BK ÍH 2021/70.
BK ÍH 2021/70.
2021.09.01.
Védőként eljárhat az az ügyvéd, aki jelenlegi védence mellett korábbi tanúkénti meghallgatása során segítőként részt vett az eljárásban. Elláthatja más – eredeti védencével érdekellentétben nem lévő – vádlottak védelmét is [Be. 43. § (1) bekezdés f) pont].
Az elsőfokon eljárt törvényszék az előtte folyamatban lévő büntetőügyben dr. P. Z. ügyvédet, mint K. CS. III. rendű, K. B. V. rendű és T. J. X. rendű vádlott meghatalmazott védőjét a büntetőeljárásból kizárta.
A végzéssel szemben a védő jelentett be fellebbezést, kizárása miatt, a végzés megváltoztatása, elsődlegesen annak megállapítása érdekében, hogy III., V., X. rendű vádlott, másodlagosan pedig annak megállapítása érdekében, hogy a X. rendű vádlott védelmét továbbra is elláthatja.
A fellebbviteli főügyészség az elsőfokú végzés helybenhagyására tett indítványt.
A védő fellebbezése indokolásában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság az általa alkalmazott eljárási szabályt helytelenül értelmezte. Álláspontja szerint, mivel a védelem ellátása a korábbi eljárási törvénynek megfelelt, ezért a védő kizárására nem kerülhet sor amiatt, hogy az időközben hatályba lépett eljárási törvény eltérő szabályokat tartalmaz. A másodlagos indítványa kapcsán utalt arra, hogy az ügyészség indítványa is kizárólag a III. és V. rendű vádlott tekintetében kérte a védő kizárását. Hivatkozott továbbá arra, hogy az indítvány kapcsán a bíróságnak érdemben kell vizsgálnia a konkrét érdekellentét fennálltát, ennek hiányában a védő kizárására nem kerülhet sor, mert az a terheltnek a védekezéshez való jogát sérti. Vitatta továbbá az elsőfokú bíróság azon álláspontját is, mely szerint a kizárás az ügyre, és nem az egyes terheltekre vonatkozik.
A főügyészi indítványra tett észrevételében utalt arra, hogy fellebbezését és az abban kifejtett indokait fenntartja. Vitatta a főügyészség álláspontját, utalt az ehhez képest felhívott Be. 43. § (1) bekezdés f) pontjához fűzött miniszteri indokolás azt cáfoló részére. Álláspontja szerint téves a főügyészség azon megállapítása, hogy a védő kizárása kapcsán az eljárási szabály helyes értelmezése szerint e körben nem az egyes eljárási pozíciókat betöltő konkrét személyek közötti érdekellentét alapozza meg a védő kizárását, hanem maguk az eljárási pozíciók (tanúk segítője és védő) érdekellentéte. Az az ügyészi álláspont, hogy ez nem szűnik meg a kizáró okot jelentő megbízás megszűnésével, és megállapítása esetén kötelezően a védő kizáráshoz vezet, csak arra az esetre vonatkoztatható, ha a tanú segítőjének megbízása akként szűnik meg, hogy az általa képviselt tanúból nem lesz terhelt.
Az ítélőtábla a védő fellebbezését alaposnak ítélte.
Az ítélőtábla álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor dr. T. Z. ügyvédet, mint a III., V. és X. rendű vádlottak meghatalmazott védőjét a büntetőeljárásból kizárta.
Az elsőfokú bíróság ezt a Be. 43. § (1) bekezdés f) pontjában írt szabály téves értelmezésére alapította, mely szerint nem lehet védő, aki az ügyben tanúként részt vett, vagy részt vevő – a terhelttől különböző – személy segítőjeként vesz vagy vett részt.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a törvény szövegéből az következik, hogy a bíróságnak csupán konstatálnia kell az érintett személyek eljárási pozícióit és ehhez képest vizsgálni azt, hogy a kizárási ok fennáll-e.
A törvényszék a jelen ügyben abból indult ki, hogy mivel a védő az eljárásban különböző személyek érdekében járt el tanú segítőjeként és terhelt védőjeként, ez a körülmény önmagában kizárási okot keletkeztet. Az általa kifejtettek szerint annak nincs jelentősége, hogy az érintettek érdekeltségi viszonya miként alakul, és az is indifferens, hogy a tárgyalási szakban már valamennyien terheltként szerepelnek, csupán csak annak van jelentősége, hogy a jogi képviselő különböző személyeket más-más eljárási pozícióban képviselt.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kifejtettek tévesek.
A 2018. július 1. napjától hatályos Be. 43. § (1) bekezdés f) pontja lényegében a korábbi szabályozással azonos, azt némileg pontosította, konkretizálta.
A jelen ügyben 2017. október 4. napjától valóban dr. P. Z. ügyvéd járt el T. J. akkor még tanú segítőjeként és jelen volt az ő tanúkénti kihallgatásán 2017. október 5. napján. Ezt követően T. J. (X. rendű vádlott) gyanúsítottként került kihallgatása 2018. február 19. napján, amikor is ugyanezen a napon meghatalmazta védőként dr. P. Z.-t.
2018. február 19. napján dr. P. Z. ügyvédet meghatalmazta az V. rendű vádlott, illetőleg 2018. február 23. napján a III. rendű vádlott is.
T. J. X. rendű vádlott vonatkozásában maga az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy esetében – elvileg – nem kizáró ok, hogy a védő korábban esetében, mint tanú segítője járt el, mert ezt a kivételt maga a törvény is megengedi.
A fentiekben rögzített adatokból azonban az is megállapítható, hogy a X. rendű vádlott 2018. február 19. napján már terhelti pozícióba került, és ez a pozíció határozza meg a Be. 43. § (1) bekezdés f) pontjában írt rendelkezés értelmezését, mert ettől az időponttól kezdve az ügyvéd nem a tanú segítője, hanem a X. rendű vádlott védője. A terheltté válással a Be. 43. § (1) bekezdés f) pontja értelmében a korábbi eljárási pozíciója érdektelenné vált, ez a többi terheltre is kiható körülmény.
Ebből az is következik, hogy 2018. február 19. napját követően az V. és III. rendű vádlott által adott meghatalmazás nem ütközik a Be. 43. § (1) bekezdés f) pontjába, a védő mindhárom vádlott védelmét elláthatja, ha köztük nem áll fenn érdekellentét. Így tévedett az elsőfokú bíróság, amikor dr. P. Z. ügyvédet a Be. 43. § (1) bekezdés f) pontja alapján az eljárásból kizárta.
A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a védő fellebbezését alaposnak ítélte, ezért az elsőfokú bíróság végzését a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, és a védő kizárását megtagadta.
(Szegedi Ítélőtábla Bpkf.I.541/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás