GK ÍH 2022/128.

Az alperes 2018. szeptember 28. napjától 2019. augusztus 9. napjáig volt a Kft. vezető tisztségviselője és egyedüli tagja. 2019. augusztus 9-én alapító tagi döntésbe foglalta, hogy a társaság működésében súlyos pénzügyi zavar észlelhető, a rendelkezésre álló anyagi eszközök hiányában az alperes nem gátolja a társaság jogutód nélküli megszűnését, további anyagi eszközt nem kíván a cég részére biztosítani a cég megszüntetésében történő közreműködést E. J. írásban felajánlotta az alperes felé, aki ezt el is fogadta. Ugyanezen a napon kelt üzletrész-adásvételi szerződéssel az alperes értékesítette a céget, jelképes 10-10 forint vételár ellenében, figyelemmel a cég gazdasági helyzetére E. J. és T. Sz. részére. Egyidejűleg megszűnt az alperes vezető tisztségviselői jogviszonya is. Az új tagok 2019. augusztus 14-én tartottak taggyűlést, ahol rögzítették, hogy 8 674 100 forint értékű vagyonelemet szerzett a cég, és a vagyonelem a társaság vagyonleltárába bekerült. Az alperes a perbeli céghez hasonlóan korábban más cégeket is értékesített megszüntetés céljára E. J.-nek, vagy E. J.-nek és T. Sz.-nek.

2019. április 27-én az alperes értékesítette a cég tulajdonát képező „I” gépkocsit, majd május hónapban több alkalommal is pénzt vett fel a társaság bankszámlájáról jellemzően ATM-ből. Csak május 21. napján 19 alkalommal összesen 22 200 000 Ft felvétele történt meg, de ezenfelül is összességében több tízmillió forintot vett le több alkalommal a bankszámláról az alperes hasonló módon. A bankszámla 2019. januári nyitóegyenlege 8 100 000 forint volt, a záróegyenleg már csak 94 000 forint, 2019 márciusában a záróegyenleg 5 000 000 forintra emelkedett, majd április hónapban már csak 62 000 forint, május hónapban 166 000 forint, június hónapban 37 000 forint, július hónapban 1 047 000 Ft, augusztusban 14 000 forint, majd szeptemberben már nulla forintra csökkent a bankszámla egyenlege. Itt vált a cég teljesen vagyontalanná. Rögzítette az elsőfokú bíróság, nem bizonyított, hogy a fentiek szerint felvett pénzösszegeket az alperes saját céljára használta volna fel. A 2018. évre vonatkozó beszámoló szerint a cég forgóeszközeinek értéke 2018. év végén 10 021 000 forint volt.

A perbeli cég utóbb felszámolás alá került, a felszámolás kezdő időpontja 2020. május 21. napja, a felszámolásban a felperes a felszámoló által visszaigazoltan 17 616 650 forint hitelezői igényt jelentett be. A felszámolásban más hitelező nem volt.

A felperes a keresetlevelében kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest 17 616 650 forint biztosíték nyújtására. A bíróság felhívta az alperest, hogy 45 napon belül nyilatkozzon a biztosíték adása iránti kérelemre azzal, hogy nyilatkozat hiányában a bíróság úgy tekinti, hogy az alperes a biztosíték iránti kérelmet nem ellenzi. Az alperes a határidőn belül nem nyilatkozott.

Ezt követően a törvényszék a kérelemnek megfelelően kötelezte az alperest biztosíték adására.

Az ítélőtábla a végzést eljárási okokból hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Módosított keresetében a felperes a vagyoncsökkenés mértéke megállapítására irányuló igényét 10 021 000 Ft-ra szállította le.

Az ítélőtáblai eljárás folyamatban léte alatt időközben a törvényszék nem jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította, ekkor a biztosítékkal kapcsolatos másodfokú határozatot az elsőfokú bíróság még nem ismerte. Az ítélettel szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő és előadta, hogy a biztosíték iránti kérelmét továbbra is fenntartja, hiszen az elutasító ítélettel szemben is fellebbezéssel élt.

Az ítélet a kereset elutasításának indokául azt adta, hogy az alperes terhére rótt hitelezőellenes magatartás a felperes előadása szerint a pénzek felvétele volt, ami a kifogásolt vagyoncsökkenés is egyben. Az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, a pénzek felvétele a jelen per szempontjából akkor vált problémássá, amikor az alperes látta, a még meglévő vagyona – ami csak a bankszámla egyenlege volt végül – már nem fedezi a hitelezői követeléseket, feltéve, hogy az alperes a pénzt valóban saját céljára használta fel. Ez utóbbi körülmény volt az – az elsőfokú bíróság álláspontja szerint –, amit a felperes az alperes vitatása ellenére nem bizonyított, holott – ismét az elsőfokú bíróság álláspontja szerint – a sérelmes magatartást és a vagyoncsökkenést a felperesnek kellett volna bizonyítania.

Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a per kezdeti szakaszában a felperes valószínűsítette a biztosíték adásához szükséges tényállási elemeket: van fennálló felperesi követelés, annak mértéke is kellően valószínűsített volt kiemelten azáltal, hogy a fiktív ügyleteket nem kellett részletesebben vizsgálni az alperes ellenőrzés befejezése előtti kilépése kapcsán írtak miatt. Volt igazolt vagyoncsökkenés is, és volt hitelezőellenes magatartást valószínűsítő adat is: maguk a sorozatos készpénzfelvételek. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet is valószínűsített volt. Mindezek alapján a biztosíték iránti kérelem alapos lenne.

Ugyanakkor rögzítette azt is, hogy az ítélethozatal idejére a bíróság túllépett a valószínűsítés körén, hiszen befejezte a bizonyítást. Ennek eredménye pedig az, a felperes egy lényeges mozzanatot – a hitelezőellenes magatartást, tehát hogy a felvett pénzeket saját céljára használta az alperes – végül nem bizonyította, így a kereset alaptalan volt. A bizonyítás eredményét és az ítéletet álláspontja szerint a bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül akként, hogy ezek ellenére helyt ad a biztosíték adása iránti kérelemnek.

A végzés ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatása és a biztosíték nyújtására irányuló kérelmének való helytadás iránt.

Kiemelte, a Cstv. 33/A. § (9) bekezdése egyértelműen megfogalmazza, hogy a biztosíték nyújtására irányuló kérelemben a biztosítéknyújtás indokoltságát alátámasztó körülményeket valószínűsíteni kell. Ezt a felperes meg is tette, a bíróság is elismerte a végzésében. A törvény sehol nem utal arra, hogy az eljárás bármely szakaszában a valószínűsítésen túl lehetne vagy kellene lépni.

A bíróság a végzés meghozatalakor tudott arról a tényről, hogy a felperes az ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be, így az ítélet nem jogerős.

Nem vonható le a Cstv. szabályaiból olyan következtetés, hogy a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés feltétele annak bizonyítása vagy valószínűsítése, miszerint a követelés későbbi kielégítése veszélyeztetve van. A biztosíték nyújtása során a bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához szükséges tényállási elemeket valószínűsítették-e. A szükséges valószínűsítést pedig – a bíróság által is elismerten – a felperes megtette. Azt a tényt, hogy a bíróság az új végzés előtt meghozta ítéletét, nem lehet a felperes terhére értékelni, és ezért a kérelmet elutasítani.

A fellebbezésre az alperes nem tett észrevételt.

A fellebbezés alapos.

A Cstv. 33/A. § (9) bekezdése szerint az (1) bekezdés szerinti eljárásban biztosíték nyújtása is kérhető a hitelező követelésének kielégítése céljából. A biztosíték nyújtására irányuló kérelemben a biztosítéknyújtás indokoltságát alátámasztó körülményeket valószínűsíteni kell.

A peradatok alapján megállapítható – és ezt maga az elsőfokú bíróság is rögzíti a végzésében –, hogy a felperes a Cstv. 33/A. § (9) bekezdésébe foglalt valószínűsítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Ennek alapján el kellett volna rendelnie az elsőfokú bíróságnak az alperes biztosíték adására való kötelezését.

Ezen nem változtat az a tény sem, ha a bíróság a keresetet nem jogerős ítéletében azért utasítja el, mert álláspontja szerint a kereset nem volt bizonyított. (Az ítélet elleni fellebbezési eljárás az ítélőtáblán jelenleg is folyamatban van.)

Ezt az értelmezést erősíti a Cstv. 33/A. § (10) bekezdése is, mely szerint, ha a bíróság az (1) bekezdés szerinti keresetet jogerős határozattal elutasította, és a felszámolási eljárást befejező végzés meghozatalakor ugyanazon vezető más tevékenysége miatt nincs az (1) bekezdés szerint kezdeményezett eljárás folyamatban, a (9) bekezdés szerinti biztosítékot a bíróság hivatalból 15 napon belül visszautalja. Jelenleg pedig még nincs az ügyben jogerős döntés.

Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó 383. § (2) bekezdése értelmében megváltoztatta.