2021. évi XCIV. törvény indokolás
2021. évi XCIV. törvény indokolás
a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvényhez
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének megerősítésével Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy biztosítja az észszerű időn belüli eljáráshoz való jog érvényesülését a 6. cikk alapján, továbbá ezen jog megsértése esetére biztosítja a hatékony jogorvoslathoz való jogot a 13. cikk alapján. A tisztességes és észszerű időn belüli eljáráshoz való jog, valamint azzal összefüggésben a hatékony jogorvoslathoz való jog deklarálása az Alaptörvény XXVIII. cikkében is megjelenik.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) az elmúlt évtizedekben többször jelezte, hogy az Egyezmény 13. cikkében foglalt követelmény teljesítésére a magyar jogrendszer nem biztosít olyan, az EJEB által hatékonynak ítélt hazai jogorvoslatot, amely a bírósági eljárások elhúzódásának megelőzését, illetve az ilyen eljárásokkal okozott jogsérelem orvoslását kimerítően szolgálná. A Gazsó kontra Magyarország ügyben meghozott ítéletében az EJEB felhívta hazánkat, hogy hozzon létre olyan hazai jogorvoslatot vagy jogorvoslat-együttest, amely megfelelő módon, az EJEB esetjogában lefektetett egyezményes elvekkel összhangban állva képes kezelni az ítéletben azonosított strukturális hiányosságokat.
Az azóta eltelt időszakban 2018. január 1. napján hatályba lépett a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.), a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény, valamint 2018. július 1. napján hatályba lépett az új büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény. Az új eljárásjogi kódexek szabályozása rendszerszinten kívánja elejét venni az eljárások elhúzódásának.
A magyar eljárásjogi szabályozás strukturális megújítása mellett ugyanakkor szükséges az egyes ágazati eljárási szabályrendszerek sajátosságaihoz igazodó, az eljárás esetleges elhúzódásával okozott jogsérelmet kompenzáló jogorvoslati eljárás megteremtése is. Az előkészített, a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) – az ágazati sajátosságok figyelembe vételével – a polgári peres eljárás észszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő alapvető jogot helyezi speciális jogvédelem alá, szabályozza az alapjogsérelem vagyoni (pénzbeli) elégtétellel történő kompenzálását, illetve az ennek érvényesítését lehetővé tevő eljárást.
A Javaslat vagyoni elégtétel néven új jogkövetkezményt határoz meg az alapjogi sérelem kompenzálására, ezzel elhatárolja ezt a vagyoni kompenzációt a kártalanítás, kártérítés, sérelemdíj jogintézményeitől.
A Javaslat kifejezésre juttatja, hogy a bírósági eljárás észszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő alapvető jog sérelme olyan feltétlen helytállási kötelezettséget teremt, amely alól nem lehet mentesülni a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) kártérítésre irányadó szabályai szerint. Mivel a Ptk.-ban a sérelemdíj és a kártalanítás szabályai között elhelyezett utaló normák több ponton visszautalnak – előbbi a felelősség megállapításával és a sérelemdíj összegszerűségével, utóbbi a kártalanítás módjával és mértékével kapcsolatban – az alkalmazott kártérítési jogra, ezért dogmatikailag helytállóbb e jogintézményektől eltérő terminológiát használni a Javaslatban az alapjog megsértéséhez fűződő jogkövetkezmény elnevezésére. Az új sui generis jogintézmény bevezetésével a Javaslat különválasztja ezt az alapjogvédelmet a személyiségi jogi védelemtől is, elismerve ezzel a jogirodalomban és a bírósági joggyakorlatban uralkodó felfogást, amely szerint e jogsérelem nem személyiségi jogsértést valósít meg (amelynek egyik vagyoni szankciója a sérelemdíj), hanem attól elkülönülő alapjogsértést. Tekintettel arra, hogy nem valamely kár okozása vagy személyiségi jog megsértése – hanem meghatározott alapjog megsértése – a vagyoni elégtétel megítélésének az alapja, a vagyoni elégtétel igénylése nem érinti a félnek azt a jogát, hogy a Ptk.-nak a bírósági jogkörben okozott károkért való felelősségre vonatkozó szabálya [Ptk. 6:549. § (1) bekezdés], illetve a Ptk. 2:52. §-a szerinti sérelemdíj érvényesítésére vonatkozó szabálya szerint pert indítson a bírósági eljárás elhúzódásával összefüggésben őt ért kár, illetve nemvagyoni sérelem orvoslása érdekében.
Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §
A Javaslat tárgyi hatálya alá a polgári peres eljárások tartoznak. Indokolt ugyanakkor utalni a Javaslat 3. § (1) bekezdésének szabályozására. Ha ugyanis a fizetési meghagyásos eljárás alakul polgári perré, akkor a polgári peres eljárás kezdő időpontjaként a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésének az időpontját kell figyelembe venni. Ilyen esetben a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtása minősül keresetindításnak, azaz a fizetési meghagyásos eljárás a peres eljárás hatálya alá tartozik az igényérvényesítési folyamat teljes időtartama szempontjából.
2. §
A Javaslat általánosságban, főszabályként rögzíti a bírósági eljárás időtartamát, amelyhez az eljárás elhúzódásának kompenzálását szolgáló vagyoni elégtétel összegszerűsége igazodik. E szerint a bírósági eljárás az elsőfokú eljárás kezdőnapjától az eljárást befejező jogerős határozat közlésének napjáig tart. A Javaslat az egyértelműség érdekében rögzíti, hogy az összegszerűség alapját képező időtartamba a kezdőnap, azaz az elsőfokú eljárás megindításának napja nem számít bele, igazodva az ezzel tartalmilag egyező jogrendszeri szabályozásokhoz. Az időtartam számítása szempontjából az eljárást befejező jogerős határozat közlésének a napja tekinthető a bírósági eljárás befejező időpontjának, amely napot be kell számítani az időtartamba. A határozat közlése alatt annak kihirdetését és kézbesítését egyaránt érteni kell. Ha az ítélet kihirdetésén a fél jelen van, akkor az ítélet a fél vonatkozásában már a kihirdetéssel közöltnek tekintendő. Ha a fél nincs jelen az ítélethirdetésen, akkor az ítélet kézbesítésének a napja tekintendő a közlés napjának.
A bírósági eljárás időtartamának számítása során az eljárást befejező jogerős határozat alatt az első- és másodfokú határozatot kell érteni, attól függően, hogy a bírósági eljárás melyik bírósági szinten fejeződött be jogerősen. A perújítás ez utóbbi esetben azért nincs külön nevesítve, mert annak során is első-, illetve másodfokú határozatot hoznak a bíróságok. Ha a jogerős határozat ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztenek elő, az eljárást befejező jogerős határozat alatt a felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletet kell érteni, mert csak ítélethozatal esetén fejeződik be véglegesnek tekinthető módon a Kúria előtt a bírósági eljárás, ezzel ellentétben hatályon kívül helyezés esetén megismételt eljárásra kerül sor.
Az eljárási szakasz (például elsőfokú eljárás) az eljárási szakaszt befejező határozat meghozatalának napjáig tart, tekintettel arra, hogy ha az adott eljárási szakaszt egy másik eljárási szakasz (például másodfokú eljárás) követi, akkor az eljárási szakaszok tartamát a bírósági eljárás teljes tartama tekintetében össze kell számítani. A másodfokú eljárás kezdőnapja pedig az elsőfokú eljárást befejező határozat meghozatalát követő nap.
3. §
Főszabály szerint az elsőfokú eljárás kezdőnapja a keresetlevél benyújtásának a napja. Ha azonban a fizetési meghagyásos eljárás alakul polgári perré, akkor a polgári peres eljárás kezdő időpontjaként a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésének az időpontját kell figyelembe venni. Ilyen esetben a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtása minősül keresetindításnak, azaz a fizetési meghagyásos eljárás a peres eljárás hatálya alá tartozik az igényérvényesítési folyamat teljes időtartama szempontjából.
Ha a bíróság a fellebbezést érdemben bírálja el, akkor az elsőfokú és a másodfokú eljárás teljes időtartama összeadódik, amelybe az elsőfokú határozat meghozatalától a fellebbezés előterjesztéséig terjedő időtartam is beleszámít. Ha azonban a benyújtott fellebbezés érdemi vizsgálatra bármely okból nem alkalmas, és ezért azt a bíróság jogerősen visszautasítja, a fellebbezési eljárás időtartama a bírósági eljárás időtartamába nem számít bele. E szabályozás indoka a visszaélések elkerülése, annak megakadályozása, hogy az igényérvényesítést ne alapozhassa meg alaptalan eljárásindítás.
A megismételt eljárás vagy megismételt eljárási szakasz időtartamát és a jogerős közbenső ítélet meghozatalát követő eljárás időtartamát a bírósági eljárás időtartamához hozzá kell számítani. E szabállyal összefüggésben fontos hangsúlyozni, hogy bármilyen eljárás eredményeképpen kerül is sor a bírósági eljárás meghatározott szakaszának megismétlésére, azt a bírósági eljárás időtartamához hozzá kell számítani, mégpedig ahhoz az eljárási szakaszhoz, amelynek megismétlésére vonatkozik. Ha tehát az elsőfokú eljárás megismétlésére kötelez például a másodfokú határozat, akkor a korábban lefolytatott elsőfokú eljárás időtartamához hozzá kell számítani a megismételt elsőfokú eljárás időtartamát is, ha pedig a megismételt elsőfokú eljárást követően másodfokú eljárás lefolytatására is sor kerül, annak időtartamát a korábban lefolytatott másodfokú eljárás időtartamához kell hozzászámítani. A jogerős közbenső ítélet meghozatalát követően pedig értelemszerűen a követelés összegszerűségének megállapítására irányuló elsőfokú eljárás időtartamát is hozzá kell számítani a közbenső ítélet meghozatala érdekében korábban lefolytatott elsőfokú eljárás időtartamához. Értelemszerűen irányadó ez a másodfokú eljárásokra is. A megismételt elsőfokú eljárás ugyanakkor nem minősül a bírósági eljárást megkezdő elsőfokú eljárásnak, mivel ekkor már a bírósági eljárás folyamatban van, ezért annak kezdőnapja a folyamatban lévő eljárás időtartamába beleszámít.
4. §
A Javaslat perújítás esetén a bíróság által megengedett perújítási eljárás időtartamát engedi beszámítani a bírósági eljárás összeszámítható időtartamába. A bírósági eljárás e törvény szerint számított időtartamába ugyanakkor nem számítandó bele az eljárást befejező jogerős határozat közlése és a perújítási kérelem előterjesztésének napja közötti időtartam, tekintettel arra, hogy a perújítási eljárás olyan rendkívüli – nem fellebbviteli jellegű – perorvoslat, amely esetlegesen, sajátos okok fennállása esetén, akár a jogerős határozat meghozatalát követő hosszabb idő (például 5 év) elteltével kerül megindításra, nem a korábbi ítélet jogi tévedéseinek kiküszöbölésére szolgál.
Ugyancsak nem indokolt – a fellebbezési eljáráshoz hasonlóan – lehetőséget biztosítani az alaptalan perújítási kérelem alapján lefolytatott eljárás időtartamának beszámítására, amely esetben nem kerül sor a kérelem érdemi vizsgálatára. E szabályozás indoka a visszaélések elkerülése, annak megakadályozása, hogy az igényérvényesítést ne alapozhassa meg alaptalan eljárásindítás.
A perújítási eljárás eljárási szakaszai (például elsőfokú vagy másodfokú eljárás) a Javaslat alapján önálló eljárási szakaszoknak minősülnek, vagyis azokat – a megismételt eljárásra vonatkozó szabályoktól eltérően – nem kell a perújítás alapjául szolgáló eljárás eljárási szakaszainak (elsőfokú, másodfokú, felülvizsgálati eljárás) időtartamához hozzászámítani.
5. §
A fellebbezési és perújítási eljárás időtartamának szabályozásához igazodó szabályok kerülnek meghatározásra a felülvizsgálati eljárás időtartamának számításával összefüggésben is. Érdemi vizsgálat esetén a felülvizsgálati eljárás időtartama hozzászámítódik az alapeljárás teljes időtartamához, beleértve az alapeljárás befejezésétől a felülvizsgálat kezdeményezéséig tartó időszakot is. Alaptalan eljárásindítás esetén ugyanakkor nem kerül sor a felülvizsgálati eljárás időtartamának beszámítására. A szabályozás indoka itt is a visszaélések elkerülése, annak megakadályozása, hogy az igényérvényesítést ne alapozhassa meg alaptalan eljárásindítás.
Rögzítésre kerül továbbá, hogy ha a jogerősen befejeződött alapeljárással összefüggésben felülvizsgálati eljárás indul, és annak következményeként a Kúria új eljárás lefolytatásának szükségességéről dönt, a felülvizsgálat, illetve az annak alapján folyatott új eljárás idejét is hozzá kell számítani az alapeljárás Javaslat szerint számított időtartamához. Ez esetben az alapeljárást megindító irat benyújtásától a felülvizsgálati eljárás befejezéséig, illetve új eljárás lefolytatása esetén az annak során meghozott eljárást befejező jogerős határozat közléséig terjedő időintervallumot kell figyelembe venni.
A Javaslat meghatározza továbbá a jogegységi panasz eljárás alapján lefolytatott felülvizsgálati eljárás vagy megismételt eljárási szakaszok időtartamának beszámítására vonatkozó szabályokat is. A jogegységi panasz eljárás ugyanis vezethet a korábbi felülvizsgálati eljárás újbóli lefolytatásához, valamint a megtagadott felülvizsgálat tényleges lefolytatásához is. Ha a megismételt vagy lefolytatott felülvizsgálati eljárás alapján a korábban lefolytatott bírósági eljárás valamely szakaszának vagy szakaszainak megismétlésére is sor kerül, ezeknek időtartama értelemszerűen hozzászámít az e törvény szerint vizsgálandó időtartamhoz.
6. §
A Javaslat meghatározza azokat az észszerűnek tekinthető időtartamokat, amelyeknek feltétlenül elégségesnek kell lenniük ahhoz, hogy a bíróság az adott ügyben a megalapozott döntéséhez szükséges eljárási cselekményeket lefolytassa, vagy lefolytattassa. Ezen időtartamok túllépése az, amit a jogalkotó a bírósági eljárás tekintetében objektív szempontból olyannak tekint, amely alkalmas az alapvető jog megsértésére. A Javaslat a polgári peres eljárás befejezéséhez általánosan öt éves időtartamot (hatvan hónap) nyilvánít feltétlenül elégségesnek. Meghatározott, gyors elbírálást igénylő ügyek (például személyállapoti perek, gyermek tartása iránt indított perek, munkaügyi perek) esetén rövidebb objektív időtartam kerül meghatározásra a teljes bírósági eljárás (értve ez alatt az elsőfokú eljáráshoz kapcsolódó rendes és rendkívüli perorvoslati eljárásokat is) vonatkozásában. A szabályozás a jogsérelem gyors orvoslását igénylő ügyekhez kapcsolódó szigorúbb követelményekkel arra is ösztönzőleg kíván hatni, hogy ezekben az ügyekben hamarabb szülessenek meg a jogvédelmet garantáló érdemi döntések.
Külön meghatározásra kerül az is, hogy az egyes bírósági szintekhez kapcsolódó eljárások (például elsőfokú eljárás vagy másodfokú eljárás) időtartama meddig minősül észszerűnek. Ezzel összefüggésben indokolt megemlíteni, hogy a perújítási eljárás esetén első- és másodfokú eljárás lefolytatására is sor kerülhet, ezért külön nevesítése nem indokolt, vonatkozásában az első- és másodfokú eljárásra vonatkozó szabályok irányadók.
Ha az eljárás fizetési meghagyásos eljárásból alakul perré, akkor indokolt figyelembe venni a fizetési meghagyásos eljárás lefolytatásához szükséges időtartamot is, ezért a perré alakult elsőfokú eljárások tekintetében hosszabb időtartam meghatározása indokolt.
Ha azonban az egyedi ügy körülményei indokolják, a kompenzációt elbíráló bíróság – bírói mérlegelés alapján – rövidebb időtartamban is meghatározhatja az adott eljárás vagy eljárási szakasz lefolytatásához szükséges észszerű időtartamot.
A teljes bírósági eljárás észszerű időtartamát ugyanakkor a törvényben meghatározott objektív időtartamnál hosszabb időtartamban is meghatározhatja a kompenzációt elbíráló bíróság, ha perújítási eljárást is hozzá kell számítani az alapul szolgáló bírósági eljárás időtartamához és az egyedi ügy összes körülményének értékelése alapján erre a következtetésre jut. A szabályozás itt bemutatott rendszere biztosítja a megfelelő egyediesítés lehetőségét.
Folyamatban lévő és befejezett üggyel kapcsolatban is érvényesíthető a vagyoni elégtétel iránti igény, akár a teljes bírósági eljárás időtartama, akár annak valamely eljárási szakasza meghaladja a Javaslatban meghatározott észszerű időtartamot.
7. §
A vagyoni elégtétel a bírósági eljárásban félként részt vett személyt az alapvető jogának sérelmére tekintettel illeti meg. Ez a szabály egyben meghatározza a vagyoni elégtétel iránti igény előterjesztésére jogosult személyek körét is. Eszerint vagyoni elégtételre kizárólag a fél jogosult. Az eljárásban részt vevő egyéb személyek – például beavatkozó – számára a Javaslat nem biztosít igényérvényesítési jogosultságot.
A Javaslat egyrészt megállapítja azt az észszerű időtartamot, amit feltétlenül elégségesnek kell tekinteni a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz befejezéséhez, másrészt kimondja, hogy ennek az időtartamnak a meghaladása az, amely a vagyoni elégtétel érvényesítését megalapozza.
A megítélhető összeg a bírósági eljárás Javaslat alapján figyelembe vehető időtartamához igazodik. A Javaslat felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben kerül meghatározásra az a tételes összeg, amely alapul szolgál a vagyoni elégtétel mértékének meghatározásánál.
8. §
A Javaslat meghatározza azokat a kizáró okokat, amelyek fennállása esetén vagyoni elégtétel iránti igény nem érvényesíthető. Az egyik kizáró okot az az eset jelenti, amikor a fél az EJEB előtti eljárásban már részesült ún. igazságos elégtételben a bírósági eljárás észszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő alapvető jog sérelme miatt. E szabály célja a kétszeres elbírálás lehetőségének elkerülése, ezért a Javaslat ez esetben is csak annyiban zárja ki a fél vagyoni elégtételre való jogosultságát, amennyiben a vagyoni elégtétel alapjául szolgáló bírósági eljárás időtartama az EJEB által már kompenzálásra került, és csak abban az esetben kizárt az igényérvényesítés, ha a fél a bírósági eljárás Javaslat szerint figyelembe vehető teljes időtartama vonatkozásában igazságos elégtételben részesült. Ha a fél a vizsgált bírósági eljárásnak nem a – Javaslat alapján figyelembe vehető – teljes időtartamára kapott igazságos elégtételt az EJEB-től, akkor fennáll a lehetősége annak, hogy a fennmaradó időre a Javaslat alapján vagyoni elégtétel iránti igényt érvényesítsen. A Javaslat arról is rendelkezik, hogy ez utóbbi esetben a bírósági eljárás teljes időtartamára eső vagyoni elégtétel összegébe be kell számítani az EJEB által megítélt igazságos elégtétel összegét, és a félnek vagyoni elégtételként csak a beszámítás eredményeként fennmaradó különbözet jár.
Ha az elhúzódó bírósági eljárás meghatározott időtartama után járó vagyoni elégtételről már jogerős döntés született, akkor ugyanezen bírósági eljárás vonatkozásában csak a korábbi jogerős határozat által el nem bírált időszak vonatkozásában indítható újabb igényérvényesítési eljárás. Előfordulhat azonban, hogy az el nem bírált időszak önállóan nem, csak a korábban elbírált időszakkal egybeszámítva szolgálhat vagyoni elégtétel alapjául. Ha a bírósági eljárás időtartamának számítása szempontjából ezek az időszakok összeszámíthatók, akkor az újabb eljárásban a korábbi eljárási szakasz időtartamát természetesen figyelembe kell venni azzal, hogy a kifizetendő vagyoni elégtétel összegét az el nem bírált időszak vonatkozásában kell megállapítani.
9. §
A fél a vagyoni elégtétel alapjául szolgáló bírósági eljárásban elsőfokon eljárt bírósággal szemben érvényesítheti igényét. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a vagyoni elégtétel iránti igényt mindig azzal a jogi személy bírósággal szemben kell érvényesíteni, amelynek elnöke az elhúzódó ügyben eljárt bíróság bírái tekintetében a munkáltatói jogokat gyakorolja. Ha tehát elsőfokon járásbíróság járt el, akkor az a jogi személy törvényszék lesz az eljárásban a kérelmezett, amelynek illetékességi területén az elsőfokon eljárt járásbíróság található.
A vagyoni elégtétel iránti igény bírósági polgári nemperes eljárásban (a továbbiakban: nemperes eljárás) érvényesíthető. A nemperes eljárásban kizárólag okirati bizonyításnak van helye. A bíróság a rendelkezésre álló bírósági ügyiratok és a felek nyilatkozatai alapján, egyszerűsített írásbeli eljárásban dönt, ami az eljárás hatékony és gyors lefolytatását szolgálja. A nemperes eljárásban azonban garanciális okokból bírósági titkár nem, hanem kizárólag csak bíró járhat el.
A nemperes eljárás háttérjogszabályául a Pp. szolgál, a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel, valamint arra a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény általános szabályait is mögöttesen alkalmazni kell. Erre tekintettel a Javaslat már csak az általánostól eltérő, különös szabályokat határozza meg a nemperes eljárás vonatkozásában.
10. §
A Javaslat hatásköri és kizárólagos illetékességi szabállyal a Debreceni és a Pécsi Törvényszékhez telepíti a nemperes eljárás elbírálását. Ez a szabály kettős célt szolgál: egyrészt mérsékli az ügyterhet azzal, hogy nem egy bíróság kizárólagos illetékességét állapítja meg, másrészt kiküszöböli az alapügyben való érintettség miatt a kizárással és az eljáró bíróság kijelölésével kapcsolatos időveszteséget. Az általános jellegű (alapvetően lakóhelyhez igazodó) illetékességi szabályok alkalmazása esetén ugyanis sok esetben annak a bíróságnak kellene elbírálnia a vagyoni elégtétel iránti igényt, amelyik a kompenzáció alapját képező bírósági ügyben is eljárt. Kijelölt bíróságok eljárásával ez a probléma jelentősen csökkenthető.
11. §
A vagyoni elégtétel iránti igény fizetési meghagyásos eljárásban nem érvényesíthető, az igényérvényesítést közvetlenül a nemperes eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon kell megindítani.
Vagyoni elégtétel iránti igény folyamatban lévő és jogerősen befejezett bírósági eljárással kapcsolatban is érvényesíthető, folyamatban lévő ügy esetén azonban az igényérvényesítés feltétele, hogy a Javaslat szerinti észszerűnek minősülő időtartamot a pertartam vagy az adott eljárási szakasz (például elsőfokú eljárás) tartama meghaladja. Indokolt azonban korlátozni az igényérvényesítés lehetőségét folyamatban lévő üggyel összefüggésben oly módon, hogy egy meghatározott időszakra vonatkozó kompenzáció megítélésétől számított legalább egy év elteltével lehessen csak ugyanazon folyamatban lévő üggyel összefüggésben újabb időszakra vonatkozó kérelmet előterjeszteni. A rövid időszakok tekintetében benyújtott kérelmek és eljárások halmozódásának lehetővé tétele ugyanis nem célszerű. Az ilyen gyakorlat szükségtelenül terhelné az igényérvényesítési eljárást lefolytató bíróságot és ez által a különböző ügyekkel összefüggésben előterjesztett vagyoni elégtétel iránti kérelmek elbírálását is indokolatlanul lassítaná.
Ha a vizsgált bírósági eljárást befejező jogerős határozat vonatkozásában például felülvizsgálati eljárás indul a nemperes eljárás folyamatban léte alatt, akkor az addig befejezettként vizsgált ügyet a továbbiakban folyamatban lévő ügynek kell tekinteni. Ennek azért van jelentősége, mert a felülvizsgálati eljárás értelemszerűen a bírósági eljárás e törvény szerinti időtartamába beszámítható időszakot eredményezhet és ebben az esetben további vagyoni elégtételre jogosító időtartam tekintetében is igényérvényesítési jog nyílhat meg, amely akár a folyamatban lévő nemperes eljárásban, akár annak befejeződését követően külön eljárásban érvényesíthető.
A Javaslat a jogerősen befejezett bírósági eljárással kapcsolatban a nemperes eljárás megindítására a bírósági eljárást befejező jogerős határozat kézhezvételétől számított négy hónapos jogvesztő határidőt állapít meg.
12. §
A Javaslat a Pp. 114. §-ában foglaltakkal összhangban, és a nemperes eljárás sajátosságaira figyelemmel rögzíti a nemperes eljárás megindításához szükséges kérelem kötelező tartalmi elemeit.
Az EJEB előtti és a hazai eljárások párhuzamosságának elkerülése érdekében a Javaslat a fél számára közlési kötelezettséget ír elő azzal kapcsolatban, hogy a kérelemben megjelölt bírósági eljárás elhúzódásával kapcsolatban általa kezdeményezett eljárás az EJEB előtt van-e, vagy volt-e folyamatban. Ha a fél igenlően nyilatkozik, akkor a kérelemben nyilatkoznia kell az EJEB-eljárás ügyszámáról, valamint, ha az EJEB a vizsgált eljárással kapcsolatban már meghozta az eljárást befejező határozatát, akkor e határozatot is csatolni kell a kérelemhez.
13. §
A Javaslat a nemperes eljárás hatékony és gyors lefolytatása érdekében a bíróság általános intézkedési kötelezettségének határidejét legfeljebb tizenöt napban határozza meg, valamint rögzíti azokat a hivatalból teljesítendő cselekményeket, amelyek a bíróság részéről az eljárás eredményes lefolytatásához feltétlenül szükségesek.
Az EJEB előtti és a hazai eljárások párhuzamos lefolytatásának elkerülése érdekében a Javaslat szerint a bíróság hivatalból vizsgálja, hogy van-e folyamatban az EJEB előtt a kérelemben megjelölt bírósági eljárás elhúzódásával kapcsolatban a kérelmező által kezdeményezett eljárás.
A Javaslat nem ismétli meg a kérelem visszautasításának Pp. 176. § szerinti eseteit, tekintettel arra, hogy e rendelkezések a Javaslat rendelkezése értelmében mögöttesen irányadók a nemperes eljárásban is. Ugyanakkor meghatároz egy további visszautasítási okot.
Ha ugyanis a bíróság folyamatban lévő bírósági eljárással kapcsolatban a bírósági eljárás meghatározott szakasza vonatkozásában a fél számára jogerős határozatában vagyoni elégtételt ítélt meg, a fél ugyanezen folyamatban lévő bírósági eljárással kapcsolatban csak a vagyoni elégtétel tárgyában hozott érdemi határozat jogerőre emelkedésétől számított egy év elteltével terjeszthet elő ismételten vagyoni elégtétel megfizetése iránti igényt. Ha egy éven belül terjeszti elő a további vagyoni elégtétel megfizetésére irányuló igényét, a kérelmet vissza kell utasítani, ami azonban nem akadálya annak, hogy az egyéves határidő elteltét követően a fél igényét érvényesítse. A rövid időszakok tekintetében benyújtott kérelmek és eljárások halmozódásának lehetővé tétele ugyanis nem célszerű. Az ilyen gyakorlat szükségtelenül terhelné az igényérvényesítési eljárást lefolytató bíróságot és ez által a különböző ügyekkel összefüggésben előterjesztett vagyoni elégtétel iránti kérelmek elbírálását is indokolatlanul lassítaná.
14. §
A Javaslat az ellenirat írásbeli benyújtására harminc napos határidőt biztosít, amely határidő a kérelem kézbesítésével veszi kezdetét. Indokolt esetben – például a vizsgált bírósági eljárás bonyolultsága esetén, vagy a terjedelmes iratanyag áttekintése érdekében – lehetőség van e határidő meghosszabbításának kérelmezésére. A határidőnek azonban legfeljebb tizenöt nappal történő meghosszabbítása engedélyezhető, a nemperes eljárás időszerűségének tartása érdekében. A Javaslat továbbá a Pp. 114. §-ában foglaltakkal összhangban, és a nemperes eljárás sajátosságaira figyelemmel tételesen rögzíti az ellenirat kötelező tartalmi elemeit.
15. §
Az ellenirat előterjesztését követően a két alapirat (kérelem, ellenirat) alapján, ha a bíróság az ügy körülményeire, sajátosságaira tekintettel szükségesnek tartja, hivatalból, vagy a kérelmező, illetve a kérelmezett indítványára újabb nyilatkozattételére, okiratcsatolásra hívhat fel. A Javaslat ugyan nem állapít meg törvényi határidőt a további iratok benyújtásával kapcsolatban, de a bíróságot köti az eljárást befejező érdemi határozatának meghozatalára nyitva álló három hónapos határidő, amely az ellenirat beérkezésével veszi kezdetét.
A bíróság érdemi döntésének meghozatalával kapcsolatos szabályok között helyezkednek el mindazok a különös szabályok, amelyek a bírósági igényérvényesítés keretében való elbírálás esetén további szempontok mérlegelését engedik meg. E szempontok hatást gyakorolhatnak az alapul fekvő bírósági eljárás figyelembe vehető időtartamára, ez által a vagyoni elégtétel mértékére. A bíróság által általánosan vizsgálandó szempont az, hogy a bírósági eljárásban félnek minősülő kérelmező, valamint a bírósági eljárást lefolytató bíróság eljárási cselekménye, illetve mulasztása mennyiben járult hozzá az eljárás elhúzódásához. Azt vizsgálja a bíróság – a kérelem és az ellenirat korlátai között –, hogy az alapul fekvő bírósági eljárás során volt-e olyan időszak, amely akár a kérelmező, akár a vizsgált bírósági eljárásban eljárt bíróság érdekkörében felmerülő, elhárítható ok miatt szükségtelenül telt el. A vagyoni elégtétel elbírálására jogosult bíróságnak a kérelmező érdekkörébe tartozó ilyen tétlenségi időszakot le kell vonnia a bírósági eljárás időtartamából. Ilyen időszak lehet, ha az ellenérdekű felek a vizsgált eljárás szünetelését közösen kérték, azaz saját akaratukból nem haladt előre a folyamatban lévő eljárás. Ilyen időszak lehet az is, ha a keresetlevél többszöri visszautasítására (annak érdemi vizsgálatát megelőzően) azért került sor, mert a fél a bíróság hiánypótlási felhívása ellenére nem pótolta kérelme hiányosságait. A bíróság érdekkörében felmerült szükségtelen tétlenségi időszakot pedig akkor kell levonni a bírósági eljárás időtartamából, ha a kérelmező a vizsgált bírósági eljárásban jogszabály által biztosított lehetősége ellenére nem nyújtott be kifogást az eljárás elhúzódása miatt.
16. §
A Javaslat meghatározza a nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó speciális eljárási szabályokat, amelyek elősegítik az eljárás gyorsabb lefolytatását is. A törvényjavaslat egyrészt kizárja a nemperes eljárás szünetelését a felek megegyezése alapján, másrészt a Pp. 121. § (1) bekezdés c)–f) pontjában meghatározott esetekre vonatkozóan meghatározza a szünetelés maximális törvényi határidejét is, annak érdekében, hogy az eljárásban minél hamarabb döntés születhessen.
17. §
A Javaslat az EJEB előtti eljárás és a nemperes eljárás párhuzamos lefolytatásának elkerülése érdekében eljárás felfüggesztő okként határozza meg, ha a vizsgált bírósági eljárás elhúzódásával kapcsolatban az EJEB előtt a kérelmező által kezdeményezett eljárás van folyamatban. Ez alól kivételt képez, ha a kérelem visszautasításának van helye azokban az esetekben, amikor az EJEB a nemzeti jogorvoslat igénybevételének lehetőségére tekintettel, az üggyel összefüggő kérelmek vizsgálatának felfüggesztéséről, azok elfogadhatatlannak nyilvánításáról dönt, vagy a nemzeti jogorvoslat kimerítésének szükségességére vonatkozó álláspontjáról bármilyen módon értesítést küld vagy tájékoztatást tesz közzé.
18. §
A vagyoni elégtétellel kapcsolatos igény észszerű időn belül történő elbírálását szolgálja az a szabály, amely szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú nemperes eljárást érdemben befejező végzés elleni fellebbezést negyvenöt napon belül, az egyéb végzések elleni fellebbezést harminc napon belül bírálja el.
A Javaslat rögzíti továbbá, hogy a nemperes eljárást befejező jogerős érdemi határozatnak ugyanaz a hatálya, mint a jogerős ítéletnek, azaz a vagyoni elégtétel tárgyában született döntés res iudicata-nak minősül, az elbírált jog a továbbiakban bírósági vagy egyéb úton vitássá nem tehető.
19. §
E rendelkezés tartalmazza a Javaslat végrehajtását szolgáló kormányrendelet megalkotásához szükséges felhatalmazó rendelkezést.
20. §
Hatályba léptető rendelkezés. A hatálybalépés időpontja a törvényi rendelkezések alkalmazására való felkészüléshez szükséges időtartam figyelembevételével került meghatározásra.
21. §
A Javaslat átmeneti rendelkezést tartalmaz. Rögzíti, hogy mind a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő, mind az azt követően indult bírósági polgári peres eljárásokkal összefüggésben érvényesíthető az eljárás elhúzódása miatti vagyoni elégtétel iránti igény, ha annak e törvény szerinti feltételei fennállnak. A Javaslat értelemszerűen mind a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény, mind a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény alapján még folyamatban lévő, elhúzódó ügyekkel kapcsolatban alkalmazandó.
A Javaslat ugyanakkor a 2022. december 31. napjáig tartó, egy éves, a fokozatos felkészülést elősegítő átmeneti időszakban kizárólag jogerősen befejezett bírósági eljárások vonatkozásában engedi meg az igényérvényesítést. A Javaslat szerinti folyamatban lévő ügyekkel kapcsolatban átmeneti jelleggel vagyoni elégtétel iránti igény nem érvényesíthető. Ha tehát a Javaslat hatályba lépésekor folyamatban lévő ügy 2022. év folyamán e Javaslat rendelkezései szerint jogerősen befejeződik, akkor megnyílik az igényérvényesítés lehetősége, azonban a még folyamatban lévőnek minősülő ügy elhúzódása miatt 2022. évben igény nem érvényesíthető.
A Javaslat egy arra vonatkozó átmeneti szabályt is megállapít, hogy a bírósági eljárás észszerű időn belüli befejezéséhez való jog megsértése miatt a Javaslat hatálybalépését megelőzően az EJEB-hez benyújtott kérelmek kapcsán milyen feltételek mellett kerülhet sor a Javaslat által bevezetésre kerülő hazai igényérvényesítési eljárás megindítására. Eszerint az EJEB előtt korábban megindított, de még el nem bírált ügyekkel összefüggésben a nemperes eljárás megindításának két feltétele van. Az egyik feltétel, hogy az adott ügyben az EJEB legkésőbb a Javaslat hatálybalépésének napjáig nyilvántartásba vette a kérelmet, a másik feltétel pedig, hogy a kérelem EJEB-hez történő benyújtásakor még nem telt el az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 35. cikkének 1. bekezdésében meghatározott, az adott ügy vonatkozásában alkalmazandó határidő.
22. §
A Javaslat az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításával a bírósági polgári peres eljárások elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítésének megkönnyítése érdekében tárgyi illetékfeljegyzési jogot állapít meg, amely alapján az eljárás kezdeményezésekor nem kell az illetéket megfizetni. Az eljárás kezdeményezőjét csak akkor terheli illetékfizetési kötelezettség, ha az eljárást alaptalanul kezdeményezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás