2021. évi LXII. törvényindokolás
2021. évi LXII. törvény indokolás
a szülői felelősséget érintő nemzetközi igazságügyi együttműködésről szóló 2021. évi LXII. törvényhez
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A házassági és szülői felelősségi ügyekben a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló (EU) 2019/1111 tanácsi rendelet (a továbbiakban: Rendelet), amely 2022. augusztus 1. napjától lesz alkalmazandó, a szülői felelősséget érintő ügyekben a tagállamok bíróságai, hatóságai közötti együttműködés kereteit jelentősen átszabja, ideértve a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában, az 1980. évi október 25. napján kelt egyezmény (kihirdette az 1986. évi 14. tvr, a továbbiakban: Egyezmény) tagállamok közötti alkalmazását is.
Ennek megfelelően szükséges a Rendelet és az Egyezmény hazai végrehajtásához kapcsolódó szabályok megalkotása, illetve módosítása, figyelembe véve ez utóbbi alkalmazásával kapcsolatban felgyülemlett tapasztalatokat is.
A Rendelet a gyermek legfőbb érdekének biztosítása céljából az eddigieknél egyszerűbb és hatékonyabb eljárásokat biztosít. Ennek egyik legfontosabb eleme, hogy a Rendelet teljesen eltörli valamennyi szülői felelősségi határozat tekintetében az ún. exequatur-eljárást, ezzel idő- és pénzmegtakarítást hoz az érdekelt polgárok számára egy olyan ügycsoportban, ahol a gyermekek érdekeire tekintettel az időnek alapvető jelentősége van. Ennek megfelelően, míg a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2201/2003/EK rendelet (a továbbiakban: Brüsszel IIA rendelet) alapján az egyik EU-tagállamban hozott szülői felügyeleti határozat magyarországi végrehajtásához szükséges először a határozat végrehajthatóvá nyilvánítása, a Rendelet értelmében az érintett személy már közvetlenül kérheti a magyar bíróságtól a tagállami határozat alapján és Rendelet szerinti megfelelő tanúsítvány benyújtásával a magyarországi végrehajtás megindítását.
A Rendelet egyik kiemelten fontos célja a gyermek meghallgatáshoz való jogának erősítése is. Az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára eszerint valódi és hatékony lehetőséget kell biztosítani a meghallgatásra és a gyermek véleményét életkorának és érettségének megfelelően figyelembe kell venni, ennek hiánya pedig a határozat más tagállamban történő végrehajtásának akadályát is képezheti. Ennek megfelelően a Javaslat nemcsak határokon átnyúló, hanem belföldi ügyekben is, valamennyi szülői felügyeletet és kapcsolattartást érintő eljárásban biztosítja az ítélőképessége birtokában lévő gyermekek véleménynyilvánításának lehetőségét, előírva ezzel kapcsolatban a bíróság, illetve gyámhatóság gyermek felé irányuló értesítési kötelezettségét. A Javaslat alapján így valamennyi magyarországi szülői felügyeleti és kapcsolattartási eljárásban (tehát akkor is, amikor az alapeljárásban még nem merül fel az ügy határokon átnyúló jellege) hozott határozat tekintetében biztosított lesz, hogy a későbbiekben a gyermek véleménynyilvánítása lehetőségének hiányára hivatkozással ne legyen megtagadható egy magyar bírósági vagy gyámhatósági határozat másik EU tagállami elismerése és végrehajtása.
A Rendelet további újítása a végrehajtási eljárás minimum-harmonizációja, meghatároz ugyanis bizonyos, az egész EU-ban egységesen érvényesülő végrehajtás-felfüggesztési és megtagadási okokat, amelyek mellett továbbra is alkalmazhatók a nemzeti jog szerinti végrehajtási szabályok, de csak annyiban, amennyiben azok nem ellentétesek a Rendelettel. A Javaslat az érintett gyermekek legfőbb érdekének biztosítása céljából az EU-n kívüli viszonylatban is megteremti a lehetőséget a gyermek érdekeire vagy a körülmények jelentős megváltozására tekintettel a külföldi határozat végrehajtásának felfüggesztésére vagy megtagadására. A bíróság azonban erről csak azokban a kivételes esetekben dönthet, ha a végrehajtás már a gyermek érdekeit közvetlenül sértené, mivel az számára a testi vagy lelki károsodás súlyos kockázatával járna. A végrehajtás felfüggesztésének további feltétele, hogy az csak a határozat meghozatala után felmerült ok vagy a körülmények jelentős megváltozása miatt kérhető, amennyiben ez ideiglenesen, átmeneti jelleggel veszélyezteti a gyermek érdekeit; a bíróság a végrehajtás megszüntetését pedig kizárólag abban az esetben rendelheti el, ha a gyermek érdekeit érintő kockázat tartósan fennáll.
A Rendelet a gyermekek jogellenes külföldre vitelével kapcsolatos szabályokat is több tekintetben módosította. Így például a gyermekelviteli ügyekben eljáró bíróság lehetőségeit bővíti azáltal, hogy ideiglenes intézkedést hozhat (pl. a gyermek és a hátramaradt szülő kapcsolattartásáról az eljárás idejére) és ezek némelyike határokon átnyúló joghatással is bír. A bíróság hozhat olyan ideiglenes védelmi intézkedést is, amely azt a célt szolgálja, hogy a gyermeket megvédje a visszaadásával járó lehetséges fizikai vagy lelki károktól (pl. a másik felet kötelezi a gyermek és az őt gondozó szülő lakhatásának biztosítására, ha a gyermek megfelelő lakhatása a visszatérést követően másként nem megoldható), ezen intézkedés pedig végrehajtható a másik tagállamban, amíg szülői felügyeleti perben másként nem döntenek. A Javaslat ezt átvéve, valamennyi hazai jogellenes gyermekelviteli eljárásban, tehát EU-n kívüli viszonylatban is biztosítja, hogy a gyermek visszavitelének elrendeléséhez kapcsolódóan a magyar bíróság védelmi intézkedéseket rendelhessen el. Ezzel a jelenlegi hazai szabályozáshoz képest fokozottabban biztosítja az érintett gyermekek érdekeinek védelmét, hiszen vagy a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti államba való visszavitelét követő helyzetére biztosít a számára védelmi intézkedéseket, vagy ha az intézkedés végrehajtása Magyarországon lehetséges, a teljesítése hiányában nem kerülhet sor a gyermek visszavitelét elrendelő határozat hazai végrehajtásának megindítására.
A Javaslat a fentieken túlmenően lehetővé teszi az Egyezmény alapján a jogellenesen Magyarországra hozott gyermek visszavitelét elrendelő magyar bírósági határozatok végrehajtásának megszüntetését is. A Javaslat ezen újítása a gyermek legfőbb érdekének érvényesülését helyezi előtérbe a bírósági határozatok kikényszeríthetőségének követelményével szemben; ugyanakkor fontos kiemelni, hogy e döntésekre ugyancsak kivételes jelleggel kerülhet sor. A kötelezett akkor kérheti a gyermek visszavitelét elrendelő határozat végrehajtásának megszüntetését, ha a végrehajtás a határozat meghozatala után felmerült akadályok miatt vagy a körülmények tartós és jelentős megváltozása folytán már nem szolgálná a gyermek legfőbb érdekét, ezen esetekben ugyanis a külföldre való visszavitele számára a testi vagy lelki károsodás súlyos kockázatával járna. A Javaslat e rendelkezése biztosíthatja, hogy a hazai jogellenes gyermekelviteli eljárásokban hozott és a gyermek külföldre való visszavitelét elrendelő határozatok végrehajtása iránti eljárásokban – kivételesen és kizárólag a gyermek legfőbb érdekeire tekintettel a fent részletezett és különösen indokolt esetekben – ne kerüljön sor a gyermek átadására, hiszen a gyermek külföldre való visszavitele érdekeinek súlyos sérelmét jelenthetné. A Javaslat annak érdekében, hogy a gyermeket érintő jelentős döntések előkészítésébe a gyermek aktuális helyzetéről információval rendelkező hatóságokat is be kelljen vonni, valamennyi végrehajtás felfüggesztése és megtagadása iránti kérelem esetén kötelezően előírja a gyámhatóság véleményének beszerzését is.
A Rendelet szerint kilencféle tanúsítvány állítható ki a Rendelet mellékletei szerinti minták alapján. A Javaslat a megfelelő hazai jogszabályok módosításával rendezi, hogy melyek a Rendelet szerinti tanúsítványok kiállítására illetékes magyar bíróságok és gyámhatóságok, valamint azt is, hogy mely bíróságok illetékesek a más tagállambeli határozatok elismerésére, végrehajtására, elismerésének és végrehajtásának megtagadására irányuló eljárásokra.
A Javaslat másik fontos célkitűzése, a Rendelettől függetlenül is, az Egyezmény hazai végrehajtásával kapcsolatos szabályozás korszerűsítése. A Javaslat olyan érzékeny nemzetközi családjogi viszonyokat érint, amelyekben a gyermek érdeke az, hogy az őt érintő családjogi konfliktus mielőbb rendezésre kerüljön; így a gyermek legfőbb érdekére tekintettel szükséges teljes körűen rendezni, hogy az érintett felek (akik legtöbb esetben a gyermek szülei) családjogi vitájukban igényük külföldön történő érvényesítéséhez mennyiben kérhetik a hatóságok közreműködését, szabályozni kell a hatóságok intézkedési lehetőségeit, pontos feladatkörét, valamint a gyermek Magyarországra hozatala esetén lefolytatandó hazai bírósági eljárás szabályait is. A gyermek érdekében olyan hatékony eljárást kell biztosítani, amely a külföldre vitele miatt fennálló jogellenes helyzet megszüntetésével, illetve az őt érintő kapcsolattartási jog gyakorlásának biztosításával a családjogi helyzet mielőbb rendezését segíti elő, hozzájárulva ahhoz, hogy az érintett gyermek érdekei a lehető legkevésbé sérüljenek.
Hazánk 1986-ban az elsők között csatlakozott az Egyezményhez, amely hatékony eljárást biztosít a jogellenesen elvitt gyermekeknek a szokásos tartózkodási helyük szerinti államba történő mielőbbi visszajuttatatására. Az elmúlt évtizedben a nemzetközi családjogi konfliktusok száma is ugrásszerűen megemelkedett, így egyre több esetben veszik igénybe az érintett szülők a központi hatóságok közreműködését a gyermekük mielőbbi visszahozatalához.
A Javaslat hatálya alá tartozó egyes kérdéseket, így a magyar központi hatóság feladatait, illetve az Egyezmény alapján indult nemperes eljárás részletszabályait az Egyezmény végrehajtásáról szóló 7/1988. (VIII. 1.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) részlegesen már szabályozza, azonban e rendelet felülvizsgálatra szorul. A Javaslat célja ezért a korszerűsítés, a jogellenes gyermekelviteli és nemzetközi kapcsolattartási ügyekben kialakult jelenlegi joggyakorlat kodifikálása és az IM rendelet hatálya alá tartozó nemperes eljárás törvényi szintű szabályozása. Jelenleg ugyanis az IM rendelet szabályoz törvényi szintre tartozó kérdéseket: a gyermek visszaadására irányuló polgári nemperes eljárást, illetve annak meghatározását, hogy a polgárok mely magyar hatóság milyen közreműködését kérhetik a családi élethez fűződő alapvető emberi jogaik külföldi érvényesítéséhez. Ezen kérdések törvényi szintű szabályozása ezért feltétlenül indokolt, hasonlóképpen pl. a felek iratbetekintési jogának rendezéséhez.
Az alapvető jogok biztosa AJB-1299/2018. számú jelentésében felhívta az igazságügyi minisztert, hogy a jelentésben foglalt szempontok nyomán és a nemzetközi gyermekjogi standardokkal, valamint az uniós előírásokkal összhangban vizsgálja felül az IM rendelet szabályait. A jelentés megállapítása szerint a jogellenes gyermekelviteli ügyekkel kapcsolatos hatályos hazai végrehajtási szabályok nem rendezik kielégítően az ügyben eljáró központi hatóság és egyéb hatóságok közreműködési kötelezettségét, feladatkörét, ezért a gyermek legfőbb érdekére tekintettel a gyors és hatékony eljárás lefolytatásának érdekében indokolt egy új, átfogó szabályozás kidolgozása.
Az alapvető jogok biztosának e jelentésére és az újraszabályozás szükségességére utalt az Alkotmánybíróság is egy jogellenes gyermekelviteli ügyben 2018. november 27-én hozott határozatában [3375/2018. (XII. 5.) AB határozat].
A Javaslat hatálya alá tartozó igen szenzitív családjogi ügyekben kiemelkedő jelentősége van a gyors ügyintézésnek: az eljárásokban érintett felek gyorsabb igényérvényesítési lehetőségének biztosítása, a bírósági eljárások időtartamának csökkentése érdekében a Javaslat a jelenleginél rövidebb eljárási határidőket ír elő.
A nemzetközi és a hazai jogalkotási tendenciáknak megfelelően a Javaslat elősegíti a családjogi viták békés rendezésének lehetőségét, ennek érdekében a felek közötti közvetítői eljárás sikeres lefolytatásához hozzájáruló rendelkezéseket is megállapít. A Javaslatban ezért mind a központi hatóságok, mind a bíróságok, gyámhatóságok feladatai között hangsúlyosan megjelenik a jogvita békés úton való rendezésének előmozdítása, miután a gyermek érdekét az szolgálhatja leginkább, ha a szülők a gyermek sorsát érintő hosszabb távú megoldásban tudnak megállapodni.
Hasonlóan a gyermek érdekét érintő új rendelkezés a Javaslatban a gyermek külföldi tartózkodási helyének kijelölésével kapcsolatos bírósági és gyámhatósági hatáskör megosztásának új szabályozása. A gyermekek jogellenes külföldre vitelének megelőzése és a hatásköri szabályok egyértelművé tétele végett a Javaslat szabályozza, hogy a szülők közötti vita esetén az érintett szülő a gyámhatóságtól kérheti a gyermek huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölését, de csak akkor, ha a szülők között még nincs folyamatban a szülői felügyelet tárgyában eljárás, illetőleg ezen tárgyban bírósági keresetet sem nyújtott még be a másik szülő; ezekben az esetekben ugyanis e szülői felügyeleti részjogról a bíróság dönt.
A Javaslat kijelöli a Rendelet és az Egyezmény központi hatóságait. Míg az Egyezmény csak egy központi hatóság kijelölését teszi lehetővé, a Rendelet alapján több központi hatóság is meghatározható. Az Egyezmény magyar központi hatósága az Egyezményhez csatlakozás óta az Igazságügyi Minisztérium (a továbbiakban: IM), mind gyermekelviteli, mind kapcsolattartási ügyekben. A Rendelet vonatkozásában a Javaslat fenntartja a Rendelet előzményének számító Brüsszel IIA rendelet szerinti magyar központi hatósági rendszert: a 2031/2005. (III. 8.) Korm. határozat alapján a Rendelet szerinti, gyermekelvitellel kapcsolatos központi hatósági feladatokat továbbra is az IM látja el. A Rendelet szerinti többi központi hatósági feladatot – beleértve a kapcsolattartási ügyek intézését is – az Emberi Erőforrások Minisztériuma (a továbbiakban: EMMI) látja el, tekintettel arra, hogy az egyéb központi hatósági feladatok leginkább gyámhatósági hatáskörbe tartozó ügyeket érintenek, így a gyámhatóságok szakmai felügyeletét ellátó tárca központi hatósági kijelölése célszerű. A Javaslatban az IM „gyermekelviteli központi hatóságként”, az EMMI „gyermekvédelmi központi hatóságként” szerepel. A kapcsolattartási ügyekben a központi hatóságok közötti hatáskör-megosztással kapcsolatban a Javaslat külön nevesíti Dániát. Ennek oka az, hogy Dániára a polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés területén megalkotott uniós rendeletek nem alkalmazandók, ezért a dán vonatkozású kapcsolattartási kérelmek nem a Rendelet, hanem az Egyezmény hatálya alá tartoznak.
Ugyan a központi hatóságok közigazgatási szervek, az Egyezmény és a Rendelet alapján nem hatósági ügyben járnak el. Feladatuk annak elősegítése, hogy a kérelmezők családjogi igényüket másik államban érvényesíteni tudják. A kérelemről Magyarországon sem a központi hatóság, hanem bíróság (vagy gyámhatóság) dönt, a központi hatóságok a bírósági (gyámhatósági) eljárás megindításához, jogi képviselet biztosításához nyújtanak segítséget. Ebből következik, hogy a központi hatóságok tevékenysége nem tartozik az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) hatálya alá; mindazonáltal a Javaslat előírja, hogy az Ákr. bizonyos rendelkezései háttérjogszabályként alkalmazandók.
A Javaslat az eddiginél részletesebb, átfogóbb szabályozásával összességben hozzájárul a határokon átnyúlóan szétszakadt családokat érintő egyes jogviták hatékonyabb rendezéséhez és az érintett gyermekek legfőbb érdekeinek fokozottabb érvényre juttatásához.
A Javaslat az alábbi főbb részekből áll: az Általános Szabályok (I. fejezet) a Javaslat tárgyi hatályáról, valamint a magyar központi hatóságokra vonatkozó feladatmegosztásról szól. A gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló rendelkezések (II. fejezet) a jogellenesen elvitt gyermek visszahozatala iránti kérelem előterjesztésére és a gyermekelviteli magyar központi hatóság feladataira vonatkozó részletes rendelkezéseket tartalmazza. A gyermek jogellenes Magyarországra hozatala iránti ügyek szabályozása (III. fejezet) a gyermek visszavitele iránti kérelemmel és a központi hatósági feladatokkal kapcsolatos rendelkezések mellett a magyar bíróság előtti nemperes eljárásra, illetve a hazai végrehajtási eljárásra vonatkozó speciális szabályokat is tartalmazza. A gyermekekkel való nemzetközi kapcsolattartás biztosítása iránti ügyekről szóló rész a jogellenes gyermekelviteli ügyek szabályozási tematikáját követően külön rendezi a kapcsolattartás külföldön való biztosítása iránti ügyekben (IV. fejezet), illetve a kapcsolattartás Magyarországon való gyakorlásával (V. fejezet) összefüggő ügyekben irányadó rendelkezéseket. Tekintettel azonban arra, hogy a nemzetközi kapcsolattartási ügyekben az EU-tagállamok viszonylatában és az EU-n kívüli ügyek és Dánia tekintetében más az irányadó jogszabály és ennek megfelelően más-más központi hatóság jár el, a kapcsolattartási ügyekre vonatkozó fejezetek rendelkezései ennek megfelelően külön pontban kerültek szabályozásra az Egyezmény, illetve a Rendelet alkalmazása esetére. A Javaslat VI. fejezete a Rendelet végrehajtásához és a gyermek külföldi tartózkodási helyének kijelölésével kapcsolatos bírósági és gyámhatósági hatásköri szabályokat tartalmazza. Az Adatvédelmi Rendelkezések cím alatt (VII. fejezet) az adatvédelemmel és az iratbetekintéssel kapcsolatos specifikus szabályokat fogalmazza meg, figyelembe véve e szenzitív ügyek sajátosságait. Végül a Záró Rendelkezések (VIII. fejezet) a részletszabályok megalkotására vonatkozó felhatalmazás és hatálybalépés kérdéskörével foglalkozik, továbbá a Rendelethez kapcsolódó jogharmonizációs szabályokat tartalmazza.
Ezen indokolás a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján az Indokolások Tárában közzétételre kerül.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §
A törvény hatálya a Rendelet és az Egyezmény hatályához igazodik, mivel az azok végrehajtásához kapcsolódó rendelkezéseket állapít meg.
2. §
Mind a Rendelet, mind az Egyezmény alapján a tagállamok, illetve a részes államok központi hatóságokat jelölnek ki a Rendelet, illetve az Egyezmény hatálya alá tartozó ügyekben a határon átnyúló együttműködéssel kapcsolatos feladatok ellátására, illetve a szülői felelősség jogosultjainak segítésére.
Az Egyezmény magyar központi hatósági feladatait 1986 óta az Igazságügyi Minisztérium (a továbbiakban: IM) látja el. A hatályos Brüsszel IIA rendelet tekintetében a 2031/2005. (III. 8.) Korm. határozat alapján e feladatot az IM megőrizte, míg a Brüsszel IIA rendelettel kapcsolatos többi központi hatósági feladatot az Emberi Erőforrások Minisztériuma (a továbbiakban: EMMI) látja el, tekintettel arra, hogy az egyéb központi hatósági feladatok leginkább gyámhatósági hatáskörbe tartozó ügyeket érintenek, így a gyámhatóságok szakmai felügyeletét ellátó tárca központi hatósági kijelölése célszerű. A Javaslat e feladatmegosztást tartja fenn. A Javaslatban az IM „gyermekelviteli központi hatóságként”, az EMMI „gyermekvédelmi központi hatóságként” szerepel.
3. §
A központi hatóságok az Egyezmény és a Rendelet alapján nem hatósági ügyben járnak el, ezért tevékenységük nem tartozik az Ákr. hatálya alá; ugyanakkor az Ákr. meghatározott általános jellegű rendelkezései háttérjogszabályként alkalmazandók.
4. §
Ha egy gyermeket, akinek Magyarországon van a szokásos tartózkodási helye, a másik szülő jogellenesen visz külföldre vagy ott jogellenesen tartja vissza, az itthon maradó szülő vagy gyám az Egyezmény alapján kérheti a központi hatóságok közreműködését a gyermek visszahozatalához. Az erre irányuló kérelmet az a szülő vagy gyám terjesztheti elő, aki a magyar jog szerint a gyermek tartózkodási helyének kijelölése tekintetében jogosult a szülői felügyeleti jog gyakorlására. Arra vonatkozóan, hogy a gyermek külföldre vitele vagy ott visszatartása mikor tekinthető jogellenesnek, az Egyezmény 3. cikke, valamint a Rendelet 2. cikk (2) bekezdés 11. pontja tartalmaz rendelkezéseket. A gyermekek jogellenes külföldre vitele vagy visszatartása esetén a gyermeknek a magyarországi szokásos tartózkodási helyére való visszahozatala iránti eljárás külföldön, abban az államban zajlik, ahová a gyermeket elvitték vagy ott visszatartották, ennek megindításában működik közre a magyar gyermekelviteli központi hatóság. A magyar gyermekelviteli központi hatóság közreműködése ugyanakkor nem kötelező; a kérelmezőnek az Egyezmény alapján lehetősége van arra, hogy a gyermek visszahozatala iránti kérelmével közvetlenül annak az államnak a kijelölt központi hatóságához vagy bíróságához forduljon, ahová a gyermeket vitték (visszatartották).
Ha a magyarországi kérelmező a gyermek Magyarországra való visszahozatalához az IM segítségét kéri, a gyermekelviteli központi hatóság a jogi képviselő nélkül fellépő kérelmező részére az elviteli eljárás jogi hátteréről, az eljárás során felmerülő jogi kérdésekről tájékoztatja a kérelmezőt, segítséget nyújt a visszahozatal iránti kérelem elkészítéséhez. Ha a kérelmező jogi képviselője útján fordul az IM-hez, az IM jogi segítségnyújtására (pl. a kérelem elkészítéséhez) értelemszerűen nincs szükség.
5. §
A Javaslat – az Egyezmény 27. cikkével összhangban – lehetőséget ad arra, hogy a gyermekelviteli központi hatóság ne fogadja el a kérelmező kérelmét, ha az Egyezmény szerinti feltételek nyilvánvalóan nem teljesülnek és ezek hiányában a kérelem nyilvánvalóan alaptalan. Ilyen ok lehet pl. ha az érintett gyermek betöltötte a 16. életévét; vagy pl. olyan személy terjeszti elő a kérelmet, akinek a szülői felügyeleti jogát a bíróság a gyermek tartózkodási helyének kijelölése tekintetében korlátozta vagy megvonta. A gyermekelviteli központi hatóság ezekben az esetekben azért utasítja vissza a kérelmet, tehát nem működik közre a gyermek visszahozatala iránti eljárás megindításában, mert egy állami szerv nem biztosíthat erőforrásokat (fordítási költségeket, ügyintézői munkaidőt) egy olyan nyilvánvalóan megalapozatlan kérelem külföldi előterjesztéséhez, amelyet majd a külföldi központi hatóság sem fogad el az Egyezmény 27. cikke alapján.
Miután a gyermekelviteli központi hatóság e döntése közvetlenül érinti a kérelmező jogait, ezért a Javaslat a közigazgatási per indításának lehetőségét biztosítja. Fontos ugyanakkor leszögezni azt is, hogy az IM közreműködésének hiánya a kérelmezőt nem akadályozza meg abban, hogy igényét közvetlenül az érintett külföldi állam bíróságánál érvényesítse az Egyezmény 29. cikke alapján.
6. §
A külföldön a visszahozatal elrendelése tárgyában indult eljárás sürgőssége, a nagy földrajzi távolságok és a felek anyagi helyzete miatt előfordul, hogy a külföldi bíróság a magyarországi kérelmezőt, esetleg magyarországi tanút nem tud személyesen meghallgatni. Lehetséges lenne ilyen esetben elektronikus hírközlő hálózat igénybevétele, de az uniós jog és nemzetközi szerződés alapján is csak az igazságügyért felelős miniszter engedélyével, és csak a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény 80. §-a alapján megállapított feltételekkel. Egy ilyen meghallgatásra irányuló formális jogsegélykérelem előterjesztése és az engedélyezés azonban olyan időigényes, hogy a gyermekelviteli eljárásokban ezen alternatíva gyakorlati alkalmazhatóságát az kizárja, ezért a kérelmező meghallgatáshoz való jogának elősegítése érdekében egy rugalmasabb rendszer biztosítása indokolt ilyen ügyekben.
7. §
Ha egy gyermeket jogellenesen hoznak a külföldi szokásos tartózkodási helye szerinti államból Magyarországra, vagy itt jogellenesen tartják vissza, a külföldön maradó szülő (vagy az, aki a gyermek feletti szülői felügyelet gyakorolja) az Egyezmény szerint kérheti a gyermek visszavitelét abba az államba, ahonnan őt elhozták. Az Egyezmény 29. cikke értelmében a kérelmező választása szerint fordulhat a gyermeknek a jogellenes Magyarországra hozatalát megelőző szokásos tartózkodási helye szerinti állam ilyen ügyekben kijelölt központi hatóságához vagy akár fordulhat közvetlenül a magyar gyermekelviteli központi hatósághoz is. Nincs akadálya annak sem, hogy a gyermek visszavitele iránti bírósági eljárás megindítása érdekében kérelmét közvetlenül, személyesen vagy általa megbízott jogi képviselője útján nyújtsa be az illetékes magyar bírósághoz.
A legtöbb esetben a kérelmező annak az államnak a központi hatóságához nyújtja be a kérelmét, ahol ő és a gyermek az elvitelét megelőzően tartózkodott, ekkor e megkereső központi hatóság továbbítja a kérelmet Magyarországra, az elviteli ügyekben kijelölt központi hatósághoz, az IM-hez. A megkeresett gyermekelviteli központi hatóság útján beérkező kérelmek esetén a külföldön lévő kérelmezők a külföldi központi hatóságtól kaphattak segítséget a kérelem megfelelő előterjesztéséhez. Ha a kérelmező közvetlenül a magyar gyermekelviteli központi hatóság közreműködését kéri, a Javaslat központi hatósági segítséget biztosít e kérelmezők számára is, ha nem rendelkeznek magyarországi jogi képviselővel. A gyermekelviteli központi hatóság a teljes eljárás során jogi segítséget nyújt számukra, ennek keretében szükség szerint közreműködik a visszavitel iránti kérelem elkészítésében vagy pl. a magyarországi iratok beszerzésében.
A Javaslat általánosan írja elő, hogy a gyermek visszaadására irányuló magyar bírósági eljárás céljára szánt iratokat magyar nyelvű fordítással kell ellátni. A kérelmező tehát a gyermek visszaadására irányuló kérelmét akár a megkereső állam központi hatósága útján, akár közvetlenül az IM-hez nyújtja be, a magyar gyermekelviteli központi hatóság az iratokat magyar nyelvű fordítással ellátva fogadja. Ugyanakkor a Javaslat – figyelemmel az Egyezmény 24. cikkére – nem zárja ki az iratok angol vagy francia nyelvre történő fordításának elfogadását abban az esetben, ha azok magyar nyelvre való fordítása különös nehézséggel járna (mert pl. az adott államban nincs magyar nyelvű fordító).
8. §
A Javaslat – az Egyezmény 27. cikkére tekintettel – úgy rendelkezik, hogy azon Magyarországra hozott gyermekek visszavitele iránti kérelmeket, amelyek nem felelnek meg az Egyezmény előírásainak vagy nyilvánvalóan megalapozatlanok, a gyermekelviteli ügyek magyar központi hatósága nem köteles elfogadni. Ilyen kérelmek esetén az IM a központi hatósági közreműködés megtagadásával kapcsolatosan az 5. §-ban foglaltak szerint jár el.
Az Egyezmény 7. cikk c) pontjára figyelemmel, az érintett gyermek érdekében törekedni kell az ügy bírósági eljáráson kívüli, békés rendezésére. Erre tekintettel a kérelem alapján a gyermekelviteli központi hatóság megkísérli az ügy békés rendezését, feltéve, ha ezt az ügy körülményei lehetővé teszik, vagy a kérelmező azt kifejezetten nem ellenzi, vagy az ügy körülményeiből megállapíthatóan ez az eljárás eredményességét nem veszélyezteti. Ennek keretében a magyar gyermekelviteli központi hatóság mielőbb felveszi a kapcsolatot a kérelmezettel, rövid úton vagy akár személyes megbeszélés keretében, és tájékoztatja a hozzá beérkezett kérelemről, az Egyezmény szerinti eljárásról, és felhívja őt a gyermek önkéntes visszavitelére (visszaadására).
A békés rendezés előmozdítása érdekében a központi hatóság közreműködik a gyermek visszavitelére irányuló bírósági eljárást megelőző közvetítői eljárás megszervezésében. Ennek érdekében először a kérelmezettet tájékoztatja a közvetítési eljárásról, annak előnyeiről, menetéről. Ha a kérelmezett hajlandó a közvetítésben való részvételre, felveszi a kapcsolatot a kérelmezővel. A felek közös kérelme alapján a központi hatóság segítséget ad a közvetítői eljárás megindításához, a felek rendelkezésére bocsájtja azon közvetítők listáját, akik megfelelő szaktudással, illetve lehetőség szerint megfelelő nyelvtudással is rendelkeznek ezen ügyekben való közreműködéshez.
9. §
Ha az ügy békés rendezésére irányuló kísérlet nem vezet eredményre, a gyermekelviteli központi hatóságnak intézkednie kell a gyermek visszavitelére irányuló bírósági eljárás megindítása iránt. Az Egyezmény központi hatósági feladatokról szóló 7. cikkének g) pontja előírja, hogy a központi hatóságnak a kérelmező számára jogi segítséget kell nyújtania vagy az azzal való ellátást megkönnyítenie, beleértve a jogi tanácsadó részvételét is. Az Egyezmény 28. cikke pedig lehetőséget ad arra, hogy a külföldi kérelmező meghatalmazza a magyar gyermekelviteli központi hatóságot, hogy a nevében eljárjon vagy erre az eljárásra jogi képviselőt jelöljön ki. Ezen rendelkezésekre tekintettel a gyermekelviteli központi hatóság a bírósági eljárás megindítása előtt ügyvédnek ad megbízást, hogy az a bírósági eljárásban a külföldi kérelmező érdekeit képviselje. Tekintettel arra, hogy az ügyfél azonosítása a külföldi központi hatóság és a gyermekelviteli központi hatóság közreműködésével már előzetesen megvalósul, a megbízott ügyvéd mellőzi az azonosítást. Ésszerűségi, munkaszervezési, valamint költségtakarékossági szempontok is indokolttá teszik azonban azt, hogy ha a kérelmező az eljárás bármely szakaszában más jogi képviselőnek ad meghatalmazást, a gyermekelviteli központi hatóság az általa megbízott ügyvédnek adott megbízást felmondja.
A Javaslat szerint a kérelmező képviseletében eljáró ügyvéd nemcsak a gyermek visszaadása iránti teljes bírósági eljárás során, hanem – szükség szerint – a végrehajtási eljárásban is ellátja a kérelmező képviseletét. A kérelmező és az ügyvéd közötti gyors és hatékony kapcsolattartás érdekében nincs akadálya annak, hogy egymással közvetlenül vegyék fel a kapcsolatot, amennyiben ehhez a nyelvi és egyéb lehetőségek is adottak. Az ügyvédnek mind a gyermekelviteli központi hatóság, mind a kérelmező felé a teljes eljárás során tájékoztatási kötelezettsége áll fenn, az ügy állásáról tehát rendszeresen és mielőbb tájékoztatnia kell a gyermekelviteli központi hatóságot és a kérelmezőt is, ha vele közvetlen kapcsolatban áll.
10. §
A Javaslat fenntartja azt az IM rendelet szerinti szabályozást, amely alapján valamennyi jogellenesen Magyarországra hozott gyermek vonatkozásában a visszavitel iránti eljárás lefolytatására a Pesti Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban: PKKB) rendelkezik kizárólagos illetékességgel. A jogalkotó ezzel továbbra is biztosítja, hogy Magyarországon valamennyi Egyezmény szerinti eljárásban speciális szaktudással és gyakorlattal rendelkező bírók járjanak el. Ezzel hazánk továbbra is eleget tesz mind az Egyezményt kidolgozó és működését nyomon követő Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia által, mind az Európai Unióban megfogalmazott általános elvárásoknak, amely ezen ügyekben szakosodott bíróságok eljárását szorgalmazza.
11. §
A Javaslat az Egyezmény 1. cikkének a) pontjával, valamint 11. cikkével összhangban szabályozza, hogy jogellenes gyermekelviteli eljárásban a bíróságnak késedelem nélkül, soron kívül kell eljárnia. A Rendelet 24. cikke alapján az első fokú bíróságnak főszabály szerint a kérelem benyújtásától számított hat héten belül határozatot kell hoznia, és ugyanilyen határidő vonatkozik a felsőbb fokú bíróságokra is, amely attól az időponttól számítandó, amikor a bíróság képessé vált a jogorvoslati kérelem vizsgálatára.
A Javaslat fenntartja azt a gyakorlatot, hogy az Egyezmény szerinti eljárás lefolytatására polgári nemperes eljárásban kerüljön sor, és egyidejűleg kijelöli a háttérjogszabályokat is, amelyek valamennyi olyan eljárási kérdésben megfelelően alkalmazásra kerülnek, amelyeket a Javaslat nem szabályoz.
A Javaslat fenntartja továbbá az Egyezmény szerinti bírósági eljárás tárgyi költségmentességét is, összhangban az Egyezmény 26. cikkének rendelkezésével, amelyhez Magyarország az Egyezményhez való csatlakozásakor nem tett fenntartást. Az Egyezmény hivatkozott rendelkezései alapján a kérelmezőnek biztosítani kell a gyermekelviteli eljárás ingyenes megindításának lehetőségét.
A jogellenes elvitellel kapcsolatos ügyek intézéséhez szükséges speciális szaktudás biztosítása érdekében a Javaslat kizárja ilyen ügyekben bírósági titkár eljárását.
12. §
A Javaslat szabályozza mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a gyermek visszavitele iránti eljárásban a bíróság az Egyezmény céljával összhangban, és az eljárás mielőbbi lefolytatása érdekében megtehet. Ennek keretében a bíróság hiánypótlást rendel el, ha a hozzá beérkezett kérelem vagy mellékletei bármely okból kiegészítésre szorulnak. A bírósághoz benyújtott kérelemnek tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelyeket az Egyezmény 8. cikkében előír, ennek keretében a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti államnak a gyermek tartózkodási helye kijelölésére vonatkozó szülői felügyeleti jog gyakorlására vonatkozó szabályait is csatolni szükséges. Az adott állam belső joga szabályozza, hogy a jogszabályairól szóló igazolást vagy törvénybizonyítványt mely hatósága állíthatja ki, erre általában a központi hatóság vagy pl. bíróság lehet jogosult. Ha a kérelmező a kitűzött határidőig – amely határidő pl. a külföldről közvetlenül vagy a központi hatóságok közreműködésével beszerzendő iratok tekintetében értelemszerűen hosszabb is lehet – a hiányzó iratokat nem nyújtja be, a bíróság visszautasítja a kérelmet.
13. §
Annak érdekében, hogy a kérelmező igényérvényesítése során ne szenvedjen hátrányt amiatt, hogy a gyermek, valamint a kérelmezett a kérelemben megjelölt vagy a gyermekelviteli központi hatóság által beszerzett címen nem található meg, a bíróság az eljárást felfüggeszti, és intézkedik a rendőrség bevonásával a felkutatásuk érdekében. A Javaslat e rendelkezése összhangban áll a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 134. §-ának szabályával, amely alapján a szülői felügyelettel kapcsolatos perekben az ismeretlen helyen lévő alperes, illetve gyermek tartózkodási helyének megállapítása érdekében a bíróság elrendelheti az alperes, illetve a gyermek felkutatását. Ha a kutatás nem jár eredménnyel, a bíróság az eljárást megszünteti. Ha az derül ki, hogy a gyermeket egy másik Egyezményben részes államba vitték, ideértve azt is, ha az elvitel megelőző szokásos tartózkodási helye szerinti államba vitték vissza, megszünteti az eljárást, és ha az szükséges, a kérelem harmadik államba történő áttétele érdekében azt a gyermekelviteli központi hatóságnak küldi meg.
14. §
Annak megakadályozására, hogy ne lehessen a gyermeket egy másik államba jogellenesen elvinni, majd ott az önkényesen létrehozott jogellenes helyzetet utóbb a szülői felügyelet tárgyában hozott döntéssel legalizálni, az Egyezmény 16. cikkében előírja, hogy a jogellenes elvitel (visszatartás) helye szerinti államok hatóságai mindaddig nem dönthetnek a szülői felügyeleti jog érdemét illetően, amíg nem születik határozat a visszaadási kérelem elutasításáról. Ha tehát a gyermeket Magyarországra hozó szülő a szülői felügyeleti eljárás megindítása iránt a magyar hatóságokhoz fordul, a gyermek visszavitele iránti bírósági eljárás megindítását megelőzően a gyermekelviteli központi hatóság, majd e bírósági eljárás megindítását követően ezen eljáró bíróság tájékoztatja a szülői felügyelet tárgyában eljáró magyar bíróságot a kérelemről, illetve az Egyezmény 16. cikkének rendelkezéseiről.
15. §
A bírósági eljárás során sok esetben felmerül a kérelmező azon igénye, hogy az érintett gyermekkel kapcsolatot tarthasson addig is, amíg a bíróság határoz a visszavitel iránti kérelem tárgyában. Miután a gyermek elsődleges érdeke általában az, hogy a hátramaradt szülővel ne szakadjon meg hosszabb időre a kapcsolata, ezért a Javaslat kimondja, hogy a bíróság – a kérelmező ez irányú kérelmére – a visszavitel iránti eljárás időtartamára ideiglenes intézkedéssel rendelkezhet a kérelmezőnek a gyermekkel való kapcsolattartásáról. Természetesen, ha a kapcsolattartás biztosítása a bíróság megítélése szerint a gyermek érdekeit sértené (pl. mert korábban a gyermekkel szembeni erőszakos cselekményre került sor), a bíróság nem rendeli el az eljárás időtartama alatt a kapcsolattartást. Ez az intézkedés elősegítheti, hogy a kérelmező, aki pl. már hosszabb ideje nem találkozhatott a gyermekével, mert a másik szülő őt Magyarországra hozta vagy a felkutatása hosszabb ideig elhúzódott, találkozhasson a gyermekével a bírósági eljárás időtartama alatt, megakadályozva ezzel a gyermeknek a kérelmező szülőtől való további elszakadását, elidegenedését.
16. §
Az ügy békés rendezése az érintett gyermek érdekeit szolgálja, megelőzi vagy csökkenti a jogellenes elvitel (visszatartás) káros következményeit, ezért a közvetítői eljárás igénybevételére nemcsak a bírósági eljárás előtt van lehetőség, hanem a Javaslat szerint a bírósági eljárás alatt is. Ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra is, hogy a közvetítői eljárás nem eredményezheti az eljárás elhúzódását, ezért a bíróság a közvetítői eljárás lebonyolítására határidőt állapít meg.
17. §
A Javaslat a bíróság eljárásával kapcsolatos rendelkezések szabályozásakor – a nemzetközi elvárásoknak megfelelően – minél szélesebb körben és garanciális jelleggel biztosítja az eljárás során a felek meghallgatását, valamint a gyermek véleményének figyelembe vételét. A meghallgatás megszervezéséhez a bíróság szükség esetén kérheti a gyermekelviteli központi hatóság segítségét.
Mind az Egyezmény, de különösen a Rendelet kiemelt jelentőséget tulajdonít és a bírósági eljárások egyik alapvető elemének tekinti az érintett felek, valamint a gyermek meghallgatását. A Rendelet 27. cikk (1) bekezdése alapján a visszaviteli kérelem nem tagadható meg, ha a kérelmezett nem kapott lehetőséget a meghallgatásra. A Rendelet 26. cikke, visszautalva a Rendelet 21. cikkére, az elviteli eljárásokban is előírja, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek valódi és tényleges lehetőséget kell adni az eljárás során történő meghallgatására. Természetesen annak a ténynek a megítélése, hogy egy gyermek rendelkezik-e ítélőképességgel, végső soron csakis a meghallgatásából, a meghallgatása után derülhet ki teljes bizonyossággal a bíróság számára (kivéve pl. az igen alacsony életkorú gyermekek, csecsemő esetében). Erre figyelemmel a meghallgatás foganatosításáról a lehető legszélesebb esetkörben gondoskodni kell, lehetővé téve annak mérlegelését a bíróság részére, hogy a gyermek ítélőképessége birtokában van-e, és hogy ebből fakadóan a gyermek nyilatkozata milyen mértékben vehető figyelembe döntése meghozatalakor.
A Javaslat kiemeli azt is, hogy a bíróság milyen körben rendelhet el az eljárásban bizonyításfelvételt. Miután a jogellenes gyermekelviteli eljárásban a bíróság nem a szülői felügyelet tárgyában hoz döntést, hanem az eljárás célja a megsértett szülői felügyeleti jog helyreállítása, ennek megfelelően a bizonyítás nem terjedhet ki a szülői felügyelet gyakorlásával kapcsolatos egyéb kérdésekre (pl. annak vizsgálatára, hogy az a szülő, akinek a gondozásában a gyermek van, alkalmas-e a gyermek nevelésére), hanem csak a gyermek elvitelével, annak jogellenességével, a visszavitel megtagadásával, illetve a visszavitelt követő, a gyermek védelmét biztosító intézkedésekkel kapcsolatos körülmények vizsgálatára.
A bíróság az Egyezményben és a Rendeletben meghatározott szűk körű bizonyítást elsősorban természetesen a felek által előterjesztett bizonyítékokra alapíthatja. Előfordulnak azonban olyan esetek, amikor külföldi hatóságtól kellene hivatalos információkat beszerezni. Családon belüli erőszakra hivatkozás esetén pl. releváns információ, hogy indult-e eljárás a kérelmező ellen a másik államban, ha igen, annak mi az állása. Szintén fontos lehet az ügy megítélése szempontjából, hogy indult-e a másik államban büntetőeljárás a kérelmezett ellen a jogellenes gyermekelvitel miatt, amely akadálya lehet a kérelmezett gyermekkel való visszatérésének. Indokolt lehet a külföldi hatóságok megkeresése annak kiderítéséhez, hogy a másik államban folyamatban lévő szülői felügyeleti perben milyen határozatok meghozatalára került sor és ezáltal a gyermek visszatérése esetén melyik szülő gondozásába kerülne. A külföldi hatóságtól való bizonyítékok beszerzése a sürgősséggel lefolytatandó eljárásban a központi hatóság útján lehetséges.
18. §
Ha a bíróság a visszavitel iránti kérelemnek helyt ad, határozatában a kérelmezettnek határnapot tűz, ameddig az köteles a gyermeket a szokásos tartózkodási helye szerinti államba visszavinni. Az Egyezmény célja szerint ugyanis a gyermeket abba az államba kell visszajuttatni, ahonnan őt jogellenesen elhozták, így a bíróság a kérelmezettet elsősorban arra kötelezi, hogy a meghatározott időpontig vigye vissza a gyermeket ezen államba. E visszavitel elrendelése tehát nem jelenti egyidejűleg azt, hogy a gyermeket a kérelmezőnek kellene átadni vagy pl. a gyermek korábbi tartózkodási helyére (pl. a közös lakásba) kellene őt visszavinni; elegendő, hogy a gyermek kerüljön vissza a szokásos tartózkodási helye szerinti államba. Azokat a kérdéseket, hogy ezen államban a szülői felügyeletet melyik szülő gyakorolhatja, illetve át kell-e adnia a gyermeket a másik szülőnek, már nem a jogellenes gyermekelviteli eljárás keretei között kell elrendezni, hanem a szülői felügyeletet gyakorlásának rendezése iránti eljárásokban. A bíróság – a gyermek visszavitelének elmaradása esetére – határozatában azt is meghatározza, hogy a gyermeket a kérelmező vagy meghatalmazottja részére hol és milyen időpontban kell átadni.
A Rendelet 27. cikk (6) bekezdése lehetővé teszi a visszavitelt elrendelő határozat ideiglenes alkalmazhatóságának elrendelését, ha a gyermek mindenek felett álló érdeke megköveteli a fellebbezés elbírálása előtti visszavitelét. Ha a bíróság megítélése szerint fennáll ez a helyzet, akkor a határozatot előzetesen végrehajthatóvá nyilváníthatja. E lehetőség a Rendelet hatálya alá nem tartozó esetekben nem alkalmazható, mivel harmadik államban a fellebbezés folytán esetleg megváltoztatott határozat, amely alapján a gyermeket mégsem kellett volna visszavinni, nem feltétlenül érvényesíthető.A Rendelet 27. cikkének (5) bekezdése európai uniós szintre emeli azt a néhány tagállam által már alkalmazott gyakorlatot, miszerint a gyermek visszavitelének elrendeléséhez kapcsolódóan a bíróság védelmi intézkedéseket rendelhet el, amennyiben ezzel a gyermeket megvédheti az Egyezmény 13. cikk első bekezdésének b) pontjában említett testi vagy lelki károsodás súlyos kockázatától. Így például amennyiben felmerül a családon belüli erőszak gyanúja, a magyar bíróság általában nem tudja kielégítően kivizsgálni, hogy a másik államban valóban történt-e családon belüli erőszak; ilyen esetben elrendelheti, hogy a kérelmező csak felügyelet mellett tarthat kapcsolatot a gyermekkel a visszavitelét követően mindaddig, amíg a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti államban a kérdésben nem döntenek másként. Amennyiben a visszaadás a gyermek testi, lelki károsodását azért idézheti elő, mert a gyermeket visszavinni köteles szülő a kérelmező anyagi támogatása nélkül önhibáján kívül nem tudja a másik államban biztosítani saját és gyermeke létfenntartását a szülői felügyeleti jogvita elbírálásáig (mert pl. a kisgyermekéről gondoskodott otthon, ezért nem tudott dolgozni és ezáltal eltartásukról gondoskodni), a bíróság elrendelheti, hogy a kérelmező a gyermek és a visszatérő szülő lakhatásához és megélhetéséhez nyújtson anyagi támogatást. A Javaslat e megoldást a Rendelet hatálya alá nem tartozó, harmadik államokat érintő esetekre is kiterjeszti.
19. §
A kérelmező pernyertessége esetén az általános szabályoknak megfelelően a bíróság a kérelmezettet kötelezi a kérelmező perköltségének a megfizetésére, ugyanis a perköltség megtérítése alól a tárgyi költségmentesség a feleket nem mentesíti. A Javaslat egyértelműsíti, hogy pervesztessége esetén a kérelmezett viseli a kérelmezőt képviselő ügyvéd munkadíját akkor is, ha az ügyvédet a gyermekelviteli központi hatóság bízta meg. A Javaslat célszerűségi szempontból mondja ki, hogy a gyermekelviteli központi hatóság által megbízott ügyvéd munkadíját a kérelmezett ne a kérelmezőnek fizesse meg, mivel neki az költségként nem merült fel, hanem azt közvetlenül az ügyvédnek köteles megtéríteni. A kérelmező pervesztessége esetén azonban – az Egyezmény 26. cikkére tekintettel – a központi hatóság által megbízott ügyvéd munkadíjának viselésére a kérelmező nem kötelezhető, így az az állam terhén marad.
20. §
A jogellenes gyermekelviteli ügyekben kiemelkedő jelentősége van a gyors ügyintézésnek: a gyermekeket érintő jogellenes helyzet megszüntetése, tehát az eljárás gyorsítása érdekében a Javaslat a bíróság soron kívül intézkedését írja elő a határozatnak a kérelmező és a kérelmezett részére történő kézbesítéséről. Továbbá az eljárás gyorsítását szolgálja, hogy a Javaslat lerövidíti a Pp. általános szabályai szerinti 15 napos fellebbezési határidőt 8 napra, valamint az ellenérdekű fél erre vonatkozó észrevételei benyújtására nyitva álló szintén 15 napos határidőt 5 napra. A Javaslat e szabályai messzemenően illeszkednek valamennyi nemzetközi és különösen az európai uniós elvárásokhoz, amelyek a bírósági eljárások felgyorsítását javasolják.
21. §
A Rendelet 29. cikk (3) bekezdése alapján, az e cikk (1) bekezdésében meghatározott esetben az elviteli eljárásban hozott határozatot és egyéb iratokat a bíróságnak meg kell küldenie a gyermek elvitelt megelőző szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban a szülői felelősség tárgyában eljáró bíróságnak. Ennek során választhatja, hogy közvetlenül teszi ezt meg, vagy központi hatósági közreműködést vesz igénybe; ez utóbbi esetben az IM-hez kell az iratokat megküldenie.
A Rendelet 29. cikk (2) bekezdése szerinti tanúsítványt, a Rendelet I. mellékletében, és a Rendelet 36. cikk (1) bekezdés c) pontja szerinti tanúsítványt, a Rendelet IV. mellékletében közzétett formanyomtatvány felhasználásával az első fokon eljárt bíróság, vagyis a PKKB állítja ki, összhangban a Rendelet és más rendeletek szerinti egyéb tanúsítványokra vonatkozó szabályozással (ld. Vht. 31/C. §). A Rendelet 37. cikke lehetőséget biztosít a gyermek visszavitelét elrendelő határozatról szóló, a Rendelet IV. melléklete szerinti tanúsítvány kijavítására; a tanúsítvány kijavításával kapcsolatos eljárásra az adott tagállam belső jogát kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a kijavítás célja a tanúsítvány helyesbítése, kiegészítése a határozattal való összhang biztosítása érdekében, a kijavítás tárgyában hozott határozat ellen a Javaslat szerint fellebbezésnek nincs helye.
22. §
Ha a bíróság gyermek visszavitelét elrendelő határozatának a kötelezett önként nem tesz eleget, azaz a gyermeket nem viszi vissza a szokásos tartózkodási helye szerinti államba vagy ennek hiányában a bíróság által megadott helyen és időpontban nem adja át a gyermeket a kérelmezőnek vagy meghatalmazottjának, akkor a kérelmező a gyermek átadása iránt végrehajtási eljárást kezdeményezhet a bírósági végrehajtásról szóló törvény alapján. A végrehajtási eljárást – a visszaviteli kérelem bírósághoz való benyújtásához hasonlóan – a kérelmező akár közvetlenül vagy akár megbízott jogi képviselője útján is megindíthatja, valamint, miután a Javaslat 9. § (1) bekezdése alapján a gyermekelviteli központi hatóság által megbízott ügyvéd megbízása a végrehajtási eljárásra is kiterjed, így ezen ügyvéd is benyújthatja az illetékes bírósághoz a végrehajtási kérelmet.
A Rendelet 27. cikk (5) bekezdése, illetve a Javaslat 18. § (2) bekezdése a bíróság számára lehetővé teszi, hogy a jogellenesen Magyarországra hozott gyermek visszavitelének elrendelésével egyidejűleg védelmi intézkedést hozzon, annak érdekében, hogy a gyermeket megvédje a visszavitellel járó testi vagy lelki károsodástól. Amennyiben a védelmi intézkedés Magyarországon jellegénél fogva végrehajtható (pl. a visszatérő gyermek és szülő másik állambeli lakhatásához, megélhetéséhez nyújtott anyagi támogatás ügyvédi letétbe helyezése), a védelmi intézkedés csak akkor érheti el célját, ha a gyermek visszavitelének végrehajtására csak akkor kerül sor, ha a végrehajtást kérő előzetesen teljesítette a védelmi intézkedésben foglaltakat. Ennek igazolása hiányában a végrehajtási lap kibocsátását meg kell tagadni.
23. §
Az Egyezmény 21. cikke értelmében a gyermekkel való kapcsolattartás biztosítása iránti kérelmek előterjesztésére is lehetőség van, és e kapcsolattartási kérelmek esetén is biztosítja a kérelmezőknek kapcsolattartási igényük másik részes államban való biztosításához az Egyezmény 7. cikke szerinti központi hatósági segítséget. A Javaslat ezért szabályozza a Magyarországon tartózkodó szülőnek vagy kapcsolattartásra jogosult más személynek a külföldön tartózkodó gyermekkel való kapcsolattartási ügyeit is. Hangsúlyozandó, hogy a 2. §-nál kifejtettek szerint a kapcsolattartási kérelmeknek az Egyezmény alapján való intézésére csak akkor kerülhet sor, ha a gyermekkel való kapcsolattartás biztosítására nem Rendelet alapján, tehát nem az EU-tagállamok közötti viszonylatban (kivéve Dániát) kerül sor.
A kapcsolattartás iránti kérelmek benyújtására ugyanazon lehetőségek állnak nyitva a kérelmezők részére, mint a jogellenes elviteli ügyekben. A Magyarországon tartózkodó szülő vagy kapcsolattartásra jogosult más személy (tehát aki a magyar jogszabályok szerint az érintett gyermek vonatkozásában kapcsolattartási joggal rendelkezik, pl. a nagyszülő) akár az Egyezmény szerinti magyar gyermekelviteli központi hatóságnál, az IM-nél, akár közvetlenül a gyermek tartózkodási helye szerinti állam központi hatóságánál vagy illetékes bíróságánál, más hatóságánál is előterjesztheti kapcsolattartási kérelmét.
A kapcsolattartás biztosítása iránti kérelmek esetén is, ha a magyarországi kérelmező a magyar gyermekelviteli központi hatóságnál, az IM-nél nyújtja be kérelmét, e központi hatóság szerepével, egyes feladataival kapcsolatban a Javaslat a gyermekelviteli ügyekre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazását írja elő.
24. §
Az Európai Unió tagállamában (kivéve Dániában) tartózkodó gyermek vonatkozásában a Magyarországon tartózkodó szülő vagy kapcsolattartásra jogosult más személy a kapcsolattartási jogának biztosítását a Rendelet alapján kérheti. A kapcsolattartás biztosítására irányuló kérelmek esetén lehetősége van a kérelmezőnek arra, hogy a Rendelet szerint az – egyebek mellett a – kapcsolattartási ügyek intézésére kijelölt magyar gyermekvédelmi központi hatósághoz, az EMMI-hez forduljon, amely a jogi képviselő nélkül eljáró kérelmezőnek segítséget nyújt a külföldi központi hatósághoz továbbítandó kérelme elkészítéséhez.
25. §
Az Egyezmény 21. cikke alapján lehetőség van arra, hogy az Egyezmény részes államában tartózkodó kérelmező a Magyarországon tartózkodó gyermekkel való kapcsolattartás biztosítása iránti igénye érvényesítése érdekében az Egyezmény központi hatóságainak segítségét kérje. E körben is hangsúlyozni kell, hogy az EU-tagállamok viszonylatában (kivéve Dániát) a kapcsolattartási ügyekben a Rendelet alkalmazandó, így az Egyezmény csak e területen kívüli kapcsolattartási ügyben kerülhet alkalmazásra. A magyarországi kapcsolattartás biztosítása iránti kérelem az Egyezmény bármely részes államának központi hatóságánál (leggyakrabban azonban a kérelmező tartózkodási helye szerinti állam központi hatóságánál) vagy közvetlenül a magyar gyermekelviteli központi hatóságnál (IM-nél) is benyújtható. A jogellenes gyermekelviteli ügyekhez hasonlóan abban az esetben, ha a kérelmező közvetlenül a magyar gyermekelviteli központi hatóság közreműködését kéri kapcsolattartási joga érvényesítéséhez, és a kérelmezőnek nincs magyarországi megbízott ügyvédje, akkor az IM számára a teljes eljárás során jogi tanácsadást is biztosít, ennek keretében pl. a kapcsolattartási kérelem előkészítésében vagy magyarországi iratok beszerzésében is közreműködhet.
A külföldről érkező kérelmek esetén – akár a megkereső állam központi hatósága továbbítja a kapcsolattartási kérelmet, akár azt a kérelmező közvetlenül a magyar gyermekelviteli központi hatósághoz nyújtja be –, az IM mind a kérelem, mind az ahhoz csatolt iratok tekintetében megköveteli, hogy azokat magyar nyelvű fordítással ellátva küldjék meg részére, tekintettel arra, hogy azok az illetékes magyar bíróság vagy gyámhatóság eljárásában kerülnek felhasználásra. Ugyanakkor a Javaslat – figyelemmel az Egyezmény 24. cikkére – nem zárja ki az iratok angol vagy francia nyelvre történő fordításának elfogadását abban az esetben, ha azok magyar nyelvre való fordítása különös nehézséggel járna (mert pl. az adott államban nincs magyar nyelvű fordító).
26. §
A gyermekelviteli központi hatóság valamennyi kapcsolattartási kérelem esetén megteszi az Egyezményben a megkeresett központi hatóságok feladataként előírt intézkedéseket. Az IM kapcsolattartási ügyekben is visszautasíthatja a kérelmet annak nyilvánvaló alaptalansága esetén; a Javaslat a jogellenes gyermekelviteli ügyeknél kifejtett rendelkezések megfelelő alkalmazását írja elő.
Az Egyezmény 7. cikk c) pontjára figyelemmel, az érintett gyermek érdekében törekedni kell az ügy bírósági eljáráson kívüli, békés rendezésére. Erre tekintettel a kérelem alapján a gyermekelviteli központi hatóság a kapcsolattartási ügyekben is megkísérli az ügy békés rendezését. Ennek keretében mielőbb felveszi a kapcsolatot a kérelmezettel, rövid úton vagy akár személyes megbeszélés keretében, tájékoztatja a hozzá beérkezett kérelemről, az Egyezmény szerinti eljárásról, és felhívja őt a kapcsolattartás önkéntes biztosítására. A békés rendezés előmozdítása érdekében a gyermekelviteli központi hatóság közreműködik közvetítői eljárás megszervezésében. Ennek érdekében először a kérelmezettet tájékoztatja a közvetítési eljárásról, annak előnyeiről, menetéről. Ha a kérelmezett hajlandó a közvetítésben való részvételre, felveszi a kapcsolatot a kérelmezővel. A felek közös kérelme alapján a gyermekelviteli központi hatóság segítséget ad a közvetítői eljárás megindításához, a felek rendelkezésére bocsátja azon közvetítők listáját, akik megfelelő szaktudással, illetve lehetőség szerint megfelelő nyelvtudással is rendelkeznek ezen ügyekben való közreműködéshez.
27. §
A külföldről érkező kapcsolattartási kérelmek esetén jóval szélesebb feladatkört kell a magyar gyermekelviteli központi hatóságnak ellátnia, mint a külföldre irányuló kapcsolattartási kérelmek esetén. E kérelmek irányulhatnak a kapcsolattartási határozat magyarországi végrehajtására (szükség esetén a végrehajtást megelőzően a külföldi határozat végrehajthatóvá nyilvánítására), ha a kapcsolattartás tárgyában korábban akár magyar, akár külföldi bíróság vagy hatóság határozatot hozott, valamint lehetőség van kapcsolattartás szabályozása vagy a korábbi szabályozás megváltoztatása iránti kérelem előterjesztésére is.
Ha az ügy békés rendezésére irányuló kísérlet nem vezet eredményre, a gyermekelviteli központi hatóságnak intézkednie kell a kapcsolattartás biztosítása iránt akár bírósági/gyámhatósági eljárás megindítása útján is. Ekkor, ha a kérelmezőnek nincs megbízott jogi képviselője – hasonlóan a gyermek jogellenes Magyarországra hozatala miatt előterjesztett kérelmek esetén rögzítettekhez – a kérelmező teljes eljárásban való jogi képviseletének biztosítására a gyermekelviteli központi hatóság ügyvédnek ad megbízást, és erről a kérelmezőt értesíti. Az Egyezmény központi hatósági feladatokról szóló 7. cikkének g) pontja előírja, hogy a központi hatóságnak a kérelmező számára jogi segítséget kell nyújtania vagy az azzal való ellátást megkönnyítenie, beleértve a jogi tanácsadó részvételét is. Az Egyezmény 28. cikke pedig lehetőség ad arra, hogy a külföldi kérelmező meghatalmazza a magyar gyermekelviteli központi hatóságot, hogy a nevében eljárjon, erre az eljárásra jogi képviselőt jelöljön ki. Ezen rendelkezésekre tekintettel a gyermekelviteli központi hatóság a bírósági eljárás megindítása előtt ügyvédnek ad megbízást, hogy az a bírósági eljárásban a külföldi kérelmező érdekeit képviselje. Ésszerűségi, munkaszervezési, valamint költségtakarékossági szempontok is indokolttá teszik azonban azt, hogy ha a kérelmező az eljárás bármely szakaszában más jogi képviselőnek ad meghatalmazást, a gyermekelviteli központi hatóság az általa megbízott ügyvédnek adott megbízást felmondja.
28. §
A Magyarországon tartózkodó gyermek vonatkozásában az Európai Unió tagállamában (kivéve Dánia) tartózkodó szülő vagy más jogosult kérelme a kapcsolattartás magyarországi rendezésére, a korábban szabályozott kapcsolattartás megváltoztatására, és/vagy az erről szóló külföldi vagy magyar határozat magyarországi végrehajtására irányulhat, mely együtt jelenti a kapcsolattartás biztosítását.
A kapcsolattartási jog biztosítása iránt előterjesztett kérelmek tekintetében a Rendelet szabályai kerülnek kötelezően alkalmazásra. Ennek megfelelően a Rendeletben előírt központi hatósági intézkedéseket a Rendelet kapcsolattartási ügyekben kijelölt gyermekvédelmi központi hatósága, az EMMI teszi meg.
A központi hatósági közreműködés jellegét alapvetően az határozza meg, hogy a kapcsolattartási kérelem elbírálása bírósági vagy gyámhatósági hatáskörbe tartozik-e. Amennyiben a kapcsolattartás rendezése vagy megváltoztatása gyámhatósági hatáskörbe tartozik, a gyámhatóságok szakmai felügyeletét ellátó EMMI a kérelem illetékes gyámhatósághoz való továbbításával intézkedik a megfelelő gyámhatósági eljárás megindítása iránt. Amennyiben a kapcsolattartási kérelem elbírálása bírósági hatáskörbe tartozik [pl. a bíróságnak van hatásköre a kapcsolattartás végrehajtására irányuló kérelmekre, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:181. § (4) bekezdése alapján a kapcsolattartás megváltoztatására, ha a kapcsolattartás kérdésében korábban a bíróság döntött], a gyermekvédelmi központi hatóság a kérelmezőt tájékoztatja az illetékes bíróságról és a jogi segítségnyújtás lehetőségéről; a kérelmet ilyen esetben a külföldi kérelmezőnek kell a bírósághoz benyújtania.
29. §
A központi hatóságok az ügyek nemzetközi jellegéből kifolyóan angol nyelvű ügyintézést (angol nyelvismerettel rendelkező ügyintézők útján) mindig biztosítanak, azonban rendszerint az angoltól eltérő, egyéb nyelveken, így különösen német, esetleg francia nyelven is biztosított lehet a kommunikáció. A magyar központi hatóságok maguk dönthetik el, hogy az ügyintézés során, a központi hatóságok egymás közötti kommunikációjában angolon kívül milyen nyelveket fogadnak el. A kommunikációban használható nyelvekről – a tagállamok által – tett közlések a Bizottság által fenntartott Európai Igazságügyi Portálon tekinthetők meg.
30. §
A Javaslat végrehajtási szabályt ad a Rendelet 79. cikk e) pontja szerinti, az EMMI hatáskörébe tartozó központi hatósági feladatok ellátására. A gyermekvédelmi központi hatóság feladata a Rendelet 12. és 13. cikke alapján valamennyi EU-n belüli szülői felügyeleti, kapcsolattartási és azzal összefüggésben gyermek védelme iránti ügyben, tehát mind a magyar bíróság vagy gyámhatóság, mind bármely EU-tagállam bírósága vagy hatósága által kezdeményezett, az ügy tárgyalására alkalmasabb bíróság, hatóság áttétel iránti kérelme esetén a kommunikáció elősegítése. Ha a Rendelet 15. cikke szerinti, a gyermek védelme iránti intézkedés válik szükségessé olyan tagállamban, amelynek bírósága, hatósága nem rendelkezik joghatósággal az ügy érdemére, a meghozott ideiglenes (védelmi) intézkedésről a joghatósággal rendelkező tagállam illetékes bíróságát, hatóságát értesíteni kell. A joghatósággal rendelkező bíróság, hatóság, amennyiben utóbb határozatot hozott, erről szintén értesíteni köteles a korábban ideiglenes intézkedést hozó bíróságot, hatóságot. E kommunikáció elősegítése is a gyermekvédelmi központi hatóság feladata, éppúgy, mint a Rendelet 20. cikkében szabályozott, perfüggőség esetében a bíróságok közötti kommunikáció elősegítése.
31. §
A Rendelet előírja, hogy a határozatok más tagállambeli elismerésére és végrehajtására irányuló kérelmekhez csatolni kell a határozatról kiállított, a Rendelet meghatározott melléklete szerinti formában kibocsátott tanúsítványt. A Rendelet hatálya alá tartozó, szülői felügyeleti jogot érintő határozatot a bíróság mellett jogszabályban meghatározott esetekben a gyámhatóság is hozhat, ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a gyámhatóság határozatairól kérelemre az eljárt gyámhatóság bocsátja ki a tanúsítványokat azokról a határozattípusokról, amelyeket a magyar jog szerint a gyámhatóság is meghozhat. A Javaslat a III., az V. és a VII. számú melléklet szerinti tanúsítványokról rendelkezik.
A Rendelet 37. és 48. cikke értelmében a tagállam illetékes bírósága vagy hatósága a III. és V. melléklet szerint kiállított tanúsítványt kérelemre köteles kijavítani, illetve hivatalból is kijavíthatja azt, ha lényeges tévedés vagy hiányosság folytán a végrehajtandó határozat és a tanúsítvány között ellentmondás van. A Javaslat szerint a kijavítás tárgyában azon megyei vagy fővárosi kormányhivatal dönt, amelynek illetékességi területén működő gyámhatóság a tanúsítványt kiállította. Ezen túlmenően a Rendelet 47. cikk (6) bekezdése szerint a tanúsítvány kiadásával szemben jogorvoslatnak nincs helye. Miután az Ákr. 90.§ (3) bekezdése értelmében a döntés kijavítással érintett része ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt, a tanúsítvány kijavítása ellen jogorvoslatnak nincs helye.
A Rendelet 48. cikk (2) bekezdése által bevezetett speciális jogorvoslat a jogellenesen kibocsátott tanúsítvány visszavonása, amely azonban csak egyes, a Rendelet 47. cikke szerinti, megkülönböztetett határozattípusokról kiállított tanúsítványokra, így egyes kapcsolattartási határozatokról szóló V. melléklet szerint kibocsátott tanúsítványokra vonatkozik, amelyeket az eljárt gyámhatóság bocsát ki. E megkülönböztetett határozat-típus más tagállambeli végrehajtásának megtagadása csak rendkívül szűk körben lehetséges. A megkülönböztetett határozatokról csak akkor bocsátható ki az V. melléket szerinti tanúsítvány, ha a Rendelet 47. cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételek teljesültek. E tanúsítvány ezáltal nem deklaratív, hanem konstitutív jellegű, a tanúsítvány kibocsátásának ténye igazolja a Rendeletben előírt feltételek teljesülését. Ha e feltételek mégsem álltak fenn, és a tanúsítvány ennek ellenére kibocsátásra került, a tanúsítvány – hivatalból vagy kérelemre történő – visszavonásának van helye. A tanúsítvány visszavonása tárgyában a Javaslat értelmében azon megyei vagy fővárosi kormányhivatal dönt, amelynek illetékességi területén működő gyámhatóság a tanúsítványt kiállította. Az Ákr.-rel összhangban a Javaslat biztosítja a tanúsítvány mint hatósági bizonyítvány visszavonásáról szóló döntés ellen a közigazgatási per kezdeményezésének lehetőségét.
32. §
A Rendelet hazai alkalmazásával összefüggésben indokolt volt annak áttekintése is, hogy miképpen előzhető meg a jogellenes gyermekelvitel, amely a gyermekeknek akár súlyos traumát is okozhat. Amennyiben az egyik szülő huzamos időre vagy letelepedés céljából külföldre kívánja vinni a gyermeket, ahhoz a Ptk. 4:152. § (5)–(6) bekezdése értelmében szükséges a másik szülő egyetértése. A másik szülő hozzájárulása nem csak akkor szükséges, ha a szülők közösen gyakorolják a szülői felügyeletet; a gyermek huzamos időtartamú vagy letelepedési célú külföldi tartózkodási helyének kijelölése a Ptk. 4:175. § (2) bekezdése szerint a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésnek minősül, ezért ahhoz a szülői felügyeletet nem gyakorló szülő hozzájárulása is szükséges. Amennyiben a szülők nem tudnak megállapodni, a Ptk. 4:166. §, illetve a 4:175. § (3) bekezdése értelmében a gyermek jogszerűen csak akkor vihető huzamos időre vagy letelepedési céllal külföldre, ha a gyermek külföldi tartózkodási helyét a gyámhatóság kijelöli. A gyakorlatban bizonytalanság tapasztalható abban a kérdésben, hogy vita esetén a gyermek külföldi tartózkodási helyének kijelölése tárgyában ki hivatott dönteni, ha egyidejűleg a szülők között szülői felügyeleti per is folyamatban van. A Javaslat e hatásköri kérdést tisztázza azáltal, hogy a Ptk. 4:166. §-ától, illetve a 4:175. § (3) bekezdésétől eltérő speciális rendelkezést tartalmaz. Eszerint, ha a gyermek huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése iránti kérelem szülői felügyelettel kapcsolatos bírósági keresetben vagy szülői felügyelettel kapcsolatos per megindítását követően kerül előterjesztésre, a kérelemről a bíróság dönt. A gyermek külföldre költözése ugyanis a szülői felügyelet gyakorlását olyan alapvetően meghatározó kérdés, amely a szülők közötti szülői felügyeleti jogvitától nem kezelhető külön, abban ilyen szituációban a bíróságnak kell döntenie. A Javaslat szerinti rendelkezésből következik az is, hogy ha a gyermek huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése iránti kérelmet a szülő a gyámhatósághoz nyújtotta be és csak ezt követően indul a szülők között szülői felügyeleti per, a gyermek külföldi tartózkodási helyének kijelölése a gyámhatóság hatáskörében marad. A Javaslat figyelemmel van arra is, hogy a gyermek külföldi tartózkodási helyének kijelölése esetén – néhány kivételes esetet kivéve – a korábbi kapcsolattartási rend nem fenntartható. Ezért a Javaslat a gyermek érdekében úgy rendelkezik, hogy a külföldre költözés engedélyezése esetén – akár bíróság, akár gyámhatóság jár el – nemcsak kérelemre, hanem hivatalból is dönteni kell a kapcsolattartásról.
33. §
A Javaslat szabálya a hatóság tudomására jutott adatok felhasználása vonatkozásában a célhoz kötöttség elvére épül, a Javaslat tárgyi hatálya alá tartozó eljárások során számos magántitoknak minősülő, védett, illetőleg szenzitív adat jut a központi hatóságok, hatóságok tudomására. Ezeknek az adatoknak a bizalmas kezelését és kizárólagosan az eljárás céljaira, illetőleg szülői felelősséget érintő eljárásokban történő felhasználhatóságát deklarálja a Javaslat.
34. §
A Javaslat értelmében a központi hatóságok birtokában lévő iratokba való betekintésre főszabály szerint az Ákr. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, a Javaslat ugyanakkor a központi hatóságok speciális szerepére tekintettel speciális kivételeket állapít meg, amikor a kérelmező vagy a kérelmezett nem tekinthet be az iratokba, az ellenérdekű fél vagy a gyermek érdekének védelmében.
A központi hatóságok az Egyezmény és a Rendelet alapján részben a kérelmező érdekében működnek közre még akkor is, hogyha nem tekinthetők a kérelmező „ügyvédjének”. A központi hatóságok számos esetben – elsősorban nyelvi akadályok miatt – közvetítőként járnak el a kérelmező és a számára külföldön kirendelt jogi képviselője között. Ebben a viszonyban a kérelmező olyan bizalmasnak tekinthető információkat, magántitkot is megoszthat a központi hatóságokkal, amely az ügyfél-ügyvéd kommunikáció része, ezért az ezzel kapcsolatos iratokba a másik fél nem tekinthet be (ilyen irat lehet pl. a központi hatósághoz beérkezett kérelem vagy mellékletei, amelyek felhasználásával készíti el az ügyvéd a bírósághoz benyújtásra kerülő kérelmet). Hasonlóképpen, a kérelmezett a központi hatóságok általi megkeresésekor (felszólítás az önkéntes visszavitelre, kapcsolattartás biztosítására, tájékoztatás az eljárás megindulásáról, annak jogi jellegéről, mediáció igénybevételének lehetőségéről való tájékoztatás) szintén olyan információkat oszthat meg a központi hatóságokkal, amelynek – elsősorban – az ellenérdekű fél általi megismerését nem feltétlenül kívánja és arra nem is számít; ebben a vonatkozásban a kérelmező iratbetekintési joga korlátozott.
Amennyiben a kérelem alapján bírósági vagy gyámhatósági eljárás indul, a kérelmező, illetve a kérelmezett számára adott a lehetőség, hogy a kérdéses információkat felhasználja, vállalva ezzel azok másik fél általi megismerését is az általános iratbetekintési szabályok (a bírósági eljárás tekintetében a Pp., a gyámhatóság előtti eljárás tekintetében az Ákr.) alapján.
A Javaslat korlátozza az iratbetekintést a központi hatóságok belső iratai vonatkozásában is. Ezen iratok ugyanis speciális központi hatósági intézkedések megtételét készítik elő, a belső kommunikáció írásbeli megnyilvánulásai, amelyek megismeréséhez a feleknek semmiféle jogi érdeke nem fűződik.
A központi hatóságok más hatóságokkal folytatott kommunikációját tartalmazó iratok vonatkozásában is korlátozni kell az iratbetekintési jogot, ha az az ellenérdekű fél vagy a gyermek érdekeit sértené; e körülmények az egyes konkrét ügyekben, egyedileg ítélhetők meg. Így például, ha a kérelmezett a visszaadást elrendelő jogerős határozat ellenére kivonja magát és a gyermeket a végrehajtás alól, elrejtőzik, és a gyermekelviteli központi hatóság a felkutatásuk, a gyermek átadásának végrehajtása érdekében tett intézkedésekről a végrehajtótól tájékoztatást kér, ezen iratokba a kérelmezett vagy meghatalmazottja értelemszerűen nem tekinthet bele, mert az a végrehajtás sikerét veszélyeztetné, így sértené az ellenérdekű fél érdekeit.
35. §
A Rendelet és az Egyezmény szerinti központi hatósági feladatok ellátásával kapcsolatos hazai részletes szabályozás kormányrendeletben történik majd, a Javaslat ennek megalkotására felhatalmazást ad.
36. §
A Rendeletet a 2022. augusztus 1-jén vagy azt követően indult eljárásokra kell alkalmazni, ezért a Javaslat is 2022. augusztus 1-jén lép hatályba.
37. §, 44. §, 46. §, 48. §, 52. §, 54. §
Jogharmonizációs záradékok beillesztése, illetve kiegészítése.
38. §
A Javaslat – hasonlóan a polgári ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló korábbi európai uniós rendeletekhez – a Vht. 16. §-ának kiegészítésével a más tagállamban a Rendelet szerint hozott határozatokkal kapcsolatban a végrehajtási lap kibocsátására a törvényszék székhelyén működő járásbíróság (Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság) illetékességét határozza meg. Tekintettel arra, hogy a Rendelet szülői felelősséggel kapcsolatos határozatok elismerését és végrehajtását írja elő, a végrehajtási lap kibocsátására vonatkozó illetékesség a kötelezett vagy a gyermek szokásos tartózkodási helyéhez igazodik. A Javaslat figyelemmel van arra, hogy a kapcsolattartási határozatok végrehajtásának elrendelésére a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban: Bpnt.) 7/A. alcíme szerint végrehajtható okirat nélkül, végzéssel kerül sor. A más tagállambeli kapcsolattartási határozatok magyarországi végrehajtásának elrendelése is ezen, a belső jog szerinti rendbe tagozódik be, ezáltal a más tagállambeli kapcsolattartási határozatok végrehajtásának elrendelése sem végrehajtási lap kiállításával történik; a kapcsolattartási határozatok így kivételt képeznek a Vht. 16. §-ának p) pontjában.
A fentiekhez hasonló illetékességi szabállyal egészíti ki a Javaslat a Vht. 16. §-ának c) pontját a Rendelet (és a Brüsszel IIA) hatálya alá nem tartozó külföldi szülői felügyeleti határozatok vonatkozásában. Ebben az esetkörben a végrehajtási lap kibocsátására azt követően kerülhet sor, hogy az illetékes bíróság a külföldi határozatot a határozatot hozó állammal hatályos két- vagy többoldalú nemzetközi szerződés, ennek hiányában a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. tv. (a továbbiakban: Nmjtv.) alapján, a Vht. XII. Fejezetének alkalmazásával végrehajthatóvá nyilvánította.
39. §
A Rendelet a szülői felelősség tárgyában nemcsak bírósági és gyámhatósági határozatok végrehajtását teszi lehetővé, hanem a határozathozatal szerinti államban kiállított végrehajtható közokiratok és ott létrejött/megkötött végrehajtható megállapodások végrehajtását is. A végrehajtható közokiratok és megállapodások végrehajtásának elrendelése a magyar jog szerint végrehajtási záradékkal történik. Ezért a Javaslat kiegészíti a Vht. 23/B. § (1) bekezdését. Az új f) pont – a korábbi végrehajtási tárgyú uniós rendeletek gyakorlatához hasonlóan – az okirat és a megállapodás végrehajtási záradékkal ellátására a törvényszék székhelyén működő járásbíróság (Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság) illetékességét határozza meg. E rendelkezés alól kivételt képeznek a kapcsolattartás tárgyában hozott határozatok, amelyek magyarországi végrehajtása a Bpnt. szerint végrehajtható okirat nélkül történik.
A Rendelet hatályán kívüli esetekben is sor kerülhet külföldön szülői felügyeleti tárgyban végrehajtható egyezségek megkötésére. A Nmjtv. 110. §-a lehetővé teszi külföldi bírósági vagy más hatósági eljárásban kötött egyezség magyarországi elismerését és végrehajtását, a határozatok elismerésére és végrehajtására irányadó feltételek fennállása esetén. A Rendelet hatálya alá nem tartozó ügyekre nézve is rendelkezni kell tehát a végrehajtási záradékolásra illetékes bíróságról, amely a Vht. 23/B. § (1) bekezdésének javasolt új g) pontja szerint ugyanúgy a törvényszék székhelyén működő járásbíróság (Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság).
40. §
A Rendelet előírja, hogy a határozatok más tagállambeli elismerésére és végrehajtására irányuló kérelmekhez csatolni kell a határozatról kiállított, a Rendelet meghatározott melléklete szerinti formában kibocsátott tanúsítványt. A Javaslat – korábbi európai uniós rendeletek gyakorlatához hasonlóan – úgy rendelkezik, hogy a magyar bíróság határozatairól kérelemre az elsőfokon eljárt bíróság bocsátja ki a tanúsítványokat. A Vht. 31/C. § (1) bekezdésének új j) pontja a II., a III., az V., a VI. és a VII. számú melléklet szerinti tanúsítványokról rendelkezik. Az I. és IV. melléklet szerinti tanúsítványt a bíróság a jogellenesen Magyarországra hozott gyermek visszavitelére irányuló eljárásban hozott határozatokról bocsátja ki, ezért azokról a Javaslat a 22. §-ban rendelkezik.
A Rendelet 37. és 48. cikke értelmében a bíróság a II., III., V. és VI. melléklet szerint kiállított tanúsítványt kérelemre köteles kijavítani, illetve hivatalból is kijavíthatja azt, ha lényeges tévedés vagy hiányosság folytán a végrehajtandó határozat és a tanúsítvány között ellentmondás van. A Vht. 31/C. §-ának új (6a) bekezdése szerint a kijavításra a tanúsítványt kiállító bíróság illetékes. Tekintettel arra, hogy a kijavítás célja a tanúsítvány helyesbítése, kiegészítése a határozattal való összhang biztosítása érdekében, a kijavítás tárgyában hozott határozat ellen a Javaslat szerint fellebbezésnek nincs helye.
A Rendelet 48. cikk (2) bekezdése által bevezetett speciális jogorvoslat a jogellenesen kibocsátott tanúsítvány visszavonása. A visszavonás csak az V. és VI. melléklet szerint kibocsátott tanúsítványokra vonatkozik, amelyeket az elsőfokon eljárt bíróság a Rendelet 47. cikke szerinti megkülönböztetett határozatokról (kapcsolattartási, illetve a jogellenesen más tagállamba vitt gyermekre vonatkozó, a visszavitelt megtagadó határozat után hozott szülői felügyeleti határozat, amely a gyermek visszavitelét vonja maga után) bocsát ki. E két megkülönböztetett határozattípus más tagállambeli végrehajtásának megtagadása csak rendkívül szűk körben lehetséges. A megkülönböztetett határozatokról csak akkor bocsátható ki az V. és VI. melléket szerinti tanúsítvány, ha a Rendelet 47. cikk (3) bekezdésében, a VI. melléklet szerinti tanúsítvány vonatkozásában pedig a (4) bekezdésben meghatározott feltételek is teljesültek. E két tanúsítvány ezáltal nem deklaratív, hanem konstitutív jellegű, a tanúsítvány kibocsátásának ténye igazolja a Rendeletben előírt feltételek teljesülését. Ha e feltételek mégsem álltak fenn, a tanúsítvány visszavonásának van helye. A tanúsítvány visszavonására a Vht. 31/C. § (6b) bekezdése értelmében a tanúsítványt kiállító bíróság illetékes. A tanúsítvány visszavonása esetén a határozat más tagállambeli végrehajtása immár nem a megkülönböztetett határozatok végrehajtásának rendje alá tartozik, így a végrehajtás a másik tagállamban jóval szélesebb körben megtagadható; a tanúsítvány visszavonása tárgyában hozott határozat ellen ezért a felek fellebbezési joga biztosított.
41. §
A Rendelet 56. cikke részlegesen harmonizálja a tagállamok végrehajtási jogát azzal, hogy egységes rendelkezéseket vezet be a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozóan. A Vht. 48. §-ának új (9) bekezdése szerint a végrehajtást foganatosító bíróság dönt a Rendelet 56. cikk (1)–(2) és (4) bekezdése alapján a végrehajtás felfüggesztéséről. A Rendelet 56. cikkének (4) bekezdése új lehetőséget vezet be a végrehajtás kivételes felfüggesztésére, amennyiben a más tagállambeli szülői felelősségi határozat végrehajtása a gyermek számára a testi vagy lelki károsodás súlyos kockázatával járna a határozat meghozatala után felmerült ideiglenes akadályokból kifolyólag vagy a körülmények jelentős megváltozása folytán. A végrehajtás felfüggesztésének lehetőségét ezen okokból a gyermek érdekében indokolt biztosítani a Rendelet hatálya alá nem tartozó külföldi határozatok végrehajtása iránti ügyekben is, ezért a Rendelet 56. cikk (4) bekezdésének szabálya átültetésre került a Vht. 48. §-ának (9) bekezdésébe a Rendelet hatályán kívül eső ügyekre is. A bíróság a felfüggesztés indokoltságával kapcsolatban kikéri a gyámhatóság véleményét, ezáltal értesülhet a végrehajtási eljárás előzményeiről, a gyermek helyzetéről. A határokon átnyúló végrehajtási ügyekben nem ritka, hogy a külföldön élő végrehajtást kérőnek nincs információja a gyermek helyzetéről, ezért arról sem értesül, ha a végrehajtás felfüggesztésére okot adó körülmény megszűnik. Annak érdekében, hogy a végrehajtás felfüggesztésére valóban csak ideiglenesen kerüljön sor, a Javaslat szerint a bíróság a végrehajtás felfüggesztését elrendelő határozatban – a felfüggesztés okául szolgáló körülmény jellegéhez igazodó – határidőt szab annak igazolására, hogy a felfüggesztés oka továbbra is fennáll. Ha a kötelezett a határidőt elmulasztja vagy már nem tudja a felfüggesztés indokoltságát alátámasztani, a végrehajtást soron kívül folytatni kell. A Vht. 48. §-ának új (10) bekezdése a külföldi kapcsolattartási határozat, külföldön kiállított közokirat, létrejött egyezség vagy megállapodás végrehajtásának felfüggesztésére a Bpnt. 22/L. §-át rendeli alkalmazni a kapcsolattartási határozatok elérő hazai végrehajtási rendjéhez igazodva.
42. §
A Javaslat meghatározza, hogy mely bíróság illetékes a Rendelet hatálya alá nem tartozó külföldi kapcsolattartási határozatok vonatkozásában a végrehajthatóvá nyilvánítás tekintetében való döntésre. A Rendelet hatálya alá tartozó kapcsolattartási határozatokkal szemben az egyéb külföldi kapcsolattartási határozatok csak akkor hajthatók végre Magyarországon, ha azokat magyar bíróság végrehajthatóvá nyilvánította a Vht. XII. fejezete szerinti eljárásban. A Vht. 208. §-a a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásra való illetékességet a végrehajtási lap kiállításával kapcsolatos illetékességhez köti. Tekintettel arra, hogy a kapcsolattartási határozatok végrehajtásának elrendelése a magyar jog szerint végrehajtható okirat nélkül történik, a végrehajtási lap kiállítására vonatkozó illetékességi szabály a kapcsolattartási határozatokra nem értelmezhető. Ezért a Javaslat kiegészíti a Vht. 208. §-át a külföldi kapcsolattartási határozatok végrehajthatóvá nyilvánítására vonatkozó illetékességi szabállyal. Miután a végrehajthatóvá nyilvánítás feltételeit kapcsolattartási határozatok esetén is nemzetközi szerződés vagy ennek hiányában az Nmjtv. szerint kell vizsgálni, indokolt e területen is a törvényszék székhelyén lévő járásbíróság illetékességének rögzítése.
43. §
A Rendelet 41. cikke értelmében a más tagállambeli határozat végrehajtását meg kell tagadni, ha a Rendelet 39. cikke szerinti, az elismerés megtagadására vonatkozó okok valamelyike fennáll. Ezért a Javaslat – korábbi uniós rendeletek mintájára – kiegészíti a Vht. végrehajtási lap visszavonásáról, illetve végrehajtási záradék törléséről szóló 211. § (3) bekezdését.
Fentieken túl a Rendelet 56. cikkének (6) bekezdése kivételesen lehetővé teszi olyan más tagállambeli szülői felelősségi határozatok végrehajtásának megtagadását is, amelyek az elismerés 39. cikk szerinti feltételeinek megfelelnek, de a határozat meghozatala után felmerült akadályokból vagy a körülmények jelentős megváltozása folytán a végrehajtás a gyermek számára tartósan a testi vagy lelki károsodás súlyos kockázatával járna. A végrehajtás megtagadása a Vht. rendszerében a végrehajtási lap visszavonása útján történhet, ezért a Javaslat a szülői felügyeleti határozatok vonatkozásában kiegészíti a Vht. 211. §-át a Rendelet 56. cikkének (6) bekezdésére utalással. A végrehajtás megszüntetésének fenti feltételek melletti kivételes lehetőségét indokolt biztosítani a Rendelet hatálya alá nem eső külföldi szülői felügyeleti határozatok vonatkozásában is; ezt biztosítja a Vht. 211. §-ának (4) bekezdésének b) pontja. A külföldi határozat végrehajtásának megszüntetése esetén a határozatnak nem lehet érvényt szerezni Magyarországon, ezért a megszüntetési feltételek fennállásának megállapításához alapos, körültekintő eljárás lefolytatása szükséges. Ennek érdekében a Javaslat két garanciális elemet épít be a Vht. 211. § (5)-ába, mind a Rendelet hatálya alá tartozó, mind az azon kívül eső határozatok vonatkozásában: a végrehajtás megtagadása tárgyában bírósági titkár nem járhat el, továbbá a végrehajtási lap visszavonásának indokoltságával kapcsolatban a bíróság kikéri a gyámhatóság véleményét. Tekintettel arra, hogy a kapcsolattartási határozatok végrehajtása a Bpnt. szerinti nemperes eljárásban történik, határokon átnyúló kapcsolattartási ügyekben a végrehajtás megszüntetésére is a Bpnt. új 22/L. §-át kell alkalmazni.
45. §, 47. §
A Rendelet kiemelt figyelmet fordít a gyermek véleménynyilvánításhoz való jogának megerősítésére. A Rendelet 21. cikke szerint szülői felelősségi ügyekben az ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek valódi és tényleges lehetőséget kell biztosítani véleménye szabad kifejezésére, véleményét pedig korára és érettségi fokára figyelemmel kellően tekintetbe kell venni. Ezen általános szabályt közvetve konkretizálja a Rendelet 39. cikkének (2) bekezdése, amely szerint a szülői felelősség tárgyában másik tagállamban hozott határozat elismerése megtagadható, ha a határozatot anélkül hozták meg, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek a véleménynyilvánításra lehetőséget biztosítottak volna. A szülői felelősség tárgyában hozott határozatok más tagállambeli elismerésére és végrehajtására irányuló kérelemhez csatolandó, a Rendelet megfelelő melléklete szerinti tanúsítványon a bíróságnak meg kell jelölnie, hogy az ügyben érintett gyermek ítélőképessége birtokában volt-e és ha igen, valódi és tényleges lehetőséget biztosított-e neki a bíróság véleménye kifejezésére. A tanúsítvány kiállítása nemcsak olyan ügyekben szükséges, amelyek már az eljárás idején határokon átnyúlóak voltak. Lehetséges, hogy Magyarországon élő felek között szülői felelősségi tárgyban hozott határozatot utóbb más tagállamban kell végrehajtani, ezért a tanúsítvány kiállítása (benne annak tanúsítása, hogy a gyermek vélemény-nyilvánítására a bíróság lehetőséget biztosított) eredetileg teljesen belföldi ügyben is szükséges lehet. Annak érdekében, hogy a magyar bírósági és gyámhatósági határozatok más tagállambeli elismerése ne legyen megtagadható a gyermek számára a vélemény-nyilvánítási lehetőség biztosításának hiányában, a gyermek vélemény-nyilvánítási lehetőségének megerősítése szükséges a magyar jogban. A Javaslat ezért a Ptk. 4:171. § (4) bekezdését, illetve a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 128. § (1) bekezdését akképpen módosítja, hogy a bíróság és a gyámhatóság számára általános értesítési kötelezettséget vezet be az ítélőképessége birtokában lévő gyermek részére a nyilatkozattétel lehetőségéről. Természetesen annak a ténynek a megítélése, hogy egy gyermek rendelkezik-e ítélőképességgel, végső soron csakis a meghallgatásából, a meghallgatása után derülhet ki teljes bizonyossággal a bíróság, gyámhatóság számára (kivéve pl. az igen alacsony életkorú gyermekek, csecsemő esetében). Erre figyelemmel a lehető legszélesebb körben gondoskodni kell az érintett gyermekek értesítéséről arra nézve, hogy kérhetik meghallgatásukat. A bíróság, gyámhatóság akkor lesz olyan helyzetben, hogy ténylegesen mérlegelni tudja, hogy a gyermek ítélőképessége birtokában van-e, és hogy ebből fakadóan a gyermek nyilatkozata milyen mértékben vehető figyelembe döntése meghozatalakor, amennyiben meghallgatására ténylegesen sor kerül.
49. §
A Rendelet 56. cikkének (6) bekezdése figyelemmel van azokra a kivételes esetekre, amikor a körülmények megváltozása folytán egy más tagállambeli bíróság határozatának végrehajtása a gyermek számára immár testi vagy lelki károsodás súlyos kockázatával járna; ezen esetekben a végrehajtás megtagadható. Hasonló okokból előfordulhat az, hogy a jogellenesen Magyarországra hozott gyermek visszavitelét elrendelő magyar bírósági határozat végrehajtása jelentene súlyos kockázatot a gyermekre nézve; ezért a Javaslat kiegészíti a Pp. 528. §-át a végrehajtás megszüntetése iránti pereknek ezen speciális esetével. A végrehajtás megszüntetésének feltételei a Javaslat szerint megegyeznek a Rendelet 56. cikk (6) bekezdésének feltételeivel. A bíróság a végrehajtás megszüntetésének indokoltságával kapcsolatban kikéri a gyámhatóság véleményét, ezáltal értesülhet a végrehajtási eljárás előzményeiről, a gyermek helyzetéről és esetleges veszélyeztetettségéről.
50–51. §
Az Nmjtv.-ben a hatályos Brüsszel IIa rendeletre vonatkozó hivatkozásoknak a Rendeletre történő hivatkozásokkal történő felváltása indokolt.
53. §
A Bpnt. 7/A. alcíme a kapcsolattartási határozatok végrehajtására speciális szabályokat állapít meg. A Javaslat a Bpnt. új 7/C. alcímében egyértelművé teszi, hogy a külföldi kapcsolattartási határozatok magyarországi végrehajtására is a Bpnt. szerinti belső eljárási rendet kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy a kapcsolattartási határozat a Rendelet hatálya alá tartozik vagy sem.
A Javaslat a Bpnt. új 22/L. §-ában speciális rendelkezéseket tartalmaz a külföldi kapcsolattartási határozatok végrehajtásának felfüggesztésére, illetve megszüntetésére.
A végrehajtás megszüntetésének van helye a Rendelet 41. cikke alapján, ha kérelemre a bíróság megállapítja, hogy a Rendelet 39. cikke szerinti, az elismerés megtagadásának valamely oka fennáll.
A Javaslat szabályozza továbbá a Rendelet 56. cikkének (4)–(6) bekezdésében szabályozott kivételes végrehajtás-felfüggesztési és megszüntetési lehetőséggel kapcsolatos eljárást a kapcsolattartási határozatok vonatkozásában is. A kapcsolattartási határozatok vonatkozásában is indokolt a végrehajtás felfüggesztésének, illetve megszüntetésének kivételes lehetőségét biztosítani a Rendelet hatálya alá nem tartozó külföldi kapcsolattartási határozatok vonatkozásában is, ha a határozat meghozatala után felmerült ideiglenes vagy tartós akadály miatt vagy a körülmények jelentős megváltozása folytán a végrehajtás a gyermek számára testi vagy lelki károsodás súlyos kockázatával járna. A végrehajtás felfüggesztésére és megszüntetésére ezen okból csak kivételesen van lehetőség; annak érdekében, hogy a bíróság meg tudja állapítani, hogy e kivételes körülmények valóban fennállnak-e az adott ügyben, a felfüggesztés vagy megszüntetés indokoltságával kapcsolatban kikéri a gyámhatóság véleményét is. Mivel a végrehajtás felfüggesztésére csak ideiglenesen fennálló körülmények miatt kerülhet sor, a Javaslat szerint a bíróság a végrehajtás felfüggesztését elrendelő határozatban – a felfüggesztés okául szolgáló körülmény jellegéhez igazodó – határidőt szab annak igazolására, hogy a felfüggesztés oka továbbra is fennáll. Ha a kötelezett a határidőt elmulasztja vagy már nem tudja a felfüggesztés indokoltságát alátámasztani, a végrehajtást soron kívül folytatni kell. Amennyiben az elismerés feltételeinek megfelelő, végrehajtható külföldi kapcsolattartási határozat végrehajtását a bíróság megszünteti, a külföldi határozatnak nem lehet érvényt szerezni Magyarországon, ezért a határozathozatal utáni körülményekből adódó megszüntetési feltételek fennállásának megállapításához alapos, körültekintő eljárás lefolytatása szükséges; a Javaslat szerint a végrehajtás ilyen okból történő megtagadása tárgyában bírósági titkár nem járhat el. Amennyiben a kapcsolattartási határozat végrehajtása során a bíróság a Bpnt. 22/D. § (2) bekezdésének c) pontja szerint elrendelte a gyermek rendőrség közreműködésével történő, a Vht. 180/B. § szerinti átadását, és utóbb a bíróság a végrehajtás felfüggesztését vagy megszüntetését rendelte el, a Vht.-nak a végrehajtás felfüggesztésére és megszüntetésére vonatkozó szabályai alkalmazandók.
55–56. §
A Javaslat az Egyezmény hazai végrehajtására átfogó, új szabályozást teremt, ezért hatályon kívül helyezi az IM rendeletet. A Rendelet és az Egyezmény szerinti központi hatósági feladatok ellátásával kapcsolatos hazai részletes szabályozás kormányrendeletben történik majd, a Javaslat ennek megalkotására felhatalmazást ad, így az Egyezményt kihirdető törvény vonatkozó rendelkezésének módosítása is szükséges.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás