BK ÍH 2021/9.
BK ÍH 2021/9.
2021.03.01.
Alaptalan az eljárás elhúzódását sérelmező kifogás, ha az eljáró bírói tanács már a kifogás benyújtásakor is megtette az eljárási törvény alapján azokat az intézkedéseket, amelyek megtételének elmulasztását a kifogást előterjesztő megjelölt [Be. 144. §].
Dr. K. Z. pótmagánvádló 2020. szeptember 18. napján terjesztett elő vádindítványt a vele szemben eljárt bíró ellen jogellenes fogvatartás bűntette miatt jogi képviselője útján.
A vádindítványban kizárási indítványt is előterjesztett „mind az M.-i Járásbíróság, mind pedig a M.-i Törvényszék és az illetékességi területén lévő valamennyi bírósággal szemben”, figyelemmel arra, hogy a vádindítvánnyal érintett bíró a M.-i Járásbíróságra beosztott bíró, fölötte a munkáltatói jogokat az M.-i Törvényszék elnöke gyakorolja, valamint szoros kapcsolatban áll az M.-i Törvényszék illetékességi területére kinevezett bírókkal.
Az ügy bíróságra érkezését követően az M.-i Járásbíróságon beszerezték a büntető ügyszakos bírók nyilatkozatát, mely szerint elfogultnak érzik magukat, így az ügy iratai felterjesztésre kerültek az M.-i Törvényszékre az eljáró bíróság kijelölése végett a Be. 17. § (2) bekezdése alapján.
Az M.-i Törvényszékre 2020. október 15. napján érkezett meg a büntetőügy.
Ezt követően beszerzésre került valamennyi törvényszéki bíró nyilatkozata azzal kapcsolatban, hogy elfogultnak érzi-e magát vagy sem. Ennek során öt bíró nem érezte magát elfogultnak, így nem volt akadálya az M.-i Járásbíróság bírói által bejelentett kizárási ok elbírálásának.
Az iratokból megállapítható, hogy a kijelölt tanács elnöke már 2020. december 4. napján intézkedett a tanácsülés kitűzéséről 2020. december 18. napjára. Még ugyanezen a napon dr. K. Z. pótmagánvádló a tanácsülés időpontjáról értesült is az Országos Bírósági Hivatal által kiadott letöltési igazolásból megállapíthatóan.
2020. december 10. napján dr. K. Z. pótmagánvádló észrevétel elnevezésű okiratot nyújtott be az M.-i Törvényszékhez, melyben az M.-i Törvényszék eljárását indokolatlannak és jogellenesnek nevezte arra tekintettel, hogy ő már a vádindítványában az M.-i Törvényszék és valamennyi az illetékességi területén lévő bírósággal szemben kizárási indítványt tett.
2020. december 11. napján kifogást is előterjesztett a pótmagánvádló az eljárás elhúzódása miatt a Be. 143. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozással, kérve a mulasztás tényének megállapítását, és a Be. 143. § (2) bekezdés a) pontja szerint az elmulasztott eljárási cselekmény elvégzését. A mulasztás okaként azt jelölte meg, hogy az iratoknak az M.-i Törvényszékre történő 2020. október 9-ei felterjesztését követően több mint két hónap telt el eredménytelenül.
2020. december 18. napján az M.-i Törvényszék eljáró tanácsa az ügy elintézésére – az iratok egyidejű megküldése mellett – a K.-i Járásbíróságot jelölte ki.
A kifogással érintett bírói tanács a Be. 144. § (2) bekezdése szerinti nyilatkozatában az iratokkal egyezően rögzítette, hogy a kifogás benyújtását megelőzően már intézkedett tanácsülés kitűzéséről a kizárási indítvány elbírálására 2020. december 18. napjára.
A pótmagánvádló kifogása alaptalan.
A Be. 143. § (1) bekezdés a) pontja alapján kifogás akkor terjeszthető elő, ha a törvény valamely eljárási cselekmény elvégzésére vagy valamely határozat meghozatalára határidőt állapított meg, azonban az eredménytelenül eltelt. A pótmagánvádló kifogása a Be. ezen pontjára vonatkozik. A Be. 143. § (2) bekezdés a) pontja alapján ezen kifogást a mulasztás tényének megállapítása, valamint a mulasztó bíróságnak az elmulasztott eljárási cselekmény vagy határozat meghozatalára történő utasítása érdekében lehet előterjeszteni. [Be. 143. § (2) bekezdés a) pont]
Bár a Be. a kifogás előterjesztésének időpontjára nézve nem rendelkezik, azonban a Be. 143. és 144. § rendelkezéseinek egybevetése alapján kifogásnak a Be. 143. § (1) bekezdés a) pontja alapján abban az esetben van helye, ha előterjesztésekor a mulasztás fennáll, és az elmulasztott eljárási cselekmény elvégzése vagy határozat meghozatala eljárásjogilag még lehetséges, illetve még nem történt meg, tehát szükséges.
A törvény értelmében kifogásnak nem önmagában a mulasztás megállapítása, hanem az elmulasztott intézkedés elvégzése céljából van helye. Következésképpen nem csupán a kifogás okának (a mulasztás tényének), hanem céljának, az elmulasztott intézkedés megtételéhez szükséges eljárásjogi lehetőségnek is fenn kell állniuk (Kúria Bkif.III.841/2011/2.).
Jelen ügyben kétségtelenül megállapítható, hogy
- a kifogás 2020. december 11-ei előterjesztésekor a másodfokú tanács már intézkedett a kizárási indítvány elbírálására, majd
- a bíróság kijelölése a 2020 december 18-ai tanácsülésen már az iratok felterjesztését megelőzően megtörtént, így az adott eljárási cselekmény elvégzése az adott ügyben okafogyott. Utólagos eljárási cselekmény elvégzésére a törvény valójában nem biztosít lehetőséget, így az előterjesztés törvényi előfeltétel hiányában történt.
Megjegyzendő, hogy az M.-i Törvényszéket egyébként mulasztás sem terheli. Az iratok alapján egyértelműen megállapítható, hogy az iratok megérkezését követően haladéktalanul ki lett jelölve az ügyelosztási rend alapján a kizárás kérdésében eljárni jogosult másodfokú tanács.
Ezen másodfokú tanács azonban nyilatkozatot tett elfogultságáról, kérve kizárását az ügy elbírálásából. Ezt követően valamennyi bíró nyilatkozatának beszerzésére tett haladéktalanul intézkedést az M.-i Törvényszék igazgatási vezetője, majd ezután lehetett újabb elbírálásra jogosult tanácsra szignálni az ügyet.
Az elfogulatlanságáról nyilatkozó tanács az iratok kézhezvételét követően ugyancsak haladéktalanul, – nyilvánvalóan az előbbi nyilatkozatok beszerzését és a vezetői intézkedéseket követően – már 2020. december 4. napján intézkedett a tanácsülés időpontjának kitűzéséről.
Tényszerűen megállapítható így, hogy valótlan a kifogás azon állítása, hogy „a felterjesztést követően, több mint két hónap telt el eredménytelenül”.
Ugyancsak nem történt mulasztás vagy törvénysértés a kizárási indítvány másodfokú tanács általi elbírálásakor sem. A jogi képviselővel eljáró pótmagánvádlóra is vonatkozik a Be. 14. § (2) bekezdése, mely szerint a Be. 14. § (1) bekezdésében meghatározott kizárási ok kizárólag az ügyben eljáró bíróval szemben jelenthető be. Ebből következően a jogszabály ellenére törvénysértő módon tett bejelentés nem kötötte a kizárásról döntő M.-i Törvényszéket.
Mindez független attól a ténytől, hogy a M.-i Járásbíróság bírójával szemben bejelentett kizárási indítvány esetében nem dönthetett másik bíró a Be. 17. § (1) bekezdése alapján, mert a bírók nyilatkozata alapján elfogultsággal nem érintett bíró a járásbíróságon nem volt. Emiatt helyes volt a másodfokú tanácsnak a Be. 17. § (2) bekezdése szerinti eljárása.
Abban sem terheli mulasztás az eljárt bíróságokat, hogy elsőként az eljáró bíró kijelölésének kérdésében jártak el, és nem intézkedtek érdemben. A kizárt bíró ugyanis semmilyen érdemi intézkedést nem tehet, így sem a Be. 719. § (2) bekezdése szerinti intézkedést, sem a Be. 492. § (1) bekezdés a) pontja szerinti határozatot nem hozhatja meg.
Következésképpen az M.-i Törvényszék nem sértett törvényt.
Ekként az ítélőtábla a Be. 144. § (3) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva az eljárás elhúzódása miatt előterjesztett kifogást a Be. 144. § (6) bekezdése szerint, mint alaptalant elutasította.
A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 144. § (6) bekezdése kizárja.
(Debreceni Ítélőtábla Bkif.II.37/2021/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás