BK ÍH 2021/73.
BK ÍH 2021/73.
2021.09.01.
A bizonyítékok mérlegelése során nem mellőzhető annak a körülménynek az értékelése sem, hogy a tanú (korábbi bűntárs) milyen előnyöket kapott (vagy kaphatott) a büntetlenségért és a terhelő vallomásért cserébe [Be. 167. §; ECHR 807, Adamco v. Slovakia].
A törvényszék P. G. III r. vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. § (1) bekezdés 4. fordulat], és őt kettő év négy hónap szabadságvesztésre és kettő év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen P. G. III. r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést, egyezően a tényállás téves megállapítása miatt, a kábítószer-kereskedelem bűntette vonatkozásában a bűnösség megállapítása miatt, ezen cselekmény tekintetében felmentés és kizárólag a kábítószer-birtoklás vétségének a megállapítása és a kiszabott büntetés jelentős enyhítése érdekében.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartva, az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.
A másodfokú eljárásban a védő a fellebbezését írásban is indokolta, mely szerint az elsőfokú bíróság az egyes bizonyítékokat és vallomásokat „nem megfelelően és helytálló indokokkal értékelte”. F. P. tanú (korábbi I. r. vádlott) ugyanis korántsem tett következetes vallomást P. G. III. r. vádlott vonatkozásában, az sms-üzenetek kettőjük között pedig pusztán kábítószer-fogyasztásra utalnak. P. G. III. r. vádlott következetes vallomása mellett így a felmentésének lenne helye, míg másodlagosan a büntetés lényeges enyhítésére tett indítványt.
A bejelentett vádlotti és védői fellebbezés részben alapos.
Az ítélőtábla a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése alapján a törvény eltérő rendelkezésének hiányában az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki és milyen okból fellebbezett. A fellebbezések támadták a bűnösség megállapítását és a jogi minősítést is, így korlátozott felülbírálatra nem kerülhetett sor.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítást a perrendi szabályokat betartva folytatta le. Nem vétett olyan abszolút vagy relatív eljárási hibát, amely az érdemi felülbírálatot kizárta volna [Be. 608. § (1) bekezdés a)-h) pont; 609. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a)-d) pontok]. Ilyen eljárási hibára nem is történt hivatkozás.
A törvényszék az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és megalapozott tényállást [Be. 561. § (3) bekezdés c) pont] állapított meg, ezért az ítélőtábla határozatát a Be. 591. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította.
A törvényszék a tényállás megállapításához szükséges releváns bizonyítékokat beszerezte. Vizsgálta a vádlotti védekezéseket, valamint a cselekményről közvetve információkat szerző tanúk vallomásait, ezen túl mérlegelés körébe vonta az ügy eldöntésénél jelentőséggel bíró egyéb bizonyítékokat.
Szükséges azonban kiemelni azt, hogy az egyes bizonyítási eszközök bizonyító erejéről, és a bírói meggyőződés kialakulásához elvezető értékelő, mérlegelő tevékenységről az ítéletben számot kell adni. Különösen így van ez abban az esetben, ha ellentmondó vallomások feszülnek egymásnak, hiszen sosem lehet eleve kizárni azt, hogy a vádlott-társak egymásra vagy egyes tanúknak a terheltekre tett terhelő vallomása mögött olyan megfontolások is meghúzódhatnak, amelyek terhelő vallomásban jelentkeznek. Mindez gyakran a nyomozás látszólagos érdekeinek is megfelel. Tény az, hogy P. G. III. r. vádlott lakóhelyén megtartott házkutatás során lefoglalásra került egy simítózáras tasak, benne 2,5 gramm tömegű növényi törmelékkel, továbbá egy fémvázas növényi őrlő és 3 darab sodort cigaretta. A simítózáras tasakban lefoglalt növényi törmelék kannabiszra jellemző kannabinoid vegyületeket, köztük delta-9-THC-t tartalmazott, amelynek totál-THC-tartalma 0,005 gramm volt. Ezen mennyiség azonban korántsem utal kereskedői tevékenységre.
Az is tény, hogy nem sikerült a nyomozóhatóságnak felkutatni olyan további személyeket, akik P. G. III. r. vádlottól vásároltak volna kábítószert. Ezt kizárólag a rendőri ellenőrzés során tetten ért F. P. tanú, korábbi I. r. vádlott állította.
Helyesen utalt arra az elsőfokon eljárt bíróság, hogy C. G. tanú (valójában az ügy korábbi IV. r. vádlottja, akivel szemben az ítélet az előkészítő ülésen jogerőre emelkedett az ügyészség méltányos büntetéskiszabási ajánlatának köszönhetően) pusztán hallotta valakitől, hogy F. P. (tanú) és P. G. III. r. vádlott egymásnak adtak el kábítószert. A „pusztán hallomás” esetén alapvető kötelezettség lenne, hogy a hallomás forrását is feltárja akár a vádhatóság, akár az eljáró bíróság. A „valakitől hallotta” forrás annyira bizonytalan, hogy az lehet akár az eljáró nyomozó, pletyka, az ezt igazolni kívánó bűntárs, de gyakran még a bulvármédia híre is.
Hasonlóan különös óvatossággal kell kezelni K. J. tanú gyanúsítottként tett vallomását, amelyben kétségtelenül terhelő vallomást tett P. G. III. r vádlottra, hiszen helyesen idézte az elsőfokon eljárt bíróság, hogy 'valaki beszélt róla', hogy ő is kereskedik droggal. K. J. gyanúsított vallomása szerint először pusztán egy G. névre emlékezett, majd az eljáró nyomozó emlékeztette, hogy 'P' a kérdezett személy vezetékneve, ami után már fel is ismerte a fotója alapján, bár sosem volt jelen, amikor tablettát árult volna P. G. III. r. vádlott F. P. tanúnak.
Az elsőfokú ítélet azt is megállapította, hogy „semmilyen olyan adat nem merült fel, amely szerint a tanúnak bármilyen érdeke fűződött volna ahhoz, hogy P. G. III. r. vádlottat megjelölje mint kábítószert értékesítő személyt, így vallomásával kapcsolatosan semmilyen érdemi kétely nem merült fel”. Szükséges azonban rámutatni arra, hogy a kétely a bizonyítékok értékelése során általában elengedhetetlen. Különösen olyan gyanúsított esetében, akivel szemben az eljárás megszüntetésre került, és vele szemben vádemelésre sem került sor.
Ebben a körben szükséges rámutatni arra is, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága is megállapította már a tisztességes eljárás sérelmét olyan ügyben, ahol a panaszost egy olyan tanú vallomása alapján ítélték el, akinek a tanúvallomásért cserébe az ügyészség büntetlenséget biztosított (45084/14, [2019] ECHR 807, Adamco v. Slovakia).
Rámutatott az Emberi Jogok Európai Bírósága, hogy ilyenkor mindenképpen vizsgálni kell, hogy a tanút (aki tulajdonképpen bűntárs volt) milyen mértékben befolyásolta a vallomása megtételében az azért kapott előny. Az EJEB ezzel kapcsolatosan megvizsgálta az egész nemzeti eljárást és azt állapította meg, hogy a tanúnak biztosított előnyöket egyetlen bírósági szint sem tette mérlegelése tárgyává. Megállapította ebben az ügyben a strasbourgi bíróság, hogy jogsértés történt akkor, amikor a bíróság a vádlott bűnösségét döntő részben a vádalkut kötött bűntárs tárgyaláson tett vallomása alapján, mérlegeléssel állapította meg, anélkül, hogy azt más egyéb, objektívnek tekinthető bizonyítékok is alátámasztották volna. Az EJEB hangsúlyozta, hogy az a tanúvallomás, amelyért cserébe a tanú előnyhöz, vagy büntetlenséghez jut, minden esetben megkérdőjelezi az eljárás tisztességes voltát.
Ez az oka, hogy az ítélőtábla is vizsgálta a védekezésben foglaltakat, anélkül, hogy az egyes bizonyítékok hitelességét újra mérlegelte volna. Szükséges azonban rámutatni, hogy C. G. és K. J. tanú vallomása csupán elenyésző mértékben erősítette F. P. terhelő vallomásait, hiszen F. P. is csupán azt vallotta, hogy tőle hallotta ezen két személy, hogy a kábítószert P. G. III. r. vádlottól szerezte be. További objektívnek tekinthető bizonyíték azonban P. G. III. r. vádlott és F. P. tanú (korábbi I. r. vádlott) közötti üzenetváltás, amelynek kapcsán elfogadható az elsőfokú bíróság azon mérlegelése, hogy az a terhelő vallomást tevő F. P. tanú vallomásait erősítette meg. Azt is ki kell emelni, hogy az iratok alapján nincs konkrét adat arra, hogy bármely terhelő vallomást tevő személlyel bármilyen 'vádalkunak' tekinthető megállapodás született volna, azonban az ügy tényei alapján ezt is vizsgálni kellett a vallomások hiteltérdemlőségében történő állásfoglaláskor.
Egyebekben az elsőfokú bíróság a bizonyítékok egyenként és összességében történő értékelésével megfelelően állapította meg a tényállást a vád keretei között, és a törvényszék az indokolási kötelezettségét is teljesítette.
Összességében az eltérő tényállás megállapítására és ezáltal a vádlottak felmentésére irányuló védelmi fellebbezések a bizonyítékok okszerű mérlegelésén keresztül támadták a megalapozott tényállást, amely eredményre nem vezethetett (Kúria Bhar.III.1201/2018/10.).
Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmények jogi minősítése is megfelel a büntető anyagi jogi szabályoknak. Ezen ok folytán a védelmi fellebbezések a minősítést támadó részükben sem voltak alaposak. A kábítószer-kereskedés tágabb körű elkövetési magatartás, mint a forgalomba hozatal, és magában foglal bármilyen tevékenységet, amely elősegíti a kábítószer eljuttatását a viszonteladóhoz, illetve a fogyasztóhoz (57/2007 BK vélemény). A kereskedés mindig haszonszerzésre irányuló tevékenységet takar, amely rendszeres, ismétlődő adásvételekből tevődik össze.
Az elsőfokú ítélet ugyanakkor megállapítást tartalmaz P. G. III. r. vádlott által sem vitatott kábítószer fogyasztására is. Helyesen járt el a törvényszék, amikor ezen részcselekmény kapcsán nem mondta ki P. G. III. r. vádlott bűnösségét a Btk. 178. § (6) bekezdésében írt kábítószer birtoklás vétségében is. Szükséges azonban a jogi indokolást kiegészíteni azzal, hogy a kábítószer birtoklásának vétsége szubszidiárius vétség, amely megállapításának nincs helye az azonos időszakban elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének megállapítása mellett (EBH 2016.B.15.).
A törvényszék a vádlott javára és terhére szóló alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket alapvetően helyesen tárta fel. A kereskedés elkövetési fordulatban bűnösnek kimondott P. G. III. r. vádlott esetében azonban nem hagyható figyelmen kívül azon tény sem, hogy a jelentős mennyiséget el nem érő, összesen 115 000 forint értékű kábítószer értékesítése az ítéleti tényállás szerint is néhány napra korlátozódott, és összesen egy személy részére.
Az ítélőtábla ezért úgy ítélte meg, hogy a P. G. III. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés az eltelt majd négyéves időmúlásra is figyelemmel eltúlzottan szigorú, ezért azt a törvényi minimumban megállapítva, kettő évre enyhítette. Az irányadó enyhítő körülményeknek nagyobb nyomatékot tulajdonítva, figyelemmel az első bűntényes elkövetésre és a fokozatosság elvére is, az ítélőtábla a Btk. 79. §-ában meghatározott büntetési célok elérése érdekében lehetőséget látott a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére a Btk. 85. § (1) bekezdése alapján. A próbaidő tartamát a lehetséges időtartamhoz képest hosszabb időben, négy évben határozta meg. Ez az időtartam elég lesz arra az ítélőtábla meggyőződése szerint, hogy a rendezett családi háttérrel rendelkező, büntetlen előéletű vádlott felmérje tetteinek súlyát, és a jövőben törvénytisztelő életmódot folytasson.
A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának felfüggesztésére tekintettel az ítélőtábla mellőzte a közügyektől eltiltást, amely mellékbüntetés kizárólag végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt terheltek esetén alkalmazható [Btk. 61. § (1) bekezdés]. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja és az előzetes fogvatartás beszámítása a kiszabott szabadságvesztés-büntetés utólagos végrehajtása esetén irányadó.
Az ítélet egyéb rendelkezései, így az elkobzásról, valamint a bűnügyi költség viseléséről hozott rendelkezések is megfelelnek a törvénynek.
A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be. 606. § (1) bekezdése alkalmazásával részben megváltoztatta, míg egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 605. § (1) bekezdésre utalással helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Bf.IV.197/2021/6. számú határozata, melyet a Debreceni Ítélőtábla kirendelt tanácsa hozott)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás