PK ÍH 2021/81.
PK ÍH 2021/81.
2021.09.01.
A fiduciárius biztosítékként kikötött önálló zálogjog függetlensége abban a vonatkozásban általánosan érvényesül, hogy a biztosított alapügylet érvénytelensége nem teszi magát a zálogszerződést is érvénytelenné. A biztosítéki cél miatt azonban az önálló zálogjog jogosultjainak az rPtk. 269. § (3) bekezdésében meghatározott köre a dologi jogosultságokat csak a biztosítéki célból fakadó korlátokkal, a zálogjoggal biztosított követelés érvényesítése érdekében gyakorolhatják [1959. évi IV. törvény (rPtk.) 269. § (3) bekezdés].
Az alperes, mint hitelező és az adós között 2006. május 29. napján 17 253,9 CHF összegű – 240 hónap futamidejű – jelzálogkölcsön-szerződés jött létre. Az ebből eredő tőketartozás, valamint ezek járulékai biztosítására – önálló zálogjogot alapító szerződés alapján – az adós tulajdonában álló lakóingatlanra önálló zálogjog került bejegyzésre az alperes javára.
A szerződések az alperes által kidolgozott általános szerződési feltételek felhasználásával jöttek létre. A kölcsönszerződés V./12. pontja szerint az adós jogosult volt a kölcsön összegének akár részleges, akár teljes előtörlesztésére, amennyiben erre irányuló szándékát az előtörlesztés tervezett időpontját megelőző legalább 15 banki napon belül a bank felé írásban vagy a bank felületén bejelentette és ehhez a bank hozzájárult.
A kölcsönszerződés „Kockázatfeltáró nyilatkozat” című VIII/6. pontjában az adós kijelentette, hogy „a kölcsönszerződéssel kapcsolatos tájékoztatást a szükséges és elégséges mértékben a Banktól megkapta, tisztában van az ügylet esetleges kockázataival, így különösen azzal, hogy az adott deviza magyar forinttal szembeni árfolyam alakulása a Kölcsön forintban történő visszafizetésének terheit egyaránt növelheti és csökkentheti. Az Adós az esetleges árfolyamveszteséget is figyelembe véve képes a fizetési kötelezettségeinek maradéktalan és pontos teljesítésére. Az Adós elfogadja, hogy a fentiek tekintetében a Bankkal szemben sem most, sem a jövőben semmiféle igény támasztására nem jogosult”.
Az adós az alperes önálló zálogjogával terhelt ingatlant a 2006. október 6. napján kelt adásvételi szerződéssel értékesítette a felperesek mint vevők részére. Az adásvételi szerződés 1. pontjának második bekezdése rögzítette, hogy az ingatlant az alperes önálló zálogjoga terheli. A szerződés 3. pontjának második bekezdése szerint a vételár egy része a perbeli kölcsönszerződésből eredő alperesi követelés kiegyenlítésére és az ingatlan tehermentesítése céljából kerül kifizetésre azzal, hogy az adós (eladó) legkésőbb 2006. december 10. napjáig köteles gondoskodni az ingatlant terhelő zálogjog törléséhez szükséges engedélyek beszerzése és azoknak az okiratot szerkesztő ügyvédi iroda rendelkezésére bocsátása iránt.
Az adós 2006. december 12. napján beszerezte az alperes azon nyilatkozatát, mely szerint a perbeli kölcsönszerződésből eredő tartozás összege az adott értéknapon 2 856 201 Ft volt. Az okirat tartalmazta azt a tájékoztatást is, hogy az igazolás nem minősül előtörlesztési kérelemnek, azt előtörlesztést külön formanyomtatvány kitöltésével kell kérelmezni. A felperesek az igazolásban foglaltak alapján 2006. december 14. napján 2 856 201 Ft-ot a kölcsönszerződés számára (RTCY 70332201) utaló közleménnyel átutaltak az adós alperesnél vezetett számlájára és az ingatlan vételárának megfizetéséről szóló átvételi elismervény alapján 2006. december 15. napjával 1/2-1/2 tulajdoni arányban megszerezték az ingatlan tulajdonjogát.
Az adós a kölcsönszerződésből eredő tartozás rendezése iránt nem nyújtott be az alperes felé előtörlesztési kérelmet. A felperesektől kapott vételárrészlet vonatkozásában különböző pénzügyi műveleteket (betétlekötés, betétfeloldás, készpénzfelvét) hajtott végre, melyek folytán a számlán rendelkezésre álló összeg csak 2007. október 29. napjáig nyújtott fedezetet a kölcsönszerződés alapján esedékes tartozásokra, ezután a számla egyenlege tartozásba fordult.
Az adós 2008. április 25. napján elhunyt, örököse a magyar állam lett. Az alperes a szükségképpeni örökössel a 2014. évi XL. törvény – a továbbiakban DH2 törvény – alapján elszámolt, majd több alkalommal eredménytelenül szólította fel a magyar állam örökös nevében eljáró Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t a kölcsönszerződésből eredő kötelezettség teljesítésére, emiatt 2018. május 10. napján felmondta a kölcsönszerződést és az önálló zálogjogot alapító szerződést.
A felperesek módosított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a kölcsönszerződés VIII/6. pontjában foglalt, az árfolyamkockázatot az adósra telepítő kikötés – mint tisztességtelen általános szerződési feltétel – az rPtk 209/A. § (2) bekezdése alapján semmis, ezért az rPtk 200. § (2) bekezdése alapján a kölcsönszerződés egésze érvénytelen. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként az rPtk. 237. §-a alapján kérték, hogy a bíróság – az érvénytelenséget orvosolva – a szerződéskötés időpontjában aktuális forint/svájci frank árfolyam figyelembevétele mellett a tőketartozásukat 2 850 000 Ft összegben, az ügyleti és késedelmi kamattartozást pedig az adós teljesítései figyelembevételével állapítsa meg.
Keresetüket arra alapították, hogy a kölcsönszerződés VIII/6. pontja nem felel meg (EUB C-57/2017. sz. ítéletében kidolgozott) az egyértelműség és világosság szempontjainak, emiatt semmis.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. A módosított kereset kapcsán arra hivatkozott, hogy a felperesek kereshetőségi joga hiányzik, így nem kérhetik a közte és az adós között létrejött kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását. Vitatta, hogy a kölcsönszerződés VIII./6. pontja tisztességtelen lenne, mert az adós megfelelő tájékoztatást kapott az árfolyamkockázatról. Utalt arra is, hogy az elsődleges kereset nem is felel meg a DH2 tv. 37. §-ában foglaltaknak.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Arra hivatkozott, hogy a mások között létrejött kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset vonatkozásában a felpereseknek nincs kereshetőségi joguk. Az rPtk. 234. § (1) bekezdése szerint a semmis szerződés érvénytelenségére – ha a törvény kivételt nem tesz – bárki határidő nélkül hivatkozhat. A „bárki” fogalmát azonban a joggyakorlat szűken értelmezi, a semmis szerződéssel kapcsolatos perindítási lehetőséget csak jogi érdekeltség (jogviszony) vagy perindítási jogosultságot kifejezetten biztosító jogszabályi felhatalmazás alapozhat meg. Az önálló zálogjog kivétel a zálogjogokra irányadó járulékosság főszabálya alól, nem mellék-, hanem főkötelezettség. Az rPtk. 269. § (1) bekezdése alapján az önálló zálogjog jogosultja kizárólag a zálogtárgyból elégítheti ki magát, s nincs olyan alapul szolgáló követelés, melynek érvényesítését kérhetné. Emiatt a felperesek az alperes felé az adós és az alperes között létrejött kölcsönszerződésből eredő személyes kötelezettség tartalmától függetlenül és kizárólag az önálló zálogjogot alapító szerződés alapján tartoznak a zálogtárggyal helytállni, így a kölcsönszerződés érvénytelensége megállapítására vonatkozó jogi érdekük sem áll fenn. Az önálló zálogjogot alapító szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet pedig nem terjesztettek elő. A fentiek miatt – mint szükségtelent – mellőzte az igazságügyi könyvszakértő kirendelésére vonatkozó felperesi bizonyítási indítvány teljesítését.
Az ítélet ellen elsősorban annak a kereset szerinti megváltoztatása, másodsorban hatályon kívül helyezése iránt a felperesek terjesztettek elő fellebbezést. Arra hivatkoztak, hogy tévedett az elsőfokú bíróság abban, hogy kereshetőségi joguk nem áll fenn. Az rPtk. Kommentárja szerint a gyakorlatban éppen az a jellemző, hogy az önálló zálogjog egy alapkövetelést biztosít. Az önálló zálogjog alapköveteléstől való függetlenségét nem lehet olyan kiterjesztően értelmezni, ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette, a biztosítéki célú önálló zálogjog esetén a járulékosság egyes elemei fennmaradnak, s éppen ez az a kapocs, mely megteremti jogi érdekeltségüket, megalapozza kereshetőségi jogukat. Az alperes a felmondásában is rögzítette, hogy a kölcsönszerződést és az azt biztosító önálló zálogjogot alapító szerződést kívánja azonnali hatállyal felmondani.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott, indokolása teljes körű, s érdemben helyesen állapította meg a felperesek kereshetőségi jogának hiányát. Fenntartotta azon hivatkozását, hogy a felperesek érdemi elbírálásra alkalmas – a DH2 tv. 37. §-ában foglaltaknak megfelelő – keresetet sem terjesztettek elő a per során. A kereset a felperesek kereshetőségi joga fennállta esetén is alaptalan. Rámutatott, hogy a felperesek mulasztásai és az adós szerződésszegése vezetett a kialakult helyzethez, ennek jogkövetkezményeit nem neki kell viselni, figyelemmel arra, hogy ő sem szerződésszegést, sem más jogellenes magatartást nem tanúsított. Az adós még 2006-ban megszegte a felperesekkel megkötött adásvételi szerződést, ennek ellenére a felperesek az adóssal vagy örökösével szemben nem léptek fel jogaik megóvása érdekében, saját felróható magatartásukra pedig előnyszerzés érdekében nem hivatkozhatnak.
A felperesek másodlagos fellebbezési kérelme annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az elsőfokú eljárás lényeges – az ügy érdemére is kiható – szabályainak megsértésére figyelemmel érdemben nem bírálható felül, mert az elsőfokú bíróság – a per érdemére tartozó kérdésként – az elsődleges kereset kapcsán a felperesek kereshetőségi jogának fennálltát csak az rPp. 121. § (1) bekezdés e) pontja, illetve a DH2 tv. 37. §-a szempontjainak megfelelő kereset előterjesztése után és megfelelő perfelállás mellett vizsgálhatta volna.
A DH2 tv. szempontjaitól eltekintve sem tekinthető az rPp. 121. § (1) bekezdés e) pontja szerinti, az érvénytelenség jogkövetkezménye tekintetében a bíróság döntésére irányuló kellően határozott keresetnek, mert az adós teljesítéseinek elszámolását – semmilyen szempontrendszer alapján – nem öleli fel, így abból nem állapítható meg – a járulékokra is kiterjedően –, hogy milyen tartalommal kérik a felperesek a szerződést érvényessé nyilvánítani.
Ugyanakkor a támadott kölcsönszerződés a DH2 tv. hatálya alá is esik, emiatt a felperesek keresetére a DH2 tv. 37. § speciális előírásai is alkalmazandóak, illetve amennyiben felülírják az rPp. rendelkezéseit, úgy e speciális szabályok az irányadóak. A Kúria – nem önálló zálogjoggal kapcsolatos, így csak részben hasonló esetben – akként foglalt állást, hogy amennyiben a zálogkötelezett keresetét a kölcsönszerződés érvénytelenségére (vagy arra is) alapítja, akkor a per szükségképpen a DH2 törvény hatálya alá is tartozik. Ilyen esetben a kölcsönszerződésben félként nem szereplő dologi kötelezett perbeli legitimációja kiterjed arra is, hogy a kölcsönszerződés feleinek egymás közötti viszonylatában kérje az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a levonását (BH 2017.24.). Az ítélőtábla álláspontja szerint a hivatkozott döntés szempontjai – a később kifejtettek alapján – az önálló zálogjog vonatkozásában is alkalmazhatóak, amennyiben a kereset azt célozza, hogy a biztosított kölcsönszerződés érvénytelensége következtében az alapjogviszony alapján fennálló (biztosított) követelés kisebb, mint a felpereseket a dologi jogi kötelezettség alapján terhelő kötelezettség.
A DH2 tv. 37. § (1) bekezdése értelmében az e törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (a továbbiakban: részleges érvénytelenség) megállapítását – az érvénytelenség okától függetlenül – a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek – a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának – alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ennek hiányában a keresetlevél, illetve a kereset érdemben – eredménytelen hiánypótlási felhívást követően – nem bírálható el. Ha a fél az érvénytelenség vagy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményének levonását kéri, úgy azt is meg kell jelölnie, hogy a bíróság milyen jogkövetkezményt alkalmazzon. A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie. Ez a bírói gyakorlat szerint a felülvizsgált elszámoláson alapuló, a DH2 tv.3-5. §-a szerinti elszámolási szabályai figyelembevételével – a tényekre és bizonyítékokra is kiterjedően – levezetett felperesi elszámoláson alapuló jogalakítási (vagy marasztalási) keresetet feltételez.
A felperesek által előterjesztett kereset nem volt tekintettel a DH törvények szerint elvégzett alperesi elszámolásra, illetve a kölcsön menetében történt visszafizetésekre, abból – a járulékokra is kiterjedően – nem volt megállapítható (még levezethető sem), hogy milyen tartalommal kérik a felperesek a szerződést érvényessé nyilvánítani.
Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy amennyiben a szerződés érvénytelenségből eredő igény iránt a pert harmadik személy indítja a szerződő felekkel szemben, úgy utóbbiak kényszerű pertársaságot alkotnak [rPp. 51. § a) pont]. Emiatt a dologi adós is csak valamennyi szerződő fél perben állása mellett hivatkozhat a zálogjog, mint szerződést biztosító kötelezettség alapjául szolgáló követelés érvénytelenségére. Ez irányadó a biztosítéki célú önálló zálogjog esetén is. Az elsőfokú bíróság – az rPp. 130. § (1) bekezdés g) pontja megfelelő alkalmazásával a kereset érdemi elbírálását megelőzően elmulasztotta felhívni a felpereseket arra, hogy gondoskodjanak valamennyi szerződő fél, azaz a jelenlegi alperes mellett az adósi jogutód alperesként történő perben állásáról. A szerződő felek (illetve azok jogutódai) vonatkozásában fennálló kényszerű pertársaság mellőzésével – perjogi akadály léte mellett – érdemben határozott a keresetről, így ítélete a kereset vonatkozásában érdemi felülbírálatra alkalmatlan. A kereshetőségi jog fennállta vagy hiánya már a kereset érdemi elbírálása körébe tartozó kérdés, fennálltát csak a megfelelő perbenállás mellett vizsgálhatta volna az elsőfokú bíróság. Az rPp. 146. § (1) és (2) bekezdése értelmében a keresetet az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig lehet kiterjeszteni, az rPp. 51. §-a alapján eredetileg perbe nem vont alperesekre. Miután erre a másodfokú eljárásban nincs lehetőség, emiatt az elsőfokú eljárás megismétlése indokolt (BH 2003.424., BH 2000.368.).
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak mindenekelőtt – határidő tűzésével – fel kell hívnia a felpereseket a DH2 tv. 37. § (1) bekezdése szempontjainak megfelelő kereset előterjesztésére és az adósi jogutód perbe vonására. A DH2 tv. 37. § (1) bekezdésének megfelelő kereset előterjesztése hiányában az elsőfokú bíróság a DH2 tv. 37. § (3) bekezdésében foglaltak szerint köteles eljárni. A DH2 tv. szerinti kereset előterjesztése, ugyanakkor az adósi jogutód perbeállításának elmaradása esetén pedig az rPp. 157. § a) pontja alapján – utalva az rPp. 130. § (1) bekezdés g) pontjában foglaltakra – az elsődleges kereset vonatkozásában a per megszüntetésének van helye.
A kereshetőségi jog vizsgálatának szempontjai körében az ítélőtábla kiemeli, hogy – az elsőfokú ítéletben foglaltakkal szemben – az rPtk. 269. § (1) bekezdése nem általánosságban, hanem csak a zálogkötelezett relációjában, illetve azon eset kapcsán mutat rá, hogy a zálogjogosult kizárólag a zálogjoggal terhelt zálogtárgyból kereshet kielégítést, ha a zálogjog alapítására személyes követelés nélkül került sor. Bár az önálló zálogjog jogosultját valóban egy absztrakt kielégítési jog illeti meg, azonban az önálló zálogjog a gyakorlatban általában nem ekként (önmagában álló absztrakt értékjogként) jelenik meg, hanem meghatározott követelések biztosítékaként. A konkrét esetben is az önálló zálogjog biztosítéki célú alapítására, azaz fiduciárius ügyletre került sor. A hitelezőnek csak formálisan áll fenn két egymástól független igénye (kölcsönkövetelés a személyes kötelezettel, az önálló zálogjog érvényesíthetősége iránti igény a dologi kötelezettel szemben), valójában egy követelése van.
Az rPtk. 269. §-a nem zárta ki az önálló zálogjog biztosítéki célú alkalmazását, sőt – ahogy arra fellebbezésükben a felperesek maguk is helyesen hivatkoztak – a gyakorlatban szinte kizárólag ilyen célból került erre sor. A biztosítéki céllal alapított zálogjog jogosultjának jogai és kötelezettségei azonban eltérnek a ténylegesen is absztrakt önálló zálogjog jogosultjának jogaitól. A biztosítéki cél miatt a jogosult feltételesen, célhoz kötötten és elszámolási kötelezettség mellett jut a biztosítéki jogokhoz.
A fiduciárius biztosítékként kikötött önálló zálogjog függetlensége abban a vonatkozásban továbbra is érvényesül, hogy a biztosított alapügylet (a kölcsönszerződés) érvénytelensége nem teszi magát a zálogszerződést is érvénytelenné. (A konkrét esetben a felperesek keresete nem is a zálogszerződés érvénytelenségének megállapítására irányult.) A biztosítéki cél miatt azonban az önálló zálogjog jogosultjainak egy meghatározott köre a dologi jogosultságait csak a biztosítéki célból fakadó korlátokkal, a zálogjoggal biztosított követelés érvényesítése érdekében gyakorolhatja. E korlátozás az rPtk. 269. § (3) bekezdése alapján az önálló zálogjog közvetlen megszerzőjével, vagy ennek olyan jogutódjával szemben áll fenn, aki az önálló zálogjogot ingyenesen szerezte, vagy a szerzéskor az annak alapjául szolgáló jogviszonyt ismerte. Az alperes is e személyi körbe tartozik, emiatt az alperessel szemben a zálogkötelezett felperesek az rPtk. 269. § (3) bekezdése alapján korlátozás nélkül érvényesíthetik az önálló zálogjog alapjául szolgáló jogviszonyból eredő jogaikat (ellenjogaikat) és kifogásaikat; az alapszerződés és a zálogszerződés közötti összefüggés megmarad, a zálogjoggal biztosított követelés ebben a fázisban még nem absztrakt. (Kúria 2/2021. PJE határozat, BH 2020.205.)
Emiatt a kifogáskorlátozottságot eredményező átruházásig a zálogkötelezett hivatkozhat arra, hogy a biztosított alapügylet létre sem jött vagy érvénytelen, illetve az utóbbi kapcsán arra, hogy az érvénytelen alapjogviszony alapján fennálló követelés kisebb összegű annál, mint amely (érvényesnek vélt) követelés biztosítására az önálló zálogjogot alapították.
A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a rPp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
(Győri Ítélőtábla Pf.II.20 028/2021/7/II.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás