BÜ BH 2021/98

2021.04.01.

I. A közveszély jogi fogalom. A közveszély emberi magatartás folytán keletkező olyan állapot, amely a benne rejlő viszonylagos nyugalmi helyzetben vagy mozgásban lévő tényezőkön, folyamatokon keresztül nagyszámú, meg nem határozható személyt, vagy előre fel nem becsülhető anyagi javakat megsérüléssel, rongálódással vagy megsemmisüléssel fenyeget.

A közveszély a közönséges (így a rongáló magatartás általi) veszélyhez képest a személyek és dolgok szélesebb, és nem behatárolható körét érinti. Hatóköre nem konkrét, hanem beláthatatlan, azt maga az elkövető sem képes uralni (szemben a rongáló magatartással).

Közveszély akkor jön létre, ha nem csupán egy vagy több (legfeljebb kisszámú) meghatározott személy, hanem egy vagy több meg nem határozott, vagy pedig nagyobb számú személy, vagy jelentős értékű dolog épsége kerül veszélybe.

Árvíz, áradat okozása – ellentétben a gyújtogatással – gyakorlatilag mindig közveszélyt jelent.

II. Az elvárás lényege bármely – testi erővel, eszközzel végrehajtott – emberi magatartás esetén: tartsd uralmad alatt, ne sérts mást. Ez a maximája a büntetőjog egészének, és a jognak is főparancsa.

Az elvárhatóság kiindulópontja egy objektív mérce, az objektív gondossági kötelesség. E mérce körülhatárolása más akkor, amikor valamely foglalkozás és más, ha magánemberi viszonylatról, tevékenységről van szó. Ehhez képest fogalmazható meg a törvényi tényállásra tartozó elvárhatóság.

Foglalkozás alatt az a tevékenység értendő, amit az elkövető éppen végez. Ezzel kapcsolatos elvárhatóság pedig az, hogy legyen biztonságos. Biztonságos pedig az, ami nem kockázatos a másikra. Nem kockázatos az, ami nem tesz ki közvetlen veszélynek mást.

Közvetlen veszély akkor valósul meg, amikor az élet, testi épség vagy az egészség sérelmének a helyzetre és a személyre konkretizált reális lehetősége jelentkezik; ha pedig sérülés is bekövetkezik, akkor ez értelemszerűen fennáll.

A foglalkozási szabályok tartalmát írott jogi normák, igazgatási szabályok, rendeletek, utasítások, de a szakma általánosságban elfogadott, íratlan szokásszerű szabályai is meghatározhatják. Ez azonban nem jelenti, hogy a szabályszegések önmagukban, objektíve tesznek felelőssé.

Az elkövető büntetőjogi felelőssége akkor állapítható meg, ha a foglalkozási szabályt szándékosan, vagy gondatlanul megszegő tevékenységével okozati összefüggésben áll elő más (mások) életének, testi épségének közvetlen veszélybe kerülése, vagy testi sérülése, illetve az elkövető szabályszegő mulasztása folytán – bár erre lehetősége volt – nem akadályozza meg a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, feltéve, hogy a káros következmény tekintetében gondatlan bűnössége is fennáll. Ez tehát a tudattartalom vizsgálatát is igényli [Btk. 322. § (1) bek. első ford., (5) bek. 3. tétel].

III. A kizárás iránti bejelentés folytán a jogerős határozat felülvizsgálata során perjogilag arról van szó, hogy a Kúria a kizárás iránti bejelentés indokainak alapossága tárgyában dönt, s ehhez képest viszont külön kizárást kimondó rendelkezést nem hoz, hanem értelemszerűen a felülvizsgálat törvényi szabályai szerinti rendelkezés szerint határoz, azaz az adott határozatot – a felülvizsgálat alapos oka miatt (kizárt bíró vett részt) – hatályon kívül helyezi, és az eljárt bíróságot új eljárásra utasítja.

Amennyiben a kifogás nem alapos, akkor értelemszerűen nem kell, hogy a Kúria a kizárás iránti bejelentésről külön határozzon, azaz nemleges határozatot valamely felülvizsgálati ok alaptalanságáról nem kell hozni. Másképpen szólva utóbbi esetben nincs akadálya a felülvizsgálat további elvégzésének [Be. 14. § (1) bek. e) pont, 649. § (2) bek. d) pont].

[1] A Gy.-i Törvényszék – a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban – 2019. február 4. napján kihirdetett ítéletével

– az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli közveszélyokozás bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 259. § (1) bek. 3. ford.], 1 rendbeli hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntettében [korábbi Btk. 281/A. § (1) bek. b) pont, (2) bek.] és 1 rendbeli gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás vétségében [korábbi Btk. 259. § (1) bek. 1. ford., (2) bek. b) pont, (3) bek., (4) bek. 3. tétel], ezért halmazati büntetésül 2 év 6 hónap szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fogházban rendelte végrehajtani és megállapította, hogy abból az I. r. terhelt a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámítani rendelte az I. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt.

– A II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntettében [korábbi Btk. 281/A. § (1) bek. b) pont, (2) bek.] és 1 rendbeli gondatlanságból elkövetett közveszély-okozás vétségében [korábbi Btk. 259. § (1) bek. 1. és 3. ford., (2) bek. b) pont, (3) bek., (4) bek. 3. tétel], ezért halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fogházban rendelte végrehajtani és megállapította, hogy abból a II. r. terhelt a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

– Az V. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntettében [korábbi Btk. 281/A. § (1) bek. b) pont, (2) bek.] és 1 rendbeli gondatlanságból elkövetett közveszély-okozás vétségében [korábbi Btk. 259. § (1) bek. 1. és 3. ford., (2) bek. b) pont, (3) bek., (4) bek. 3. tétel], ezért halmazati büntetésül 1 év – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy az V. r. terheltet előzetes mentesítésben részesítette. Megállapította, hogy a szabadságvesztést végrehajtása elrendelése esetén fogházban kell végrehajtani, és abból az V. r. terhelt a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2019. december 13. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet (a felülvizsgálatban érintett terheltek tekintetében) akként változtatta meg, hogy

– az I. r. terhelt terhére megállapított közveszélyokozás bűntetteként értékelt cselekménye a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 322. § (1) bekezdés 3. fordulata szerint, a közveszélyokozás vétségeként értékelt cselekménye a Btk. 322. § (1) bekezdés 1. fordulat, (5) bekezdés 3. tétele szerint, a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntetteként értékelt cselekménye a Btk. 248. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés szerint;

– a II. r. terhelt terhére megállapított hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntette a Btk. 248. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés szerint, a köz-veszélyokozás vétsége a Btk. 322. § (1) bekezdés 1. és 3. fordulat, (5) bekezdés 3. tétel szerint;

– az V. r. terhelt terhére megállapított hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntette a Btk. 248. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés szerint, a köz-veszélyokozás vétsége a Btk. 322. § (1) bekezdés 1. és 3. fordulat, (5) bekezdés 3. tétele szerint minősül.

Az I. r. terhelt büntetését 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra, a II. r. terhelt büntetését 3 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra, az V. r. terhelt büntetését 2 év 6 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra súlyosította. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata az I. r., a II. r. és az V. r. terhelt tekintetében börtön.

Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet az I. r., a II. r. és az V. r. terhelt tekintetében érdemben helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője, a II. r. terhelt védője és az V. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

[4] Az indítványozók szerint a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terheltek bűnösségét, a bűncselekményeket törvénysértően minősítette, valamint a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést. A védők sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság nem volt törvényesen megalakítva, más bíróság kizárólagos hatáskörébe és illetékességébe tartozó ügyet bírált el, továbbá az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.

[5] A védők közös álláspontja szerint az ügyben első fokon eljáró bírónak nem volt 2016. január 1. napját követően az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) elnöke által az ügyek elbírálására irányuló, a megismételt elsőfokú eljárás idején hatályos 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: korábbi Be.) 14. § (7) bekezdésében foglaltaknak megfelelő kijelölése. E körben hivatkoztak arra, hogy bár az eljáró bírót az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (a továbbiakban: OIT) 167/2004. (IX. 14.) OIT határozatával a korábbi Be. 17. § (5) és (6) bekezdései-ben meghatározott ügyekben ítélkező bíróvá jelölte ki, azonban az OBH elnöke 561/2015. (XII. 7.) OBHE számú határozatával kimondta, hogy az OIT határozatai 2016. január 1. napjától nem alkalmazhatóak. Ennek következtében a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, ami mind a régi, mind az új Be. szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés. Rámutattak arra is, hogy az a körülmény, miszerint az új Be. alapján már nem kell az első fokon eljáró bírónak a korábbi törvény által megkövetelt kijelöléssel rendelkeznie, az eljárás megismétlésének szükségességét nem annullálhatja, mert az a visszaható hatály tilalmába ütközne.

[6] Hivatkoztak arra, hogy az ügy elsőfokú elbírálására a korábbi Be. 17. § (5) bekezdésére és 16. § (1) bekezdés h) pontjára figyelemmel a V.-i Törvényszék kizárólagos illetékességgel rendelkezett, így a Gy.-i Törvényszék még kijelölés alapján sem járhatott volna el, mert ezzel feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést valósított meg. Kifogásolták, hogy az ítélőtábla törvénysértő módon járt el a V.-i Törvényszék másik tanácsának kijelölésekor, és ez a rendelkezés a megismételt elsőfokú eljárást lefolytató bíróság érdemi döntésének befolyásolására is alkalmas volt.

[7] Az I. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványában sérelmezte, hogy a terhelt által a d.-i polgármesternek a kiömlött anyag mérgezőségével és lúgosságával kapcsolatban adott tájékoztatást a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a Btk. 322. § (1) bekezdés 3. fordulatába ütköző szándékos bűncselekménynek. Hivatkozott a tűzoltóknak az V. r. terhelt általi tájékoztatására, a riasztási fokozat V. szintre emelésére, a tűzoltók eljárására, valamint arra, hogy a polgármesterrel való megbeszélés során az I. r. terhelt gumicsizmák biztosítását ígérte a lakosság részére, hogy a kárelhárítás során a vörösiszapba be tudjanak menni. Álláspontja szerint az I. r. terhelt szavai nem voltak alkalmasak a közveszély következményei enyhítésének akadályozására.

[8] A katasztrófát követő értesítési kötelezettség elmulasztása tekintetében kifejtette, hogy jogszabályban előírt kötelezettség hiányában mulasztás nem valósult meg, és a cselekmény jellegénél fogva is alkalmatlan arra, hogy a közveszély következményeinek enyhítését akadályozza, mivel a következmények már kialakultak addigra, mikorra az I. r. terhelt abba a helyzetbe került, hogy bármit is mulasszon, így az értékelt magatartás nem tényállásszerű. Rámutatott, hogy a települések kimenekítési terveiben szereplő védelmi intézkedések megfeleltek a tényleges anyagmennyiségnek és az anyag tulajdonságainak. Az I. r. terheltnek nem volt speciális tudása, és abból indult ki, hogy a polgármesterek és a nála közvetlenebb információkkal rendelkező, szakmailag képzettebb és a helyszínen tartózkodó beosztottai a szükséges adatokat megadják, valamint a kimenekítési tervekre figyelemmel a szükséges információkkal a lakosság is rendelkezik, így tehát a tévedés büntethetőséget kizáró okára is figyelemmel az I. r. terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. A védő szerint az I. r. terheltnek az SZMSZ és a munkaszerződése szerinti kötelezettsége az a.-i telepen belüli katasztrófavédelmi feladatok ellátása volt, melynek a gyárleállítással eleget is tett.

[9] Az indítvány az I. r. terhelt terhére megállapított halált előidéző gondatlan közveszély okozásának vétsége tekintetében hivatkozott arra, hogy az ítéleti tényállásban rögzített foglalkozási szabályszegések egyike sem alkalmas arra, hogy a közveszélyokozás elkövetési magatartásának megfeleljen, ugyanis azok valamely anyag vagy energia pusztító hatásának kiváltására, ennélfogva közveszély előidézésére alkalmatlanok. Álláspontja szerint az okozati összefüggés megállapítása szakkérdés, ennek ellenére a bíróságok az igazságügyi szakértők véleményével ellentétesen állapították meg a terheltek büntetőjogi felelősségét. A katasztrófa mértékének növekedését a védő a jogalkalmazók által kreált magatartásnak tartotta, ami a közveszélyokozásnak nem elkövetési magatartása. A terheltek egyike sem felelős önmagában a gát átszakadásáért, közvetlen ok-okozati összefüggés a szabályszegések és a gátszakadás között nem igazolható, ezért az I. r. terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog megsértésével került sor, illetve az legfeljebb a közveszély-okozás alapesete gondatlan alakzatának megállapítására lehet alkalmas.

[10] Az egyes szabályszegés vonatkozásában az I. r. terhelt védője utalt arra, hogy a VISZ technológiára való áttérés esetében az I. r. terheltet gondatlanság sem terheli, mivel egy szakmailag innovatív technológiának a hatóság által sem kifogásolt bevezetését támogatta, melyet nyomon követett, és a megfelelő intézkedéseket hozta meg, így a tőle elvárható körültekintést nem mulasztotta el. A semlegesítés leállításánál tévedésben volt a szabályszegés tekintetében, mivel korábban is volt ilyen minden évben, és azt senki sem sérelmezte, illetve valójában nem is volt olyan szakmai szabály, hogy a semlegesítésnek folyamatosnak kell lennie. A hányóvíz Na2O-koncent-rációja felső határértékének átlépése vonatkozásában az I. r. terheltnek a korábbi magasabb értékekkel kapcsolatos hatósági jelzés hiánya miatti tévedésére hivatkozott, illetve arra, hogy a 6,499-es értéket matematikailag lehet 6-ra kerekíteni, és hogy abban az időszakban sok csapadék esett. A védő álláspontja szerint e tekintetben az ítélet rendelkező része és indokolása ellentétes egymással, amely önmagában is hatályon kívül helyezési ok. A katasztrófaelhárítási terv megtévesztő adataival kapcsolatban előadta, hogy az I. r. terhelt alappal feltételezte, hogy azok valósak, így tévedésben volt, mivel csak a korábbi – addig a hatóságok által nem kifogásolt és külsős szakemberek által készített – terv aktualizálása történt. A hányóvíz indokolatlanul nagy mennyisége esetében szintén az I. r. terhelt tévedésére hivatkozott.

[11] Az I. r. terhelt terhére megállapított hulladékgazdálkodás rendjének megsértése tekintetében az indítvány kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes, mivel a rendelkező rész veszélyes hulladékra elkövetett hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt marasztalta el az I. r. terheltet, de az indokolás a veszélyes anyagra vonatkozó jogszabályokra hivatkozik. E bűncselekmény esetében is megállapíthatónak találta a tévedés büntethetőséget kizáró okát, mivel az I. r. terhelt a cégvezetői feladatai átvételekor már meglévő egységes környezethasználati engedély ismeretében joggal volt abban a tudatban, hogy a hulladék besorolása nem veszélyes hulladék.

[12] A II. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványában kifejtette, hogy az ítéleti tényállásban rögzített foglalkozási szabályszegések egyike sem alkalmas arra, hogy a közveszélyokozás elkövetési magatartásának megfeleljen. Egyrészt ugyanis azok valamely anyag vagy energia pusztító hatásának kiváltására, ennélfogva közveszély előidézésére alkalmatlanok, másrészt pedig a közveszélyt a gáttest átszakadása váltotta ki. Álláspontja szerint közvetlen ok-okozati összefüggés a szabályszegések és a gátszakadás között nem igazolható. A katasztrófa mértékének növelése, valamint a más okból elinduló, a terheltek által fel nem ismert, gátszakadásig tartó tönkremeneteli folyamatba be nem avatkozás nem szolgálhat alapjául a büntetőjogi felelősségre vonásnak, ezért a II. r. terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog megsértésével került sor. Álláspontja szerint nem igazolható, hogy a terheltek mulasztásaik súlyával, a lehetséges következményekkel, a tőlük elvárható magatartással tisztában voltak, illetve joggal bízhattak a tervben és az engedélyezési dokumentációban foglaltakban, valamint a hatósági ellenőrzés megfelelőségében, ezért tévedés miatt nem büntethetőek.

[13] A védő utalt arra is, hogy az engedélyező és ellenőrző hatóság mulasztásában megnyilvánuló közrehatást a bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. A II. r. terhelt a tervekre, valamint a hatósági engedélyekre és ellenőrzésekre figyelemmel tévedésben volt. Az értesítési kötelezettség elmulasztása tekintetében a védő – az I. r. terhelt védőjével egyező – álláspontja szerint az értékelt magatartás nem tényállásszerű, nem jogszabályban előírt kötelezettségek voltak, jellegüknél fogva is alkalmatlanok voltak a következmények enyhítésének akadályozására, mivel azok már kialakultak addigra, amikor a II. r. terhelt abba a helyzetbe került, hogy bármit is elmulasszon. A védő kifejtette, hogy a II. r. terhelt joggal volt abban a hiszemben, hogy a kiömlött anyag tulajdonságaival az érintettek tudomással bírnak, hiszen a polgármestereknek a kimenekítési tervek alapján el kellett volna végezni a lakosság oktatását, katasztrófavédelmi gyakorlatokat kellett volna tartaniuk, valamint a mentésre szakosodott és ellenőrző hatóságoknak is ismerniük kellett volna a tervek tartalmát, így a kiömlött anyag tulajdonságait is.

[14] A védő utalt arra, hogy a II. r. terhelt SZMSZ és munkaszerződés alapján való kötelessége az a.-i fióktelepen belüli katasztrófavédelmi feladatok ellátása volt, melynek a gyárleállítással eleget is tett, amellyel nagyobb katasztrófahelyzetet hárított el, s erre figyelemmel a végszükség büntethetőséget kizáró oka állapítható meg a tekintetében, illetve tévedésben is volt, mivel alappal bízott abban, hogy a diszpécser munkaköri feladatának eleget tesz, és további értesítésre nincs szükség.

[15] A II. r. terhelt védője e bűncselekmény minősítését is törvénysértőnek tartotta, figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint a foglalkozási szabályszegés és az egy vagy több ember halála mint eredmény között ok-okozati összefüggés nem áll fenn, így legfeljebb a gondatlan közveszélyokozás alapesete lenne megállapítható, amennyiben az értékelt magatartások tényállásszerűek és nincs büntethetőséget kizáró ok.

[16] A hulladékgazdálkodás rendjének megsértése tekintetében az indítvány szerint az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes, mivel a rendelkező rész veszélyes hulladékra elkövetett bűncselekmény miatt marasztalta el a II. r. terheltet, míg az indokolás veszélyes anyagra vonatkozó jogszabályokra hivatkozik, melyek azonban nem szinonim fogalmak, a közöttük lévő különbséget pedig sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem értette meg, ennélfogva a bűncselekmény minősítése törvénysértő. A védő szerint a II. r. terhelt joggal volt abban a tudatban, hogy a IX. kazettából vett minta a X. kazettát is reprezentálja, így szándéka nem a hatóság megtévesztése volt, hanem tévedésben volt.

[17] Mindezek alapján az I. r. terhelt védője és a II. r. terhelt védője elsődlegesen a terheltek felmentését, másodlagosan a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel rendelkező V.-i Törvényszéknek az új eljárásra utasítását indítványozta azzal, hogy a Kúria a jogerős ítéletben kiszabott büntetések végrehajtását függessze fel vagy szakítsa félbe, mivel a terheltek szabadságvesztés-büntetése az a.-i üzem működésének fenntartását veszélyezteti.

[18] Az V. r. terhelt védője a közveszély előidézésének tekintetében hivatkozott arra, hogy az ítéleti tényállásban rögzített foglalkozási szabályszegések egyike sem alkalmas arra, hogy a közveszélyokozás elkövetési magatartásának megfeleljen, egyrészt ugyanis azok valamely anyag vagy energia pusztító hatásának kiváltására, ennélfogva közveszély előidézésére alkalmatlanok, másrészt pedig a közveszély a gátszakadásban, avagy a tárolt anyag környezetbe jutásában jelölhető meg, melyért a terheltek egyike sem felelős. Álláspontja szerint közvetlen ok-okozati összefüggés a szabályszegések és a gátszakadás között nem igazolható. Sérelmezte, hogy jelen ügyben az ok-okozati összefüggés megállapítása a közveszély jellegére figyelemmel szakkérdés, ennek ellenére a bíróság a terheltek büntetőjogi felelősségét a kirendelt igazságügyi szakértők véleményével ellentétesen állapította meg úgy, hogy a szakértői vélemények figyelmen kívül hagyásának nem adta indokát. A katasztrófa mértékének növelése nem alkalmas anyag vagy energia pusztító hatásának kiváltására, így nem lehet a közveszélyokozás elkövetési magatartása.

[19] Az egyes foglalkozási szabályszegések tekintetében a védő kifejtette, hogy a vörösiszapszűrési (VISZ) technológiára való áttérést és engedély nélkül bevezetett résztechnológiai változtatások esetében a bevezetett technológiát az M. Zrt. munkatársai 2009 októberében bemutatták a környezetvédelmi fel-ügyelőségnek, így arról alappal feltételezték, hogy az megfelel az engedélynek, valamint a gátszakadással nincs is összefüggésben, és a kibocsátás megfelezésével kifejezetten a tragédia nagysága ellen hatott. A semlegesítés technológiailag indokolatlan leállítása nem alkalmas anyag vagy energia pusztító hatásának kiváltására, mivel a vízmennyiség nagysága nem volt okozója a gátszakadásnak, illetve korábban is így jártak el, így az V. r. terhelt tévedésben is volt ennek szabálytalanságát illetően. A tározóban lévő hányóvíz Na2O-koncentrációja felső határértékének átlépése, és annak a hatósághoz való be nem jelentése szintén nem kapcsolódott a gátszakadáshoz, így ok-okozati összefüggés hiányában nem alkalmas közveszély előidézésére. E tekintetben hivatkozott továbbá arra is, hogy az Egységes Környezethasználati Engedélyben meghatározott értékek nem határértékek, azt a hatóság soha nem is kérte ilyen formában számon. A szabálytalan vízátszivattyúzások megfeleltek a vonatkozó kormányrendeletnek és hatósági engedélynek, így ez büntetőjogi felelősséget nem alapozhat meg, illetve az V. r. terhelt e tekintetben tévedésben is lehetett. A betöltési szintkülönbség be nem tartása és a szintkiegyenlítés kapcsán történt szabályszegések két egymást kiegyenlítő hatást okoztak, és a geotechnikai szakértők szerint ez nem játszott szerepet a katasztrófa bekövetkeztében. Az egyenetlen iszapfelszín kialakulása, a hányóvíz technológiailag indokolatlanul nagy mennyisége és a megtévesztő hányóvíz-adatszolgáltatás nem képezte a vád részét, a bíróság túlterjeszkedett a vádon. A szakértők szerint ezek nem voltak elkerülhetőek, és nem kapcsolódtak a gát szakadásához.

[20] A foglalkozási szabályszegések ezért nem alkalmasak közveszély előidézésére, így nem tényállásszerűek, a tényállás nem tartalmazza, hogy az V. r. terhelt tudatát átfogta volna bármely magatartásának a közveszély előidézésére való alkalmassága, így a tervekre, valamint a hatósági engedélyekre és ellenőrzésekre figyelemmel tévedésben volt, illetve a szabályszegések és a gátszakadás között nem volt ok-okozati összefüggés, ez utóbbi a terheltek magatartásától függetlenül következett be.

[21] A közveszély következményei enyhítésének akadályozása tekintetében a védő kifejtette, hogy az értékelt magatartás nem tényállásszerű, nem jogszabályban előírt kötelezettségek voltak, jellegüknél fogva is alkalmatlanok voltak a következmények enyhítésének akadályozására, mivel azok már kialakultak addigra, amikor az V. r. terhelt abba a helyzetbe került, hogy bármit is elmulasszon. A terhelt joggal volt abban a tudatban, hogy a mentésben részt vevők a kimenekítési tervekre figyelemmel az anyag tulajdonságaival tisztában vannak, és személyesen észlelte, hogy a mentés megkezdődött, így tévedésben volt. A védő a cselekmény minősítését is törvénysértőnek tartotta, mivel a foglalkozási szabályszegés és egy vagy több ember halála, mint eredmény között ok-okozati összefüggés nem áll fenn.

[22] A hulladékgazdálkodás rendjének megsértése tekintetében a védő a már ismertetett indítványokkal egyező álláspontot fejtett ki.

[23] Mindezek alapján az V. r. terhelt védője elsődlegesen a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel rendelkező V.-i Törvényszéknek az új eljárásra utasítását, másodlagosan pedig az V. r. terhelt felmentését indítványozta azzal, hogy a Kúria a jogerős ítéletben kiszabott büntetés végrehajtását szakítsa félbe.

[24] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványokat részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[25] Az ügyész kifejtette, hogy a Be. nem tartalmaz a közveszély okozása bűncselekmény tekintetében a bíróság összetételére vonatkozóan a korábban hatályos törvény által előírtaknak megfelelő, az Országos Bírósági Hivatal elnöke általi kijelölésen alapuló követelményt, így a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés az ilyen kijelölés hiánya miatt nem állapítható meg, és nincs helye hatályon kívül helyezésnek.

[26] Az ügyész szerint a kizárólagos illetékesség fogalmát a védők tévesen használták, ugyanis az kizárólag egy törvényszék illetékességi területén található járásbíróságok tekintetében értelmezhető, törvényszéki hatáskörbe tartozó bűncselekmény miatt folytatott büntetőeljárásban ennek alkalmazása fogalmilag kizárt. Ha tehát a terhelt törvényszéki hatáskörbe tartozó bűncselekményt is elkövet, a törvényszék jár el, és a kizárólagos illetékességi okok nem érvényesülhetnek. Megjegyezte, hogy a Be. 648. §-a szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye, azonban a védők felülvizsgálati indítványaikban az ítélőtáblának a V.-i Törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezéséről, és a megismételt eljárás lefolytatására a V.-i Törvényszék másik tanácsának kijelöléséről rendelkező végzését, valamint az ítélőtáblának a V.-i Törvényszéket a megismételt eljárásból kizáró, és az eljárás lefolytatására a Gy.-i Törvényszéket kijelölő végzését is támadják, melyre azonban nincs törvényes lehetőség.

[27] Álláspontja szerint az indokolási kötelezettségnek az I. r. terhelt védője által hivatkozott, a katasztrófát követő napokban az I. r. terhelt által a médiának tett nyilatkozatokkal, valamint a II. r. terhelt védője által előadott, a szakvéleményekben foglaltak elvetésével kapcsolatos megsértése csak relatív, és nem abszolút eljárási szabálysértés, ezért felülvizsgálati okot sem képez. Ugyancsak nem felülvizsgálati ok a bíróságnak a vádon való túlterjeszkedésére hivatkozás, melyet az I. r. terhelt védője a hányóvíz indokolatlanul nagy mennyiségével kapcsolatos szabályszegés kapcsán az elsőfokú bíróság eljárása tekintetében kifogásolt.

[28] Törvényben kizártnak tartotta a védőknek a tényállás megalapozottságát és iratellenességét támadó, a szakvéleményekben foglaltak figyelmen kívül hagyását sérelmező, a bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenységre hivatkozó kifogásaikat. Álláspontja szerint a védők a bizonyítékértékelő tevékenységet, így a megalapozottságot, és ezáltal áttételesen a megállapított tényállást támadják, amire a felülvizsgálati eljárás keretében nincs törvényes lehetőség. Ugyancsak nem vehetőek figyelembe az I. r. terheltnek a d.-i polgármesterrel folytatott beszélgetésre és az V. r. terhelt védőjének is a települések kimenekítési terveiben szereplő adatokra hivatkozásai, mivel azok az ítéleti tényekkel nem állnak összhangban, a bíróság által semmilyen módon sem rögzített körülményekre utalnak.

[29] A halált előidéző gondatlan közveszély okozásának vétségében való bűnösséget megalapozó, a közveszélyt előidéző szabályszegések tekintetében az ügyész kifejtette, hogy a bíróság az I. r. és a II. r. terhelt esetében is megállapította az Egységes Környezethasználati Engedélyben meghatározott Na2O-koncentráció küszöbértékének túllépését, és annak be nem jelentését az illetékes hatósághoz, valamint a kárelhárítási tervekben megtévesztő adatok szerepeltetését. Az I. r. terhelt vonatkozásában felrótta továbbá a vörösiszapszűrési (VISZ) technológiára való engedély nélküli áttérést és egyéb résztechnológiai változtatások be nem jelentését, a semlegesítés hónapokig tartó technológiailag indokolatlan teljes leállítását, valamint a X. kazettán technológiailag indokolatlan mennyiségű hányóvíz tartásával az erre vonatkozó szabályok megsértését, a II. r. terhelt tekintetében pedig a süllyedésmérési pontok kialakításának elmaradását, a süllyedésmérések elmulasztását, a betöltési szint különbségre vonatkozó előírások megsértését és a szintkiegyenlítés kapcsán történt szabálytalanságokat. Az V. r. terhelt esetében a vörösiszapszűrési (VISZ) technológiára való engedély nélküli áttérést és a mosó-dorrok számának négyre csökkenésének egyéb résztechnológiai változtatások be nem jelentését, a semlegesítés hónapokig tartó technológiailag indokolatlan teljes leállítását, az Egységes Környezethasználati Engedélyben meghatározott Na2O-koncent-ráció küszöbértékének túllépését és annak az illetékes hatósághoz be nem jelentését, a X. kazetta tehermentesítése érdekében történt szabálytalan hányóvíz-csökkentési intézkedések megtételét, a hányóvíz-mérleg és a betöltési szint kapcsán megtévesztő adat-szol-gáltatást, a süllyedésmérési pontok kialakításának elmaradását, a süllyedésmérések elmulasztását, a betöltési szintkülönbségre vonatkozó előírások megsértését és a szintkiegyenlítés kapcsán történt szabálytalanságokat, valamint a X. kazettán technológiailag indokolatlan mennyiségű hányóvíz tartásával az erre vonatkozó szabályok megsértését állapította meg.

[30] Az ügyész szerint tény, hogy a X. kazetta gátjának átszakadásához vezető folyamat tervezői, kivitelezői és hatósági mulasztásoknak, hibáknak köszönhetően indult meg, azonban a terhelteknek felrótt szabályszegések és mulasztások közrehatottak ennek fel nem ismerésében és az abba való be nem avatkozásban, valamint abban, hogy a gátszakadás az adott következményeket eredményezte. Álláspontja szerint ezért téves a védőknek a felülvizsgálati indítványokban arra való hivatkozása, hogy a foglalkozási szabályszegések egyike sem alkalmas közveszély előidézésére, vagy hogy a katasztrófa mértékének növekedése a közveszélyokozásnak nem elkövetési magatartása. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a közveszély nem maga a gátszakadás, így az annak előidézésére alkalmas elkövetési magatartások vizsgálata során nem a gátszakadáshoz való hozzájárulás szempontjából kell a szabályszegéseket áttekinteni. A közveszélyt a gátszakadás következtében meginduló vörösiszap zagy (vörösiszap és folyadékfázis) áradatszerű kiömlése okozta, mely zagy mennyiségéhez és lúgossága mértékéhez hozzájáruló szabályszegés ezáltal ugyancsak alkalmas a közveszély előidézésére, mivel azok a pusztító hatás növelését eredményezték.

[31] Erre tekintettel az ügyész alaptalannak tartotta a védőknek az egyes szabályszegések kapcsán külön-külön is előadott hivatkozását, miszerint a gátszakadást nem az adott szabályszegés okozta, és az nem alkalmas anyag vagy energia pusztító hatásának kiváltására.

[32] Utalt arra, hogy a terheltek által megvalósított szabályszegések közül a II. r. terhelt tekintetében megállapított szabálytalan szintkiegyenlítés és az altalajra gyakorolt hatásán keresztül az I. r. és II. r. terheltnek egyaránt felrótt túlzott lúgosság a gát állékonyságát befolyásolta, ezáltal közrehatott magában a gátszakadás megtörténtében is, az ok-okozati összefüggés megállapítható. A többi szabályszegés a kiömlő anyag mennyiségéhez és lúgosságához kapcsolódik, ezáltal tehát a gátszakadás következtében kialakult katasztrófának a lefolyását, annak mértékét, következményeit befolyásolták, így ezzel kapcsolatban a büntető anyagi jog megsértése nem valósult meg.

[33] Az indítványoknak az egyes szabályszegésekkel kapcsolatban tévedésre való hivatkozása kapcsán az ügyész kifejtette, hogy azok valójában az irányadó tényállást, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadják, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatják, tényállástól eltérő körülményekre hivatkoznak, és ezen keresztül kifogásolják tévedés címén a bűnösség megállapítását. Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a terhelteknek a szabályszegésekkel kapcsolatos tevékenységét és felelősségét, viszont – szemben az indítványokkal – nem tartalmaz olyan ténybeli körülményt, amiből következne a terheltek tévedése, ennek hiányában pedig az indítvány kifogása sem jogi, hanem az irányadó tényállástól eltérő tényekre hivatkozáson és a bizonyítékok mérlegelésének vitatásán alapul. Ekként nem vehető figyelembe a semlegesítés leállítása tekintetében, hogy korábban is történt ilyen leállás, a Na2O koncentrációja esetében a hatósági jelzés hiánya, míg a katasztrófa-elhárítási terv vonatkozásában a korábbi terv aktualizálása okán kialakuló tudattartalomra, míg a hányóvíz indokolatlanul nagy mennyisége esetében a technológiai eljárások ismeretének hiányára hivatkozás.

[34] A szándékosság és gondatlanság megítélésével kapcsolatban megjegyezte, hogy jelen ügyben a terheltek az értesítési kötelezettségük elmulasztásával a közveszély következményeinek elmaradásában szakmai tudásukra, helyismeretükre és az irányadó katasztrófavédelmi tervekre is figyelemmel alaptalanul bizakodtak, azaz a következményekbe belenyugodtak, így cselekményüket az ítéletben foglaltakkal ellentétben nem tudatos gondatlansággal, hanem eshető-leges szándékkal követték el. Tartalma szerint az elsőfokú ítélet indokolása is ezt igazolja, amikor alaptalan bizakodást emleget. Az erre figyelemmel történő helyes minősítés azonban az I. r., a II. r. és az V. r. terhelttel szemben kiszabott büntetést nem teszi törvénysértővé, a bűncselekményeik halmazati büntetési tételkeretében változást nem okoz.

[35] Az ügyész szerint a katasztrófával érintett települések polgármestereinek és lakosságának, valamint a mentésben részt vevőknek a kimenekítési tervekre figyelemmel a szükséges információkkal való rendelkezésére történő védői hivatkozás a tévedés büntethetőséget kizáró okát nem alapozza meg, mivel ilyen feltételezésre a terhelteknek nem volt alapos oka. A Btk. 20. § (3) bekezdése szerint nem zárja ki a büntethetőséget a tévedés, ha azt gondatlanság okozza, és e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli. Az értesítési és tájékoztatási kötelezettség terheltek általi elmulasztásával elkövetett köz-veszély-okozás tekintetében a bíróság – tévesen – gondatlan elkövetést állapított meg, melyre figyelemmel a tájékoztatás mások általi megadásában vagy a lakossági ismeretek meglétében való könnyelmű bizakodás egyébként sem zárja ki tévedésre hivatkozva a bűncselekmény gondatlan alakzatának büntethetőségét. Hivatkozott arra, hogy a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény 24. § (1) bekezdése konkrétan is kimondja, hogy aki a katasztrófát vagy annak veszélyét észleli, vagy arról tudomást szerez, haladéktalanul köteles bejelenteni azt a katasztrófavédelem hivatalos szerveinek, illetve az önkormányzati tűzoltóságnak és a polgármesteri hivatalnak.

[36] Az I. r. terhelt terhére megállapított, a Btk. 322. § (1) bekezdés 3. fordulatába ütköző közveszélyokozás bűntettének szándékossága tekintetében az ügyész az indítvány okfejtését nem tartotta alaposnak.

[37] A hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntette vonatkozásában az ügyész hivatkozott arra, hogy a bíróság az irányadó tényállásban a terhelti tudattartalomra nézve rögzítette, a II. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy más az anyag összetétele, lúgossága a már régóta lezárt kazettákban tárolt anyagnak, illetve a még működő X. kazettában lévő, erősen lúgos vízzel borított anyagnak. Ennek ellenére a régi kazettákból vett minták bevizsgálásának eredményeit nyújtotta be a felügyelőséghez a vörösiszap hulladéki besorolásának alátámasztására. Erre tekintettel a II. r. terhelt tévedésére való védői hivatkozás az ítéleti tényállástól eltérő tényalapokon nyugszik, így nem vehető figyelembe.

[38] Az ügyész indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot az I. r., a II. r. és az V. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.

[39] Az I. r. terhelt – a Legfőbb Ügyészség indítványára tett – észrevételében a törvényes vád hiányára hivatkozva sérelmezte, hogy a pontonok alkalmazásának elmaradásával kapcsolatos tényállásrész tekintetében vád hiányában nem volt abban a helyzetben, hogy a védelemhez és a jogorvoslathoz való jogát gyakorolhassa. A hulladékgazdálkodás kérdéskörében tévedésére hivatkozott. A katasztrófa utáni tudattartalmát tekintve arra mutatott rá, hogy nem kívánt másodlagos vagy harmadlagos információkat megosztani a hatóságokkal. Rámutatott arra is, hogy kisebb mennyiségű kiömlő anyag is ugyanilyen következményekkel járt volna, így a halálesetek miatt nem terheli felelősség.

[40] Az I. r. terhelt védője, a II. r. terhelt védője és az V. r. terhelt védője egyaránt észrevételt tett az ügyészi nyilatkozatra. Az észrevételekben a védők a bíróság törvényes megalakításának hiánya és a kizárólagos illetékesség tekintetében a felülvizsgálati indítványaikban előadottakat foglalták össze és ismételték meg.

[41] A vádon való túlterjeszkedésre hivatkozás tekintetében az I. r. terhelt védője és az V. r. terhelt védője előadta, hogy a vádiratban foglaltak határozzák meg az eljáró bíróságok hatáskörét és illetékességét, melyek megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, így a vádon való túlterjeszkedés is felülvizsgálati ok.

[42] A II. r. terhelt védője ismételten rámutatott, hogy a közveszélyokozás tekintetében mulasztás kizárólag akkor alapozza meg a büntetőjogi felelősséget, ha az elkövető jogszabályban előírt kötelessége volt a cselekvés. Kifejtette, hogy a polgári védelemről szóló törvény és a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvény alapján a közveszély következményeinek enyhítése a polgármesterek és nem a II. r. terhelt feladatai körébe tartozik.

[43] Az V. r. terhelt védője a foglalkozási szabályszegések tekintetében fenntartotta a felülvizsgálati indítványában foglaltakat, a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása vonatkozásában pedig utalt arra, hogy a települések és a tűzoltóság előtt ismert volt a katasztrófavédelmi terv, így a terhelttől számonkért információk birtokában lehettek volna.

[44] A Legfőbb Ügyészség az I. r. terhelt és a védők észrevételével összefüggésben hivatkozott – az ítélőtábla korábbi elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező, valamint a V.-i Törvényszéket kizáró és a Gy.-i Törvényszéket kijelölő határozatainak támadásával kapcsolatban – arra, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog, a bírói függetlenség és a törvényes bíróhoz való jog megsértése a Be. 649. §-ában rögzített tételes, és nem bővíthető törvényi felsorolás alapján felülvizsgálati okot nem képez, így az ezekre történő hivatkozás felülvizsgálati eljárás lefolytatását sem alapozza meg. Megjegyezte, hogy a vádon való túlterjeszkedés ugyancsak nem felülvizsgálati ok.

[45] Az ügyész szerint a tényállás a terheltek tudatára vonatkozó ténymegállapításokat is tartalmaz, melyek szintén a tényállás részei, ezért a vitatásuk a tényállás támadásának tekintendő, így ebben a részében a védői hivatkozások a törvényben kizártak. Álláspontja szerint a védők beadványaikban következetesen a tényállás részének tekintve hivatkoztak az ítéleteknek a bizonyítékokat ismertető és azokat értékelő részeire is.

[46] Az I. r. terhelt ügyészi nyilatkozatra tett újabb észrevételében a szakértői véleményre hivatkozva támadta a X. kazetta porzásmentes borításához szükséges hányóvíz mennyisége körében tett ítéleti megállapítást, a katasztrófamegelőzési és -elhárítási tervben szereplő adatot hibásnak és fizikailag lehetetlennek tartva. Nem tartotta lehetségesnek a pontonhíd használatával a kráteresedés megelőzését, mellyel kapcsolatban megjegyezte, hogy hatósági vagy belső előírás hiányában tőle az nem is volt elvárható. A hatóságok informálása tekintetében a pontos információi hiányára, valamint a V.-i Törvényszék hatályon kívül helyezett ítéletében megállapítottakra hivatkozott, miszerint kérésre gumicsizmákat biztosított a k.-i és d.-i lakosok részére. Álláspontja szerint ebből nem vonható következtetés arra, hogy a katasztrófa következményeinek enyhítését szándékosan akadályozni kívánta, hanem kifejezetten a segítségnyújtás szándéka vezette.

[47] A Legfőbb Ügyészség az I. r. terhelt újabb észrevételével kapcsolatban kifejtette, hogy az lényegében ismételten a bíróság bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenységét kifogásolta, amelyre azonban felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség.

[48] A Kúria a felülvizsgálati indítványt nyilvános ülésen bírálta el. A nyilvános ülés megtartása a Be. XX. Fejezete szerint telekommunikációs eszköz alkalmazásával történt. A határozat kihirdetésére vonatkozóan [Be. 550. § (1) bek.] a Kúria a 2020. évi LVIII. törvény 210. § (5) bekezdésében írtak szerint járt el.

[49] A nyilvános ülésen az I. r. terhelt védője az írásban benyújtott felülvizsgálati indítványát változatlan tartalommal fenntartotta. Az I. r. terhelt terhére rótt szándékos közveszélyokozás kapcsán kiemelte, hogy az elsőfokú ítélet által megállapított tényállásban írt közlést alapul véve is változatlan az álláspontja, miszerint tévesen következtetett eshetőleges szándékra ebből az elsőfokú bíróság, figyelmen kívül hagyva, hogy ekkor már egyértelműen az egész tűzoltóság, katasztrófavédelem mozgósítva volt, mindenki megkapta a kellő felvilágosítást arról, hogy a mosásra, tisztításra miért van szükség, mi a természete a kiömlött iszapnak. A közveszélyokozás vétsége kapcsán hivatkozott arra, hogy a bíróság rögzítette: „az I. r. vádlott cégvezető volt ugyan, de önmagában a vezetői beosztás még nem jelent büntetőjogi felelősséget is, hiszen semmi nem igazolja, hogy tudott arról, hogy rendellenes süllyedés történt és megjelentek szivárgási foltok is, megsértették a betöltési szintre vonatkozó előírást, és a gát magasabb lett az építkezés végén, mint ami az engedélyekben szerepelt”. Kifogásolta, hogy egy cégnél, ahol igazgatóság és vezérigazgató van, ahol hat országban számtalan telepe van gyárnak, ahol számtalan mérnök, műszaki ember dolgozik, ahol van egy cégvezető, akinek az SZMSZ-ből adódóan vannak feladatai, ott az elvárhatósági szint oly módon kerüljön meghatározásra, hogy az I. r. terheltnek mindenről, a legapróbb műszaki, technikai kérdésről tudnia kelljen; azt is tudnia kelljen, hogy ki, mit és miért mulasztott, miért maradt el akármilyen technikai fejlesztés. Az I. r. terhelt felelősségi körét olyan szélesen állapította meg az egyes szabályszegések vonatkozásában a bíróság, amely az objektív felelősséghez közelít. Mindezek alapján az I. r. terhelt felmentését, illetve a támadott határozat hatályon kívül helyezését, és a V.-i Törvényszék új eljárásra történő utasítását kérte.

[50] A II. r. terhelt védője felszólalásában kifejtette, hogy a jogerős ítélet büntető anyagi jogszabályt sért, mert annak ellenére állapítja meg védence bűnösségét a közveszélyokozás vétségének első fordulatában, hogy cselekményei nem feleltethetőek meg a közveszély-okozás törvényi tényállásának első fordulatában foglalt elkövetési magatartásnak. Ezen túl az elkövetési magatartás, valamint a bekövetkezett eredmény közötti ok-okozati összefüggés a jogerős ítélet megállapítása szerint is hiányzik, a bűnösség alátámasztásától pedig az ítéletek nagyvonalúan eltekintettek. Kiemelte, hogy a tervezési hiányosságok, a helytelen területkiválasztás és a kivitelezés során elkövetett mulasztások csak a katasztrófát követő szakértői vizsgálatok során láttak napvilágot, ezekről a terheltek nem tudhattak és nem is tudtak. Indítványozta, hogy a Kúria a hivatkozott eljárási szabálysértésekre figyelemmel a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül, és a kizárólagos illetékességgel rendelkező V.-i Törvényszéket utasítsa új eljárásra. Másodlagosan kérte, hogy az ítélőtábla ítéletét változtassa meg, és a II. r. terheltet mentse fel a terhére rótt bűncselekmények vádja alól.

[51] Az V. r. terhelt védője kifejtette, hogy a foglalkozási szabályszegések, amelyeket a Gy.-i Törvényszék a tényállásában megállapított, egyrészről nem tényállásszerűek, másrészt nem állnak ok-okozati összefüggésben a gátszakadással. Csatlakozott a védőtársa által kifejtett, a Btk. 20. § (1) bekezdésében rögzített büntethetőséget kizáró okra való hivatkozáshoz. Indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla ítéletét az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül, és a V.-i Törvényszéket mint elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására. Másodlagosan kérte, hogy a Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként az ítélőtábla ítéletét változtassa meg, és törvénynek megfelelő határozatával az V. r. terheltet mentse fel az ellene emelt vádak alól.

[52] Az utolsó szó jogán az I. r. terhelt hangsúlyozta mélységes sajnálatát a történtekért, kérte, hogy a Kúria mentse fel az ellene emelt vádak alól; a II. r. terhelt csatlakozott a védője által elmondottakhoz és kérte a felmentését; az V. r. terhelt kifejtette, hogy nem érzi magát bűnösnek, és felmentését kérte.

[53] Az I. r. terhelt védőjének, a II. r. terhelt védőjének és az V. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa egyaránt nem alapos.

[54] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[55] Felülvizsgálatban a jogerős döntés támadása történik, a törvény ad rá okot és jogot. A felek által felhozott kifogás kapcsán a Kúria feladata, hogy eldöntse, van-e törvényi ok, van-e törvényi jog, van-e, és ha igen, alapos-e az indok.

[56] Jelen ügyben a védelem valódi törvényi – anyagi és eljárásjogi – okra hivatkozott, az indokok azonban egyik esetben sem alaposak. Ez nem azt jelenti, hogy a védelem jogi érvelésének nem volt, nem lehetett helye, hanem azt, hogy bár indokként megállják a helyüket, felülvizsgálatot megindítanak, azonban nem vezetnek olyan törvénysértés megállapításához, ami akár érdemben, akár formailag a megtámadott döntés érvénytelenségét jelentené.

[57] Az indítványozók álláspontja szerint az ügyben első fokon eljáró bírónak nem volt 2016. január 1. napját követően az OBH elnöke által az ügyek elbírálására irányuló, a megismételt elsőfokú eljárás idején hatályos korábbi Be. 14. § (7) bekezdésében foglaltaknak megfelelő kijelölése. E körben hivatkoztak arra, hogy bár az eljáró bírót az OIT 167/2004. (IX. 14.) határozatával a korábbi Be. 17. § (5) bekezdésében és (6) bekezdésében meghatározott ügyekben ítélkező bíróvá jelölte ki, azonban az OBH elnöke 561/2015. (XII. 7.) OBHE számú határozatával kimondta, hogy az OIT határozatai 2016. január 1. napjától nem alkalmazhatóak. Ennek következtében a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, ami mind a régi, mind az új Be. szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés. Rámutattak arra is, hogy az a körülmény, miszerint az új Be. alapján már nem kell az első fokon eljáró bírónak a korábbi törvény által megkövetelt kijelöléssel rendelkeznie, az eljárás megismétlésének szükségességét nem annullálhatja. Kifogásolták, hogy a Gy.-i Törvényszék járt el a megismételt eljárásban a V.-i Törvényszék helyett, mivel ezáltal sérült a kizárólagos illetékességre vonatkozó rendelkezés.

[58] A Be. 649. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja azon eljárási szabálysértéseket, amelyek felülvizsgálat alapjául szolgálhatnak. A (2) bekezdés d) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bíróság határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.

[59] A Be. 608. § (1) bekezdés

a) pontja szerint a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság nem volt törvényesen megalakítva;

c) pontja alapján pedig akkor, ha a bíróság hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárásra vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el.

[60] A korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja körébe eső abszolút hatályon kívül helyező eljárási szabálysértések közé sorolta – a fenti rendelkezésekkel egyezően – a 373. § (1) bekezdés II/a) pontja alapján azt, ha a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, a II/c) pontja szerint pedig azt is, ha a bíróság hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárásra vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el.

[61] A korábbi Be. 14. § (7) bekezdése értelmében a 17. § (5) bekezdésében és (6) bekezdésében felsorolt bűncselekmények esetén első fokon a tanács elnöke (egyesbíró), másodfokon és – a Kúria kivételével – harmadfokon a tanács egyik tagja az OBH elnöke által kijelölt bíró.

[62] A korábbi Be. 17. § (5) bekezdése szerint közveszély okozása (Btk. 322. §) esetén a törvényszék székhelyén lévő járásbíróság, a Fővárosi Törvényszék területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el a megye, illetve a főváros területére kiterjedő illetékességgel.

A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 30. § (2) bekezdése kimondja, hogy: a korábbi Be. 17. § (5) és (6) bekezdésében meghatározott ügyekben ítélkező, továbbá a bírósági közvetítői tevékenységet végző bírákat – a bíróság elnökének javaslatára – az OBH elnöke jelöli ki.

[63] A 2018. július 1. napjától hatályos Be. nem tartalmaz a közveszély okozása bűncselekményét illetően a bíróság összetételére vonatkozóan a korábbi törvény által előírt, az OBH elnöke általi kijelölésen alapuló követelményt.

[64] A perjogi helyzet a következő.

[65] Jelen ügyben a megismételt elsőfokú eljárás során a bíróság 2017. október 26-án tartott első tárgyalást, az elsőfokú ítélet 2019. február 4-én született.

[66] A Be. 2018. július 1. napját követően a közveszély okozása esetében már előírja a kijelölés szükségességét, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény módosítása e tekintetben viszont időben később követte az eljárási törvényt. 2018. július 1-jétől 2018. december 31-ig egy olyan helyzet volt, miszerint a közjogi törvény egy olyan joghelyre utalt vissza, ami perjogként már nem volt érvényes, hiszen hatályba lépett az új büntetőeljárási törvény, és az új büntetőeljárási törvény már nem tartalmazott olyan rendelkezést, amelyben a köz-veszély-okozás szerepelt volna. Kétségtelen, hogy a két törvényi szabály összerendezését csak a 2018. december 20-án elfogadott törvénnyel teremtette meg a jogalkotó, így 2019. január 1-jétől a jogállási törvény idevonatkozó rendelkezése és a perjogi törvény is megfelelésben van. A megfelelés pedig azt jelenti, hogy 2019. január 1-jétől a közveszélyokozás mint bűncselekmény elbírálása kiesett az OBH elnöke által kijelölt bírót igénylő bűncselekmények katalógusából.

[67] Ebből következően 2019. február 4-én a Gy.-i Törvényszék eljáró bírájával szemben már a kijelölés szükségessége nem vethető fel, illetve fel sem merül.

[68] Eldöntendő kérdés, hogy az ezt megelőző időszakra vonatkozó eljárásra nézve a kijelölés hiánya feltétlen hatályon kívül helyezéshez vezető-e.

[69] Kétségtelen, hogy a Kúria a korábbi Be. szerinti eljárásra vonatkozóan kialakított álláspontja az volt, hogy feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, amit a Kúriának felülvizsgálatban is le kell vonnia következményként az, hogy ha ilyen esetben olyan bíró jár el, aki OBH-kijelöléssel nem rendelkezik (BH 2017.393.).

[70] A Kúria figyelemmel a bekövetkezett változásra kifejtette, kétségtelen az, hogy a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatalának idején hatályos jogszabályok alapulvételével kell elbírálni, tehát mindig azt a szabályanyagot kell szembesíteni az adott bíróság eljárásával, amely szabályanyag neki akkor rendelkezésére állt.

[71] A feltétlen eljárási szabálysértés esetében azonban némileg sajátos helyzet áll fenn. Ez ugyanis azt jelenti, hogy ha a bíróság eljárása valamilyen, törvényben meghatározott okból olyan fogyatékosságban szenvedett, ami miatt az így meghozott határozat a tartalmától függetlenül nem tekinthető érvényesnek, ez a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező szabálysértésnek az indoka.

[72] Ha azonban az elbíráláskor még a törvénnyel szemben megalakított bíróság összetétele az azt követően hatályba lépett törvény rendelkezéseinek megfelel, úgy valójában nincs olyan hiba, amit ki kellene kü-szöbölni, hiszen ebben az esetben a kiküszöbölés (ami a hatályon kívül helyezés lenne) azt jelentené, hogy ugyanolyan eljáráshoz vezetne, mivel az új, megismételt eljárásban értelemszerűen már a hatályos törvény szabályait kell alkalmazni.

[73] Vagyis ebben az esetben a kiküszöbölés valójában egy olyan hatályon kívül helyezést eredményezne, ami semmibe vezető. Eljárási szabály esetében ugyanis nyilvánvalóan másról van szó, mint az anyagi jog nullum crimen és nulla poena elve esetében. Előbbi kapcsán azt kell szem előtt tartani, hogy a hatályon kívül helyezést követően, tehát a megismételt eljárásban követendő eljárási szabály az valójában ugyanaz lesz-e, vagy pedig a korábbihoz való visszatérés.

[74] A közjogi törvény és a perjogi törvény együttértelmezését elvégezve, a Kúria a jogalkotó szándékát elsősorban a közjogi törvény tartalmából vezette le, ami azt jelenti, hogy a jogalkotó időközben lemondott az eljáró bíró kijelölésének a szükségességéről. Másképpen szólva ezen eljárásjogi rendelkezés jelentőségét vesztette, közömbös lett.

[75] A Kúria ezért elvetette a védelmi érvelést, változatlanul fenntartva, hogy feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés az ilyen kijelölés hiánya miatt nem állapítható meg, s nincs helye emiatt az ügydöntő határozat hatályon kívül helyezésének (BH 2018.328.). Ehhez képest a korábbi OIT-határozatok érvényességére vonatkozó kifogások értelemszerűen közömbösek.

[76] A védők szerint az ügy elsőfokú elbírálására a korábbi Be. 17. § (5) bekezdésére és 16. § (1) bekezdés h) pontjára figyelemmel a V.-i Törvényszék kizárólagos illetékességgel rendelkezett, így a Gy.-i Törvényszék még kijelölés alapján sem járhatott volna el, ezzel szintén feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést valósított meg.

[77] Az iratokból kitűnően az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2017. február 6. napján meghozott végzésével a V.-i Törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte, a megismételt eljárás lefolytatására a V.-i Törvényszék másik tanácsát jelölte ki, majd egy másik végzésével – mivel a V.-i Törvényszéken nem volt alakítható olyan bírói tanács, amely az ügyben eljárhatna – az eljárás lefolytatására a Gy.-i Törvényszéket jelölte ki.

[78] Tény az is, hogy a vádemelés következtében a korábbi Be. 16. § (1) bekezdés h) pontja alapján – köz-veszélyokozás minősített esetéhez igazodóan – az ügy elbírálása törvényszéki hatáskörbe tartozott.

[79] Előrebocsátja a Kúria, hogy a hatáskör és az illetékesség eljárásjogi jelentősége és következménye nyilvánvalóan (a Be. szabályozásából is kitűnően) minőségileg különböző, önmagában már abból adódóan, hogy utóbbi az előbbi függvénye, fordítva viszont nincs így.

[80] A Be. hatásköri (és kizárólagos illetékességi) szabályozása anyagi joghoz kötötten, az (általános) illetékességi szabálya pedig eljárásjogi érdek mentén határozza meg az eljáró bíróságot.

[81] Mindemellett a Be. (elődjével egyezően) rendelkezik a bíróság kijelöléséről. A korábbi Be. 20. §-a alapján

– az eljáró bíróság kijelölése kizárólag a – korábbi Be. 20. § (2) bekezdésében és (3) bekezdésében meghatározott – bíróság hatásköre;

– a kijelölésre jogosult bíróság a törvényi feltételek megléte esetében köteles az eljáró bíróságot kijelölni.

[82] A kijelölésnek a korlátja csupán az, hogy a kijelölésről döntő bíróság illetékessége alá tartozzon az így kijelölendő bíróság is.

[83] Jelen esetben a kijelölés szükségessége (törvényi oka) fennállt, a kijelölt bíróság illetékessége a kijelölő bírósághoz igazodó. A kizárólagos illetékesség, illetőleg a kizárólagos illetékességgel rendelkező törvényszék székhelyén lévő járásbíróság iránti jogalkotó igény pedig megvalósul abban a helyzetben, amikor a törvény eleve egy magasabb bírósági szintre, a törvényszékre helyezi az elsőfokú eljárást. Tehát az a fajta kizárólagos illetékességben kifejeződő akarat, amely szerint legyen a tapasztalat, a speciális jogtudás birtokában a bíró, a törvényszéki hatáskör révén – eleve és értelemszerűen – teljesült.

[84] Így a Gy.-i Törvényszék kijelölése és eljárása révén eljárási szabálysértés nem valósult meg.

[85] A felülvizsgálati eljárás során, a nyilvános ülésen a védelem kizárás iránti bejelentést tett dr. N. M., a Gy.-i Törvényszék bírája, és az ítélőtábla eljárt tanácsának tagjai, illetve két bírája, dr. Z. Cs. és dr. V. E., az alapügyben másodfokon eljárt tanács elnöke és a tanács tagja ellen. E két bíró az alapügyben hozott hatályon kívül helyező határozat meghozatalában is részt vett.

[86] A kizárás iránti bejelentés indokai szerint a Gy.-i Törvényszék részéről eljárt elsőfokú bíró azért volt elfogult, mert a másodfokú bíróság a hatályon kívül helyező határozatában a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatáson túlmenő elvárásokat is megfogalmazott, amely hatással lehetett eljárására. Ugyanezen iránymutatás megfogalmazása miatt tekinthető elfogultnak a másodfokú bíróság azon két bírája, akik a hatályon kívül helyező határozat meghozatalában, majd a megismételt eljárás során hozott ügydöntő határozat elleni fellebbezés elbírálásban is részt vettek.

[87] A kizárás iránti bejelentés folytán a Kúria – tekintettel a 25/2013 (X. 4.) számú AB határozatban foglaltakra, illetve az azt követően kialakult ítélkezési gyakorlatra – mindenekelőtt vizsgálta a kizárás iránti bejelentés indokait, illetve annak alaposságát.

[88] Ebben a perjogi helyzetben – vagyis a jogerős határozat felülvizsgálata során – értelemszerűen közömbös a Be. számos rendelkezése, miszerint lehetőség van a kizárás iránti bejelentés igazgatási úton történő elintézésének (Be. 16. §), továbbá a perjogi elintézés esetében arról az adott bíróság egy másik bírája (tanácsa) dönt [Be. 17. § (1) bek.], valamint a kizárás iránti bejelentés tárgyában való döntést megelőzően be kell szerezni az érintett bíró nyilatkozatát [Be. 17. § (3) bek.].

[89] Ennek nyilvánvaló oka, hogy – amint e tekintetben a Legfőbb Ügyészség képviselője helyesen kifejtette – e tárgyban valójában a felülvizsgálat egyik törvényi, mégpedig feltétlen hatályon kívül helyezéshez vezető eljárási okáról [Be. 608. § (1) bek. b) pont, 649. § (2) bek. d) pont] van szó. Itt jegyzi meg azonban a Kúria – ennyiben a Legfőbb Ügyészség képviselője által kifejtett állásponttal szemben –, hogy ez esetben is kizárólag a bíróság feladata a bíró kizárása (elfogultsága) tárgyában dönteni [vö. Be. 17. § (1) és (2) bek.]. Természetesen ez esetben is élhet az ügyészség az álláspontja kifejtésének jogával, mint minden olyan kérdésben, amelyről a bíróságnak döntenie kell [Be. 26. § (1) bek.].

[90] Mindemellett ilyenkor (azaz jogerős határozat felülvizsgálata során) perjogilag arról van szó, hogy a Kúria a kizárás iránti bejelentés indokainak alapossága tárgyában dönt, s ehhez képest viszont külön kizárást kimondó rendelkezést nem hoz, hanem értelemszerűen a felülvizsgálat törvényi szabályai szerinti rendelkezés szerint határoz, azaz az adott határozatot – a felülvizsgálat alapos oka miatt (kizárt bíró vett részt) – hatályon kívül helyezi, és az eljárt bíróságot új eljárásra utasítja.

[91] Amennyiben a kifogás nem alapos, akkor értelemszerűen nem kell, hogy a Kúria a kizárás iránti bejelentésről külön határozzon, azaz nemleges határozatot valamely felülvizsgálati ok alaptalanságáról nem kell hozni. Másképpen szólva utóbbi esetben nincs akadálya a felülvizsgálat további elvégzésének.

[92] A védelem általi kizárás iránti bejelentés egyik érintett bíró esetében sem alapos.

[93] A Kúria változatlanul tartja magát e kérdésben már kifejtett korábbi álláspontjaihoz.

[94] Ekként: „törvénysértő a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság másik tanácsának eljárását előíró rendelkezése. Kétségtelenül ilyen rendelkezésre a másodfokú bíróságnak – indokolt hatályon kívül helyezés esetén – a Be. 378. § (2) bekezdése alapján joga van, azonban az ítélőtábla döntésének okaként kifejtett érvelés, mely szerint »tekintettel arra, hogy a bíróság pártatlanságának a látszatát meg kell őrizni és nem várható el, hogy ugyanaz a tanács adott esetben eltérően mérlegelje a bizonyítékokat, ezért a Be. 378. § (2) bekezdése alapján elrendelte, hogy az ügyet az elsőfokú bíróság más tanácsa tárgyalja«, elfogadhatatlan, mert a hatályon kívül helyező bíróság a bizonyítékok mérlegelésének kimenetelével kapcsolatban elvárást nem fogalmazhat meg. Ez a megismételt elsőfokú eljárást folytató bíróság érdemi döntésének befolyásolására lehet alkalmas, amely a bírói függetlenséget durván sérti.

Ez a rendelkezés éppen nem a bíróság pártatlanságáról szól, hanem ellenkezőleg, sugallja a felülbírálatot végző másodfokú bíróságnak az elsőfokú döntéssel egyet nem értő álláspontját.

A jelen ügyben a hatályon kívül helyezett ítéletben az elsőfokú bíróság bűnösséget állapított meg, amelyhez képest a bizonyítékok »eltérő mérlegelése« szükségképpen ellenkező tartalmú ítéleti rendelkezéshez vezethet, ami nem lehet más, mint a bűnfelelősség hiánya, azaz felmentés. A hatályon kívül helyező bíróságnak ilyen egyértelműen kiolvasható álláspontot megfogalmazni a megismételt eljárásra megengedhetetlen.

A hatályon kívül helyezés azt jelenti, hogy nem lehet, illetőleg a bíróság nem tud dönteni. Ehhez képest az iránymutatásban a döntés meghozatalának lehetőségét kell segíteni, nem pedig a döntés irányát megszabni.

Ezért a Kúria a fenti törvénysértést megállapította, és kinyilvánította a támadott határozat szóban forgó rendelkezésének törvénysértő voltát, ami a Kúriának – az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében meghatározott – a jogegység biztosítására irányuló tevékenységének része” (Kúria Bt.III.1.311/2017/12. [67]-[71] bekezdése).

[95] A Kúria álláspontja változatlan abban is, hogy „Helyes értelmezés szerint jogértelmezési kérdésekben nincs elfogultság, ez ugyanis nem a tények, bizonyítékok mikénti mérlegelése.

Az értelmezésre váró jog forrása a törvény, és az ítélkezési mandátum forrása is a törvény. A törvény tartalmáról, helyes értelméről beszélni a bíróságnak joga, egyben kötelessége is, ez nem személyes ügy, hanem intézményes” (Bt.III.750/2019/21. [159]-[160], [164] bekezdése).

[96] Jelen ügyben ez a következőket jelenti.

[97] A büntetőeljárás rendeltetése az, hogy – főszabályként – ne szülessen döntés bizonyítás nélkül. Amit a perben biztosítani kell, az a követelmény, miszerint a büntetőeljárásban a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a döntését valósághű tényállásra alapozza [Be. 163. § (2) bek.].

[98] Másrészt a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben, szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg [Be. 167. § (4) bek.].

[99] Ehhez képest, amit a perben óvni kell, az a valóság és a ténybeliség, és ennek előállítója értelemszerűen büntetőperben az elsőfokú bíróság. A bizonyítás főszabálya változatlanul a Be. 167. § (3) és (4) bekezdése, miszerint a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje; a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. Ezáltal biztosított a bizonyítékok hiteltérdem-lő-ségének – akár közvetett, akár közvetlen bizonyítás útján való – meggyőződés szerinti, szabad értékelése, és védett a mikénti mérlegelése, ami a bizonyíték bizonyító ereje felülmérlegelésének főszabály szerinti tilalmát, a közvetlen bizonyítékvizsgálat, bizonyítékkal szembesülés tiszteletben tartását jelenti.

[100] Következésképpen, amitől a perben óvakodni kell, az a tények ferdítése. A tények javítása kétségtelen meghatározott eljárási szabályok, így egyebek mellett a perbeli összeférhetetlenség korlátai között lehetséges.

[101] Ugyanakkor a jogi javítás kifejezetten és hagyományosan a felső bíróságok (fellebbviteli bíróságok) sajátja, feladata, ami nem személyes, hanem intézményes kérdés. A magyar eljárási rendszer velejárója, természete, rendeltetése.

[102] Másként szólva ez az eljárási rendszer nem egymást követő esküdtbíróságok rendszere, hanem az imént kifejtettek szerinti közvetlenség elvének szem előtt tartása mellett védi az elsőbírói ténymegállapítói tevékenységet egészen végig, és biztosítja a javítását a jog alkalmazásának egészen az eljárás végig, vagyis egészen a jogerőig.

[103] Valójában jelen ügyben – a védelem által sérelmezett perjogi helyzetben is – erről van szó.

[104] Amit az ítélőtábla, illetve annak eljáró tanácsa (így a védelem által célzott két bíró) az általa hozott határozatban rögzített, az a támadott határozat érvényessége kérdésében aggályhoz nem vezet.

[105] A hatályon kívül helyező határozatban kétségtelen, hogy – a már kifejtettek szerint – ilyen mondat kerülendő, függetlenül annak indító helyzetétől. Ugyanakkor ennek – amint a hivatkozott Bt.III.1.311/2017/12. számú határozat szerinti alapügyben is – érvényességre vonatkozó eljárásjogi hatása nincs, nem volt. Valójában épp azért, mert a döntés hatályon kívül helyezés és nem pedig érdemi, vagy még inkább befejező.

[106] E vonatkozásban pedig jelentősége annak van, hogy az ilyen döntés új, megismételt eljáráshoz vezetett, az új eljárás érvényessége pedig ezáltal nem kérdőjelezhető meg (vö. Bkk.III.494/2014/4.).

[107] Az érvényesség kérdése vizsgálható a megismételt eljárás szerinti új elsőfokú bíróság perjogi helyzetében, ami azonban az ő vonatkozásában értelemszerűen sajátképi vizsgálatot igényel. Vagyis az ő eljárása során kell olyan konkrét körülménynek felmerülnie, ami esetlegesen az ügy tárgyilagos megítélése iránt kételyt ébresztő. Ilyen a védelem végső álláspontja szerint sincs.

[108] Megjegyzi a Kúria, hogy kizárás iránti bejelentést az alapügyben egyik bíróval szemben sem terjesztettek elő.

[109] Értelemszerűen az elfogultság kérdése vizsgálható a megismételt eljárásban befejező, jogerőhöz vezető döntést hozó bíróság perjogi helyzetében is.

[110] Ez utóbbi kapcsán ugyanakkor rámutat a Kúria arra, hogy a Be. kizárásra vonatkozó rendelkezései között [Be. 14. § (5) bek.] kifejezetten biztosítja, miszerint a megismételt eljárás alapján hozott határozat felülbírálatából nincs kizárva az a bíró, aki a hatályon kívül helyező határozat meghozatalában részt vett.

[111] Jelen ügyben azonban a védelem által kifogásolt körülmény folytán a tények megállapításának sora, módja (a bizonyítékok értékelése, mérlegelése) nem lett kockázatos, nincs szó a valós tények ferdítéséről (illetve ennek nyomait sem lehet megállapítani). Ezen megállapítás helyénvalóságát egyébként épp a védelem demonstrálta meggyőzően, amikor arra hivatkozott, hogy az új eljárásban valójában nem történt új, érdemi bizonyításfelvétel, s ekként az felesleges volt.

[112] Valójában arról van szó, hogy a másodfokú bíróság perjogi lehetőséggel élve döntött úgy, hogy más tanács tárgyalja az ügyet [korábbi Be. 378. § (2) bek.; Be. 611. § (2) bek.], s ehhez azt az indokot kapcsolta, ami tartalmát tekintve megfelel a korábbi Be. 21. § (3) bekezdés c) pontja, illetve a Be. 14. § (3) bekezdés c) pontja szerinti elvárásnak. Ez pedig az, hogy a magalapozatlanság okából hatályon kívül helyezés esetén a megismételt eljárásban – törvény erejénél fogva – nem járhat el az a bíró, aki a hatályon kívül helyezett határozatot hozta. Ennek a törvényi előírásnak a rendeltetése világos, a törvény el akarja kerülni, hogy a tények megállapítása körében vétő bíró önmaga javítója legyen, az ugyanis szükségképpen összefüggésben állhat a tények megállapításához vezető perjogi megismerési, ekként meggyőződési folyamattal. Valójában ezt az – egyébként szakmai álláspontként is ismert – álláspontot tartalmazza a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező határozata. Ami azonban kétségtelen vezethet félreérthető olvasathoz, viszont érvénytelenség tartalmi vagy formai, ekként jogi alapját – a már kifejtettek szerint – nem jelenti, nem képezi. A félreértés forrása, hogy a hatályon kívül helyezés az indokolási kötelezettség megsértése címén történt (aminek kétségtelen van ténybeliséghez köze). Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a Be. szerinti rendelkezési lehetőség [korábbi Be. 378. § (2) bek.; Be. 611. § (2) bek.] a törvényi megfogalmazásból következően valójában indokolást nem igényel.

[113] Az ügy érdemét illetően a jogi megítélés kétségtelen változott, ami viszont a magyar perrend kifejezett rendeltetése, azaz jogkérdésekben – megfelelő ténybeliség esetén – a felülbíráló bíróságnak joga és kötelessége a törvény helyes alkalmazása.

[114] A hatályon kívül helyező bíróságnak törvény adta joga iránymutatást adni jogerő előtt az új eljárás lefolytatásához [korábbi Be. 378. § (1) bek.; Be. 611. § (1) bek.]. Ennek az iránymutatásnak azonban kötőereje nincs, tartalma pedig értelemszerűen vezethet a korábbihoz képest a vádlottra nézve akár kedvezőbb, akár terhesebb helyzethez is. Ugyanakkor az iránymutatás valójában nem mást céloz, minthogy legyen lehetséges döntést hozni akár alapos ténybeliség, akár feloldhatatlan ellentmondás, bizonyíthatatlanság esetében. A hatályon kívül helyezés oka épp az, hogy egyik döntésre sincs – nem volt – lehetőség.

[115] A védelem általi kizárás iránti bejelentés egyik érintett bíró esetében sem alapos, ezért ezt követően a Kúria az indítványokban felhozott anyagi jogi kérdéseket érintő kifogásokat vizsgálta.

[116] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor; a 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja pedig lehetővé teszi a felülvizsgálatot, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

[117] A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkövetkeztetések helyessége az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[118] Az indítványozók kifejtették, hogy az ítéleti tényállásban rögzített foglalkozási szabályszegések egyike sem alkalmas arra, hogy a közveszélyokozás elkövetési magatartásának megfeleljen, ugyanis azok valamely anyag vagy energia pusztító hatásának kiváltására, ennélfogva közveszély előidézésére alkalmatlanok. A katasztrófa mértékének növekedését a védők a jogalkalmazó által kreált magatartásnak tartották, ami a közveszélyokozásnak nem elkövetési magatartása. A terheltek egyike sem felelős önmagában a gát átszakadásáért, közvetlen ok-okozati összefüggés a szabályszegések és a gátszakadás között nem igazolható, ezért a terheltek bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog megsértésével került sor.

[119] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt bűnösségét közveszélyokozás bűntettében [Btk. 322. § (1) bek. 3. ford.], közveszélyokozás vétségében [Btk. 322. § (1) bek. 1. ford., (5) bek. 3. tétel], hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntettében [Btk. 248. § (1) bek. b) pont, (2) bek.]; a II. r. terhelt és az V. r. terhelt bűnösségét hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntettében [Btk. 248. § (1) bek. b) pont, (2) bek.] és köz-ve-szélyokozás vétségében [Btk. 322. § (1) bek. 1. és 3. fordulat, (5) bek. 3. tétel] megállapította, és helyes az alkalmazandó törvény megválasztása is.

[120] Az elkövetés idején hatályos korábbi Btk. 259. § (1) bekezdése szerint, aki árvíz okozásával, robbanó-, sugárzó, avagy más anyag, energia vagy tűz pusztító hatásának kiváltásával közveszélyt idéz elő, vagy a közveszély elhárítását, avagy következményeinek enyhítését akadályozza, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A (4) bekezdés kimondja, hogy aki a közveszély-okozást gondatlanságból követi el, vétség miatt három évig, különösen nagy, vagy ezt meghaladó vagyoni hátrány esetén öt évig, egy vagy több ember halála esetén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[121] Az elbírálás idején hatályos Btk. 322. § (1) bekezdése szerint, aki anyag vagy energia pusztító hatásának kiváltásával közveszélyt idéz elő, vagy a közveszély elhárítását, illetve következményeinek enyhítését akadályozza, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az (5) bekezdés szerint, aki a közveszély okozását gondatlanságból követi el, vétség miatt három évig, különösen nagy vagy ezt meghaladó kár esetén egy évtől öt évig, halál okozása esetén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[122] A Kúria előrebocsátja a következőket.

[123] E bűncselekmény védett jogi tárgya előre meg nem határozott, és meg nem határozható személyek érdeke (élet, testi épség, vagyonbiztonság). A jogi tárgyat érő vagy fenyegető hátrányos hatás – a tárgyi elemekből következően – eredetében konkrét vagyontárgy sérelmét feltételezi. Ez a sérelem önmagában megfelel valamely vagyon elleni bűncselekménynek (rendszerint rongálásnak). A jellegadó eltérés abban áll, hogy a közveszélyokozás nem fejeződik be ebben a stádiumban, hanem a konkrét sérelemokozás olyan helyzetet idéz elő, amely nagymértékben valószínűvé teszi előre meg nem határozható személyek életének, testi épségének hátrányos változását, illetőleg vagyontárgyak további pusztulását.

[124] A közveszélyokozás 2 változata egyfelől a közveszély előidézése, másfelől a közveszély fenntartása (közveszély elhárításának akadályozása, illetőleg a közveszély következményei enyhítésének akadályozása).

[125] A közveszélyokozás első változata esetében a közveszély előidézése [Btk. 322. § (1) bek. 1. ford.] eredmény-bűncselekmény. Elkövetési magatartása a közveszély előidézése. Az elkövetési módoknak megfelelő minden olyan tevékenység ide vonható, amely hatásában alkalmas a törvényi tényállásban megjelölt következmény kiváltására. Elkövetési mód lehet árvíz okozása, robbanó-, sugárzó anyag, energia, tűz pusztító hatásának előidézése.

[126] Az anyag vagy energia pusztító hatásának kiváltása átfogja az elkövetés minden lehetőségét. A közérthetőség és a félreértések kizárása érdekében szerepel a tényállásban az anyag mellett az energia is. Ennek a differenciált szövegezésnek az indokoltságát mutatja, hogy árvíz, áradat esetében a víz, az ár anyagi tulajdonsága és az ártérre zúduló víztömeg, az áradat mozgási energiája egyaránt jelenthet veszélyforrást.

[127] A közveszély pedig maga az eredmény. Akkor befejezett a cselekmény, ha a közveszély ténylegesen fennáll.

[128] Ugyanakkor a törvényi tényállás szerinti „előidézés” fogalom nem célzatot, hanem önmagában véve az elkövetési magatartások következményét jelzi.

[129] A közveszély jogi fogalom, amely a következőkben határozható meg.

[130] A közveszély emberi magatartás folytán keletkező olyan állapot, amely a benne rejlő viszonylagos nyugalmi helyzetben vagy mozgásban lévő tényezőkön, folyamatokon keresztül nagyszámú, meg nem határozható személyt, vagy előre fel nem becsülhető anyagi javakat megsérüléssel, rongálódással vagy megsemmisüléssel fenyeget.

[131] Az elkövetési magatartásokból következően a bűncselekmény elkövetése vagyoni érdeket is sért, ami a közveszélyokozás és a rongálás közös nevezője. Eltérés azonban, hogy rongálás esetében a vagyoni sérelem mindig egyedi, meghatározott és mérhető károsodás, közveszélyokozás esetében viszont a vagyoni sérelemokozás szükségszerűen előidézi előre meg nem határozott, és meg nem határozható számú személyek, vagyontárgyak veszélybe kerülését.

[132] A közveszély a közönséges (így a rongáló magatartás általi) veszélyhez képest a személyek és dolgok szélesebb, és nem behatárolható körét érinti. Hatóköre nem konkrét, hanem beláthatatlan, azt maga az elkövető sem képes uralni (szemben a rongáló magatartással).

[133] Közveszély akkor jön létre, ha nem csupán egy vagy több (legfeljebb kisszámú) meghatározott személy, hanem egy vagy több meg nem határozott, vagy pedig nagyobb számú személy, vagy jelentős értékű dolog épsége kerül veszélybe.

[134] Mindebből az is következik, hogy – mint egyébként is – mindig az elkövető van abban a helyzetben, hogy felmérje magatartásának lehetséges, helyszíni következményét.

[135] Kétségtelen, hogy valamely magatartás önmagában nem feltétlen képes beláthatatlan, elkövető által uralni képtelen folyamat előidézésére.

[136] Gyújtogatás esetében ez valamely tárgy olyan körülmények közötti lángra lobbantását jelenti, amely lehetővé teszi, hogy a tűz átterjedjen más vagyontárgyra. Önmagában az égés megindítása, a lángra lobbantás (még a keletkezett tűz önfenntartása esetén is) vagyon elleni bűncselekmény elkövetési magatartása lehet. Közveszélyokozásról akkor van szó, ha a lángra lobbantás összekapcsolódik közveszély előidézésére alkalmas helyzetkihasználással.

[137] Árvíz, áradat okozása – ellentétben a gyújtogatással – gyakorlatilag mindig közveszélyt jelent.

[138] E gondolat nem új keletű. Az 1878. évi V. törvénycikk (Csemegi kódex) a közveszélyű bűntettek között a vízáradás okozását külön nevesítette. Valamely töltés, gát, zsilip megrongálása, átmetszése mellett a cselekmény megvalósul olyan rongálás révén is, amikor „a természeti erők továbbműködése következtében a meggyöngült gáton vagy megingatott zsilipen a víznek utat tör, s a vízmentes területet elborítja” (1878. évi V. tc. 402. §-hoz fűzött indokolás).

[139] Árvíz okozása mint elkövetési mód, olyan tevékenységet jelent, amelynek eredményeképp meghatározott területet elönt a víz. A víz elszabadítása a védett terület irányába beláthatatlan és katasztrófaszerű következmények szükségszerű előidézője.

[140] A közveszélyokozás második változatát [Btk. 322. § (1) bek. 2., 3. ford., fenntartás] a törvény magatartási tényállásban határozza meg. Ennek feltétele, hogy a közveszély már bekövetkezett, és az elkövető ebben a helyzetben tanúsít nemkívánatos magatartást. Nincs jelentősége, hogy a közveszélyt (veszélyállapotot) emberi magatartás vagy természeti katasztrófa hozta létre. Aktív magatartással valósítható meg, amely a már kialakult veszélyállapot további meghosszabbítására irányul.

[141] E kétféle elkövetési magatartás a közveszély elhárításának akadályozása, illetve a közveszély következményei enyhítésének akadályozása. Mindkettő lényegét az akadályozás képezi. Ha tehát valaki tétlenül szemléli a más személy tevékenységével elindított, illetőleg valamely természeti esemény következtében előállt és közveszéllyé növekedett eseményfolyamatot, akkor passzivitása miatt büntetőjogi felelősség nem terheli.

[142] Értelemszerűen és a hagyományos felfogás szerint a közveszélyokozás bűncselekményének alanya az első változat esetében [Btk. 322. § (1) bek. 1. ford.] bárki; a második változat estében csak az, aki a közveszély előidézésében sem tettesként, sem részesként nem vett részt. Az akadályozó tevékenység ugyanis büntetlen utócselekmény a közveszélyt okozó valamennyi elkövető esetében; büntetés kiszabása körében viszont értékelhető.

[143] A közveszélyokozás gondatlan alakzata esetében [Btk. 322. § (5) bek.] a törvény nem különböztet az (1) bekezdés törvényi tényállásának fordulatai között. A gondatlanságból elkövetés nemcsak a közveszély előidézése, hanem a közveszély elhárításának vagy következményei enyhítésének akadályozása körében is bűncselekmény.

[144] Ennek jelentősége kettős; egyfelől nincs visszautalás az (1) bekezdés szerinti felsorolásra, másfelől az egyes elkövetési magatartások halmozódása többszörös minősülést vagy bűnösségtöbbletet (halmazatot) gondatlan cselekmény esetében sem eredményezhet.

[145] A cselekmény alanyi oldalát vizsgálva ugyanis nyilvánvaló, hogy ha az elkövető – gondatlan tudattartalommal – részt vett a közveszély előidézésében, az már nem róható fel, hogy e közveszély következményeinek enyhítését gondatlanul akadályozta volna.

[146] Másképpen szólva a gondatlanság útján a felelősség nem fokozható (legfeljebb az eredménnyel súlyozható).

[147] Jelen ügyben ennek jelentősége a II. r. és az V. r. terhelt terhére rótt gondatlan közveszélyokozás vétsége esetében van.

[148] Az eljárt bíróság a Btk. 322. § (5) bekezdése szerinti gondatlan cselekményt kétféleképpen is értékelte, azaz a Btk. 322. § (1) bekezdés 1. és 3. fordulata szerint egyaránt. Ami az előzőekben írtak alapján nem helyes.

[149] Miután az II. r. és az V. r. terhelt – a később kifejtettek szerint – gondatlan tudattartalommal részt vett a közveszély előidézésében, így értelemszerűen az általuk nem szándékoltan (viszont hanyagsággal vagy tudatos gondatlansággal) előidézett közveszély bekövetkeztét követően külön nem róható fel, hogy e közveszély következményeinek enyhítését gondatlanul akadályozták volna (azaz értesítési kötelezettségüknek gondatlanul miként tettek vagy nem, vagy nem időben tettek eleget). Tudattartalmuk végig a gondatlanság szintjén, alapján maradt, és e gondatlanság nem halmozható, ugyanazon törvényi tényálláson belül többszöri értékelést nem kaphat.

[150] A közveszély következményei enyhítése körében megállapított tények ezért legfeljebb a büntetéskiszabás körében értékelhetők.

[151] Következésképp e két terhelt esetében az adott cselekmény minősítése helyesen a Btk. 322. § (1) bekezdés 1. fordulatára tekintettel az (5) bekezdés 3. tétele szerinti.

[152] E törvényes minősítés a II. r. és az V. r. terhelt esetében a bűnösség körét nem érintette, és törvénysértő büntetés kiszabásához sem vezetett, ezáltal a megtámadott határozat megváltoztatását szükségessé tevő felülvizsgálati ok nem valósult meg.

[153] A közveszélyokozás bűncselekményével kapcsolatban a V.-i Törvényszék által feltárt tények (az előzmények, és az egyes terheltek tevékenységét érintő tények körében) lényegesen a megismételt eljárásban nem változtak.

[154] A V.-i Törvényszék jogi érvelésének kiindulópontja azonban az volt, hogy a X. számú kazetta 1998. december 23. napján elkezdődött feltöltése megindította a kazetta átszakadásához vezető folyamatot, annak bekövetkezése csupán idő és terhelés kérdése volt. A X. számú kazetta a „születése pillanatától halálra volt ítélve; az altalaj eredetű stabilitásvesztés, majd ennek következményeként a rideg gátfal törése, a töltés tönkremenetele tervezési és kivitelezési hibák miatt következett be”.

A terheltek esetében felrótt szabályszegések mindegyikéről külön-külön megállapította, hogy a katasztrófa bekövetkeztében ok-okozati szereppel nem bír; a közveszély kialakulásának időpontját 1998. december 23-ra tette, amikor a kazettát üzembe helyezték; a közveszélyokozás konkrét elkövetési magatartása nem rajzolódik ki a terhelti magatartásokra vetítve; a közveszély kiváltó oka a talajtörés volt.

Álláspontja szerint egyetlen terhelt esetében sem állapítható meg olyan aktív magatartás, amely anyag vagy energia pusztító hatásának kiváltását okozta volna; a mulasztások és az eredmény között pedig nincs okozati összefüggés egyetlen esetben sem; nem volt olyan körülmény, amely miatt a terheltek bármelyikétől elvárható lett volna, hogy a folyamatokat felismerje és abba beavatkozzon.

[155] A Gy.-i Törvényszék jogi álláspontja szerint a közveszély mint eredmény a kazetta betöltésének kezdetétől a gátszakadásig a tervezési és kivitelezési hibákból, a hatósági mulasztásokból eredően távoli volt, egészen a gát kiszakadásának és a zagy kiáramlásának pillanatáig, amikor is közvetlenné vált. Ez volt a közveszély mint a bűncselekmény eredménye bekövetkeztének pillanata, a bűncselekmény ekkor vált befejezetté.

[156] Eldöntendő kérdés elsődlegesen a közveszély előidézésével összefüggésben felrótt magatartások (tevés vagy mulasztás) kapcsán, hogy volt-e, és ha igen, mi volt a terheltektől elvárható.

[157] Az elvárás lényege bármely – testi erővel, eszközzel végrehajtott – emberi magatartás esetén: tartsd uralmad alatt, ne sérts mást. Ez a maximája a büntetőjog egészének, és a jognak is főparancsa.

[158] Az elvárhatóság kiindulópontja egy objektív mérce, az objektív gondossági kötelesség. E mérce körülhatárolása más akkor, amikor valamely foglalkozás és más, ha magánemberi viszonylatról, tevékenységről van szó. Ehhez képest fogalmazható meg a törvényi tényállásra tartozó elvárhatóság.

[159] Jelen esetben a terhelti magatartások az M. Zrt. által folytatott gazdasági tevékenység körébe eső foglakozási szabályok – számos jogszabály, szakmai előírás – által körülhatárolt tevékenység végzését jelentette.

[160] Foglalkozás alatt az a tevékenység értendő, amit az elkövető éppen végez. Ezzel kapcsolatos elvárhatóság pedig az, hogy legyen biztonságos.

[161] Biztonságos pedig az, ami nem kockázatos a másikra.

[162] Nem kockázatos az, ami nem tesz ki közvetlen veszélynek mást.

[163] Közvetlen veszély akkor valósul meg, amikor az élet, testi épség vagy az egészség sérelmének a helyzetre és a személyre konkretizált reális lehetősége jelentkezik; ha pedig sérülés is bekövetkezik, akkor ez értelemszerűen fennáll.

[164] A foglalkozási szabályok tartalmát írott jogi normák, igazgatási szabályok, rendeletek, utasítások, de a szakma általánosságban elfogadott, íratlan szokásszerű szabályai is meghatározhatják.

[165] Ez azonban nem jelenti, hogy a szabályszegések önmagukban, objektíve tesznek felelőssé.

[166] Kétségtelen azonban az is, hogy a tudomány, a technika fejlődése révén minél veszélyesebb egy adott tevékenység végzése az emberi életre, a természeti környezetre, annál nagyobb felelősség hárul az ilyen tevékenységet végző, irányító személyekre, következésképp az ehhez igazodó elvárhatósági szint (szabálykövető magatartás igénye) is egyre magasabb. Értelemszerű ugyanis, hogy ilyen tevékenység folytatása során a legkisebb hiba vagy mulasztás, avagy ezek sorozata igen súlyos következményekhez vezethet. A külső (állami) szabályozás, a szabályozott környezet, illetve a szabályozási környezet épp azt hivatott biztosítani, hogy csökkentse az egyébként meglévő kockázat bekövetkezésének esélyét. Ugyanakkor a cég belső rendjének pedig arra kell alkalmasnak lennie, hogy a külső szabályozás maradéktalan érvényesülését biztosítsa. A felelősség nem hárítható akként, hogy a külső szabályozás (ellenőrzés) kockázatcsökkentő hatását közömbösítik, viszont arra van hivatkozás, a belső rendben pedig nincs meg a megfelelő ismeret megszerzésének lehetősége. A kettő ugyanis összefügg.

[167] Az elkövető büntetőjogi felelőssége akkor állapítható meg, ha a foglalkozási szabályt szándékosan, vagy gondatlanul megszegő tevékenységével okozati összefüggésben áll elő más (mások) életének, testi épségének közvetlen veszélybe kerülése, vagy testi sérülése, illetve az elkövető szabályszegő mulasztása folytán – bár erre lehetősége volt – nem akadályozza meg a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, feltéve, hogy a káros következmény tekintetében gondatlan bűnössége is fennáll.

[168] Ez tehát a tudattartalom vizsgálatát is igényli.

[169] Az anyagi jogi bűnösség az alany tudati, gondolati világával függ össze. Azt fejezi ki, hogy az alany tehet a bűncselekményt megvalósító magatartás tanúsításáról és magatartásával előidézett következményekről. Tehet, mert az elkövetéskor belátta, felismerte magatartása jellegét és annak lehetséges következményeit (eredményét); illetőleg tehet, mert beláthatta volna, felismerhette volna cselekménye jellegét, lehetséges következményeit. A bűnösség tehát a törvényi tényállás tárgyához és tárgyi oldalához (materiális cselekmény esetében az eredményhez) fűződő aktuális pszichikus viszony.

[170] Ez a kapcsolat a rágondolásban fejeződik ki. Az alany akkor bűnös, ha az elkövetési magatartás tanúsításakor rágondol a magatartás jellegére és következményére, és ebben a tudatban mégis végrehajtja.

[171] A bűnösség azonban nemcsak az aktív rágondolásban, hanem a rágondolás hiányában is kifejeződhet, tehát, ha az elkövető az eredményt éppen azért okozza, mert nem gondol magatartása lehetséges következményeire, pedig gondolnia kellett volna. Ez esetben a megkívánt és elvárható rágondolás hiánya róható fel. A szándékosság és a tudatos gondatlanság esetében tehát a rágondolás kimutatható, míg a hanyag gondatlanság esetében éppen a megkövetelt rágondolás hiányáról van szó.

[172] Tudatos gondatlanság, ha az elkövető előre látja magatartása következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Hanyag gondatlanság pedig, ha azért nem látja előre magatartása következményeit, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztja.

[173] A könnyelműség és a hanyagság egyaránt bírói értékelés alá eső kategória. A könnyelműség az alappal bizakodás és az alaptalan bizakodás között helyezkedik el.

[174] A könnyelműség (tehát a tudatos gondatlanság) jellemzője, hogy az eredmény lehetőségével számol, de azt nem veszi komolyan; vagy bár komolyan veszi, de el akarja kerülni, ami kifejezésre is jut, viszont magatartása mégis előidézi a sérelmet. A hanyagság esetében az elkövető nem azért bűnös, mert az eredményt nem látta előre, hanem azért, mert előre kellett volna látnia, és előre lehetett volna látnia.

[175] A tudatosan gondatlanul cselekvő tudata, ekként az előrelátása kiterjed

– az elkövetési tárgyra (passzív alanyra), valamint – a tárgyi oldali ismérvekre, ekként a cselekményre, azzal elindított okozati kapcsolatra és az eredményre.

[176] Az utóbbi kettőre kiterjedő tudat jelentősége a tudatos gondatlanság esetében alapvető. Az ilyen elkövető előre látja a törvényi tényállás szerinti eredmény bekövetkezésének lehetőségét, és a magatartásával elindított okozati folyamat lehetséges alakulását. Egyszóval tárgyszerű – ekként uralma alatt tartható – alapja van könnyelműségének, vagyis választási lehetősége észszerűen adott. Ha hiányzik a következmény tényleges előrelátása, akkor legfeljebb a hanyag gondatlanság jöhet szóba, ami a rágondolás hiánya, a tudattalanság, amikor tehát nincs tudat, viszont kellő figyelem és körültekintés mellett megvan a lehetősége.

[177] Mindezek vizsgálatát megelőzi azonban az egyes terheltek esetében a felrótt magatartás és a bekövetkezett eredmény (közveszély) közti okozati összefüggés vizsgálata.

[178] Ehhez képest vizsgálandó, hogy az előzőek szerinti értelemben vett közveszély (mint eredmény) előidézésében (mint elkövetési magatartás) kinek és minek (milyen tényezőknek) volt szerepe.

[179] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a következőket.

– Az M. Zrt. timföldgyártást végzett A. térségében. A kibányászott bauxitérc feldolgozása során, a mosási folyamat végén nem hasznosítható komponensként, melléktermékként az úgynevezett vörösiszap maradt vissza.

– A vörösiszapot vízzel felhígítva csővezetéken szállították ki a gyártól több kilométerre lévő ún. vörösiszap térségbe, az ott felépített, egyenként több tíz hektár alapterületű, erőművi salakpernyéből megépített ún. tárolókazettákba.

– A kiszállított zagy vörösiszap tartalma idővel a kazettában leülepedett, a felette lévő lúgos vizet pedig – amelynek fontos funkciója a vörösiszap kiszáradásának és szél általi kiporzásának, azaz egyfajta környezetszennyezésnek a megakadályozása – folyamatosan visszaszivattyúzták a gyárba, ahol meghatározott hányadát az alkalikus kondenzvíz mellett vörösiszapmosásra felhasználták, míg a fennmaradó részt kénsav hozzáadásával semlegesítették és a közeli T.-patakba vezették mint szennyvizet.

– A vörösiszap térségben összesen tíz kazetta volt 2010 októberében, ezek közül az I-V. kazetták rekultiválása már megtörtént, a VI-VIII. kazetták rekultiválás alatt álltak, a IX. kazetta üzemelését pedig 2004. év végén befejezték, a hatósági engedélyek alapján 2008. december 31-ig el kellett volna végezni a szürkesalakkal lefedést.

– A 25 hektár alapterületű, 1998. december 23-a óta működő X. kazetta a vörösiszap térség legnyugatabbra fekvő kazettája volt, keleti fala közös volt a IX. kazettával. A X. kazetta mintegy egy kilométerre volt K. településtől.

– A vörösiszap zagy – a gyárban szállítóvízzel felhígított vörösiszap – a kazettába érkezve két komponensre vált szét, a leülepedő vörösiszapra, és a felette elhelyezkedő kisebb fajsúlyú hányóvízre. A hányóvíz másik megnevezése retúrvíz volt, mivel az Egységes Környezethasználati Engedély szerint nem kerülhet ki a technológiai körfolyamatból, kizárólag a gyárba szivattyúzható vissza, ahol meghatározott arányban iszapmosásra használható fel, vagy semlegesítés után a T.-patakba vezethető.

– Az Egységes Környezethasználati Engedély rögzítette, hogy a hidrátgyártás során, az utolsó mosófokozatból távozó zagy összes Na2O- (nátrium-oxid-) tartalma 5-6 g/l, azaz legfeljebb 6 g/l.

– Az Egységes Környezethasználati Engedély ezen rendelkezése a hidrátgyártási technológiára vonatkozó egyik előírás volt, értelemszerűen ezért telepítette ezt a határértéket a hidrátgyártási technológia utolsó lépcsőjéhez. A vörösiszap zagy ezt követően már kilép a gyártási folyamatból, lúgkoncentrációját befolyásoló technológiai behatás már nem érheti.

– Az előzmények körében az irányadó tényállás tartalmazza azt, hogy már a X. számú vörösiszap-tározó építésének megkezdése előtt, az addig létesült vörösiszap-tározók létesítése után nyilvánvalóvá vált, hogy a kazetták rézsűin, illetve gátjai alatt átszivárog a szennyezett, lúgos csurgalékvíz, és annak továbbjutását meg kell akadályozni. A IX-es kazetta üzembe helyezése már olyan mértékű szennyezést okozott, amely a környék, elsősorban K. község ivóvízellátását veszélyeztette.

– Ezért a vörösiszap-kazetták környezetének védelmére kialakítottak függőleges lezárást biztosító, a talajvízszintig lenyúló vasbeton függöny – vagy résfalakat, mindkét oldalán talajvízszint-észlelő kutakat, belső, résfalon belüli árokrendszert (ún. csurgalékvíz árkot) és külső (résfalon kívüli) gyűjtőárkot.

– A függőleges lezárások fő célja a kazettákból leszivárgó lúgos folyadék kijutásának, és ezáltal a talajvíz és a T.-patak szennyeződésének megakadályozása. A fenti létesítmények több szakaszban, mintegy 7400 méter hosszban épültek meg 1987 és 2001 között, a függönyfal rendszer 2001-re teljesen körbezárta a vörösiszap térséget. A függönyfal két oldalára több mint 200 talajvízfigyelő kutat telepítettek, amelyekkel a talajvízminőség, illetőleg a talajvízszint mérésére nyílt lehetőség, valamint ellenőrizhető volt a függönyfalak vízzárósága.

– A X. számú kazetta gátjának építése 1991-ben kezdődött el. A gátépítéshez a korábbiakhoz hasonlóan az a.-i porszén tüzelésű hőerőmű szervetlen égési melléktermékét, az ún. salakpernyét használták.

– A kivitelezés során egy ízben fordult elő rendellenesség, üzemzavar. A X. kazetta gátjának építése anyaghiány miatt lelassult, az akkor egyedüliként működő IX. kazettán jelentős lúgos vízfelesleg keletkezett. Ez a lúgos vízmennyiség a IX. kazetta nyugati töltésének lábánál átszivárgást, buzgárosodást idézett elő, amelyen keresztül a lúgos víz átszivárgott a tározótér délnyugati oldalán lévő, a X. kazetta építéséhez készített kezdőtöltések által határolt területekre, ezáltal ott, a X. kazetta építési területén is tartósan jelentős mennyiségű lúgos víz halmozódott fel. A lúgos víz a salaktöltés szilárdságát különféle kémiai reakciók folytán meggyengítette, mésziszapkiválás történt, amely 1991 no-vemberében a salakvíz kazetta délnyugati oldalán töltésszakadást idézett elő.

– A X. számú kazetta megépítése előtt, annak területén áthaladó T.-patak korábbi szakaszát el kellett terelni, így a patak és a vasútvonal a VI-X. vörös-iszap-tározók keleti és déli oldalára kerültek áthelyezésre. Az ily módon felhagyott patakmeder, mely a X. kazetta területén haladt át, betöltésre került. Az északi gát alatti terület sás, mocsaras, süppedős, alig járható terület volt. A kiválasztott terület felszín közeli rétegei nem voltak egységesek.

– A X. kazetta gátjai alatt alapozás nem készült, mindössze kb. 1 méter vastag fedőréteg összetolása történt a gát két oldali kezdő töltéséhez. A tudottan kedvezőtlen talajmechanikai jellemzők ellenére, a tervezők egyetlen alkalommal sem javasoltak semmiféle védelmet, például talajcserét vagy gátalapozást annak ellenére, hogy a gátat felborulásra, a gát anyagának tönkremenetelére, elcsúszásra és altalaj-törésre is méretezték.

– A X. kazetta részben a tervektől eltérően épült meg. A tervek szerint ugyanis a kazettát – a VI-IX. kazettákhoz hasonlóan – ún. körvezetékes-középnyelős tározási technológiának megfelelően kellett volna kialakítani, ehhez képest a ténylegesen megvalósított rendszer körvezetékes-szélsőnyelős lett. Ez azt jelentette, hogy a leülepedő vörösiszap felett összegyűlő hányóvíz elvezetését nem a kazetta közepére telepített ún. nyelők végezték, hanem kettő, a nyugati és déli gátak rézsűjére fektetett, ún. ferdenyelő.

– A gátfalak alatt alapozás, a kazetta alján és töltésein szigetelés kiépítése, kialakítása nem történt.

– Az 1993. június 24. napján kelt összefoglaló szakvélemény szerint:

– az állékonysági vizsgálatokat a tárolókazetta körvezetékes, középgyűjtős technológiával történő üzemeltetésének feltételezésével végezték, ettől eltérő üzemelési módra nem végeztek vizsgálatokat, azt vis maiornak, azaz megengedhetetlennek tekinti;

– a lerakási technológiát úgy kell kialakítani, hogy a salakpernye töltést egy méternél magasabb vízoszlop nyomása tartósan ne terhelje;

– javaslatokat is megfogalmazott, nevezetesen a töltés anyagának minimum egyéves időtartamú többszöri ellenőrzését (a kevert anyag kötőképességének vizsgálata érdekében);

– javasolta a töltés állékonyságának évenkénti felülvizsgálatát és a tervező részéről bejárással történő ellenőrzését, végezetül a vörösiszap-tárolási technológia következetes betartását.

[180] Kétségtelen, hogy

– az I. r. terhelt 1999. március 8. napjától állt a társaság alkalmazásában különféle munkakörökben, majd 2005. március 25-től az igazgatóság alelnöke, 2008. április 25-től egyben cégvezető is volt;

– a II. r. terhelt 1984 óta dolgozott a társaságnál, 2000. október 1. napjától kezdődően a cégvezető irányítása alá tartozó Műszaki Szolgáltatási Igazgatóságot vezető műszaki-szolgáltatási igazgatója volt;

– az V. r. terhelt 1999 óta állt a társaság alkalmazásában, 2008. április 25. napjától a X. r. terhelt által irányított Bauxit-Hidrát Divízió alá tartozó Hidrát-gyártási Üzem hidrátgyártás üzemvezetőjeként dolgozott (ezen beosztása szerint a vörösiszap kazetták üzemeltetési felelőse is), előtte főtechnológus volt.

[181] A II. r. terhelt tehát már a X. számú kazetta létesítése idején, az I. r. és az V. r. terhelt lényegében a kazetta üzemelésétől fogva a gyár alkalmazásában állt.

[182] Az egyes terheltek terhére rótt magatartásokkal összefüggő történések a következők:

1. A katasztrófamegelőzési és -elhárítási tervet, valamint a vízminőségvédelmi-kárelhárítási tervet többször felülvizsgálták, módosították, ennek ellenére azokban nem a valóságnak megfelelő adatok szerepeltek. A vízminőségvédelmi-kárelhárítási terv módosítását 2009. január 22-én az I. r. terhelt hagyta jóvá. Mindkét terv a tárolt anyag lúgtartalmát 2-4 gramm/liter között jelezte, továbbá a katasztrófavédelmi és elhárítási terv felülvizsgálata során a korábban feltüntetett két-háromszázezer köbméternyi kiömlő anyag mennyiségét háromszáz-négyszázezer köbméterre módosították. Ehhez képest a tervekben feltüntetett lúgkoncentrációt nem sikerült betartani, az vagy 6, vagy 6 g/l felett volt.

Tény, hogy összesen 1 722 000 köbméter zagymennyiség volt az átszakadást megelőzően a tározóban, amelyből 1 022 000 köbméter volt a víz, és 700 000 köbméter a vörösiszap, tehát nagyságrendileg több, mint amelyet ezek a tervek rögzítettek.

2. A katasztrófa következményeit nagymértékben befolyásoló jelentős hányóvíztöbblet kialakulásában releváns szerepet játszott a belövési technikából fakadóan az, hogy az iszap felülete nem volt egyenletes.

3. A gáttestek süllyedése, amit egyébként a tervezők is előre jeleztek, azonban az előre jelzettnél mindenütt nagyobb süllyedés, illetve egyenetlen süllyedés következett be. Vörös foltok is megjelentek a későbbi kettős töréshelynél a gát külső falán, ami már szivárgás volt. Nem egyenletes volt a süllyedés, fel kellett volna tárni az egyenetlen süllyedés okait, és ennek eredményét követően lefolytatni a szintkiegyenlítést. Az engedélyezettnél átlagosan 42 cm-rel magasabbra emelték a gát koronaszintjét, a gátkorona legalacsonyabb pontja és a betöltési szint között 2010. június 3. napján volt olyan pont, ahol 31 cm volt a különbség, holott ennek mértékét a tervezői előírások legalább 50 cm-ben, illetve 1 méterben, míg a vízjogi üzemeltetési engedély 1 méterben állapította meg.

4. A hatósági határozat által szabályozott technológiai folyamatba 2009. július 7-i kezdettel több ponton beavatkoztak. A leglényegesebb, hogy az V. r. terhelt javaslatára és az I. r. terhelt jóváhagyásával próbaüzembe helyezték az úgynevezett vörösiszap dobszűrőket. Ez a dobszűrőkkel végzett vörösiszapszűrési (VISZ) technológia 2009. július 31-től folyamatosan működött, 2010. október 4-ig a dorrmosást kiegészítve. Ez a hétfokozatú dorrmosástól való eltérés volt, ráadásul a dorrok száma – elsősorban meghibásodások és karbantartási késedelmek miatt – volt, amikor négyre is csökkent. Eltérő résztechnológiai változtatás volt, hogy az alkalikus kondenzvizet a csatornába engedték, és ehelyett is a vörösiszap térségből visszaszivattyúzott lúgos retúrvizet alkalmaztak a mosásnál. Az alkalikus kondenzvíz mellőzése a kazettára kijutó zagy lúgkoncentrációját növelte, a felhasznált lúg mennyiségét ellenben csökkentette, ami gazdasági előny volt.

5. 2009. október végén a hidrátgyártás-üzemet vezető V. r. terhelt javaslatára és az I. r. terhelt utasítása alapján a semlegesítést – a csökkentett termelési kapacitással és a vörösiszap dobszűrők üzembe állításával indokolva – leállították. A semlegesítés mellőzése ugyanakkor jelentősen növelte a kazettán lévő hányóvíz mennyiségét és lúgosságát.

6. Legkevesebb 522 000 m³-rel több hányóvíz volt a gát kiszakadásakor a X. számú kazettán, mint ami a kiporzás megakadályozásához feltétlenül szükséges lett volna. Számításaik szerint ugyanis átlagosan 1, legfeljebb 2 méteres átlag vízmélységgel számolva 500 000 m³ volt szükséges a kiporzás megakadályozásához, ehhez képest pedig a fentiek szerint legalább 1 022 000 m³ víz fedte az iszapot, ami 4,45 méteres átlag vízmélységet jelent.

7. 2010 májusában kb. 50 000 m³ vizet átszivattyúztak a X/A. kazettára, továbbá a csurgalékvíz árokból mintegy 150 000 m³-t az akkor már lezárt, rekultiválás alatt álló IX. kazettára szivattyúztak fel. Ennek nyilvánvaló oka az volt, hogy fent kifejtetteknek megfelelően a terheltek maguk is felismerték, hogy a X. kazettán – a kiporzás megakadályozásához szükséges mennyiséghez képest is – túl sok vízmennyiséget tárolnak, olyannyira, hogy ha nem tesznek ez ellen semmit, előbb-utóbb annyira sok víz lesz a kazettában, hogy az megtelik, amely akár a termelés leállításához is vezethet.

8. A hányóvízmérlegre vonatkozó megtévesztő adatszolgáltatás történt.

9. Az Egységes Környezethasználati Engedély rögzítette, hogy az utolsó mosófokozatból távozó zagy összes nátrium-oxid-tartalma 5-6 g/l lehet. Ez a lúgkoncentráció 2010 márciusától folyamatosan nőtt, amivel az érintett terheltek is teljes mértékben tisztában voltak, hiszen annak csökkentése érdekében különböző intézkedéseket is tettek. Egyértelműen megállapítható volt, hogy a katasztrófa napján az előírtnál magasabb volt a koncentráció, de a rendelkezésre álló adatokból az is megállapítható, hogy 2010-ben végig tartósan 6 g/l fölött volt a kazettán elhelyezett anyag lúgtartalma.

[183] Jelen ügyben jelentősége egyfelől a közveszély (jogi) fogalmának mikénti meghatározásának, másfelől a büntetőjogi értelemben vett okozatosság helyes értelmezésének van.

[184] A Gy.-i Törvényszék jogi álláspontja szerint a X. kazetta gátjának kiszakadása folytán kizúduló erősen lúgos, több mint 1 millió köbméter víz és több százezer köbméter iszap hatalmas mozgási ener-giája, anyagi tulajdonságai és erősen maró hatása miatt közveszélyt jelentett a környéken élőkre és javaikra, valamint a természeti környezetre. Közveszélynek ugyanis olyan helyzet minősül, aminek a kialakulása, bekövetkezte időpontjában nem lehet felmérni, hány ember életét, testi épségét, továbbá milyen mértékű, körű javakat fenyeget megsemmisüléssel, károsodással.

[185] A törvényszék kifejtette, hogy a közveszély mint eredmény, a kazetta betöltésének kezdetétől a gátszakadásig a tervezési és kivitelezési hibákból, a hatósági mulasztásokból eredően távoli volt, egészen a gát kiszakadásának és a zagy kiáramlásának pillanatáig, amikor is közvetlenné vált. Ez volt a közveszély, mint a bűncselekmény eredménye bekövetkeztének pillanata, a bűncselekmény ekkor vált befejezetté.

[186] A Kúria szerint ez az álláspont helyes. Másképpen szólva, nem önmagában a gát kiszakadása jelentette a közveszélyt, hanem két tényező együttese, a gát kiszakadása és a kazetta tartalmának kontrollálhatatlan és megállíthatatlan kiszabadulása, mivel ez jelentette az anyag, energia pusztító hatását.

[187] A tényállás rögzíti, miszerint az áradat K.-n 8 ember halálát – köztük egy 14 hónapos gyermek halálát, akit az édesanyja kezéből sodort el lakásukban az áradat –, míg K.-n és D.-ben összesen 227 ember sérülését idézte elő. A katasztrófa 457 személy ingatlan- és ingó vagyona, valamint az épített környezet, továbbá a közművek károsodását is okozta több milliárd forint összegben.

[188] Itt jegyzi meg a Kúria, hogy ez az alapvető különbség a védelmi érveléshez képest. Utóbbi ugyanis csupán – miként az elsőként eljárt elsőfokú bíróság, a V.-i Törvényszék – a gát átszakadását mint ön-magában való ténykörülményt tekintette közveszélynek, nem pedig a két tényező együttesét.

[189] Nem helytálló azon védelmi érvelés, miszerint mindegy, milyen összetételű, mennyiségű anyag volt a kazettában, mert az legfeljebb csak azt befolyásolta, hogy az áradat mikor (idő tényező) éri el a veszélyeztetett területeket.

[190] A gát kiszakadása következtében a X. kazetta teljes tartalmának kiszabadulása, a benne lévő vörösiszap zagy (vörösiszap és hányóvíz együttes mennyisége), annak minden jellemzőjével együtt jelentette az anyag pusztító hatását, és idézte elő a tényállás szerinti következményeket.

[191] A már kifejtettek szerint az anyag és energia fizikai együttese nem választható szét, mesterségesen nem vehető külön számba (hasonlóan a sebességhez és tömeghez). A maró lúggal leöntés rongálás, vagy testi sértés. Önmagában a tényállás szerinti áradat a mennyisége által kifejtett energiája folytán is közveszély. Az áradat kémiai összetevője pedig ezt elválaszthatatlanul fokozta. A mesterségesen gátak közé töltött, tartott mennyiséget a gátak között kellett volna tartani. Ez volt a terheltek foglalkozásukból fakadó feladata, amit az adott anyag tulajdonságához mért szigorú szabályozás övezett. E körben a terheltek felelőssége a feladatukhoz igazodó, viszont nem közömbösíthető pusztán az anyag fizikai/kémiai mibenlétével, avagy a tervezési hiányosságokra való hivatkozással. Mindaz ugyanis előttük ismert kellett legyen, birtokában voltak, illetve birtokon belül voltak.

[192] Ez tehát jelen ügyben a Btk. 322. § (1) bekezdés 1. fordulata szerinti bűncselekmény eredménye. Ehhez képest vizsgálandó az elkövetési magatartások és az eredmény közti okozati összefüggés kérdése.

[193] A következetes bírói gyakorlat az okozatossági elméletek közül a feltételek egyenértékűségének (conditio sine qua non) elméletét fogadja el. Ennek lényege szerint minden szükséges feltétel ok, vagyis ok az eredménynek minden olyan előzménye, amely nélkül nem következett volna be az eredmény úgy és akkor, mint ahogyan és amikor bekövetkezett.

[194] Az okozati láncolat alakulásában azonban az okként vizsgált emberi magatartáson túl számtalan feltétel, egyéb ok is szerepet játszhat. Így természeti erők, más személyek magatartásai (közreható okok).

[195] „Ámde minden bűncselekmény bűnös jogellenes magatartás. Így tehát valamely emberi cselekmény csak úgy nyer büntetőjogi jelleget, azaz lesz bűncselekménnyé, ha objektíve és szubjektíve is okozatos, vagyis ha az eredmény az elkövető tevékenységéből és a tevékenység annak alanyi bűnösségéből származik. Hogy tehát valaki valamely bűncselekmény elkövetéséért felelősségre legyen vonható, korántsem elégséges a tevékenység és a jogsértő eredmény közt fennálló objektív kapcsolat, vagyis tisztán okozati összefüggés, hanem éppannyira elengedhetetlen feltétel a szubjektív összefüggés, vagyis az alanyi bűnösség fennforgása is” (vö. Angyal Pál: A büntetőjogi alapfogalmak).

[196] Kétségtelen tehát, hogy a hétköznapi, fizikai oksági kapcsolat és a büntetőjogi okozatosság nem azonos; utóbbi objektíve és szubjektíve is okozatos. Másképpen szólva, objektíve előrelátható, szubjektíve felróható.

[197] Nem tévedett az eljárt bíróság amikor az I. r. terhelt terhére az 1., 4., 5., 6. és 9. pont alatti, a II. r. terhelt terhére az 1., 3., 4., 5. és 9. pont alatti, az V. r. terhelt terhére a 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., és 9. pont alatti tényekkel összefüggésben foglakozási szabályszegést állapított meg.

[198] A terheltek által megvalósított szabályszegések közül a II. r. terhelt tekintetében megállapított szabálytalan szintkiegyenlítés, és az altalajra gyakorolt hatásán keresztül az I. r. és a II. r. terheltnek egyaránt felrótt túlzott lúgosság a gát állékonyságát is befolyásolta. Mindhárom terhelt terhére rótt valamennyi szabályszegés alkalmas a már kifejtett értelemben vett közveszély (mint eredmény) előidézésére, és a bekövetkezett eredménnyel okozati összefüggésben álló.

[199] A Legfőbb Ügyészség érvelése kapcsán rámutat a Kúria arra, hogy az eshetőleges szándék esetén az elkövető értelmileg valószínűnek tartja az eredmény bekövetkezését, és annak jelentkezése iránt közömbös. Tudatos gondatlanság esetén pedig értelmileg valószínűtlennek, távolinak ítéli az eredmény bekövetkezését, és bízik annak elmaradásában. A két tudattartalom kétféle irányú. Az eshető-le-ges szándékú elkövető túljutott a rossz eredmény lehetőségének mérlegelésén, azt valóságosnak tartja és bekövetkeztébe belenyugszik, mellé áll. A tudatos gondatlan elkövető szintén mérlegelte a rossz eredmény lehetőségét, viszont azt valószínűtlennek tartja, nem is áll mellé, hanem bízik az elmaradásában. Ez az elhatárolás alapja.

[200] A Btk. 20. § (1) bekezdése alapján nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. A szándékosság értelmi oldala a törvényi tényállás tárgyi elemeinek megfelelő tényekre terjed ki. Ténybeli tévedésről akkor beszélünk, ha a tényállásszerű cselekményt megvalósító személy tudata az elkövetéskor nem fogta át a konkrét bűncselekmény törvényi tényállásának valamennyi tárgyi oldali ismérvét. A ténybeli tévedés akkor zárja ki a büntetőjogi felelősséget, ha az olyan tényállási elemre vonatkozik, amit a szándékosságnak át kell fognia.

[201] Az irányadó tényállás a már ismertetettek szerint tartalmazza azon tényeket, melyekből megállapítható, hogy a terhelteket mi indította a szándékos szabályszegések megvalósítására (semlegesítés leállítása, hányóvízmennyiség létrejötte, valótlan adatok a katasztrófaelhárítási tervben, Na2O-koncentráció túllépése és annak be nem jelentése stb.), ilyen körülmények között az indítványok által hivatkozott tévedés lehetősége fel sem merülhet. Ugyanezen okból nem vezethetett eredményre a hatósági engedélyekben, a hatóság ellenőrzési tevékenységében való bizakodásra történő érvelés sem.

[202] Felülvizsgálati indítványban kifogásolt volt – vádon való túlterjeszkedésre hivatkozással –, hogy az elsőfokú bíróság a foglalkozási szabályszegések körében a nem egyenletes iszapfelszín kialakulásával kapcsolatban a IX. számú kazettánál használt pontonok alkalmazását hiányolta; erre nézve az I. r. terhelt részletes észrevételt is tett.

[203] E kifogás valójában nem eljárásjogi kérdést érintő. Kétségtelen, hogy az eljárt bíróság ítélete indokolásában a X. kazetta iszapfelszínének mikénti kialakulása kapcsán belebocsátkozott egy általa lehetségesnek (jónak) tartott megoldáshoz vezető érvelésbe.

[204] A Kúria álláspontja szerint ez egyfelől nem a tényállás részét képező, másfelől nem a felrótt foglalkozási szabályszegéshez tartózó, ezért felesleges; ennyiben a védelmi kifogás helyénvaló.

[205] A közveszély kialakulásával okozati összefüggésbe hozható szabályszegés ugyanis maga az egyenetlen iszapfelszín létrejötte a ténylegesen működtetett belövési pontok révén; ehhez képest az akkori állapotok szerinti helyes műszaki megoldás (szakkérdés) kidolgozása a bíróság részéről szükségtelen volt.

[206] Az I. r. terhelt terhére megállapított, a Btk. 322. § (1) bekezdés 3. fordulatába ütköző közveszélyokozás bűntettének szándékossága tekintetében a következőkre kell figyelemmel lenni.

[207] Az irányadó tényállás tartalmazza, hogy „14.00 óra körül az I. r. terhelt az a.-i polgármester társaságában a mentést irányító T. T. d.-i polgármesternek D.-ben azt mondja, hogy az anyag nem mérgező, nem kell megijedni, viszont lúgos, a szappan lúgosságának négyszeresével kell számolni”. Nem tesz arról említést, hogy kell semlegesíteni ennek az anyagnak a hatását.

[208] A büntetőjogi felelősség szempontjából jelentőséggel bíró kijelentés az, hogy „az anyag nem mérgező” – ez tényállítás; „nem kell megijedni” – ez bagatellizálás, azaz a veszély, a kockázat elfedése; „viszont lúgos, a szappan lúgosságának négyszeresével kell számolni” – ez pedig szintén tényállítás. Mindkét tényállítás olyan, amely a kockázatot nem jelzi, hanem kifejezetten közömbösíti.

[209] E közlés nyilvánvalóan szándékos magatartás, a kiáramlott anyag lúgosságából fakadó lehetséges veszélyek elfedése, kockázatának kisebbítése, és alkalmas arra, hogy a kialakult közveszély következményeinek enyhítését akadályozza.

[210] Kétségtelen az is, hogy e közlés olyan időpontban hangzott el, amikor az ár már elhagyta 12 óra 45 perckor K.-t és 14.00 órakor D.-t. Az áradat pusztító hatását túlnyomórészt a vagyoni károk, halálos sérülések tekintetében ekkorra már kifejtette.

[211] Ekként nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt bűnösségét e cselekményhez igazodóan közveszélyokozás bűntettében [Btk. 322. § (1) bek. 3. ford.] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.

[212] A hulladékgazdálkodás rendjének megsértése tekintetében a védők kifogásolták, hogy az eljárt bíróság veszélyes hulladékra elkövetett hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt marasztalta el a terhelteket, de az indokolás a veszélyes anyagra vonatkozó jogszabályokra hivatkozik, keveredik a veszélyes hulladék és anyag fogalma. Utaltak arra, hogy a már meglévő egységes környezethasználati engedély ismeretében joggal voltak abban a tudatban, hogy a vörösiszap mint hulladék besorolása nem veszélyes hulladék.

[213] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság amikor az I. r., a II. r. és az V. r. terhelt bűnösségét hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntettében [Btk. 248. § (1) bek. b) pont, (2) bek.] megállapította.

[214] A környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2003/80/IB tanácsi kerethatározat 2. cikke meghatározza azokat a cselekményeket, amelyeket minden államnak büntetőjogi eszközökkel szankcionál--nia kell.

[215] A kerethatározat 2. cikk c) pontja szerint bűncselekményként kell meghatározni a hulladék – beleértve a veszélyes hulladékot is – jogellenes ártalmatlanítását, kezelését, tárolását, szállítását, kivitelét vagy behozatalát, amely bármely személy halálát vagy súlyos sérülését, vagy a levegő, a talaj, a víz minőségének, vagy az állatoknak vagy növényeknek a jelentős károsodását okozza vagy okozhatja.

[216] Az európai uniós szabályozásból, a védett jogtárgy speciális jellegéből adódóan a büntetőjog önálló, más jogágaktól független védelmet biztosít. Védendő érdek a szélesebb értelemben a hulladékmentes környezet megóvásához, fenntartásához fűződő össztársadalmi érdek, közelebbről pedig a hulladékot, kiemelten pedig a veszélyes hulladékot érintően legális és a természetet, az emberi környezetet nem veszélyeztető állapot kialakítása, illetve fenntartása.

[217] A Btk. 248. § (1) bekezdés b) pontja szerint – egyezően az elkövetés idején hatályos korábbi Btk. 281/A. § (1) bekezdés b) pontjában és (2) bekezdésében írtakkal – e bűncselekményt az követi el, aki engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve hulladékgazdálkodási tevékenységet, illetve hulladékkal más jogellenes tevékenységet végez. A (2) bekezdés szerint a cselekmény súlyosabban minősül, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt a hulladékról szóló törvény szerinti veszélyes hulladékra követik el.

[218] A hulladék fogalmára nézve a Btk. 248. § (4) bekezdése önálló értelmező rendelkezést tartalmaz, amely szerint a Btk. 248. § alkalmazásában

a) hulladék: mindaz, amit a hulladékról szóló törvény hulladéknak minősít, ha alkalmas az emberi élet, testi épség, egészség, a föld, a víz, a levegő vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére;

b) hulladékgazdálkodási tevékenység: a hulladéknak a hulladékról szóló törvényben meghatározott gyűjtése, begyűjtése, szállítása – ideértve az országba történő behozatalt, onnan történő kivitelt, valamint az azon történő átszállítást –, előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása.

[219] Mindezekre figyelemmel az adott cselekmény akkor törvényi tényállásszerű, ha az elkövető hatósági engedély nélkül, vagy az engedély kereteit túllépve hulladékgazdálkodási vagy jogellenes tevékenységet végez olyan, a hulladékgazdálkodásról szóló törvény által hulladéknak minősített dologgal, amely alkalmas az emberi élet, a testi épség, az egészség, a föld, a víz, a levegő, vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére. A Btk. szerint tehát a hulladék fogalomhoz képest a dolognak nem önmagában hulladéknak, hanem meghatározott vonatkozásban veszélyeztetésre alkalmasnak is kell lennie.

[220] A bűncselekmény elkövetési tárgya az a hulladék, amely alkalmas a Btk. 248. § (4) bekezdésében felsoroltak veszélyeztetésére (BH 2018.298.). A veszélyeztetésre alkalmasság ekként a büntetőjogi hulladékfogalom immanens sajátossága, ekként ténykérdés.

[221] Az adott § alkalmazási körében jogkérdés csupán annak megítélése lehet, hogy a törvényi tényállásba illeszkedő valamely elkövetési magatartás [(1) bekezdés a) pont és b) pont, az utóbbi a (4) bekezdés b) pont értelmezésével] az (1) bekezdésben vagy a (2) bekezdésben meghatározott elkövetési tárgyra valósult-e meg, továbbá milyen a bűnösség formája.

[222] A veszélyes hulladékkal kapcsolatos cselekmény minősített esetként történő kezelését az indokolja, hogy fokozottabb a társadalomra veszélyessége egy olyan cselekménynek, amely során gyúlékony, mérgező, fertőző stb. anyagot helyez el valaki kifejezetten nem arra szánt helyen, vagy végez azzal hulladékkezelési tevékenységet.

[223] A (2) bekezdés szerinti minősített esetet kizárólag az elkövetési tárgynak az (1) bekezdéstől eltérő minősége alapozza meg, nevezetesen az, hogy a hulladékban a kormányrendelet mellékletében felsorolt anyagok közül egy vagy több olyan koncentrációban van jelen, amitől a hulladék a Hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) szerint veszélyes hulladék.

[224] Az eljárt bíróság a Hgt. 3. § a) pontja alapján helyesen hivatkozott a hulladék fogalmának meghatározására, így arra, hogy a kazettákba kiszállított vörös-iszap zagyból a vörösiszap minősült hulladéknak, míg a kiszállításához szükséges lúgos retúrvíz a technológia része volt, és mivel nem a végleges megválás szándékával juttatták ki a tározóba, a technológiába visszaforgatásra került, nem minősült hulladéknak. A 3. § h) pontja alapján is egyértelmű, hogy az M. Zrt. a vörösiszaptároló kazettákban hulladékgazdálkodási tevékenységet végzett.

[225] A Hgt. 3. § b) pontja szerint veszélyes hulladék a 2. számú mellékletben felsorolt tulajdonságok közül eggyel vagy többel rendelkező, illetve ilyen anyagokat vagy összetevőket tartalmazó, eredete, koncentrációja miatt az egészségre, a környezetre kockázatot jelentő hulladék. ["H5 ártalmas” kategóriájú veszélyes anyag az, amely belélegzése, lenyelése vagy a bőrön át történő felszívódása esetén halált vagy heveny egészségkárosodást okozhat, „H8 maró (korrozív)” veszélyes anyag az, amely élő szövettel érintkezve annak elhalását okozza, míg „H14 környezetre veszélyes” anyag az, amely a környezetbe jutva a környezet egy vagy több elemét azonnal vagy meghatározott idő elteltével károsítja, illetve a környezet állapotát, természetes ökológiai egyensúlyát, biológiai sokféleségét megváltoztatja; a veszélyességi jellemzők részletes tartalmát, az alkalmazható mérési és vizsgálati módszereket, valamint az értékelésnél alkalmazandó viszonyítási értékeket külön jogszabályok tartalmazzák].

[226] A veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet (továbbiakban: rendelet) szabályozza a veszélyes hulladékokra vonatkozó eltérő rendelkezéseket, kötelezettségeket.

[227] A rendelet 1. § (1) bekezdése alapján hatálya kiterjed:

a) a Hgt. 3. § b) pontjában meghatározott veszélyes hulladékokra;

b) a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos tevékenységekre;

c) minden természetes és jogi személyre, jogi személyiség nélküli szervezetre, ha veszélyes hulladék birtokosa, illetve veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységet folytat.

Az 1. § (2) bekezdése alapján az (1) bekezdés a) pontja szerinti veszélyes hulladéknak minősülnek:

a) a külön rendelet szerinti hulladékjegyzékben szereplő veszélyes hulladékok,

b) az a) pont szerinti jegyzékben nem felsorolt, de a Hgt. 2. számú mellékletében meghatározott veszélyességi jellemzők bármelyikével bizonyítottan rendelkező hulladékok.

A hulladék veszélyességének megállapítása során a rendelet 4. § (1) bekezdése előírja, hogy a hulladék besorolását – annak veszélyességére tekintettel – a hulladék termelője, vagy ha az nem állapítható meg, akkor a birtokosa köteles elvégezni külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével.

[228] Amint arra az eljárt bíróság is utalt, a hulladéklerakóban elhelyezett vörösiszapot 2003 decemberétől a rendelet 4. § (3) bekezdése szerinti eljárásban (önbevallással) kellett besoroltatni.

[229] A veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól szóló 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet 3. melléklet 3.2.5. pontjával kapcsolatos hivatkozás [maró hatású anyagok esetében egy anyag vagy készítmény akkor minősül maró hatásúnak, ha állatokon egészséges, ép bőrre alkalmazva roncsolódást idéz elő a bőrszövet teljes vastagságában legalább egy állatnál a bőrirritációs vizsgálat, vagy ezzel egyenértékű vizsgálat során, vagy amennyiben az eredmény előre jelezhető, például az erősen savas vagy lúgos reakcióból ítélve (bizonyított 2 vagy az alatti, illetve 11,5 vagy a feletti pH-érték). Ha a besorolás egyedül a rendkívül nagy pH-értéken alapszik, akkor minősül egy anyag vagy készítmény maró hatásúnak, ha súlyos égési sérülést okoz (R35), azaz ha egészséges és ép állati bőrre téve roncsolódás következik be a bőrszövet teljes vastagságában maximum három perc expozíciós idő alatt, vagy ha ez az eredmény előre jelezhető] esetében a rendelet szerint a besorolást hitelesített in vitro vizsgálatok eredményei alapján lehet elvégezni.

[230] Ez esetben tehát az anyag maró hatásának eredménye vizsgálatok alapján ismert, ebből következő, ez alapján a besorolás elvégezhető.

[231] Az ismertetett szabályozási környezet – önbevallás, besorolás stb. – értelemszerűen az állami akarat kifejeződése, és jogkövető magatartásra kialakított, illetve azt igénylő, célzó, követelő.

[232] Ehhez képest eldöntendő kérdés, hogy amennyiben a hulladékkezelési (-tárolási) tevékenység során az elkövető a besorolási (önbevallási) kötelezettségét nem, vagy nem megfelelően teljesíti, akkor annak mivolta, mibenléte (eleve jogsértő volta) mihez igazodó.

[233] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy

– az M. Zrt. esetében a besorolás iránti eljárást a II. r. terhelt kezdeményezte és folytatta le.

– A besorolás alapjául szolgáló vörösiszapminták között azonban nem volt olyan, amelyet az akkor már öt éve működő X-es kazettából vettek, holott a X. kazetta is hulladéktároló volt, az abban lerakott vörösiszap pedig hulladék.

– Kizárólag az VI-IX. jelű kazettákban huzamosabb ideje lerakásra került vörösiszapot vizsgáltatták be, ráadásul a mintavételezés módja sem volt teljesen szabályos. Az VI-IX. kazettákból ugyanis nem ugyanazzal a módszerrel vettek mintákat, az VI-VIII. kazettákból fúrásokkal, míg a IX. kazetta esetében a felszínről, lapáttal, ráadásul úgy, hogy nem állapítható meg, ténylegesen a kazetta melyik részéből történt a mintavétel, sőt egyáltalán az sem, hogy valóban a IX. kazettából származott-e a minta.

– A X-es kazettából a katasztrófa idején kiáramlott vörösiszap zagy pH-értéke legalább 12,3 volt.

[234] A X. számú kazettában lévő vörösiszapra vonatkozó tárolási tevékenység egy adott időponttól kezdődően ezért valójában jogellenes hulladékkezelési tevékenységet jelent, amely megfelel a Btk. 248. § (1) bekezdés b) pont 3. fordulata szerinti elkövetési magatartásnak.

[235] A kazettában a gátszakadást megelőzően tárolt – majd kiáramlott – vörösiszap hulladék mikénti értékelését pedig a Hgt. és a kormányrendelet hivatkozott előírásainak mint keretjogszabályi rendelkezéseknek szem előtt tartásával, a Btk. értelmező rendelkezésével összhangban, a megállapított tények, az anyag ténylegesen kifejtett hatásának ismeretében kell elvégezni, amely a valós történések révén vált ismertté.

[236] Veszélyes hulladék tehát a Hgt. 2. számú mellékletében meghatározott veszélyességi jellemzők bármelyikével bizonyítottan rendelkező hulladék (H5, H8, H14.).

[237] Az irányadó tényállás rögzíti, hogy

– a X-es kazettából a katasztrófa idején kiáramlott vörösiszap zagy pH-értéke legalább 12,3 volt.

– S. E. sértett a vörösiszap zaggyal történő érintkezés kapcsán a testfelszín mintegy 58%-át érintő II-III. fokú égési sérüléseket szenvedett, amely következtében tüdőgyulladás, kialakuló shock-tüdő következményeként fellépő keringés-összeomlás következett be. A lúg okozta sérülések és a bekövetkező halál között közvetlen ok-okozati összefüggés állapítható meg.

– Sz. P. sértett életveszélyes sérülést szenvedett. A lábfején, a talpain, a lábszárain, a combjain körkörösen, a fartájon egy-egy tenyérnyi területen, a mellkason és a háton pontszerű megjelenésben II/1-II/2 és III. fokú égési sérüléseket szenvedett el. A testfelület összességében 32%-ára terjedő, vegyi anyag okozta égési sérülések gyógytartama külön-külön és összességében is meghaladta a 8 napot.

– F. Gy. J. sértett mindkét alsó végtagja, medencerégiója, a lágyéktájéka, a fartájéka, illetőleg az alhasi régiója I. és II. fokú felületes, égési-maródási sérüléseit szenvedte el. Testfelületének 54%-a sérült, sérülései 8 napon túl gyógyultak, a tényleges gyógytartam mintegy 6-7 hónap volt, maradandó fogyatékosság kialakulása nem igazolható, azonban súlyos egészségromlás, a sérülések elnyújtott gyó-gyulása megállapítható.

– A 8 napon túli tényleges sérüléseket elszenvedő 97 sértett és a 8 napon belüli tényleges gyógytartalmú sérüléseket elszenvedett 128 sértett lúg okozta felületes égési és marási sérüléseket, többségében I., illetőleg II. fokú marási égési sérüléseket szenvedett el.

– A természeti környezetre gyakorolt hatás leírását a 8. tényállási pont tartalmazza.

[238] Mindezek alapján a vörösiszap hulladék emberi élet, a testi épség, az egészség, a föld, a víz, a levegő, vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére való alkalmassága további magyarázatot nem igényel [Btk. 248. § (4) bek.].

[239] A kifejtettekből következően a X. számú kazettában lévő vörösiszap hulladék a gátszakadást megelőzően – amint azt az eljárt bíróság is megállapította – veszélyes hulladéknak minősült.

[240] Az indítvány szerint az I. r. terhelt a cégvezetői feladatai átvételekor már meglévő egységes környezethasználati engedély ismeretében joggal volt abban a tudatban, hogy a hulladék besorolása nem veszélyes hulladék. A II. r. terhelt pedig abban a tudatban volt, hogy a IX. kazettából vett minta a X. kazettát is reprezentálja, így szándéka nem a hatóság megtévesztése volt, hanem tévedésben volt, az V. r. terhelt esetében a védői hivatkozás ezzel egyező.

[241] A megállapított tényállás szerinti, a terheltek tudattartalmára vonatkozó tények ezzel ellentétesek.

[242] Eszerint ugyanis

– kizárólag az VI-IX. jelű kazettákban huzamosabb ideje lerakásra került vörösiszapot vizsgáltatták be, ráadásul a mintavételezés módja sem volt teljesen szabályos.

– A hatósági határozat által szabályozott technológiai folyamatba 2009. július 7-i kezdettel több ponton beavatkoztak; ezt a hatóságnak nem jelentették;

– A működő X. kazettánál az utolsó mosófokozatból távozó zagy összes nátrium-oxid-tartalma 5-6 g/l lehet. Ez a lúgkoncentráció 2010 márciusától folyamatosan nőtt, amivel az érintett terheltek is teljes mértékben tisztában voltak, hiszen annak csökkentése érdekében különböző intézkedéseket is tettek.

– Az V. r. terhelt javaslatára és az I. r. terhelt utasítása alapján a semlegesítést leállították.

[243] E tények alapján nyilvánvaló, hogy a korábbi hatósági engedély (bevizsgálás) nem a X. kazettára vonatkozó valós helyzethez igazodó, mint ahogy az is, hogy a terheltek által végrehajtott változtatások a kazettában tárolt hulladék veszélyességét hátrányosan befolyásolták. Ezzel a terheltek egyértelműen tisztában voltak, és az engedély kereteinek nem megfelelő hulladéktárolási tevékenységükbe belenyugodva cselekedtek.

[244] A terheltek esetében a ténybeli tévedésre való hivatkozás ezért alaptalan.

[245] A cselekmény társadalomra veszélyességével összefüggő tévedés kapcsán a Kúria megjegyzi a következőket.

[246] A 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a hulladék veszélyességének megállapítására vonatkozó szabályozása körében a 4/A. § (5) bekezdésében (2003. december 4. napjával kezdődő hatállyal) kimondta, hogy a hulladék minősítésére vonatkozó határozat jogerőre emelkedéséig a hulladékot veszélyes hulladéknak kell tekinteni.

[247] A jogalkotói akarat tehát a szabályos – valós tényeken alapuló – önbevallással kezdeményezett eljárásban a hatóság döntéséig a hulladékot veszélyesnek tekinti, mintegy vélelmezi, ezáltal is eleve biztosítva az emberi élet, természeti környezet stb. fokozott védelmét.

[248] Ilyen körülmények között jelen ügyben a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés fel sem merülhet.

[249] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor az I. r., a II. r. és az V. r. terhelt bűnösségét hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntettében [Btk. 248. § (1) bek. b) pont, (2) bek.] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.

[250] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.

[251] Ekként a Kúria az I. r. terhelt védője, a II. r. terhelt védője és az V. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt nyilvános ülésen elbírálva

a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján az I. r. terhelt, a II. r. terhelt és az V. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 456/2020.)

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek

BÜ BH 2021/98

BÜ BH 2021/98

Megnyitottak