BÜ BH 2021/97
BÜ BH 2021/97
2021.04.01.
I. A balra kanyarodó jármű vezetője a kijelölt gyalogátkelőhely hiányában az útkereszteződésben szabályosan áthaladó gyalogos számára köteles elsőbbséget biztosítani, és az e kötelezettségének megszegésével okozott baleset miatt büntetőjogi felelősséggel tartozik [Btk. 235. § (1) bek.; 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 31. § (5) bek.].
II. A Be. 649. § (6) bekezdésében írt ok alapján 2020. július 1. napját követően jogerőre emelkedett ügydöntő határozat, a Kúria 2012. január 1. napját követően a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérésre hivatkozással támadható. Ebben az esetben önmagában az eltérés ténye a felülvizsgálat alapja, míg az időbeli feltételeknek meg nem felelő hivatkozás esetén a más felülvizsgálati okon alapuló érvelés helyessége bírálandó el [Be. 649. § (6) bek., Be. 876. §].
[1] A járásbíróság a 2019. október 9. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségében [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. a) pont 1. ford.], ezért 220 napi tétel, napi tételenként 1400 forint, összesen 308 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
[2] A terhelt és védőjének fellebbezése alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2020. április 27. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 1984 év óta rendelkezik „B1”, „B”, „Mgv”, „T”, „F”, „K”, „AM” kategóriákra érvényes vezetői engedéllyel. Közlekedési szabálysértés miatt 2 éven belül nem volt bírságolva.
[4] A terhelt 2017. augusztus 14. napján 9:40 perckor S.-en, az M. utcában – az M. Zs. utca felől a K. tér irányába – vezette a tulajdonát képező Ford S-MAX típusú személygépkocsit, amellyel nappali látási viszonyok és közepes forgalom mellett haladt a száraz aszfaltburkolaton. Közlekedése során a P. utca kereszteződéséhez érve a terhelt szándéka volt, hogy erre az utcára balra bekanyarodva folytatja útját.
[5] A bekanyarodást a terhelt úgy hajtotta végre, hogy az M. utca – menetiránya szerinti – jobb oldali (4,6 méter szélességű) forgalmi sávjában a P. utca torkolatával szemben megállt, majd a 3,9 méter szélességű bal oldali forgalmi sávot keresztezte, azonban ennek során nem vette észre, hogy amikor az M. utca terelővonalát átlépi, a torkolatba már kb. 2,3 méterre behalad a 83 éves P. J.-né gyalogos. Amikor a terhelt a gyalogost észrevette, már nem tudott számára elsőbbséget biztosítani és 18-20 km/h sebességgel haladó gépkocsija bal oldali elülső részével elütötte.
[6] Az ütközés eredményeként a gyalogos az úttestre esett és a bekövetkezett balesetben maradandó fogyatékosságot szenvedett, ami az alábbiakban nyilvánul meg: a bal oldali csontos szemüreg és bal oldali arcüreg falainak többszörös darabos törése okán ezek műtét utáni állapota, fémeszközök behelyezésével. A műtéti területben kisfokú deformitás, csonttöbblet tapintható. A bal oldali csontos szemüreg és a bal oldali arcüreg falainak többszörös darabos törése okán az ún. háromosztatú ideg (nervus trige-minus) egyes ágainak (érző ágak) a károsodása következett be, mely miatt a bal oldali arcfél, kifejezetten a szem alatti terület, továbbá a felső-alsó ajaktájék és a nyelvcsúcs területén állandó jellegű zsibbadás, fonákérzés-érzéskiesés alakult ki, és a szem alatti terület kifejezett nyomásérzékenysége észlelhető. A bal oldali arcfél állandó és kifejezett, idült, idegi eredetű fájdalmassága, ami csak gyógyszer napi szedésével uralható. A sértett állapota véglegesnek tekinthető, javulás nem várható. A sértett maradandó fogyatékossága enyhe fokúnak tekinthető.
[7] A terhelt a fent írt magatartásával megszegte a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 31. § (5) bekezdésében írt rendelkezéseket, amely szerint a balra bekanyarodó járművel elsőbbséget kell adni annak az útnak az úttestén áthaladó gyalogos részére, amelyre a jármű bekanyarodik.
[8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt és védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában, valamint a (6) bekezdésében megjelölt okokból. Érdemben a jogerős ítélet megváltoztatását és a terhelt felmentését kérte. Az indítvány szerint a terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor, illetve a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától (BH 2018.156. és 2009.4.) való eltérés a büntető anyagi jog szabályainak a megsértését eredményezte.
[9] Az indítvány indokolása szerint a jogerős ítélet az anyagi jogi rendelkezések megsértésével jutott arra a megállapításra, hogy a terhelt a KRESZ 31. § (5) bekezdésében írt speciális szabályt sértette meg. A bíróságok az anyagi jogszabálysértést akkor követték el, amikor megállapították, hogy a terhelt a KRESZ 31. § (5) bekezdésében írt rendelkezés gondatlan megszegésével maga idézte elő a veszélyhelyzetet, ami azonban nem felel meg a valóságnak.
[10] Valójában ugyanis az történt, hogy a sértett idézett elő veszélyhelyzetet azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta a KRESZ gyalogosokra vonatkozó rendelkezéseit. A terhelt a KRESZ rendelkezéseit betartva hajtotta végre a kanyarodást, késedelem, mulasztás, gondatlanság nélkül, és már a P. utcában haladt – tehát befejezte a kanyarodást –, amikor a sértett előtte termett és a terhelt ütközött vele; azaz a terheltnek már nem volt elsőbbségadási kötelessége, amikor a P. utcában haladva a KRESZ-szabályokat megsértve közlekedő sértett hirtelen előtte termett. Ezzel összefüggésben részletesen idézte és elemezte a sértett és a tanú vallomását, valamint a helyszínrajzot és a szakértői véleményt, és arra a megállapításra jutott, hogy az a járdarész, ahol a sértett lelépett az úttestre, nem az útkereszteződésnél volt, hanem jóval beljebb. A bizonyítékok alapján ugyanis a sértett a P. utcában a saroktól minimum 9-10 méterre lépett le a járdáról az úttestre, és tette meg azt a 3-4 lépést a terhelt által vezetett személygépkocsival való ütközésig. Így a terhelt addigra már befejezte a kanyarodást, következésképp a baleset nem a kanyarodás közben történt. A terhelt már a P. utcában haladt, amikor észlelte a hirtelen előbukkanó sértettet, de akkor már csak az ütközés elkerülése érdekében alkalmazott satufékezésre volt lehetősége. Azonban már így sem tudta elhárítani a sértett elsodrását, aki a gépkocsi jobb oldalával ütközött és a motorház tetejére esett, majd onnan a földre csúszott. A sértett nem volt előbb látható, sem a kanyarodás megkezdésekor, sem pedig a P. utcába való behaladáskor.
[11] A terhelt és a védő álláspontja szerint ezáltal a sértett szegte meg a KRESZ 21. § (6) és (8) bekezdésében írt rendelkezéseket, azaz nem a legrövidebb úton ment át az úttesten, de nem is győződött meg az úttestre lépésekor annak veszélytelenségéről, hanem lelépett az úttestre anélkül, hogy meggyőződött volna, miszerint a járműforgalmat nem zavarja meg.
[12] Emiatt a terhelt cselekménye a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontja alapján ítélendő meg, azonban e körben az állapítható meg, hogy a baleset-elhárítási kötelezettsége körében a terhelt jogilag elvárható kötelességmulasztást nem valósított meg. A terheltnek nem volt olyan kötelezettsége, hogy az úttesten meg nem engedett helyen felbukkanó sértettet meglátva a közlekedését megszakítsa; ennek ellenére azonnal satuféket alkalmazott, azonban a sértettet így is elérte, elkormányzásra pedig nem volt lehetősége.
[13] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.
[14] Indokai szerint rámutatott arra, hogy az irányadó tényállással ellentétesek a felülvizsgálati indítvány azon megállapításai és hivatkozásai, amelyek szerint a terhelt már befejezte a kanyarodást, amikor a sértett hirtelen, váratlanul, körültekintés nélkül előtte termett, továbbá, hogy a baleseti veszélyhelyzetet a KRESZ előírásait megszegő magatartásával a sértett felróható módon maga idézte elő.
[15] Az irányadó tényállás alapján egyértelműen megállapítható, hogy a terhelt és a sértett viszonylatában a sértett volt elsőbbségi pozícióban, mert amikor a terhelt a bal oldali forgalmi sávot keresztezve a balra bekanyarodást megkezdte, akkor a gyalogos már kb. 2,3 méterre behaladt annak az útnak az úttestére, amelyre a kanyarodást a terhelt végre kívánta hajtani. Az pedig kizárólag a terhelt figyelmetlenségének tulajdonítható, hogy a kanyarodás megkezdésekor egyáltalán nem észlelte a sértettet. Ezért a terhére a bíróságok által a tényállás megállapításának alapjául elfogadott igazságügyi műszaki, illetőleg kiegészítő műszaki szakértői véleményben kimunkált 2,3 secundum észlelési, illetőleg cselekvési késedelem róható. Ebből következően pedig a baleseti veszélyhelyzetet nem a sértett, hanem a terhelt idézte elő.
[16] Ekként helytállóan állapították meg a bíróságok, hogy a terhelt magatartásával a KRESZ 31. § (5) bekezdésében írott rendelkezéseket sértette meg. E szabályszegő magatartása pedig okozati összefüggésben áll a baleset bekövetkezésével és annak eredményével, amelyre a terhelt bűnössége hanyag gondatlanság formájában terjedt ki.
[17] Kifejtette továbbá, hogy a Be. 876/A. §a szerint az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvénnyel megállapított Be. 649. § (6) bekezdését a bíróság 2020. július 1-jén és ezt követően meghozott ügydöntő határozatai vonatkozásában kell alkalmazni. Így, mivel az eljárás tárgyát képező büntetőügyben az ügydöntő határozat 2020. április 27. napján emelkedett jogerőre, a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett döntéstől eltérés nem vizsgálható.
[18] A terhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében a felülvizsgálati indítványban elő-adottakat fenntartotta. Kifejtette, hogy az indítványban az irányadó tényállást idézte és vetette össze a vonatkozó jogszabályokkal, és az indítványt a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállással mindenben összhangban álló tényállásra alapítják.
[19] Kifejtette azt is, hogy bár a Be. 649. § (6) bekezdését valóban csak a 2020. július 1-jén és ezt követően meghozott ügydöntő határozatok vonatkozásában kell alkalmazni, azonban ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy a jogalkalmazó az iránymutató eseti döntésekben foglaltakat alkalmazza.
[20] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[21] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, és a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető.
[22] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye akkor, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg. Jelen esetben az indítvány erre hivatkozik, ezért az alapján a felülvizsgálatnak helye van.
[23] Ugyanakkor a felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ennek megfelelően a felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. Annak elbírálása során pedig a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye; a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].
[24] Jelen esetben az indítvány – részben – a Be. 650. § (2) bekezdésében írt tilalomba ütközik és a Be. 659. § (1) bekezdésében kizárt célra irányul.
[25] Kétségtelen, hogy a Kúria következetes ítélkezési gyakorlata szerint a felülvizsgálat során az irányadó tényállás részének kell tekinteni a bíróságnak – az ítéletszerkesztési hiba folytán – az ítélete indokolásának más, tényálláson kívüli részeiben feltüntetett ténymegállapításait is (BH 2016.163.III., EBH 2013.B.2., BH 2015.216., 2006.392., 2005.89.II.).
[26] Az is nyilvánvaló azonban, hogy a tényállás része csak ténymegállapítás lehet; ellenben nem ténymegállapítás, és így nem is a tényállás része, amikor a bíróság határozatának indokolásában bizonyíték tartalmát idézi, avagy jogi értékelést végez (Kúria Bfv.II.925/2019/6. indokolás [51] bekezdés).
[27] Jelen esetben a terhelt és a védő az ítéletnek a sértett és F. G. tanú vallomását, valamint a szakértői vélemény tartalmát idéző részeire hivatkozott, és ezekből vonta le azt – az ítélet tényállási részében foglalt ténymegállapítással ellentétes – következtetését, miszerint a balesetre nem a P. utca torkolatában, hanem már a P. utcában beljebb került sor, amikor is a terhelt már befejezte a kanyarodást és a P. utcában egyenesen haladt.
[28] Rámutat a Kúria, hogy felülvizsgálati indítványban az egyes bizonyítékok tartalmának idézése, elemzése, az azokra való hivatkozás mindig szükségtelen. Ha ugyanis az adott bizonyíték tartalma megegyezik a bíróság által megállapított tényállásban rögzített ténymegállapítással, úgy a tényállás közvetlenül hivatkozható; ha pedig nem egyezik meg, úgy az a tényállással szemben nem vehető figyelembe.
[29] Nem részei ekként az ítéleti tényállásnak az ítélet indokolásának az egyes bizonyítékok tartalmát idéző részei; de még ítéleti ténymegállapításokból sem vonható le további – az ítéletben nem szereplő vagy azzal ellentétes – ténybeli következtetés. Jelen esetben az elsőfokú ítéletben megállapított – és a másodfokú bíróság által érintetlenül hagyott – tényállás egyértelműen tartalmazza, miszerint amikor a terhelt az M. utca terelővonalát átlépte, a torkolatba már kb. 2,3 méterre behaladt P. J.-né gyalogos, és a baleset ott történt.
[30] Az indítvány ezen ténymegállapítása tehát a felülvizsgálati eljárásban nem vonható kétségbe, és az indítványt ennek alapulvételével kell elbírálni.
[31] Az irányadó tényállás szerint tehát a terhelt a baleset bekövetkezésekor kanyarodást hajtott végre: S.-en az M. utcából a P. utcába kanyarodott, és annak torkolatában ütötte el a gyalogost. Ebből egyértelműen következik, hogy az adott közlekedési szituációban a sértettel szemben a terhelt volt elsőbbségadásra kötelezett; a KRESZ 31. § (5) bekezdés a) pont első fordulata szerint elsőbbséget kell adni – ha a KRESZ 28. § (2) bekezdésében foglaltakból más nem következik – a jobbra vagy balra bekanyarodó járművel annak az útnak az úttestén áthaladó gyalogos részére, amelyre a jármű bekanyarodik. A KRESZ 28. § (2) bekezdése a gyalogos tekintetében eltérő szabályt nem tartalmaz. Ehhez képest a bíróság jogerős ítéletében törvényesen rótta fel a terheltnek a KRESZ 31. § (5) bekezdés a) pontjában írt szabály megszegését.
[32] Ellenben a sértett közlekedése során az indítványban felsorolt közlekedési szabályokat nem szegte meg. Az irányadó tényállás szerint a KRESZ 21. § (5) bekezdés b) pontjában írtaknak megfelelően, az úttorkolatban, a legrövidebb áthaladást biztosító útvonalon hajtotta végre. A sértett a terhelti kanyarodás megkezdésekor már 2,3 méterre behaladt az úttestre, így úttestre lépése előtt a terheltet azért nem észlelhette, mert a terhelt akkor még meg sem kezdte a kanyarodást; következésképp a sértett az említett jogszabályhely (6) bekezdésében rögzített szabályt sem szegte meg. A (8) bekezdés megsértése pedig már csak azért sem merülhet fel, mert az arra az esetre vonatkozik, ha a gyalogosnak a járművel szemben elsőbbsége nincs. Jelen esetben azonban a sértett számára a szóban lévő jogszabályhely (7) bekezdés második mondata egyértelműen elsőbbséget biztosított. Eszerint elsőbbsége van – kijelölt gyalogosátkelőhely hiányában is – az útkereszteződésnél áthaladó gyalogosnak azokkal a járművekkel szemben, amelyek arra az útra kanyarodnak be, amelyen a gyalogos áthalad.
[33] Az irányadó tényállásból következik az is, hogy a sértett a terhelt részéről az elindulásakor kellő figyelem mellett látható és észlelhető volt, ezért a terhelt terhére róható észlelési, cselekvési késedelemként az elindulástól az elütésig eltelt idő. Az észlelési, illetve cselekvési késedelem okokozati összefüggésben áll a baleset bekövetkeztével.
[34] Minderre figyelemmel a bíróság jogerős ítéletében helyesen állapította meg, hogy a baleseti veszélyhelyzetet a terhelt idézte elő, miután megszegte a KRESZ 31. § (5) bekezdés a) pont első fordulatában írt rendelkezést, és nem biztosított elsőbbséget az annak az útnak az úttestén áthaladó sértettnek, amelyre a terhelt balról bekanyarodott. E szabályszegő magatartása pedig okozati összefüggésben áll a balesettel, illetve annak eredményével, amire felelőssége hanyag gondatlanság formájában terjed ki.
[35] Az indítvány kifejezetten megjelölte annak törvényi okaként a Be. 649. § (6) bekezdését, és konkrétan megjelölt egy kúriai és egy legfelsőbb bírósági határozatot, amelyekkel szemben a támadott jogerős ítélet eltérését állította.
[36] Ezzel összefüggésben a Legfőbb Ügyészség helyesen hivatkozott arra, hogy a Be. 876/A. §-a e törvényhely alkalmazását a bíróság 2020. július 1-jén vagy az azt követően meghozott ügydöntő határozata vonatkozásában teszi lehetővé. Mivel azonban jelen ügyben az indítvánnyal támadott ügydöntő határozat 2020. április 27-én emelkedett jogerőre, így a Be. 649. § (6) bekezdésére alapítva ellene felülvizsgálati indítvány előterjesztésére nincs törvényes lehetőség.
[37] A teljesség érdekében utal a Kúria arra is, hogy a hivatkozott törvényhely a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés esetén engedi meg a felülvizsgálatot. A Kúriát a 2012. január 1. napján hatályba lépett Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése határozta meg – történelmi elnevezését is helyreállítva – a legfőbb bírósági szervként. A Bírósági Határozatok Gyűjteményét az ugyanezen a napon hatályba lépett, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény XII. Fejezete szabályozza. Következésképp felülvizsgálat alapját a hivatkozott jogcímen csak a Kúria 2012. január 1. napját követően közzétett határozatától való eltérés képezheti. Ekként az indítványban foglalt hivatkozás a Legfelsőbb Bíróság 2007. február 15-én kelt Bfv.II.909/2006/5. számú határozatától való eltérésre az egyéb feltételek megléte esetén sem alapozhatná meg a Be. 649. § (6) bekezdésében foglalt felülvizsgálati ok alkalmazását.
[38] Ugyanakkor annyiban osztotta a Kúria a védő észrevételében foglaltakat, miszerint nem önálló felülvizsgálati okként, de az indítvány érvelésének alátámasztása érdekében a felülvizsgálati eljárásban időhatár nélkül hivatkozható bármilyen eseti döntés. A különbség az, hogy míg a Be. 649. § (6) bekezdésén alapuló indítvány esetében az eltérés önmagában alapot ad a felülvizsgálatra, az ezen kívül eső eseti döntésre hivatkozó érvelés anyagi vagy eljárási jogi helytállóságát a Kúria a más törvényi okon alapuló felülvizsgálat keretében értékelheti.
[39] Eseti döntésben kifejtett jogértelmezés azonban értelemszerűen csak akkor vehető figyelembe más ügyben, ha az az annak alapjául szolgáló tényállás a jogilag releváns elemeiben megegyezik az elbírálandó ügy tényállásával; azaz egyik ügy tényállása sem tartalmaz olyan további, vagy más (eltérő) tényt vagy körülményt, ami jogi relevanciával bír és eltérő joghatást von maga után.
[40] Jelen esetben az indítványban hivatkozott határozatok alapját képező tényállások és a jelen ügy tényállása releváns pontokban térnek el egymástól. A Legfelsőbb Bíróság Bfv.II.909/2006/5. számú határozatának (BH 2009.4.) alapjául szolgáló tényállásban jelentős eltérés jelen ügyhöz képest, hogy abban az ügyben a baleset helyszínének közelében volt kijelölt gyalogos-átkelőhely, és a sértett attól mintegy 8 méter távolságban, az úttesten átlósan haladt keresztül. Ehhez képest a hivatkozott ügyben a sértett a balesetkor valóban a KRESZ 21. § (5), (6) és (8) bekezdésében írt rendelkezések többszörös megsértésével haladt az úttesten, a járművet vezető terhelttel szemben nem volt elsőbbsége, és ezért a terhelt terhére a KRESZ 31. § (5) bekezdésének megsértése nem volt felróható. Ennek alapja azonban a közelben lévő gyalogos-átkelőhely léte és a sértettnek az úttesten való átlós – nem a legrövidebb áthaladást biztosító – mozgása volt. E körülmények eltérnek a jelen ügy tényállásától és az ügyek eltérő jogi megítélését eredményezték anélkül, hogy az eltérő jogalkalmazással járt volna.
[41] A Kúria Bfv.II.1161/2018/6. számú ítéletének (az indítványban tévesen: BH 2018.156., helyesen BH 2019.156.) alapjául szolgáló tényállás még kevésbé vonható párhuzamba a jelen üggyel, abban a terhelt nem kanyarodott, hanem a vele szemben szabálytalanul az úttesten haladó gyalogost ütötte el. Ennek megfelelően a terhelti oldalról a KRESZ 31. § (5) bekezdésének megsértése fel sem merült, felelősségét az alapügyben eljárt bíróságok és a Kúria is kizárólag az általános balesetelhárítási kötelezettség megsértése [KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pont] alapján bírálta el, és állapította meg, hogy az elkormányzás a balesetelhárítás körében általában nem elvárt magatartás. Jelen ügyben azonban a terheltet nem az utóbb említett, hanem – a korábban írtak szerint – elsőbbségadási kötelezettség terhelte, elkormányzási kötelezettsége fel sem merült, így a hivatkozott ítéletben kifejtett jogi okfejtés jelen ügy tényállására nem vonatkoztatható.
[42] Ekként az indítványban hivatkozott eseti döntések nem tartalmaznak a terhelt és a védő álláspontját alátámasztó jogi okfejtést.
[43] A kifejtettekre tekintettel a bíróság jogerős ügydöntő határozatában anyagi jogszabálysértés nélkül állapította meg a terhelt bűnösségét.
[47] Minderre figyelemmel a Kúria – miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a támadott határozatokat – a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva – a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 959/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás