PÜ BH 2021/78
PÜ BH 2021/78
2021.03.01.
A biztosítási fedezet terjedelmének korlátozása nem áll ellentétben az egyoldalú kógencia elvével, mert nincs olyan jogszabály, amely meghatározná, hogy a biztosító milyen eseményekkel kapcsolatban köteles kockázatot vállalni. A kizárást tartalmazó szerződési feltétel a biztosítási esemény meghatározásában betöltött szerepe miatt alapvető eleme a biztosítási szerződésnek, ezért a szerződés elsődleges tárgyát megállapító kikötésnek minősül. A hitelfedezeti biztosítás főszolgáltatást megállapító kikötése világos és érthető, ha átláthatóan tünteti fel a kizárás és a biztosító szolgáltatási kötelezettsége közötti összefüggést, következtetni lehet továbbá a biztosítási fedezet korlátozásának a biztosítási szerződésen kívüli azon következményére is, hogy a biztosítás nem mentesít a kölcsönszerződésből adódó fizetési kötelezettségek alól [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 200. § (1)–(2) bek. 209. § (1)–(2), (4)–(5) bek., 209/A. § (2) bek., 536. § (1)–(2) bek., 540. § (3) bek., 567. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes édesanyja, H. T. a 2008. június 25-én létrejött kölcsönszerződés alapján 9 000 000 forint összegű kölcsönt vett fel a II. rendű alperes jogelődjétől, az U. Zrt.-től (a továbbiakban: U.). A kölcsönszerződéshez két biztosítási szerződés kapcsolódott.
[2] Az egyik a felperes édesanyja és az I. rendű alperes által kötött A. T. rendszeres díjas befektetési egységekhez kötött életbiztosítás, amelyhez a „.../2008” általános szerződési feltétel (ÁSZF1) tartozott. A biztosítási szerződést a felperes édesanyja a kölcsönszerződésben vállalt fizetési kötelezettsége teljesítése érdekében kötötte meg abból a célból, hogy a kölcsönszerződés alapján őt terhelő tőketartozás összegét a biztosítási szerződésre befizetett díj és a díjból keletkező hozam útján gyűjtse össze, és az így keletkező összeget a biztosító teljesítésével felhasználja a hitelintézet részére történő tőketörlesztésre. A szerződés kiemelt feltételeiről szóló tájékoztató 9. pontja tartalmazta: ajánlott, célszerű külön biztosítási szerződés keretében gondoskodni haláleseti biztosítási védelemről, hogy a díjfizető halála miatt a hátramaradott családtagok mentesüljenek a kölcsöntartozásból adódó fizetési kötelezettségek alól.
[3] Az U. a kölcsön futamideje alatt előre nem látható, az ügyfél életével, egészségi állapotával és keresőképességével összefüggő események kapcsán esetlegesen kialakuló fizetési nehézségre való felkészülés érdekében portfólióbiztosítást tett lehetővé az ügyfelek számára. A portfólióbiztosítás díját az ügyfél kockázatvállalási fedezeti díjként fizette meg. A kockázatvállalási fedezeti díj a havi törlesztőrészlet részét képezte, a kölcsönszerződés alapján fennálló tőkekintlévőség függvényében került meghatározásra, összege az ügyleti év elején fennálló tőketartozáshoz igazodott, mértékét a kölcsönnyújtó egyoldalúan állapította meg. Az U. jogosult volt egyoldalúan meghatározni a portfólióbiztosítási szolgáltatásokat nyújtó biztosítótársaságot.
[4] Az A. T. befektetési egységekhez kötött életbiztosítással kombinált hiteltermékekhez az U. az I. rendű alperessel kötött csoportos hitelfedezeti élet-, baleset-, egészség- és munkanélküliségi biztosítást. A biztosítási szerződés részét képezték a „Hitelfedezeti élet-, baleset-, egészség-, és munkanélküliségi biztosítási feltételek az U. Zrt. A. T. befektetési egységekhez kötött életbiztosítással kombinált hiteltermékhez” általános szerződési feltételek (ÁSZF2).
[5] Az ÁSZF2 2.1.(3) pont értelmében a biztosítási szerződésnek az az adós lehetett a biztosítottja, aki a biztosítotti nyilatkozat aláírásával és átadásával hozzájárul ahhoz, hogy a szerződő és a biztosító között létrejött biztosítási szerződés hatálya rá is kiterjedjen, és akinek egészségi nyilatkozata vagy orvosi vizsgálata alapján a biztosító a biztosítási kockázatát vállalta. A 2.1.(4) pont szerint a biztosítási szerződés kedvezményezettje a biztosítottnak a biztosítotti nyilatkozaton adott beleegyezése alapján az U., aki a biztosítási szolgáltatásra jogosult. A kedvezményezett köteles a szolgáltatási összeg törlesztőrészleten és hitelfedezeti biztosítási díján felüli részét befektetési egységekhez kötött életbiztosítási díjként továbbítani a hitelfedezeti életbiztosítási fedezetet nyújtó biztosító részére. A biztosítási szerződés fedezeti jellegére tekintettel a biztosított nem jelölhetett meg a hitelezőtől eltérő kedvezményezettet.
[6] Az ÁSZF2 2.2.(3) pontja értelmében a biztosítottnak a biztosítotti nyilatkozathoz egészségi nyilatkozatot 10 000 001 forint feletti kölcsönösszeg/tőketartozás esetén kellett tennie. 25 000 000 forint feletti kölcsönösszeg/tőketartozás esetén a biztosítási szerződés biztosítandó személyre történő hatályossá válásához orvosi vizsgálat elvégzése is szükséges volt.
[7] Az ÁSZF2 4.(1) pont tartalmazta, hogy az egy főre eső biztosítási díj számítása az egyes biztosítottra vonatkozó tőkekintlévőség (tőketartozás) figyelembevételével a biztosító díjszabása alapján történik. A 4.(4) pont szerint a biztosítás díját a szerződő fizeti meg a biztosítónak, és a biztosítottra eső arányos részét áthárítja a biztosítottra. A biztosítottra áthárított díjrészt a szerződő a hiteltörlesztő részlettel együtt szedi be a biztosítottól, amelynek mértékét a szerződő mindenkori hatályos Hirdetménye tartalmazza.
[8] Az ÁSZF2 biztosítási eseményeket meghatározó 5.1. pontjának a) pontja alapján biztosítási esemény volt a biztosítottnak a kockázatviselés tartama alatti halála.
[9] A biztosító szolgáltatásáról rendelkező 5.2.2. pont értelmében a biztosító a I. szolgáltatási csomag választásakor halál esetén a biztosítási esemény időpontjában a biztosított jelzálogkölcsönével kapcsolatban fennálló teljes kintlévőséggel megegyező mértékű biztosítási szolgáltatás fizetését vállalta a kedvezményezett részére.
[10] Az ÁSZF2 6.2. (4) a) pontja a következő kikötést rögzítette: ha a biztosítási szerződés egészségi nyilatkozat vagy orvosi vizsgálat nélkül jött létre, akkor a biztosító kockázatviselése nem terjed ki azokra az eseményekre, amelyek oka részben vagy egészben a biztosított olyan betegsége, amely a biztosító rá vonatkozó kockázatviselésének kezdete előtti három évben bizonyíthatóan fennállott vagy amelyet a kockázatviselést megelőző három éven belül kórisméztek vagy amely ez idő alatt gyógykezelést igényelt.
[11] A terméktájékoztató 7. pontja tartalmazta, hogy a biztosító a biztosítási szerződés részét képező biztosítás általános szerződési feltételei alapján mentesülhet a szolgáltatási kötelezettség alól, illetve bizonyos eseményeket kizár a kockázatviseléséből (pl. öngyilkosság, bűncselekményben való aktív részvétel, a biztosítottra vonatkozó kockázatviselés kezdetét megelőzően már fennállt betegséggel kapcsolatos haláleset és egészségkárosodás). A biztosító mentesülésének esetei, a kockázatviseléséből kizárt események és a biztosító szolgáltatása korlátozásainak eseteire vonatkozó részletes tájékoztatás megtalálható a biztosítási feltétek 6.1. és 6.2. pontjában.
[12] A felperes édesanyja 2008. augusztus 2-án a biztosításhoz csatlakozó nyilatkozatot tett: az I. szolgáltatási csomagot kiválasztva hozzájárult a biztosítási szerződés személyi hatályának rá mint biztosítottra való kiterjesztéséhez. Lemondott arról a jogáról, hogy a biztosítási szerződésbe szerződőként belépjen. Tudomásul vette, hogy a biztosítási szerződés megszűnésének időpontjában a biztosítotti jogosultsága is megszűnik. A nyilatkozat 6. pontjában elismerte, hogy a nyilatkozat aláírása előtt megkapta a biztosítási tevékenységről szóló törvényben foglaltaknak megfelelő tájékoztatást; megismerte a biztosító főbb adatait tartalmazó ügyféltájékoztatót; átvette, megismerte és elfogadta a biztosításra vonatkozó biztosítási feltételeket, valamint a biztosítási szerződés lényeges jellemzőiről szóló terméktájékoztatót.
[13] A biztosítási szerződések alapján a kockázatviselés kezdete 2008. július 4. napja volt. A felperes édesanyjánál 2008 áprilisában emlődaganatot diagnosztizáltak, amely kapcsán beavatkozás történt, ennek ellenére 2013. augusztus 3-án a rosszindulatú daganat következtében elhunyt. A felperes az ő törvényes örököse. A házastársa özvegyi haszonélvezeti jogra jogosult.
[14] Az U. lemondott a csoportos hitelfedezeti életbiztosításra vonatkozó kedvezményezetti jogáról.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[15] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy elsődlegesen a régi Ptk. 567. § (1) bekezdése és 200. § (2) bekezdése alapján semmis, másodlagosan a régi Ptk. 209. § (1)–(2) bekezdése, valamint 209/A. § (2) bekezdése alapján tisztességtelen, ezért érvénytelen az I. rendű alperes által alkalmazott „OVB65 és OVB69 életbiztosítással kombinált jelzálogkölcsön-szerződés mellé köthető hitelfedezeti életbiztosítás feltétel” elnevezésű általános szerződési feltételek (ÁSZF3) 6.2. (4) a) pontja, valamint az ÁSZF2 6.2. (4) a) pontja. Kérte továbbá erre tekintettel és a régi Ptk. 536. § (1)–(2) bekezdésére, valamint 540. § (3) bekezdésére hivatkozással az I. rendű alperes kötelezését 15 322 563 forint és járulékai megfizetésére biztosítási szolgáltatás címén. A II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelme mindezek tűrésére irányult.
[16] Álláspontja szerint a támadott szerződéses kikötés az egyoldalú kógencia elvébe ütközik. Tiltott eltérésnek minősül, ha a biztosító kizárásként szabályoz olyan körülményt, amely a törvény értelmében mentesülési ok lenne, amelyre egyébként csak a szerződés megkötésétől a biztosítási esemény bekövetkezéséig eltelt első öt évben hivatkozhatna. Tisztességtelen az az eljárás, hogy az I. rendű alperes a 10 000 000 forint összeget meg nem haladó kölcsönszerződések mellé kötött hitelfedezeti életbiztosítás esetén nem méri fel a biztosítandó személy egészségi állapotát még olyan formában sem, hogy a biztosított által a nyilatkozat kitöltése időpontjában ismert betegségekről egészségügyi nyilatkozat kitöltését kéri. Az I. rendű alperes ezzel a magatartásával a kockázatot indokolatlanul teljes egészében a vele szerződő félre telepíti.
[17] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A felperes kereshetőségi jogának hiányára hivatkozott, mivel a biztosított örököseként nincs védendő jogi érdeke, a jogelődje pedig nem volt szerződő fél a biztosítási szerződésben. Rámutatott továbbá arra, hogy a régi Ptk. nem tartalmaz olyan szabályt, amely meghatározza, milyen eseményekkel kapcsolatban köteles a biztosító kockázatot vállalni. A felperesi jogelőd biztosítotti nyilatkozatával tudomásul vette, hogy a biztosító kockázatviselése nem terjed ki bizonyos eseményekre, különös tekintettel az előzményi betegségekre. A régi Ptk. tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződéses kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek. A felperes által sérelmezett szerződési feltétel tisztességtelensége ezért nem vizsgálható. A perbeli esetben nincs helytállási kötelezettsége, mert a kockázatviselésből kizárt esemény történt.
[18] A II. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. Előadta, hogy a támadott feltételt az I. rendű alperessel egyedileg nem tárgyalta meg, nem volt érdemi ráhatása a rendelkezés tartalmának meghatározására.
Az első- és másodfokú ítélet
[19] Az elsőfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése folytán megismételt eljárásban meghozott ítéletével megállapította, hogy az ÁSZF3 és az ÁSZF2 6.2. (4) a) pontja semmis. Erre tekintettel kötelezte az I. rendű alperest 15 322 563 forint és járulékai megfizetésére. A II. rendű alperest mindezek tűrésére kötelezte.
[20] Az indokolásában kifejtette, hogy a felperes jogelődje biztosítottként a csoportos biztosítási szerződés alanya volt. A kedvezményezett II. rendű alperesi jogelőd a felperes javára lemondott a kedvezményezetti jogáról. A felperes mindezekre tekintettel rendelkezett perbeli legitimációval.
[21] Mind a csoportos, mind az „egyedi” biztosítási szerződések támadott feltételei kizárási okként szabályozzák a közlési kötelezettség megsértését, amelyre tekintettel az I. rendű alperes időbeli korlátozás nélkül tagadhatta meg a biztosítási szolgáltatás teljesítését. E rendelkezés a biztosított hátrányára eltérést eredményez, ezért a régi Ptk. 567. § (1) bekezdése és 200. § (2) bekezdése alapján semmis. Az I. rendű alperesnek a régi Ptk. 563. § (2) bekezdése szerint kellett volna eljárnia. Öt év eltelte után nem hivatkozhat arra, hogy a biztosított a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülményt elmulasztott vele közölni.
[22] Tisztességtelen, hogy az I. rendű alperes előzetesen nem tájékoztatja a csatlakozó biztosítottat arról, hogy a biztosítási szerződés rendelkezése szerint az egészségi állapotával kapcsolatosan utóbb kizárja a biztosítási szolgáltatást. Az I. rendű alperes akkor járt volna el helyesen, ha külön felhívja a figyelmet arra az általános szerződési feltételre, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, élettapasztalattól, a szerződésekre vonatkozó diszpozitív szabályoktól lényegesen eltér. A perbeli kikötés ilyen feltétel, így külön figyelemfelhívó tájékoztatás nélkül, a fogyasztó elfogadásának hiányában nem vált a szerződés tartalmává. Tisztességtelen az is, hogy a fogyasztó a biztosító díját megfizette, halál esetére azonban a biztosító semmilyen kockázatot nem kívánt vállalni, és ennek lehetőségére előzetesen nem hívta fel a figyelmet. Az I. rendű alperes a perben előadott számítással nem bizonyította, hogy a biztosítási díj kiszámításánál figyelembe vette a kockázat kizárását.
[23] Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[24] Az indokolásában pontosította és kiegészítette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság tévesen határozta meg a csoportos hitelfedezeti biztosításhoz kapcsolódó általános szerződési feltételeket. Ezeket ugyanis nem az ÁSZF3, hanem az ÁSZF2 tartalmazza. Mellőzte ezért az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból az ÁSZF3 rendelkezéseit, valamint azt, hogy ehhez a csoportos szerződéshez csatlakozott nyilatkozatával a felperes édesanyja. Mellőzte a tényállásból azt a megállapítást is, hogy az I. rendű alperes a szolgáltatási igényt mindkét biztosítási szerződés alapján elutasította. Ténylegesen helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az I. rendű alperes megfizette a szerződő számláján lévő befektetési egységek aktuális értékét, de tévesen hivatkozott az ÁSZF2-re, a teljesítés ugyanis az egyéni szerződés alapján történt, amelyhez az ÁSZF1 tartozik.
[25] A marasztalási kereset a csoportos szerződésen alapult, és a felperes az elsőfokú eljárás során előadott, a másodfokú tárgyaláson megerősített nyilatkozata értelmében nem kért marasztalást az egyéni szerződés alapján. Mind a csoportos, mind az egyéni biztosítás az A. T. befektetési egységekhez kötött életbiztosításra vonatkozik, így a keresetben megjelölt OVB65 és OVB69 befektetési egységekhez kötött életbiztosítással kombinált biztosítás nem volt a szerződéses konstrukció része annak ellenére, hogy az I. rendű alperes – tévesen, utóbb azonban nyilatkozatát korrigálva – az első érdemi ellenkérelmében ezt nem vitatta. A megállapítási keresetben megjelölt feltételek az iratokból is kitűnően az ÁSZF2 és az ÁSZF3 feltételei. Az ÁSZF3 azonban nem képezte sem az egyéni, sem a csoportos szerződés részét, a felperes pedig mint a szerződések kedvezményezettje nem rendelkezik olyan jogvédelmi érdekkel, amely a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 123. §-a alapján lehetővé tenné a kért megállapítást, így a ÁSZF3 megjelölt pontja tekintetében a keresete alaptalan. A csoportos szerződéshez kapcsolódó ÁSZF2 vonatkozásában a felperes nem szerződő fél, nem saját jogon, hanem kedvezményezettként kérte a kötelezést, amelyre te-kintettel megállapítás iránti keresetet a régi Ptk. 239/A. §-a alapján nem érvényesíthetett. Az I. rendű alperes marasztalását kérheti, ezért a régi Pp. 123. §-ában meghatározott feltételek sem álltak fenn. A megállapítási kereset ezért az ÁSZF2 sérelmezett kikötése tekintetében sem alapos. A másodfokú bíróság ebből következően a marasztalásra irányuló kereset körében vizsgálta, hogy az ÁSZF2 hivatkozott kikötése érvénytelen-e, mert ez eredményezheti azt, hogy az I. rendű alperesnek fennáll a fizetési kötelezettsége. Egyetértett azzal, hogy a felperes mindkét biztosítási szerződés tekintetében nem vitásan – a II. rendű alperes lemondó nyilatkozata és a régi Ptk. 560. § (1) bekezdés c) pontja szerint – kedvezményezettnek minősül.
[26] Nem tartotta helytállónak a kikötés jogszabályba ütköző jellegével kapcsolatos elsőfokú ítéleti megállapításokat. A régi Ptk. 536. § (1) bekezdésének, 200. § (1) bekezdésének, 567. § (1) bekezdésének felhívásával rámutatott: a törvény szerint nincs akadálya annak, hogy a biztosítási szerződésben a felek maguk határozzák meg, mi minősül biztosítási eseménynek, illetve milyen események nem tartoznak a biztosítási kockázat körébe. A perbeli esetben az I. rendű alperes mint biztosító kizárta a kockázatviselés köréből azt az esetet, amelynél a biztosított olyan betegsége vezetett a halálához, amely a kockázatviselés kezdete előtti három évben bizonyíthatóan fennállt. Az ÁSZF2 e rendelkezése a kockázatviselés körét szabályozza, ezért annak kapcsán fel sem merülhet a közlési kötelezettség megsértése [régi Ptk. 540. § (1), (3) bekezdés], illetve a biztosító mentesülésének öt éven túli hiánya [régi Ptk. 563. § (1)–(2) bekezdés]. Ebből következően nem állapítható meg az sem, hogy az ÁSZF2 a régi Ptk. rendelkezéséhez képest a biztosítottra nézve hátrányosabb rendelkezést tartalmaz. Nincs olyan jogszabály vagy törvényi rendelkezés, amely a biztosító számára kötelező jelleggel előírná a biztosított egészségi állapotának felmérését vagy a biztosított nyilatkozatának, orvosi igazolásának beszerzését. Az adott esetben a biztosító a fennálló betegség miatti biztosítási eseményre kizárta a felelősségét, a biztosított pedig ezzel a kockázattal vállalta a biztosításhoz való csatlakozást, azaz a meglévő betegségéből eredő kockázat az ő terhén marad. Erről a felperesi jogelőd által a csatlakozási nyilatkozat 6. pontja szerint átvett terméktájékoztató 7. pontja megfelelő tájékoztatást tartalmaz. A mindössze két oldalból álló terméktájékoztató figyelmes elolvasása esetén a kizárásról a biztosított tudomást szerezhetett. A régi Ptk. 4. § (1), (4) bekezdésében foglaltakra tekintettel a felperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy a közlési kötelezettség megszegésével kedvezőbb helyzetbe kerülne, mint a kockázat kizárása folytán.
[27] A biztosított fogyasztóként csatlakozott az alperesek által megkötött biztosítási szerződéshez, ezért az ő vonatkozásában a szerződés fogyasztói szerződésnek minősül, amelynek tisztességtelen kikötése semmisségére a felperes hivatkozhatott. A biztosított a biztosítási szerződés alanyává válik az ÁSZF2 2.1. (3) pontja értelmében a szerződési nyilatkozat megtételével, és a biztosítási esemény, valamint több szerződési feltétel csak az ő vonatkozásában értelmezhető. Az olyan szerződési feltétel, amely a biztosítottra kötelezettséget, illetve jogokat határoz meg, a biztosított és a biztosító között olyan fogyasztói jogviszonyt hoz létre, amely alapján a biztosított, illetve halála esetén a régi Ptk. 560. § (1) bekezdés c) pontja értelmében örököse (mint törvény szerinti kedvezményezett) e feltétel tisztességtelenségére hivatkozhat a régi Ptk. 209. § (1) bekezdése és 209/A. § (2) bekezdése alapján. A régi Ptk. 209. § (5) bekezdése szerint azonban a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződéses kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek. A felperes által támadott szerződéses kikötés a biztosítási szerződés elsődleges tárgyának fogalma alá tartozik, ezért a tisztességtelensége csak abból a szempontból volt vizsgálható, hogy világos és érthető-e a megfogalmazás, a szerződés átláthatóan feltünteti-e azon mechanizmus konkrét működését, és a mechanizmus, valamint a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a számára ebből eredő gazdasági következményeket (2015. április 23-i Jean-Claude Van Hove és CNP Assurances SA ítélet, C-96/14, EU:C:2015:262). A perbeli esetben a támadott kikötés, a biztosítási esemény meghatározása és a kizáró okok együtt eredményezik és jelentik a szerződés elsődleges tárgyát. A felperes e körben alaptalanul hivatkozott a biztosító tájékoztatási kötelezettségének elmaradására, mivel a terméktájékoztató 7. pontja erre kitért, és felsorolja a már fennálló betegséggel kapcsolatos halálesetet és egészségkárosodást mint a kockázatviselésből kizárt biztosítási eseményt. Ez alapján a biztosított megfelelően értékelhette és átláthatta, hogy a biztosító milyen esetben nem nyújt biztosítási szolgáltatást. A világos és tartalmában is érthető megfogalmazásra tekintettel a felperes által támadott rendelkezés tisztességtelensége – mivel a főszolgáltatást határozza meg – nem vizsgálható.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[28] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését és arra tekintettel, hogy az ÁSZF2 6.2. (4) a) pontja elsődlegesen a régi Ptk. 567. § (1) bekezdése és 200. § (2) bekezdése alapján semmis, másodlagosan a régi Ptk. 209. § (1)–(2) bekezdése, valamint 209/A. § (2) bekezdése alapján tisztességtelen, az I. rendű alperes kötelezését kérte a régi Ptk. 536. § (1)–(2) bekezdése, valamint 540. § (3) bekezdése alapján biztosítási szolgáltatás jogcímén 15 322 563 forint és ennek 2013. október 20. napjától a régi Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamata megfizetésére. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 536. § (1) bekezdésében, 200. § (1) bekezdésében, 567. § (1) bekezdésében, 540. § (1), (2) bekezdésében, 563. § (1), (2) bekezdésében, 209. § (1)–(5) bekezdésében, 209/A. § (1)–(2) bekezdésében, valamint a régi Pp. 206. § (1) bekezdésében, 220. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakat.
[34] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
[37] A II. rendű alperes nem terjesztett elő felülvizsgálati ellenkérelmet.
A Kúria döntése és jogi indokai
[38] A régi Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértésre figyelemmel vizsgálhatja felül. A felperes felülvizsgálati kérelme a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját támadta, miszerint az ÁSZF2 6.2. (4) a) pontjában foglaltak kikötése nem áll ellentétben az egyoldalú kógencia elvével, és a szerződéses kikötés tisztességtelen szerződési feltételnek sem minősíthető.
[39] A Kúria a régi Ptk. 567. § (1) bekezdésével kapcsolatban arra mutat rá, hogy az egyoldalú kógencia a biztosított, illetőleg a kedvezményezett törvény által védeni kívánt érdekeit sértő hátrányos szerződési kikötéseket hivatott megakadályozni. A régi Ptk. biztosításra vonatkozó rendelkezései között ugyanakkor nincs olyan szabály, amely meghatározná, hogy a biztosító milyen eseményekkel kapcsolatban köteles kockázatot vállalni. A régi Ptk. 200. § (1) bekezdésében, valamint az 536. §-ában foglaltakból következően a felek határozzák meg a szerződésben azt az eseményt, amelynek bekövetkezése esetén a biztosító a szerződésben meghatározott biztosítási összeg megfizetését a biztosítási díj ellenében vállalja. A perbeli esetben az ÁSZF2 6.2. (4) a) pontja alkalmazásával az I. rendű alperes a biztosítási fedezet terjedelmét korlátozta. Eldönthette, hogy nem nyújt fedezetet az olyan halálesetre, amelynek e biztosítási feltételben körülírt betegség az oka. A régi Ptk. 540. és 563. §-a is az elvállalt kockázat szempontjából lényeges körülményekre vonatkozó törvényi rendelkezés. A kockázat el nem vállalása a biztosítás törvényi szabályozásával védeni kívánt érdeke hiányában nem lehet sérelmes a biztosított számára. A Kúria egyetért ezért a másodfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a per tárgyát képező szerződéses kikötés jogszabályba ütközés okán nem érvénytelen.
[40] A másodfokú bíróság a régi Ptk. 209. § (5) bekezdésére hivatkozással nem tartotta alkalmazhatónak a törvény tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezéseit a keresettel érintett szerződési feltételre. Az volt az álláspontja, hogy a felperes főszolgáltatást megállapító, világos és érthető szerződéses kikötést támadott. A Kúria elsőként arra utal, hogy a perbeli feltétel világossága és érthetősége annak ellenére vizsgálandó volt, hogy a biztosítási szerződésre a régi Ptk.-nak a jogerős ítéletben felhívott rendelkezését beiktató 2009. évi XXXI. törvénnyel történt módosítása előtti rendelkezését [209. § (4) bekezdés] kellett alkalmazni. A 2/2014. PJE határozat jelen ügyre is irányadó indokolása szerint a 2009. május 22-től hatályos módosítással az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Társulási Megállapodás, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozás folytán már Magyarországon is irányadó fogyasztóvédelmi irányelv rendelkezései kerültek a régi Ptk.-ba átültetésre. A módosított szabályozás épp az irányelv rendelkezéseire tekintettel a régi Ptk. 209. § (4) bekezdéseként iktatta be azt a rendelkezést, amely szerint: „az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető”. Az Európai Unió Bírósága által a C-26/13. számú ítéletben kifejtettekből is következően a nemzeti bíróság a nemzeti jogrend valamennyi szabályát köteles figyelembe venni és amennyire csak lehetséges, az adott területen alkalmazandó irányelv szövegének és céljának megfelelően értelmezni oly módon, hogy a fogyasztóvédelmi irányelv által követett céllal összhangban álló eredményre jusson kivéve, ha az contra legem jogértelmezéshez vezetne. Tekintve, hogy a magyar jog egyetlen 2009. május 22-e előtti szabályából sem vezethető le, hogy a nem megfelelően átültetett irányelv érthetőségre, világosságra vonatkozó szabályai nem alkalmazhatóak, ezért a fogyasztóvédelmi irányelv alapján kell a vonatkozó szabályokat értelmezni.
[41] Az Európai Unió Bírósága több ítéletében, köztük a másodfokú bíróság által hivatkozott ítéletben (C-96/14.) is meghatározta, milyen szempontok szerint kell értelmezni a fogyasztóvédelmi irányelv régi Ptk.-ba átültetett 4. cikk (2) bekezdését. Az értelmezése szerint a feltétel világosan és érthetően akkor megfogalmazott, ha az nemcsak nyelvtani szempontból érthető, hanem a szerződés átláthatóan feltünteti azon mechanizmus konkrét működését is, amelyre az érintett feltétel utal, valamint az e mechanizmus és a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a számára ebből eredő gazdasági következményeket. A másodfokú bíróság helyesen ítélte meg, hogy a perbeli szerződési feltétel esetében teljesülnek e követelmények. A szerződések komplex rendszeréből a terméktájékoztató 7. pontja kiemelte ezt a kikötést és pontosan, érthetően rávilágított arra, hogy a kockázatviselésből kizárt esemény a biztosítottnak a kockázatviselés kezdetét megelőzően már fennállt betegséggel kapcsolatos halálesete. Egy általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára az ÁSZF2 pontos, érthető szempontjai alapján értékelhető a biztosítási szerződés fedezeti jellege és az is, hogy a biztosító kockázatviselése mely eseményre nem terjed ki. Átlátható a 6.2. (4) a) pontban rögzített kikötés és a biztosító szolgáltatási kötelezettsége közötti összefüggés. Felismerhető, hogy ha a kikötésben meghatározott esemény következik be, a biztosító nem teljesít kifizetést a kedvezményezett hitelezőnek. Következtetni lehet a biztosítási fedezet korlátozásának a biztosítási szerződésen kívüli azon következményére is, hogy ebben az esetben a biztosítás nem mentesít a kölcsönszerződésből adódó fizetési kötelezettségek alól.
[42] A felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott arra vonatkozó érvelést, hogy a támadott szerződéses kikötés nem tartozik a biztosítási szerződés elsődleges tárgyának fogalma alá. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet indokolását hiányosnak tartotta, mert a másodfokú bíróság nem tért ki az I. rendű alperesnek a fogyasztóvédelmi irányelv (19) preambulumbekezdésével kapcsolatos hivatkozására. A felperes hivatkozásával ellentétben a másodfokú bíróság a szükséges mértékben megindokolta a döntését. Az ügy érdemi elbírálására a biztosított kockázatot és a biztosító felelősségét meghatározó feltételek tisztességtelen jellegének vizsgálhatósága nem hathatott ki, mert a régi Ptk. 209. § (4) bekezdése két esetet (ha a feltétel nem világos vagy ha nem érthető) határoz meg, melyek közül ha egy is fennáll, a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók. A felperes által sérelmezett szerződéses kikötést a másodfokú bíróság – a felülvizsgálati kérelemmel nem érintetten – a biztosítási szerződés elsődleges tárgyát (a főszolgáltatást) megállapító kikötésnek minősítette. Vagyis nem a szolgáltatás/ellenszolgáltatás arányosságát vizsgálva találta az adott kikötést olyannak, mint amelyre a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók. Emiatt a biztosító díjkalkulációjának – így annak, hogy a biztosítási díj a kölcsönszerződés szerint fennálló tőkekintlevőséghez arányosított összeg – nem volt jelentősége abból a szempontból, hogy a kikötés tisztességtelenségének vizsgálata kizárt-e vagy sem. A Kúria egyetért a jogerős ítélettel abban, hogy a perbeli szerződés együttes jogi és ténybeli összefüggéseire, természetére, általános rendszerére és kikötéseire tekintettel az ÁSZF2 6.2. (4) a) pontjában rögzített szerződési feltétel a biztosítási esemény meghatározásában betöltött szerepe miatt alapvető eleme a szerződéses konstrukciónak, s ekként főszolgáltatást állapít meg. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eljárásjogi szabálysértés mindezekre tekintettel nem adhatott alapot a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére.
[43] A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések a perbeli esetben nem voltak alkalmazhatók, így nem volt vizsgálható, hogy a sérelmezett szerződési feltétel a felperes által előadottak alapján tisztességtelennek minősül-e.
[44] A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 21.682/2019/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás