PK ÍH 2021/78.
PK ÍH 2021/78.
2021.09.01.
A sérelemdíj – mint személyiségi jogot sértő magatartás jogkövetkezménye – megállapításának előfeltétele valamely személyiségi jog megsértése, jogsértő magatartás hiányában a sérelemdíjban való marasztalás is kizárt [Ptk. 2:42., 2:43., 2:52. §].
A felperes 2018 nyara óta T. községben él. Volt házastársával, S. V. M.-mel a viszonya megromlott, N. T. utónevű közös kiskorú gyermekével azonban rendszeres kapcsolatot tart.
B. J. – a felperes szomszédjának – ingatlanába 2019. június 30-án ismeretlen személy behatolt, ott B. J.-t bántalmazta, majd eltulajdonította a pénztárcáját és a telefonját. Az ügyben a K.-i Rendőrkapitányság rablás bűntette és egyéb bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt ismeretlen személy ellen indított eljárást. A helyszíni szemlét és az adatgyűjtést a k.-i és a k.-i rendőrőrs alkalmazottai, K. J. és D. I. végezték. A nyomozás adatai alapján a gyanú a felperesre terelődött, aki a bűncselekmény elkövetését követő naptól, 2019. július 1-től otthonából távozott.
A K.-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának vezetője, D. I. a sértettől beszerzett adatok alapján felhívta a Sz.-i Gyámhatóságot annak érdekében, hogy a felperes további elérhetőségét megszerezze, ahol a felperes volt házastársának telefonszámát adták meg részére a további információk beszerzése érdekében. Ezt követően D. I. telefonon felhívta a felperes volt házastársát, akitől tájékozódott a felperes elérhetőségéről, a kapott mobil telefonszámon pedig elérte a felperest.
A felperes – D. I. felhívására – felkereste a M.-i Rendőrkapitányságot, ahonnan utóbb M.-re átszállították, majd a felperes előállításáról 2019. július 2. napján intézkedtek a M.-i Rendőrkapitányság alkalmazottai. A felperes tájékoztatást kapott arról, hogy az intézkedéssel szemben panasszal élhet, amely jogával nem élt. A felperest ezt követően M.-ről T.-re szállították, a lakásában házkutatást tartottak, majd tanúként kihallgatták, és a K.-i Rendőrkapitányságra szállították. A házkutatás során 16 015 Ft készpénzt bűnjelként lefoglaltak, 2019. július 18-án pedig poligráfos hazugságvizsgálatot, majd DNS-vizsgálatot végeztek. E vizsgálatok nem erősítették meg, hogy a bűncselekményt a felperes követte el. A felperes a tőle lefoglalt készpénzt postai úton „bűnjel” megjelöléssel visszakapta.
A felperes volt házastársa D. I. felhívását követően a következő tartalmú sms-üzenetet küldte a felperesnek: „Vagy megint letartóztattak. Kit nézel te hülyének? Nem is viszed el többet ... a sitten nincs láthatás ...”.
A K.-i Rendőrkapitányság a 2019. október 27-én kelt határozatában a nyomozást felfüggesztette, mivel az elkövető kiléte nem volt megállapítható.
A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a személyi szabadságát korlátozó intézkedésével megsértette a személyes szabadsághoz, magánélethez, becsülethez és jóhírnévhez fűződő személyiségi jogait, és az őt ért nem vagyoni hátrány ellentételezéseként az alperest 35 000 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni. Az érvényesíteni kívánt jogként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42. § (1), (2) bekezdését, 2:43. § b), d) pontját és 2:52. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat jelölte meg. Érvelése szerint az alperes eljárása jogszabálysértő volt, őrizetbe vétele, megbilincselése, a vezetőszár alkalmazása szabálytalanul történt. Előadta, hogy a háza előtt hosszabb ideig várakoztatták a kihallgatása megkezdéséig, ennek a szomszédai tanúi voltak, ami álláspontja szerint sértette a becsületét, jóhírnevét, amit azzal is alá kívánt támasztani, hogy az események miatt a falubeliek elfordultak tőle, megbélyegezték őt. Állította továbbá, hogy D. I., a K.-i Rendőrkapitányság vezetője hangosan szidalmazta, súlyos börtönbüntetéssel fenyegette őt, és ez, valamint az utóbb alaptalannak bizonyult gyanúsítás komoly lelki megterhelést jelentett számára. További sérelemként jelölte meg, készpénzének lefoglalása akadályozta abban, hogy a gyermekével való kapcsolattartásra elutazzon. Állította, volt feleségétől a gyermeke is tudomást szerzett a történtekről, aki a következő kapcsolattartás alkalmával azt kérdezte tőle, hogy „Apa ugye nem ölsz meg engem?” Megítélése szerint mindez a gyermekével való kapcsolatát kedvezőtlenül befolyásolta. Kifogásolta, hogy D. I. felhívta a gyámhatóságot, majd volt házastársa tudomására hozta az ellene folyó büntetőeljárást. Egyéb indítványai mellett kérte volt házastársa tanúkénti meghallgatását, továbbá pszichológus szakértő kirendelését annak bizonyítására, hogy a nyomozásról való tudomásszerzés miatt a gyermekével való kapcsolata kedvezőtlenül változott.
Az alperes védekezésében a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a nyomozás során végzett eljárási cselekmények eredményeként a felperes bármely személyiségi joga sérült. Állította, az eljárás során intézkedő rendőrök a rendőrségi, illetve a büntetőeljárási törvény szabályait betartották, a beszerezett adatokból alappal következtethettek arra, hogy a felperesnek a bűncselekményhez köze lehet. Hangsúlyozta, a felperessel szemben kényszerítő eszközt nem alkalmaztak, a szállítására vonatkozó szabályokat betartották, a felperest tanúként és nem gyanúsítottként hallgatták ki.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Eljárása során részletesen vizsgálta, hogy az alperes által alkalmazott intézkedések és egyes nyomozati cselekmények sértették-e a felperes személyiségi jogait. Megállapította, hogy az alperes a nyomozás során betartotta a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. tv. (Be.) rendelkezéseit, és eleget tett a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. (Rtv.) előírásainak is. Részletesen elemezte az alperes egyes eljárási cselekményeit és megállapította, hogy a foganatosított nyomozási cselekmények indokoltak és jogszerűek voltak, ennek során a felperes személyiségi jogai nem sérültek.
Okozati összefüggés hiányában nem ítélte jogsértőnek a felperes volt házastársa részéről küldött sértő tartalmú sms-t, a gyermek láthatása megvonásának kilátásba helyezését, utalva arra, hogy a felperesnek hosszú ideje kifejezetten rossz viszonya volt gyermeke anyjával, az apai kapcsolattartást illetően számos probléma volt közöttük, azonban ezzel összefüggésben nem volt az alperes terhére róható olyan magatartás, ami a felperes személyiségi jogainak sérelmét eredményezné. Hangsúlyozta, hogy a felperes elérhetőségének hiányában szükséges volt a Sz.-i Gyámhatóság megkeresése, emiatt az is, hogy a rendőrség alkalmazottja a felperes volt házastársától tájékozódjon e telefonszámról. A tanúként meghallgatott D. I. tanúvallomása alapján nem találta bizonyítottnak, hogy nevezett a büntetőeljárásról bármilyen információt szolgáltatott volna a felperes volt házastársának.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes annak megváltoztatásával a keresetének helyt adó döntés hozatalát kérte. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta, volt házastársa miért küldte neki a fentebb idézett tartalmú sms-üzentet, és milyen körülmények között szerzett tudomást arról, hogy rablás minősített esete miatt folyik büntetőeljárás vele szemben. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem hallgatta meg tanúként a volt házastársát, és indítványa ellenére nem rendelt ki az ügyben pszichológus szakértőt. Megsértett anyagi jogszabályként a Ptk. 2:42. § (1), (2) bekezdésére, 2:43. § b) és d) pontjaira, továbbá a 2:52. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozott, a másodfokú bíróságtól a Pp. 369. § (3) bekezdés a), b), c) és d) pontja szerinti felülbírálati jogkör gyakorlását kérte.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Kiemelte, a felperes a személyiségi jogainak sérelmét alapvetően abban jelölte meg, hogy lakókörnyezetében róla negatív értékítélet alakult ki, ezt pedig a volt házastárs által a felperesnek küldött telefonos üzenet semmilyen módon nem befolyásolta. Hangsúlyozta, a szülők közötti rossz viszony az, ami elsődlegesen érinthette a kiskorú apjához fűződő viszonyát, az pedig nem képezte a per tárgyát, hogy a felperes és közvetlen hozzátartozói közötti kapcsolatra az eljárásnak milyen hatása volt.
A fellebbezés alaptalan.
A felperes keresetében állította, hogy az alperes az általa lefolytatott nyomozás során a személyi szabadsághoz, magánélethez, jóhírnévhez és a becsülethez fűződő személyiségi jogát sértette, a jogsértés miatt őt ért hátrányok ellentételezéseként 35 000 000 Ft összegű sérelemdíjra tartott igényt. Fellebbezésében a keresete szerinti döntés hozatalát kérte az ítélőtáblától, ugyanakkor jogorvoslati kérelmében kizárólag azt kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem foganatosította volt házastársa tanúkénti meghallgatását, és nem rendelt ki pszichológus szakértőt a kiskorú gyermekéhez fűződő kapcsolata kedvezőtlen változása okának tisztázása érdekében. E bizonyítási indítványok teljesítését azzal az alperesi magatartással összefüggésben kérte, hogy az alperes a mobilszáma megszerzése érdekében a volt házastársát telefonon felhívta és tájékoztatta őt a vele szemben folyamatban levő nyomozásról, amelynek következtében volt házastársa a 43. szám alatt csatolt tartalmú sms-üzenetet küldte a mobiltelefonjára, illetve gyermeke a kapcsolattartás alkalmával azt a kérdést tette fel neki, hogy „Apa ugye nem ölsz meg engem?”.
A fellebbezés elbírálását illetően kiindulópont, hogy a Pp. 370. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, illetve azok korlátai között gyakorolja. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával keresetének helyt adó döntés hozatalát kérte, annak indokait azonban kizárólag a fentebb hivatkozottak szerint fejtette ki, ezért az ítélőtábla kizárólag ezzel összefüggésben gyakorolhatta anyagi jogi felülbírálatra vonatkozó jogkörét, amelynek keretében azt vizsgálta, indokoltan mellőzte-e az elsőfokú bíróság a felperes által megjelölt bizonyítás lefolytatását, vagy az szükséges lett volna annak megítéléséhez, hogy az alperes magatartásával valamely, a felperes által megjelölt személyiségi jogot sértett-e.
A fellebbezésben a felperes a volt házastársa által részére küldött sms-üzenettel kapcsolatban kifogásolta az alperes magatartását, azonban nem jelölte meg, hogy ezzel összefüggésben melyik személyiségi joga sérült. A keresetében részletezett személyiségi jogok közül az alperes e magatartásához a személyes szabadsághoz és a magánélethez való személyiségi jog megsértése nem kapcsolódhat. A jóhírnévhez, illetve a becsülethez fűződő személyiségi jogok megsértésének megállapítása tekintetében annak van döntő jelentősége, hogy a jóhírnév csak a valótlan tény állításával, híresztelésével vagy a való tények hamis színben való feltüntetésével valósulhat meg, míg a becsület megsértésére sértő, bántó, megalázó véleménynyilvánítással kerülhet sor. Az sms-üzenetet érintő alperesi magatartás tekintetében személyiségi jogsértésként csak a jóhírnév megsértése kerülhet szóba, ahhoz tehát, hogy maga a jogsértés megállapítható legyen az szükséges, hogy a sértő, valótlan tényállítás az alperestől származzék.
A felperes házastársát az alperes részéről D. I. hívta fel telefonon, aki a tanúvallomásában előadta, a telefonbeszélgetés során a nevét és a beosztását közölte a felperes volt házastársával, azonban sem a nyomozati eljárásról, sem a felperes gyanúsításáról nem tett említést (53. sz. jegyzőkönyv). Ezt támasztja alá egyfelől az a körülmény, hogy az eljárás során a felperest tanúként hallgatták meg, gyanúsítottkénti kihallgatására nem került sor, másfelől a 43. szám alatt csatolt sms tartalma is az alperesi előadást igazolja. Az üzenet „vagy megint letartóztattak” kezdő szövegrésze ugyanis arra utal, hogy a felperes volt házastársa nem tudott arról, hogy mely okból volt szüksége az alperesnek a felperes telefonszámára, maga is csak találgatott az alperes telefonhívásának okát illetően. Megállapítható, hogy az alperes a telefonbeszélgetés során csak a felperes elérhetőségéről kívánt információt szerezni, azonban sem tényt, sem véleményt nem fogalmazott meg, illetve nem közölt, ezáltal az alperesi magatartás személyiségi jogsértés megállapítására nem alkalmas. Ilyen peradatok alapján pedig nem volt szükség a felperes volt házastársának tanúkénti meghallgatására és szakértő kirendelésére sem, az elsőfokú bíróság megalapozottan mellőzte e bizonyítási indítványok foganatosítását.
A sérelemdíj – mint személyiségi jogot sértő magatartás jogkövetkezménye – megállapításának előfeltétele valamely személyiségi jog megsértése, jogsértő magatartás hiányában azonban a sérelemdíjban való marasztalás is kizárt. Miután az alperes részéről személyiségi jogot sértő magatartás nem valósult meg, azt a felperes sikerrel nem bizonyította, a sérelemdíjra vonatkozó felperesi igény részletes vizsgálatára sem volt szükség.
A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20 075/2021/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás