PK ÍH 2021/86.
PK ÍH 2021/86.
2021.09.01.
reklámszerződés tartalma, feltűnő értékaránytalansága
Ha a felek az írásban megkötött reklámszerződésben nem rendelkeznek arról, hogy a reklám közzétevőjének a szerződés teljesítése során mennyi és milyen versenyen kell indítania a reklámfelületet biztosító sportolót, az írásbeli szerződésben rögzített tartalmon kívüli megállapodás létrejöttét a reklámozónak kell bizonyítania.
Ha a reklámozó a díj összegére vonatkozó megállapodást megelőzően elemzést nem végzett, a szerződést annak a ténynek az ismerete nélkül kötötte meg, hogy a reklámtevékenységre ténylegesen hány alkalommal, milyen körülmények között kerül sor, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalanságának kockázatát vállalta, ez pedig a szerződés megtámadását kizárja [Ptk. 6:63. § (2) bekezdés, 6:98. §].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes – egyebek mellett – technikai sportokban szereplő versenyzők menedzselésével foglalkozik, ennek érdekében kommunikációs és reklámtevékenységet folytat. A cég ügyvezetője régebb óta ismerte Z. A. motorversenyzőt, akinek 2013 óta a menedzsere.
Az alperes gépek szerelésével, javításával, karbantartásával, illetve speciálisan a nagynyomású víztechnológia alkalmazásával foglalkozik. Korábban anyagi támogatást nyújtott a motorversenyző részére, melynek nagyságrendje 150 000-300 000 Ft volt éves szinten.
A felperes 2015. november 2. napján és 2016. március 4. napján bemutatkozó anyagot küldött az alperesnek a motorversenyzőről. A 2015. november 2-i anyagban szerepelt a versenyző 2013-as eredménylistája, a 2014-2015-ös versenynaptára, valamint a 2016. évre vonatkozó tervek. A motorversenyző 2016. évi versenynaptárában az Olasz Bajnokság (CIV) National Trophy 600 futamok kerültek feltüntetésre a következők szerint: 05. 14-15. Vallelunga (dupla futam), 07. 01-03. Mugello, 07. 29-31. Misano (dupla futam), 09. 02-04. Imola, 10. 07-09. Mugello. A 2016. március 4-én küldött anyagban szerepelt egy, a versenyző médiaértékével kapcsolatos irat, mely szerint a versenyző reklámegyenértéke 2015. július-október 25. közti időszakban 42 481 966 Ft volt.
A felperes 2015. november 19. napján e-mailt küldött az alperesnek, melyben az szerepelt, hogy a versenyző D. támogatásával a következő évben esetlegesen két-három futamon indulhatna. Az e-mailben szerepelt az is, hogy a versenyző nyilatkozata szerint „a lehetséges vb-szerepléssel kapcsolatban nem élem bele magam semmibe, már az is nagy szó, hogy a nevem egyáltalán felmerült a Moto2-vel kapcsolatban”.
2016. március első felében az alperes ügyvezetője, az alperes műszaki igazgatója, valamint a felperes ügyvezetője megbeszélést tartott. E megbeszélésen elhangzott, hogy a motorversenyző az Olasz Nemzeti Bajnokságon is szeretne indulni, továbbá a felperesi ügyvezető részéről elhangzott az Alpok-Adria Kupa, az IMRC, valamint a Román Nemzeti Bajnokság is, mint nemzetközi verseny lehetősége. Elhangzott az is, hogy a későbbiekben az olaszországi motoros világbajnoki futamon való szereplésről is szó lehet, azonban a felperesi törvényes képviselő részéről olyan határozott ígéret, miszerint a motorversenyző 2016-os évben az olasz vb-futamon (Moto GP vagy Superbike) fog indulni, nem hangzott el, mivel ekkor ennek reális lehetősége – az előzetes feltételek teljesítésének hiányában – nem állt fenn.
A felek között 2016. március 21. napján megállapodás jött létre 2016. április 1. napjától – 2017. március 31. napjáig terjedő határozott időre, melyben a felperes reklámtevékenységet vállalt. A megállapodás A. pontja értelmében a közzétevő felperes által menedzselt motorversenyző elismert, komoly teljesítményt felmutató sportoló, aki teljesítménye és személyisége alapján rendszeresen megjelenik a médiában. A B. pont rögzíti, hogy a reklámozó célul tűzte ki a nagynyomású víztechnika alkalmazási területén, hogy meglévő piacait bővítse, és ennek érdekében újszerű marketingstratégiát valósítson meg. A 3. pontban a felperes vállalta, hogy elhelyezi az alperes logóját a versenyeken, rendezvényeken, molinón, a versenyző ott viselt ruházatán, vállalta a személyes megjelenést a reklámozó rendezvényein, promócióin, azt, hogy ott rövid köszöntőbeszédet mond, évente legfeljebb egy alkalommal az alperes rendelkezésére áll promóciós anyagok készítése céljából. A 11. pont értelmében a közzétevőt havi 3 000 000 Ft + áfa díj illeti meg. A 12.4. pontban a felperes vállalta, hogy folyamatosan, az aktualitások alapján tájékoztatja az alperest azokról a rendezvényekről, amelyeken részt vett, és amennyiben rendelkezésre áll kép vagy videó, vagy kapcsolódó link, azt közvetlenül megküldi. A 13. pont rögzítette a szerződés felmondásának feltételeit.
A felperes a reklámszerződés alapján 2016. május 17. napjáig küldte meg a versenyzőről a médiajelentéseit az alperesnek, majd tájékoztatta arról, hogy a motorversenyző a szezonnyitó vallelungai futamon többször hatalmasat bukott.
A CIV National Trophy 600 sorozatban 2016. júliusában két versenyhétvége is megrendezésre került, amelyen a felperes által menedzselt motorversenyző az ehhez szükséges pénzügyi források hiányában nem indult el.
A vallelungai balesetet követően – ruházatán, valamint motorján az alperesi cég reklámanyagát is feltüntetve – a motorversenyző a következő versenyeken vett részt: OB-Magyar Kupa MAMS 2016. 06. 17. Pannoniaring, OB-Magyar Kupa MAMS 2016. 07. 03. Hungaroring, Román SBK 2016. 08. 05-07. Hungaroring, Imola 2016. 09. 02-04., Alpok – Adria 2016. 09. 23-25. Slovakiaring.
Az alperes 2016. augusztus 10. napján a felek között létrejött szerződést súlyos szerződésszegésre hivatkozással felmondta.
A felperes módosított keresetében az alperesi felmondásra tekintettel – a felek közötti megállapodás 15. pontjában foglaltakra hivatkozással – 2016. május-július hónapra bruttó 11 430 000 Ft, 2016. augusztus 1-10. napja közötti időszakra bruttó 1 229 030 Ft díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest, valamint kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest kártérítés címén 2016. augusztus 11-31. közötti időszakra nettó 2 032 260 Ft, 2016. szeptember 1. – 2017. március 1. napja közötti időszakra nettó 21 000 000 Ft megfizetésére kártérítés jogcímén. Ez utóbbi keresete jogalapjaként arra hivatkozott, hogy az alperes felmondása szerződésszegésnek minősül.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes a szerződést, az abban vállalt kötelezettséget, nevezetesen, hogy a motorversenyzőt nemzetközi, a bemutatott versenynaptárban feltüntetett olasz versenyeken indítja, ahol az alperesi céget reklámozni tudja, nem teljesítette. A szerződés megszűnésére figyelemmel szükséges elszámolás körében hivatkozott arra, hogy a szerződésben kikötött arányos díjazás teljesítményarányos, nem időarányos díjazást jelent, a felperes a szerződés fennállásának idejére is csak az elvégzett munkával arányos díj megtérítésére tarthat igényt. Arra az esetre, ha a bíróság azt állapítaná meg, hogy a felek szerződésének nem volt olyan kikötése, hogy a felperesnek a motorversenyzőt az Olasz Bajnokságban, világbajnoki versenyeken kell indítania, hivatkozott arra, hogy lényeges feltételben történt megegyezés hiányában nem jött létre a felek között szerződés, mert anélkül a szerződési kikötés nélkül, hogy a felperesnek a motorversenyzőt az Olasz Bajnokságban kell indítania, a szerződést nem kötötte volna meg. Arra az esetre, ha a bíróság mégis azt állapítaná meg, hogy a szerződés enélkül is létrejött, kifogásként a szerződés tévedés, megtévesztés, valamint feltűnő értékaránytalanság címén fennálló érvénytelenségére hivatkozott, ennek okán kérte a kereset elutasítását. A tévedés, megtévesztés körében arra hivatkozott, hogy a szerződés megkötésekor abban a ténybeli tévedésben volt, hogy a motorversenyző a versenynaptárban feltüntetett versenyeken el fog indulni, ez pedig lényeges körülmény volt. A feltűnő értékaránytalanság körében arra hivatkozott, hogy nemzetközi versenyek nélkül a felperes által végzett reklámtevékenységgel arányban álló díj legfeljebb 300 000 forint, amely a motorversenyzővel korábban kötött szerződésben szerepelt.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 12 659 030 Ft-ot és ennek 2016. október 3. napjától a kifizetés napjáig számított, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Kifejtette, hogy a felek a Polgári Törvénykönyvben nem rögzített, atipikus szerződést kötöttek, melyre a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény előírásait, így a reklámközvetítői szerződésre vonatkozó szabályokat, és utaló szabály folytán a megbízási szerződésre vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell. Kiemelte, hogy a felek közötti szerződés lényeges tartalma a nem vitásan reklámértékkel bíró versenyző nemzetközi versenyeken történő részvétele volt, de nem tartalmazott sem mennyiségi, sem bármely konkrét futamon történő részvételre vonatkozó kifejezett kikötést. Hivatkozott arra, hogy meglévő piacok bővítésén, illetve a nemzetközi megjelenésen kívül egyéb – a felperes felé megfelelő módon „artikulált” – konkrét elvárása nem volt az alperesnek a szponzoráció kapcsán. Értékelte ebben a körben azt, hogy az alperes ügyvezetője jogi végzettséggel rendelkező, a motorsport iránt érdeklődő, gyakorlott üzletember volt, akitől elvárható lett volna, hogy amennyiben az olaszországi világbajnoki futamon indulást a szerződés lényeges feltételének tekinti, erre rákérdezzen, illetve ezt az általa szerkesztett szerződésbe belefoglalja. Álláspontja szerint a nemzetközi verseny fogalmába nemcsak az Olasz Bajnokság és a világbajnokság, hanem számos más nemzetközi futam is beletartozik, amelyek ugyancsak megfelelő médiafigyelmet vonzanak és reklámértékkel bírnak, az alperes pedig pusztán a nemzetközi piacon való megjelenést célozta meg a szerződéskötés kapcsán. Nem találta ezért bizonyítottnak azt az alperesi tényállítást, hogy a szerződés megkötésekor a 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:63. § (2) bekezdése szerinti, lényegesnek minősített feltétele volt, hogy kifejezetten világbajnoki futamokon és az Olasz Bajnokságon induljon a motorversenyző, mely feltétel hiányában a megállapodást meg sem kötötték volna.
Alaptalannak találta az alperes tévedés, megtévesztés, feltűnő értékaránytalanság címén előterjesztett érvénytelenségi kifogását is.
A feltűnő értékaránytalanság tekintetében kiemelte, hogy az alperesnek rendelkezésére állt olyan irat – Gyorselemzés Tomracing részére –, amely kiindulási alapul szolgálhatott a szponzori összeg meghatározásakor, és a 2015. évre kimutatott, 42 821 966 Ft reklámérték az éves szponzori díjat meghaladta. Álláspontja szerint további könyvszakértői bizonyítás nélkül is megállapítható, hogy feltűnő értékaránytalanság nem áll fenn, szakértői bizonyítás ezért szükségtelen volt. Utalt arra, amennyiben az alperes a 2015. évre vonatkozó reklámérték-kimutatást eltúlzottnak tartotta volna, mint prudensen működő gazdálkodó szervezet eljárhatott volna oly módon, hogy a szerződéskötést megelőzően maga is beszerez az általa hitelesnek vélt forrásból a 2016-os médiaértékre vonatkozó kimutatást, azaz lett volna lehetősége arra, hogy a feltűnő értékaránytalanságot, amennyiben volt ilyen, felismerje.
Megállapította, hogy a felperes a felmondás időpontjáig a szerződést teljesítette, a versenyeken, amelyeken részt vett, az alperest reklámozta, ezért a felmondás időpontjáig megilleti a szerződés 11. pontjában kikötött díj arányos része és annak a Ptk. 6:155. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamata.
A felperes kártérítési keresetének elutasítását azzal indokolta, hogy a felperes azzal, hogy az alperes felé a szerződés szerinti tájékoztatási, együttműködési kötelezettségének nem tett eleget, súlyos szerződésszegést követett el, mely az alperes felmondását megalapozta, a jogszerű felmondás pedig kizárja a felperes szerződésszegésre alapított kártérítési igényét.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Az elsőfokú eljárásban előterjesztett védekezését fenntartva hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást tévesen állapította meg, mivel a felek közötti szerződés kifejezett célja, és ezáltal annak lényeges tartalma az Olasz Bajnokságon és a világbajnoki futamokon történő indulás finanszírozása, és a nemzetközi versenyszériák reklámértékének alperes általi kiaknázása, az olaszországi piacnyitás volt, más nemzetközi versenyen történő indulás még tervezés szintjén sem merült fel. Utalt arra, hogy jogi végzettséggel rendelkező törvényes képviselője 1996 óta nem tevékenykedik jogi munkakörben, ezért önmagában abból a körülményből, hogy az írásba foglalt szerződés a felek valamennyi nyilatkozatát nem tartalmazza, nem következik, hogy az nem volt a szerződéskötés alapjául szolgáló lényeges körülmény. Megjegyezte, hogy a nem konkrét nemzetközi piacra lépési szándék marketingstratégiaként nem értelmezhető, hiszen egyetlen cég sem köt reklámszerződést azért, hogy egy előre meg nem határozott nemzetközi piacon ismertté váljon.
Hangsúlyozta, hogy a felperes ajánlata pontosan tartalmazta, milyen versenyeken fog elindulni a motorversenyző, nevezetesen versenynaptárban megjelölt versenyeken, a felek közötti szerződés reklámszolgáltatói szerződésnek minősül, abban nem a gondossági kötelmet keletkeztető megbízási, hanem az eredménykötelmet keletkeztető vállalkozási szerződés elemei dominálnak.
Hivatkozott arra is, hogy amennyiben a felperes vitatja, hogy a motorversenyző Olasz Bajnokságon indítására kötelezettséget vállalt, és azt állítja, hogy a világbajnoki futamon indulás az előzetes jelentkezés hiányában a szerződéskötés időpontjában nem is lett volna lehetséges, akkor az alperest szándékos magatartásával tévedésbe ejtette, a tévedést a felperes okozta, mivel a szerződés megkötését megelőzően egyértelműen az Olasz Bajnokságot és két világbajnoki futamot tartalmazó ajánlatot adott.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a reklámdíj összegének értékarányossága tekintetében szakkérdésben foglalt állást, és a nemzetközi PR szakma reklámegyenértékét vette figyelembe. Álláspontja szerint, amennyiben a felperesnek az Olasz Bajnokságon és a világbajnoki futamokon indítás nem volt szerződéses kötelezettsége, a feltűnő értékaránytalanság egyértelműen fennáll. Ezt támasztja alá a felperes részére a korábbi években más szerződő partnerei által fizetett díjak nagyságrendje, az alperes által fizetett díjak összege, továbbá a motorversenyző tanúvallomása is.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a felmondásig terjedő időszakra nem vizsgálta a felperest terhelő szerződéses kötelezettségek teljesítését. Kiemelte, hogy a felperes szerződéses kötelezettségeit nem teljesítette, a motorversenyző 2016. augusztus 10. napjáig bezárólag nemzetközi versenyen nem indult, kizárólag magyarországi versenyeken vett részt, nem jelent meg személyesen az alperes rendezvényein, promócióin, ezért a felperes nem jogosult a reklámszolgáltatási díjra, annak arányos részére sem.
Sérelmezte a marasztalási összeg után megítélt kamatmértéket, mivel a felek között létrejött megállapodás 12.3. pontjában az alperes fizetési kötelezettségének késedelmes teljesítése esetére a felek a késedelmi kamat éves mértékét a jegybanki alapkamat +3% mértékben határozták meg.
Hivatkozott arra is, hogy a felperesi jogi képviselő képviseleti joga megszűnt, tekintettel arra, hogy a felperes felszámolás alá került, és a jogi képviselő a felszámolótól a per vitelére meghatalmazást nem kapott.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítélete helybenhagyását kérte.
A fellebbezés a késedelmi kamat mértéke tekintetében alapos, ezt meghaladóan alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a helyesen megállapított tényállás alapján helyesen kötelezte az alperest a szerződés megszűnésének időpontjáig terjedő időre reklámdíj megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását a másodfokú bíróság – a fellebbezésre tekintettel – kiegészíti és pontosítja az alábbiak szerint:
Az alperes a keresettel szemben elsődlegesen azzal védekezett, hogy a felek megállapodása alapján a felperes szerződéses kötelezettsége volt, hogy a motorversenyzőt a versenynaptár szerinti versenyeken – Olasz Bajnokság, világbajnoki futamok – indítsa, ezen kötelezettség teljesítése esetén járt a felpereseknek a szerződés szerinti díjazás, de mivel kötelezettségét nem teljesítette, a díj nem illeti meg. A felperes tagadásával szemben a megállapodás tartalmát az 1952. évi III. törvény 164. § (1) bekezdése szerint az alperesnek kellett bizonyítania, azonban a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. A felek közti, írásba foglalt szerződés nem utal az Olasz Bajnokságra, a világbajnoki futamokra, a szerződés B. pontja is csak annyit tartalmaz, hogy az alperes számára a megállapodás célja a meglévő piacok bővítése volt. A felperes és alperes ügyvezetőjének személyes előadása, a kihallgatott tanúk vallomása alapján kizárólag az állapítható meg, hogy a tárgyalások során a fenti versenyek szóba kerültek, a motorversenyző versenynaptárában tervezett versenyként szerepeltek. Önmagában azonban az alperes ügyvezetőjének nyilatkozata, hogy „napnál világosabb volt, mit várnak”, az olasz bajnoki és világbajnoki indulás kötelezettségét nem bizonyítja, nem igazolja, hogy ebben a felek szerződéses kötelezettségként is megállapodtak.
Helyesen értékelte ebben a körben az elsőfokú bíróság azt a körülményt, hogy ha ez a feltétel megfogalmazódott és lényeges volt az alperes számára, az alperes jogi végzettséggel rendelkező ügyvezetője az általa készített szerződéstervezetben is rögzítette volna. Utal még e körben a másodfokú bíróság arra is, hogy a 2015. november 2. napján megküldött bemutatkozó anyag is csak „Tervek” cím alatt sorolja fel az Olasz Bajnokságot és a két világbajnoki futamot, a 2015. november 2. napján kelt e-mail is a 2016 évi terveket nevesíti, hogy az alperes a felperes 2016. március 20. napján kelt e-mailjére is csak a nemzetközi piacon megjelentést tartalmazó sajtóközleményt szerkesztett (26. sorszám), az olasz piacot egyáltalán nem említette. Ebből, valamint a versenysportban közismert bizonytalansági tényezőkből (esetleges bukás, baleset vagy a versenyen történő indulás egyéb akadálya) is az következik, hogy meghatározott, az alperes által felsorolt versenyeken történő indulásra vonatkozó szerződéses kikötés nem volt. A felek abban állapodtak meg, hogy a motorversenyzőt a felperes nemzetközi versenyeken indítja, ezért ennek a szerződéses tartalomnak a teljesítését kellett vizsgálni a felek elszámolása során.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a szerződést a nemzetközi versenyeken való részvétel révén, tartalma szerint teljesítette. Annak a körülménynek, hogy az alperes által hivatkozott pályanap miért hiúsult meg, nem volt a perben jelentősége, mert a pályanapon való meg nem jelenés a szerződés hiányos, hibás teljesítése volna, ezzel kapcsolatos igényt azonban az alperes nem terjesztett elő. A felperes a szerződésben vállalt főszolgáltatást, a reklámtevékenységet, melynek ellenszolgáltatása volt a szerződésben kikötött díj, a szerződés megszűnéséig teljesítette, ezért az időarányos díj 12 659 030 Ft összegben megilleti. A felek között érvényesen létrejött szerződés alapján a felperes a szerződés 15. pontja szerint a reklámszolgáltatási díjnak a megszűnés időpontjáig – 2016. augusztus 10. napja – teljesített reklámszolgáltatásokkal arányos részére jogosult. A szerződés 15. pontját a szerződés egészével összhangban a Ptk. 6:86. § (1) bekezdése értelmében úgy kell értelmezni, hogy ha a szerződés a határidő lejárta előtt szűnik meg, a teljesítés időarányában kell a feleknek elszámolniuk. Tételes, teljesítményarányos elszámolás – hány versenyen vagy promóción vett részt a motorversenyző – fel sem merülhet, a reklámtevékenység a szerződés alapján ilyen módon nem árazható be, és a felek szándéka, a szerződés megfogalmazása sem utalt soha semmilyen módon arra, hogy a díjat mennyiségi mutatókhoz, a végzett tevékenységek számához kötötték volna, így az alperesnek a mennyiségarányos elszámolásra való hivatkozása alaptalan volt.
Alaptalan volt az alperes tévedés, megtévesztés címén előterjesztett érvénytelenségi kifogása is. A szerződés tartalma körében kifejtettekből következik, hogy nincs olyan körülmény, amely vonatkozásában az alperes tévedésben lett volna. A felek nemzetközi versenyeken történő indulásban állapodtak meg, a felperes a versenyekre vonatkozóan tervet közölt az alperessel. Az a tény, hogy a terv a szerződéskötést követően meghiúsult, megváltozott, a versenyző nem a tervben feltüntetett, hanem más versenyeken indult el, a szerződés – megkötéskori – érvényességére kihatással nem lehet. Ha az alperes a tervet ténynek tekintette, és abban a hitben kötötte meg a szerződést, hogy a motorversenyző a tervben feltüntetett versenyeken fog – biztosan – elindulni, ebben valóban tévedett, mert ez nem nem volt valós tény, nem bizonyította azonban, hogy tévedését a felperes okozta vagy felismerhette.
Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban is, hogy az alperes szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságára alapított érvénytelenségi kifogása is alaptalan.
A perbeli szerződésben a felperes reklámtevékenységre vállalt kötelezettséget a szerződés 3. pontjában részletezettek szerint. A felperesi szolgáltatások – az alperes logójának elhelyezése, a motorversenyző személyes megjelenése az alperes promócióin, rendezvényein, hozzájárulás a motorversenyző nevének, képmásának felhasználásához, promóciós anyaghoz egy alkalommal rendelkezésre állás – értéke szakértő módszerrel nem határozható meg, a szerződésben nincs olyan mennyiségi mutató, arányszám, amely alapján az egyes tevékenységek és így a szolgáltatás értéke megállapítható lenne. Az alperes a nemzetközi piac felé kívánt nyitni, a motorversenyző nemzetközi versenyeken indulása és ennek során a saját tevékenysége reklámozása érdekében kötötte meg a szerződést. A díjban, az ellenszolgáltatásban a felek megállapodtak, az alperes a díj alátámasztásához semmilyen elemzést nem végzett, adatot nem kívánt meg, a szerződést annak a ténynek az ismerete nélkül kötötte meg, hogy a reklámtevékenységre ténylegesen hány alkalommal, milyen körülmények között kerül sor,ezzel az aránytalanság kockázatát vállalta, ez pedig a szerződés megtámadását a Ptk. 6:98. § (1) bekezdése szerint kizárja.
Az alperes fellebbezése a késedelmi kamatra vonatkozóan alapos volt. A peres felek a szerződés 12.3. pontjában – a Ptk. 6:59. § (2) bekezdése szerint – a jegybanki alapkamat 3%-kal növelt mértékű késedelmi kamatban állapodtak meg, tévesen kötelezte ezért az elsőfokú bíróság az alperest a tőkemarasztalás összege után a Ptk. 6:155. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamat megfizetésére.
Alaptalanul hivatkozott az alperes a felperes jogi képviselője képviseleti jogának hiányára. A felszámolás kezdő időpontjától kezdődően az adós szervezeti képviselőjévé a felszámoló vált, a szervezeti képviselő személyében utóbb bekövetkezett változás azonban a korábbi szervezeti képviselő által adott meghatalmazást, illetve az annak alapjául szolgáló megbízási szerződést nem érinti. Így foglalt állást a Kúria az EBH 2010.2147. számú döntésben, és ezt az elvet rögzíti a Kúria Pfv.I.26.793/2002/6. számú ítélete is, kifejtve, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően a felszámoló dönthet a gazdálkodó szervezet korábbi megbízási szerződése megszüntetéséről vagy megerősítéséről, a bíróság azonban a korábbi képviselő perbeli képviseleti jogának hiányát csak azt követően veheti figyelembe, ha a felszámoló a képviseleti jogosultságot megalapozó meghatalmazás megszüntetéséről nyilatkozott.
A fentiek okán a másodfokú bíróság az 1952. évi III. törvény 253. § (2) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta, és a 12 659 030 forint tőkeösszeg után 2016. október 3. napjától a kifizetés napjáig számított késedelmi kamat mértékét a szerződés szerinti jegybanki alapkamat +3% mértékre leszállította, és a keresetet ezt meghaladóan tekintette elutasítottnak. Egyebekben – fellebbezett részében – az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Pécsi ÍtélőtáblaGf.IV.40 001/2020/9.)
(Az ítéletet a Kúria a Pfv.VII.21.040/2020/6.számú ítéletével hatályában fenntartotta.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás