127/2022. (III. 30.) Korm. rendelet indokolás
127/2022. (III. 30.) Korm. rendelet indokolás
az iskolaszövetkezetek, a közérdekű nyugdíjas szövetkezetek és a kisgyermekkel otthon lévők szövetkezetei számára fizetendő minimális szolgáltatási díjról szóló 127/2022. (III. 30.) Korm. rendelethez
2022.04.02.
A kormányrendelethez tartozó indokolás a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés b) pontja alapján közzétételre kerül.
Az iskolaszövetkezetek és a közérdekű nyugdíjas szövetkezetek számára fizetendő minimális szolgáltatási díjról szóló 274/2017. (IX. 21.) Korm. rendelet abból a feltételezésből indul ki, hogy a szövetkezetekben dolgozó kisegzisztenciák díjazása (akár elsődleges, akár kiegészítő jövedelemszerzésről van szó), azaz személyes közreműködésük ellenértékének a díja megegyezik a minimálbérrel. A szféra működése szempontjából a díj minimalizálása, illetve a mérték meghatározása azért kulcsfontosságú, mert a szövetkezeti szolgáltatásokat rendszeresen igénybe vevő vállalatok piaci pozíciója lehetővé teszi, hogy olyan árversenyt generáljanak, amelyben a szövetkezeti oldal tényleges érdekérvényesítő ereje aránytalanul kis mértékben tud csak megjelenni. E szövetkezeti tömörülések megbízói zömében multinacionális nagyvállalatok, így az ártárgyalások során minden technológiai (például reverse bidding) és erőfölénybeli eszközt bevetve kényszeríthetik alacsonyabb árakra a munkaerejüket önfoglalkoztatás jelleggel „áruba bocsájtó” foglalkoztatottakat.
Az elmúlt időszakban a szövetkezeti szolgáltatások által érintett ágazatok többségében – az intenzív munkaerő-piaci változásokból adódóan – a bérnövekedés mértéke a minimálbér-emelkedés mértékét is meghaladta, ezzel a hatályos szabályozás a jelentőségét gyakorlatilag elvesztette, sőt, egy olyan helyzetet rögzített, amelynek a fenntartása már nem a szociális alapú önfoglalkoztató szférában részt vevőket segíti, hanem gyakorlatilag az ellen hat.
A normaszöveg módosításának igénye egyben jogalkotási kényszer is. A „kisgyermekkel otthon lévők szövetkezete” 2021. július 1. napjától új jogintézményként került bevezetésre a magyar jogrendbe. Az egyes törvényeknek a kisgyermekkel otthon lévők szövetkezete létrehozásával összefüggő módosításáról szóló 2021. évi LXXXV. törvény célja volt, hogy a magyar jogrendbe az új jogintézményt beillessze. Tekintettel arra, hogy az új jogintézmény rendeltetése gyakorlatilag azonos az iskolaszövetkezetek, azaz a diákok és a közérdekű nyugdíjas szövetkezetek, azaz a nyugdíjasok jövedelemszerzésének elősegítésével és ezáltal egzisztenciális hátterének az emelésével, a kisgyermekkel otthon lévők jövedelemszerzésének védelme is indokolt. A jogalkotó a három szövetkezeti altípust a különböző törvények módosításával gyakorlatilag összefűzte, így analóg módon az adott kormányrendelet kiegészítése is szükségszerűvé vált.
A jogalkotónak az is célja, hogy a szövetkezeti tagnak a szolgáltatás fogadója részére végzett iskolaszövetkezeti személyes közreműködéséből származó jövedelme elérje a minimálbért és ez természetesen érdeke a diákok szervezett munkavégzését megoldani képes összefogásainak, az iskolaszövetkezeteknek és az azokat képviselő érdekképviseletnek is. Azonban ezt a célt közvetlenül nem a jelen kormányrendelet biztosítja, hanem annál magasabb szintű jogszabály, a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény, amelynek 10/B. § (6) bekezdése egyértelműen és megkerülhetetlenül gondoskodik e cél teljesüléséről: „A külső szolgáltatás fogadójánál történő feladatteljesítés tartamára járó, az egyes feladatokhoz kapcsolódó díj nem lehet alacsonyabb, mint az Mt. 153. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kiadott jogszabályban meghatározott minimális összeg.”
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás