BK ÍH 2022/105.

A törvényszéken büntetőeljárás van folyamatban B. J. vádlott és társai ellen kábítószer-kereskedelem bűntette miatt. A megyei főügyészség a vádiratában indítványozta, hogy a törvényszék a Btk. 74. § (1) bekezdés d) pontja, (2) bekezdése alapján – figyelemmel a Btk. 74/A. § (1) bekezdés b) pontjára és (2) bekezdés a) és b) pontjára – rendeljen el vagyonelkobzást az összesített bűnjeljegyzék 31., 32., 36., 39., 40. és 41. tételszáma alatt szereplő vagyontárgyak vonatkozásában.

Az előbbi vagyontárgyak lefoglalására B. J. I. r. vádlottól került sor. A vádlott testvéreként B. M. a vagyontárgyak lefoglalásának megszüntetését és részére történő kiadását indítványozta arra tekintettel, hogy állítása szerint ezen tárgyak az ő tulajdonát képezik, azok csak megőrzés céljából voltak testvérénél.

A törvényszék B. M. indítványát elutasította többek között azzal az indokolással, hogy az eljárás folyamatban van, a vagyontárgyakról kizárólag a bizonyítási eljárás lefolytatását követően lehet dönteni. Az ügyben még tárgyalás sem volt, bizonyítási eljárás felvételére sem került sor.

A végzés ellen a lefoglalást szenvedő B. J. I. r. vádlott indokolás nélkül jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a bejelentett fellebbezést megalapozatlannak találta, és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezés megalapozatlan, a fellebbviteli főügyészség indítványa helytálló.

Az elsőfokú bíróság végzésében helyesen mutatott rá, hogy kizárólag abban az esetben kell megszüntetni a lefoglalást a Be. 320. § (1) bekezdés a) pontja alapján, ha arra az eljárás érdekében már nincs szükség. A lefoglalt dolgot a Be. 321. § (1) bekezdése értelmében annak kell kiadni, aki a büntetőeljárás tárgyát képező cselekmény elkövetésekor annak tulajdonosa volt, és tulajdonjogával kapcsolatban észszerű kétely nem merült fel. Ugyanakkor a Btk. 74/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján ellenkező bizonyításig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni, és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető a kábítószer forgalomba hozatala, illetőleg az azzal való kereskedés elkövetésének ideje alatt szerzett.

Az elsőfokú bíróság a fenti jogszabályhelyeket helyesen hívta fel, és okszerű következtetést vont le, hogy a bizonyítási eljárás folyamán kell az I. r. vádlottnak azt bizonyítania, hogy a vagyontárgyak megszerzése legális forrásból származik, így a bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül megalapozott döntés a lefoglalt dolgok vonatkozásában nem hozható.

Itt mutat rá az ítélőtábla arra is, hogy B. M. vagyoni érdekeltségének keletkezése, a büntetőeljárásban egyéb érdekeltként történő fellépése kizárólag a fenti körülmények tisztázását követően lehetséges. Ellenkező bizonyításig a lefoglalt vagyontárgyak tulajdonosának a lefoglalást szenvedőt kell tekinteni.

A törvényszék fellebbezéssel támadott végzésében helyesen mutatott rá arra is, hogy a Btk. 74/A. § (3) bekezdése szerinti fordított bizonyítási teher miatt a terheltnek kell igazolnia azt, hogy azok eredete törvényes. Mindez az ügy tárgyának, a büntetőjogi főkérdésben való döntés keretében történhet meg.

A törvényszék jogi érvelésével a másodfokú bíróság egyetértett, ezért az ítélőtábla a fellebbezéssel támadott végzést a Be. 579. § (2) és (3) bekezdésére figyelemmel a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülésen eljárva a Be. 605. § (1) és (4) bekezdése alapján helybenhagyta.