2021. évi XCIII. törvény indokolás
2021. évi XCIII. törvény indokolás
a védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolásáról szóló 2021. évi XCIII. törvényhez
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
A magyar állam jogfejlődése a védelem és a biztonság területét érintően mérföldkőhöz érkezett. Az Alaptörvény kilencedik módosításának, a 21. századra jellemző új típusú válságok, hibrid fenyegetések hatékony kezelésének és az alapvető jogok minél szélesebb körű védelmének hármas feltételrendszere szükségessé tette a védelmi és biztonsági feladatok és a különleges jogrend idején bevezethető intézkedések jogi szabályozásának megújítását. A jelen törvény e három szempontnak egyszerre kíván eleget tenni. Elfogadása egyedülálló módon járulna hozzá az egyéni és az össztársadalmi biztonságtudat erősítéséhez, a biztonságérzet fokozásához, és végső soron a tényleges biztonság minél nagyobb mértékű szavatolásához.
A polgári magyar állam jogfejlődésében a védelem és a biztonság kérdése meghatározó helyet foglalt el az alkotmányos fejlődés nagy fordulópontjai tekintetében, hiszen az önálló és szuverén államiság szempontjából kulcsfontosságú kérdés Magyarország védelme és a nemzet biztonságának megóvása. Ebben az évszázados fejlődésben azonban szükségképpen voltak a politikatörténeti és alkotmánytörténeti sajátosságoktól függetlenül is korszakfordulók, melyek a védelem és biztonság technikai, társadalmi és ezek folytán jogi vonatkozásainak változásából következtek. 1848-ban a nemzet védelmi szabályozásának alapjait tette le a jogalkotó, majd az 1867-től kezdődő első tartós polgári parlamentáris időszakban főként szervezeti és tevékenységforma szerinti megközelítésben elkezdte felépíteni egy modern védelmi és biztonsági rendszer kereteit, kirajzolva ezzel a ma is létező főbb védelmi szervezetek elődeit. 1912-ben kialakításra került a kivételes hatalom intézménye, amely a mai különleges jogrendi szabályozás alapjait adta, majd a két világháború között megszületett a légvédelem szabályozása a hadviselés technikai feltételeinek változása miatt, megalapozva ezzel a mai polgári védelem elődintézményét.
Az 1939. évi II. törvénycikkel, első nemzeti honvédelmi törvényünk megalkotásával aztán a törvényhozás jelentős szemléletváltást hajtott végre a védelem és biztonság szabályozása terén, hiszen a korábbi szervezeti, illetve tevékenységi fókuszú szabályozást felváltva az ágazati szabályozás első bástyáját építette ki, amely még a jogrendszer államszocialista átalakításában is hosszú időn át mértékadónak mutatkozott. Ekkor azonban még a rendvédelmi szervek szabályozása nem volt teljes körűen törvényi szinten garantált, míg a titkosszolgálati működés a haderő és a rendvédelem részeként valósult meg és az államszocialista fordulat szerte is foszlatta a polgári elvek szerinti törvényi szabályozási fejlődés folytatását. Az első honvédelmi törvénnyel azonban az ágazati szabályozási megközelítésnél több valósult meg, hiszen az a 20. század első felének végéig jellemző katonai dominanciájú biztonságfelfogásra figyelemmel lényegében a honvédelemre való összkormányzati felkészülés kereteit is meghatározta, vagyis az ország és a nemzet védelmét a katonai védelem ernyője alatt ugyan, de tárcákon átívelő és folyamatos feladattá tette. Ezt a polgári fejlődést az államszocialista diktatúra megszakította ugyan, valamint a fegyveres szervek és szervezetek és általában a magyar államszervezet önkényi eszközként alkalmazásával társadalmilag be is sározta, de mégsem tudta teljességgel felszámolni. 1989-ben a fegyveres szervektől, szervezetektől való politikai félelem és tartózkodás, valamint a hidegháború végétől remélt békevízió hatásai mellett a védelem és biztonság erősítésének polgári fejlődése folytatódhatott. Ennek eredményeként a fegyveres szervek és szervezetek pártpolitikai irányításának felszámolása és képességeik újragondolása mellett az 1939-ben elért ágazatszemléletű fejlesztés kezdhetett kibontakozni a polgári demokrácia keretei között. Ennek eredményeként a honvédelem ágazati szintű szabályozása és önállósága mellett több törvényi szintű szabályozás együttesével a jogszabályok szintjén és a működés gyakorlatában is körvonalazódott az önálló és immár törvényi szinten is jól szabályozott rendvédelmi ágazat, valamint a 20. század második felének technológiai fejlődéséből és a védelmi célú információszerzés és érdekérvényesítés sajátos módszereinek és hatóképességének jelentőségéből következően a titkosszolgálati – törvényi megfogalmazás szerint a rendszerváltó elnevezés értelmében nemzetbiztonsági szolgálati – szféra törvényi önállósítása. Az 1989-es rendszerváltoztatást követő évtizedben a magyar Országgyűlés kialakította azt a törvényi keretrendszert, melyben az ország és a polgárok védelmének három fő pillérévé a honvédelem, a rendvédelem és a nemzetbiztonsági tevékenységek szférái váltak, más-más megoldásokkal, de a Kormány irányítása és az Országgyűlés kontrollja alatt. Ezt az ágazati megosztást a rendszerváltoztatás előtti történelmi tapasztalatok miatt azonban rendkívül erős korlátozások és elhatárolások jellemezték, vagyis a rendszer törvényi alapvetése az volt, hogy az egyes szereplők önállóan végzik feladataikat és együttműködésük erősen kontrollálva, sőt a Magyar Honvédség tekintetében hazai területen és béke idején – a katonai rendészeti, az objektumvédelmi, a tűzszerészeti és a légtérrendészeti feladatoktól eltekintve – csak a katasztrófavédelemben való közreműködésre korlátozva valósulhatott meg. Ez a megközelítés néhány évig fenntarthatónak mutatkozott és arra az elhatározásra sarkallta a jogalkotót, hogy a védelmi és biztonsági érdekek és sajátosságok érvényesítését mérsékelten jelenítse meg. E megközelítésből vizsgálva tehát az Országgyűlés előbb a délszláv válság, majd az Észak-atlanti Szerződéshez való csatlakozás, illetve a Washingtoni szerződés 5. cikkének 2001-es amerikai felhívása tükrében is fenntartotta azt a megközelítést, amely a hazánkra közvetlenül át nem terjedt krízisekre a különleges jogrendi kategóriarendszer bővítésével válaszolt és megtartotta az 1989-es éles elhatárolást a védelem és biztonságszavatolás terén. E rendszer felülvizsgálata az Alaptörvény megalkotásakor sem mutatkozott indokoltnak, hiszen a biztonsági környezetünkben a kétezres évek elejének terrorhullámát leszámítva jelentős és ismétlődő kilengések nem voltak tapasztalhatók, míg a 20. század második felétől egyre erősödő komplex – vagyis nem katonai dominanciájú, hanem több dimenziójú – biztonságfelfogásnak a szervezetek közti együttműködéssel törekedett Magyarország érvényt szerezni.
2013-tól azonban Európa biztonsági környezete dinamikusan megváltozott. Az arab tavasz, majd a tömeges illegális migrációs hullám, az Ukrajnában kialakult konfliktusok és az azokat megelőző hibrid események, az újabb európai terrorhullám, továbbá az információs technológia fejlődéséből következően a kibertérben megjelenő bűnözési lehetőségek egy újabb korszakváltást jelentettek, azonban az egymást követő és térségünkben jelenlévő fenyegetések folytán a konkrét válságok kezelésével párhuzamosan, esetről-esetre reagált a jogalkotó. A megváltozott biztonsági környezet ugyanis egyrészről szükségessé tette a fegyveres szervek és szervezetek közti együttműködés fokozását, másrészről pedig a nem fegyveres tevékenységek körében a védelmi és biztonsági célú felkészülési és intézkedési lehetőségek megerősítését. Ezt a kihívást a törvényhozó elsődlegesen a normál jogrendi válságszabályozás kialakításával oldotta meg, vagyis nem tette generálisan lehetővé a fegyveres szervek és szervezetek közti kooperációt, hanem azt a Kormány döntése és felelőssége mellett egyes válsághelyzetek kezelése keretében, tehát az elmúlt harminc év hazai garanciális szemléletéhez alkalmazkodva, mégis az operativitást fokozatosan erősítve nyitotta meg. Ezen átmenet kiindulópontja az 1989-től kialakított, élesen elhatárolt ágazatokra épülő rendszer, míg megcélzott végpontja a komplex biztonság megközelítéséhez illeszkedő összehangolt védelmi és biztonsági rendszer kialakítása, aminek az első oszlopait a konkrét krízishelyzetek kezelése indokolta.
E törvénnyel a jogalkotó az eddigi ágazati működést kiegészíti az összkormányzati koordináció és az ágazati elhatárolást felváltó hatékony együttműködés kereteivel, kiemelt területté téve a társadalom felkészültségének és biztonságtudatosságának erősítését, továbbá a normál jogrendi válságkezelés és a különleges jogrendi szabályozás hatékonyabbá tételét. Az Alaptörvény kilencedik módosítása és jelen törvény egy védelmi és biztonsági reform alapját teszi le, melyre az elkövetkezendő években felépíthető lesz a technológia és a biztonsági környezet prognosztizálható változásaiból adódóan az egyes ágazatok összehangolt fejlesztése is.
Ehhez jelen törvény egyszerre épít a hazai történelmi előzményekre, az elmúlt évek szabályozási és válságkezelési tapasztalataira, a transzatlanti térségben egyre jellemzőbb átfogó nemzetbiztonsági megközelítésre, a NATO nemzeti ellenálló képesség fejlesztését célzó törekvéseire, valamint e témakörök hazai és külföldi tudományos elemzéseire. Jelen törvény célja tehát az átfogó megközelítés meghonosítása és megalapozása Magyarország védelme és a nemzet biztonságának szavatolása terén, amivel az ágazati sajátosságokat érintetlenül hagyva, az ágazati irányítás rendszerét továbbra is fenntartva, de a válságkezelésre való felkészülés és a válsághelyzeti működés koordináltságát fokozva, a válságkezelési szabályozást korszerűsítve, valamint a nem állami szereplők felkészültségét és biztonságtudatosságát fokozva kívánja a jogalkotó megerősíteni hazánk és nemzetünk biztonságát. A hatékony válságkezelés elengedhetetlen feltétele a jellemzően rövid idő alatt megváltozott körülményekhez való gyors alkalmazkodási képesség megléte is. Erre tekintettel a jelen szabályozás megalkotása során kellő hangsúly került az alkalmazkodás feltételeinek – egyéni és össztársadalmi szinten történő – biztosítására is.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1–2. §
A Javaslat 1. és 2. §-a rögzíti, hogy Magyarország és magyar nemzet védelme és biztonságának fenntartása, fejlesztése nem csupán az erre törvényi feladatok folytán kötelezett szervezetek feladata, hanem a nemzet egészének közös ügye és érdeke, amelynek hatékony ellátásán a nemzet fennmaradása, valamint a jogok érvényesülése alapszik.
A Javaslatból egyértelműen következik, hogy a törvényileg erre kötelezett szervezetek felelőssége elsődleges e tekintetben, így a védelem és biztonság fenntartásának és fejlesztésének konkrét feladatai mellett az ezekhez kapcsolódó korszerű biztonságfelfogás kialakítása, valamint a rendelkezésre álló képességek összehangolt irányítása állami feladatként az állam és az Alaptörvényből következően elsődlegesen a végrehajtó hatalom felelőssége.
3. §
A Javaslat 3. §-a rögzíti, hogy a védelem és biztonság kiterjedt feladatrendszerén belül megkülönböztetett felelősség jut a fegyveres védelmi szervezeteknek mint a védelmi rendszer három fő pillérének. E három fő pillérként a Javaslat a honvédelmet és a Magyar Honvédséget, a rendvédelmet, valamint a katonai és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat határozza meg, rögzítve, hogy e szervekkel a védelem és biztonság érdekében minden közigazgatási szerv köteles együttműködni. A Javaslat tehát alapvető szabályként fekteti le azt a követelményt, amely a közigazgatási szervek együttműködésén alapuló, átfogó személetű és központilag összehangolt állami feladatellátást követel meg a védelem és biztonság terén.
A Javaslat azt is alapvetéssé teszi, hogy a fegyveres védelem szervezetei és a közigazgatási szervek a védelmi és biztonsági feladataik ellátása során támaszkodnak a szövetségesi együttműködési keretekre, az állampolgárok elhivatottságára, továbbá a nemzetgazdaság erőforrásaira.
4. §
A Javaslat 4. §-a a védelem és biztonság ágazatokon átívelő, rendszerszerű alapelveit határozza meg, amely áthatja a törvény egészét, valamint a rendszerszerű megközelítés folytán értelmezési segítségül szolgálhat az ágazati szabályozások jövőbeni fejlesztéshez is. A Javaslat öt alapelvet fogalmaz meg.
Elsőként a szükségesség és arányosság követelményét határozza meg.
Másodikként a katonai szükségszerűség nemzetközileg értelmezhető elvéhez hasonló megközelítéssel, de a komplex biztonság széles körére kiterjesztett értelmezéssel a védelmi és biztonsági szükségszerűség követelménye jelenik meg, ami a jogi értelemben vett szükségesség és arányosság értelmezéséhez az elérni kívánt védelmi és biztonsági célhoz kapcsolódó szakmai szükségszerűség fokmérőjét párosítja.
Harmadikként a Javaslat azt a követelményt határozza meg, hogy az adott cél elérésére egyaránt alkalmas eszközök és intézkedések közül a döntéshozó köteles azt választani, amely kisebb mértékű jogkorlátozást eredményez.
Negyedikként a Javaslat az átfogó megközelítés elvét rögzíti, amellyel egyértelművé teszi, hogy a védelmi és biztonsági tevékenységek tekintetében a tervezéstől a felkészülésen és döntéshozatalon át egészen a feladat végrehajtásig kiemelt fontosságú, hogy az egyes tevékenységek a biztonság összetett jellegéhez alkalmazkodva az egyes szakterületeken átívelő megközelítéssel kerüljenek megvalósításra.
Ötödikként a Javaslat a közösségi mértékű biztonság figyelembe vételének követelményét határozza meg, vagyis a jogszabályban meghatározott védelmi és biztonsági célú cselekmények végrehajtása tekintetében előirányozza, hogy az adott események kezelése során olyan megoldásra kell törekedni, ami az érintettek lehető legszélesebb körére vetítve erősíti, illetve védelmezi a biztonságot.
5. §
A Javaslat ezen rendelkezése azon fogalmak e törvény keretei közötti értelmezését segíti, amelyek a védelem és biztonság összehangolt és rendszerszerű megközelítése folytán jelennek meg.
6–7. §
A Javaslat ezen rendelkezései egységes rendszerként jelenítik meg a védelmi és biztonsági kötelezettségeket, majd megnyitják annak a lehetőségét, hogy az e törvényben meghatározott szabályokon túl az ágazati szabályozásban további, az ágazati tevékenységhez kapcsolódó kötelezettségeket határozzon meg a törvényhozó.
A Javaslat közös szabályokat is meghatároz, amelyek között kiemelhető a korábbi párhuzamos és ágazati szempont szerint tagolt szabályozáshoz mérten a személyesen teljesítendő kötelezettségek – azaz a hadkötelezettség, a honvédelmi munkakötelezettség és a polgári védelmi kötelezettség – párhuzamos elrendelését kizáró szabály.
A Javaslat közös szabályként rögzíti a jogorvoslati lehetőségek körében, hogy az e törvény alapján induló eljárásokban – azaz a védelmi és biztonsági kötelezettségek előírása, jogszabályi kötelezés esetén az ezek foganatosítását szolgáló intézkedések meghozatala, a kártalanítási kötelezettség megállapítása tekintetében – a közigazgatási peres eljárás szabályai szerint indítható jogorvoslati eljárásnak nincs halasztó hatálya. Ennek indoka, hogy a törvényben szereplő hatósági határozatok minél gyorsabb végrehajtásához fontos közérdek fűződik.
Összhangban az Alaptörvényben biztosított jogorvoslathoz való joggal a Javaslat rögzíti továbbá a hatósági eljárások tekintetében, hogy a polgármester valamennyi, e törvény alapján hozott hatósági határozatával szemben van lehetőség fellebbezésre, amelyet a területileg illetékes területi védelmi bizottság elnöke bírál el, a hatályos szabályokkal egyező módon, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény szerinti eljárásban.
8–13. §
A Javaslat 8–13. §-ai a korábban honvédelmi és katasztrófavédelmi szabályozásba elkülönített polgári védelem szabályozását egységesíti és az Alaptörvény kilencedik módosításával változó felhívhatósági körhöz igazítva határozza meg. Az Alaptörvény kilencedik módosítása szerinti változások és ezekre építkezve a Javaslat rendelkezései szervesen építenek a polgári védelem kialakulásának és fejlődésének tapasztalataira, hiszen maga a jogintézmény a technológiafejlődés hadviselésre gyakorolt hatásai következtében jött létre, majd a katasztrófák elleni kiterjedt védekezéssel egészült ki.
Az egységes szabályozás a törvényi szintű kötelezések és garanciális szabályok rendszerét építi fel a polgári védelmi kötelezettség elrendelésével összefüggésben. E körben a szabályozás a polgári védelem szervezeti kereteinek meghatározását külön törvényre utalja ki, vagyis e tekintetben a polgári védelem intézményét mint állampolgári kötelezettséget szabályozza e törvényben, megtartva a korábbi szabályozások értékes és beváltnak tekinthető elemeit, valamint egységesítve mások mellett a polgári védelmi kötelezettséggel kapcsolatos garanciákat, így különösen az alapvető járandósági szabályokat és a polgári védelmi kötelezettséggel összefüggő baleseti szabályozás rendelkezését.
A Javaslat kibontja a polgári védelmi kötelezettség felhívási esetköreit, valamint rögzíti, hogy azt fegyveres összeütközés idején a honvédelmi feladatok ellátásának elsőbbségével kell megszervezni. A szabályozás tételezi a polgári védelmi kötelezettség részkötelezettségeit és az ezekre vonatkozó részletes szabályokat, különös tekintettel a kötelezettség elrendelésének jogosultjaira és az elrendelés időbeli feltételeire és korlátjaira.
A polgári védelmi szolgálat alatt biztosított ellátás azon természetben nyújtott szolgáltatások és javak összessége, amely fogalomba tartozik az étkezés, a szállás, az útiköltség igazolt megtérítése.
A polgári védelmi szolgálat elrendelésével kapcsolatos ügyekben a hatályos szabályokkal egyezően a polgármester jár el. Ez Budapest főváros tekintetében – a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény általános feladat- és hatásköri szabályainak értelmében – a kerületi polgármestert jelenti.
14–18. §
A Javaslat 14–18. §-ai a honvédelmi és katasztrófavédelmi szabályozásban korábban szintén párhuzamosan szabályozott gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség egységes szabályait határozza meg.
A Javaslat rendelkezései alapvetésként rögzítik, hogy a gazdasági és anyagi szolgáltatás felhívása akkor lehetséges, ha a szükséges erőforrások biztosítására állami forrásból nincs mód és azok biztosítása más – például közbeszerzési – úton nem biztosítható az érintett védelmi és biztonsági feladatellátás tekintetében.
A rendelkezések részletezik a gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség részkötelezettségeit, illetve a gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettséggel biztosítható feladatok körét, valamint garanciális szabályokat fogalmaznak meg az üzleti titkok védelme érdekében.
A Javaslat rögzíti, hogy a kívánt cél érdekében előzetesen szerződés is köthető az állami szerv és az érintett között.
A Javaslat a kialakult hazai gyakorlat szerint meghatározza a jogszabályból következő, szervi alapú mentesítés körét, valamint lehetőséget teremt a kérelemre történő mentesítésre, illetve a tevékenységspecifikus kötelezésre, amelyek mellett általános jelleggel rendeli alkalmazni a kártalanítás e törvényben meghatározott szabályait.
19. §
A Javaslat 19. §-a katasztrófavédelmi szabályozásban már meglévő jelzési kötelezettség szabályai alapján, de az átfogó védelmi és biztonsági megközelítés követelményét és a fokozatosság elvét érvényesítve jeleníti meg a védelmi és biztonsági célú bejelentési kötelezettséget.
A rendelkezés értelmében a közrend, közbiztonság súlyos és erőszakos megzavarására alkalmas cselekményt, a katasztrófát vagy ezek veszélyét mindenki köteles jelenteni a törvényben meghatározott hatóságok valamelyikének. Ezen túlmenően a védelmi és biztonsági események további köre kapcsán a kötelezettség csak a Javaslatban meghatározott összehangolt védelmi tevékenység fennállása idején, hadiállapot vagy szükségállapot kihirdetésének kezdeményezését követően, illetve különleges jogrendben jelenik meg.
20–22. §
A Javaslat 20–22. §-ai a védelmi és biztonsági célú tervezés keretrendszerét határozzák meg. A rendelkezések a védelmi és biztonsági feladatellátással kapcsolatos tervezést törvényi szinten önállósított tárgykörré teszik az állami tervezésen belül, de ezzel nem írják felül a meglévő ágazati tervezési rendszereket, hanem az átfogó megközelítést és összkormányzati fellépést igénylő tervezést határozzák meg.
A Javaslat az összehangolt védelmi és biztonsági fellépéssel és felkészüléssel összefüggő tervezés tekintetében egységes követelményeket határoz meg a komplex biztonsághoz alkalmazkodó tervezés előmozdítása érdekében.
A Javaslat tehát nem szünteti meg az ágazati tervezést, hanem az ágazatokon átívelő, összehangolt, felső szintű tervezés kereteit alakítja át, egységesen érvényesítve abban a törvény alapvető szemléletét a védelem és biztonság komplex megközelítéséről. Ennek eredményeként a védelmi és biztonsági célú tervezés a Kormány által kidolgozásra kerülő és az Országgyűlés döntésével elfogadott Biztonság- és Védelempolitika Alapelveire, az ennek nyílt kibontására irányuló Nemzeti Biztonsági Stratégiára, valamint ennek alábontására – a minősített adatok védelmének elsőbbsége mellett – hivatott Integrált Védelmi és Biztonsági Iránymutatásra, illetve az ágazati és fenyegetés-specifikus stratégiákra és tervdokumentumokra épül. E rendszerben az Országgyűlés biztosítja a hosszú távú és elvi szintű kereteket, amelyek között a Kormány a Nemzeti Biztonsági Stratégiában hosszú és középtávra határozhatná meg a stratégiai értékelését és fő céljait, az Integrált Védelmi és Biztonsági Iránymutatás keretei között pedig – a szükséges minősítés mellett – a Stratégia végrehajtását szolgáló távlatos kormányzati feladatszabásokat és az ágazati stratégiák és tervdokumentumok kialakítását meghatározó követelményeket. A Javaslat ezzel a stratégiaalkotás és tervezés tekintetében közelít az angolszász tervezési és stratégiaalkotási metódus felé, amely a tervezés szakmai és titokvédelmi követelményeinek érvényesítése mellett is biztosítja a demokratikus nyilvánosság számára megismerhető politikai-stratégiai elhatározások megismertetését, de úgy, hogy az valóban rendszerszerűen építse fel a stratégiaalkotást az egyes ágazatok viszonylatában is.
23–24. §
A Javaslat 23–24. §-ai egy az elmúlt két évtizedben kevesebb hangsúlyt kapott és párhuzamos szabályozásokkal érintett terület egységes, részletezőbb, korszerűbb szabályozását, keretbe foglalását célozza meg. A Javaslat az alapvetésekben meghatározottak szerint e fejezetben ad részletszabályokat a nem állami szereplők körén belül a nemzetgazdaság szereplőivel való együttműködésnek, illetve a nemzetgazdaság védelmi és biztonsági feladatok ellátásában való feladatainak és felelősségvállalásának.
A nemzetgazdaság védelmi és biztonsági célú felkészítését és az ezzel kapcsolatos tervezést a Kormány irányítja, a belgazdaságért felelős miniszter koordinációjával, amiben azonban az összes kormányzati ágazatnak és szereplőnek, illetve a nem állami szereplőknek is kiemelt szerepe és felelőssége van.
A fokozatosság elvén a javaslat a hadiállapot vagy szükségállapot kihirdetésének kezdeményezését követően, valamint különleges jogrend idején teszi lehetővé a katasztrófavédelemről szóló törvényben ma is ismert gazdálkodó szervezet állami felügyelet alá vonását, a menedékjogi törvényben szabályozott köztulajdonban álló gazdasági társaság számára szerződéskötési kötelezettség előírását, valamint a gazdaság mozgósítását, azaz a kiterjedt állami irányítás bevezetését a gazdaság tekintetében, amire korábban a honvédelmi törvény adott felhatalmazást.
25. §
A Javaslat 25. §-a a nemzetgazdaság védelmi és biztonsági célú felkészítésének tervezésére irányul és a Védelemgazdasági Alapterv intézményét, kidolgozását és jóváhagyását határozza meg, ideértve a Védelemgazdasági Alapterv alapján kidolgozandó szervezeti szintű védelemgazdasági tervek készítésére irányuló kötelezettség meghatározását is.
26–28. §
A Javaslat 26–28. §-ai a nemzetgazdaság védelmi és biztonsági célú tartalékolásainak kereteit határozzák meg, amivel a tartalékolás régre nyúló intézménye tekintetében olyan új szabályozási elemeket kíván beépíteni, amelyek a tartalékolást úgy teszik lehetővé, hogy az ezzel járó terhek mérséklése, megtérülése biztosítható legyen.
A Javaslat szerinti védelmi és biztonsági célú tartalékolás az ágazati jogszabályokban előírt tartalékképzési kötelezettség mellett valósul meg, azaz nem érinti az ágazati szabályozás tartalékolási rendszerét.
A rendelkezések az állami célú tartalékolás rendszerét és a nemzetgazdaság szereplői számára előírható tartalékolási kötelezettséget határozzák meg a tartalékolási rendszer két pilléreként, rögzítve a gazdaságosság és a költségvetési források takarékos felhasználásának követelményét.
A Javaslat szabályozása arra törekszik, hogy a tartalékolás rendszeréből következően ne állhasson elő olyan helyzet, amikor a tartalékolt javak elavulása, felhasználhatósági idejének lejárata miatt hasznosulás nélküli elavulás valósulna meg. Erre figyelemmel a szabályozás előírja, hogy az elavulást, illetve a felhasználhatósági idő lejáratát megelőzően a tartalékolt készleteket – azok egyidejű pótlása mellett – más állami célra kell felhasználni, ezzel biztosítva a tartalékolásba történő befektetések megtérülését.
A nemzetgazdaság szereplői számára előírt tartalékolási kötelezettség tekintetében a Javaslat hasonló célokat határoz meg és ennek érdekében egyrészről állami vételi jogot köt ki a tartalékkészletre, másrészt az elavulás, illetve a felhasználhatóság lejárata előtt – ha az állam az elővásárlási jogával nem él, akkor – lehetővé teszi a készletek értékesítését azok egyidejű pótlása mellett, amit kiegészít az állami támogatás lehetőségével a tartalékolás tekintetében.
29–31. §
A Javaslat 29–31. §-ainak előzményét a menedékjogról szóló törvény vonatkozó szabályozása adta, amelyek alkalmazási körét a nemzetgazdaság védelmi és biztonsági célú felkészítése keretében elrendelhető valamennyi intézkedés vonatkozásában kifejtett garanciák mellett terjeszti ki a javaslat a további válságkezelési helyzetekre.
A Javaslat az igénybevétellel kapcsolatban kifogásolási jogot is biztosít és annak halasztó hatályát meghatározott körben korlátozza csak, amin felül az igénybevétellel érintett javak vagyonkezelőjének érdekérvényesítését szolgáló részletszabályokat, valamint az igénybevétellel összefüggő részkötelezettségeket határoz meg.
32. §
A Javaslat a szabályozást tartalmilag a már kialakított és a gyakorlatban is alkalmazott keretek között tartja.
33. §
A Javaslat 33. §-a lehetővé teszi, hogy a Kormány által kijelölt miniszter az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszterrel egyetértésben a többségi állami tulajdonban vagy önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaságok számára a tevékenységi körükbe tartozó szolgáltatások nyújtására szerződéskötési kötelezettséget írjon elő.
A kötelezettség a hatálya alá vonható szervezeteken túl időben is korlátozott, mivel annak elrendelésére csak az összehangolt védelmi tevékenység időszakában van e szabályok szerint lehetőség.
A Javasolt intézkedés a menedékjogról szóló törvényben már korábban szabályozott intézkedési lehetőségein alapul, kiemelve, hogy az a nemzetgazdaság piaci szereplőit nem érinti.
34. §
A Javaslat 34. §-a a gazdaságmozgósítás alapvető szabályait tartalmazza, amelynek a gazdaság irányítását közvetlenül érintő rendelkezései kizárólag hadiállapot és szükségállapot kihirdetésének kezdeményezését követően, valamint különleges jogrend idején alkalmazhatók.
35–41. §
A Javaslat 35–41. §-a a jogszerűen okozott hátrányokkal kapcsolatos kártalanítás szabályait határozza meg azzal, hogy más, ágazati törvény a szabályozási tárggyal összefüggésben speciális rendelkezéseket tartalmazhat.
A Javaslat szerinti kártalanítási eljárás – a gazdasági és anyagi szolgáltatás után járó kártalanítás kivételével – egységes abban a tekintetben, hogy az igényt az intézkedés alá vont székhelye vagy lakóhelye szerint illetékes fővárosi, megyei kormányhivatalnál terjesztheti elő, amely a kárigényről a benyújtásától számított 60 napon belül dönt, amely során a kártalanítás összegének megállapítása egységesen irányadó szempontok szerint valósul meg.
A gazdasági és anyagi szolgáltatás elrendelése esetén irányadó speciális szabály, hogy a kártalanítási eljárás kétfokú, ha a szolgáltatás elrendelője nem a miniszter vagy a Kormány. Ez esetben első fokon a fővárosi, megyei kormányhivatal helyett a szolgáltatást elrendelő igénybevételi hatóság folytatja le az eljárást, amellyel szemben a károsult fellebbezéssel élhet. A gazdasági és anyagi szolgáltatás elrendelésével összefüggő kártalanítási eljárás részletszabályait a Javaslat kormányrendeleti szintre utalja.
A Javaslat garanciális jellege a kártalanításon túl fenntartja azt a korábbi szabályozást, amely a kötelezett számára lehetővé teszi a rendelkezések szerint meghatározottak alapján az állam általi kisajátítás kezdeményezését. A szabályozás tehát – a korlátozások csak átmeneti jellegén, szükségességén és arányosságán túlmenően – alapvető feltételként biztosítja, hogy a magántulajdont semmilyen tényleges anyagi hátrány ne érhesse.
Garanciális szempontból alapvető jelentőségű szabálya a Javaslatnak, hogy valamennyi kártalanítás ügyében hozott döntés közigazgatási perben megtámadható.
A fentiek mellett ki kell emelni, hogy a kártalanítási eljárásra az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény is alkalmazandó.
42. §
A Javaslat 42. §-a a nemzeti ellenálló képesség rendszerére és megerősítésére irányuló szabályokat tartalmazza. E rendelkezések célja, hogy a NATO törekvéseivel összhangban jelenítse meg azt a követelmény és célrendszert, amely a legátláthatóbban tükrözi, hogy a komplex biztonságból következő kihívások és azok kezelése az államon belül is átfogó megközelítést igényelnek, azonban azok tekintetében legalább ennyire fontos minden állami és nem állami érintett védelem- és biztonságtudatosságának fejlesztése is. A válságkezelés hatékonysága és a válságok káros következményeinek elhárítása ugyanis nagymértékben függ az érintettek felkészültségétől, tájékozottságától, biztonságtudatosságától is. E szempontok gyakorlatba való átültetése – közvetve vagy közvetlenül – valamennyi állampolgár érdekét együttesen szolgálja.
A rendelkezésekkel lényegében a védelmi és biztonsági célú általános felkészülés kulcsterületeit és fő követelményeit törvényi szinten határozzák meg, amivel a Javaslat nem csak a komplex felkészülés súlyát, hanem egyben a NATO irányában való elköteleződést is mutatja.
43. §
A Javaslat a nem állami szereplőkkel való együttműködés fontosságát a Nemzeti Védelmi és Biztonsági Fórum létesítésével is hangsúlyozza, ezzel a rendelkezéssel kormányzati felelősségi körbe helyezi az állami szereplők védelmi és biztonsági tevékenységének összehangolásán túl a nem állami szereplőkkel való rendszeres és konstruktív eszmecsere megfelelő feltételeinek biztosítását is, jelezve, hogy a magyar állam a védelem és biztonság fejlesztése és megújítása tekintetében is értékes szövetségesként tekint a nem állami szereplőkre és azok véleményére.
44. §
A rendelkezés az Országgyűlésnek a védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolt törvényhozói irányítási jogköreit határozza meg, kiemelve a Biztonság- és Védelempolitikai Alapelveinek elfogadását és a végrehajtásuk főbb irányainak meghatározását, valamint a végrehajtó hatalom törvényhozás általi beszámoltatásának feladatait.
A Javaslat az Országgyűlés vonatkozó feladatait nyitott módon, az Alaptörvényből és más törvényekből következő kapcsolódó feladatokra való utalással határozza meg, ezzel is jelezve, hogy az ágazatilag sajátos feladatok szabályozása más törvényekben valósul meg, figyelemmel az e törvényben meghatározottakra.
45. §
A Javaslat 45. §-a a köztársasági elnök védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolt irányításával kapcsolatos feladatait jeleníti meg, kiemelve, hogy a köztársasági elnök a jóváhagyást megelőzően jogosult áttekinteni és véleményezni a legfontosabb védelmi és biztonsági tervezési dokumentumokat.
A Javaslat a köztársasági elnöknek az Alaptörvényből fakadó azon tisztségére figyelemmel, hogy őrködik a demokratikus államműködés felett, lehetővé teszi, hogy az ország védelmével és biztonságával összefüggő bármely ügyben tájékoztatást kérjen a Kormánytól.
46. §
A Javaslat 46. §-a a Kormánynak a védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolt irányításával, illetve a Kormány irányítása alá nem tartozó szervekkel való együttműködés biztosításával összefüggő feladatait rögzíti.
A védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolt irányítása körében kiemelt feladatként jeleníthető meg a védelmi és biztonsági célú tervezés irányítása, az ágazatok számára történő követelménytámasztás, a védelmi és biztonsági igazgatás irányítása, a nemzetgazdaság védelmi és biztonsági célú felkészítésével kapcsolatos követelmények meghatározása, a védelmi és biztonsági tevékenységekkel összefüggő nemzetközi együttműködési feladatok, a szövetségesi és nemzetközi együttműködési keretben vállalt kötelezettségek teljesítésének összehangolása, az Országgyűlési Őrség kivételével a védelmi és biztonsági szervezetek felkészülése és feladatellátásuk fő irányainak meghatározása, a nemzeti ellenálló képesség fejlesztésének irányítása, a védelmi és biztonsági célú feladatellátás ellenőrzése, továbbá az összehangolt védelmi tevékenységről és a kapcsolódó intézkedések bevezetéséről történő döntéshozatal.
Itt kerül nevesítésre a – hatályos Hvt. 22/B. §-ban szereplő – p) pont azon rendelkezése, mely gazdasági társaság ellátási kötelezettségét hivatott megteremteni a hon- és rendvédelmi, nemzetbiztonsági, valamint egyéb állami fegyveres szervek tekintetében. Az ellátási kötelezettség alá tartozó termék- és szolgáltatáskörök meghatározására az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 346. cikk (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel kerülhet sor, amely szerint a Szerződések rendelkezései nem zárják ki a következő szabályok alkalmazását: a tagállamok megtehetik az alapvető biztonsági érdekeik védelme érdekében általuk szükségesnek tartott, fegyverek, lőszerek és hadianyagok előállításával vagy kereskedelmével kapcsolatos intézkedéseket; ezek az intézkedések nem befolyásolhatják hátrányosan a belső piacon belüli versenyfeltételeket a nem kifejezetten katonai célokra szánt termékek tekintetében.
47. §
A rendelkezés a védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolásához kapcsolódó feladatokat és felelősségi köreit határozza meg.
48. §
A Javaslat 48. §-a a védelmi és biztonsági szervek tekintetében meghatározza a védelmi és biztonsági feladatok összehangolt ellátásából következő sajátos feladatokat.
A Javaslat a védelmi és biztonsági szervezetek kiemelt feladatai között jeleníti meg mások mellett a hatékony információcserét biztosító készenléti és ügyeleti szolgálatok fenntartását, az egymás közti, továbbá a védelmi és biztonsági igazgatás központi szervével való együttműködést, az azonnali reagáláshoz szükséges készenléti erők rendelkezésre biztosítását, a válságkezelés különféle formáival kapcsolatos feladatokra való felkészülést, a védelmi és biztonsági célú tervezés támogatását, valamint a részükre meghatározott védelmi és biztonsági igazgatási feladatok ellátását.
49–50. §
A Javaslat 49. §-a a védelmi és biztonsági feladatok ellátásában részt vevő további szervezetekre vonatkozó szabályokat határozza meg, amivel a nemzeti ellenálló képességre vonatkozó szabályok mellett a másik fő pillérét adja annak a védelmi és biztonsági szemléletváltásnak, amely a nem kormányzati irányítás alá tartozó szereplők jelentőségét hangsúlyozza a korszerű és 21. századi védelem és biztonság rendszerében.
A Javaslat e §-a az érintett szervek számára jogszabályban meghatározott feladataik keretei között, működési területükön irányozzák elő a különféle védelmi és biztonsági feladatok ellátását.
A rendelkezésekkel megállapított feladatrendszer a konkrét válsághelyzeti feladatellátásra és az arra való felkészülésre, valamint a nemzeti ellenálló képesség fokozásával összefüggő feladatokra fókuszál, vagyis tükrözi a Javaslat azon alapvetését, hogy a védelem és biztonság fenntartásának és fejlesztésének fő felelősei a Kormány és az irányítása alatt álló szervek, ezek közül is különösen a védelmi és biztonsági szervek, azonban számos feladat hatékony ellátása más szervek részvételét is szükségessé teszi a felkészüléstől a végrehajtásig terjedően. A Javaslat a védelem és biztonság egy tágabb szemléletét követi. A hatékonyabb válságkezelés érdekében ugyanis alapvető fontosságú, hogy abban minél többen részt vegyenek. Az ország védelmének és biztonságának fenntartása, fejlesztése nemzeti ügy, az egész társadalmat érintő kérdés. Emiatt is indokolt az érintett szervezeti kör bővítése.
A Javaslat 50. §-a a kormányzati igazgatási szervek és alárendelt szerveik védelmi és biztonsági igazgatási feladatait határozza meg annak érdekében, hogy a védelmi és biztonsági feladatok ellátásának igazgatási szegmensében is egyértelműen érvényesíthető legyen az összkormányzati összhang eléréséhez szükséges, szintezett feladatmeghatározás, továbbá a védelmi és biztonsági igazgatás rendszerére vonatkozó szabályokból következően az igazgatás viszonylatában a szakmai hierarchia.
A rendelkezések az érintett szerveknek kifejezetten a védelmi és biztonsági feladatellátással kapcsolatos igazgatási feladatait határozzák meg, vagyis e rendelkezések nem korlátozzák az ágazati igazgatási feladat-meghatározásokat. E tekintetben kiemelkedő jelentősége van annak, hogy az egyes kormányzati igazgatási szervek védelmi és biztonsági igazgatási feladatinak megfelelő ellátása a kötelezettségeken túl lehetőséget is teremt arra, hogy a biztonság komplex megközelítéséből következően a nem fegyveres funkciókkal kapcsolatos feladatrendszerrel bíró kormányzati igazgatási szervek becsatornázzák sajátos tevékenységük sajátos biztonsági vonatkozásait és azok fejlesztésének javaslatait a központi koordináció felé. E lehetőség különösen jelentősnek mutatkozhat azon területek vonatkozásában, amelyek a 21. századi biztonsági környezetben kiemelt szerepet kapnak, példaként említve a nemzeti ellenálló képességre vonatkozó szabályozással összhangban az infokommunikációt, az egészségügyet, a gyógyszer- és élelmezésbiztonságot, az élelmiszerbiztonsági felügyeletet vagy a közlekedést.
51. §
A Javaslat 51. §-a az értelmező rendelkezésekben meghatározott védelmi és biztonsági igazgatás rendszerének rendeltetését határozza meg, törvényi szinten megszilárdítva azt a rendszerszerű tagozódást, amelynek eredményeként a védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolt irányításának igazgatási támogatását a védelmi és biztonsági igazgatás rendszere látja el, melynek ebből adódóan részét képezik az ágazati igazgatások, amelyeknek azonban az ágazati törvények sajátos ágazati szakfeladatokat határoznak meg.
A védelmi és biztonsági igazgatás rendszerének feladatrendszerében a felkészülés, a fejlesztés, a tervezés és a feladatok végrehajtását megalapozó döntéshozatal koordinációja, továbbá a kapcsolódó ellenőrzés szerepel kiemelt helyen, ezzel is érvényesítve a komplex biztonsághoz alkalmazkodó hatékony kormányzati működés előmozdítását a védelem és biztonság tekintetében.
A Javaslat szerkezetéből következik, hogy a védelmi és biztonsági igazgatás rendszere a védelmi és biztonsági igazgatás központi szervéből, a védelmi és biztonsági igazgatás ágazati és szervezeti szintű elemeiből, valamint a védelmi és biztonsági igazgatás területi szerveiből szakmai hierarchia mentén épül fel.
52. §
A Javaslat a védelmi és biztonsági igazgatás központi szervére vonatkozó szabályokat határozza meg. A rendelkezésekből megállapítható, hogy a védelmi és biztonsági igazgatás központi szerve a Kormány irányítói jogköreivel kapcsolatos koordinációs feladatokat látja el, kiegészítve ezeket a nemzeti ellenálló képesség fejlesztéséből és a nem állami szereplők bevonásából következő olyan újszerű feladatokkal, mint a védelmi és biztonsági tevékenységekhez kapcsolódó tudományos tevékenységek figyelemmel kísérése.
53–59. §
A Javaslat a honvédelmi és a katasztrófavédelmi törvényekben korábban tagoltan, de párhuzamosan szabályozott védelmi bizottsági rendszert a védelmi és biztonsági igazgatás területi szintjévé alakítja. Ez a módosulás egyértelműnek mutatkozik abból következően, hogy a védelmi bizottságok korábban is a komplex biztonság megközelítésére épített feladatrendszerrel bírtak, de ennek koordinációja korábban ágazati felelősségben valósult meg. A rendelkezések a párhuzamosságok megszüntetésével egységes, átlátható szabályozást biztosítanak, de a szabályozásban megőrzik a gyakorlatban már bevált elemeket.
A Javaslat a védelmi és biztonsági igazgatás területi szerveit is szintezetten és ezen belül is hierarchikusan építi fel, melyet az ágazati feladatok tekintetében az ágazati irányító központi szerv, az összehangolt tevékenységek tekintetében pedig a védelmi és biztonsági igazgatás központi szerve szakmai irányítása alá helyez. A védelmi és biztonsági igazgatás területi rendszerében a területi – azaz a fővárosi és a megyei – védelmi bizottságok alárendeltségében jelennek meg a helyi – azaz a fővárosi kerületi és a járási – védelmi bizottságok, amelyek alárendeltségébe tartoznak a védelmi és biztonsági igazgatás tekintetében a települési és kerületi polgármesterek.
A védelmi és biztonsági igazgatás területi szerveinek feladatrendszerét a Javaslat két nagy csoportra bontja. Az egyik feladatcsoportot a védelmi és biztonsági tevékenységekre való felkészülés, a másik feladatcsoportot pedig a konkrét krízishelyzeti feladatok végrehajtásának szabályai alkotják.
A védelmi és biztonsági igazgatás területi szerveinek elnökhelyettesei tekintetében a szabályozás új elemként jeleníti meg, hogy az érintett egyenruhás testületekből milyen rendfokozati csoportba tartozó képviselőt kell kijelölni, figyelembe véve ennek meghatározása során a védelmi és biztonsági szerveken belüli rendfokozati hierarchiát, illetve a területi közigazgatásban hivatali tisztségükkel összefüggésben önkéntes tartalékos jogviszonyt vállaló vezetők rendfokozati besorolását is.
A Javaslat rendelkezései rögzítik, hogy a területi védelmi bizottságok a szervezeti és működési rendjüket maguk állapítják meg, de a védelmi és biztonsági igazgatás központi szervének jóváhagyásával. Ezt a szakmai hierarchiát leképezve a helyi védelmi bizottságok is maguk határozzák meg működési rendjüket, de a területi védelmi bizottság jóváhagyásával.
60–69. §
A Javaslat 60–69. §-ai tartalmazzák a védelmi és biztonsági adatkezelés szabályait, elsőként meghatározva a védelmi és biztonsági adatkezelés szerveit, amelyek a védelmi és biztonsági szervezetek, a védelmi és biztonsági feladatok ellátásában részt vevő további szervezetek, a védelmi és biztonsági igazgatás központi szerve, a védelmi és biztonsági igazgatás területi és helyi igazgatási szervei, valamint a polgármester.
Ezek a szervek már békeidőszakban védelmi és biztonsági feladatot látnak el (pl. tervezési feladatokat és előkészületi tevékenységet végeznek) vagy valamely kötelezettség teljesítésében működnek közre, ennek érdekében adatkezelést végeznek. A Javaslat együttműködési kötelezettséget határoz meg a hatáskör és az illetékesség alapján az adatkezelő szervek részére, amely együttműködés a foglalkoztatottak kiértesítésével és a riasztásával kapcsolatosan, a gazdasági és anyagi szolgáltatások teljesítésének tervezésével, végrehajtásának irányításával, felügyeletével és ellenőrzésével, továbbá a védelemgazdasági adattárral kapcsolatos adatszolgáltatás területeire terjedne ki.
A Javaslat tartalmazza a védelmi és biztonsági adatkezelő szerv által kezelt adatköröket. Az adatkezelés elektronikus úton történik.
A Javaslat az adatkezelő szervnek a kiértesítéssel és a riasztással kapcsolatos adatnyilvántartásáról is rendelkezik. Itt egyrészt azokról a természetes személyekről van szó, akik munkakörük, beosztásuk alapján az adott szervnél ellátják a védelmi és biztonsági feladatokat, másrészt azokról a jogi személyekről és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekről, amelyek jogszabály vagy hatóságai határozat alapján védelmi és biztonsági feladat ellátására vagy kötelezettség teljesítésében való közreműködésre kötelezettek.
A Javaslat rendelkezik az adatokban történt változások bejelentéséről, a változások átvezetéséről, az adatkezelés idejéről, valamint a kezelt adatokba történő betekintés engedélyezéséről.
Figyelemmel arra, hogy a Javaslat szerint a jövőben a gazdasági és anyagi szolgáltatásokkal összefüggésben jogosított szervek feladatai és adatkezelésük jogszabályi keretei nem a Hvt.-ben jelennek meg, a jelenleg nagyobb részt a Hvt.-ben szereplő hatályos szabályozás hasonló adattartalommal kerül át jelen Javaslatba azzal, hogy a hozzáférés biztosított a polgármester és a hivatásos katasztrófavédelmi szerv számára is – a hatályos Kat.-tal összhangban. Az adatkezelés a gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség érvényesíthetősége – a tervezés, felkészülés, végrehajtás – érdekében szükséges.
A Javaslat meghatározza a védelemgazdasági alapterv összeállításával kapcsolatos adatszolgáltatás és adatkezelés kereteit is.
A Javaslat értelmében a védelmi és biztonsági igazgatás központi szerve az állami szervek összehangolt feladatellátásának megszervezése, valamint az eseti operatív döntések megalapozása céljából a javaslatban tételesen meghatározott adatokat a feladat ellátásához feltétlenül szükséges időtartamig kezeli, melynek szükségességét háromévente felülvizsgálja.
A védelmi és biztonsági igazgatás központi szerve az érintett azonosítását lehetővé tevő személyes adatot kizárólag akkor ismerhet meg és kezelhet, ha az a védelmi és biztonsági esemény megelőzése, megismerése, felderítése és megakadályozása érdekében, valamint valamely halaszthatatlan intézkedés megtételéhez elengedhetetlenül szükséges.
Figyelemmel arra, hogy a Javaslatban szereplő adatkezelési szabályok elsősorban tervezési, koordinációs és döntés-előkészítési feladatok megalapozását szolgálják, a Javaslat a nemzetbiztonsági szolgálatok és a terrorizmus elhárításáért felelős szerv tekintetében az általuk kezelt adatok sajátosságaira figyelemmel megadja az adatszolgáltatás megtagadásának lehetőségét.
A Javaslat az adatkezelés jogszerűségének biztosítása érdekében rendelkezéseket tartalmaz a védelmi és biztonsági igazgatás központi szerv soron kívüli adatkérése kapcsán, valamint szabályozza az eljárást arra az esetre, ha a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság adatszolgáltatási kérelemhez fűzött vélemény megismerése az adatszolgáltatás céljául megjelölt intézkedés megtétele szempontjából olyan nagyfokú késedelemmel járna, amely az adatkéréssel elérni kívánt cél elérését jelentősen veszélyeztetné vagy ellehetetlenítené.
A Javaslat meghatározza továbbá a védelmi és biztonsági igazgatás rendszerével összefüggő adat- és információáramlás különös szabályait is, előirányozva a védelmi és biztonsági feladatok ellátásának egységes követelményrendszereit a rendelkezésben meghatározott szervek részére. A kialakított szabályozás a nemzeti, NATO, EU és külföldi minősített adatok kezelése feltételeinek biztosítását határozza meg fő követelményként, figyelemmel arra, hogy a válságkezeléssel kapcsolatos szabályozás és tervezés számos dokumentuma ezen adatkörökbe tartozik, így ezek megfelelő megismerhetősége és kezelhetősége az érintett szervek tervezésben, felkészülésben és végrehajtásban való részvételének hatékonyságát tudja növelni.
70. §
A Javaslat 70. §-a a védelmi és biztonsági igazgatás meghatározott szerveinek kezdeményezésére a fővárosi és a megyei kormányhivatal eljárásában rendeli alkalmazni a védelmi és biztonsági bírság kiszabását, amennyiben törvény az adott magatartásra súlyosabb jogkövetkezmény alkalmazását nem rendeli.
71. §
A Javaslat 71. §-a a védelmi és biztonsági feladatokat ellátó szervek összehangolt fellépése és a kezelendő események lehető legrövidebb időn belül megvalósuló kezelése érdekében védelmi és biztonsági célú riasztási rendszer létesítését írja elő. Ennek célja egy egységes értelmezési keret biztosítása az összkormányzati összehangolást igénylő fenyegetések tekintetében, amelynek végrehajtási szabályok között kibontásra kerülő fokozataihoz az egyes ágazatok majd igazítani tudják saját riasztási protokolljaikat. A Javaslat szerinti riasztási rendszer nem írja felül, vagy szünteti meg az ágazati szak-riasztási rendszereket és protokollokat, ott szükséges új eljárásrendet kiépíteni, ahol hiányzik a Javaslat tartalmának megfelelő rendszer, illetőleg az nem, vagy nem megfelelően működik.
A rendelkezések szerint a riasztási rendszer állami és lakossági alrendszerekre tagozódik, amiből következően az egyes fenyegetésekkel kapcsolatos állami riasztási rendszer egyes fokozataiból cselekvési minták megvalósítása következik, míg a lakossági riasztási rendszer a lakosság tájékoztatását és ajánlott magatartásformák közlését teszi majd lehetővé a részletes szabályozással.
72–73. §
A Javaslat 72–73. §-ai a védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolása keretében megjelenő feladatok egységes ellenőrzésének és begyakorlásának keretszabályait határozzák meg.
A rendelkezések a védelmi és biztonsági igazgatás központi szervének hatáskörébe helyezik a Javaslatban meghatározott feladatok végrehajtásának ellenőrzését, amely ellenőrzési feladatot azonban más szervvel együttműködésben is megvalósíthat.
A 72. § szerinti rendelkezés példálózó felsorolással emeli ki a védelmi és biztonsági célú ellenőrzés főbb területeit a védelmi és biztonsági feladatellátást érintően, nevesítve a tervezést, a szervezést, a képzést és kiképzést, a felkészülést, valamint a konkrét feladatok végrehajtását.
A Javaslat e §-a szerinti ellenőrzés hatékonysági, eredményességi és a kormányzati összehangolás keretében meghatározottaknak való megfelelőségi kritériumok szerint, tervszerűen megvalósuló tevékenységet jelent, melynek részletes szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.
A Javaslat 73. §-a a védelmi és biztonsági feladatok ellátásának gyakorlásának keretszabályait adja meg, amivel az összkormányzati védelmi és biztonsági gyakorlatok főbb szabályait határozza meg, meghagyva a lehetőséget az ágazati és szervezeti szintű gyakorlatok önálló megvalósítására is.
A gyakorlatokra nézve a Javaslat közös szabályokat határoz meg annak érdekében, hogy az életszerű és több szerv részvételét igénylő gyakorlatok megvalósítása egyik oldalról a lehető leghatékonyabb és legvalószerűbb felkészülési környezetet tudja biztosítani a gyakorló állomány számára, másik oldalról azonban ne járjon együtt az állampolgárok ügyintézését érintő aránytalan korlátozásokkal. A Javaslat gyakorlatokra vonatkozó közös szabályai az érintett szervek számára az ágazati szabályozáshoz mért háttérszabályként is felhívhatók, figyelemmel arra, hogy azok alkalmazását a Javaslat nem szűkíti kizárólag a központi szervezésű gyakorlatokra.
74–76. §
A Javaslat szerinti keretszabályok nem jelentik az ágazati válsághelyzeti vagy veszélyhelyzeti szabályok megszüntetését, azonban lehetőséget teremtenek arra, hogy az ágazati szabályozás körében egy szakmaspecifikus szabályozás jelenjen meg, amihez a közös, ágazatokon átívelő hátteret az összehangolt védelmi tevékenység szabályai tudják biztosítani arra az esetre, ha az adott esemény kezelése ágazatokon átívelő fellépést tesz szükségessé.
Annak érdekében, hogy az összehangolt védelmi tevékenység keretében a védelmi és biztonsági feladatellátás a lehető leghatékonyabban valósuljon meg, a Javaslat rögzíti, hogy a Kormány kijelölt tagja további intézkedések bevezetésére, a NATO Válságreagálási Rendszerébe tartozó intézkedések bevezetésére, ágazati törvényben meghatározott válsághelyzeti, illetve veszélyhelyzeti intézkedések bevezetésére, valamint további védelmi és biztonsági erők bevonására tehet javaslatot.
A Javaslat garanciális eleme, hogy az intézkedések célhoz kötöttek, alapjogot nem korlátozhatnak és csak az eredményes fellépéshez elengedhetetlen mértékben alkalmazhatók.
A Javaslat garanciális jelleggel biztosítja a jogorvoslati jogot az összehangolt védelmi tevékenység keretében foganatosított intézkedésekkel szemben a 7. § szerint.
77–78. §
A Javaslat 77–78. §-ai a NATO Válságreagálási Rendszerével összefüggő szabályokat újítják meg, figyelembe véve a NATO törekvését a Válságreagálási Rendszer alkalmazása és az ezzel összhangban álló Nemzeti Intézkedési Rendszer keretében hozott döntések tekintetében.
A rendelkezések rögzítik, hogy a NATO Válságreagálási Rendszerrel összhangban álló Nemzeti Intézkedési Rendszer keretében hozott döntések szabályait mely esetekben kell alkalmazni, valamint azt a követelményt is, hogy amennyiben az ezzel összefüggő intézkedések végrehajtása jogkorlátozást tesz szükségessé, arról a lakosságot haladéktalanul tájékoztatni kell. Ezen intézkedések tekintetében a Javaslat külön kiemeli a szükségesség követelményét. Külön erre vonatkozó törvényi felhatalmazás hiányában a bevezetendő intézkedésekhez kapcsolódó esetleges jogkorlátozásnak a végrehajtásba bevont szervezetekre irányadó törvényi szabályokon kell alapulnia, amelyekkel szemben az összehangolt védelmi tevékenység tekintetében meghatározott jogorvoslati jogot a Javaslat biztosítja a 7. § szerint.
A Javaslat a NATO Válságreagálási Rendszerével összhangban álló Nemzeti Intézkedési Rendszer működtetésével kapcsolatos állami feladatok koordinációjára a védelmi és biztonsági igazgatás központi szervét jelöli ki.
Az Európai Unió kapcsolódó szabályozása alapján az EU hatáskör-megosztáson és a kormányköziségen alapuló szervezetei egyaránt rendelkeznek válságkezelési funkciókkal, feladatokkal, szervezeti elemekkel és mechanizmusokkal. Az EU válságkezelés ezen kettőssége tükröződik vissza a tervezetben, nem módosítva az Európai Bizottság hatáskörébe tartozó előkészítő munkában való nemzeti részvételre vonatkozó rendelkezéseket, az EU-val történő intézményesített kapcsolattartás, az európai tanácsi és tanácsi formációkban történő döntés-előkészítés és döntéshozatal nemzeti feladatai végzésének rendjét.
A tervezet rendelkezései elősegítik az EU válságkezelési mechanizmusaiban történő nemzeti részvételt, azok egyes elemeinek nemzeti döntésen alapuló hazai alkalmazását, valamint hozzájárulnak a szükséges intézkedések bevezetéséhez, továbbá a hazai érintett szervek, szervezetek, valamint EU érintett szervezeteinek együttműködéséhez.
79–82. §
A Javaslat 79–82. §-ai a különleges jogrend kihirdetését közvetlenül megelőző intézkedések körét, illetve a hadiállapot vagy a szükségállapot kihirdetésének kezdeményezését követően, továbbá különleges jogrendben bevezethető intézkedések főbb szabályait határozzák meg.
A Javaslat a különleges jogrendi időszakok, valamint az Országgyűlés kihirdetési hatáskörébe tartozó hadiállapot és szükségállapot kihirdetésének kezdeményezését követő időszakra meghatározza a meghozható rendkívüli intézkedések körét.
A korábbi szabályozási gyakorlattól eltérően, figyelemmel a 21. századi kihívások, hibrid fenyegetések összetettségére, kiszámíthatatlanságára és gyors változásaira, valamint az Alaptörvény kilencedik módosításával összhangban lévő komplex és rugalmas megközelítésre, a Javaslat nem tartalmaz zárt felsorolást az egyes meghozható intézkedések kapcsán.
A Javaslat témacsoportonként jelöli ki a működés kereteit, melynek abszolút korlátjaként az Alaptörvény jogkorlátozást megengedő vagy kizáró rendelkezései jelentkeznek.
A rendkívüli intézkedésekre vonatkozó szabályozás a Javaslatban tehát úgy jelenik meg, hogy az a szóba jöhető valamennyi fenyegetés kezelésére alkalmas lehessen, a törvényben alapelvként is rögzített fokozatosság, szükségesség és arányosság követelményének érvényesítése mellett.
A Javaslat külön követelményként határozza meg azt is, hogy amennyiben a különleges jogrend még nem került kihirdetésre az Országgyűlés által, a Kormány intézkedése csak az azonnali reagálás érdekében történhet.
A Javaslat részletezi az alapvető jogokkal kapcsolatos alaptörvényi szabályokat és az ezzel összefüggő garanciális rendelkezéseket, amelyet a Kormánynak minden körülmény között érvényesítenie kell.
A Javaslat szabályozza a meghozott intézkedések közzétételének, kihirdetésének módját, meghatározva azokat a felületeket, ahol a szabályozónak meg kell jelennie.
83–94. §
A Javaslat 83–94. §-ai a záró rendelkezéseket tartalmazzák. E körben a Javaslat elegendő felkészülési időt biztosítva a további szabályozási, illetve a szükséges szervezési feladatokra a 2023. július 1-jei határnapot jelöli meg.
Ezt követően a Javaslat érintett rendelkezései az Alaptörvény sarkalatosságára vonatkozó rendelkezéseket, valamint a módosító és hatályon kívül helyező rendelkezéseket tartalmazzák. Utóbbi szabályok a Javaslatba átemelt ágazati rendelkezések hatályon kívül helyezésére irányulnak, továbbá a Javaslatból fakadó feladatok, együttműködési és felkészülési kötelezettségek ágazati szabályozásokban való megjelenítését tartalmazzák.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás