BÜ BH 2021/69
BÜ BH 2021/69
2021.03.01.
I. A Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban a jogorvoslat tárgya kizárólag a másod- vagy a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése és a fellebbviteli bíróság ahhoz vezető eljárása. Az eljárás célja pedig annak vizsgálata, hogy a megtámadott végzés törvénysértő-e.
A támadott (hatályon kívül helyező) rendelkezés ugyanis nem az ügy eldöntését, vagy az eljárás lezárását, hanem az eljárás újrakezdését jelenti. Ehhez képest a fellebbezésekkel támadott hatályon kívül helyező, és új eljárásra utasító rendelkezés tartalma nem az, hogy miért jó vagy nem jó ez a döntés, hanem az, hogy miért nem volt hozható érdemi döntés, illetve miért nem eredményezett ilyen (érdemi) döntésre alkalmas helyzetet a lefolytatott eljárás. Érdemi döntés esetében a döntés (tehát a jogkövetkeztetés) és annak ténybeli alapja közötti viszony a vizsgálat tárgya; a hatályon kívül helyezés felülbírálata során azonban ez a viszonyítás nem végezhető el. Jelen esetben a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor ugyanis éppen azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a harmadfokú bíróság helyesen vagy indokolatlanul rendelkezett-e (Be. Tizenhetedik Rész).
II. Minden felülbírálat a felülbírálat tárgyának – így jelen esetben ez a hatályon kívül helyezés – rendeltetéséhez igazodik. Ehhez képest a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása valójában nem ügy-, nem irat-, hanem túlnyomórészt határozatvizsgálat. A fellebbezés elbírálása során az eldöntendő kérdés tehát nem az, hogy a hatályon kívül helyezett alsóbb fokú ítélet megalapozott volt-e, hanem az, hogy a hatályon kívül helyező döntés alapos volt-e; így volt-e rá törvényes ok, és az eljárási ok megállapításának törvényi feltételei fennálltak-e. Ellenkező esetben a fellebbezést elbíráló bíróság átvenné a harmadfokú bíróság jogkörét.
Mindezek alapján megalapozatlanság esetén vizsgálat tárgya az, hogy a másod- vagy harmadfokú bíróság által észlelt megalapozatlanság a Be. rendelkezései alapján valóban hatályon kívül helyezést von-e maga után jogkövetkezményként, vagy az kiküszöbölhető a fellebbviteli eljárásban is [Be. 592. § (1) bek., 619. § (2) bek.].
[1] A járásbíróság a 2018. október 18. napján kihirdetett ítéletével – megismételt eljárásban – az I. r. vádlottat az ellene felbujtóként elkövetett szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése bűntette miatt emelt vád alól [Btk. 385. § (1) bek., (4) bek. a) pont], a II. r. vádlottat, a III. r. vádlottat, a IV. r. vádlottat és az V. r. vádlottat az ellenük társtettesként elkövetett szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése bűntette miatt emelt vád alól [Btk. 385. § (1) bek., (4) bek. a) pont] felmentette. Rendelkezett a járulékos kérdésekről.
[2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére, az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében, a védők az ítélet indokolása ellen jelentettek be fellebbezést. A vádlottak az elsőfokú ítéletet tudomásul vették.
[3] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. november 29. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és bűnösnek mondta ki az I. r. vádlottat felbujtóként elkövetett szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése vétségében [Btk. 385. § (1) bek.], a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. vádlottat társtettesként elkövetett szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése vétségében [Btk. 385. § (1) bek.], ezért az I. r. vádlottat 2 évre, a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. vádlottakat 1-1 évre próbára bocsátotta. Rendelkezett a járulékos kérdésekről.
[4] A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség jelentett be másodfellebbezést valamennyi vádlott terhére a tényállás megalapozatlansága, a vádlottak cselekményének súlyosabb minősítése, büntetésük súlyosítása végett.
[5] A másodfokú ítélet ellen a kihirdetésekor az I. r. vádlott, továbbá az I. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. vádlott védője és a II. r. vádlott védője felmentésért fellebbezett, a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlott írásban fellebbezett felmentésért, az ítélőtábla az V. r. vádlott által írásban előterjesztett fellebbezést – mint elkésettet – elutasította.
[6] A másodfellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a 2020. április 22. napján meghozott végzésével a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította, egyben elrendelte, hogy az ügyet a másodfokú bíróság más tanácsa tárgyalja.
[7] Rámutatott, hogy a joghatályos másodfellebbezések kapcsán a másodfokú ítélet teljes körű felülbírálatának van helye, ennek során vizsgálta, hogy az első- és a másodfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta-e le. Megállapította, hogy nincs olyan eljárási szabálysértés, amely feltétlen hatályon kívül helyezési okot képezne [Be. 607. § (1) bek. és 608. § (1) bek.].
[8] A harmadfokú bíróság rögzítette, hogy a másodfokú bíróság tényállása irányadónak tekinthető a magyar honosságú számítógépes programalkotások, az egyes jogtulajdonosoknak okozott vagyoni hátrány összegszerűsége tekintetében, ugyancsak helytálló a filmalkotások és zeneművek vonatkozásában a tekintetben, hogy a vádlottak terhére szerzői jog megsértése kétséget kizáróan nem volt megállapítható az eljárás során, ugyanis még a torrentezéssel megszerzett alkotások tekintetében sem nyert bizonyítást, hogy a letöltéssel egyidejűleg hozzáférhetővé tétel is történt volna. Ugyancsak nem támadhatók a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r. vádlottak munkaszerződései alapján rögzített adatokra, valamint az egyes vádlottak tudattartalmára, tevőleges magatartására vonatkozó ténymegállapításai sem.
[9] Ezzel szemben megalapozatlannak tartotta a másodfokú bíróság tényállását a külföldi jogtulajdonosok programalkotásaira vonatkozóan, amely megalapozatlanság nem küszöbölhető ki bizonyítás felvétele nélkül. Erre azonban a harmadfokú eljárásban a törvény kifejezett tilalma miatt nincs lehetőség.
[10] Kifejtette, hogy a megismételt eljárásban a szakértői bizonyítás nem volt teljes körű, az nem felelt meg az ítélőtábla korábbi az első- és másodfokú ítéletet hatályon kívül helyező végzésében meghatározott iránymutatásoknak.
[11] Következésképpen a másodfokú bíróság ítéletének tényállása a külföldi honosságú jogtulajdonosok számítógépes programalkotásai tekintetében azért megalapozatlan, mert nem került sor továbbra sem annak a kimerítő (és lehetséges) vizsgálatára, hogy az egyes programalkotásokra a szerzői jogi törvény hatálya kiterjed-e.
[12] E megalapozatlanságot a Be. 619. § (3) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság nem tudja kiküszöbölni, ezért a Be. 625. § (4) bekezdése szerint a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[13] A másodfokú bíróság részére iránymutatásként előírta, hogy a külföldi jogtulajdonosok számítógépes programalkotásai vonatkozásában a korábban beszerzett informatikai és számítástechnikai igazságügyi szakértő által előterjesztett szakértői véleményt, így az E. Kft., valamint az egyes vádlottakat érintő szakértői véleményben szereplő programalkotásokkal kapcsolatosan tett megállapításokat a bíróság kirendelése alapján a szakértő egészítse ki, szükség esetén keresse meg az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Főosztályát annak felderítése érdekében, hogy az adott számítógépes programalkotás tulajdonosa magyar vagy külföldi honosságú, az adott alkotás hol került először nyilvánosságra, a szerzői jogi törvény védelme az egyes alkotásokra kiterjed-e, így a jogtulajdonost nemzetközi szerződés, illetve viszonosság alapján a védelem megilleti-e. Ezen bizonyítási cselekmények elvégzését követően kerül a másodfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy állást foglaljon abban, hogy az egyes külföldi honosságú jogtulajdonosok tekintetében a szerzői jogi törvény hatálya érvényesül-e, a bűnösség megállapítható-e vagy sem [Be. 611. § (1) bek.]. Az ítélőtábla a Be. 611. § (2) bekezdése alapján elrendelte, hogy a megismételt eljárás során az ügyet a másodfokú bíróság más tanácsa tárgyalja.
[14] A harmadfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyező rendelkezése ellen valamennyi vádlott, és az I. r., a III. r., a IV. r., az V. r. vádlottak védője jelentett be fellebbezést a végzés hatályon kívül helyezése és az ítélőtábla harmadfokú eljárás lefolytatására utasítása érdekében. A védő írásban indokolt fellebbezésében törvénysértőnek tartotta a bizonyítást, kifogásolva a házkutatást, a lefoglalást, a bűnjelkezelést, a szakvélemény hiányosságait, a vádlottak nyomozás során tanúként tett vallomásainak bizonyítékként történő felhasználását, a védői érdekellentét téves megállapítását a II. r. vádlott tekintetében, továbbá a bíróság részéről a hivatalbóli bizonyítás lefolytatását. Álláspontja szerint a törvénysértések azt eredményezik, hogy az így beszerzett bizonyíték nem használható fel, a bizonyítási eljárás hiányosságaiból fakadó jogkövetkezményeket pedig a vádlottak javára kellett volna értékelni és velük szemben felmentő ítéletet hozni. Indokolatlan az eljárás további elhúzódását eredményező bizonyítás elrendelése, a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a vádlottak javára kell értékelni.
[15] Az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. vádlottak ugyancsak az ítélőtábla végzésének hatályon kívül helyezését, és a harmadfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására utasítását indítványozták, hivatkozva a jelentősen elhúzódó büntetőeljárásra.
[16] A fellebbviteli főügyészség nem volt jogosult fellebbezésre, mivel a másodfokú ítélet ellen annak hatályon kívül helyezése és a bíróság új másodfokú eljárásra utasítása érdekében jelentett be fellebbezést, és a hatályon kívül helyezésre a fellebbezésben foglalt okból került sor [Be. 627. § (4) bek.].
[17] A Legfőbb Ügyészség átiratában a védelmi fellebbezéseket eltérő indokok alapján alaposnak tartotta.
[18] Kifejtette, hogy helytálló a harmadfokú bíróságnak a külföldi honosságú jogtulajdonosok tekintetében tett azon megállapítása, miszerint a harmadfokú eljárás során a Be. 619. § (1) bekezdése alapján irányadó tényállás e részében megalapozatlan, azonban az annak kiküszöbölésére vonatkozó okfejtése téves.
[19] A Be. 619. § (3) bekezdése alapján ugyanis, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan, a harmadfokú bíróság a tényállást az első-, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján kiegészítheti, helyesbítheti, ekként annak megalapozatlanságát kiküszöbölheti.
[20] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által helyesbített, kiegészített tényállás tartalmazza, hogy melyek a külföldi honosságú jogtulajdonosok, és az első-, illetve másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok, köztük az igazságügyi informatikai szakértő, valamint a Szerzői Jogi Szakértői Testület szakvéleményei alapján ezen jogtulajdonosok esetében a nekik okozott vagyoni hátrány összege is meghatározott, amely tényekkel a tényállás kiegészíthető. Ekként a megalapozott tényállás megállapítása bizonyítás felvételét, amely a harmadfokú eljárásban tilalmazott, nem teszi indokolttá.
[21] A harmadfokú bíróság eljárásában a tényállás részbeni megalapozatlanságának fentiek szerinti kikü-szöbölése nem eredményez az ellentétes döntés alapjául szolgáló tényállás tekintetében eltérő tényállást, hanem a helyes jogi következtetés levonására ad alapot, biztosítva a másodfokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezések érdemi elbírálását.
[22] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését a Be. 630. § (2) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül, és az ítélőtáblát utasítsa a harmadfokú eljárás lefolytatására.
[23] A Kúria a fellebbezést a Be. 628. § (1) bekezdés b) pontja szerint tanácsülésen bírálta el.
[24] A vádlottak és a védő fellebbezése nem alapos.
[25] A Be. 627. § (1) bekezdés d) pontja szerint a harmadfokú bíróságnak a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezésre a Be. 625. § (4) bekezdésében meghatározott ok miatt került sor. A vádlottak, valamint az I. r., a III. r., a IV. r., az V. r. vádlottak védője, mint a Be. 627. § (3) bekezdés a) és c) pontja szerinti jogosultak joghatályos fellebbezést terjesztettek elő.
[26] A Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban a jogorvoslat tárgya kizárólag a másod- vagy a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése és a fellebbviteli bíróság ahhoz vezető eljárása. Az eljárás célja pedig annak vizsgálata, hogy a megtámadott végzés törvénysértő-e.
[27] A támadott (hatályon kívül helyező) rendelkezés ugyanis nem az ügy eldöntését, vagy az eljárás lezárását, hanem az eljárás újrakezdését jelenti. Ehhez képest a fellebbezésekkel támadott hatályon kívül helyező, és új eljárásra utasító rendelkezés tartalma nem az, hogy miért jó vagy nem jó ez a döntés, hanem az, hogy miért nem volt hozható érdemi döntés, illetve miért nem eredményezett ilyen (érdemi) döntésre alkalmas helyzetet a lefolytatott eljárás. Nyitva hagyja azonban az eljárás tárgyában hozható jövőbeni döntés lehetőségét, mibenlétét (ide nem értve a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban érvényesülő súlyosítási korlátokat). Érdemi döntés esetében a döntés (tehát a jogkövetkeztetés) és annak ténybeli alapja közötti viszony a vizsgálat tárgya; a hatályon kívül helyezés felülbírálata során azonban ez a viszonyítás nem végezhető el. Jelen esetben a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor ugyanis éppen azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a harmadfokú bíróság helyesen vagy indokolatlanul rendelkezett-e.
[28] Nyilvánvaló, hogy minden felülbírálat a felülbírálat tárgyának – jelen esetben ez a hatályon kívül helyezés – rendeltetéséhez igazodik. Ehhez képest a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása valójában nem ügy-, nem irat-, hanem túlnyomó-részt határozatvizsgálat.
[29] Ekként a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálására irányuló eljárásban a védő által az ügy érdemi felülbírálatára vonatkozóan előadottak közömbösek, a Kúria azokat nem vizsgálta.
[30] Amennyiben a hatályon kívül helyezés oka a Be. 592. § (1) bekezdésében meghatározott teljes megalapozatlanság, avagy – mint jelen esetben – a Be. 625. § (4) bekezdésében meghatározott ok, úgy vizsgálandó, hogy a fellebbviteli bíróság által hivatkozott megalapozatlanság valóban teljes körű-e, vagy csak a Be. 592. § (2) bekezdése szerinti részleges megalapozatlanság; illetve a másodfokú ítélet megalapozatlansága valóban csak bizonyítás felvételével küszö-bölhető-e ki, illetve ténylegesen a másodfokú bíróság által küszöbölhető-e ki.
[31] A fellebbezés elbírálása során az eldöntendő kérdés tehát nem az, hogy a hatályon kívül helyezett alsóbb fokú ítélet megalapozott volt-e, hanem az, hogy a hatályon kívül helyező döntés alapos volt-e, így volt-e rá törvényes ok, és az eljárási ok megállapításának törvényi feltételei fennálltak-e. Ellenkező esetben a fellebbezést elbíráló bíróság átvenné a harmadfokú bíróság jogkörét.
[32] Mindezek alapján megalapozatlanság esetén vizsgálat tárgya az, hogy a másod- vagy harmadfokú bíróság által észlelt megalapozatlanság a Be. rendelkezései alapján valóban hatályon kívül helyezést von-e maga után jogkövetkezményként, vagy az kiküszö-bölhető a fellebbviteli eljárásban is.
[33] A megalapozatlanság a hatályon kívül helyezés önálló törvényi oka, feltéve, hogy az a Be. 592. § (1) bekezdése szerint teljes körű, és csak ebben az esetben hatályon kívül helyezési ok (Be. 610. §). A Be. 592. § (2) bekezdése szerinti részleges megalapozatlanság azonban minden esetben a másodfokú, illetve – a Be. 625. § (4) bekezdésében írt esetet kivéve – a harmadfokú eljárásban küszöbölendő ki. A harmadfokú eljárásban ugyanis a Be. 619. § (2) bekezdése szerint nincs helye bizonyításnak.
[34] A harmadfokú bíróság azt rögzítette, hogy a másodfokú ítélet megalapozatlansága részleges, az arra vonatkozó okfejtése, miszerint az a Be. 619. § (3) bekezdése alapján nem küszöbölhető ki, helytálló.
[35] Ugyanezen ok (a részbeni megalapozatlanság), amelyet a tényállás részbeni felderítetlensége [Be. 592. § (1) bek. b) pont] eredményezett, már a korábbi harmadfokú felülbírálatot is, így az eljárás jogerős befejezését meggátolta.
[36] Helytállóan hivatkozott arra az ítélőtábla, hogy a megismételt eljárásban az e körben lefolytatott bizonyítás nem felelt meg az ítélőtábla korábbi végzésében meghatározott iránymutatásoknak, a megismételt eljárásban sem volt teljes körű a bíróság megismerő tevékenysége, a (szakértői) bizonyítás lezáratlan maradt.
[37] A Kúria egyetértve az ítélőtábla indokolásával, ismételten rámutat arra, hogy e bűncselekmény elkövetési magatartása a szerző művén fennálló jogának vagyoni hátrányt okozva történő megsértése. Az elkövető a szerző, illetve a jogtulajdonos jogát sérti, ami értelemszerűen nem más, mint a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) vonatkozó szabályának megsértése, magatartása az Szjt. szabályozásához képest jogsértő. Következésképpen a bűncselekmény elkövetési magatartása az Szjt.-ben meghatározottal ellentétes magatartás (annak törvényi tényállás szerinti többletelemeivel együtt). Nyilvánvaló, hogy csupán az Szjt. hatálya alá tartozó mű képezheti a bűncselekmény tárgyát, mivel azt, illetve annak szerzőjét megillető védelemről rendelkezik az Szjt., a bűncselekmény pedig ennek a védett helyzetnek a megsértőjét rendeli büntetni.
[38] Az Szjt. 2. §-a értelmében magyar szerző (jogtulajdonos) művének jogvédelme – függetlenül attól, hogy a mű először hol került nyilvánosságra – az Szjt. alapján biztosított, és ugyanez a helyzet, ha külföldi szerző műve először Magyarországon került nyilvánosságra. Ezen esetekben a törvényi tényállás alkalmazhatósága nem kérdéses.
[39] Körültekintően vizsgálandó azonban a bűncselekmény tartalmát meghatározó Szjt. hatályának kérdése, ha a mű először külföldön került nyilvánosságra, és szerzője külföldi. Ebben az esetben ugyanis őt, illetve ilyen művét csak nemzetközi egyezmény, illetve viszonosság alapján illeti meg a védelem.
[40] Az a körülmény, hogy a bűncselekmény, illetve az Szjt. 2. §-a szempontjából jelentős nemzetközi szerződésekben részt vevő államok száma magas, önmagában értelemszerűen nem adhat alapot arra a jogi következtetésre, hogy minden jogtulajdonos sértett esetében fennáll az Szjt. hatályára vonatkozó rendelkezés alkalmazásának jogi feltétele (EBH 2013.B.9.).
[41] Mindez tehát bizonyítás kérdése, mint jelen ügyben is. Az erre vonatkozó igényt az ítélőtábla korábbi és jelen határozatában is a törvénynek megfelelően, az elvi bírósági határozatban kifejtettek szerint egyértelműen megfogalmazta, az ezzel kapcsolatos hiányt a harmadfokú eljárásban orvosolni nem lehet.
[42] Hivatkozni alappal csak az elvégzett bizonyítás eredménytelenségére lehetséges, az igényelt, előírt, de el nem végzett bizonyítás nem eredménytelenség, hanem hiány, ami viszont felderítetlenséget eredményezhet.
[43] Következésképpen az ítélőtábla törvényesen állapította meg, hogy az ítélet részbeni megalapozatlansága, a tényállás részbeni felderítetlensége [Be. 592. § (2) bek. b) pont] változatlanul fennáll, amely azonban a harmadfokú eljárásban nem orvosolható, így az a Be. 625. § (4) bekezdése alapján a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását vonta maga után.
[44] Ekként a Kúria a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzését a Be. 630. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Hkf. III. 871/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás