BK ÍH 2022/109.

D. O. I. r. vádlottal szemben rablás bűntette és más bűncselekmények miatt a járásbíróság előtt folyamatban lévő büntetőügyben az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott letartóztatását 2022. január 13. napjától az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig elrendelte.

A törvényszék mint másodfokú bíróság végzésével a járásbíróság végzését helybenhagyta azzal, hogy az I. r. vádlott helyesen 2021. szeptember 6. napjától 2021. szeptember 9. napjáig őrizetben, ezt követően 2021. március 19. napjáig letartóztatásban volt.

Ezt követően a másodfokú bíróság hivatalból észlelte, hogy a másodfokú végzés rendelkező része hibásan tartalmazza az I. r. vádlott őrizetben töltött idejénél az évszámot, ezért annak „helyesbítéséről” végzésével – a Be. XCIV. fejezete szerinti egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretében – döntött akként, hogy rögzítette, az I. r. vádlott 2020. szeptember 6. napjától 2020. szeptember 9. napjáig volt őrizetben. A végzése ellen a Be. 674. § (5) bekezdésére hivatkozással fellebbezési jogot biztosított.

E végzés ellen az I. r. vádlott jelentett be kézbesítési íven fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség a 2022. május 30. napján kelt átiratában a törvényszék végzése indokolásának helyesbítése mellett, annak helybenhagyására tett indítványt. Kifejtette ugyanis, hogy jelen ügyben a törvényszék nem az előzetes fogvatartás hibás beszámításának módosításáról, hanem a letartóztatás elrendeléséről rendelkező elsőfokú végzést elbíráló másodfokú bírósági határozat elírásának kijavításáról döntött.

Ez pedig nem lehet egyszerűsített felülvizsgálat tárgya, a kijavításra a Be. 453. §-a szerinti eljárásban került sor, mely kijavító végzés ellen nem lett volna helye fellebbezésnek.

Az ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés törvényben kizárt.

A fellebbviteli főügyészségi átirat helytállóan fejtette ki, hogy a törvényszék tévesen jelölte meg határozatának bevezető részében és indokolásában eljárásának alapját a Be. XCIV. fejezet szerinti rendkívüli jogorvoslati eljárásnak. Jogerős ügydöntő határozat hiányában, az alapügy befejezése előtt ugyanis fel sem merülhet egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása. Így a törvényszék jelen ügyben sem a Be. 671. § 6. pontja szerinti előzetes fogvatartás törvénynek meg nem felelő beszámítását módosította az alapügyben hozott határozat törvénysértő rendelkezésének hatályon kívül helyezése mellett a törvénynek megfelelő határozat meghozatalával, hanem pusztán a kényszerintézkedés elrendelése tárgyában hozott helybenhagyó másodfokú határozat rendelkező részének az I. r. vádlott előzetes fogvatartási adataiban vétett elírását korrigálta.

A másodfokú bíróságot ellenben a felülbírálat során nem köti (nem kötheti) a sérelmezett végzés indokolásában (bevezető részében) az eljárás téves meghatározása. Következésképp a határozat tartalmát alapul véve az ítélőtábla azt állapította meg, hogy az I. r. terhelti fellebbezés a törvényszék mint másodfokú bíróság nem ügydöntő határozata rendelkező részének a Be. 453. § (1) bekezdésén alapuló kijavítását elrendelő végzését támadta.

Márpedig a Be. 453. § (3) bekezdése a kijavító végzés elleni fellebbezés lehetőségét főszabályként kizárja, azt kizárólag két esetben teszi lehetővé, mégpedig ha a bíróság

– fellebbezéssel sérelmezhető határozat rendelkező részét javítja ki, vagy

– a határozat rendelkező részének a kijavítása iránti indítványt utasítja el.

Ebből következően a határozat rendelkező részét kijavító végzés ellen is csak akkor van helye fellebbezésnek, ha maga a kijavítással érintett határozat is fellebbezhető.

A kijavítással érintett – kényszerintézkedés tárgyában meghozott – másodfokú határozattal szemben azonban a Be. 615. § (1) bekezdésében írtakra figyelemmel további fellebbezésnek – másodfellebbezésnek – nem volt helye. Jelen ügyben a kijavítással érintett határozat tekintetében a harmadfokú eljárás lehetősége nem nyílt meg, ezért a Be. 453. § (3) bekezdés a) pontja alapján a fellebbezéssel nem támadható másodfokú végzés rendelkező részét kijavító végzés sem sérelmezhető további fellebbezéssel (BH 2021.300., 2022.68.).

A törvényszék ezért tévesen biztosított fellebbezési jogot a kijavító végzés ellen. Önmagában a határozat közlése és a téves jogorvoslati kioktatás azonban nem keletkeztet fellebbezési jogot, az a törvényben kizárt fellebbezést nem teszi joghatályossá, mint ahogyan erre a Kúria is rámutatott eseti döntéseiben.

A Be. 453. § (1) bekezdése azonban garanciális szabályt tartalmaz, mely szerint a kijavítás nem változtathat a kijavított határozat érdemén. Így a fellebbezési jog hiánya nem eredményezheti a nem fellebbezhető határozat érdemének kontroll nélküli kijavíthatóságát.

A Be. 588. § (1) bekezdése alapján a törvényben kizárt vagy az elkésett fellebbezést az elsőfokú bíróság elutasítja. A Be. 597. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság a fellebbezést elutasítja, ha az 588. § (1) bekezdésében felsorolt esetekben az elsőfokú bíróság elmulasztotta azt.

A fentiek alapján az ítélőtábla a Be. 598. § (1) bekezdés a) pontja alapján tanácsülésen eljárva, a törvényben kizárt fellebbezést a Be. 597. § (1) bekezdése alapján elutasította.