BK ÍH 2022/110.

A törvényszék ítéletével a vádlottat a Btk. 176. § (1) bekezdés IV. fordulatában meghatározott és a (3) bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntette miatt hat év szabadságvesztésre és hat év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést – a Btk. 35. § (2) bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásával – börtönben rendelte végrehajtani, továbbá megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Ezen túlmenően elrendelte egy korábbi ítélettel kiszabott, próbaidőre felfüggesztett egy év négy hó börtönbüntetés végrehajtását, illetve rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a vagyonelkobzásról és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a megyei főügyészség súlyosbításért, hosszabb tartamú, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása végett, míg a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a megyei főügyészség jogorvoslati nyilatkozatát módosított tartalommal, az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása céljából tartotta fenn.

A fellebbezéseket kizárólag a Be. 583. § (3) bekezdés a) pontja alapján – a büntetés kiszabására vonatkozóan – jelentették be, ezért a másodfokú bíróság a Be. 590. § (3) bekezdése szerint az ítéletnek csak a fellebbezéssel ténylegesen sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül. Ennek során azonban – figyelemmel a Be. 590. § (5) bekezdésére – vizsgálnia kellett azon eljárási szabályok megtartását, melyek megsértése esetén a Be. 607. § (1) bekezdése, a 608. § (1) bekezdése, valamint a 609. § (1) bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni. Ez minden más értékelési szempontot megelőzött.

A vádlottal szemben a megyei főügyészség több magatartásból álló kábítószer-kereskedelem bűntette miatt emelt vádat, oly módon, hogy a természetes egységet képező részcselekményeket a vádiratban egymástól elválasztva, pontokba szerkesztetten – I/1., I/2., I/3., I/4., II/1., II/2. és III. jelzés alatt – jelenítette meg.

Az ezt követően megtartott előkészítő ülésen a vádlott a bűnösségét beismerte, és a beismeréssel érintett körben lemondott a tárgyaláshoz való jogáról, továbbá észrevételt tett a vádiratra és – védője útján – a jegyzőkönyvhöz különböző okiratokat csatolt.

Ekkor az elsőfokú bíróság végzésével a bűnösséget beismerő nyilatkozatot a vádirat I/1., I/3., I/4., II/1., II/2. és III. pontjaira vonatkozóan elfogadta. Ezzel szemben a vádirat I/2. pontja tekintetében – a Be. 504. § (2) bekezdés c) pontjára történő utalással – az elfogadás megtagadásáról döntött, majd bizonyítás felvételét rendelte el és tárgyalást tűzött ki.

A tárgyaláson – a vádirat I/2. pontjában írt részcselekményt érintően – a vádlott korábbi vallomásainak ismertetésére és kihallgatására, valamint egy külföldön tartózkodó tanú vallomásának a felolvasására, illetve a vele szemben hozott büntetővégzés ismertetésére került sor. Ezután hozta meg az elsőfokú bíróság a vádról rendelkező ügydöntő határozatát.

A bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadása – a Be. 504. § (2) bekezdésében írtak szerint – három együttes (konjunktív) feltételhez kötött: az elfogadás eljárásjogi következményeinek a megértéséhez, a beismerés önkéntességéhez, illetve ahhoz, hogy a beismerő nyilatkozat egyértelmű és az ügyiratok által alátámasztott legyen.

Több bűncselekmény vádbeli halmozódásakor előállhat az a helyzet, hogy a vádlott a bűnösségét csak részben ismeri be. Ha a nyilatkozata ilyen értelemben korlátozott és a bűnösség beismerése nem terjed ki valamennyi vád tárgyává tett bűncselekményre, úgy a bíróság – a Be. 503. § (1) bekezdése alapján – különböző szempontok figyelembevételével jár el. A bűnösséget beismerő nyilatkozattal érintett bűncselekmény(ek) tekintetében dönt az elfogadásról, mely – a Be. 504. § (3) bekezdése szerinti végzés meghozatala esetén – ahhoz a következményhez vezet, hogy a szóban forgó körben a vádirati tényállás megalapozottságára és a bűnösség kérdésére nem folytatható le további bizonyítás [Be. 521. § (1) bekezdés]. Ugyanakkor a be nem ismert bűncselekmény(ek)re vonatkozóan bizonyítást kell felvenni, mégpedig tárgyalás kitűzésével, és így szükséges a vádról egységesen határozni.

Ez a rendelkezés azonban nem alkalmazható a bűncselekmény – természetes vagy törvényi egységbe tartozó – részcselekményei tekintetében. Így nincs eljárásjogi lehetőség arra, hogy a bíróság a Be. 504. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek vizsgálatát egy bűncselekményen belül, annak további részleteire vonatkoztatva és elkülönítetten végezze el. Ebben a megközelítésben ugyanis a bűncselekmény egésze megbonthatatlan, ezért egy bűncselekményt érintően csak egységesen lehet állást foglalni a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásáról. Így elengedhetetlen az is, hogy az eljárás ügyiratai a vád tárgyává tett bűncselekmény ténybeli valóságát teljes egészében – tehát valamennyi részcselekményt illetően – igazolják.

Ekként az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatának elfogadását – az általa észlelt körülményre hivatkozva – megtagadja, majd a vádlott nyilatkozata alapján és az ügyész észrevételének meghallgatása után mellőzi a bizonyítás felvételét a tényállás valósnak elfogadott – I/1., I/3., I/4., II/1., II/2. és III. jelzésű – részei tekintetében [Be. 508. § c) pont ca) alpontja, illetve Be. 519. § (4) bekezdés a) pontja].

Ilyen körülmények között – a tényállás I/2. pontjával szemben megfogalmazott kétségek miatt – a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásának nem lett volna helye, az arról rendelkező végzés a perrendi előírások téves értelemzésén alapul.

A Be. 608. § (1) bekezdés h) pontjának I. fordulata szerint feltétlen (abszolút) hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha az elsőfokú bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot a Be. 504. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában fogadta el. Ennek súlya, illetve következménye nem mérlegelhető, az a jogalkotó megdönthetetlen vélelme folytán lényeges hatással járó, kiküszöbölhetetlen eljárási szabálysértésként értelmezendő.

Mindezekre tekintettel az ítélőtábla – a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontja alapján – az elsőfokú bíróság ítéletét végzésével, a Be. 628. § (1) bekezdés a) pontja értelmében tanácsülésen eljárva hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

Az eljárást tárgyalási szaktól kell megismételni. Ennek során – ahogyan arra már utalás történt – elsőként azt kell vizsgálni, hogy a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatának az elfogadásához szükséges, a Be. 504. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek a vád tárgyává tett bűncselekmény egészére fennállnak-e. Ha nem, úgy a bűnösséget beismerő nyilatkozat megtagadásának van helye, viszont az eljárás további menetére alkalmazni kell azokat a Be. 508. § c) pont ca) alpontjában, illetve a Be. 519. § (4) bekezdés a) pontjában megfogalmazott rendelkezéseket, melyek a bizonyítást mellőzhetővé teszik. Így kerülhet csak az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy a vádról ügydöntő határozatot hozzon.

A Be. 627. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezésre a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés miatt került sor. Ez ellen a vádlott, az ügyészség és a védő jogosult jogorvoslati nyilatkozat előterjesztésére [Be. 627. § (3) bekezdés], kivéve akkor, ha – a Be. 627. § (4) bekezdésében írtak szerint – az ítélet ellen annak hatályon kívül helyezése és a bíróság új eljárásra utasítása érdekében jelentett be fellebbezést és a hatályon kívül helyezésre az általa hivatkozott okból került sor. Erre figyelemmel az ügyészség nem, kizárólag a vádlott és a védő jogosult fellebbezésre.

Az ítélőtábla végzése fellebbezés hiányában véglegessé vált.