PK ÍH 2021/90.
PK ÍH 2021/90.
2021.09.01.
A Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szakvéleményére alapított biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelem alapján indult nemperes eljárásban a bíróság nem vizsgálhatja, hogy a szakvélemény mennyiben támasztja alá a végrehajtást kérő követelését. Ha a biztosítási intézkedés elrendelésének a törvényben írt speciális feltételei fennállnak, a bíróságnak a biztosítási intézkedést el kell rendelnie, a felek jogvitájában a végrehajtást elrendelő bíróság nem foglalhat érdemben állást [Vht. 187. § (4) bekezdés].
A felek között 2019. június 14. napján kivitelezési szerződés (a továbbiakban Szerződés) jött létre a TOP-2.1.2-15-JN1-2016-00005 azonosítási számú közbeszerzési eljárás alapján, a „Városi környezetjavító intézkedések és gazdaságfejlesztési beavatkozások J.-ben” projekt részét képező, „Városi piac rekonstrukciója” tárgyú komplett kivitelezés tárgyában.
A végrehajtást kérő kivitelező már a szerződés megkötését megelőzően felhívta a megrendelő adós figyelmét, hogy vannak olyan elvégzendő munkák, amelyek tekintetében a költségvetés nem tartalmaz információt. Az adós jelezte a végrehajtást kérőnek, hogy ezeket a tételeket a későbbiek során pótmunkaként kívánja elvégeztetni.
A kivitelezés szakaszában a végrehajtást kérő megbízásából H. J. építőmérnök statikus szakértő bevonására került sor. A szakértő véleménye alapján a végrehajtást kérő 2019. szeptember 6. napján kelt árajánlatot tett az elvégzendő pótmunkákra, amelyek ellenértékét 49 783 026 forint + áfa összegben jelölte meg.
Az U. Kft., mint a projekt műszaki ellenőrzését végző szervezet ugyancsak megvizsgálta a végrehajtást kérő által jelzett állapotot, azt helytállónak találta. Közölte az adóssal megállapításait, és a pótmunka bekerülési költségét a végrehajtást kérővel egyezően határozta meg; javasolta a vállalkozóidíjkövetelés elfogadását és a munka megrendelését.
A felek között 2020. szeptember 28. napján létrejött szerződésmódosítás 3.2. pontja rendelkezik arról, hogy „A Felek a Szerződés II.1.1. pontjában meghatározott vállalkozói díjat a műszaki tartalom módosításának többletköltsége miatt nettó 49 783 026 forint + áfa összeggel megnövelik”. E pont rögzíti azt a megállapítást is, hogy ez az összeg nem a projekt keretében elszámolható költségként jelenik meg, hanem azt az adós saját forrásból biztosítja.
A pótmunka vonatkozásában az adós 2020. október 21. napján teljesítésigazolást állított ki, amelyben a vállalkozói díjat nettó 49 783 026 forintban állapította meg, és akként nyilatkozott, hogy a végrehajtást kérő a számla kiállításához szükséges feladatokat megfelelően teljesítette, a pótmunkát elvégezte.
Az adós a fentiek szerint leigazolt pótmunkáért járó vállalkozói díjat azonban nem fizette meg a végrehajtást kérőnek.
A végrehajtást kérő ezért 2020. november 17. napján a Teljesítésigazolási Szakértői Szervhez (a továbbiakban: TSZSZ) fordult, amely a 2020. december 4. napján kelt 2926. számú szakvéleményében az elvégzett pótmunka vonatkozásában megállapította, hogy a módosított kérelem szerinti 49 783026 forint összeg megfizetése indokolt, és kifizetendő a végrehajtást kérő részére.
A végrehajtást kérő 2021. január 13. napján a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szakvéleményére alapított keresetet terjesztett elő a Sz.-i Törvényszéken, amely per 25.G.20 028/2021. számon van folyamatban.
Keresetlevelében biztosítási intézkedés elrendelését is kérte a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 187. § (4) bekezdésére hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság külön nemperes eljárásban hozott végzésével a kérelemnek helyt adva a biztosítási intézkedést elrendelte a végrehajtást kérő 49 783 026 forint összegű perbeli pénzkövetelésének biztosítására. A végzés indokolása szerint a biztosítási intézkedés elrendelésének a Vht. 187. § (4) bekezdésében előírt valamennyi feltétele fennáll: a végrehajtást kérő követelése nem haladja meg a 400 millió forintot, az általa indított per a TSZSZ szakvéleményén alapul, a követelés építési kivitelezési szerződés teljesítéséből eredő díjkövetelés. A bíróság rögzítette továbbá, a jogszabály akként rendelkezik, amennyiben ezek a feltételek fennállnak, a bíróságnak nincs további mérlegelési jogköre a biztosítási intézkedés elrendelését illetően.
A végzés ellen az adós terjesztett elő fellebbezést, kérve annak hatályon kívül helyezését és a biztosítási intézkedés megszüntetését. Fellebbezésének indokolásában elsődlegesen azt állította, hogy a díjkövetelés nem a TSZSZ szakvéleményén alapul, ezért a Vht. 187. § (4) bekezdése nem alkalmazható. Vitatta azt is, hogy a végrehajtást kérő által perben követelt vállalkozói díj megfizetésére köteles lenne. Állítása szerint a többletmunka szükségességének kérdésében a tervező és a kivitelező egyetemleges felelőssége merül fel. Nem vitatta, hogy a végrehajtást kérő elvégezte az általa megjelölt munkákat, továbbá hogy kiadta a szükséges teljesítési igazolást, és hogy a műszaki átadás-átvétel is megtörtént. Kétségbe vonta ugyanakkor, hogy a TSZSZ szakvéleménye alkalmas lenne a felek közötti jogvita jogalapjának elbírálására. Hangsúlyozta, az önkormányzat kiegyensúlyozottan gazdálkodó szervezet, beruházásainak költségeit a forrásai biztosítják, így vele szemben nincs szükség végrehajtási kényszerintézkedésre. Álláspontja szerint ugyanakkor jogszerűen tagadta meg a tervező és a kivitelező hibás teljesítése miatt szükségessé vált többletmunka ellenértékének kifizetését. Kiemelte, önmagában a TSZSZ azon igazolása, hogy a beruházás megtörtént, nem alapozhatja meg a pénzkövetelés biztosítását. Álláspontja szerint a per során a felmerült munkák jogi minősítése, azaz többletmunka vagy pótmunka jellege fogja eldönteni azt, hogy a költségeket ki viselje. Megjegyezte, ő is beszerzett igazságügyi szakvéleményt, amely a tervezőnek és a kivitelezőnek is átadásra került.
A végrehajtást kérő fellebbezésre tett észrevétele az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyására irányult. Hangsúlyozta, a perindítás a TSZSZ szakvéleményén alapult, az adós e szakvélemény ismeretében tagadta meg a vállalkozói díj kifizetését. Kiemelte, a Vht. 187. § (4) bekezdésére alapított biztosítási intézkedés iránti kérelem elbírálása során nem kell vizsgálni, hogy a TSZSZ véleményében megállapított követelés milyen mértékben helytálló, erre a peres eljárás során kerülhet majd sor.
A fellebbezés nem alapos.
A végrehajtást kérő pert indító keresetleveléből, valamint az annak mellékleteként csatolt TSZSZ szakvéleményből megállapítható, hogy az a 2013. évi XXXIV. tv. szabályai szerint készült. A TSZSZ szakvélemény beszerzésének 1. § (1) bekezdés szerinti feltétele fennállt, mivel a kivitelező számára az adós megrendelő a teljesítésigazolást kiadta, de a díj kifizetése ennek ellenére nem történt meg. A per alapját az említett szakvélemény képezi, a követelés nem haladja meg a 400 millió forintot, és az építési kivitelezési szerződés teljesítéséből eredő díjkövetelésnek minősül. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy mindezekre tekintettel a biztosítási intézkedés Vht. 187. § (4) bekezdésében meghatározott törvényi feltételeinek mindegyike fennáll, amelyek – az ez irányú végrehajtást kérői kérelemre tekintettel – a bíróság számára kötelezővé teszik a biztosítási intézkedés elrendelését. Erre jelen esetben – helyesen – a Vht. 185. § a) pontja szerinti módon került sor.
A Vht. által szabályozott biztosítási intézkedések sorába a 2013. évi XXXIV. tv. 17. § (2) bekezdése iktatta be ezt az egyedi rendelkezést, elsősorban a TSZSZ szakvéleményt beszerző kivitelező díjkövetelésének biztosítása érdekében, ha már a perindítás megtörtént. Az egyedi, speciális előfeltételek fennállta esetén a TSZSZ szakvéleménnyel megerősített, de kifizetetlenül maradt díjkövetelést a jogalkotó ilyen módon biztosíthatóvá tette, szem előtt tartva a szerződést – speciális, kiemelt bizonyító erejű szakvéleménnyel igazolt módon – teljesítő vállalkozó érdekeit.
A fellebbezési hivatkozásokhoz kapcsolódóan hangsúlyozza az ítélőtábla, a TSZSZ szakvélemény bizonyító ereje nem vizsgálható jelen nemperes eljárásban, sem az, hogy az mennyiben, milyen módon támasztja alá a kereset jogalapját. A végrehajtást elrendelő bíróságnak nem a felek jogvitáját kell eldöntenie ilyen értelemben, hanem a Vht. 187. § (4) bekezdésében rögzített törvényi feltételek fennálltát kell vizsgálnia, a felek jogvitájában a végrehajtást elrendelő bíróság nem foglalhat érdemben állást. A biztosítási intézkedés iránti kérelem önálló kérelem, arról a bíróságnak külön, nemperes eljárásban kell döntenie, amelyre jelen esetben szabályszerű módon sor került (BDT 2016.3454. számú eseti döntés).
A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) Vht. 9. §-a folytán alkalmazandó 389. §-a, valamint 383. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Pkf.III.20.150/2021/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás