KÜ BH 2021/89
KÜ BH 2021/89
2021.03.01.
A jogerős határozat az eldöntött kérdés személyi és tárgyi keretei között irányadó az eljárásban résztvevőkre és a később eljáró bíróságra egyaránt [2013. évi CXXII. tv. (Földforgalmi tv.) 19. § (5) bekezdés; 2017. évi I. tv. (Kp.) 85. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perben nem álló B. B. L. (a továbbiakban: eladó) a 2017. május 29. napján kelt adásvételi szerződés alapján értékesítette a felperes javára az ingatlan I. és az ingatlan II. ingatlanokat. A szerződő felek az ingatlanok vételárát az adásvételi szerződés 1.2. pontjában határozták meg akként, hogy Ingatlan I. vételára: 39 000 EUR, míg az Ingatlan II. vételára: 5500 EUR. A szerződés 2.3. pont k) alpontja szerint, a vevő nem minősül a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi törvény) 18. §-a alapján elővásárlásra jogosultnak, illetve nem tulajdonostárs.
[2] A kifüggesztett adásvételi szerződéssel összefüggésben, kizárólag az ingatlan II. vonatkozásában az alperesi érdekelt mint elővásárlásra jogosult tett elfogadó jognyilatkozatot. Az elővásárlási jogát – mint hegyközségi tagsággal rendelkező szomszéd – a hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény 20/A. § (1) bekezdésére, továbbá – mint helyben lakó szomszéd, fiatal földműves – a Földforgalmi törvény 18. § (1) bekezdés c) pontjára alapította.
[3] A Magyar Agrár-, Élelmiszer-gazdasági és Vidékfejlesztési Kamara Veszprém Megyei Elnöksége (a továbbiakban: kamara) a VE01-03541-8/2017. számú állásfoglalásában mind a felperes, mind az alperesi érdekelt tekintetében támogatta az adásvételi szerződés jóváhagyását.
[4] Az állásfoglalással szemben az eladó és a felperes külön-külön okiratban, de azonos tartalommal kifogást terjesztett elő, melyeket Somlószőlős Község Önkormányzat Képviselő-testülete (a továbbiakban: képviselő-testület) külön-külön, de azonos tartalommal meghozott 102/2017. (XI. 27.) és 103/2017. (XI. 27.) számú határozataival bírált el. A határozatok rendelkező része szerint a képviselő-testület a benyújtott kifogásoknak helyt adott és az állásfoglalást megváltoztatta azzal, hogy a felperes mint szerződő fél esetében támogatta az adásvételi szerződés jóváhagyását mindkét ingatlan tekintetében. A határozatok indokolása szerint az állásfoglalás megváltoztatására a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 103/A. § (2) bekezdése alapján került sor, figyelemmel arra, hogy azt a Földforgalmi törvény 24. § (2) bekezdésének megsértésével adták ki. A határozatokban foglaltak értelmében a kamara „nem indokolta kellőképp hivatkozásának okát, és nem járt el körültekintően a vevő meglévő földjeinek tekintetében”.
[5] Az alperesi érdekelt keresettel élt a 102/2017. (XI. 27.) számú képviselő-testületi határozattal szemben, melynek nyomán eljárt Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 7.K.27.003/2018/16. számú ítéletével a támadott döntést hatályon kívül helyezte és a képviselő-testületet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú ítélet indokolása rögzítette, hogy a keresettel támadott képviselő-testületi határozat rendelkező része hiányos, ellentmondásos és értelmezhetetlen, mivel a kifogásnak helyt adva az állásfoglalást megváltoztatta, de tartalmát tekintve nem hozott megváltoztató döntést. A határozatból nem tűnik ki, hogy a képviselő-testület az állásfoglalást pontosan mennyiben és miért tartotta jogszabálysértőnek, illetve milyen okból került sor annak megváltoztatására. A megismételt eljárásra előírta, hogy az eladó és a felperes által előterjesztett kifogásokat a képviselő-testületnek egy határozatban kell elbírálnia, erre tekintettel a képviselő-testületnek a 103/2017. (XI. 27.) számú határozatát saját hatáskörben eljárva vissza kell vonnia.
[6] Az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezés folytán eljárt Fővárosi Törvényszék a 12.Kf.650.237/2018/8. számú másodfokú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben – a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatás tekintetében – megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróságnak kizárólag a keresettel támadott 102/2017. (XI. 27.) számú határozattal kapcsolatban volt lehetősége eljárni. A kereseti kérelemhez kötöttség jogszabályi alapelve miatt a felülvizsgálat a nem támadott 103/2017. (XI. 27.) határozatra nem terjedhetett volna ki, tehát jogszabálysértő az ítéletét indokolása ezen határozatot érintően. Ebből következően a megismételt eljárásban csak a 102/2017. (XI. 27.) számú határozattal érintett kifogás tárgyában kell a képviselő-testületnek ismételten lefolytatnia az eljárást, és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdésének megfelelően meghoznia az újabb határozatát.
[7] A megismételt eljárásban a képviselő-testület a 96/2018. (XII. 20.) Kt. számú végzésével az eljárást megszüntette. Döntését az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 47. § (1) bekezdés c) pontjára és arra alapította, hogy az állásfoglalással szembeni kifogás elbírálása tárgyában már született egy határozat, amely jogerős, és amelyhez a képviselő-testület kötve van. Mindezek alapján a megismételt eljárás lefolytatása okafogyott.
[8] A fentieket követően hozta meg az alperes a jelen perben keresettel támadott 570302/9/2019. számú határozatát, melyben az adásvételi szerződést az Ingatlan I-re nézve a felperessel, míg az Ingatlan II. vonatkozásában az alperesi érdekelttel hagyta jóvá. Megállapította, hogy az adásvételi szerződésben szereplő ingatlanok nem dologösszességként, nem egybefoglalt vételáron kerültek értékesítésre, mivel ennek ténye a szerződés rendelkezéseiből nem derült ki. Ennélfogva nem kellett vizsgálnia az egybefoglalt vételáron történő értékesítés feltételeinek fennállását. Hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:63. § (1)–(2) bekezdések rendelkezéseire és a Kúria 26/2017. számú közigazgatási elvi határozatára. Megállapítása szerint az alperesi érdekelt jogszerűen tehetett elfogadó jognyilatkozatot kizárólag az ingatlan II. tekintetében, mivel rangsorban megelőzte a felperest. Rögzítette, hogy a határozatát a bíróság ítéletével hatályon kívül helyezett 102/2017. (XI. 27.) számú határozatra tekintettel, a hatályos, de az előbbi határozattal azonos tartalmú 103/2017. (XI. 27.) számú határozat figyelmen kívül hagyásával, az állásfoglalásban foglaltaknak megfelelően, az elővásárlási jogcímek figyelembevételével hozta meg a Földforgalmi törvény 30. § (1)–(2) bekezdései alapján.
A felperes keresete és az alperes védekezése
[9] Az alperes határozatával szemben a felperes keresettel élt, melyben annak megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Sérelmezte, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta az állásfoglalás helyébe lépő 103/2017. (XI. 27.) számú képviselő-testületi határozatot és attól eltérő döntést hozott úgy, hogy közben a rendelkezésére álló információkból jogilag helytelen következtetést vont le, tévesen értelmezett jogszabályokat és nem tett eleget tényállástisztázási kötelezettségének. Az alperes elmulasztotta az adásvételi szerződésnek, annak egyes rendelkezéseinek vizsgálatát és értékelését, melyekből egyértelműen megállapítható lett volna, hogy az ingatlanok értékesítésére egybefoglalt vételáron került sor. Állította, hogy az alperesi érdekelt csak teljes egészében fogadhatta volna el az ajánlatot, mivel azonban nem így tett, így elfogadó jognyilatkozata új ajánlatnak minősül, amely az eladót nem köti. Mindezek alapján az alperesi érdekelttel szemben az adásvételi szerződés jóváhagyása megtagadásának lett volna helye a Földforgalmi törvény 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján. Jelen esetben az eladó a dolgot más dologgal együtt, dologösszességként értékesítette, egybefoglalt vételáron, amit az alperes nem értékelt, a felek szerződéses akaratát is ignorálta.
[10] Az alperes a védiratában a határozatban foglalt indokok alapján a kereset elutasítását kérte.
[11] Az alperesi beavatkozó csatlakozva az alperes által előadottakhoz a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálni kért ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[13] Ítéleti álláspontja szerint a perbeli adásvételi szerződésből nem állapítható meg, hogy a földeket dologösszességként értékesítették és az sem, hogy a vételár egybefoglaltnak minősült volna. Az adásvételi szerződésben sehol nem került rögzítésre a földek dologösszességként történő értékesítése, ahogyan az egybefoglalt vételáron történő értékesítést megalapozó jogszabályhelyre sem hivatkoztak a felek. A szerződés egyáltalán nem tartalmazott olyan utalást, miszerint az eladó szándéka kizárólag a tulajdonában álló ingatlanok együttes értékesítésére terjedt volna ki, és erre vonatkozó szerződéses nyilatkozatot a vevő sem tett. Az elővásárlási joggal, illetve jogosultakkal kapcsolatos szerződéses rendelkezések (Preambulum E. pont) körében sem tértek ki a szerződő felek arra, hogy például az eladót csak olyan elfogadó jognyilatkozat kötné, amelyben az elővásárlásra jogosult az adásvételi szerződést, mint egészet, mindkét ingatlanra kiterjedően magára nézve kötelezőnek, teljes körűnek elfogadja. Utalt e körben az EBH 2017. K.26 számon közzétett elvi döntésre. Az egybefoglalt vételár és dologösszességként való értékesítés hiányából következik, hogy az elfogadó jognyilatkozattal összefüggésben kifejtett felperesi hivatkozások alaptalanok.
[14] Megállapította, hogy az alperes a tényállást a szükséges mértékben feltárta, indokolási kötelezettségének eleget tett. A rendelkezésre álló okiratokban szereplő adatokon, körülményeken kívül az alperesnek nem kötelessége a felek szerződéses szándékának, esetleges üzleti vagy más érdekeinek, feltevéseinek a feltárása, azokra nézve bizonyítás lefolytatása, ha azok magukból az iratokból nem állapíthatók meg.
[15] Rögzítette, hogy a megelőző bírósági eljárás folytán megismételt közigazgatási eljárást a képviselő-testület megszüntette, melynek eredményeként a felperesi kifogás tárgyában a 102/2017. (XI. 27.) számú határozat hatályon kívül helyezését követően végül nem született olyan érdemi döntés, ami az állásfoglalásra kihatna. Utalt arra, hogy a megszüntető végzés semmisnek tekintendő, annak tartalma ugyanis a közigazgatási bíróság adott ügyben hozott határozatával teljes mértékben ellentétes. Az eljárás megszüntetésével a közigazgatási szerv ugyanis nem tett eleget az első- és másodfokú bírósági ítéletekben az eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára vonatkozóan előírt bírói iránymutatásnak. Ennek pedig az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja alapján az a jogkövetkezménye, hogy a döntés semmis, így ahhoz joghatás nem fűződhet.
[16] Indokolásában kitért arra, hogy a bírósági felülvizsgálattal nem érintett 103/2017. (XI. 27.) számú képviselő-testületi határozatról a korábbi eljárásban a bíróság azt állapította meg, hogy az olyan lényeges alaki hiányosságban szenved, amely miatt azt nem létezőnek kell tekinteni. A képviselő-testületi határozat rendelkező része ugyanis értelmezhetetlen, nem lehet megállapítani belőle, hogy a közigazgatási szerv egyáltalán milyen döntést kívánt hozni. Ezen túlmenően az indokolása is olyan mértékben hiányos, hogy ezáltal érdemi felülbírálatra nem alkalmas. A 103/2017. (XI. 27.) számú határozat úgy kívánta az állásfoglalást megváltoztatni, hogy a megváltoztatott rendelkezést az állásfoglalás már eleve tartalmazta. Ennélfogva jogszerű az az alperesi megállapítás, amely szerint ez a képviselő-testületi döntés – a 102/2017. (XI. 27.) számú határozathoz hasonlóan – alkalmatlan arra, hogy a földforgalmi jóváhagyás iránti eljárásban az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáljon. Mindezekből következően nem követett el az alperes jogszabálysértést akkor, amikor a kifejtetteket észlelte és a hivatkozott képviselő-testületi határozatot a döntéshozatala során nem vette figyelembe.
[17] A felperes által felajánlott bizonyítási indítványok teljesítését az elsőfokú bíróság, mint szükségtelent mellőzte. Megállapította, hogy az adásvételi szerződés hatósági jóváhagyása tárgyában a mezőgazdasági igazgatási szervnek a rendelkezésre álló iratok alapján kell meghoznia a döntését. Magából a szerződésből kellett volna kiderülnie, ha a felek a földeket egybefoglalt vételáron, dologösszességként kívánták volna értékesíteni. Ezt a hiányzó szerződéses tartalmat utólag a szerződő felek nyilatkozatával már nem lehet pótolni.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[18] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben az elsőfokú ítélet alperesi határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4)–(5) bekezdéseiben foglaltakat.
[19] Hangsúlyozta, hogy a keresettel korábban nem támadott képviselő-testületi határozat jogerős, azt az elsőfokú bíróság nem tekinthette nem létezőnek, figyelemmel egyrészt arra, hogy a döntés bíróság általi megsemmisítése nem történt meg, másrészt az ellentétes a Fővárosi Törvényszék 12.Kf.650.237/2018/8. számú ítéletében foglaltakkal. Ebből következően az elsőfokú bíróságnak a szóban forgó képviselő-testületi határozatban foglaltakat a perben értékelnie kellett volna. Álláspontja szerint a képviselő-testületi határozat az ítéletben foglaltakkal ellentétben értelmezhető, a döntés tartalma egyértelmű, az csak az ő vonatkozásában támogatta az adásvételi szerződés jóváhagyását. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértő módon csak e döntés figyelmen kívül hagyásával teremtetett jogalapot arra, hogy a keresetét elutasítsa.
[20] Előadta, hogy a megelőző bírósági eljárásban adott iránymutatás új eljárás lefolytatását írta elő, mely új eljárásban a képviselő-testület új döntést (végzést) hozott, amely mindenben megfelel a Ket. 72. §-ában és az Ákr. 81. §-ában foglaltaknak. Iratellenes az a bírósági megállapítás, mely szerint az új eljárásban csak határozat lett volna hozható. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság által semmisnek tekintett végzést egyik fél sem vitatta, így azt a bíróság a jelen perben hivatalból sem vizsgálhatta.
[21] Kiemelte, hogy az adásvételi szerződést szerkesztő ügyvéd azt a megoldást választotta, hogy mindkét ingatlan esetében megjelölte a vételárat, de ezt követően az adásvételi szerződés az „Ingatlanok” kifejezést használja, amely ingatlanok fizikai egységet képeznek. Téves az a megállapítás, hogy a dologösszességre vonatkozó kitétel, valamint az egybefoglalt vételár meghatározásának és a jogszabályhelyre hivatkozásnak a hiánya önmagában kizárná a Földforgalmi törvény 19. § (5) bekezdésének alkalmazását. A bíróságnak vizsgálnia kellett volna a földek és a felépítmények fizikai egységét, egymással történő, illetve egymás nélküli használhatóságát, a megbontással okozott kárt, illetve az elővásárlásra jogosult visszaélésszerű magatartását.
[22] Kiemelte, hogy a helyi földbizottság jóváhagyása a mezőgazdasági igazgatási szerv jóváhagyó döntésének a feltétele, az alperes nem volt jogosult a képviselő-testületi határozatot figyelmen kívül hagyni, annak jogszabályi alapja nem volt.
[23] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
[24] Az alperesi érdekelt a felülvizsgálati ellenkérelmében az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte. Előadta, hogy álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei nem álltak fenn. Hangsúlyozta, hogy az egybefoglalt vételár megállapítása egy objektív körülmény, amelyet az adásvételi szerződés egyáltalán nem tartalmaz. A Földforgalmi törvény 19. § (5) bekezdésében foglaltak szerint az ingatlanok fizikai egysége csak az egyik feltétel, ezen túlmenően az egybefoglalt vételár meghatározása is szükséges. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg hivatalból, hogy a 103/2017. (XI. 27.) képviselő-testületi határozatot nem létezőnek kell tekinteni, e döntést a bíróság korábban nem vizsgálta felül, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (3) bekezdés a) pontja pedig semmilyen további korlátozást nem tartalmaz. Ugyanezen jogszabályhelyből következően az elsőfokú bíróság jogszerűen minősítette semmisnek az eljárást megszüntető végzést is, mert az ellentétes volt a megelőző bírósági eljárásban született jogerős ítéletben foglalt iránymutatással. Hangsúlyozta, hogy visszaélésszerű magatartást nem tanúsított, az erre vonatkozó felperesi előadás értelmezhetetlen.
A Kúria döntése és jogi indokai
[25] A felülvizsgálati kérelem nagyobb részben alapos.
[26] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálja felül.
[27] A Kúria indenekelőtt rögzíti, hogy az alperesi érdekelt megalapozatlanul kifogásolta a felülvizsgálati kérelem befogadását. A Kúria hangsúlyozza, hogy annak a megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e, a Kp. 118. §-a alapján eldöntendő kérdés. A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadása körében előadottakat már megvizsgálta, és a 2. számú végzésével a felülvizsgálati kérelmet befogadta. A befogadás tárgyában hozott végzés elleni további jogorvoslat kizárt, ezért az e tárgykörben hozott döntés az eljárás jelen érdemi szakaszában sem vitatható.
[28] A Kúria elsőként az elsőfokú ítélet Földforgalmi törvény 19. § (5) bekezdésében foglaltakkal kapcsolatban kifejtett érvelését vizsgálta. Az e körben elfoglalt elsőfokú ítéleti álláspontot a Kúria maradéktalanul osztja, annak megismétlése nélkül a következőkre mutat rá.
[29] A Földforgalmi törvény 19. § (5) bekezdése alapján a föld bizonyos tulajdonsága – így a szomszédos földterület ténye, vagy az egy mezőgazdasági üzemközponthoz tartozás – ad lehetőséget a földek egybefoglalt vételáron történő eladására. Ebből következően nem elegendő az említett fizikai tulajdonságok fennállása, hiszen az már a felek szerződéses akaratától függ, hogy e feltételek megvalósulása esetén a földek egybefoglalt vételáron történő eladásában állapodnak-e meg. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az adásvételi szerződésben a felek nem rendelkeztek a földek dologösszességként történő értékesítéséről, mint ahogyan az adásvételi szerződés az egybefoglalt vételárat sem tartalmazza. A szerződésben a felek arról sem állapodtak meg, hogy az eladót egy esetleges elővásárlásra jogosultnak csak olyan elfogadó jognyilatkozata kötné, amelyben az magára nézve az adásvételi szerződés egészét teljeskörűen, azaz mindkét ingatlanra nézve elfogadja. Ebből következően a felperes alaptalanul érvelt a két ingatlan fizikai egységével és azzal, hogy az adásvételi szerződés egyébként az „Ingatlanok” kifejezést használja, az alperesi érdekelt „visszaélésszerű magatartására” hivatkozása súlytalan.
[30] A Kúria a fentieket követően a szóban forgó képviselő-testületi határozat figyelmen kívül hagyására vonatkozó ítéleti megállapításokat vizsgálta.
[31] A Kúria rögzíti, hogy a jogerő intézménye a jogállamiság része, abban a jogorvoslathoz való jog és a jogbiztonság követelménye nyert egyensúlyt. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogerős határozat (határozatrész) az eldöntött kérdés személyi és tárgyi keretei között irányadóvá váljék az eljárásban résztvevőkre és a később eljáró bíróságra egyaránt, illetőleg más hatóságra is, egyszersmind ez szolgálja a jogrendszer egészének biztonságát is. A jogbiztonsághoz kiemelkedő alkotmányossági érdek fűződik, azt csak szigorúan körülhatárolt esetekben, a közigazgatási eljárásjog mindenkori, törvényben meghatározott szabályai szerint lehet áttörni. Amennyiben a jogerő beálltához előírt feltételek teljesültek, akkor annak hatálya a határozat tartalmi helyességétől függetlenül beáll [30/2014. (IX. 30.) AB határozattal is megerősített 9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 66.].
[32] Mindezekből következően az elsőfokú bíróság egyrészt nem állapíthatta volna meg a keresettel korábban nem támadott képviselő-testületi határozat nem létező voltát, továbbá nem tehetett volna megjegyzést az eljárást megszüntető végzés semmisségére sem, e döntések ugyanis önálló jogorvoslattal voltak támadhatók, mely jogorvoslatot a felek saját döntésük nyomán nem vették igénybe. A Kúria hangsúlyozza, hogy a 103/2017. (XI. 27.) számú képviselő-testületi határozatra vonatkozó – megelőző bírósági eljárásban tett – elsőfokú bírósági megállapításokat a Fővárosi Törvényszék a 12.Kf.650.237/2018/8. számú jogerős ítélete is mellőzte, megállapítva azt, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség törvényi alapelve miatt a keresettel nem támadott képviselő-testületi határozatra az elsőfokú ítélet nem terjedhetett volna ki.
[33] A fentiekkel összefüggésben alaptalanul hivatkozott az alperesi érdekelt arra, hogy a Kp. 85. § (3) bekezdés a) pontja semmiféle korlátozást nem tartalmaz, így az eljárt bíróság egy korábban keresettel nem támadott, jogerős döntés tekintetében is megállapíthatja annak semmis, avagy nem létező voltát. A Kúria hangsúlyozza, hogy e jogszabályhely csak a vitatott közigazgatási cselekmény tekintetében teszi lehetővé azt, hogy a bíróság a felek rendelkezési jogán (a kereseti kérelemhez kötöttség elvén) átlépve hivatalbóli vizsgálatot folytasson, és a támadott közigazgatási cselekmény semmisségét (nem létező voltát) állapítsa meg. E rendelkezés tehát a jogerő intézményét nem törheti át, a jogerő ugyanis azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy egyrészt a szóban forgó döntés rendes jogorvoslattal többé nem támadható (alaki jogerő), másrészt a döntés nem változtatható meg (anyagi jogerő), harmadrészt a döntés végrehajtható.
[34] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megalapozatlanul állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat jogszerűen rendelkezett a 103/2017. (XI. 27.) számú képviselő-testületi határozat figyelmen kívül hagyásáról.
[35] A Kúria ugyanakkor a kifejtettekhez kapcsolódóan szükségesnek tartja rögzíteni, hogy a jogerős határozat az eldöntött kérdés személyi és tárgyi keretei között irányadó az eljárásban résztvevőkre és a később eljáró bíróságra egyaránt. Ebből következően az alperes az eljárásában a nem támadott képviselő-testületi határozatot nem teheti félre, azt értékelnie kell, méghozzá abban a személyi és tárgyi körben, amelyben az egyáltalán döntést tartalmaz. A Fétv. – perbeli eljárásban irányadó – 103/A. § (2) bekezdése szerinti feladatkörében eljárva ugyanis a képviselő-testületnek a kifogással érintett, a perbeli esetben a kamara által támogatott személy(ek) tekintetében állást kell foglalnia arról, hogy a kamarai támogató állásfoglalás mennyiben sérti a Földforgalmi törvény 23-25. §-ait, és egyértelmű döntést kell hoznia arról, hogy mely személy esetében támogatja, és mely esetében és milyen oknál fogva nem támogatja az adásvételi szerződés jóváhagyását.
[36] A fentiek alapján az elsőfokú bíróság az ügyben irányadó tényállást ugyan a szükséges mértékben feltárta és azt pontosan rögzítette az ítéletében, de a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazása során a fent kifejtett körben nem helytálló következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűsége kapcsán, ezért azt a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az alperesi határozatot megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte.
[37] A megismételt eljárásban az alperesnek azt kell vizsgálnia, hogy a kamarai állásfoglaláshoz képest a képviselő-testületi döntés mely személyekre vonatkozóan tartalmaz döntést, az az eldöntött kérdés személyi és tárgyi kereteit tekintve a kamarai állásfoglalástól eltér-e. Az adásvételi szerződés jóváhagyásáról vagy annak megtagadásáról ennek figyelembevételével kell döntenie.
(Kúria Kfv.IV.37.288/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás