KÜ BH 2021/91
KÜ BH 2021/91
2021.03.01.
A kérelemre induló fennmaradási engedélyezési eljárásban a hatóság sem hiánypótlási felhívásban, sem más formában nem köteles az építtető számára szakmai tanácsot adni arra nézve, hogy miként tehető szabályossá az engedélytől eltérően felépített épület [1997. évi LXXVIII. tv. (Étv.) 33. § (1) bek., 48/A. § (1) bek.; 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 50. § (1), (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes l/1 arányú tulajdonát képezi a Szarvas ... szám alatti földrészlet, amely Szarvas Város Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi építési szabályzatról szóló 19/2006. (V. 19.) rendelete, (a továbbiakban: HÉSZ) szerint „Üh 6.0.0.5.3.0.” jelű építési övezetben helyezkedik el, közvetlenül a holtág partján található. A földrészletre a felperes kérelmére az elsőfokú építésügyi hatóság jogerős építési engedélyt adott üdülőépület kialakítására.
[2] A felperes az épületet az építési engedélytől eltérően valósította meg, mert – többek között – az ingatlan hátsó terasz része a tervezett 12,62 négyzetméter alapterület helyett 22,31 négyzetméter alapterületű lett, a hátsó terasz felett pergola helyett cserépfedés készült, az épület külső homlokzatát a tervektől eltérően hőszigeteléssel látták el, amely miatt a tervezett 67,49 négyzetméter alapterülethez képest az épület a szigetelés vastagságával nőtt, és így az 68,60 négyzetméter lett, ezenkívül a nyugati homlokzatmagasság 4,35 méter helyett 5,38 méter lett, az épület telepítési helyét megváltoztatták, a felmenő falazat anyaga 25 cm YTONG tégla helyett 30 cm Porotherm N+F lett. A tervektől eltérő megvalósítás következtében az ingatlan beépítettsége – terasz nélkül – meghaladja a 20%-ot.
[3] Az elsőfokú építésfelügyeleti hatóság végzésében megállapította, hogy a szabálytalanul megvalósított épületre a fennmaradás feltételei az épület átalakításával, részleges bontásával megadhatók, ezért az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Elj. rend.) 67. § (3a) bekezdése szerint felhívta a felperest, hogy nyújtson be fennmaradási és továbbépítési engedély iránti kérelmet. Tájékoztatta a felperest, hogy a fennmaradási engedély iránti kérelemhez tartozó, annak mellékletét képező, a jogszabály szerinti kötelező tartalommal bíró építészeti-műszaki tervdokumentációnak egyértelműen tartalmaznia kell a jelenlegi, megvalósult állapotot, a megvalósult szerkezet megfelelőségének igazolását, továbbá a szabályossá tétel megvalósításához szükséges átalakítási, bontási munkálatokat.
[4] A felperes fennmaradási engedélyezési dokumentáció benyújtásával kérte a jogerős építési engedély alapján megkezdett, de attól eltérően megvalósított új üdülőépület fennmaradásának engedélyezését. A megvalósult állapot körében rögzítette, hogy a kivitelezés közben döntött a hőszigetelés készítéséről, így 10 cm vastag hőszigeteléssel a külső alapterület meg lett változtatva, amely kihat az építménymagasság és a beépítettség számításába. Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 35. § (8) bekezdésére utalással a beépítettséget 21,46%-ban határozta meg. Kitért arra, hogy a tervezett pergola helyett cserépfedésű terasz építését valósította meg. A terasz lefedése miatt a beépítettség 31,78%, továbbá a terasz mérete a tervezetthez képest változott, ezért nincs meg a szükséges 6 méter védőtávolság a vízparttól. Az épület szabályossá tételéhez szükséges átalakítások, bontási munkák körében a terasz feletti cserépfedés faltól mért 1,5 méter feletti túlnyúlásának visszabontását, a terasz végének elbontását annyira, hogy a 6 méter védőtávolság meglegyen, valamint bizonyos nyílások üvegtégla beépítésével történő kialakítását jelölte meg.
[5] Az elsőfokú építésügyi hatóság határozatával a fennmaradási engedélyt végleges jelleggel megadta. Pontokba szedve rögzítette az építési engedélytől eltérő építési munkákat, és kötelezte a felperest, hogy az épület szabályossá tétele érdekében – többek között – bontsa vissza olyan mértékben, hogy a vízparti telekhatártól számított 6 méteres sávban építmény ne álljon, a terasz fedését bontsa el, helyette pergola készüljön, konzolosan 1,5 métert kinyúló előtető létesíthető. Ezt meghaladóan a felperes 760 000 Ft építésügyi bírsággal sújtotta. Indokolásában egyebek mellett rögzítette, hogy az elrendelt szabályossá tételt követően az épület megfelel a HÉSZ előírásainak. A 21,46%-os beépítettség meghaladja a HÉSZ-ben előírt 20%-ot, azonban az OTÉK 38. § (8) bekezdésére figyelemmel az épület utólagos hőszigetelése miatt az eltérés megengedett.
[6] Az I. rendű érdekelt fellebbezésére eljárt alperes – földmérő bevonása mellett végzett helyszíni szemlén tartott műszeres méréseket is magában foglaló eljárás eredményeként – a 2018. január 30. napján kelt BE/10/10-4/2019. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes fennmaradási engedély iránti kérelmét elutasította. Indokolása szerint az épület gerincmagassága 7,65 méter, homlokzatmagassága az épület utcafronti részén 4,61 méter, a beépített alapterület a helyszínen mért adatokkal számolva terasz nélkül 44,67 négyzetméter (21%), terasszal 66,93 négyzetméter (32%). Az épület valamennyi magassági mérete változott az engedélyezetthez képest, a pinceszint mélyebbre, valamennyi földszint feletti szint pedig magasabbra került. Változott továbbá a vízszintes teherhordó szerkezetek anyaga. A terasz mérete nagyobb lett és teljes területén cserépfedést kapott. Az épület külső vízszintes méretei is nőttek, a homlokzati falak külső felületén hőszigetelést helyeztek el. Rögzítette, hogy a fennmaradási engedélyezési tervdokumentáció egyes adatai, számításai hibásak, tévesek és hiányosak. Mivel az OTÉK 1. számú melléklet 93. pontjában foglalt felsorolásban a terasz lefedése, terasztető nem szerepel, így az építménytől számított 1,5 méteres sávba eső lefedett terület is beszámítandó a telek beépítettségébe. Álláspontja szerint az OTÉK 35. § (8) bekezdése nem alkalmazható, az csak a 2002. március 15-e előtt épült építmény utólagos hőszigetelésére vonatkoztatható. Az Elj. rend. 42. § (4) bekezdésére utalással hangsúlyozta, hogy az építési napló vezetése nélkül végzett építési tevékenységre figyelemmel a fővállalkozó kivitelező nyilatkozatát és nem a statikus szakértő nyilatkozatát kellett volna csatolni. Az OTÉK 50. § (1) bekezdésére és HÉSZ 21. § (1) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy az épület nem illeszkedik sem az épített, sem a természeti környezetébe. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 33. § (1) bekezdése, valamint az Elj. rend. 18. § (1) bekezdése alapján kiemelte, hogy az építészeti-műszaki terv tervezői felelősségi körébe tartozó tartalma a kérelem érdemi vizsgálatát képezi. Az Étv. 48/A. § (1) bekezdés a) pontjában, valamint (2) bekezdés b) pontjában foglaltakra figyelemmel a fennmaradás nem volt engedélyezhető, mert a benyújtott tervdokumentációban rögzített átalakítás révén nem válhatott szabályossá az építési tevékenység. Végül tájékoztatta a felperest, hogy az épület fennmaradására irányuló kérelmet továbbra is előterjeszthet, azonban csak a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő épület engedélyezhető.
A kereseti kérelem
[7] A felperes eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozással keresetet terjesztett elő a jogerős határozat megváltoztatása, illetve másodlagosan annak megsemmisítése és az alperes új eljárásra kötelezése iránt. Egyebek mellett állította, hogy az épület átalakítással szabályossá tehető, ennek lehetőségét az alperesnek vizsgálnia kellett volna. A kérelmét nem lehetett volna olyan tartalmi hiányosságok miatt elutasítani, amelyeket hiánypótlás keretében pótólhatott volna.
Az elsőfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[9] Indokolásában először is rámutatott arra, hogy a felperes nem vitatta, hogy az engedélytől eltérően építkezett, és azt sem, hogy az eltérést eredményező építési tevékenységek építésiengedély-kötelesek voltak, amelyet azonban nem szerzett be.
[10] A benyújtott tervdokumentáció alapján megállapította, hogy a felperes az épület méreteit nem kívánta átalakítással megváltoztatni és a hőszigetelést sem kívánta visszabontani. Megítélése szerint az OTÉK 35. § (8) bekezdése nem alkalmazható, mert az épület kivitelezése közben készített külső hőszigetelés nem minősíthető utólagosnak, mert az feltételezi, hogy az adott épület már elkészült. Az alapterületet megnövelő hőszigeteléssel a beépítettség terasz nélkül is 21,46%, amely meghaladja a HÉSZ által előírt 20%-os legnagyobb beépítettséget.
[11] Az Étv. 33. § (1) bekezdés a) pontjára, és 43. § (1) bekezdés c) pontjára utalással hangsúlyozta, hogy a tervdokumentáció számítási hibái a felperes felelősségi körébe tartozik, az nem hárítható át a hatóságra.
[12] E körben a szakértői bizonyítást azért utasította el, mert a felperes lényegében a saját – tervdokumentációban foglalt – állítását kívánta szakértővel cáfolni, miszerint a telek beépítettsége 21,46%. Megjegyezte, hogy a felperes csak állította, de még csak nem is valószínűsítette, hogy a beépítettsége 20% alatt maradt.
[13] Hangsúlyozta, hogy a szabályossá tétel elvi lehetősége nem vezet automatikusan a fennmaradási engedély kiadásához. Ahhoz az is szükséges, hogy a kérelemhez tartozó tervdokumentációban bemutatott, elvégzendő bontási és átalakítási munkálatokkal az épület valóban szabályossá váljon, azaz meg kell felelnie az Étv.-ben és az egyéb jogszabályokban, így a HÉSZ-ben meghatározott műszaki és egyéb feltételeknek, szakmai szabályoknak.
[14] Kiemelte, hogy az építésügyi hatóságok az építtető szándékát, tervét vetik össze a vonatkozó jogszabályi előírásokkal, de nincs olyan jogszabályi kötelezettségük, miszerint meghatároznák az építtető részére, hogy miként alakítsa át az épületet a szabályossá tétel érdekében. Az Étv. 48/A. § (2) bekezdéséből sem következik, hogy az alperesnek elő kellett volna írnia az elvégzendő átalakítási munkákat.
[15] Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. §-a és az Elj. rend. 11. § (1) bekezdése alapján rámutatott arra, hogy a hiánypótlás a kérelem érdemi elbírálásához szükséges alaki kellékek beszerzését szolgálja, azaz nem a számítási hibák kiküszöbölése, korrigálása a célja. Megjegyezte, hogy a zöldterületi fedettség és az építménymagasság körében vétett számítási hibák kijavítása érdemben nem befolyásolta volna az alperes döntését, mint ahogy az sem, ha a felperes – külön hiánypótlási felhívásra – becsatolja a fővállalkozó kivitelező nyilatkozatát, mert a telek beépítettségének mértéke nem változott volna.
[16] Az Elj. rend. 44. § (2) bekezdésére figyelemmel úgy ítélte meg, hogy a polgármester településképi véleménye csak akkor köti a hatóságot, ha nem javasolja az engedélyezést. Jelen esetben viszont a polgármester javasolta az engedélyezést, az alperesi határozat pedig részletesen kifejtette, hogy az épület miért nem illeszkedik az épített és a természeti környezetbe, amely miatt a polgármester véleménye nem bírt relevanciával.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelmek
[17] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet másodfokú határozatra is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte, másodlagos kérelme az ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítására irányult. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (2) bekezdése szerinti tényállástisztázási kötelezettségét.
[18] Az Étv. 48/A. § (2) bekezdésére, valamint az Elj. rend. 67. § (3) és (3b) bekezdéseire hivatkozással előadta, hogy a hatóságoknak mindenképpen vizsgálniuk kellett az átalakítással történő szabályossá tétel lehetőségét. Kiemelte, hogy a „tervhiba” mint jogi kategória nem létezik, ugyanakkor a hibák, elírások az építmény szabályossá tételét nem akadályozó, a tervdokumentációban korrekcióval egyszerűen megszüntethető hibáknak minősíthetők. Az Ákr. 2. § (2) bekezdés a) pontja és 4. §-a által is megkövetelt szakszerűség, egyszerűség, az ügyféllel való együttműködés és a jóhiszeműség követelménye, valamint a hatékonyság elve szem előtt tartásával e korrekció lehetőségét az alperes hiánypótlás keretén belül biztosíthatta volna. Az elsőfokú bíróság a tényállás tisztázása körében nem vizsgálta, hogy valamennyi, a fennmaradási engedély iránti kérelem elutasítását eredményező ok kiküszöbölhető lett volna megfelelő hatósági tájékoztatással. Ugyancsak nem vizsgálta, hogy a fennmaradási engedély iránti kérelem dokumentációjának egyes hibái, hiányosságai milyen jellegűek, azokat illetően miért nem adott ki hiánypótlási felhívást az alperes. Sérti a hatékonyság alapelvét az a döntés, amely a szabálytalan szigetelés eltávolítása helyett a teljes épület elbontásáról intézkedik.
[19] Az OTÉK, a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Tk.), a településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 314/2012 (XI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tk. rend.) és az Elj. rend. egyes rendelkezéseinek felhívásával arra a következtetésre jutott, hogy a településképi rendelet és az abban megállapított településképi követelmények – köztük az egyedi építészeti követelmények – a településképhez való illeszkedést a minőségi településkép kialakítását biztosítják. Tehát a településképi követelményeknek való megfelelés vizsgálatakor a polgármester (vagy a tervtanács, amelynek a véleményére alapozva hozta meg döntését) ugyancsak a településképhez való illeszkedés biztosítását hivatott vizsgálni és érvényre juttatni. A polgármester ezért nem terjeszkedett túl a hatáskörén azzal, hogy az illeszkedés kérdésében állást foglalt, éppen az alperes vonta el a polgármester jogszabályban biztosított hatáskörét e kérdésben. Az Elj. rend. 17. § (6) bekezdésére is figyelemmel a településképi vélemény egy olyan bizonyíték, amelyet a hatóságnak figyelembe kell vennie. Kitért arra, hogy az épületről és az utcáról készített fényképfelvételek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alperes az illeszkedés hiányát és az átlagos gerincmagasságot, valamint a homlokzatmagasságot nem a tényleges környezet alapján határozta meg, a perrel érintett épületnél magasabb épületeket valamiért nem vette figyelembe.
[20] Álláspontja szerint a dokumentumokból, de a terasz jellegéből fakadóan is megállapítható, hogy a tető szabályossá tehető, hiszen a pergola a tetőfelület nagy részén visszaállítható úgy, hogy az épület homlokzati síkjától mért 1,5 méteren belül lenne csak meghagyva a tető lefedése. Az elsőfokú bíróság jogsértően nem vizsgálta a terasztető átalakításával történő szabályossá tétel lehetőségét sem.
[21] A fentiek szerint az eljárt bíróság hiányosan állapította meg a tényállást, amelyre figyelemmel indokolása nyilvánvalóan sérti a Kp. 84. § (2) bekezdését és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (5) bekezdését.
[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében – a határozatban foglaltak és az elsőfokú eljárásban előadottak megismétlése mellett – a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta, annak helyes indokaira figyelemmel.
[23] Az alperesi érdekeltek az alpereshez csatlakozva – a korábban előadottak megismétlésével – a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték, annak helyes indokaira tekintettel.
Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[25] A Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[26] A Kúria szerint az eljárt bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetést vont le. A felperes keresetét minden vonatkozásában elemezte és elbírálta, ítéleti indokolása megfelelő jogértelmezésen alapul, kellően részletes, okszerű és logikus érvelést tartalmaz. A kifejtett jogi álláspontot a Kúria teljeskörűen osztja, azok megismétlése nélkül, a felülvizsgálati kérelemre figyelemmel a következőket hangsúlyozza.
[27] Az Étv. 48/A. § (1) bekezdés a) pontja értelmében, ha az építményt jogszerűtlenül valósították meg, az építésügyi hatóság arra az építtető vagy a tulajdonos kérelme alapján – amennyiben az építmény fennmaradása nem eredményez az életet, egészséget veszélyeztető használatot, vagy állapotot – fennmaradási engedélyt ad, ha az Étv.-ben, az egyéb jogszabályban meghatározott műszaki és egyéb feltételek teljesülnek, vagy az építményt építési vagy más tevékenységgel szabályossá teszi. Ugyanezen szakasz (2) bekezdés a) pontja kimondja, hogy ha az építményt jogszerűtlenül valósították meg, az építésügyi hatóság elrendeli a szabályossá tétel érdekében szükséges munkálatok elvégzését.
[28] Az Elj. rend. 67. § (3) bekezdés b) pontja szerint az építésfelügyeleti hatóság a szabálytalan építési tevékenység tudomásra jutásától számított tíz napon belül vizsgálja, hogy a jogszerűtlen építési tevékenységgel megépített építmény fennmaradásának az Étv. 48/A. § (1) bekezdésében meghatározott feltételei fennállnak-e vagy megteremthetők-e. A (3b) bekezdés értelmében, amennyiben az építésfelügyeleti hatóság megállapítja, hogy a fennmaradás feltételei nem állnak fenn, kötelezi az építtetőt vagy a tulajdonost a szabálytalan építési tevékenységgel megépített építmény szabályossá tételéhez szükséges munkálatok elvégzésére, vagy annak bontására, ha az átalakítással sem tehető szabályossá.
[29] Az Elj. rend. 11. § (1) bekezdése szerint, ha a kérelem hiányos, az építésügyi hatóság legfeljebb tíznapos teljesítési határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett hiánypótlásra hívja fel az építtetőt.
[30] A Kúria először is rámutat arra, hogy a töretlen bírói gyakorlat szerint, ha egy adott jogviszonyt tételes jogi rendelkezések szabályoznak, akkor nem lehet a jogvitát alapelvi rendelkezések mentén eldönteni, ilyenkor az alapelveknek a jogértelmezésnél van kiemelt szerepük. Az alapelvek önállóan is normatartalommal bírnak, azonban önmagában az alapelvekre alapítottan nem lehet döntést hozni akkor, amikor van az adott tényállásra vonatkozóan jogszabályi rendelkezés. Figyelemmel arra, hogy a fennmaradási engedélyezési eljárást, köztük a hiánypótlás feltételeit tételes jogi normák szabályozzák, ezért a felperesi érveket alapvetően ezekre figyelemmel kell megítélni.
[31] Az építkezés egy lehetőség az arra jogosult számára, maga dönti el, hogy él-e ezzel a jogával. Építkezni – főszabály szerint – végleges építési engedély birtokában lehet, mégpedig úgy, ahogy arról az építési engedély rendelkezik. Aki az építési engedélytől eltérően építkezik, annak számolnia kell a következményekkel, így többek között azzal, hogy fennmaradási engedélyt kell kérnie, építésügyi bírságot kell fizetnie, adott esetben pedig az épületet le kell bontania. A felperes által szabálytalanul megvalósított épület tekintetében a fennmaradás feltételei – részben átalakítással, részben bontással – megvalósíthatók, ezért jogosult volt fennmaradási engedély iránti kérelmet előterjeszteni.
[32] Építésügyi hatósági engedély csak akkor adható ki, ha a kérelem és annak mellékletei alapján megállapítható, hogy az építési tevékenység megfelel a jogszabályi és a szakmai követelményeknek. Hangsúlyozza a Kúria, hogy – a felperes által meg nem jelölt – az Étv. 48/A. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az építésügyi hatóság kérelemre ad ki fennmaradási engedélyt. Ezért minden alapot nélkülöz az a felperesi elvárás, miszerint a hatóságnak kellett volna tájékoztatnia őt arról, hogy miként tehető szabályossá az épület.
[33] A hatóságnak az a feladata, hogy a benyújtott tervdokumentációt összevesse az alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekkel és a szakmai követelményekkel, majd ezek eredményére figyelemmel hozzon döntést. A hiánypótlás az ügy érdemi elbírálásához szükséges hiányok, hiányosságok utólagos becsatolását biztosító jogintézmény, és nem a jogszabályoknak meg nem felelő tervdokumentáció korrekcióját jelenti.
[34] Az Étv. 33. § (1) bekezdése szerint a tervező felelős az általa készített építészeti-műszaki tervek szakszerűségéért, valós állapotnak megfelelő tartalmáért, építészeti minőségéért.
[35] A fennmaradási engedély iránti kérelem részét képező építészeti-műszaki terv helytállóságáért a tervező felel, azonban az építtető kockázati körébe tartozik, hogy kit bíz meg a tervezéssel. A hatóság csak azt vizsgálhatja, hogy a fennmaradási engedélyezésre benyújtott tervdokumentáció megfelel-e a követelményeknek, azaz, hogy a tervezett átalakításokkal megszüntethető-e a szabálytalanság. A hatóságnak nem feladata a tervezői felelősség körébe tartozó kérdések tekintetében a szakmai tanácsadás, mint ahogy az építési engedély iránti kérelem tekintetében sem várta el a felperes a hatóságtól, azt, hogy helyette mondja meg, hogy mit, hova, milyen paraméterekkel építsen.
[36] Az Ákr. 119. § (5) bekezdése szerint a másodfokú hatóság a döntést helybenhagyja, a fellebbezésben hivatkozott érdeksérelem, vagy jogszabálysértés esetén azt megváltoztatja vagy megsemmisíti.
[37] Az Étv. 48/A. § (2) bekezdés b) pontja szerint az építésügyi hatóságnak el kell rendelnie a jogszerűtlenül megvalósított épület lebontását, ha az építmény fennmaradása nem engedélyezhető.
[38] Az elsőfokú határozat rendkívül részletes jogorvoslati tájékoztatást tartalmaz, ezért a felperes előtt ismert volt, hogy a fennmaradási engedélye nem végleges, az fellebbezéssel támadható, mint ahogy az is, hogy a másodfokú hatóság akár meg is változtathatja az elsőfokú döntést. Ezért nem érhette őt váratlanul az alperes határozata. A jogszerűtlen építkezés egyenes következménye az épület lebontása akkor, ha a benyújtott tervdokumentációban foglalt átalakítás révén sem válhat szabályossá az épület. Az Étv. egyértelmű rendelkezését nem írja felül a felperes által megjelölt hatékonysági alapelv. A felperes tudta, hogy az építési engedélytől eltérően folytatta az építési tevékenységet, ezért azzal is számolnia kellett, hogy nem kap fennmaradási engedélyt, ha nem teljesülnek az Étv.-ben , az egyéb jogszabályokban, illetve a szakmai előírásokban meghatározott feltételek. Ennek terhét ő a másodfokú hatóságra át nem háríthatja.
[39] A felperes nem vitatta, hogy az épület a tervezett átalakításokkal sem felel meg az övezetre előírt beépíthetőségi és zöldfelületi paramétereknek. A beépített-ségi mérték terasz nélkül is meghaladja a 20%-ot, amely már önmagában, a többi feltétel teljesítésének a vizsgálata nélkül is kizárja a fennmaradási engedély megadását.
[40] A Tk. 3. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a településképi rendelet az építési tevékenységgel érintett építmények településképhez való illeszkedését biztosító anyaghasználatra, tömegformálásra, homlokzati kialakítására és a zöldfelületek kialakításának módjára vonatkozó településképi követelményt tartalmazhat. A 9. § (1) bekezdése szerint az önkormányzat polgármestere az építésügyi engedélyezési eljárást megelőzően, településképi véleményezési eljárásban a településképi követelmények teljesítésével kapcsolatban véleményt adhat az építésügyi hatósági engedély kérelemhez.
[41] A Tk. rend 26. § (1) bekezdése értelmében az építési tevékenységgel érintett telek helye szerinti település polgármestere településképi véleményezési eljárást folytathat le. Ugyanezen szakasz (3) bekezdés a) pontja kimondja, hogy a véleményezési eljárás során vizsgálni kell a településképi követelményeknek való megfelelést.
[42] Az OTÉK 50. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően építményt és annak részeit a rendeltetési céljának megfelelően és a helyszíni adottságok figyelembevételével, az a)-g) pontoknak megfelelően kell megvalósítani. Az 50. § (2) bekezdés b) pontja alapján az építményt úgy kell megvalósítani, hogy méreteivel, elhelyezésével, építészeti kialakításával illeszkedjen a környezet és a környező beépítés adottságaihoz.
[43] A Tk. és a Tk. rend. alapján a polgármester településképi véleményezési eljárást folytat le, ennek során vizsgálnia kell a településképi követelményeknek való megfelelést. Arról kell állást foglalnia, hogy az építési tevékenységgel érintett építmény megfelel-e a településképi rendeletben foglaltaknak. A településképi rendelet a településképhez való illeszkedést biztosító anyaghasználatra, tömegformálásra, homlokzati kialakításra és a zöldfelületek a kialakításának módjára nézve adhat rendelkezést. Ezzel szemben az építésügyi hatóságnak az OTÉK 50. § (2) bekezdésében felsorolt szempontokat is vizsgálnia kell, ennek körében az építménynek a környezet és a környező beépítés adottságaihoz való illeszkedését is. Ebből következik, hogy a polgármester településképi véleménye szűkebb kört ölel fel, mint az OTÉK 50. §-ának (2) bekezdése, ő kizárólag csak a településképi rendelet előírásainak való megfelelőségét vizsgálhatja az illeszkedés körében. A Tk. szerinti településképi véleményezési eljárásban vizsgálandó illeszkedés tehát nem feleltethető meg az OTÉK 50. § (2) bekezdés b) pontjában rögzített illeszkedéssel, azaz az építésügyi hatóságnak a polgármester által nem vizsgálandó illeszkedési szempontokra is figyelemmel kell lennie.
[44] Az illeszkedéssel kapcsolatos felperesi előadásnak az ügyben különösebb jelentősége nem volt, hiszen a polgármester településképi véleményétől függetlenül is megállapítható, hogy a benyújtott tervdokumentációban rögzített tervezett átalakításokkal sem felel meg az épület a beépítettségi követelményeknek, így ezen kérelemre a fennmaradás nem engedélyezhető. Ugyanakkor a Kúria rámutat arra, hogy a becsatolt fényképfelvételek nem igazolják azt, hogy az alperes döntése jogszabálysértő lenne az illeszkedés körében. A rendelkezésre álló bizonyíték erre nem elegendő, ugyanakkor a más hatósági eljárásban megvalósított esetleges jogszabálysértés nem teszi a felperes a saját építkezését jogszerűvé.
[45] A kifejtettek szerint az eljárt bíróság helyesen, a szükséges mértékben feltárta a jogvita elbírálásához szükséges tényállást. A vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket helytállóan értelmezte és alkalmazta, indokolása teljes mértékben megfelel a perrendi szabályoknak.
[46] A fentiekre figyelemmel a Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdésének alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket.
(Kúria Kfv.III.37.076/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás