BK ÍH 2021/7.
BK ÍH 2021/7.
2021.03.01.
I. A hozzátartozóval való érintkezést korlátozó vagy megtiltó határozat ellen a terhelt és védője élhet jogorvoslattal [Be. 39. § (7) bekezdés].
II. A hozzátartozóval történő kapcsolattartás nem tiltható meg, ha az a büntetőeljárás eredményességét vagy más személy életét, testi épségét nem veszélyezteti [Be. 39. § (2) bekezdés d) pont, (7) bekezdés].
Az elsőfokon eljáró törvényszék az I. r. vádlottnak F. K.-val és R. P.-vel való kapcsolattartását megtiltotta.
A törvényszék végzése ellen az I. r. vádlott jelentett be fellebbezést, nyilvánvalóan a kapcsolattartás megtiltása miatt, annak engedélyezése érdekében.
A fellebbviteli főügyészség a fellebbezést részben alaposnak tartotta. Észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság az elítélt hozzátartozójával, R. P.-vel történő kapcsolattartást megtiltó rendelkezése ellen tévesen biztosított fellebbezési jogot az ügyészségnek, továbbá tévedett, amikor egészségügyi okokra történő hivatkozással, a járványügyi helyzetre való tekintettel a betegség terjedésének megakadályozása érdekében tiltotta meg a kapcsolattartást, hivatkozva a 45/2020. (III. 14.) Kormányrendelet 1. §-ára.
R. P. esetében ugyanis a kapcsolattartás a büntetőeljárás eredményességét veszélyeztetheti, ezért érdemben helyes a döntés, de annak indokolása téves. Az I. r. vádlott unokaöccse, F. K. esetében viszont a törvényszék nem vizsgálta a Bv. törvényben szabályozott egyéb kapcsolattartási formák engedélyezésének lehetőségét, mely alapján a kapcsolattartás megtiltásának jogszabályi feltételei nem állnak fenn, ezért összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését változtassa meg akként, hogy engedélyezze az I. r. vádlott részére F. K.-val való kapcsolattartást.
A bejelentett fellebbezés részben alapos, a fellebbviteli főügyészség átiratában írtak helytállóak.
A tényállás lényege szerint a főügyészség az I. r. vádlottal szemben társtettesként, bűnszövetségben elkövetett pénzhamisítás bűntette és felbujtóként elkövetett lopás bűntette miatt emelt vádat. Az ügyészség a vádiratban indítványozta tanúként kihallgatni R. P.-t.
Az I. r. vádlott írásbeli kérelmet terjesztett elő kapcsolattartás engedélyezése iránt F. K. unokaöccsével és R. P. sógorával kapcsolatban. Ezen kérelemről döntött az elsőfokú bíróság.
Az ítélőtábla megállapította, hogy eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor az ügyészségnek fellebbezési jogot biztosított az R. P.-vel történő kapcsolattartást megtiltó rendelkezése ellen.
A Btk. 459. § 14. c) pontja szerint az I. rendű vádlott sógora (testvér házastársa) hozzátartozónak minősül.
A Be. 39. § (2) bekezdés d) pontja szerint a fogva lévő terhelt jogosult arra, hogy az általa választott személlyel – a vádemelés előtt az ügyészség, azután a bíróság rendelkezése szerint – személyesen felügyelet mellett, továbbá postai vagy elektronikus úton ellenőrzés mellett érintkezzen. A (7) bekezdés szerint a (2) bekezdés d) pontja szerinti jog biztosítása során a bíróság vagy az ügyészség a hozzátartozóval való érintkezést kizárólag a büntetőeljárás eredményessége vagy más személy életének, testi épségének védelme érdekében korlátozhatja vagy tilthatja meg. Az erről szóló határozat ellen a terhelt és a védő élhet jogorvoslattal.
Így tehát az elsőfokú bíróság a hozzátartozóval történő kapcsolattartást megtiltó rendelkezése ellen tévesen biztosított fellebbezési jogot az ügyészségnek. Tekintettel azonban arra, hogy a határozattal szemben ügyészségi fellebbezés benyújtására nem került sor, az ítélőtábla csupán ezen eljárási szabálysértés megállapítására szorítkozott.
Az elsőfokú bíróság R. P. esetében, akinek tanúkénti kihallgatását indítványozta az ügyészség, helyesen tiltotta meg a kapcsolattartást a büntetőeljárás eredményességének veszélyeztetése miatt.
Tévedett azonban, amikor F. K.-t illetően is megtiltotta a kapcsolattartást.
A 282/2020. (VI. 17.) Kormányrendelet 1. §-a a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) Kormányrendelet által elrendelt veszélyhelyzetet megszüntette. Az ugyancsak 2020. június 17-én kihirdetett és 2020. június 18-án hatályba lépett 2020. évi LVIII. törvény 236. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Bv. törvény rendelkezéseit 2020. december 31. napjáig az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A törvény 243. §-a pedig előírja, hogy az őrizet és a letartóztatás végrehajtása során a szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó különös szabályokat megfelelően kell alkalmazni.
Ezen törvény 237. § (4) bekezdés b) pont bb) alpontja tartalmazza, hogy a járványügyi intézkedésre vagy az egészségügyi válsághelyzettel összefüggő más okra figyelemmel a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka egy vagy több bv. intézet tekintetében korlátozhatja a látogatófogadást.
Ez azt jelenti, hogy a letartóztatásban lévő I. r. vádlott, ha részére a kapcsolattartást engedélyezték, akkor kapcsolatot tarthat, fogadhat látogatót, azonban azt a törvényben írt esetekben – intézményi szinten – a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka korlátozhatja.
Az említett törvény 237. § (7) bek. a), b) és c) pontja tartalmazza továbbá, hogy a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának rendelkezése alapján – a (4) és (5) bekezdésben meghatározott, a járványügyi intézkedésekkel vagy az egészségügyi válsághelyzettel összefüggő korlátozások hátrányos következményeinek enyhítése érdekében, az ehhez szükséges mértékben – az elítélt rezsimbe tartozásától függetlenül igénybe veheti a bv. intézet által nyújtott elektronikus kapcsolattartási formákat. A szabadságvesztés végrehajtási fokozataira és rezsimjeire vonatkozó rendelkezések szerinti gyakoriságot és időtartamot meghaladó mértékben kezdeményezhet telefonhívást, illetőleg havonta több alkalommal is fogadhat és küldhet csomagot.
Az új törvényi rendelkezések tehát – a látogató fogadása kivételével – a terheltnek a Bv. törvény 173. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban foglalt kapcsolattartási lehetőségeit némileg tágítják, de azokra a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának rendelkezései is kihatással vannak.
Az ítélőtábla álláspontja szerint, tekintettel arra, hogy a felterjesztett iratokban nincs arra utaló adat, hogy a fogvatartott F. K.-val történő kapcsolattartása a büntetőeljárás eredményességét veszélyeztetné, továbbá a bv. intézet szakszolgálata a kapcsolattartás engedélyezését javasolta, így nincs olyan törvényes ok, ami az I. rendű vádlott által kérelmezett kapcsolattartás megtiltásának alapjául szolgálna F. K. tekintetében.
Az ítélőtábla erre figyelemmel az I. r. vádlott által bejelentett fellebbezést, F. K.-val történő kapcsolattartás engedélyezése tekintetében alaposnak ítélte, ezért az elsőfokú bíróság végzését a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, és lehetővé tette, hogy levelezés, telefonbeszélgetés a bv. által biztosított telefonnal, a bv. által nyújtott elektronikus kapcsolattartási formák igénybevétele, csomag küldése és fogadása, látogató fogadása kapcsolattartási formákat igénybe vegye azzal, hogy ez utóbbit a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka korlátozhatja.
(Szegedi Ítélőtábla Bpkf.III.203/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás