BÜ BH 2021/70
BÜ BH 2021/70
2021.03.01.
A közvetlenség elve, és a védelem azon joga, hogy a vád bizonyítékait a bíróság előtt megismerje és megvizsgáltassa, kétségtelenül eljárási szabály, azonban – a jelenlétre vonatkozó kötelező törvényi szabály megsértése hiányában – a felülvizsgálat törvényi keretei közé nem illeszthető. Az ugyanis önmagában valójában a megtámadott határozatok ténybeli revízióját célozza, illetve annak elfogadását, hogy kizárólag közvetett bizonyíték nem szolgálhat elítélés alapjául. A Be. alapján azonban egyiknek sincs törvényi alapja [Be. 609. § (2) bek. a) és b) pont, 649. § (2) bek.].
[1] A törvényszék a 2019. június 6. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. § (1) bek. IV. ford., (3) bek.], ezért őt hat év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, 300 napi tétel, napi tételenként 3000 forint, összesen 900 000 forint pénzbüntetésre és hat év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a II. r. terhelt a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A törvényszék a II. r. terhelttel szemben 1 134 876 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a 2019. november 13-án meghozott ítéletével a II. r. terhelt tekintetében az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a szabadságvesztés-büntetést öt évre enyhítette és a pénzbüntetés alkalmazását mellőzte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A jogerős határozatok ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt eljárási szabálysértésre hivatkozva.
[4] Indokai szerint az elsőfokú bíróság törvénysértően vette figyelembe okirati bizonyítékként az osztrák bíróság előtt védencére tett terhelő nyilatkozatokat. Az Ausztriában elítélt személyek nem lettek megidézve tanúként a törvényszék előtt folyamatban volt eljárásban, holott a tárgyalás közvetlenségének elvére figyelemmel ennek a védelmi indítványnak eleget kellett volna tenni, annál is inkább, mert ezeknek az osztrák állampolgároknak volt idézhető lakcíme.
[5] Ezzel szemben a másodfokú bíróság ítéletébe anélkül, hogy idézte volna a vonatkozó osztrák jogszabályokat, vagy utalt volna arra, hogy azokkal a bíróság tisztában van, mindössze azt állapította meg, hogy a két osztrák állampolgárt az osztrák jognak megfelelően hallgatták ki.
[6] Kifejtette, hogy erre tekintettel a jogsegély keretében megküldött iratok okirati bizonyítékként felhasználhatók.
[7] A védő álláspontja szerint a jogsegély keretében megküldött iratokat is csak akkor lehet felhasználni, ha abban benne vannak a nemzetközi egyezményekben lefektetett alapvető garanciális szabályok. Ilyenek azonban a két főtárgyalási jegyzőkönyvben nincsenek, ezért azok okirati bizonyítékoknak sem tekinthetők.
[8] Hivatkozott Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk (1) bekezdésére, az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló római egyezmény 6. cikk 3. pont d) alpontjára.
[9] Ezért indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla megtámadott határozatát helyezze hatályon kívül, utasítsa a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és írja elő, hogy az ítélőtábla a bizonyítás felvétele érdekében tartott tárgyalásra idézze meg tanúként H. J. J. T.-t és M. P. M.-t.
[10] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartotta.
[11] Kifejtette, hogy az indítványozó az okirati bizonyítékok felhasználását, tehát a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét vitatja, amelyre a felülvizsgálati eljárás keretei között nincs lehetőség. A védelemhez való jog sérelme annak tényleges megtörténte esetén sem tartozik az abszolút hatályon kívül helyezési okok közé.
[12] Ezért indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék és az ítélőtábla támadott határozatát a II. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[13] A Legfőbb Ügyészség átiratára a II. r. terhelt észrevételt tett. Ebben lényegében a védőjéhez csatlakozva azt sérelmezte, hogy nem volt módja a rá terhelő vallomásokat tett osztrák állampolgárok egymásnak és önmaguknak is ellentétes vallomásai tisztázására, erre sem az osztrák, sem a magyar bíróság előtt nem volt lehetőség. Bizonyítási indítványait a törvényszék elutasította, és ítéletét a közvetlenség elvének megsértésével hozta meg. Sérelmezte azt is, hogy a jogsegély keretében beszerzett okiratok hiányosak.
[14] Ezért indítványozta, hogy a Kúria mind az első-, mind a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és utasítsa a törvényszéket új eljárásra.
[15] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terhelt tekintetében a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül, emellett a 659. § (6) bekezdése alapján vizsgálta a 649. § (2) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[16] A II. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[17] A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely törvényi előfeltételekhez kötött, a Be. 649. §-ában meghatározott okok köre nem tágítható.
[18] A Be. 649. § (2) bekezdése alapján eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát
– joghatóság hiányában,
– a magánindítvány, a feljelentés, vagy a legfőbb ügyésznek a Be. 4. § (9) bekezdésében vagy a Btk. 3. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezése hiányában,
– nem az arra jogosult által emelt vád alapján,
– a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel vagy
– a súlyosítási tilalom megsértésével
hozta meg.
[19] A Be. 608. § (1) bekezdése a következő eljárási szabálysértéseket tekinti hatályon kívül helyezési oknak:
– a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, vagy a tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak mindvégig jelen,
– az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt,
– a bíróság a hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárásra vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el,
– a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező,
– a bíróság az 567. § (1) bekezdés a)-b) és d)-e) pontjában, valamint (2) bekezdésében meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt az eljárást megszüntette,
– az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
[20] Jelen ügyben nem erről van szó.
[21] Az indítvány nem a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti felülvizsgálati okok valamelyikét, hanem a Be. 609. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti eljárási szabálysértést állítja. Eszerint olyan eljárási szabálysértés történt, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására, mivel a bizonyítás törvényességére vonatkozó rendelkezéseket a vádemelés után megsértették és a büntetőeljárásban részt vevő személyek a vádemelés után a törvényes jogai-kat nem gyakorolhatták, vagy ezek gyakorlásában őket korlátozták.
[22] A közvetlenség elve, és a védelem azon joga, hogy a vád bizonyítékait a bíróság előtt megismerje és megvizsgáltassa, kétségtelenül eljárási szabály, azonban – a jelenlétre vonatkozó kötelező törvényi szabály megsértése hiányában – a felülvizsgálat törvényi keretei közé nem illeszthető. Az ugyanis önmagában valójában a megtámadott határozatok ténybeli revízióját célozza, illetve annak elfogadását, hogy kizárólag közvetett bizonyíték nem szolgálhat elítélés alapjául. A Be. alapján azonban egyiknek sincs törvényi alapja.
[23] Ekként a Kúria – a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva – a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak, és a törvényszék, illetőleg az ítélőtábla ítéletét a II. r. terhelt tekintetében a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 216/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás