BK ÍH 2021/72.
BK ÍH 2021/72.
2021.09.01.
I. Nem alapozhatja meg a mulasztás vétlenségét, ha a védő technikai hiba miatt a bíróság végzését nem tudja letölteni, de csak több mint egy hónap múlva tesz lépéseket azért, hogy a végzés tartalmát megismerhesse [Be. 139. § (3) bekezdés, 140. § (1) bekezdés].
II. Egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretében a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés a vádlott terhére megváltoztatható akkor is, ha az előkészítő ülésen bűnösségét beismerte, a tárgyalásról lemondott, és a mértékes ügyészi indítvány a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozóan törvénysértően a kedvezőbb rendelkezést tartalmazta [Be. 671. § 4. pont, 565. § (2) bekezdés, 595. §].
Az elsőfokon eljáró törvényszék a 2021. január 12. napján megtartott előkészítő ülésen kihirdetett és ugyanazon a napon jogerőre emelkedett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer birtoklásának bűntettében, ezért őt mint különös visszaesőt, 5 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év Magyarország területéről kiutasításra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg.
A törvényszék a Be. 671. § 4. pontja szerinti egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban 2021. február 10-én meghozott végzésével a fenti ítéletének a szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy az elítélt mint különös visszaeső a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés háromnegyed részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
Az elsőfokú bíróság végzésével szemben fellebbezést jelentett be az elítélt indokolás nélkül, továbbá 2021. március 26. napján a végzéssel szemben a védő is fellebbezést jelentett be, melyben igazolási kérelmet is előterjesztett. Arra hivatkozott, hogy technikai hiba miatt a végzést 2021. február 12-én ténylegesen letölteni nem tudta, és az elektronikus rendszer az egyébként sikertelen letöltést is sikeresként rögzítette. Éppen ezért 2021. március 17-én beadványt terjesztett elő a bíróságon, kérve, hogy a jogerőre emelkedett ítélet megváltoztatásáról adjon tájékoztatást. Az ekként részére megküldött végzést 2021. március 23. napján már le tudta tölteni, így véleménye szerint a fellebbezési határidő számítása szempontjából ez az időpont az irányadó.
Az elsőfokú határozat érdemével összefüggésben előadta, hogy az elítélt az alapeljárásban az előkészítő ülésen tett beismerő vallomását és a tárgyaláshoz való jogáról történő lemondását a vádirat szerinti mértékes indítvány ismeretében tette meg. Az ügyészség említett indítványa pedig azt tartalmazta, hogy az elítélt a Btk. 38. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pontja szerint a kiszabott büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon legyen feltételes szabadságra bocsátható. Így a törvényszék végzése összességében az ügyészség mértékes indítványához képest súlyosabb rendelkezést határoz meg, ami törvénysértő.
Sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a Be. 673. § (6) bekezdés a) pontjában írtak sérelmével járt el akkor, amikor a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezés utólagos módosítása tárgyában az elítélt meghallgatása nélkül határozott.
A fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtette, hogy a védő igazolási kérelmét nem tartja alaposnak, ezért igazolási kérelmének – és elkésettség okán – fellebbezésének elutasítását indítványozta. Egyebekben az elítélt fellebbezése folytán felülbírálandó elsőfokú végzés helybenhagyására tett indítványt.
A védő a fellebbviteli főügyészség átiratával összefüggésben előterjesztett észrevételében előadta, hogy a 2021. február 12. napján történt letöltés során a csatolt fájl megnyitásakor az elektronikus program hibát jelzett, ezért a bíróság által kézbesített dokumentum tartalmát ténylegesen megismerni nem tudta. E tényről azonban az elektronikus rendszer a feladót nem tájékoztatja, hanem a megnyitásra tett kísérletet sikeres letöltésként kezeli. Erre figyelemmel, álláspontja szerint, téves a fellebbviteli főügyészség azon hivatalos tudomása, mely szerint a letöltési igazolás tartalmazza az arra történő utalást, ha technikai probléma okán a címzett a küldeményt megnyitni nem tudta.
A védő által előterjesztett igazolási kérelem nem alapos.
A Be. 139. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, amennyiben a védő határidőt vagy határnapot önhibáján kívül mulasztott – ha e törvény eltérően nem rendelkezik –, igazolásnak van helye. A Be. 140. § (1) bekezdése alapján pedig jogorvoslati határidő elmulasztása esetén a jogorvoslat elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság határoz az igazolási kérelemről. Mivel a védő által előterjesztett igazolási kérelem az elsőfokú végzéssel szembeni fellebbezés határidejének elmulasztásával kapcsolatosan, annak elbírálása az ítélőtábla hatáskörébe tartozik.
A védő igazolási kérelmével összefüggésben a felterjesztett résziratok alapján az ítélőtábla a következőket állapította meg.
A védő a törvényszék 2021. február 10. napján meghozott 37. számú végzését 2021. február 12. napján letöltötte. Ekként részére a kézbesítés ezen a napon szabályszerűen megtörtént.
Erre tekintettel a védő esetében a fellebbezési határidő 2021. február 22. napján lejárt. Ehhez képest a védő határidőt mulasztott azáltal, hogy fellebbezését 2021. március 26. napján terjesztette elő.
E mulasztással összefüggésben előterjesztett igazolási kérelme elbírálása körében az ítélőtábla nem vitatta a védő azon hivatkozását, amely szerint a bíróság határozatát tartalmazó küldemény 2021. február 12. napján történt letöltésekor a megküldött elektronikus fájl megnyitását megkísérelte, azonban az – technikai meghibásodás okán – eredményre nem vezetett.
Az ítélőtábla ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a Be. 139. § (3) bekezdése szerint az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűsítik.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a védő igazolási kérelmében ugyan a mulasztás okát előadta, azonban a mulasztásához kapcsolódó vétlenségét már nem valószínűsítette.
A védő 2021. február 12. napján tudomással bírt arról, hogy a bíróság a részére iratot kíván kézbesíteni, ehhez képest az irat megküldésére vonatkozó megkeresését a törvényszéknél csak ezt követően több mint egy hónap elteltével, 2021. március 17. napján terjesztette elő. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elektronikus rendszer meghibásodása miatt előállt mulasztás akkor nem lett volna a védőnek felróható, ha a küldemény ismételt kézbesítésére vonatkozó megkeresését a törvényszékhez nyomban intézi.
A fentiek alapján az ítélőtábla a védő igazolási kérelmét a Be. 140. § (1) bekezdése alapján elutasította.
Minthogy a védő a fellebbezési határidő elmulasztását igazolni nem tudta, az ítélőtábla az általa bejelentett fellebbezést elkésettség okán a Be. 589. §-a és a 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 588. § (1) bekezdése szerint elutasította. Az igazolási kérelem és a fellebbezés elutasítása – fellebbezés hiányában – véglegessé vált.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a törvényszék végzését az elítélt fellebbezése folytán bírálta felül azzal, hogy a védő beadványaiban a határozat érdemi rendelkezéseit illetően előadottakat az elítélt által bejelentett fellebbezés indokolásának tekintette.
A fellebbezés alaptalan.
A Btk. 38. § (1) bekezdése szerint határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ügydöntő határozatában megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy – a (4) bekezdésben meghatározottak esetében – azt, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárt.
A Btk. 38. § (2) bekezdés b) pontja pedig úgy rendelkezik, hogy ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem kizárt, annak legkorábbi időpontja visszaeső esetén a büntetés háromnegyed részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő nap.
Ehhez képest a törvényszék ítéletében úgy rendelkezett, hogy a különös visszaesőnek minősülő elítélt a kiszabott büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
A Be. 671. § 4. pontja szerint egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésről.
Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a Be. 672. § (3) bekezdése szerint hivatalból eljárva a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosításáról rendelkezett, és a Be. 674. § (1) bekezdése alapján az alapügyben meghozott határozat törvénysértő rendelkezésének hatályon kívül helyezése mellett a törvénynek megfelelő határozatot hozott.
Ahogyan arra a fellebbviteli főügyészség is helytállóan utalt átiratában, nem sértett eljárási szabályt az elsőfokú bíróság, amikor az elítélt meghallgatásának mellőzésével az iratok alapján határozott, mivel a Be. 673. § (6) bekezdés a) pontja – szemben az elítélt fellebbezésének indokolásában írt korábban hatályban volt törvényi rendelkezéssel – csak az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosítása miatt indult egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban írja elő kötelezően az elítélt meghallgatását.
A fellebbezés indokolása hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú végzés az elítéltre nézve törvénysértő módon súlyosabb büntetést határozott meg, mint ami az ügyészség mértékes indítványában szerepelt, és amelyre tekintettel az előkészítő ülésen beismerő vallomást tett, illetve a tárgyaláshoz való jogáról lemondott.
A Be. 565. § (2) bekezdése szerint, ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot az előkészítő ülésen fogadta el – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel –, nem szabhat ki súlyosabb büntetést, illetve nem alkalmazhat súlyosabb intézkedést, mint amelyet a vádirat, illetve az 502. § (1) bekezdése alapján előterjesztett indítvány tartalmaz.
E törvényhelyet módosító, a büntetőeljárásról szóló törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2020. évi XLIII. törvény miniszteri indokolása szerint a „súlyosabb” törvényi kitétel fogalma a Be. 595. §-ában meghatározott súlyosítási tilalomra vonatkozó felsorolás alapján határozható meg.
Osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, hogy a Be. 595. §-ának alapulvételével megállapítható, hogy a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezés nem tartozik a súlyosítási tilalom körébe, így az elsőfokú végzésnek a feltételes szabadságról szóló rendelkezése sem határoz meg olyan súlyosabb büntetést, amely a Be. 565. § (2) bekezdése szerinti tilalomba ütközne.
A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az elítélt fellebbezését nem ítélte alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság végzését a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Bpkf.I.141/2021.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás