BK ÍH 2021/74.
BK ÍH 2021/74.
2021.09.01.
A feljelentés hiánya mint a büntetőeljárás akadálya, az eljárás megszüntetéséhez vezethet, de az eljárás felfüggesztésének mint előzetes kérdésnek, nem lehet az alapja [Btk. 30. § b) pont, 32. §; Be. 488. § (1) bekezdés d) pont].
A törvényszék tárgyaláson kívül meghozott határozatával a P. A. I. r. és T. F. II. r. vádlottak ellen folyamatban lévő büntetőeljárást – figyelemmel a Btk. 274. §-ában foglaltakra – a Be. 488. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozással, előzetes kérdésben döntés szükségessége miatt felfüggesztette.
Az ügyben a főügyészség a Btk. 295. § (1) és 296. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés bűntette, valamint a Btk. 272. § (2) bekezdés a) pontjának I. fordulatába ütköző és az (5) bekezdés II. mondata szerint minősülő hamis tanúzás bűntette miatt emelt vádat a vádlottakkal szemben. A vádirati tényállás lényege szerint az I. r vádlott szakértő, a II. r. vádlott egy mérnöki iroda vezetője volt, aki az I. r. vádlottat és P. T.-t is ismerte. A magyar állam nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű projektet indított, amely miatt P. T. cégének bányászati joga a továbbiakban nem volt gyakorolható, ezért a katasztrófavédelmi hatóság mintegy 29 millió Ft kártalanítást állapított meg P. T. cége részére. P. T. a II. r. vádlotton keresztül, majd személyes beszélgetés során is olyan szakvélemény elkészítését kérte az I. r. vádlottól, amely alapján lényegesen nagyobb összegű kártalanításra lenne jogosult. Ennek ellentételezéseként a szokásosnál lényegesen magasabb összegű szakértői díj megfizetésére tett ígéretet. Az elkövetéskor hatályos egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 21-27/A. §-ai szerint eljárás keretében P. M. jogi képviselőjének indítványára az I. r. vádlott került szakértőként kirendelésre a bányászati jog ellenértékének megállapítására. Az I. r. vádlott a szakvéleményének elkészülte után azt a II. r. vádlott és P. T. részére megküldte, majd a II. r. vádlott, P. T.-től származó utasításainak megfelelően az addigi mintegy 700 millió Ft bányászati jog ellenértéket 1,2 Mrd-ra emelte, és a szakvéleményt a közjegyző felé ebben a formában nyújtotta be. A díjjegyzékben az I.r. vádlott jogtalanul számított fel a bányához történő utazásra, a helyszíni konzultációra gépkocsihasználat után járó összesen mintegy 366 000 Ft-ot, mert a helyszínen nem járt. A közjegyzői eljárásban 1,7 millió Ft került az I. r. vádlott részére szakértői díjként megállapításra, majd kiutalásra. Az I. r. vádlott által készített szakvéleményt csatolva P. T. cége keresetet nyújtott be a közigazgatási szerv határozatával szemben a bírósághoz, 1,4 Mrd Ft összegben megjelölve a bányászati jog ellenértékét. A bíróság a katasztrófavédelmi hatóság határozatát hatályon kívül helyezte és a közigazgatási hatóságot új eljárásra utasította, amely eljárás még folyamatban van.
Az ügyészség a vádban rögzítette, hogy a közigazgatási és munkaügyi bírósághoz benyújtott, valótlan tartalmú szakvélemény vonatkozásában felmerülő, a Btk. 272. § (2) bekezdésének c) pontjába ütköző hamis tanúzás bűntette vonatkozásában – figyelemmel arra, hogy a törvényszék ítélete alapján a közigazgatási eljárást meg kell ismételni – a büntetőeljárás lefolytatásának a Btk. 274. §-ában rögzített akadálya fennáll.
A felfüggesztő végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést, amelyet a fellebbviteli főügyészség átiratában fenntartott. Álláspontja szerint a korábbi szabályozástól eltérően a hatályos büntetőeljárási törvény az eljárás felfüggesztésének okait illetően az 1998. évi XIX. törvény szabályozását teljesítette ki. Az eljárás lefolytatásához előzetes kérdésben hozott döntés beszerzését előíró, eljárást felfüggesztő okba már nem tartozik bele az alapügyben eljáró hatóság feljelentésének hiánya, ami már nem minősül önálló eljárást felfüggesztő oknak sem. A fellebbviteli főügyészségi álláspont hivatkozott az ügyészi fellebbezésre is, miszerint a vád tárgyává tett közjegyzői eljárás befejeződött, és a hamis tanúzás szempontjából a közjegyző is hatóságnak számít. Fentiekre figyelemmel a főügyészségi indítvány a Be. 609. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a fellebbezéssel támadott végzés mindkét vádlott vonatkozásában történő hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság eljárás folytatására utasítására irányult.
A másodfokú felülbírálat eredményeképpen az ítélőtábla az ügyészi fellebbezésben és a fellebbviteli főügyészségi átiratban foglaltakat megalapozottnak találta.
A fellebbezéssel sérelmezett elsőfokú határozat indokolása hivatkozott arra, hogy a büntetőeljárás felfüggesztését szükségessé tevő, a Btk. 274. §-ában szabályozott eljárási akadály arra tekintettel áll fenn továbbra is, hogy az illetékes katasztrófavédelmi igazgatóság közlése szerint a hatályon kívül helyezés folytán indult új eljárás a kártalanítás összegszerűségét meghatározó részében még mindig folyamatban van. A felfüggesztett büntetőeljárás ezért csak akkor lesz folytatható, ha a közigazgatási ügy befejeződik, vagyis a büntetőügy folytatásához ezen, előzetes kérdésben hozott döntést szükséges beszerezni.
Az elsőfokú végzés indokolásában írtakkal szemben megállapítható, hogy az irányadó vádirati tényállás szerint az I. r. vádlott a valótlan tartalmú szakvéleményét a közjegyző által nem peres eljárásban történt kirendelés alapján készítette el, azt 2019. október 9. napján benyújtotta, a szakértői díjat megállapító végzés pedig 2019. november 5. napján jogerőre emelkedett. Ezzel a közjegyzői eljárás befejeződött, a Btk. 274. §-ában rögzített akadály ekkortól kezdődően már nem áll fenn. A vádlottak ugyanis a vádiratban terhükre rótt cselekményt nem a katasztrófavédelmi igazgatóság előtti eljárásban, és nem az ennek során hozott határozattal szemben bejelentett jogorvoslat elbírálása során eljáró közigazgatási és munkaügyi bíróságon, illetőleg később a törvényszéken folyamatban lévő eljárásban, hanem az ettől térben és időben elkülönülő, azt megelőzően lezajlott, önálló közjegyzői eljárásban valósították meg.
A vádat képviselő ügyészség többszörös, határozott nyilatkozata szerint a vádirat pusztán utalt arra, hogy P. T. megbízásából sor került mellékletként az I. r. vádlott által elkészített és a II. r. terhelt által is tudottan valótlan tartalmú szakvélemény becsatolására a bíróságon folyamatban lévő eljárás irataihoz, de ez a közjegyzői eljárásban elkövetett hamis tanúzás bűntettétől elkülönülő. Újabb hamis tanúzás bűntette viszont nem képezte a vádemelés alapját, e tekintetben a Btk. 274. §-ában rögzített eljárási akadály ugyanis fennállt.
Utóbbiakra tekintettel az elsőfokon eljárt bíróság az irányadó vádon túlterjeszkedve tekintette a katasztrófavédelmi igazgatóság határozatának felülvizsgálatával összefüggésben a közigazgatási és munkaügyi bírósági eljárásban elkövetett, és a Btk. 272. § (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő hamis tanúzás bűntettét a vád részének, jóllehet a vádemelésre az önálló közjegyzői eljárásban elkövetett hamis tanúzás bűntette [Btk. 272. § (2) bekezdés a) pont I. fordulata] miatt került sor.
Mindemellett az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészségi érvelést a tekintetben is, hogy az alapügyben eljáró hatóság feljelentése mint külön törvényi feltétel hiánya, eleve nem eljárást felfüggesztő ok, mert az nem az eljárás lefolytatásához szükséges előzetes kérdésben hozott döntés [Be. 488. § (1) bekezdés d) pont] hanem a büntetőeljárás akadálya [Btk. 30. § b) pont, 32. §].
Az eljárás felfüggesztésének okait illetően a Be. szabályozása szerint a Be. 488. § (1) bekezdés d) pontjában írt eljárást felfüggesztő okba, szemben a korábbi eljárási jogszabályokkal, már nem tartozik bele az alapügyben eljáró hatóság feljelentésének hiánya, s ez már a bírósági szakra vonatkozóan önállóan sem nevesített eljárást felfüggesztő ok.
Helyesen hivatkozott a főügyészség arra is, hogy a bíróság, illetőleg az ügyészség az eljárás felfüggesztése nélkül is tehet intézkedéseket annak érdekében, hogy a be nem szerzett, de a törvényben előírt feljelentést az alapügyben eljáró közigazgatási hatóság vagy bíróság pótolja. Amennyiben pedig ez nem történik meg, vagy az alapügy jogerősen nem zárul le a büntetőeljárás befejezéséig, úgy a Be. 567. § (2) bekezdés a) pontja alapján ez a Btk. 32. §-ában rögzített okból az eljárás megszüntetéséhez vezet(het).
A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla tanácsülésen eljárva a Be. 609. § (1) bekezdésében foglaltak értelemszerű alkalmazásával az eljárás lefolytatására lényeges hatással bíró eljárási szabálysértés megvalósítására tekintettel a fellebbezéssel támadott határozatot mindkét vádlott vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a büntetőeljárás folytatására utasította.
(Győri Ítélőtábla Bpkf.III.273/2021/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás