BK ÍH 2021/76.
BK ÍH 2021/76.
2021.09.01.
Nem sérti a súlyosítási tilalmat az, ha a másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában olyan cselekményekben is kimondja a bűnösséget, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett [Be. 595. § (1) bekezdés].
A járásbíróság ítéletében ifj. dr. F. K. I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 417 rb. közokirat-hamisítás bűntettében mint bűnsegédet [Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontja] és ezért – halmazati büntetésül – összesen 1 000 000 forint pénzbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetés esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni.
F. A. II. r. vádlottat 216 rb. közokirat-hamisítás bűntettében mint bűnsegédet mondta ki bűnösnek, és ezért – halmazati büntetésül – összesen 400 000 forint pénzbüntetésre ítélte, megállapítva, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetés esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni.
Dr. F. K. IV. r. vádlott bűnösségét 8 rb. bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében mondta ki az elsőfokú bíróság és ezért megrovásban részesítette.
G. R. IX. r. vádlottat 107 rb. bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében mondta ki bűnösnek a járásbíróság, és ezért – halmazati büntetésül – összesen 1 000 000 forint pénzbüntetésre ítélte, megállapítva, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetés esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A IX. r. vádlottat 3 rb. közokirat-hamisítás bűntettének [Btk. 342. § (1) bekezdés c) pont] vádja alól felmentette.
A járásbíróság további – többnyire külföldi állampolgárságú – 59 vádlott bűnösségét is megállapította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a másodfellebbezéssel érintett vádlottak tekintetében elsődlegesen felmentés, másodsorban enyhítés érdekében jelentettek be védelmi fellebbezéseket.
Az ügyészség tudomásul vette az elsőfokú ítéletet.
A védelmi jogorvoslatokat elbírálva a törvényszék ítéletében részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és ifj. dr. F. K. I. r. vádlott vonatkozásában mellőzte a bűnsegédi elkövetést, valamint e vádlott bűnösségét további 8 rb., míg F. A. II. r. vádlott bűnösségét további 2 rb. bűnsegédként elkövetett, G. R. IX. r. vádlott bűnösségét további 3 rb., két esetben bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bekezdés c) pont], továbbá dr. F. K. IV. r. vádlott bűnösségét további 1 rb. bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pont] is megállapította. F. A. II. r. vádlottal szemben a kiszabott pénzbüntetést összesen 300 000 forintra enyhítette.
A másodfokú bíróság e vádlottakon kívül még további 14 vádlottra bírálta felül a járásbíróság határozatát. Dr. F. K. IV. r. vádlott és további 8 vádlott esetében az általuk elkövetett bűncselekményt az 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pontja szerint minősítette.
A másodfokon eljáró törvényszék az I., II., IV. és IX. r., valamint még további 14 vádlottra jogerősítette a másodfokú ítéletet. Ugyanakkor a törvényszék ítéletével szemben ifj. dr. F. K. I. r. vádlott írásban terjesztett elő fellebbezést elsősorban bűncselekmény, másodsorban bizonyítottság hiányában felmentés érdekében, harmadsorban megalapozatlanság miatti hatályon kívül helyezés, végül a büntetés enyhítése céljából.
A másodfokú ítélet ellen F. A. II. r. vádlott is írásban élt jogorvoslattal és elsősorban bűncselekmény hiányában, másodsorban bizonyítottság hiányában történő felmentés, harmadsorban megalapozatlanság miatti hatályon kívül helyezés, illetve a büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést.
Dr. F. K. IV. r. vádlott írásban indokolt fellebbezést terjesztett elő kizárólag a másodfokú határozat rendelkező részének ismeretében, ebben elsősorban felmentésre tett indítványt, másodsorban annak megállapítását kérte, hogy a másodfokú bíróság megszegte a súlyosítási tilalomra vonatkozó eljárásjogi szabályt, végül a másodfokú ítélet megalapozatlanságára is hivatkozott, és a „törvénysértő jogi indokolását” támadta.
G. R. IX. r. vádlott védője elsősorban felmentés érdekében, másodsorban enyhítésért, és a pénzbüntetés megfizetésére részletfizetés engedélyezése céljából élt perorvoslattal.
A törvényszék a 2020. december 2-án kelt végzésében hatályon kívül helyezte a 2020. október 16. napján kelt ítélet jogerősítő záradékát ifj. dr. F. K. I. r., F. A. II. r., dr. F. K. IV. r., valamint G. R. IX. r. vádlottak esetében.
A megyei főügyészség az I., II., IV. és IX. r. vádlottakra nézve tudomásul vette a másodfokú bíróság ítéletét. Figyelemmel arra, hogy a IX. r. vádlottat érintő elsőfokú felmentő rendelkezést már a főügyészség sem támadta, ezért az jogerőre emelkedett, erre már sem a másod- sem pedig a harmadfokú felülbírálat nem terjedhetett ki.
A fellebbviteli főügyészség az átiratában vitatta a törvényszék azon jogi álláspontját, hogy ifj. dr. F. K. I. r. vádlott nem bűnsegédként, hanem tettesként valósította meg a terhére rótt intellektuális közokirat-hamisítást. Az I. r. vádlott ugyanis a közokiratba foglalás érdekében jogi jelentőséggel bíró tényt, adatot vagy nyilatkozatot nem szolgáltatott. Az irányadó tényállás szerint a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnál eljárt külföldi állampolgárságú vádlottak tanúsítottak ilyen magatartást, amikor a valótlan tartalmú bérleti szerződésekkel regisztrációs igazolást és lakcímkártyát igényeltek. Ehhez nyújtott segítséget az I. r. vádlott az általa elkészített formanyomtatvánnyal, annak kitöltésével és átadásával.
A kifejtettek szerint a fellebbviteli főügyészség a másodfokú ítélet részbeni megváltoztatására, egyebekben helybenhagyására tett indítványt.
A harmadfokon eljáró ítélőtáblának elsőként abban kell állást foglalnia, hogy a jogorvoslattal érintett I., II., IV. és IX. r. vádlottak esetében megnyílt-e a harmadfokú felülbírálat lehetősége vagy sem. Ezen négy vádlott vonatkozásában a törvényszék, mint másodfokú bíróság további bűncselekmények elkövetésében mondta ki a bűnösséget, mégpedig olyan bűncselekményekben, amelyek a vád tárgyát képezték, de az elsőfokon eljáró járásbíróság ezekről az ítéletében nem döntött.
A Be. 615. § (1) bekezdése az első- és másodfokú bíróság ellentétes döntését kívánja meg a joghatályos másodperorvoslathoz. E törvényhely (2) bekezdés c) pontja értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.
Az ítélőtábla álláspontja szerint ebből értelemszerűen következik, hogy az I., II., IV., valamint a IX. r. vádlottak vonatkozásában a másodfellebbezések joghatályosak.
Az ítélőtábla a Be. 621. § (2) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta felül a másodfokú ítéletet, tekintettel arra, hogy a vádlottak terhére az ügyészség nem jelentett be fellebbezést és a jogosultak nem indítványozták a nyilvános ülés kitűzését, ezért a jogorvoslatok elbírálhatók voltak tanácsülésen.
A védelmi fellebbezések G. R. IX. r. vádlott esetében részben alaposak, míg a továbbiakban alaptalanok.
A harmadfokú bíróság a Be. 618. § (1) bekezdés a) pont aa) és ab) alpontja alapján felülbírálta a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, azon rendelkezését, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntésével összefüggő felülbírálata eredményezett, valamint a b) pont értelmében az elsőfokú és másodfokú eljárást arra tekintet nélkül, hogy ki és milyen okból fellebbezett. Emellett a Be. 618. § (2) bekezdése alapján hivatalból revízió alá estek az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdések.
A 2021. január 1-jétől módosult Be. 618. § (3) bekezdés a) pont, b) pont ba) és bb) alpontok szerint a felülbírálat kiterjedt továbbá az ítélet fellebbezéssel nem érintett részére is a Be. 590. § (5) bekezdés a)-c) pontjában meghatározottak szerint (abszolút eljárási szabálysértések, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezések abból a szempontból, hogy nincs-e helye felmentésnek vagy az eljárás megszüntetésének, a bűncselekmények minősítése). A törvénymódosítás a harmadfokú felülbírálatot jóval szélesebb körben vonta meg, lehetőséget teremtve a törvényes döntésre azon bűncselekményeknél is, melyeket fellebbezés nem érintett. Ugyanakkor nem bírálható felül az ítéletnek azon felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezése, amely ellen nem fellebbeztek [Be. 618. § (4) bekezdés]. A jogszabályváltozás lényegi eleme, hogy a perorvoslattal nem támadott rendelkezéseknél már nem feltétele a felülbírálatnak a másodfellebbezés alapossága. Ez hangsúlyos változtatás a harmadfokú eljárásban, mert a fellebbezéssel nem érintett, bűnösséget kimondó rendelkezésekre is kiterjeszti a jelzett szempontok szerint a felülbírálatot. Ezáltal a „revíziós lépcső” logikai rendje is megvalósul, azaz: a fellebbezés alaposságának megítélése nem előzheti meg a például a perjogi szabályok megtartásának ellenőrzését.
A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy feltétlen, hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nem történt az elsőfokú és másodfokú eljárásban.
Az elsőfokú eljárásban azonban relatív, de orvosolható hibát vétett a bíróság, amikor a Be. 6. § (2) bekezdését részben megsértve nem döntött teljes mértékben a vádról.
A törvényszék a másodfokú eljárásában ezt észlelve – de nem nevesítve – kiküszöbölte az eljárási szabálysértést, és a vádat kimerítve mondta ki bűnösnek az I., II., III. és IV. r. vádlottakat további bűncselekményekben. Ez a vádlottak terhére bejelentett ügyészségi fellebbezés hiányában sem ütközik a Be. 595. § (1) bekezdésében írt súlyosítási tilalom szabályaiba, hiszen az elsőfokú bíróság a továbbiakban megállapított bűncselekmények vonatkozásában nem hozott felmentő rendelkezést. Ennek következtében dr. F. K. IV. r. vádlottnak a súlyosítási tilalom megszegését kifogásoló hivatkozása nem foghatott helyt. A törvényszék e körben elfoglalt jogi álláspontja helyes. Meg kell jegyezni, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a további bűncselekményeket tartalmazza, így a másodfokú bíróság a tényállást nem is egészítette ki, és erre nem is volt szükség, hanem a járásbíróság által helyesen megállapított tényállás alapján mondta ki az érintett vádlottak bűnösségét további közokirat-hamisítás bűntettében, amelyről az indokolásában részletesen és követhető módon számot is adott. A valódi anyagi halmazatban álló további bűncselekmény megállapításának így nem volt perjogi akadálya ügyészi fellebbezés hiányában sem. A büntetés valóban nem volt súlyosítható, erre azonban nem is került sor.
Erre figyelemmel az is megállapítható, hogy sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárásban nem valósult meg a Be. 608. § (1) bekezdésében írt abszolút, és az ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértés. Ennek következtében eljárásjogi okból hatályon kívül helyezésre nem kerülhetett sor, ezért az ezt célzó védelmi fellebbezések eredményre nem vezethettek.
A Be. 619. § (1) bekezdése értelmében a harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú bíróság ítéletét képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott, vagy az iratok tartalma alapján megalapozottá tehető, és így a helyes tényállás rögzíthető, esetleg a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető. Az ítélőtábla a ténybeli felülbírálat során azt vizsgálta, hogy a másodfokú bíróság által irányadónak tartott tényállás megalapozott-e (Kúria Bhar.1.201/2018/8.)
A harmadfokú bíróság e körben azt állapította meg, hogy a törvényszék döntésén alapuló és az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott. Mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság a büntetőügy eldöntése szempontjából lényeges (jelen ügyben elsősorban okirati) bizonyítékokat megvizsgálta, azokat okszerűen és a logika szabályait is szem előtt tartva helyesen értékelte. Utalt rá az ítélőtábla, hogy a Be. 619. § (4) bekezdésének előírása szerint a ténybeli felülbírálat nem terjedt ki a másodfellebbezéssel nem érintett bűncselekményekre, mert a tényálláshoz kötöttség e körben perjogi korlátot jelent. A tényállás revíziója az ellentétes döntésen alapuló tényállásrészeket érinti annak megjegyzésével, hogy egyébként érdemi tényhiba nem rögzíthető.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva törvényesen mondta ki az érintett vádlottak bűnösségét további közokirat-hamisítások bűntettében. Ennek mindenre kiterjedő indokait részletesen és helytállóan tartalmazza az ítélet indokolása. Az elsőfokú bíróság ugyanis a bűnösség megállapítása során nem vette figyelembe az – külön közigazgatási eljárás során később kiállított – újabb lakcímkártyákat, amelynek eredményeként azok tekintetében nem merítette ki a vádat.
Az elsőfokú bíróság által el nem bírált lakcímkártyák esetében önálló bűncselekményként történő értékelésük indoka az, hogy az újabb lakcímkártyákra elkövetett cselekmények valóságos homogén anyagi halmazatban állnak azokkal a bűncselekményekkel, amelyeket azzal követtek el a vádlottak, hogy a valótlan lakcímet igazoló bérleti szerződés benyújtásával a közhitelű lakcímnyilvántartásba történő felvételüket, illetve lakcímkártya kiállítását kérelmezték. Az ellentétes döntés alapjául szolgáló valótlan tartalmú lakcímkártyák kiállítására ugyanis egy újabb eljárásban került sor, az újabb valótlan tartalmú okirat kiállítását a korábbi elvesztésével indokolták a terheltek, ezen túl pedig ezen okiratok kiállítására minden esetben hosszabb idő elteltével került sor. Az előbbiekre tekintettel a cselekmények nem tartozhatnak sem természetes egységbe, sem a folytatólagosság törvényi egységébe, így a valóságos homogén anyagi halmazat miatt törvényesen állapította meg a másodfokú bíróság a bűnösséget.
Ezen jogi indokolást az ítélőtábla azzal egészíti ki, hogy G. R. IX. r. vádlott esetében összesen 56 regisztrációs igazolás és 53 lakcímkártya került kiállításra, ami értelemszerűen 109 rb. cselekményt jelent. A IX. r. vádlott saját lakcímkártyájára vonatkozó cselekménye tettesként elkövetett, míg a másik két esetben e vádlott bűnsegéd, ahogy a másodfokú ítélet ezt helyesen tartalmazza, mind a rendelkező részében, mind pedig az indokolásban.
A másodfokú bíróság ifj. dr. F. K. I. r. vádlott vonatkozásában nem értett egyet a járásbíróság azon döntésével, hogy e vádlott a terhére megállapított bűncselekményeket bűnsegédként valósította meg, ezért ezt a megállapítást mellőzte az elsőfokú ítéletből. Ezt azzal indokolta, hogy az „I. r. vádlott tevékenysége túlmutat a bűnsegédi alakzaton, ő főszervező, irányító tevékenységet fejtett ki, a valótlan regisztrációhoz szükséges jogi hátteret és dokumentumokat biztosította, így az elkövetési magatartása ezen indokok alapján tettesként értékelendő”.
Az intellektuális közokirat-hamisítás esetében a kitöltetlen dokumentumok biztosítása és a főszervezői tevékenység azonban még nem meríti ki a tettesi alakzatot, mivel a törvényi tényállást nem az I. r. vádlott valósította meg, hanem az, aki a közokiratba foglaláshoz szükséges adatokat, nyilatkozatot szolgáltatta. Ezt pedig nem az I. r. vádlott tette, hanem a külföldi állampolgárok, akiknek ifj. dr. F. K. I. r. vádlott csupán segítséget nyújtott. Cselekvőségét ezért a harmadfokú bíróság valamennyi terhére rótt bűncselekményben a Btk. 14. § (2) bekezdése szerinti bűnsegédként elkövetettnek minősítette, hiszen az I. r. vádlott a bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújtott. Erre lehet következtetni a másodfokú bíróság által is elfogadott és nem helyesbített tényállásból. A már idézett jogszabályváltozás folytán a fellebbezéssel nem érintett bűncselekményeknél is lehetőség volt a kiterjesztett felülbírálat által a törvénynek megfelelő rendelkezés meghozatalára.
Törvényes F. A. II. r., valamint F. K. IV. r. vádlottak további közokirat-hamisítás bűntettében való bűnösségének megállapítása is. A törvényszék által e körben rögzített indokok helytállóak, azokkal egyetértett az ítélőtábla.
A harmadfokú bíróság utal még arra, hogy a közokirat-hamisítás rendbelisége – így az intellektuális közokirat-hamisításé is – a közokiratok számától függ, tehát jelen esetben a kiállított regisztrációs igazolás és a lakcímkártya számától, amelyek alapját a nyilvánvalóan valótlan tartalmú bérleti szerződések adták.
A büntetések kiszabása során irányadó körülmények feltárásra kerültek. Ezeket ifj. dr. F. K. I. r. vádlott esetében csak azzal kell kiegészíteni, hogy további enyhítő körülmény a bűnsegédi elkövetés.
Az ügyészség az elsőfokú ítélet ellen nem jelentett be jogorvoslatot, így a másodfokú bíróság a kiszabott büntetéseket és intézkedést – a súlyosítási tilalom folytán érintetlenül hagyta. Ugyanakkor kijelenthető, hogy az I., II. és IX. r. vádlottakkal szemben kiszabott pénzbüntetések, továbbá a IV. r. vádlottal szemben alkalmazott megrovás intézkedés – figyelemmel a jelentős időmúlásra is – alkalmasak a Btk. 79. §-ában írt büntetési célok elérésére, összhangban állnak a büntetéskiszabási elvekkel, és tettarányos joghátrányok, ezért enyhítésükre a harmadfokú bíróság nem talált törvényes lehetőséget, így az ezt célzó jogorvoslatok sem vezethettek eredményre.
Mindezekre figyelemmel a harmadfokú bíróság a másodfokú ítéletet ifj. dr. F. K. I. r. vádlott tekintetében annyiban változtatta meg a Be 624. § (1) bekezdése alapján, hogy e vádlott a 425 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettét [Btk. 342. § (1) bekezdés c) pont] bűnsegédként követte el, míg a törvénynek megfelelő egyéb rendelkezéseit a Be. 623. § alkalmazásával helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Bhar.IV.111/2021/17.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás