BK ÍH 2021/69.
BK ÍH 2021/69.
2021.09.01.
A hamis magánokirat felhasználása bűncselekményének elkövetési magatartását kimerítő felhasználás elbírálási szempontjai[Btk. 345. §].
A járásbíróság ítéletében Ny. F. vádlottat hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség a vádlott terhére, bűnösségének megállapítása és vele szemben intézkedés alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést.
A másodfokon eljárt törvényszék határozatával az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlott bűnösségét hamis magánokirat felhasználása vétségének kísérletében megállapította, és ezért megrovásban részesítette.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a vádlott terhére megállapított bűncselekmény kísérletkénti minősítését mellőzze, azt értékelje a Btk. 345. §-ában meghatározott hamis magánokirat felhasználása vétségének befejezett alakzataként, a másodfokú ítélet egyéb, törvényes rendelkezéseit pedig hagyja helyben.
A másodfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
Ny. F. vádlott 2018. február 27-én megjelent a megyei kormányhivatal járási hivatalának kormányablakánál, hogy az édesapja tulajdonában lévő gépkocsi üzembentartójának változását bejegyeztesse és kérje, hogy a közhiteles nyilvántartásba édesapja helyett őt jegyezzék be üzembentartónak.
A vádlott az ügyintézőnek benyújtotta az előzetesen részben kitöltött „jármű üzembentartójának változását igazoló teljes bizonyító erejű magánokirat” fejlécű blankettát, amely tartalmazta tulajdonosként a vádlott édesapja adatait és aláírását, valamint új üzembentartóként a vádlott adatait és aláírását, illetve az iratot tanúként aláíró személyek adatait és kézjegyét, továbbá a szerződés keltét. Az irat nem tartalmazta azonban az okirat hatálybalépésének napját, a forgalmi engedély átadása-átvétele, illetve a jármű üzembentartó birtokba kerülésének dátumát és pontos időpontját. Hiányzott a jogügylet jellegének a megjelölése is.
Miután az ügyintéző felhívta a vádlott figyelmét a hiányosságok pótlására, a vádlott a visszakapott okiraton a hiányos adatokat – pontosan meg nem határozható tartalommal – kézzel pótolta, kitöltötte a három hiányzó dátumot, majd az iratot ismét átadta az ügyintézőnek azért, hogy őt üzembentartóként bejegyezzék. Az ügyintéző a bejegyzéssel kapcsolatos azonnali ügyintést azon okból tagadta meg, mert a vádlott közvetlenül az ügyintéző és az osztályvezető jelenlétében, előzetes figyelmeztetésük ellenére, azt követően írt bele a szerződésbe, meghamisítva ezzel a teljes bizonyító erejű magánokiratot.
A vádlott végül 2018. március 7-én a jármű üzembentartójának változását igazoló teljes bizonyító erejű magánokiratot nyújtott be, amelynek tanúsága szerint a forgalmi engedély átadására, illetve a jármű üzembentartó birtokába kerülésére 2018. február 27. napján 18.00 órakor, tehát a vádlott első cselekményét követő időpontban került sor.
A harmadfokú bíróság megállapította, hogy miután az elbírált ügyben az első fokon felmentett vádlott bűnösségét a másodfokú bíróság megállapította, ezért a vádlott és a védő által bejelentett, az ellentétes döntést sérelmező jogorvoslati kérelem joghatályos fellebbezésként megnyitotta a harmadfokú felülbírálat lehetőségét.
A harmadfokú bíróság a Be. 618. § (1) bekezdés a) és b) pontjai alapján a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, továbbá azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, valamint az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárást bírálta felül, arra tekintet nélkül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. A harmadfokú felülbírálat – a Be. 618. § (2) bekezdésére figyelemmel hivatalból – kiterjedt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is.
A felülbírálat során a harmadfokú bíróság megállapította, hogy az ügyben első-, illetve másodfokon eljárt bíróságok a perrendi szabályokat megtartották, így nem merült fel olyan – a Be. 607. § (1) bekezdésében, illetve 608. § (1) bekezdésében felsorolt – ún. abszolút eljárási szabálysértés, mely az érdemi elbírálásnak akadályát képezte volna.
A harmadfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított, a másodfokú bíróság által kismértékben kiegészített, illetve helyesbített tényállást mentesnek találta a Be. 592. § (1) és (2) bekezdéseiben felsorolt teljes, illetve részbeni megalapozatlansági okoktól. A tényállás teljes egészében felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. A vádlott védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul.
Helyesen ismerték fel az eljárt bíróságok, hogy a vád tárgyát a vádlott által első alkalommal, a 2018. február 27. napján benyújtani szándékozott hiányos, majd a vádlott által egyoldalúan kiegészített teljes bizonyító erejű magánokirat képezte. Mivel ez az okirat az eljárás során nem volt fellelhető, annak tartalmára a vádlott előadása, valamint az azt vizsgáló, illetve az eljárásban közreműködő okmányirodai dolgozók tanúként tett vallomásai alapján lehetett megállapításokat tenni. A másik szerződő fél – a vádlott édesapja – ugyanis a nyomozás során nem került kihallgatásra, majd időközben elhalálozott, míg a szerződésen tanúként feltüntetett személyek kiléte az eljárás során nem volt megállapítható. A hatósági intézkedés alapjául szolgáló okirat hiányában pedig a vádlott által ügyintézői felhívásra kézzel pótolt hiányos adatok pontos tartalma kétséget kizáróan nem volt megállapítható, így az sem, hogy azok valótlan tartalmúak voltak. Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos részletes indokolásával a harmadfokú bíróság mindenben egyetértett.
Ekként a másodfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 619. § (1) bekezdése értelmében irányadó volt a harmadfokú eljárásban is.
Az irányadó tényállásból a másodfokú bíróság tévesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére.
A Btk. 345. §-ában meghatározott hamis magánokirat felhasználása vétségének elkövetési magatartása a felhasználás, ami alatt az ítélkezési gyakorlat szerint minden olyan joghatás kiváltására irányuló tevékenységet érteni kell, amelynek eredményeként a magánokirat tartalmáról más tudomást szerez: átadás, csatolás, felmutatás, megküldés stb. A harmadfokú bíróság álláspontja szerint azonban – annak ellenére is, hogy a hamis magánokirat felhasználásának vétsége nem eredmény-bűncselekmény – felhasználásként csak olyan tevékenység kerülhet szóba, amely a jogsérelem bekövetkezésének a potenciális lehetőségét magában hordozza. Legalább annak a lehetőségét, hogy a felhasználás címzettje a magánokirat hamisságáról, hamisított voltáról, illetve valótlan tartalmáról nem tudva, az okirathoz fűződő közbizalomnak megfelelően, azt valódinak, hamisítatlannak és valós tartalmúnak gondolva, olyan jogilag jelentős magatartást tanúsít, amelytől a valós tények ismeretében tartózkodott volna. Másképpen fogalmazva: a szóban forgó bűncselekmény elkövetési magatartását kimerítő felhasználás címzettje nem lehet olyan személy, aki a magánokirat hamis, hamisított jellegével, illetve valótlan tartalmával a felhasználás időpontjában tisztában van.
Az irányadó tényállás szerint jelen esetben a felhasználás címzettje, az okmányiroda ügyintézője, magánokiratban való bizalmának, illetve erre visszavezethető tévedésének a lehetősége fel sem merülhetett. A magánokirat hamisított voltáról bizonyosan tudomással bírt, miután a vádlott a kétoldalú jognyilatkozatot tartalmazó, két tanú által aláírt, teljes bizonyító erejű magánokirat tartalmát egyoldalúan megváltoztatta, abba a kormányablak hivatali helyiségében, az ügyintéző előtt „beleírt”, az általa korábban kifogásolt hiányosságokat pótolta. Tehát a vádlott nem tanúsított olyan magatartást, ami a fenti értelemben vett felhasználással azonosítható volna, következésképpen nem követte el a Btk. 345. §-ában meghatározott hamis magánokirat felhasználása vétségének sem a befejezett, sem pedig a kísérleti alakzatát. A kísérlet megállapítására a fentieken túlmenően azért sem kerülhetett volna sor, mert a bűncselekmény a felhasználás, tehát az elkövetési magatartás tanúsításával befejezetté válik, az alkalmatlan kísérletkénti értékelést pedig még az is kizárta, hogy a fenti módon kiegészített magánokirat bejegyzésre való alkalmatlanságával a vádlott is nyilvánvalóan tisztában volt.
A fentiekkel áll összefüggésben, hogy a vádlott cselekményének a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott – ún. intellektuális – közokirat-hamisítás bűntette kísérleteként történő értékelése annak ellenére sem merült fel, hogy az ügyészség a magánokirat valótlan tartalmát is bizonyítottnak találta. Ez esetben az állandó bírói gyakorlat szerint az intellektuális közokirat-hamisítás bűntettének kísérlete mellett a hamis magánokirat felhasználása vétségének megállapítására nem is kerülhetett volna sor (BH 1996.290. és BH 2005.47. számú eseti döntések). Ennek oka, hogy a bejegyzést végző hivatalos személy tévedése – mint az intellektuális közokirat-hamisítás megállapításának feltétele – bizonyosan hiányzott.
Ezért amennyiben az ügyintéző – a vádlott legalább ráutaló magatartásként értelmezhető cselekvőségének hatására – az előtte meghamisított magánokirat alapján az üzembentartó személyében bekövetkezett változást bejegyezte volna: a Btk. 343. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott – ún. hivatalos személy által elkövetett – közokirat-hamisítás bűntettét valósította volna meg. Az annak elkövetési magatartásaként szereplő hamisan foglal közokiratba fordulat ugyanis a formai (nem megfelelő okiraton alapuló) és a tartalmi (valótlan tartalmú) hamisságot egyaránt magában foglalja. Amennyiben ez a bűncselekmény legalább a kísérleti stádiumba lépett volna, a vádlott felelőssége e bűncselekmény bűnsegédjeként, esetleg felbujtójaként lett volna megállapítható. Miután azonban a cselekmény nem került kísérleti szakba, hiszen az ügyintéző a bejegyzést azonnal és határozottan megtagadta, a vádlott fellépése legfeljebb előkészületi magatartásként, mint a bűncselekmény elkövetése céljából az ahhoz szükséges feltételek biztosítása, illetve bűncselekmény elkövetésére történő felhívás volna értékelhető. A Btk. 343. §-ában meghatározott közokirat-hamisítás bűntettének előkészületét azonban a Btk. nem rendeli büntetni.
Mindezekre figyelemmel a harmadfokú bíróság a bejelentett fellebbezéseket alaposnak találva, a Be. 624. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottat az ellene a Btk. 345. §-ában hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt emelt vád alól a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján – a cselekmény nem bűncselekmény – felmentette.
(Szegedi Ítélőtábla Bhar.IX.122/2021/6. számú határozata, melyet a Pécsi Ítélőtábla kirendelt tanácsa hozott)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás