BK ÍH 2021/77.
BK ÍH 2021/77.
2021.09.01.
A Btk. 35. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a büntetés kiszabásánál irányadó körülmények mérlegelést követően a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb vagy eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat határozható meg. Ez a döntés egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban nem változtatható meg [Be. 671. § 1. pont].
A járásbíróság a vádlott bűnösségét 2 rb. ittas járművezetés vétségében állapította meg, ezért mint többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül – alkalmazva a Btk. 35. § (2) bekezdését – 2 év börtönbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 5 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A korábbi ügyben alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette, és kimondta, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A másodfokon eljáró törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A főügyészség indítványozta a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának fegyházra történő megváltoztatását.
A törvényszék egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretében – a jogerős döntéstől számított egy hónapon belül – hozta meg végzését a szabadságvesztés fegyház fokozatban történő végrehajtásáról.
Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás során a törvényszéknek azt kellett vizsgálnia, hogy a jogerős ítéletben a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata a törvénynek megfelelően került-e meghatározásra.
Ennek során a törvényszék arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Btk. 37. § (3) bekezdés b) pont ba) alpontja értelmében a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát az ügyben eljárt bíróságoknak fegyház fokozatban kellett volna megállapítaniuk, hiszen a bűnösségi körülmények között a súlyosító körülmények túlsúlya miatt az eggyel enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazására nem volt lehetőség.
A törvényszék végzése ellen az elítélt védője jelentett be fellebbezést az elsőfokú végzés megváltoztatása, a jogerős ítéletekben kiszabott szabadságvesztés börtön fokozatban történő végrehajtásának elrendelése érdekében.
A fellebbviteli főügyészség a védelmi fellebbezést eltérő okból, de alaposnak tartotta.
A fellebbviteli főügyészség megítélése szerint tévesen helyezkedett az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a Be. 671. § 1. pontja alapján az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás feltételei adottak, mert nincs helye egyszerűsített felülvizsgálati eljárásnak, ha az ügydöntő határozatban a bíróság a Btk. 35. § (2) bekezdése alapján tért el a szabadságvesztés Btk. 35. § (1) bekezdése szerinti végrehajtási fokozatának meghatározásától. Álláspontja szerint az enyhébb végrehajtási fokozat meghatározása jelen ügyben bírói mérlegelés alapján történt, a törvény pedig az eltérés körében értékelt körülmények „felülmérlegelését” nem engedi meg. Így indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék végzését helyezze hatályon kívül, és az eljárást szüntesse meg.
Az ítélőtábla fellebbezést részben alaposnak, a fellebbviteli főügyészség átiratában írtakat helytállónak találta.
A törvényszék jogi álláspontja téves és hiányos.
A Btk. 35. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb vagy eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat határozható meg. Ez a rendelkezés a Btk. 44. § (1)–(2) bekezdése és a 90. § (2) bekezdése alapján kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés esetén nem alkalmazható. Jelen esetben nem életfogytig tartó szabadságvesztésről van szó, tehát nem volt törvényi akadálya a Btk. 35. § (2) bekezdésében írtak alkalmazásának.
Az ügyben első fokon eljárt járásbíróság – bár indokát nem adta – a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk. 35. § (2) bekezdésére történő hivatkozással eggyel enyhébb, börtön fokozatban határozta meg. A másodfokon eljáró törvényszék ezt az ítéleti rendelkezést nem változtatta meg, csupán azt kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem adta indokát, miért alkalmazta ezt a jogszabályhelyet.
A Be. 671. § 1. pontjában írtak szerint egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának akkor van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapításáról.
Jelen ügyben az eljárt bíróságok – helyesen – többszörös visszaesőnek minősítették az elítéltet, így a terhelttel szemben a szabadságvesztés végrehajtási fokozata a Btk. 37. § (3) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján valóban fegyház lenne, azonban az alapügyben eljárt bíróságok a Btk. 35. § (2) bekezdésének alkalmazásával a törvénynek megfelelően rendelkeztek a szabadságvesztés eggyel enyhébb végrehajtási fokozatának megállapításáról. Kétségtelen, hogy e körben az ítéleti indokolás elmaradt, azonban megállapítható, hogy ez olyan mérlegelésen alapuló rendelkezés volt, amely egyszerűsített felülvizsgálat során nem változtatható meg, hiszen az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban csak a bírói mulasztások és törvénysértések orvosolására kerülhet sor, a mérlegeléssel meghozott döntés felülmérlegelésére törvényes lehetőség nincs.
Tekintve, hogy az ítélőtábla álláspontja szerint jogszabálysértés nem történt az alapügyben, így az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás megindításának törvényi feltételei nem álltak fenn. Ezért a védelmi fellebbezést részben alaposnak ítélte, és megállapította, hogy jelen ügyben az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának nincs helye, az a törvényben kizárt, ezért a Be. 674. § (6) bekezdése alapján a törvényszék határozatát hatályon kívül helyezte, és a 674. § (2) bekezdésére figyelemmel az eljárást megszüntette.
(Szegedi Ítélőtábla Bpkf.III.263/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás