KÜ BH 2022/135
KÜ BH 2022/135
2022.05.01.
Megszegi az önkormányzat a támogatási feltételeket, ha a munkakör betöltéséhez szükséges tanulmány elvégzését negligáló személyt egy új pályázat keretében ismételten alkalmazza [2011. évi LXLV. törvény (Áht.) 60/A. § (1) bek. c) pont; 1993. évi III. törvény (Szoc.tv.) 60. §; 1/2000. (I. 7.) SZCSM rendelet 39. § (5) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a falugondnok 2016. augusztus 29. napján történő kinevezésével egyidejűleg előírta a falugondnoki szakképesítés megszerzését, melyet a falugondnoknak két éven belül kellett volna elvégeznie. A falugondnok a kinevezése első évében induló képzést mégsem vállalta, annak elvégzését a második évre halasztotta. A falugondnok szolgálatának második évében induló képzést magánéleti okokra történő hivatkozással újfent nem vállalta. Erre figyelemmel a felperes az 58/2018. (VIII. 23) számú határozatával a falugondnok jogviszonyát 2018. augusztus 29. napjával megszüntette.
[2] A falugondnoki pozíció betöltése érdekében a felperes a 47/2018. (V. 24) számú határozatával falugondnoki álláshely betöltésére pályázatot hirdetett. A pályázatra egy jelentkező volt, a korábbi falugondnok, akit a felperes az 59/2018. (VIII. 23) számú határozatával 2018. augusztus 30. napjával kinevezett, egyben kötelezte a szükséges képesítés megszerzésére, melynek teljesítésére jogszabályváltozás miatt 1 év állt rendelkezésre.
[3] Az elsőfokú hatóság vizsgálta a felperes által 2018. évben igénybe vett, a központi költségvetésből származó támogatások elszámolását. Ennek eredményeképpen a felperes terhére 1 033 333 Ft jogosulatlanul igénybe vett támogatás, illetve 20 013 Ft ügyleti kamat fizetési kötelezettséget írt elő. A határozat indokolásában rámutatott arra, hogy az elsőfokú hatóság ellenőrzése a vizsgált elszámolásban közölt adatokhoz képest eltérést tárt fel. Az eltérés a „falugondnoki, vagy tanyagondnoki szolgáltatás” jogcímen jogosulatlan igénybe vett összegnek minősült, mert a falugondnokot 2018. augusztus 30. napjától szabálytalanul foglalkoztatták tovább, melynek következtében a felperes 2018. szeptember, október, november, december hónapokra vonatkozóan a falugondnoki szolgáltatással összefüggésben támogatásra nem jogosult.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a ÖNKFO/116-2/2020. számú határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Rögzítette, hogy a visszafizetési kötelezettség előírására azért került sor, mert a felperes által foglalkoztatott falugondnok a falu- és tanyagondnoki alapképzést a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000 (I. 7.) SZCSM rendelet (a továbbiakban: SZCSM rendelet) 39. § (5) bekezdésében előírt határidőn belül nem végezte el, és a felperes a jogszabályban előírt határidő elteltét követően ugyanezen személyt foglalkoztatta tovább. Hangsúlyozta, hogy az SZCSM rendelet, mint ágazati jogszabály, egyértelműen rögzíti azt, hogy a falu, illetve a tanyagondnoki munkakörben milyen feltétellel foglalkoztatható az ilyen munkakört végző személy. A rendelet 2017. február 16. napjáig hatályban lévő rendelkezése szerint 2 éves, majd a 2017. február 17. napjától 1 éves határidőt határoz meg a szükséges képzés elvégzésére. Álláspontja szerint a rendelkezések egyértelműek, a munkakör ellátásának a tanfolyamra való bejelentés és a tanfolyam – a foglalkoztatás kezdő időpontjától számított – két éven belüli elvégzése szükséges és minimális, ugyanakkor együttes feltétele. Ezt a kétéves türelmi időt 1 évre csökkentette a jogalkotó 2017. február 17. napjától azon elgondolásra figyelemmel, hogy a falugondnok munkakörben foglalkoztató személyek minél előbb rendelkezzenek azokkal az ismeretekkel, amelyek kizárólag a falu- és tanyagondnoki képzés keretében szerezhetők meg.
[5] A jogszabály értelmezés kapcsán hivatkozott a Kúria Kfv.IV.35.294/2018/6. számú ítéletének [24]-[27] pontjaiban kifejtettekre. Hangsúlyozta, hogy a falugondnok munkakörben foglalkoztatott személyre vonatkozó képzés elvégzésével kapcsolatos jogszabályi feltételeknek csak úgy tud a felperes maradéktalanul megfelelni, ha a falugondnok alkalmazásának kezdő időpontjában a falugondnokot bejelentik a falu- és tanyagondnok képzésre és a foglalkoztatás kezdő időpontjától számított két éven belül a falugondnok a képzést el is végzi. Nem vitatta, hogy a felperes többször is bejelentette munkavállalóját a tanfolyamra és a jogszabályban előírt két év türelmi idő letelte után a falugondnok jogviszonyát megszüntette, de ugyanezen személy ismételt foglalkoztatása mellett döntött.
[6] Nézete szerint nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely lehetővé tenné, hogy a felperes két vagy 2017. február 17-től egy év türelmi idő letelte után ugyanazon személyt ismételten foglalkoztassa, és ily módon tegyen eleget az SZCSM rendelet 39. § (5) bekezdésében rögzített konjunktív feltételeknek. Amennyiben lenne ilyen jogszabályi rendelkezés, úgy a hivatkozott paragrafus értelmét vesztené, kiüresedne és képzés elvégzése nélkül lehetne ugyanazt a személyt foglalkoztatni. Utalt az államháztartásról szóló 2011. évi LXLV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 60/A. § (1) bekezdésében, különösen a d) pontban foglaltakra, mely szerint, ha a helyi önkormányzat a támogatásra vonatkozó valamely feltételt megszegett, a támogatásról, vagy annak a jogosulatlan igénybevétellel érintett részéről haladéktalanul köteles lemondani és azt visszafizetni.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új, a jogszabályoknak megfelelő helyes és jogszerű döntés meghozatalára történő kötelezését kérte annak megállapítása mellett, hogy a falu- és tanyagondnoki jogcímen igénybe vett támogatás felhasználása felperes részéről jogszerűen történt.
[8] Hangsúlyozta, hogy a megjelölt feladat ellátása a cél, amelynek kereteit a vonatkozó jogszabályok tartalmazzák. Az a tény, hogy az adott feladat ellátására nem volt más jelentkező, vezetett ahhoz, hogy a korábbi falugondok kinevezésére sor került. Miután az alapfeladatot képező tevékenység ellátása törvényi kötelezettsége volt a felperesnek, így más jelentkező híján nem volt más választása, mint a korábbi falugondnok ismételt kinevezése. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely megtiltaná a kinevezett és egyetlen pályázó személy foglalkoztatását, és jogalap nélkül hivatkozott az alperes a jogalkotói szándék és a jogszabály kiüresedésére. Véleménye szerint, ha a jogalkotó szándéka az lett volna, hogy ugyanazon személy pályázata ne legyen elfogadható, úgy azt jogszabályi rendelkezések között szabályozta volna oly módon, hogy kizárja a pályázati lehetőségből azokat a személyeket, akik a korábbi foglalkoztatás során a képesítési követelményeknek nem tudtak megfelelni, és a szakképesítést az előírt idő alatt sem szerezték meg. Ilyen rendelkezés azonban a jogszabályban nem volt, ugyanakkor a feladat ellátása a felperes számára törvényi kötelezettség, így nem volt olyan indok, amely alapján a pályázat jogszerűen visszautasítható lett volna.
[9] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, megismételve a határozatának indokolásában foglalt érveket.
Az elsőfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott és az alperes ÖNKFO/16-2/2020. számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megsemmisítette, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte.
[11] Álláspontja szerint a felperes a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályokat nem sértette meg, az új jogviszony keletkezése a korábbi jogviszony megszűntetését követően történt, a foglakoztatás jogszerűsége pedig az új jogviszony kezdetétől, annak létrejöttére vonatkozóan vizsgálható, a két jogviszony nem mosható össze. Hangsúlyozta, hogy a perbeli ügyben szabályszegés sem szándékosan, sem gondatlanságból nem történt, a felperes az ide vonatkozó jogszabályoknak megfelelően járt el. Az előírt képzési kötelezettséget az adott személy nem teljesítette, ezért jogviszonyát az 58/2018. (VIII. 23) számú határozattal megszüntette, majd a munkakörre kiírt pályázat elbírálása szempontjából irreleváns volt, hogy az egyetlen pályázó a korábbi falugondnok volt, mivel a pályázat érvényes volt, ezért jogszerűen létesített jogviszonyt az 59/2018. (VIII. 23) számú határozatával a felperes a korábbi falugondnokkal, és egyben kötelezte a szükséges képesítés megszerzésére.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az eljáró bíróság új eljárásra és új határozathozatalára történő utasítása érdekében.
[13] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 7. § (1) bekezdése szerinti joggal való visszaélés tilalmát, illetőleg a 27. § szerinti színlelt megállapodás semmisségének szabályait. Kiemelte, hogy a falugondnok foglalkoztatására az önkormányzat szociális alapszolgáltatási tevékenysége keretében közalkalmazotti jogviszonyban került sor, a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoc.tv.) 4/A. § alapján. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 2. § (3) bekezdése szerint a közalkalmazotti jogviszonyra az Mtv. szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Hangsúlyozta, hogy az SZCSM rendelet 39. § (5) bekezdésének szabályai szerint 2017. február 16. napjáig a foglakoztatás kezdő időpontjától számított két éven belül, míg 2017. február 17. napjától egy éven belül kell elvégezni a munkakör betöltéséhez szükséges falu- és tanyagondnoki alapképzést. A Kjt. 30. § (1) bekezdése értelmében a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha
c) a közalkalmazotti munkaköri feladatainak ellátására tartósan alkalmatlanná vált, vagy munkáját nem végzi megfelelően.
Ezen esetkörbe tartozik az, amikor a közalkalmazott szakmai alkalmatlansága azért valósul meg, mert munkaköri feladatának ellátásához szükséges képesítést az előírt időben nem szerzi meg.
[14] Az alperes utalt arra, hogy a felperes a falugondnok közalkalmazotti jogviszonya megszűnésének jogalapját nem jelölte meg, a jogviszony-megszüntetés valósága és okszerűsége emiatt korlátozottan állapítható meg. A munkáltató így megsértette a joggal való visszaélés tilalmát, a nem a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontja szerinti jogviszony-megszüntetés megfosztotta a falugondnokot a jogszerű felmentés következményeitől a felmentési idő és munkavégzés alóli mentesítés körében.
[15] A korábbi falugondnok ismételt kinevezésével kapcsolatban a Kjt. 21. § (2) bekezdésében foglaltakra utalva azt állította, hogy a felek színlelt megállapodást kötöttek, az pedig semmis. Ha a szerződés más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell megítélni. Nézete szerint a felperes képviselőtestületének 2018. augusztus 23-i üléséről készült jegyzőkönyvéből megállapítható, hogy a felperes és a pályázatot benyújtó, kinevezést elfogadó falugondnok megállapodása nem az új jogviszony létrehozására, hanem a korábbi jogviszony fenntartására irányult. A megállapodás ténylegesen nem kinevezést, hanem a továbbfoglalkoztatás biztosítását célozta. Az Mtv. rendelkezése szerint a semmisséget a bíróságnak hivatalból kell észlelnie. A semmisségi ok hivatalbóli észlelése kapcsán hivatkozott az 1/2005. (VI. 15) PK véleményre. E szerint, ha a bíróság a semmisségi ok fennállását hivatalból észleli, lehetőséget biztosít a feleknek, hogy az érvénytelenség megállapításának esetére vonatkozó érdemi nyilatkozataikat megtehessék, majd a kereseti kérelem és az ellenkérelem, illetve a jogorvoslati kérelem és jogorvoslati ellenkérelem korlátaira tekintettel dönt a kereset elutasításáról. Az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 4/A pontja pedig azt rögzíti, hogy a bíróságoknak csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie. Jelen perben a színlelés azt jelenti, hogy a felek látszatra más megállapodást kötöttek, mint amelyet valójában akartak.
[16] A felek között látszatra létrejött a közalkalmazotti jogviszony, valójában a megállapodás a foglalkoztatás folytatására és a képesítési előírások kijátszására irányult. Ezt támasztja alá, hogy a határozatlan időre kinevezett falugondnok jogviszonyát ugyanazon napon kelt határozatával szüntette meg, majd létesített új jogviszonyt a megszűnést követő naptól. Ez azt jelentette, hogy a falugondnok foglalkoztatása tekintetében egyetlen kieső nap sem volt.
[17] Az elsőfokú bíróságnak hivatalból észlelnie kellett volna, hogy az újabb kinevezés színlelt megállapodás és a foglalkoztatás folytatására irányult. A színlelt megállapodás okán semmis kinevezés azt eredményezte, hogy a foglalkoztatás valójában tényszerűen a korábbi jogviszony folytatása, így megalapozza a költségvetési támogatás visszakövetelését a felperes tekintetében. Utalt arra is, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely e körben lehetővé tenné, hogy a felperes két vagy 2017. február 17-től egy év türelmi idő eltelte után ugyanazon személyt ismételten foglalkoztassa, és ily módon tegyen eleget az SZCSM rendelet 39. § (5) bekezdésében rögzített konjunktív feltételeknek. Az elsőfokú bíróság jogi értelmezése arra vezet, hogy a hivatkozott előírás értelmét veszti, kiüresedik, ugyanis így a képzés elvégzése nélkül évekig lehetne ugyanazt a személyt foglalkoztatni.
[18] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta, tagadva, hogy magatartása joggal való visszaélést valósított volna meg, illetőleg a falugondnok kinevezése semmis lenne.
[19] Hangsúlyozta azt is, hogy az alperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésével kapcsolatban kifogást soha nem emelt, azt sem a munkavállaló, sem az önkormányzatok törvényességi felügyeleti szerve, a Kormányhivatal és a Kincstár sem kérdőjelezte meg, nem kapott olyan jelzést, hogy a megszüntető okirat bármilyen formában hibás lenne. Tagadta, hogy színlelt szerződést hozott volna létre, mert amennyiben ez lett volna a cél, nem hirdetett volna pályázatot. A falugondnoki állás betöltésével kapcsolatos előírásoknak akart eleget tenni, ehhez képest jogszabály kijátszásával vádolják.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[21] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. A Kp. 120. § (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[22] A közigazgatási per tárgya a jogerős közigazgatási határozat jogszerűsége, melyet a bíróság a jogszabályi előírások alapján vizsgál felül, mérlegre téve a határozat rendelkezésén túl annak indokolását is. A törvényességi felülvizsgálat arra terjed ki, hogy az alperes határozata meghozatalakor fennálló tényállás alapján az akkor hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelel-e.
[23] Ezzel összefüggésben utal a Kúria arra, hogy a bíróság az alperesi határozat indokolásán nem terjeszkedhet túl, és olyan indokokkal, amelyre az alperes határozatában nem hivatkozott, a határozat jogszerűségét nem vizsgálhatja, nem támaszthatja alá. Éppen ezért a Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmében a felperesi magatartás joggal való visszaélés tilalmába történő ütközését, a színlelt szerződés és a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése körében előadott érvelését nem értékelhette, mert nem ezek az indokok képezték az alperes határozatának jogalapját, nem erre hivatkozva kötelezte a felperest a költségvetési támogatás visszafizetésére.
[24] Az Áht. 60/A. § (1) bekezdés c) pontja előírja, hogy a helyi önkormányzat, ha a támogatásra vonatkozó valamely feltételt megszegi, köteles a támogatásról vagy annak a jogosulatlan igénybevétellel érintett részéről haladéktalanul lemondani és azt visszafizetni. E jogszabályhely alapján azt kellett vizsgálni, hogy a felperes megszegte-e a falugondnoki szolgáltatás támogatására vonatkozó valamely feltételt.
[25] A Szoctv. 60. § (1) bekezdése szerint a falugondnoki, illetve tanyagondnoki szolgáltatás célja az aprófalvak és a külterületi vagy egyéb belterületi, valamint a tanyasi lakott helyek intézményhiányából eredő hátrányainak enyhítése, az alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz, közszolgáltatáshoz, valamint egyes alapszolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása, továbbá az egyéni, közösségi szintű szükségletek teljesítésének segítése. Az SZCSM rendelet 39. § (5) bekezdése határozza meg, hogy e munkakörben csak olyan személy foglalkoztatható, akit a foglalkoztatás kezdő időpontjában a munkáltató bejelentett a munkakör betöltéséhez szükséges falu- és tanyagondnoki alapképzésre, és azt a munkakör betöltője a foglalkoztatás kezdő időpontjától számított két, a jogszabálymódosítást követően egy éven belül elvégzi.
[26] A Kúria már több döntésében kifejtette, hogy a normatív állami támogatás felhasználása akkor jogszerű, amennyiben az ellátások tényleges nyújtása mellett a szolgáltató eleget tesz az állami finanszírozáshoz kapcsolódó jogszabályi kötelezettségeinek is. Egyebek között a Kúria Kfv.VI.35.820/2012/4., továbbá Kfv.IV.35.253/2015/5. számú döntéseire hivatkozva rögzíthető, hogy a normatív tartalmú kötelezettségek megsértése vonja maga után a jogosulatlan támogatásfelhasználás jogkövetkezményeit. A Kfv.IV.35.303/2016., továbbá a Kfv.IV.35.367/2017/6. számú ügyben pedig foglalkoztatási jogviszony szabályszerűségére nézve került megállapításra, hogy az szerves része a normatív támogatás felhasználása jogszerűségének.
[27] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes esetében a visszafizetés szankciójához kötött normatív állami támogatás felhasználása a munkakör ellátásához előírt képzési követelmény teljesítésének hiánya és ugyanezen személynek az ismételt foglalkoztatása következtében jogszerűtlen volt-e.
[28] Az SZCSM rendelet 39. § (5) bekezdésében két konjunktív feltételt tartalmaz: egyrészt a fenntartónak a foglalkoztatás kezdő időpontjában be kell jelentenie a falugondnokot a falu- és tanyagondnoki alapképzésre, másrészt a falugondnoknak a képzést a foglalkoztatás kezdő időpontjától számított két éven belül el kell végeznie. A hatóság az ellenőrzés során tényként állapította meg, hogy a falugondnok annak ellenére, hogy nyilatkozatában vállalta beiskolázását a falu- és tanyagondnoki képzésre, a felperesi tanfolyamra történő bejelentést követően azt nem végezte el, és végső soron emiatt került sor jogviszonyának megszüntetésére. A falugondnok pótlására kiírt pályázatra ugyanaz a személy jelentkezett, aki a korábbi nyilatkozatában foglaltakat sem teljesítette, ennek ellenére a felperes úgy ítélte meg, hogy alkalmazásának nincs akadálya.
[29] A Kúria egyetért az alperes azon álláspontjával, hogy ilyen tényállás mellett a felperes jogszerűen nem hivatkozhat arra a körülményre, hogy ugyanazon személy alkalmazását a szükségszerűség, a kényszer indokolta. A felperes tisztában volt azzal, hogy a falugondnok képzési kötelezettségének nem tett eleget a korábbi jogszabályi előírás alapján biztosított 2 év alatt sem, így újabb foglalkoztatása esetén fennáll a kockázata, hogy vállalt kötelezettségének ismét nem tesz eleget. A Kúria is osztja azt az alperesi vélekedést, hogy az újrafoglalkoztatás megengedése kiüresítené a szakmai végzettség megszerzésére, különösen annak időtartamára vonatkozó előírást. Ennek jóváhagyása lehetőséget teremtene a jogszabályi előírások megkerülésére és a szakmai képesítés nélküli munkavégzésre.
[30] A képesítés megszerzésére vonatkozó előírás valóban nem tartalmaz megszorítást arra nézve, hogy a képesítés megszerzését elmulasztó személy újbóli alkalmazása tiltott, de az Alaptörvény 28. cikkében szabályozott értelmezési alapelv figyelembevételével nem lehet arra a következtetésre jutni, mint amit az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett, vagyis egymástól elválasztva kell a két jogviszonyt megítélni.
[31] A jogrendszer Alaptörvénnyel összhangban való fenntartása a jogalkalmazói jogszabályértelmezés révén a bíróságok feladata, ez pedig feltételezi, hogy a jogalkalmazás során az Alaptörvényben foglalt jogok és alkotmányos értékek érvényesülnek. Erre figyelemmel a Kúria megítélése szerint az Alaptörvény 28. cikke ad lehetőséget arra, hogy a jogalkalmazó számon kérje a felperest olyan személy alkalmazása kapcsán, aki már korábban sem teljesítette a munkakör betöltéséhez szükséges szakmai követelményeket és emiatt a támogatás visszafizetéséről rendelkezzen.
[32] Az elsőfokú bíróság helytelenül értékelte a felperesnek a munkakör betöltését nem teljesítő személy ismételt alkalmazásával kapcsolatos magatartását, ezért a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozathozatalára utasította. Az új eljárásban a Kúria által kifejtett értelmezés alapján kell a felperes kereseti kérelmét elbírálni.
(Kúria Kfv.I.35.590/2021/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás