PÜ BH 2021/77
PÜ BH 2021/77
2021.03.01.
A megbízási szerződés indok nélküli felmondása is kiváltja a hozzá fűzött joghatást, az a szerződés megszűnését eredményezi. Az alapos ok hiánya ugyanakkor – mint a felmondási jog felróható módon való gyakorlása – kártérítési kötelezettséget keletkeztet, amivel a törvény a megbízó korlátlan rendelkezési jogának önkényes gyakorlását szankcionálja. A régi Ptk. 483. § (3) bekezdése szerinti kártérítési tényállást nem lehet kártalanítási kötelezettségként értékelni, mivel a jogellenesség a kár okozásából következik [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek., 483. §; 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. §, 164. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes önkormányzat mint megbízó a lefolytatott közbeszerzési eljárásban nyertes felperessel mint megbízottal 2010. május 14-én megbízási szerződéseket kötött általános iskolai úszásoktatás kötelező, óvodai úszásoktatás és gyógytestnevelés uszodai ellátása önként vállalt önkormányzati feladatok oktatási tanévekhez igazodó, 2013. június 15-ig terjedő határozott időre és meghatározott díj ellenében történő ellátására.
[2] Az önkormányzat képviselő-testülete 2011. október 20-án határozatot hozott, hogy az önként vállalt óvodai úszásoktatás megszüntetésének lehetőségére vonatkozó javaslat kapcsán felkéri a polgármestert, kezdjen tárgyalásokat a felperessel a megbízási szerződés lehetséges megszüntetéséről. 2011. december 15-én határozattal a képviselő-testület elfogadta a 292/2009. (XII. 19.) Korm. rendelet alapján elkészített 2012. évi költségvetési koncepciót. Ez a célok között jelölte meg, hogy még lemondások árán is megőrizze a város a pénzügyi stabilitását, elsődleges feladatként a kiadáscsökkentést, racionalizációt rögzítette. Kifejtette, hogy a kötelező feladatok ellátásának és az intézményrendszer működésének a biztonságát kell szem előtt tartani, ennek érdekében csak azokat a feladatokat vállalják fel, amelyek finanszírozása nem teszi kockára a kötelező feladatok ellátását. A képviselő-testület 2011. december 15-i ülésén meghozott határozata szerint az önkormányzat a 2012. évi költségvetés tervezésénél kiemelt célkitűzésnek tekinti az intézményhálózat racionális feladat-finanszírozásának megvalósítását, a kötelező feladatok prioritását és a nem kötelező feladatok finanszírozásának visszafogását. Egy másik határozat szerint pedig az önkormányzat a 2012. évi költségvetés tervezésénél célkitűzésnek tekinti a kiadási struktúrájának átalakítását úgy, hogy a fejlesztési és működési kiadások mindenkor igazodjanak az elérhető források nagyságához.
[3] Az alperes polgármestere 2012. január-februárban megpróbált megállapodni a felperessel a megbízási szerződések közös megegyezéses megszüntetéséről, de a felperes ragaszkodott a szerződések fenntartásához.
[4] Az alperes 2012. február 29-én kihirdette a 2012. évi költségvetésről szóló önkormányzati rendeletet, amely a kihirdetést követő napon hatályba lépett.
[5] Az alperes 2012. március 27-én a felperessel kötött mindhárom megbízási szerződést felmondta 2012. június 30-i hatállyal. A felmondást azzal indokolta, hogy 2012. évben lényegesen kevesebb pénzből gazdálkodhat, mint a korábbi években. A felperes arra hivatkozással, hogy a felek a felmondás korlátozásában állapodtak meg, nem fogadta el a felmondást.
[6] A megbízási szerződésben vállalt feladatok ellátása érdekében az üzemeltetővel, illetőleg a bérbeadóval kötött autóbusz különjárati és bérleti szerződéseit a felperes 2012. május 14-én felmondta. A szerződések idő előtti megszüntetése miatt a szerződéses partnereinek összesen 5 992 000 forint kártérítést fizetett.
[7] Az alperes mint megrendelő és a B.-Z. Közhasznú Egyesület mint vállalkozó között 2012. október 14-én vállalkozási szerződés jött létre az önkormányzatot terhelő általános iskolai úszásoktatás kötelező feladat ellátására 2012. szeptember 15. és december 15. közötti időszakra, 1100 gyerek úszásoktatásának megszervezésére. A felek ugyanezen feladat ellátására 2013. március 18-án a március 14-től június 14-ig terjedő időszakra 1400 főre, majd a K. részvételével 2013. szeptember 24-én a tanév I. félévére, 2014. január 30-án a II. félévére 981-981 főre hasonló tartalmú szerződést kötöttek.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes keresetében 58 341 000 forint és 2012. március 27-től a kifizetésig járó, az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 301. §-a szerinti törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a határozott időtartamra létrejött megbízási szerződésekben korlátozták a felmondás jogát, és az alperes által közölt felmondásnak nem volt alapos oka. A megbízási szerződései megszűnése miatt a személyszállítási szerződéseit idő előtt fel kellett mondania és átalány-kártérítés címén összesen 5 992 000 forintot kellett kifizetnie. Az alperes jogellenes felmondása következményeként 52 349 000 forint haszna maradt el.
[9] A megbízási szerződések tárgyát képező feladatok ellátásához szükséges fedezetet az alperes a közbeszerzési eljárásban három évre vállalta biztosítani. A 2012. évi költségvetési rendelettervezethez bevezetőként tartozó polgármesteri előterjesztésben rögzítettek szerint a tervezet biztosította a kerület pénzügyi stabilitását, a feladatok biztonságos ellátását, a megalapozott, teljesíthető bevételi és kiadási irányzatokat. A 2012. évi költségvetésben a kötelező és önként vállalt feladatok 100%-ban tervezve voltak. Az önként vállalt feladatok között több szerződéses kötelezettség nélküli támogatás volt. Az alperes finanszírozott olyan önként vállalt feladatokat is, amelyek nem szerepeltek a tervezett költségvetésben. A zárszámadásról és a pénzmaradvány felosztásáról szóló önkormányzati rendeletekből kitűnően a 2012. évi költségvetési évben jelentős pénzügyi tartalék állt az alperes rendelkezésére, a zárszámadáskor pedig 1 673 978 000 forint többlete volt. A forrásaival egyidejűleg a feladatai is csökkentek.
[10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felmondása jogszerű volt; a felek közötti megbízási szerződések rendes felmondással szűntek meg; elegendő időt adott a felperesnek a függő helyzet rendezésére. A felmondás oka a forráshiány miatti takarékoskodás szükségessége volt, mert a 2012. évre vonatkozó költségvetési koncepció feladatul szabta a pénzügyi egyensúly biztosítását, és a működési bevételek csökkenése miatt kiadáscsökkentést írt elő.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 5 992 000 forint és járulékai megfizetésére kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította. Az indokolásában a felek közötti szerződéseket megbízási szerződésnek minősítette. Megállapította, hogy a régi Ptk. 483. § (4) bekezdésében foglaltak alapján a szerződések felmondásának korlátozásában a felek nem állapodtak meg, így a szerződések felmondása jogszerű volt. A felmondásra 2012. március 27-én került sor június 30-ai hatállyal, azaz a felperesnek elegendő ideje volt a felmondás nála jelentkező következményeinek rendezésére. A régi Ptk. 481. § (1) bekezdése alapján megalapozott volt az átalány-kártérítésként kifizetett összegek megfizetésére irányuló kereset. A keresetet ezt meghaladóan jogalap hiányában el kellett utasítani.
[12] Az elsőfokú ítélet keresetet elutasító része ellen a felperes fellebbezéssel élt. A Fővárosi Ítélőtábla végzésével az elsőfokú ítéletet az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 252. § (3) bekezdése alapján a fellebbezett részében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az indokolásában rámutatott arra, hogy a határozott időtartamra létrejött megbízási jogviszony ténye nem zárja ki a szerződés idő előtti felmondásának lehetőségét az általános szabályok szerint. Az ellenkező álláspont elfogadása ugyanis nem a felmondási jog korlátozását, hanem annak – a törvény által tiltott – kizárását jelentené (EBH 1999.102.). A 3/2006. Polgári jogegységi határozat (a továbbiakban: PJE) indokolása szerint kizárólag a felmondás érvényessége szempontjából van jelentősége annak a ténynek, hogy a megbízó a szerződést bármikor azonnali hatállyal felmondhatja. A régi Ptk. 483. § (3) bekezdése arra utal, hogy a felmondási jog bármelyik fél általi gyakorlása kártérítő felelősséget von maga után, ha az alapos ok nélkül történt. A másodfokú bíróság ezért a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak előírta, hogy hívja fel az alperest a megbízási szerződések felmondása alapos okára vonatkozó bizonyítékai előterjesztésére. Amennyiben nem tudja bizonyítani, hogy a felmondása alapos okkal történt, úgy a felperes indítványának megfelelően bizonyítást kell lefolytatni a kár összegszerűségének megállapításához.
[13] Az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyezést követően meghozott ítéletével a keresetet elutasította.
[14] Az indokolásban kifejtett álláspontja szerint a felmondás alapos okának feltárása nem teszi vizsgálhatóvá a megbízó teljes körű anyagi helyzetét. A bíróság nem rendelkezik jogkörrel a jogalany teljes gazdálkodásának értékelésére. A felmondás alapos okának vizsgálata csupán azt teszi szükségessé, hogy értékelje, a régi Ptk. egészéből kiindulva alapos oknak minősül-e a hivatkozott felmondási ok. A felperes nem bizonyította, hogy az alperes három évre előre biztosítani vállalta a szerződéses kiadások fedezetét. Az alperesnek a felmondás utáni időszakra ugyanazon feladat ellátásával összefüggésben kötött szerződései és kifizetései igazolták, hogy a felmondás oka a kötelező feladatok ellátásának biztosítása és a takarékoskodás volt, hiszen az önkéntesen vállalt feladatokat a továbbiakban nem látta el, a kötelezően ellátandó feladatokat pedig kisebb költséggel végeztette. A régi Ptk. 483. § (3) bekezdésében szabályozott felelősség nem kártérítési felelősség, mert ebben az esetben a megbízó azonnali hatályú felmondása kétféleképpen minősülne: jognyilatkozata a szerződés megszüntetése körében jogszerű, a szerződés elszámolása körében jogellenes volna. A törvény helyes értelmezése mellett a megbízót alapos ok nélküli azonnali felmondás esetén kártalanítási kötelezettség terheli, mivel jogszerű eljáráshoz csakis ilyen kötelezettség tapadhat. A törvényalkotó a megbízási szerződés felmondását a felmondási időhöz viszonyítva szabályozta és az időtartamokhoz társított kártalanítási kötelezettséget úgy ítélve meg, hogy a megbízó esetén az azonnali hatályú felmondáshoz kell ilyen kötelezettséget kapcsolni. Miután a kártalanítási kötelezettség pontosan körülírt és főképp jogszerű magatartáshoz kapcsolódik, annak kiterjesztő értelmezésére, tehát a megbízó további terhelésére nincs mód. A perbeli esetben a megbízó elegendő időt biztosított a felmondás hatályosulására, ezért a kártalanítási kötelezettségének a régi Ptk. 483. § (1) és (3) bekezdése összevetése folytán hiányzik a jogalapja.
[15] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
[16] Az indokolásában a PJE-re hivatkozással kiemelte: annak a ténynek, amely szerint a megbízó a szerződést bármikor azonnali hatállyal felmondhatja, kizárólag a felmondás jogszerűsége szempontjából van jelentősége. Alapos ok nélküli felmondás esetén a régi Ptk. 483. § (3) bekezdésében írt kár megtérítésének a kötelezettsége jogellenes magatartás hiányában helyesen kártalanítási kötelezettségnek minősül. A PJE rendelkező része valóban az azonnali hatályú felmondásra vonatkozóan állapítja meg a megbízó kötelezettségét, de az indokolásában egyértelmű iránymutatást ad arra az esetre is, ha a felmondás nem azonnali hatályú. Kifejti ugyanis, hogy a régi Ptk. 483. §-a együttesen szabályozza a megbízási szerződés felmondásának valamennyi esetét, a 483. § (3) bekezdése pedig főszabályként mondja ki, hogy ha a felmondás alapos ok nélkül történt, a kárt meg kell téríteni. Az alapos ok nélküli joggyakorlás annak az általános jogelvnek nem felel meg, amely szerint a polgári jogi viszonyokban az adott helyzetben általában elvárható magatartást kell tanúsítani. Ez az általános jogelv irányadó kell, hogy legyen valamennyi felmondásra függetlenül attól, hogy azonnali hatályú-e. Téves ezért az a megközelítés, hogy a jogalkotó a felmondást a felmondási időhöz viszonyítva szabályozta.
[17] A perben érdemben kellett állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felmondás megjelölt oka – a forráshiány miatti takarékoskodás szükségessége – alapos oknak minősül-e, vagyis fennáll-e az alperes kártalanítási kötelezettsége. Nem volt akadálya másodfokú eljárásban az érdemi állásfoglalásnak, mivel az elsőfokú bíróság felhívta az alperest a bizonyításra, és a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felmondás oka a forráshiány miatti takarékoskodás volt. A felek ezzel kapcsolatosan részletesen kifejtették a jogi érveiket, további bizonyítási indítványuk nem volt. A másodfokú bíróság akként foglalt állást, hogy az alperesre nézve kötelező erővel bíró képviselő-testületi határozatok döntöttek arról, miszerint a kiadások csökkentése érdekében kell az alperesnek intézkedéseket tennie. A képviselő-testület határozatával 2012. évre elfogadott költségvetési koncepció rögzítette egyebek mellett, hogy a központi szinten is elérni kívánt kiadáscsökkentés, racionalizáció elsődleges feladat, amelyhez szükséges a kiadásokat érintő takarékossági intézkedések előkészítése és megvalósítása. A kötelező feladatok ellátásának és az intézményrendszer működésének biztonságát kell szem előtt tartani, ennek érdekében azokat a feladatokat vállalják fel, amelyek finanszírozása nem teszi kockára a kötelező feladatok ellátását. A képviselő-testület határozata tartalmazza, hogy a 2012. évi költségvetés tervezésének kiemelt célkitűzése az intézményhálózat racionális feladat finanszírozásának megvalósítása, a kötelező feladatok javítása és a nem kötelező feladatok finanszírozásának visszafogása. Hasonló célkitűzés volt a másik határozat értelmében a kiadási struktúra átalakítása oly módon, hogy a fejlesztési és működési kiadások mindenkor igazodjanak az elérhető források nagyságához, és az elfogadott gazdasági és városfejlesztési stratégiához. Az alapos ok vizsgálatánál az alperes megtérítési kötelezettségének elbírálásakor nem annak volt jelentősége, hogy az alperes gazdálkodása megfelelő volt-e, szükség volt-e a takarékossági intézkedésekre, hanem annak, hogy a takarékoskodást kötelező érvényű képviselő-testületi határozat írta elő. A kötelezően előírt feladat teljesítése nyilvánvalóan alapos oknak kell, hogy minősüljön a megbízási szerződések felmondásánál. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a takarékoskodás volt a felmondás oka, hiszen az önkéntesen vállalt ugyanezen feladatokat a továbbiakban az alperes nem vitásan nem látta el, a kötelezően ellátandó feladatokat pedig kisebb költséggel végeztette el. Az alperesnek tehát alapos oka volt arra, hogy az önkéntes feladatai közül egyeseket ne teljesítsen, illetőleg a kötelező feladatokat a lehető legkisebb költséggel teljesítse. Alapos oknak minősül az is, ha az ügy elintézésének kedvezőbb, előre nem látható módja kínálkozik. Nem vitás, hogy az alperes a kötelezően ellátandó általános iskolai úszásoktatás feladatát a felperessel kötött szerződés felmondását követően lényegesen kedvezőbb anyagi ráfordítással tudta teljesíteni egy új szerződés megkötésével.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és annak megállapítását kérte, hogy az igénye megalapozott.
[19] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 1. § (1)–(2) bekezdésében, valamint a régi Ptk. 4. és 5. §-ában rögzített jogelveket. Megsértette továbbá a Pp. bizonyításra vonatkozó rendelkezéseit.
[20] A felmondás alapos okának bizonyítása az alperest terhelte.
[21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[29] A felperes keresetében kártérítési követelést érvényesített, amelyet arra alapított, hogy az alperest egyrészt nem illette meg a perbeli szerződések felmondásának joga, másrészt a szerződéseket alapos ok nélkül mondta fel.
[30] Az eljárt bíróságok a perbeli megbízási szerződések IX. 7. pontjában rögzített kikötésre figyelemmel és a régi Ptk. 200. § (1) bekezdésének alkalmazásával helyesen állapították meg, hogy a szerződéseik tekintetében a peres felek a régi Ptk. szerződésre vonatkozó általános szabályain kívül a régi Ptk. megbízásra vonatkozó szabályainak alkalmazásában állapodtak meg. E megállapodást jogszabály nem tiltotta. A másodfokú bíróság ezért helyesen mutatott rá arra, hogy a perbeli szerződésekre a megbízás szabályait kell alkalmazni függetlenül attól, hogy tényleges tartalmuk szerint a megállapodások vállalkozási vagy megbízási szerződésnek minősülnek.
[31] A felperes által már a másodfokú eljárás során is hivatkozott Kbt. a 2. §-ában meghatározza a törvény alkalmazási körét. A közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződésekre – eltekintve a perbeli jogvita szempontjából nem releváns érvénytelenségtől és beszámítástól – a Kbt. a Polgári Törvénykönyv szabályait rendeli alkalmazni [Kbt. 306/A. § (6) bekezdés]. Alaptalanul hivatkozott ezért a felülvizsgálati kérelemben a Kbt. szabályainak felhívásával a felperes arra, hogy a perbeli szerződések nem voltak jogszerűen felmondhatók rendes felmondással.
[32] A régi Ptk. 483. § (1) bekezdése a megbízó számára – a megbízási szerződés jellege folytán fennálló korlátlan rendelkezési joga alapján – biztosítja azt a jogot, hogy a szerződést időben bármikor, indokolás nélkül felmondja. Az alperest e jogszabályi rendelkezés alapján megillette a perbeli szerződések felmondásának joga. Erre irányuló szerződéses kikötés hiányában a peres felek a felmondás jogának korlátozásában nem állapodtak meg. A Kúria az EBH 1999.102. számú eseti döntésben kifejtett álláspontját a jelen ügyre nézve is fenntartja. A határozott időtartamra létrejött megbízási jogviszony ténye nem zárja ki a szerződés idő előtti felmondásának lehetőségét az általános szabályok szerint. Az ellenkező álláspont ugyanis nem a felmondási jog korlátozását, hanem annak – a régi Ptk. 483. § (4) bekezdése által tiltott – kizárását jelentené. Mivel az alperesnek jogában állt akár indokolás nélkül is felmondani a szerződéseket, és az ilyen felmondás is kiváltotta a hozzá fűzött joghatást, ezért jogának gyakorlása a szerződések megszűnését eredményezte.
[33] A megbízási szerződés szabályai alapján csupán a felmondási jog felróható gyakorlásának van további jogi hatása: az, hogy kártérítési felelősséget keletkeztet. A Kúria a jelen ügyre is irányadóan a PJE-ben kifejtette, hogy a régi Ptk. 483. §-a együttesen szabályozza a megbízási szerződés felmondásának valamennyi esetét, meghatározva elsődlegesen a megbízót, majd a megbízottat megillető felmondási jog gyakorlásának feltételeit. Ezt követően a régi Ptk. 483. § (3) bekezdése főszabályként úgy rendelkezik, hogy ha a megbízás felmondása alapos ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni. Ez a rendelkezés – a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben – arra utal, hogy a felmondási jog gyakorlása kártérítő felelősséget von maga után, ha alapos ok nélkül történt. E főszabályhoz képest tartalmaz a kártérítő felelősség alóli mentesülésre vonatkozóan kivételeket a jogszabály azzal, hogy nem áll fenn kártérítő felelősség, ha a megbízás ingyenes volt és a felmondási idő elegendő volt ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhasson. Az alapos ok nélkül gyakorolt felmondás miatt fennálló kártérítési felelősséget az indokolja, hogy a felmondási jog alapos ok nélküli gyakorlása nem felel meg annak az általános jogelvnek, amely szerint a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [régi Ptk. 4. § (4) bekezdés]. Amennyiben az ilyen magatartás a megbízottnak kárt okoz, a megbízó köteles azt megtéríteni. A megbízó által alapos ok nélkül gyakorolt azonnali hatályú felmondás következményeként a jogszabály által rendelt kártérítő felelősség nem áll ellentétben azzal, hogy a megbízási szerződést a megbízó bármikor felmondhatja. A törvény ugyanis a megbízó korlátlan rendelkezési jogának önkényes gyakorlását kívánja kikü-szöbölni azzal, hogy az alapos ok nélküli felmondás kártérítő felelősséget von maga után. A másodfokú bíróság álláspontja annyiban helytálló, hogy a jogalkotó a felmondás kapcsán fennálló kártérítési felelősséget nem a felmondási időhöz viszonyítva szabályozta. A régi Ptk. 483. § (3) bekezdése szerinti kártérítési tényállást azonban nem lehet kártalanítási kötelezettségként értékelni.
[34] A régi Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint a kártérítési felelősség konjunktív tényállási elemei a jogellenesség, a kár, az okozati összefüggés a károkozó magatartás és a kár között, valamint a felróhatóság. A kár megtérítése iránti igény szempontjából a jogellenesség a kár okozásából következik, ugyanis – ha a törvény kivételt nem tesz – minden károkozás jogellenes. A perbeli tényállás nem sorolható a törvényi kivételek alá. A károkozás akkor felróható, ha a károkozó nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
[35] A perbeli esetben a másodfokú bíróság a kártérítési felelősségnek csak az egyik tényállási elemét, a felróhatóságot vizsgálta. Abban a kérdésben foglalt ennek eredményeként állást, hogy alapos okkal gyakorolta-e az alperes az őt megillető felmondási jogot, azaz úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. E körben a Pp. eljárásjogi szabályai alapján a tényállítási és a bizonyítási kötelezettség egyaránt az alperest terhelte, és a bizonyítatlanság következményei is az ő terhére estek [régi Pp. 3. § (3) bekezdés, 164. § (1) bekezdés].
[36] Az alperes alapos okként a forráshiány miatti takarékoskodás szükségességére hivatkozott, amit a 2012. évi költségvetési koncepcióval és a képviselő-testület 2011. decemberi határozataival indokolt. A felperes pedig arra mutatott rá, hogy a költségvetési koncepcióban elfogadott célok érvényesülését biztosító 2012. évi alperesi költségvetés mindhárom perbeli szerződést tartalmazta, amelyből következően a szerződések teljesítésének anyagi forrásai adottak voltak. A másodfokú bíróság a takarékoskodást tekintette a felmondás okának, és azt azért minősítette alapos oknak, mert a takarékoskodás az önkormányzat képviselő-testülete által kötelezően előírt feladat volt. A döntésére az alperes azonban nem adott elfogadható, észszerű magyarázatot, hiszen a költségvetési koncepciót és a képviselő-testületi határozatokat követően megalkotott költségvetési rendelet szükségesnek és teljesíthetőnek tartotta a felperessel kötött mindhárom szerződést. Az önkormányzat működési hiány nélküli költségvetést készített. Az előterjesztés szerint a 2012. évi költségvetési javaslat előirányzatai biztosították a költségvetési koncepcióban elfogadott kiemelt célok érvényesülését. A rendelet lehetővé tette a pénzügyi stabilitást, a feladatok biztonságos ellátását. Megalapozott, teljesíthető bevételi és kiadási előirányzatokat tartalmazott. Megteremtette az önkormányzat szükséges anyagi forrásait. Az alperes ennek ellenére röviddel a költségvetésről szóló rendelete 2012. február 29-én történt kihirdetését követően felmondta a felperessel kötött szerződéseket. Önmagában az, hogy a későbbiekben a felmondott szerződés tárgyát képező önkéntesen vállalt feladatot nem látta el, a kötelezően ellátandó feladatokat pedig kisebb költséggel végeztette el, nem magyarázza a döntését. A megkötött szerződések teljesítése az önkormányzatoktól is elvárható magatartás. Az alperes által előadottak alapján nem lehetett arra következtetni, hogy nem volt erre képes, amikor felmondott, vagy számára már ekkor az ügy elintézésének kedvezőbb, előre nem látható módja kínálkozott. A másodfokú bíróság az utóbbira anélkül hivatkozott, hogy az alperes ezzel indokolta volna a felmondás elhatározását.
[37] A Kúria mindezek alapján a perbeli esetben a másodfokú bírósággal ellentétben nem látta megállapíthatónak, hogy az alperesnek alapos oka lett volna a perbeli szerződések felmondására. Ebből pedig az következik, hogy a felróhatóság hiánya miatt a kártérítési felelőssége nem zárható ki.
[38] A Kúria ezért a jogerős ítéletet – az elsőfokú ítéletre is kiterjedően – a régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[39] A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az alperes kártérítési felelősségének további feltételei (kár, ok-okozati összefüggés) fennállnak-e. Az elsőfokú eljárás során a felperes e vonatkozásban bizonyítási indítványt terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítás lefolytatását követően lesz abban a helyzetben, hogy érdemben döntsön a perben érvényesített kártérítési követelés megalapozottságáról.
(Kúria Pfv. V. 21.296/2018/10.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás