PÜ BH 2022/11
PÜ BH 2022/11
2022.01.01.
Ha az aktualizált vagyonbiztosítási szerződésben a felek a biztosító előzetes szemléje alapján egymással egyetértve rögzítik a biztosított vagyontárgy adott évi értékének meghatározásához szükséges valamennyi adatot és a biztosítási összeget is, a szerződés tartalma, az aktualizálás módja az alulbiztosítást kizárja. Ha a biztosítási szolgáltatás iránti perben jogerős közbenső ítélet megállapította a biztosító szolgáltatási kötelezettségét, akkor az összegszerűségre folytatott eljárásban a biztosítási szerződés létrejötte, érvényessége és – aktualizált – tartalma már nem vitatható. A jogerős közbenső ítéletet követően az sem vizsgálható, hogy a felperes jogosultja-e a biztosítási összegnek [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 553. § (1)–(2) bek.; 1952. évi III. tv. (Pp.) 213. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint szerződő fél és biztosított, valamint az alperes mint biztosító között 2008. május 30-tól határozatlan időtartamú vagyonbiztosítási szerződés jött létre (a továbbiakban: biztosítási szerződés). Ezt gazdasági évenként aktualizálták, meghatározva a biztosított ültetvény adatait, a biztosítási összeget és a biztosítási díjat. 2010-ben a kialakult gyakorlatnak megfelelően az alperes előzetes szemléje alapján, a növénybiztosítási adatközlő lapot (a továbbiakban: adatközlő lap) közösen kitöltve meggy- (16 hektár), körte- (7 hektár) és barackültetvényekre (3 hektár) határozták meg a biztosított területet, a hektáronkénti hozamot, az összes hozamot és az egységárat, valamint ezek alapján a biztosítási összeget és a biztosítási díjat. A meggyre vonatkozóan az adatközlő lapon nem tüntették fel a tábla megjelölését, ugyanakkor rögzítették, hogy a kárrendezésnél két osztályt vesznek figyelembe (ép és sérült), amelyek százalékos elkülönítése után azok értékkülönbözete lesz a kárrendezés alapja. Ez az eltérő feltétel a 2010. június 15-én kiállított biztosítási kötvény függelékében is szerepelt. A felperes – részben integrátori szerződés alapján – a biztosítottnál nagyobb területen folytatott meggy-, barack- és körtetermelést.
[2] 2010. június 18. és 20. között a meggyben jégkár keletkezett. Az alperes 2010. július 5-én kárfelmérést végzett, amelynek során 7 láda meggyből mintát képeztek, és az így megállapított 40% ép és 60% sérült gyümölcs figyelembevételével 5 184 000 forint biztosítási összeget kalkuláltak.
[3] 2010. augusztus 16-án a barackot és a körtét is jégverés érte. A felperes 2010. augusztus 17-én a kárt bejelentette. Az alperes kárszakértője 2010. augusztus 19-én a barackot megvizsgálta, de a körtét nem. A szemléről jegyzőkönyvet nem vett fel, hanem egy fa mintázása alapján feljegyzést készített, amelyben rögzítette, hogy a károsodás a teljes 3 hektárt érintette. A kárfelmérés azért maradt el, mert az alperes álláspontja szerint a biztosítási szerződés díjnemfizetés miatt megszűnt, így nincs szolgáltatási kötelezettsége. A felperes ezért 2010. szeptember 27-én közjegyzőnél kezdeményezett előzetes bizonyítást, amelynek során dr. Sz. B. szakértőt (a továbbiakban: előzetes szakértő) rendelték ki, aki az ültetvények szemléjét követően készített szakértői véleményében a térítendő biztosítási összeget a meggyre 8 640 000 forintban, a körtére 4 712 904 forintban, a barackra 940 030 forintban határozta meg. Szakértői véleményében rögzítette, hogy a körte ápoltsága jó, növényvédelmi probléma nincs, valamint az ültetvényekben korszerű, lelkiismeretes, a legújabb technikai, kémiai és biológiai módszerek alkalmazását észlelte.
[4] Az alperes által alkalmazott Általános vagyonbiztosítási feltételek (a továbbiakban: ÁVF) szerint a biztosítási összeg a biztosított vagyontárgynak a szerződő (biztosított) által a biztosítási szerződésben megjelölt értéke; a biztosítás nem vezethet gazdagodáshoz, a biztosítási összeg nem haladhatja meg a vagyontárgy utánpótlási értékét (túlbiztosítás). Az utánpótlási értéket a különös feltételek határozzák meg; ha a biztosítási összeg alacsonyabb az utánpótlási értéknél (alulbiztosítás), akkor a biztosító a kárt csak a biztosítási összegnek az utánpótlási értékhez viszonyított arányában téríti meg (V.1-3. és 6.). Ha a biztosító részéről a kárbejelentéstől számított 5 napon belül nem történik meg a kár megszemlélése, akkor a szerződő (biztosított) intézkedhet a javításról vagy a megsérült vagyontárgyak helyreállításáról azzal, hogy a vagyontárgyakat további 30 napig változatlan állapotban meg kell őrizni. A szerződőnek (biztosítottnak) a kár összegét hitelt érdemlően bizonyítható dokumentumokat a biztosító kérésére bármikor rendelkezésre kell bocsátania; a biztosító szolgáltatása a kárrendezéshez szükséges utolsó okirat kézhezvételét követő 15. napon esedékes.
[5] Az alperes által alkalmazott Jégkárbiztosítás különös feltételei (a továbbiakban: JKF) szerint ezt a biztosítási módozatot igénybe vehetik mindazok, akik az adott földterületen tulajdonosi, bérlői és egyéb minőségben gazdálkodnak, továbbá azok is, akiknek a biztosítás megkötéséhez egyéb jogi érdeke fűződik. A jégkárbiztosítás a hektáronként meghatározott hozammal tételesen biztosított, lábon álló növényekben, jégverés által okozott károk 90%-os térítésére terjed ki. Jégkárbiztosítási eseménynek minősül a növények termésében jégverés következtében keletkezett súlycsökkenésben megnyilvánuló termésveszteség (súlycsökkenési kár), valamint az a minőségi értékcsökkenés, amelyet a jégverés okoz. A jégkárbiztosítás keretében nem térülnek azok a károk, amelyek a korábban jégvert termény értékesítéséből, illetve annak meghiúsulásából adódnak. A súlycsökkenési és minőségi értékcsökkenési károsodás esetén a szolgáltatás mértékét a következő szempontok alapján határozzák meg: a károsodott terület nagysága, a növények kockázati kár nélkül várható becsült hozama, de legfeljebb a biztosított hozam, a becsléssel megállapított kárszázalék (minőségi értékcsökkenés esetén az értékcsökkenési kulcsok alkalmazásával), az adatközlő íven feltüntetett biztosítási egységár figyelembevétele. Minőségi értékcsökkenés esetén, ha a termés egy részét már a jégverés előtt betakarították, akkor le kell vonni a jégverés előtt betakarított területre jutó arányos részt. Az 5%-ot meg nem haladó jégkárt nem térítik. Nem térülnek azok a károk, amelyek közvetett oksági kapcsolatban vannak a jégveréssel mint természeti jelenséggel (ún. következménykárok, pl. kórokozók és kártevők, illetve ezekből eredően kialakult fertőzöttség által okozott termésveszteség). Az azonos növénykultúrának a teljes területét biztosítani kell. A biztosítani kívánt termésmennyiség táblánkénti részletezéssel vagy egy tételben tetszés szerint, de reálisan várható hektáronkénti hozammal határozható meg. Ha a jégverésen kívüli egyéb károsító tényezők (pl. kórokozók, kártevők) behatásából adódóan a hozam nem éri el a biztosított hozamot, akkor az alperes a túlbiztosítás szabályai szerint jár el. A biztosítási egységárakat közös megegyezéssel kell megállapítani, amelyek utólag nem módosíthatók. A valóságosnál kisebb terület biztosítása esetén a biztosító jogosult aránylagos (proráta) kártérítést alkalmazni.
[6] Az elsőfokú bíróság 2013. június 28-án meghozott ítéletével (a továbbiakban: első ítélet) a kereset szerint marasztalta az alperest. A másodfokú bíróság 2014. december 9-én meghozott közbenső ítéletével (a továbbiakban: jogerős közbenső ítélet) az első ítéletet megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a biztosítási szabályzatai szerint biztosítási szolgáltatás megfizetésére köteles a meggy-, a körte- és a barackültetvényben bekövetkezett jégkár biztosítási eseményekre. Indokolása szerint a biztosítási szerződés a felek jogviszonyában a 2010. június 15-i kötvényben módosított tartalommal érvényesül. A biztosítási szerződés a második díjrészlet megfizetésének elmulasztása miatt 2010. augusztus 29-én szűnt meg, de ekkorra már mindhárom ültetvényben bekövetkezett a jégkár biztosítási esemény. További bizonyítás szükséges annak megállapításához, hogy ez meghaladta-e az 5%-ot. Az alperes a biztosítási szerződés alapján a biztosítási szolgáltatás teljesítésére köteles, amelynek mértékét a biztosítási feltételek határozzák meg. Az alperes a meggy kárbecslése során csak egy kalkulációt végzett, amely azonban nem felelt meg a záradékban foglaltaknak. A biztosítási szolgáltatás mértékének meghatározásakor figyelembe kell venni a JKF rendelkezéseit. A szakértői vélemény kiegészítése után állapítható csak meg az alperes által hivatkozott alulbiztosítás fennállása és az alperes tényleges teljesítési kötelezettsége. A Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta, kiemelve, hogy az alperes kockázatviselése még fennállt, amikor az ültetvényekben bekövetkezett a jégkár biztosítási esemény.
[7] Az elsőfokú bíróság 2018. június 8-án meghozott ítéletével (a továbbiakban: második ítélet) a kereset szerint marasztalta az alperest. A másodfokú bíróság 2018. november 6-i végzésével (a továbbiakban: hatályon kívül helyező végzés) a második ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság, valamint a felek mely álláspontjával ért egyet, majd iránymutatásként előírta a felek további felhívásával és a további bizonyításokkal kapcsolatos eljárási cselekményeket.
[8] Az alperes 2018. szeptember 20-án megfizetett a felperesnek 2 000 000 forint biztosítási összeget.
A kereset és az alperes védekezése
[9] A felperes 8 916 040 forint biztosítási összeg és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
[10] Indokolása szerint az alperes részteljesítését figyelembe véve az összegszerűséget a szakvélemények bizonyítják. A jogerős közbenső ítélet alapján már nem vizsgálható az alul- vagy a túlbiztosítás.
[11] Az alperes kérte a kereset elutasítását.
[12] Indokolása szerint mindhárom ültetvény esetén alulbiztosítás és túlbiztosítás áll fenn. Az alulbiztosítást azzal indokolta, hogy a növénykultúráknak nem a teljes területét biztosították, valamint a körtében a jég által okozott kár 5% alatti volt. Túlbiztosítás azért áll fenn, mert a termés a kármentes években sem érte el a 2010-ben betakarított mennyiséget, valamint a biztosítási szerződésben várhatóként megjelölt hozamot. Hivatkozott a növények kockázaton kívüli betegségeire, valamint a meggy esetén a szerződéstől eltérő kárszámításra. Az általa megbízott M. Zs. (a továbbiakban: első megbízott szakértő), dr. F. M. (a továbbiakban: második megbízott szakértő) és dr. M. P. P. (a továbbiakban: harmadik megbízott szakértő) véleményére figyelemmel aggályosnak ítélte Cz. I. (a továbbiakban: első kirendelt szakértő), valamint M. B. J. és Cs. P. (a továbbiakban: második kirendelt szakértők) szakvéleményét. Nem vitásan mulasztott a kár megszemlélésében, azonban a felperes részéről eljáró személy korábban kárbecslő volt, ezért elvárható lett volna tőle a kárkép megfelelő rögzítése. A felperes késedelemben van egyes dokumentumok szolgáltatásával, ezért kamatot nem követelhet.
Az első- és a másodfokú ítélet
[13] Az elsőfokú bíróság a kereset szerint marasztalta az alperest.
[14] Indokolása szerint az előzetes szakértő a meggynél a biztosítási szerződés egyedi záradéka alapján a körténél húsz, a baracknál öt fa termésének osztályozásával határozta meg a biztosítási összeget. Az előzetes szakértő által alkalmazott módszert az első kirendelt szakértő és az alperes első megbízott szakértője is alapvetően megfelelőnek értékelte. A második kirendelt szakértők helyszíni felmérés és műholdfelvételek alapján állapították meg, hogy mindhárom területet jelentős jégkár érte. A perben beszerzett szakvéleményeket már nem lehet érdemben kritizálni, mert nincs lehetőség a korábbi megállapítások felülbírálatára. Az elsőfokú bíróság teljesítette a hatályon kívül helyező végzésben adott utasításokat, valamint rögzítette ezek eredményét. A második kirendelt szakértőket és a harmadik megbízott szakértőt közösen meghallgatta, akik azonban nem tudtak konkrét választ adni a hatályon kívül helyező végzésben előírtakra.
[15] A jogvitát a biztosítási szerződés alapján ítélte meg. Azt a felek a korábbi gyakorlatuknak megfelelően kötötték meg úgy, hogy az alperes szakmailag ellenőrizte a beérkező ajánlatot, majd azt megjegyzés és korrekciós igény nélkül befogadta. A felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 540. § (1) bekezdésének megfelelően jelölte meg a növénykultúra jellegét, annak területét, valamint az alperessel együtt a becsült hozamot. Az alperes nem élt a régi Ptk. 541. § (1) bekezdése szerinti szerződésmódosítás vagy felmondás lehetőségével, így a mentesülés érdekében nem hivatkozhat lényeges körülmények (pl. az ültetvény térmértéke) körében arra, hogy azt nem helytállóan rögzítették a szerződésben. Az alperes a meggy szemléjét követően sem élt a régi Ptk. 541. § (1) bekezdésében biztosított jogával. A bírósági gyakorlat szerint a szerződő fél eleget tesz a tájékoztatási kötelezettségének, ha a valóságnak megfelelő választ adja a biztosító írásban közölt kérdésére. Az alperes több alkalommal is ellenőrizte a közölt adatokat, valamint a korábbi évekből is ismerte a felperes gazdálkodását, így például azt, hogy a felperes 2009-ben 20 hektár körtét biztosított, 2010-ben már csak 7 hektárt, amit az alperes nem vizsgált a szerződéskötés során. Ha az alperes ragaszkodott a pontosabb adatokhoz, akkor figyelmeztetnie kellett volna a felperest a pontos adatközlésre a mulasztás jogkövetkezményével együtt, vagy élhetett volna a régi Ptk. 541. § (1) bekezdése szerinti jogával. Ezt nem tette meg, így saját felróható magatartására előnyök szerzése végett nem hivatkozhat a régi Ptk. 4. § (1) bekezdése alapján.
[16] Az alul- és túlbiztosítás körében arra a következtésre jutott, hogy a régi Ptk. 549. § (2) bekezdése alapján a mezőgazdasági kárbiztosítást tipikusan becsült terméshozam alapján, azaz a vagyontárgy várható értéke erejéig kötik. A várható értékre szóló biztosítás esetén eltérés van a biztosítási összeg és a vagyontárgy valóságos értéke között. A mezőgazdasági biztosításnak nem az a célja, hogy garantálja a tervezett vagy az optimális terméseredményt, hanem az, hogy a biztosítási összeg kifizetésével lehetővé tegye az elpusztult vagyontárgy helyreállítását vagy pótlását, a biztosítási összeg pedig a teljesítési kötelezettség felső határa. Álláspontja szerint egyidejűleg túl- és alulbiztosítottság nem állhat fenn, mert azok kizárják egymást. Mezőgazdasági kárbiztosítás esetén nem is értelmezhető a túl- és alulbiztosítás, mert a biztosító térítési kötelezettsége a megállapított várható hozam erejéig, a közös megegyezéssel megállapított biztosítási egységárak alapján történhet. A jégverésen kívüli egyéb károsító tényezők behatása a biztosított hozamra akkor irányadó, ha a kárszakértő ilyen körülményeket tapasztalt. Az alperes csak a meggyet szemlézte, ennek során a kárszakértők nem rögzítettek ilyen körülményt, így az alperes nem hivatkozhat ezen alapuló túlbiztosításra. Azzal kapcsolatban, hogy az azonos növénykultúra teljes területét biztosítani kell, arra a következtetésre jutott, hogy a jogvita elbírálása körében a felek jogviszonyából és a jogerős közbenső ítéletből kell kiindulni, amit nem befolyásol, hogy a felperes tagjai mint családi gazdálkodók 2010-ben mekkora területen gazdálkodtak. Azért is kizártnak tartotta az alulbiztosítást, mert ha a felperes nagyobb területen gazdálkodott, akkor az alperesnek bizonyítania kellett volna, hogy a többletterületet is jégverés érte és azt bevonták a kárrendezésbe, ez a bizonyítás azonban tíz év távlatából lehetetlen.
[17] Az alperes által hivatkozott betegségek, a növényvédelem hiánya, valamint a körtében esett kár 5%-ot meg nem haladó mértéke körében hangsúlyozta, hogy ezekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre adat. A körtét kizárólag az előzetes szakértő szemlézte, és az első megbízott szakértő is csak 60 000 forinttal kisebb biztosítási összeget határozott meg, mint az előzetes szakértő. A második kirendelt szakértők és a harmadik megbízott szakértő egybehangzó véleménye szerint az egyes beteg gyümölcsökről készített néhány fotó alapján a már be nem csatolható permetezési napló hiányában nem lehet megkérdőjelezni az előzetes szakértő növényvédelemmel kapcsolatos megállapításait. A megbízott szakértők is arra a következtetésre jutottak, hogy az időben megvalósult szemle hiányában nem lehet egyértelmű nyilatkozatot tenni. Ezzel szemben az előzetes szakértő a tényleges jégverés eredményét a helyszínen észlelte. A harmadik megbízott szakértő csak egyes képeken látható körték vonatkozásában állapította meg azok betegségét.
[18] Az összegszerűség körében arra a következtetésre jutott, hogy az előzetes szakértő figyelembe vette a felek egyedi megállapodását a kárrendezésnél értékelhető két osztály körében. A meggyet az alperes szemlézte, kárfelmérést végzett, majd elvégezte annak felülellenőrzését is, így rögzítette, hogy a felperest 5 184 000 forint biztosítási összeg illeti meg. A kirendelt szakértők álláspontja szerint az országos statisztikai adatokat nem lehet összevetni a felperes hozamával, valamint a szakértők a szerződésben rögzített hozamadatokat reálisnak minősítették, az ebből származó bevétel alakulása piaci kérdés. A szakvélemények értékelése körében az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a kirendelt szakértők és a megbízott szakértők véleményei csak néhány kérdésben álltak ellentétben, de a harmadik megbízott szakértő által készített magánszakértői vélemény nem volt alkalmas a második kirendelt szakértők szakvéleményének a megkérdőjelezésére. Hangsúlyozta, hogy a kárfelmérés és annak dokumentálása az alperes kötelezettsége lett volna.
[19] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperest terhelő tőkekötelezettség összegét 5 460 040 forintra leszállította, valamint a kamatkötelezettség alapjául szolgáló tőke összegét is leszállította, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[20] Indokolása szerint az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg, és a meggy kivételével helyesen határozta meg az alperest terhelő biztosítási összeget is. A másodfokú bíróság nagyobbrészt egyetértett az elsőfokú bíróság döntésének indokaival is, amit a fellebbezésre figyelemmel kiegészített.
[21] Álláspontja szerint nem volt helye az ítélet hatályon kívül helyezésének, mert a bizonyítási kötelezettséggel kapcsolatban hiányolt tájékoztatást a hatályon kívül helyező végzés részletesen tartalmazta, továbbá az alperes a fellebbezésben sem jelölte meg, hogy mely bizonyítási kötelezettségével nem volt tisztában. A felperes jóváhagyta a per egy szakaszában képviseleti joggal nem rendelkező személy nyilatkozatait, így szükségtelen volt azok megismétlése. A második kirendelt szakértők részben együttes, részben egyesített szakvéleményt terjesztettek elő, amely értékelhető volt.
[22] A meggy esetén jelentőséget tulajdonított a felek közötti korábbi azonos szerződéses rendelkezések alapján történt elszámolásnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság egyebekben okszerűen mérlegelte a bizonyítás eredményét, a bizonyítatlanul maradt tényeket, valamint a bizonyítatlanság okait és terhét is. Az alperes a szerződést megszegve elmulasztotta a körte és a barack szerződésnek megfelelő szemléjét, ezért ezek esetén a bizonyítási kötelezettség őt terhelte, és a bizonyítatlanság következményeit is neki kell viselnie.
[23] Álláspontja szerint az alperes részben alappal sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság indokolatlanul rövid határidőt biztosított a tárgyalás berekesztését megelőzően a felperes által a művelt területek körében becsatolt iratokra vonatkozó nyilatkozattételre, azonban ennek nem tulajdonított jelentőséget a közbenső ítélethez fűződő anyagi jogerő miatt. A régi Ptk. 205. §-a, az 540. § (1) bekezdése, az 541. § (1) bekezdése és az 549. § (1) bekezdése alapján a jogalap (a biztosítási szerződés létrejötte, módosítása, felmondása, érvénytelensége) körében lehetett volna értékelni, hogy a biztosítási szerződés milyen földterületekre jött létre, valamint a felperes kereshetőségi joggal rendelkezik-e a biztosítási összegre. A közbenső ítélet anyagi jogereje miatt az alperes szolgáltatásra köteles a kötvény alapján 16 hektár meggy, 7 hektár körte és 3 hektár barack termését sújtó jégkár biztosítási esemény miatt. A felek a JKF IV.2. pontjától eltérően a JKF I.1. és IV.3. pontja alapján hektáronként határozták meg a térítés alapjául szolgáló kockázati kört. Mivel a felek jogviszonyában az így meghatározott ültetvények jelentették a valóságos területet, ezért az alperes erre alapítva nem hivatkozhat alulbiztosítottságra és nem alkalmazhat proráta térítést. Az ítélt dolog miatt annak sincs jelentősége, hogy a felperes milyen jogviszony alapján jogosultja az alperes szolgáltatásának.
[24] Azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a bevétel elérte, két esetben pedig meghaladta az előre kalkulált hozamot, hangsúlyozta, hogy a biztosítási szerződést a várható értékre kötötték [régi Ptk. 549. § (2) bekezdés], a felek szerződéses jogviszonya a kieső termés pótlására hivatott az utánpótlási érték kompenzálásával. A felek szerződése nem tartalmazott azzal kapcsolatos kizárást, hogy a súly- vagy értékcsökkenés kockázatát a felperes viseli, és nem szükséges biztosítási összeget fizetni, ha a felperes termése a jégkár miatt kieső termés ellenére is eléri vagy megközelíti a tervezett hozamot. A felek nem a kieső bevétel, hanem a kieső termés mennyiségének/minőségének ellentételezésére kötöttek szerződést. A második kirendelt szakértők és a harmadik megbízott szakértő közös meghallgatása pedig arra az eredményre vezetett, hogy a biztosítási szerződésben rögzített hozamadatok reálisak.
[25] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság figyelembe vette a ténylegesen tapasztalt növényegészségügyi helyzetet, mert a meggyre vonatkozó megállapításokat a felek a közös szemlén dokumentálták és az alperes kárszakértője ennek megfelelően rögzítette a kieső termést. Az első megbízott szakértő a barack esetén úgy állapított meg 60 000 forinttal kisebb kárösszeget, hogy a nem szerződésszerűen tartott szemlén egy fa termését értékelte, így a moníliás gyümölcsöket is ötszörös szorzóval állította be, míg az előzetes szakértő ténylegesen öt fát mintázott; az utóbbi módszer a nagyobb mintavétel alapján nyilvánvalóan megbízhatóbb eredményt ad. Az előzetes szakértő rögzítette az ültetvény kedvező állapotát. Azzal pedig a megbízott szakértők is egyetértettek, hogy a káreseményhez legközelebbi időpontban történt szemlének van alapvető jelentősége, fénykép alapján pedig csak az egyes felvételeken látható gyümölcsök véleményezhetők. A második kirendelt szakértők és a harmadik megbízott szakértő közös meghallgatásán elmondottakat ismertetve és értékelve rögzítette, hogy bár a felperes terhére róható a permetezési napló csatolásának elmaradása, de ennek a kiegészített szakértői bizonyítás alapján nem volt érdemi jelentősége. Mivel a felperes bevételi adatainak csak a tervezett hozam alulbiztosítottság körében történő megítélése miatt volt jelentősége, a könyvszakértői bizonyítást szükségtelennek ítélte figyelembe véve azt is, hogy a felek a szerződésben rögzítették az egységárakat is.
[26] A meggy betakarításában részt vett munkavállalók adatainak bejelentése hiánya körében nem látta igazoltnak a felperes rosszhiszemű pervitelét, ugyanakkor rögzítette, hogy ha a tanúk 5-10 év távlatából emlékeznének is a körülményekre, az nem lenne alkalmas a biztosítási eseményt közvetlenül követő közös szemle eredményét dokumentáló jegyzőkönyv érdemi gyengítésére. A meggy betakarításáról promóciós céllal készült felvételeken látható kamionon lévő gyümölcs mennyisége töredéke a felek által közösen épnek kalkulált mennyiségnek, valamint az alperes nem cáfolta a felperes azon nyilatkozatát, hogy a kamion gyűjtőfuvart végzett és azon más termelők gyümölcse is megtalálható.
[27] A másodfokú bíróság a meggy egységára körében alaposnak ítélte a fellebbezést, mert a szerződés ezzel összefüggő kikötésének értelmezése jogkérdés. A felek szerződéses akarata alapján annyiban tértek el az alperes által alkalmazott értékcsökkenési kulcsoktól, hogy csak két osztályt vesznek figyelembe (ép és sérült), ugyanakkor az ép gyümölcs pótlási értéke 80 000 forint/tonna. Ez nem alulbiztosítottsággal kapcsolatos kérdés, mert a felek a mezőgazdaságban jelentkező számtalan bizonytalansági faktor egyikének kizárása miatt rendelkeztek úgy, hogy az egységárak utólag nem módosíthatók. Mindezek alapján a tényleges kárszámítás alapját 60% sérült gyümölcs 50%-os mértékű károsodása alapján 30%-os pótlási értékben vette figyelembe, amit a maximált biztosítási összegre vetített és azt csökkentette a felperesi önrésszel.
[28] A körte és a barack összegszerűsége körében a kirendelt szakértők és a megbízott szakértők véleménye nagy részben egyező, azok eltérése az alperes mulasztására vezethető vissza. Álláspontja szerint ezért az elsőfokú bíróság okszerűen mérlegelte a bizonyítás eredményét és határozta meg a biztosítási összeget.
[29] A kamattal kapcsolatos fellebbezést alaptalannak ítélte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokai mellett azt hangsúlyozta, hogy az ÁVF IX.6. pontja alapján a felperes az alperes kérésére volt köteles a bizonyítékait átadni, az alperes azonban ilyen felhívás nélkül zárta le a kárrendezési eljárást, így az esedékesség bekövetkezett.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[30] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 2. § (1) bekezdését, a 3. § (3)–(4) bekezdését, a 67. § (1) bekezdés i) pontját, a 141. § (4) bekezdését, a 164. § (1) bekezdését, a 177. § (1) bekezdését, a 182. § (3) bekezdését, a 190. § (2) bekezdését, a 206. § (1)–(3) bekezdését, a 221. § (1) bekezdését és a 252. § (3) bekezdését, valamint a régi Ptk. 200. § (1) bekezdését, a 207. § (1) bekezdését, az 536. § (1) bekezdését, az 540. § (1)–(3) bekezdését, az 544. §-át, az 548. §-át, az 549. § (1)–(2) bekezdését, az 553. § (1)–(2) bekezdését és az 555. § (3) bekezdését.
[37] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[39] A régi Pp. 272. § (2) bekezdése és a régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül.
[40] A felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja szerint a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A 3. ponthoz fűzött indokolás szerint a felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit. A 4. ponthoz fűzött indokolás szerint érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek, az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja.
[41] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, valamint érdemben csak azokat a hivatkozásokat vizsgálhatta, amelyek tartalmazzák a megsértett jogszabályhely megjelölését és a jogszabálysértés körülírását is.
[42] Az alperes megsértett jogszabályhelyként feltüntette a régi Pp. 67. § (1) bekezdés i) pontját, valamint a régi Ptk. 200. § (1) bekezdését, a 207. § (1) bekezdését, az 540. § (1)–(3) bekezdését és az 544. §-át, de nem adta elő, hogy a jogerős ítélet milyen okból sérti ezeket a jogszabályi rendelkezéseket. Így a Kúria e jogszabályhelyek megsértését nem vizsgálhatta.
[43] Az alperes felülvizsgálati kérelme túlnyomó részében megismételte a fellebbezésében állított jogszabálysértéseket. A felülvizsgálati kérelem B) pontjában írtakat ténylegesen a jogerős ítélettel szemben terjesztette elő. A D) pontban írt eljárási jogszabálysértések jelentős része megegyezik az elsőfokú bíróság ítéletével szemben előterjesztett fellebbezés tartalmával, az alperes azokat csak részben egészítette ki a jogerős ítélettel szemben. A II-IV. pontban állított anyagi jogi hibák – egy kivétellel – mindenben megegyeznek a fellebbezésben írtakkal.
[44] A felülvizsgálat a fellebbezés alapján meghozott jogerős ítélet jogkérdésben állított hibájának az orvoslására szolgáló rendkívüli perorvoslat. A felülvizsgálati kérelemben ezért a támadott jogerős ítélet jogszabálysértését kell előadni, és a jogerős ítélet által megsértett jogszabályhelyet kell megjelölni. Nem alkalmas érdemi felülbírálatra az a felülvizsgálati kérelem, amely nem tartalmazza a felülvizsgálat tárgyát, azaz az arra vonatkozó érvelést, hogy a jogerős bírósági döntés miért jogszabálysértő (Kúria Kfv.IV.35.169/2014/4., megjelent: BH2015. 241.). A felülvizsgálati kérelem által helyesnek tartott jogi álláspont érveit a jogerős ítélet indokolásával kell ütköztetni (Kúria Pfv.VI.20.844/2019/4., megjelent: BH2020. 331.).
[45] A felülvizsgálat tárgya a jogerős ítélet, nem az elsőfokú bíróság ítélete [régi Pp. 270. § (2) bekezdés]. Az alperes felülvizsgálati kérelme jelentős részében anélkül ismételte meg az elsőfokú bíróság ítéletével szemben állított jogszabálysértésekre vonatkozó fellebbezési indokolását, hogy figyelembe vette volna a jogerős ítélet ezzel kapcsolatban kifejtett indokait. A fellebbezés alapján a másodfokú bíróság részletesen indokolta, hogy az elsőfokú bíróság miért nem követett el eljárási szabálysértést vagy az elkövetett eljárási szabálysértés miért nem hatott ki az ügy érdemére, a kirendelt szakértők szakvéleménye milyen okból megfelelő, miért nem volt szükség további bizonyításra, a jogerős közbenső ítéletet követően milyen hivatkozások nem vizsgálhatóak, az alperes fellebbezési hivatkozásai milyen okból alaptalanok, a bizonyítékok értékelése alapján mit lehet megállapítani, erre figyelemmel miért szükségtelen a további bizonyítás. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság döntése érdemben miért volt helyes, azt milyen további okok támasztják alá, a meggy záradékát hogyan kell értelmezni, ebből milyen összegszerűség következik. Mindezek indokait a jogerős ítéletben részletesen rögzítette [régi Pp. 221. § (1) bekezdés]. A felülvizsgálati kérelem fent megjelölt részei a jogerős ítélettel szemben nem tartalmazzák, hogy az alperes a jogerős ítéletben feltüntetett indokokra tekintettel milyen okból állítja továbbra is a jogszabálysértést, így a Kúria ezeket a hivatkozásokat érdemben nem vizsgálhatta.
[46] Az alperes felülvizsgálati kérelmében érdemi vizsgálatra alkalmas módon az alulbiztosítás figyelembevételének hiányát, a tényleges bevételi adatok mellőzését, valamint a követelés esedékességével kapcsolatos döntést támadta, így a Kúriának az ezekkel kapcsolatban állított anyagi és eljárásjogi jogszabálysértéseket kellett vizsgálnia.
[47] A jogerős közbenső ítélet szerint az alperes a 2010. június 15-i kötvény alapján köteles a szabályzatai szerinti biztosítási szolgáltatás megfizetésére a meggy-, a körte- és a barackültetvényben bekövetkezett jégkár biztosítási eseményekre. A régi Pp. 213. § (3) bekezdése alapján a közbenső ítélet a keresettel érvényesített jog fennállása kérdésében dönt. A kereset azon alapult, hogy a felek között a felperes által megjelölt tartalommal biztosítási szerződés jött létre, a biztosítási esemény bekövetkezett, ezért az alperes a keresetben megjelölt biztosítási összeg felperesnek történő megfizetésére köteles. A jogerős közbenső ítéletből következően az alperes a biztosítási szerződés alapján köteles a teljesítésre. Mivel a keresetet a felperes terjesztette elő a javára szóló teljesítés iránt, ezért a jogerős ítélet helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a jogerős közbenső ítéletet követően már nem vizsgálható, hogy a felperes jogosultja-e a biztosítási összegnek.
[48] A jogerős közbenső ítélet szerint a határozatlan időtartamú vagyonbiztosítási szerződés a 2010. június 15-i kötvény szerint módosított tartalommal érvényesül a felek jogviszonyában. Ez a kötvény a 2010. május 9-i (meggy) és a 2010. június 14-i (körte és barack) adatközlő lapokon feltüntetett adatokat tartalmazza. A másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a jogerős közbenső ítélet meghozatalát követően a biztosítási szerződés létrejötte, tartalma és érvénytelensége már nem vizsgálható, a felek szerződése 16 hektár meggyre, 7 hektár körtére és 3 hektár barack biztosítására vonatkozott. A felperes képviselőjeként eljárt személy és az alperes kárszakértőjének egybehangzó tanúvallomása szerint az adatközlő lapot együtt töltötték ki. A meggy esetén – a 2009. évi gyakorlatnak megfelelően – nem tüntették fel a tábla megjelölését, de az alperes azzal kapcsolatban nem intézett kérdést a felpereshez, így a felperes közlési kötelezettségének eleget tett [régi Ptk. 540. § (1) bekezdés]. Az adatközlés az alperes kárszakértőjével közösen, vele együttműködve történt, aki így a biztosított területeket ismerte, az alperesnek ezért az ilyen tartalommal létrejött biztosítási szerződést kell teljesítenie. A biztosítási szerződést a vagyontárgy várható értékére kötötték [régi Ptk. 549. § (2) bekezdés]. A felek között a jégkárbiztosítás a JKF I.1. és a IV.3. pontja alapján a hektáronként meghatározott hozammal tételesen biztosított termésmennyiségre vonatkozott. Mivel a biztosított vagyontárgy a közösen meghatározott 16 hektár meggy, 7 hektár körte és 3 hektár barack hektáronként meghatározott termésmennyisége, amelynek egységáráról is – utólag nem módosítható – közös megegyezéssel döntöttek, ezért a biztosítási összeg megegyezik a vagyontárgy felek által meghatározott értékével, így az alperes e megállapodásnak megfelelően köteles a térítésre.
[49] Az alperes által hivatkozott alulbiztosítást a régi Ptk. 553. § (2) bekezdése szabályozza, amely alapján azt kell vizsgálni, hogy a biztosítási összeg kisebb-e a vagyontárgy értékénél. Adott esetben az adatközlő lapot a felek közösen töltötték ki úgy, hogy az tartalmazza a biztosított vagyontárgy meghatározásához szükséges adatokat: a biztosított ültetvények területét hektárban megjelölve, valamint a hektáronkénti várható hozamot. Feltüntették a biztosított vagyontárgy értékének meghatározásához szükséges egységárat. Mindezek alapján rögzítették a biztosítási összeget és a biztosítási díjat. Az adatközlő lap tehát a felek közös akaratát tükrözi, megállapodásuk tartalmazza a biztosítási összeget és a vagyontárgy értékét is. A területtel kapcsolatos alperesi hivatkozás a szerződési tartalom utólagos kifogásolását jelenti, amire a jogerős közbenső ítélet miatt már nincs lehetőség. Az érvényes szerződés tartalma az összegszerűség vizsgálata körében nem vitatható. Ha az aktualizált vagyonbiztosítási szerződésben a felek a biztosító előzetes szemléje alapján egymással egyetértve rögzítik a biztosított vagyontárgy adott évi értékének meghatározásához szükséges valamennyi adatot és a biztosítási összeget is, a szerződés tartalma, az aktualizálás módja az alulbiztosítást kizárja. A fentiekből következően nincs alulbiztosítás abból az okból, hogy a felperes a termelésének nem a teljes területét biztosította. Ha a biztosítási szolgáltatás iránti perben jogerős közbenső ítélet megállapította a biztosító szolgáltatási kötelezettségét, akkor az összegszerűségre folytatott eljárásban a biztosítási szerződés aktualizált tartalma már nem vitatható, mert azt az érvényesített jogról való döntés magában foglalja.
[50] A JKF I.3. pontja alapján biztosítási esemény a jégverés által okozott súlycsökkenési kár és a minőségi értékcsökkenés, ezért hiába nagyobb a tényleges hozam a biztosított hozamnál, ha a gyümölcsök értékcsökkenést szenvedtek el. A felek a vagyontárgy várható értékére kötöttek szerződést, a szakértők pedig egyetértettek abban, hogy a biztosított hozam reális volt. A biztosítási esemény bekövetkezését a jogerős közbenső ítélet megállapította, a régi Ptk. 553. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatási kötelezettség beállt. Az alperes nem a kárfelelősség szabályai szerint köteles a felperes kárának a megtérítésére, hanem a visszterhes szerződés alapján köteles a megállapodás szerinti szolgáltatás teljesítésére, ha annak a szerződésben meghatározott feltételei megvalósultak. A másodfokú bíróság így helyesen jutott arra a következtetésre, hogy nem a kieső bevétel, hanem a termés mennyiségének/minőségének csökkenése ellentételezésére kötötték a szerződést, ezért nem kellett figyelembe venni a tényleges bevételi adatokat. A biztosítási összeg körében tehát nem a tényleges bevételi adatot kellett alapul venni, hanem a szabályzatot, a meggy esetén pedig a külön záradékot, és a jogerős ítélet erre figyelemmel határozta meg a biztosítási összeget. A másodfokú bíróság a jogerős ítélet [41] bekezdésében részletesen indokolta a meggy külön záradékának értelmezését és abból a biztosítási összeg levezetését, amit a felülvizsgálati kérelem – érdemi vizsgálatra alkalmas módon – nem támadott.
[51] A fentiekből következően nincs olyan, a felülvizsgálati kérelemben a jogerős ítélettel szemben állított eljárási szabálysértés, amely kihatott volna az ügy érdemi elbírálására, mert a ténylegesen művelt terület nagysága és a tényleges bevétel adatai szükségtelenek voltak a kereset elbírálásához. Nem volt szükség további bizonyításra, így azzal kapcsolatos tájékoztatásra és annak lefolytatására sem. A bíróságok a szakkérdésnek minősülő releváns perbeli kérdésekre lefolytatták a szakértői bizonyítást. A Kúria következetes gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének, jogszabálysértést csak a bizonyítékok okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg (BH1999. 44.). Nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére az, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna; az minősíthető okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.I.21.474/2011/10., megjelent BH2013. 119.). A jogerős ítélet bizonyítékértékelése nem iratellenes, nem okszerűtlen és nem tartalmaz logikai ellentmondást. A másodfokú bíróság egyaránt értékelte a kirendelt szakértők és az alperes által megbízott szakértők véleményét, a közös meghallgatásuk során egybehangzóan és eltérően előadottakat. A szakértők egyetértettek abban, hogy az időmúlásra figyelemmel már nem lehet helytálló szakértői megállapításokat tenni, és nem vitás, hogy az ültetvényeket jégkár érte. Az előzetes szakértő által alkalmazott módszert alapvetően mindegyik szakértő helyesnek tartotta. Az alperes által megbízott szakértők a fényképeket és az országos statisztikai adatokat is figyelembe vehetőnek tartották, ugyanakkor maguk is előadták, hogy az általuk elmondott módszer rendkívül sok bizonytalanságot hordoz. A kirendelt szakértők a fényképeket és a statisztikai adatokat nem tartották figyelembe vehetőnek, és ezt az álláspontjukat indokolták. A harmadik megbízott szakértő szerint is 2-3 napon belül ki kell menni a jégkár helyszínére, mert utólag a következmények nem állapíthatóak meg, a különböző okú károk összemosódnak. A harmadik megbízott szakértő sem tartotta a növényvédelmet utólag megkérdőjelezhetőnek. A különleges szakértelemmel rendelkező szakértő a bizonyítékok észlelésével és azok értékelésével működik közre a per eldöntéséhez szükséges tények megállapításában. A bizonyítékok – így a szakvélemény – végső, jogi értékelése azonban a bíróság feladata [régi Pp. 206. § (1) bekezdés]. A perbeli adatokat és a szakértők véleményét a másodfokú bíróság okszerűen értékelte és az aggálytalan szakvéleménynek megfelelően határozott. A kirendelt szakértők és a megbízott szakértők között a szakértői módszerben volt ellentmondás, de a megbízott szakértő szakmai álláspontja e körben valóban nem tette aggályossá a kirendelt szakértők véleményét. A jogerős ítélet nem mellőzte az alperes által megbízott szakértőket, hanem azok nyilatkozatát kifejezetten értékelte, figyelembe véve a kirendelt szakértőkkel történt együttes meghallgatás eredményét is. Helyesen az alperes terhére értékelte azokat a bizonyítatlanságból eredő körülményeket, amelyek oka, hogy az alperes szerződésszegő módon nem végezte el a kárszemlét a körténél és a baracknál. A jogerős ítélet indokolása tartalmilag megfelelő: az ítélet indokolásából annak kell kitűnnie, hogy a bíróság a döntését mire alapította; az ügy eldöntése szempontjából jelentős kérdésekre kiterjedő indokolással a bíróság eleget tesz jogszabályi kötelezettségének. Nem jelenti a régi Pp. 221. § (1) bekezdésének a megsértését, ha a jogerős ítélet külön nem tér ki a fél által felhozott valamennyi érvre, elegendő a bíróság mérlegelési szempontjait és jogi álláspontját tartalmaznia (Kúria Pfv.III.20.737/2019/4.).
[52] A kamatkövetelés körében a másodfokú bíróság helyesen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat és a felek jogviszonyára irányadó szabályokat. Az alperes nem kért további dokumentumokat, a szolgáltatást ugyanakkor nem teljesítette, ezért annak esedékessé válását nem érintik a megfizetés iránt indított per bizonyítással kapcsolatos cselekményei.
[53] Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 20.196/2021/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás