olyan új szakok/specifikációk, amelyeknek a Szakgyr. szakterületeihez rendelése időszerű. A képesítési követelmények és a hozzájuk kapcsolódó gyakorlati idő szabályai a képzési rendszer változásai, valamint a piaci igények miatt szintén módosítást igényeltek.
– Néhány meglévő szakma esetében igény mutatkozott a szakma további differenciálására, ami az adott szakterület összetettségére, a szakterületen végbement fejlődésre vezethető vissza.
– Az egyes szakterületeken végbement változások, továbbá a Szakgyr. megjelenését követő szakmagyakorlói tapasztalatok okán és a pontosítások érdekében, a szakterületen végezhető tevékenység leírásának módosítására több esetben is szükség volt.
– A Szakgyr. 1. mellékletében megállapított rendszer úgy épül fel, hogy a törvényi rendelkezéseknek is megfelelően, hét szakmát azonosít. E korábbi rendezéssel a Miniszterelnökség eleget tett a gazdaság versenyképességének növelése érdekében végrehajtandó, a hazai szabályozott szakmák rendszerének felülvizsgálatáról és a szabályozott szakmák számának csökkentéséről szóló 1410/2019. (VII. 9.) Korm. határozatban foglalt előírásoknak. A korábbi módosítással létrehozott rendszer uniós adatbázisba való feltöltése folyamatban van. E szakmákon belül bizonyos fajta differenciálást végez a rendelet, amelyet a jelenlegi módosítás több helyen korrigál. A hét szakma azonban nem változik, ezért nem sérül a kormányhatározatban foglalt kormányzati cél a szabályozott szakmák számának lehetőség szerinti csökkentése tekintetében.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás