BÜ BH 2021/62
BÜ BH 2021/62
2021.03.01.
I. A Btk. 1. § (1) bekezdése a bírói jogalkalmazás külső, közjogi [Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdés] és nemzetközi jogi (az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 7. cikke) korlátját képezi.
A Btk. 1. § (1) bekezdése rögzíti a „nullum crimen sine lege” elvét, mely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet – a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével – törvény az elkövetés idején büntetni rendelt. Ekként, ha egy magatartás az elkövetéskor – akár egyetlen tényállási elem hiánya miatt – nem bűncselekmény, akkor az elbírálás idejére a törvény változása közömbös, az elkövető akkor sem büntethető, ha korábbi magatartása az újabb büntetőtörvény különös részi tényállásának maradéktalanul megfelel [Btk. 1. § (1) bek.].
II. Ha egy eljárásban bírálnak el olyan cselekményeket, amelyek közül valamelyik a korábbi büntetőtörvény szerint nem bűncselekmény, de egyébként az új törvényt kellene alkalmazni, a törvények vegyes alkalmazását akként kell elkerülni, hogy a bíróság vizsgálja, hogy az új törvényben van-e olyan törvényi tényállás, amely megfelel a cselekmény elkövetéskori értékelésének.
[1] A járásbíróság a 2019. január 15. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki szexuális kényszerítés bűntettében [Btk. 196. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont], testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) és (2) bek., (4) bek. b) pont] és 3 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [Btk. 208. § (1) bek.], ezért őt 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] A terhelt szülői felügyeleti jogát a gyermekei tekintetében megszüntette.
[3] A védelmi fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2019. szeptember 24-én meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a 3 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettét 2 rendbelinek minősítette, a szabadságvesztés tartamát 4 évre, a közügyektől eltiltás tartamát 4 évre enyhítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[4] A jogerős ítélettel megállapított, és a felülvizsgálati indítvánnyal érintett tényállás lényege a következő.
[5] A terhelt a nevelése, felügyelete alatt álló, 1995. augusztus 14. napján született nevelt lánya sérelmére a gyermek 14. életévének betöltését követően, de 2012. szeptember 24. napjáig bezárólag a következő cselekményeket követte el:
– A terhelt a szobájában az ágyon fekvő sértett nadrágját és bugyiját lehúzta, majd a fejét megpróbálta a sértett nemi szervéhez tenni, azonban a sértett elfordult, kiabálni kezdett és kiszaladt, így a terhelt a cselekményét nem folytatta.
– A terhelttel egy ágyon alvó sértett bugyijába a terhelt belenyúlt és megfogta a nemi szervét, majd a sértett felszólítására a cselekményét abbahagyta.
– A terhelt fürdés után egy törölközőt tekert maga köré, majd a házban tartózkodó sértett kezét megfogta és a törölköző alá nyomta azzal a kijelentéssel, hogy „fogd meg!”. A sértett a kezét azonban elrántotta, így a terhelt a cselekményével felhagyott.
– Ezenfelül a terhelt rendszeresen megleste a sértettet fürdés közben, valamint rendszeresen felhúzta a sértett ruháját, hogy a fenekét megnézze. A terhelt ezen cselekményei indokául többször kijelentette a sértettnek, hogy „ha nem kapom meg anyádtól, akkor neked kell megadnod!”.
[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt a védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) és ab) alpontjára hivatkozva.
[7] Indokai szerint a terhére rótt nemi élet szabadsága elleni cselekményt nem követte el.
[8] Emellett a cselekmény elkövetési idején hatályban volt büntetőtörvény még nem tartalmazta a szexuális kényszerítés megnevezésű bűncselekményt, azt a jelenleg hatályban lévő Btk. hozta be, továbbá a büntethetőség elévülésére vonatkozó szabályok is sokkal szigorúbbak lettek.
[9] Álláspontja szerint a törvény a bűnhalmazatot elsősorban bűncselekménytani, nem pedig büntetéskiszabási kérdésként kezeli. Eszerint első körben azt kell vizsgálni, hogy az elkövető cselekménye halmazatnak minősül-e, és csak igenlő válasz esetén lehet halmazati büntetést kiszabni.
[10] Az elkövetési idő szerinti, akkor hatályos büntetőtörvény alapján a kényszerítés bűntettének megállapítására lett volna lehetőség, e bűncselekménynek viszont akkorra már elévült a büntethetősége.
[11] Emellett az ítéleti tényállás igen széles időintervallumban jelölte meg a bűncselekmény elkövetési idejét, azonban ebből az időtartamból 10 hónap levonható. A sértett az általános iskola 8. osztályához, míg máshol a 15 és fél éves életkorhoz viszonyítva jelölte meg az elkövetési időt. A 14. életévét 2009. augusztus 14-én töltötte be, a fentiekből következően a 2010-11-es iskolai év az, ami számításba jöhet.
[12] Az alkalmazott Btk. azonban 2013. július 1-jén lépett hatályba.
[13] Álláspontja szerint a BH 2019.153. számú eseti döntés nem alkalmazható, sérült a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elve. Ezzel szemben a BH 1995.72. számú eseti döntésre hivatkozott, és felhívta még a Legfelsőbb Bíróság Bfv.V.2.443/2001. számú eseti döntését is.
[14] A sértett sérelmére elkövetett cselekmény miatt a régi Btk. szerinti kényszerítés bűntette lett volna törvényesen megállapítható, amelynek a büntethetősége akkorra már elévült, amikor a többi bűncselekmény miatti eljárás megindult. Ebből következően nem is kerülhetett volna azokkal halmazatba, és nem válhatott volna a legsúlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekménnyé.
[15] A kifejtettek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot változtassa meg.
[16] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[17] Hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás az irányadó, ebből következően az indítvány azon része, amely szerint a terhelt nem követte el a terhére rótt cselekményt, valamint az ítéleti tényállástól eltérő, attól szűkebb körű elkövetési idő megjelölése a tényálláshoz kötöttségre figyelemmel kizárt.
[18] Az ügyészség az iratok alapján azt látta megállapíthatónak, hogy a sértett sérelmére elkövetett cselekmény büntethetősége még az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 174. §-a szerinti kényszerítés bűntette szerinti minősítés alapján sem évült el.
[19] Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság részletesen kitért a Btk. 2. §-a vizsgálatára, és elemezte az elkövetéskor hatályos Btk. szerinti minősítésre vonatkozó szabályokat is. A cselekmény miatti bűnösség megállapítására a Legfőbb Ügyészség szerint törvényesen került sor, a másodfokú bíróság által hivatkozott BH 2019.153. számú döntésen túl a korábbi joggyakorlat is egyező volt abban, hogy a halmazatban elbírálandó valamennyi bűncselekményt a legutóbbi bűncselekmény elkövetésekor hatályban lévő Btk. szerint kell elbírálni (BH 2002.467., 2004.304.).
[20] Az ügyészi álláspont szerint a cselekmény minősítése a Btk. rendelkezései szerint, helytállóan történt meg, a megállapított bűncselekmények halmazatára tekintettel az alkalmazható büntetési tételkereten belül, törvényesen történt meg a szabadságvesztés kiszabása.
[21] Ezért indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályukban tartsa fenn.
[22] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki.
[23] A terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[24] A Kúria a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terhelt tekintetében, a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül; emellett a Be. 659. § (6) bekezdése alapján vizsgálta a 649. § (2) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[25] A terhelt indítványában az elbíráláskor hatályos jogszabály alkalmazását sérelmezte, álláspontja szerint az elkövetéskor hatályban volt Btk. nem ismert olyan bűncselekményt, amely miatt elítélték.
[26] Előrebocsátja a Kúria, hogy a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezés megsértése önmagában nem feltétlen oka felülvizsgálatnak (BH 2017.283.; 2015.324.III.; 2015.269.II.; 2015.209.; 2015.180.).
[27] Amennyiben az indítvány szerint a jogerős ítélet azért törvénysértő, mert a vád tárgyává tett cselekmény az elbíráláskor hatályos törvény szerint már nem bűncselekmény, vagy amiatt a terhelt nem büntethető, de a bíróság az elkövetéskori jogszabályok alkalmazásával a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapította, akkor a terhelt bűnösségének megállapítására az anyagi jogi szabályok megsértése miatt került sor. Ilyenkor a megsértett jogszabály a Btk. 2. § (2) bekezdés első fordulata, a felülvizsgálat oka pedig a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontja.
[28] Amennyiben az indítvány szerint a bíróság jogerős ítéletében alkalmazandó jogszabályként olyan törvényt választott ki, ami alapján a cselekmény jogi minősítése a terhelttel szemben súlyosabb büntetési tételt eredményezett, mint a másik törvény alapján lehetett volna, akkor valójában a cselekmény téves minősítéséről lehet szó, és ekként vizsgálni kell azt is, hogy e téves minősítés vezetett-e törvénysértő büntetés kiszabásához.
[29] A büntetés pedig akkor törvénysértő, ha mértéke meghaladja a helyes minősítés alapján kiszabható büntetés törvényi keretét, avagy önmagában a helyes minősítés alapulvételével törvénybe ütköző. Ebben az esetben a megsértett jogszabály a Btk. 2. § (2) bekezdés második fordulata, és az csak két feltétel – a téves minősítés és az ebből eredő törvénysértő büntetés – együttes teljesülése esetén lehet a felülvizsgálat oka.
[30] A Btk. 2. § (1) bekezdése szerint a bűncselekményt – fő szabályként – az elkövetése idején hatályban lévő büntetőtörvény szerint kell elbírálni. A hivatkozott törvényhely (2) bekezdése szerint, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntetőtörvényt kell alkalmazni.
[31] Az indítvány alapján elbírálandó jogkérdés tehát az, hogy az eljárt bíróság törvényesen jutott-e arra a következtetésre, miszerint az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény alkalmazásával a terhelt büntetőjogi felelőssége megállapításának van helye. E kérdés nemleges megválaszolása esetén kell vizsgálni azt, hogy a téves törvényválasztásból következő téves minősítés törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte-e.
[32] Amennyiben a terhelt különböző törvények hatályban léte alatt követi el az egy eljárásban elbírált bűncselekményeket, úgy a bíróság nincs választási helyzetben; egységesen csak a legutolsó elkövetés idején hatályos jogszabályt alkalmazhatja elkövetéskori jogszabályként (BH 2016.74.I.).
[33] Választási lehetőség az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos jogszabályok között akkor van, ha az elkövetés befejezése után, de az elbírálást megelőzően lép hatályba új büntetőtörvény.
[34] Jelen ügyben azonban erről nincs szó.
[35] Az indítvány szerint a terhelt terhére rótt cselekmény az elkövetés idején nem volt bűncselekmény.
[36] A Btk. 196. §-a szerint, aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés pedig két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a szexuális kényszerítést tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére, avagy a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követik el.
[37] A nemi szabadság, önrendelkezés lényege, hogy a szabadság gyakorlása kölcsönösséget feltételez, megnyilvánulása nem önmagában való, hanem mással való kapcsolatba lépés iránti. Ehhez képest a nemi szabadság, önrendelkezés lényege, hogy a mással kapcsolatba lépés szabad akaratképződés, kényszermentes külső cselekvés következménye, tehát önkéntes. Ekként pedig az önkéntesség bárminemű hiánya egyben a nemi szabadság sérelmét jelenti.
[38] Ilyen, ha a közösülésre, vagy más – nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére irányuló vagy arra alkalmas – súlyosan szeméremsértő cselekményre kényszerítés nem élet vagy testi épség elleni fenyegetéssel, hanem más sérelem kilátásba helyezésével történik, ami az ún. nemi zsarolás.
[39] Az új bűncselekmény elkövetési magatartása szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerítés. A kényszerítés fogalma itt felölel minden olyan magatartást, amelynek hatására a passzív alany nem önkéntes beleegyezésével lesz hajlandó – vagy adott esetben: nem lesz hajlandó – a szexuális cselekményre.
[40] Ehhez képest büntetőjogilag
– a kényszerítés (Btk. 195. §) feltételezi az erőszak vagy a (nem élet vagy testi épség elleni közvetlen, illetve élet vagy testi épség elleni, viszont nem közvetlen) fenyegetés alkalmazását;
– a szexuális kényszerítés (Btk. 196. §) nélkülözi az erőszakot, de feltételezi a (nem élet vagy testi épség elleni közvetlen, illetve élet vagy testi épség elleni, viszont nem közvetlen) fenyegetés alkalmazását.
[41] A Btk. 459. § (1) bekezdés 27. pontja értelmében a közösülésen kívüli szexuális cselekmény olyan más súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul; az ilyen cselekmény lényege tehát a kéjkielégítés.
[42] A szexuális cselekmény jelentéstartalma szerint tehát nemcsak azok a súlyosan szeméremsértő cselekmények tartoznak ide, amelyek a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgálnak, hanem azok is, amelyek erre irányulnak, vagy erre alkalmasak, valamint a nemi vágy fenntartására irányuló cselekmények is a fogalom részévé váltak.
[43] A korábbi Btk.-ban ilyen bűncselekmény nem volt. A Btk. 196. §-ához fűzött miniszteri indokolás egyértelművé teszi, melyek azok a nemzetközi jogi aktusok, amelyek alapján a törvényalkotó indokoltnak tartotta az új bűncselekményi törvényi tényállás megalkotását.
[44] A Btk. 1. § (1) bekezdése elvi éllel rögzíti a „nullum crimen sine lege” elvét, mely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet a – nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével – törvény az elkövetés idején büntetni rendelt. Ekként, ha egy magatartás az elkövetéskor – akár egyetlen tényállási elem hiánya miatt – nem bűncselekmény, akkor az elbírálás idejére a törvény változása közömbös, az elkövető akkor sem büntethető, ha korábbi magatartása az újabb büntetőtörvény különös részi tényállásának maradéktalanul megfelel.
[45] Jelen ügyben erről van szó.
[46] Kétségtelen, hogy a felülvizsgálattal érintett cselekmény elkövetési idején a korábbi Btk. volt hatályban, amely a Btk. 196. §-ának teljes egészében megfeleltethető törvényi tényállást nem tartalmazott, a terhelt cselekménye helyes minősítés szerint a korábbi Btk. 174. §-a szerinti kényszerítés bűntette alá lett volna vonható, melynek büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztés, ekképp a büntethetőség elévülési ideje is három év [korábbi Btk. 33. § (1) bek. b) pont].
[47] A BH 2019.153. számú eseti döntés ezért ebben az ügyben közömbös. Az ott közzétett jogesetben ugyanis az elbírált cselekmények mind a korábbi Btk., mind a Btk. szerint bűncselekménynek minősültek [korábbi Btk. 283/B. §, Btk. 184. § (1) bek.], a jogi kérdés csak az volt, hogy emiatt melyik törvényt kell alkalmazni.
[48] A korábbi Btk. 174. §-a szerint, aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, ha más bűncselekmény nem valósul meg, kényszerítést követ el, és bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[49] A korábbi Btk. szerinti ítélkezési gyakorlat a nemi zsarolást kényszerítés bűntetteként értékelte (BJD 4154., BH 1983.433., 1996.513.)
[50] A felülvizsgálati indítvány ennyiben helytálló.
[51] Téves azonban az az érvelés, hogy a büntethetőség elévülése még azelőtt bekövetkezett, mielőtt az elítélés alapjául szolgáló más bűncselekmények miatt a büntetőeljárás elkezdődött volna.
[52] Mint arra a Legfőbb Ügyészség rámutatott, az ügyben a nyomozás elrendelésére a gyámhivatal feljelentése alapján 2015. január 6. napján került sor. A feljelentés a jelen felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett cselekményekre vonatkozott, azonban e nyomozás alatt, 2015. június 4. napján már a felülvizsgálattal érintett cselekményt illetően a sértett tanúvallomást tett, ennek következtében a nyomozás már erre a cselekményre is – tény, hogy kifejezetten e cselekmény miatti nyomozás elrendelése nélkül – kiterjedt.
[53] A felülvizsgálati eljárásban azonban kizárólag a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott, a bíróság által elkövetett eljárási szabálysértésre lehet hivatkozni, a nyomozás során elkövetett eljárási hibák, szabálysértések – még ha azok ténylegesen megtörténtek is – a felülvizsgálati eljárásra nem adnak lehetőséget.
[54] A sértett sérelmére elkövetett nemi élet szabadsága elleni bűncselekmény miatti eljárásra utal az, hogy a rendőrkapitányság vizsgálati osztálya megkeresést intézett a megyei kormányhivatal v.-i járási gyámhivatalához, amely 2015. június 8-án érkezett a hivatalhoz, és amelyben a nyomozó hatóság a sértettel kapcsolatban keletkezett gyámügyi iratokat hivatalos használatra megkérte.
[55] A korábbi Btk. szerinti hároméves elévülési idő tehát még nem telt le, az elévülés 2015. szeptember 24. napján következett volna be, azt azonban félbeszakította a hatóság elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye [Btk. 28. § (1) bek.].
[56] A védő hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Bfv.V.2.443/2001/5. számú döntésére. E végzésében azonban a Legfelsőbb Bíróság éppen azt mondta ki, miszerint:
[57] „Az indítványban megfogalmazott azon felvetés, miszerint elkövetési időpontnak több bűncselekmény megvalósítása esetén mindig azon elkövetés, vagy elkövetések lennének tekinthetők, amelyek a Btk. módosítások közül a legkedvezőbb jogi helyzetet alapozzák meg a terheltek javára, semmilyen vonatkozásban nem felel meg a Btk. 2. §-a rendelkezéseinek. Azok helyes értelme szerint ugyanis a cselekmények elkövetési időpontjának folytatólagos cselekmények esetén azok befejezésének időpontja, több bűncselekmény megvalósítása idején pedig a legutóbb megvalósított cselekmény elkövetési időpontja tekintendő. Természetszerűleg felvetődhet olyan helyzet, amikor valamely kiemelkedő súlyú cselekménynek más, kisebb súlyú cselekményekkel találkozása és együttes elbírálása esetén valamely jelentősen szigorúbb elbírálást előíró Btk. módosítás – mint pl. a Btk. 1999. március 1-jétől hatályos módosítása – alkalmazása olyan helyzetet eredményezne, amely joggal veti fel az ügyek elkülönítésének igényét és a külön eljárásokban a Btk. különböző időpontokban hatályban volt szabályainak alkalmazásával történő elbírálást. Ez azonban csak kivételesen merülhet fel, és tekintettel a kvázi halmazati összbüntetés Btk. 92-96. §-a szerinti törvényi szabályozására, ez külön eljárásokban kiszabott szabadságvesztések találkozása esetén, összbüntetésbe foglalás után is csak egységes helyzetet eredményezhet a szabadságvesztés végrehajtási fokozata és a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége, vagy kizártsága kérdésében.”
[58] A felülvizsgálati indítvány a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára hivatkozik, miszerint a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[59] Jelen ügyben nem erről van szó. Ha pedig egy eljárásban bírálnak el olyan cselekményeket, amelyek közül valamelyik a korábbi büntetőtörvény szerint nem bűncselekmény, de egyébként az új törvényt kellene alkalmazni, a törvények vegyes alkalmazását akként kell elkerülni, hogy a bíróság vizsgálja, hogy az új törvényben van-e olyan törvényi tényállás, amely megfelel a cselekmény elkövetéskori értékelésének.
[60] Ez a hatályos Btk. 195. §-a szerinti kényszerítés bűntette, amelynek szövege szó szerint megegyezik a korábbi Btk. 174. §-ának szövegével.
[61] A bíróságok tehát akkor jártak volna el helyesen, ha a terhelt bűnösségét nem a Btk. 196. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti szexuális kényszerítés bűntettében, hanem a Btk. 195. §-a szerinti kényszerítés bűntettében mondták volna ki.
[62] A vádat ugyanis ezzel kimerítették volna, viszont a vád ténybeli kereteit nem haladták volna meg.
[63] Ellenben elkerülték volna a Btk. 1. § (1) bekezdésének sérelmét, amely a bírói jogalkalmazás külső, közjogi [Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bek.] és nemzetközi jogi (az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 7. cikke) korlátját képezi.
[64] Ugyanakkor a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerint felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki.
[65] A terhelt bűnösségét az eljárt bíróság törvénysértően állapította meg a Btk. 196. § (1) bekezdése és (2) bekezdése miatt, ekként minősítve a felrótt cselekményt a Btk. 195. §-a helyett.
[66] Az eljárási törvény helyes értelmezése és a követ-kezetes ítélkezési gyakorlat szerint azonban a törvénysértő minősítés továbbra is csak akkor eredményez felülvizsgálatot, ha emiatt törvénysértő büntetést szabtak ki (BH 2019.219.). S ezen eset is ez alá tartozó.
[67] A törvény önmagában a büntetés mértékét illetően – a törvénysértő büntetés kiszabását eredményező téves halmazati bűnösségmegállapítás, téves minősítés, visszaesői minőség téves megállapítása vagy ugyanilyen kihatással járó más anyagi jogszabálysértés, tehát a büntetőjog más szabályának megsértése hiányában – továbbra sem teszi lehetővé a felülvizsgálatot. Ugyancsak nem képezheti felülvizsgálat tárgyát a törvénysértő minősítés hiányában, azaz önmagában a törvényes keretek között kiszabott büntetés mértéke sem.
[68] A terheltet a bíróságok a helyes minősítésű kényszerítés bűntette (melynek büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztés) mellett testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1)–(2) bek., (4) bek. b) pont] és 2 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette [Btk. 208. § (1) bek.] miatt is elítélték.
[69] Az előbbi bűncselekmény büntetési tétele három évig, az utóbbi büntetési tétele pedig egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés. A halmazati büntetésre vonatkozó szabályok szerint a halmazati büntetésként kiszabható büntetés felső határa a legmagasabb büntetési tétel felével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát.
[70] Jelen esetben ez hét év hat hónap, melynek középmértéke négy év három hónap [Btk. 80. § (2) bek.]. A terhelttel szemben jogerősen kiszabott négy év börtön tehát a helyes minősítésű cselekmények esetén kiszabható halmazati büntetés középmértékét sem éri el. Így a kiszabott szabadságvesztés tartama semmiképp sem törvénysértő.
[71] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A 650. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[72] Így a felülvizsgálati indítvány azon része törvényben kizárt, miszerint a terhelt a terhére rótt szexuális bűncselekményt el sem követte, illetve hogy annak időtartama lényegesen kevesebb a jogerős ítéletben megállapítotténál.
[73] Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 307/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás