BK ÍH 2022/11.
BK ÍH 2022/11.
2022.03.01.
Ha a vádlott távollétében lefolytatott eljárást követően kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy az elítélt a jogerős ítéletről mikor szerzett tudomást, a tudomásszerzés napjaként megjelölt időtől eltelt egy hónapon belül a perújítási indítványt határidőben benyújtottnak kell tekinteni [Be. 7. § (4) bekezdés, 637. § (1) bekezdés g) pont, 639. § (3) bekezdés].
Az ítélőtábla B. T. elítélt perújítási indítványa alapján a perújítást elrendelte az alábbiakra tekintettel:
A törvényszék a 2017. április 11. napján jogerőre emelkedett – a vádlott távollétében hozott – ítéletével az elítéltet bűnösnek mondta ki a Btk. 178. § (1) bekezdése és (2) bekezdés c) pontja szerinti kábítószer birtoklásának bűntettében. Ezért 8 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Kimondta, hogy a vádlott a szabadságvesztés-büntetésből legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
A jogerős ítélettel szemben az elítélt a Be. 637. § (1) bekezdés g) pontjára alapítva perújítási indítványt terjesztett elő, mely 2021. július 23. napján érkezett a törvényszékre.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az indítványt elkésettnek, alaptalannak, a terheltet ténylegesen elérhetetlenek tartotta. Utalt arra, hogy a Be. 637. § (1) bekezdés g) pontja szerint a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén perújításnak van helye, ha az alapügyet a CI-CII. Fejezet szerint fejezték be. A Be. 639. § (3) bekezdése értelmében a terhelt és a védő a fenti okra alapított indítványt attól a naptól számított egy hónapon belül terjesztheti elő, amelyen a terhelt az alapügyet befejező ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséről tudomást szerzett. A perújítási indítványban ezt az időpontot valószínűsíteni kell, valamint meg kell jelölni a terhelt kézbesítésre alkalmas elérhetőségét és tényleges tartózkodási helyét is. A fellebbviteli főügyészség ezzel kapcsolatosan hivatkozott arra, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a terheltet a brit hatóságok 2021. március 12. napján elfogták. Az IM Nemzetközi Büntetőjogi Főosztálya 2021. március 19-én megküldte a brit hatóságnak a törvényszék büntetés-végrehajtási csoportja által kibocsátott európai elfogatóparancsot is, mely alapján jelenleg is folyamatban van az átadatási eljárás. Az európai elfogatóparancs tartalmazza az ítélet fontosabb adatait. A terhelt a perújítási indítványt 2021. június 23-ával keltezte és július 16-án adta postára, de az indítványban megjelölt tartózkodási hely, a borítékon feladóként feltüntetett cím és a megadott magyar levelezési cím eltérő. Mindezek alapján a fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a terhelt a törvényben meghatározott jogvesztő határidőt elmulasztotta, a perújítási indítvány a tartalmi kellékeket illetően pedig hiányos és nem egyértelmű. Utalt emellett arra is, hogy az elítélt indítványban tett egyéb hivatkozásai nem felelnek meg a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában megkívánt törvényi feltételeknek, így a perújítás ez okból sem teljesíthető.
A fellebbviteli főügyészség az átirathoz csatolta az általa beszerzett, a törvényszék Bv. csoportja által megküldött tájékoztatást, mely szerint az elítélt 2021. március 12. napján Nagy-Britanniában elfogásra került, de a büntetés-végrehajtási csoport nem kézbesítette az elítéltnek a jogerős határozatot. Ugyancsak a fellebbviteli főügyészség megkeresésére, az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Büntetőjogi Főosztálya adott tájékoztatást arról, hogy a NEBEK információi alapján van tudomásuk arról, hogy a terheltet a brit hatóságok elfogták, és 2021. március 19-i átiratukkal megküldték az illetékes brit hatóságnak a törvényszék Bv. csoportja által kibocsátott két európai elfogatóparancsot, mely alapján az átadatási eljárás jelenleg is folyamatban van. A NEBEK legutóbbi tájékoztatása szerint a brit hatóság elsőfokon elrendelte a terhelt magyar hatóságoknak történő átadását, mely határozat ellen a terhelt fellebbezést jelentett be, az eljárás másodfokon van folyamatban. Arról, hogy a brit hatóságok a terheltet fogvatartják-e, illetve tartózkodási helyéről nem rendelkeznek információval. Közölte a főosztály azt is, hogy a kinti eljárási cselekményekkel kapcsolatosan ugyancsak nincs információjuk, tekintettel arra, hogy az IM azokra nézve nem rendelkezik hatáskörrel. Az ügy dokumentumai közül kizárólag az európai elfogatóparancsok és az ügyben hozott ítéletek állnak rendelkezésre.
Az elítélt a fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltakra tett észrevételében hivatkozott arra, hogy az átadatási tárgyaláson szembesült először az ítélettel, ehhez képest az egy hónapos perújítási indítvány előterjesztésére nyitva álló határidőből nem csúszott ki. Hivatkozása szerint a levelezési címe azért különbözik a boríték postára adásának címétől, mert az indítványt az élettársa az ő kérésére tértivevényesen adta fel a birminghami postahivatalban.
Ahogy arra a fellebbviteli főügyészség is hivatkozott átiratában, a Be. 637. § (1) bekezdés g) pontjára alapított perújítás előterjesztésére a Be. 639. § (3) bekezdése egy hónapos határidőt ír elő.
Az ítélőtáblának a megengedhetőség kérdésében való döntéskor tehát először azt kellett vizsgálnia, hogy az elítélt kétséget kizáróan mikor szerzett tudomást az ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséről, ehhez képest a perújítási indítványt a törvényben előírt egy hónapon belül terjesztette-e elő. Ennek során úgy ítélte meg, hogy a rendelkezésre álló adatokból e kérdésre nem adható egyértelmű válasz. A tudomásszerzés pontos időpontja sem a terhelt indítványából, sem a megkeresésre adott válaszokból nem állapítható meg. Ezért az ítélőtábla a bíróság EJN-kapcsolattartójának közreműködésével próbált információkhoz jutni erre nézve. Az így beszerzett adatok szerint az elítéltet két európai elfogatóparancs alapján 2021. március 12. napján vették őrizetbe az Egyesült Királyságban, első maghallgatására már e napon sor került. A két elfogatóparancsot a törvényszék bocsátotta ki, és az elfogást követően elrendelt őrizetbe vételkor a rendőrség kézbesítette az elítélt részére az európai elfogatóparancsokat, illetve az őt meghallgató bíróság is tájékoztatta őt arról, hogy melyik hatóság miért kéri az átadatást. A szabadságvesztést kiszabó jogerős ítéletek kézbesítésére rendszerint nem kerül sor az Egyesült Királyság átadatási eljárása során, ennek megtörténtére vonatkozó adat jelen ügyben sem áll rendelkezésre. Az európai elfogatóparancsok végrehajtásáról és a terhelt átadásáról 2021. július 2. napján született elsőfokú határozat, melyben a bíróság az egyik európai elfogatóparancs végrehajtását megtagadta, tekintettel arra, hogy ebben az esetben a kettős büntethetőség feltétele nem teljesült. Az elkövetés időpontjában ugyanis az AB-CHMINACCA megjelölésű szintetikus anyag nem szerepelt a tilalmazott hatóanyagok brit listáján, a 0,002 g THC, bár mindkét államban büntetendő, azonban csekély mennyisége miatt, annak tárgyi súlyával a terhelt átadása nem arányos.
A másik európai elfogatóparanccsal érintett 4 bűncselekményből 3 vonatkozásában az európai elfogatóparancs végrehajtásáról született döntés, a 4. bűncselekmény ez esetben is kannabiszra elkövetett kábítószerrel visszaélés volt, amely esetben a bíróság az átadást megtagadta. Az elsőfokú döntéssel szemben az elítélt fellebbezést jelentett be, jogerős döntés még nem született. A terhelt 2021. október 14. napjáig volt fogvatartásban, ekkor lakhelyelhagyási tilalom elrendelése mellett, óvadék ellenében szabadlábra helyezték.
Ezen adatokban kétségtelen mutatkoznak olyan elemek, amelyek arra utalnak, hogy az elítélt már az átadatási tárgyalás előtt is szembesülhetett a perújítással támadott ítélet tartalmával és annak jogerejével is. Kétséges azonban, hogy az őrizetbe vételekor, – figyelemmel arra is, hogy két európai elfogatóparancs is érvényben volt – pontosan mit és miként közöltek vele a brit hatóságok. Ezért a fenti adatok ismeretében az ítélőtábla úgy találta, hogy semmi nem mond ellent egyértelműen az elítélt azon állításának, hogy a jogerős ítéletről az átadatási eljárás keretében szerzett konkrét tudomást. A tisztességes eljárás követelményét, a terhelti jogok biztosításának érvényesülését szem előtt tartva ezért az ítélőtábla ezt az időpontot tekintette a jogerős ítéletről való tudomásszerzés napjának. Ettől számítva pedig megállapítható, hogy a terhelt perújítási indítványa az egy hónapos határidőt tekintve nem késett el. A beszerezett adatokból az is megállapítható, hogy az elítélt az indítvány megírásakor még fogvatartásban volt, így elfogadható azon állítása is, hogy a tértivevényes levelet nem a fogvatartásául szolgáló intézetből adta fel, hanem arra élettársát kérte meg. Emiatt nem azonos a tartózkodási helye és a levelezési címe, ami a családja tényleges tartózkodási helye. Ekként a terhelt eleget tett a Be. 639. § (5) bekezdésében írt törvényi követelménynek is, vagyis az indítvány tartalmazza a kézbesítésre alkalmas elérhetőségét és akkori tényleges tartózkodási helyét is.
Mindezek alapján az ítélőtábla a törvényszék jogerős ítélete vonatkozásában – a Be. 643. § (1) és (2) bekezdése szerint, tanácsülésen eljárva – a Be. 637. § (1) bekezdés g) pontjára alapítva, a perújítást elrendelte.
Kétségtelen, hogy ezzel egy sajátságos jogi helyzet állt elő, hiszen a W. Magisztrátusi Bíróság elsőfokon a perújítással támadott jogerős ítélet végrehajtása vonatkozásában megtagadta az átadást, míg a másik jogerős ítélet vonatkozásában ez csak részben történt meg. Jogerős határozat az ítélőtábla döntéséig nem született az ügyben. Azt, hogy a terhelt később elérhető-e, az elsőfokú bíróság a perújítási eljárásban vizsgálja, és ha azt nemlegesen állapítja meg, a Be. szerinti következményeket alkalmazhatja.
(Győri Ítélőtábla Bpi.I.307/2021/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás