PK ÍH 2022/14.
PK ÍH 2022/14.
2022.03.01.
Nincs helye anyagi pervezetésnek a másodfokú eljárásban, ha a fellebbező a fellebbezésében más – jogsértőnek állított – magatartás alapján kéri a személyiségijog-sértés megállapítását, mint amely magatartás alapján a keresetet előterjesztette [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 170. § (2) bekezdés a) és c) pont, 369. § (4) bekezdés, 371. § (1) bekezdés; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (1) bekezdés, 2:43. § e) és g) pont, 2:46. §, 2:48. §, 2:51. § (1) bekezdés a) és c) pont].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:42. § (1) bekezdésére, a 2:43. § e) és g) pontjára, a 2:46. §-ára, továbbá a 2:48. §-ára.
A felperes pontosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes megsértette a személyiségi jogait, azon belül a magántitokhoz, a személyes adatok védelméhez, valamint a képmáshoz és a hangfelvételhez való jogát. A fenti jogsértésekre tekintettel kérte kötelezni az alperest, hogy adjon számára elégtételt oly módon, hogy a jogsértő cikk megjelenésével azonos módon és elhelyezésben, a www. ... .hu internetes oldalon – fizetett hirdetésként – jelentesse meg a saját költségén az alábbi szöveget: „A www. ... .hu internetes oldalon 2019. október 12-én »Bréking! Újra felkerült a netre a törölt W.-videó – Várjuk a városbéliek tüntetését!« figyelemfelhívó címmel és a cikkhez kapcsolódó, engedély nélkül felvett videófelvétel elérhetőségének (internetes linkjének) közzétételével megsértette a felperes (W.) személyiségi jogait, amelyért a tartalom elhelyezőjeként és nyilvánosságra hozójaként bocsánatot kérek tőle.” Kérte kötelezni az alperest 5 000 000 forint sérelemdíj, valamint annak 2019. november 1. napjától járó törvényes kamata megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság rögzítette ítéletében, miszerint a felperes a keresetében a www. ... .hu blogon megjelent „Bréking, újra felkerült a netre a törölt W.- videó – Várjuk a városbéliek tüntetését!” címmel megjelent cikk címét és az ott megadott két új internetes link elérhetővé tételét sérelmezte. Nem azt sérelmezte, hogy az alperes az orosz Facebook-oldalra, illetve az egyik amerikai videómegosztóra elhelyezte a per tárgyát képező videót, hanem a www. ... .hu internetes oldalon megjelent, általa rövid cikknek nevezett írást és a két új internetes elérhetőség nyilvánosságra hozatalát jelölte meg jogsértő magatartásként.
A felperes által sem vitatottan az alperes nem szerkesztője, nem kiadója a www. ... .hu hírportálnak, jogviszonyban nem állnak, ezért az alperes nem a tartalom elhelyezője és nyilvánosságra hozója, így elégtétel adására és a bocsánatkérés megjelentetésére sem kötelezhető.
A felperes maga hivatkozott arra, hogy minden, egyszer az internetre felkerült tartalom bárki számára hozzáférhetővé válik, így azzal, hogy az alperes az orosz Facebook-oldalra, illetve az amerikai videómegosztóra elhelyezte a per tárgyát képező videót, az bárki, akár a ... .hu hírportál számára is elérhetővé vált. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben tartalma szerint elsődlegesen annak megváltoztatását és a keresetének való helyt adást, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének megállapításai hibásak. A tényállítása az volt, hogy az alperes 2019. október 12-én újra elhelyezte az interneten a per tárgyát képező videót két helyre, az orosz Facebook-oldalra és egy amerikai videómegosztó oldalra, továbbá az, hogy a www. ... .hu még aznap csak úgy közölhette hírként azt, hogy ismét felkerült az internetre a videó, ha erről az alperes tájékoztatta a hírportált. Az alperes elismerte, hogy a kérdéses videófelvétel internetes elérhetőségét, linkjét nyilvánosságra hozta az orosz Facebookon, csak azt vitatta, hogy ezt jogszerűtlenül tette.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásával ellentétben valószínűsítette, hogy az alperes a videó elérhetőségét közölte a hírportállal, amikor kifejtette, hogy más észszerű magyarázat nincs arra, hogy a www. ... .hu honnan szerzett tudomást pár órán belül arról, hogy a gyakorlatilag végtelen világhálón ismét megtalálható a kérdéses videó, történetesen épp az orosz Facebook egyik oldalán. Az az állítása, hogy az orosz Facebook-oldalra feltett videó nyitóképe alatt található az alperes neve és a felvétel időpontja, egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a videót az alperes helyezte el. Elméletileg valóban bárki számára hozzáférhető lehet az interneten egy feltett elérhetőség, feltéve, hogy célzottan éppen az orosz Facebookon keresgél és rátalál az alperes oldalára. A perbeli esetben a nagyobb nyilvánosság azáltal vált lehetővé, hogy a www. ... .hu megjelölte a linket, ami viszont nem valósulhatott volna meg órákon belül, csak akkor, ha az alperes ehhez valamilyen segítséget nyújtott, azaz abban közreműködött.
Mindezek alapján megalapozatlanul jutott arra az elsőfokú bíróság, hogy mivel nem az alperes jelentette meg a linket a www. ... .hu-n és mivel amúgy sincs a hírportálhoz köze, nem tud a portál helyett elégtételt adni, vagy bocsánatot kérni. Az alperes nem is a www. ... .hu-n való megjelenésért tartozik felelősséggel, hanem az orosz Facebookon való megjelentetésért és azért, hogy erről tájékoztatta a www. ... .hu -t.
A felperes a fellebbezési határidő lejárta után fellebbezés kiegészítése elnevezéssel nyújtott be beadványt, melyhez csatolta az Sz.-i Járásbíróság büntetőügyben hozott végzését.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Álláspontja szerint a felperes fellebbezése nem felel meg a Pp. előírásainak. A fellebbezés kiegészítése pedig egyrészről elkésett, másrészről a Pp. 373. § (2) bekezdése meghatározza, hogy mely esetben kerülhet sor a fellebbezésben új tény állítására. A másodfokú eljárásban a felperes nem igazolta, nem is valószínűsítette, hogy mikor és milyen formában jutott a tudomására az Sz.-i Járásbíróság büntetőügyben hozott végzése. Az új tény elbírálása esetén a felperesre kedvezőbb ítéletet ezen határozat nem eredményezhetett volna, mert az nem az alperesre vonatkozik.
A felperes fellebbezése arra irányult, hogy a másodfokú bíróság azért állapítsa meg a felelősségét, mert 2019. október 12. napján elhelyezte a videót az orosz és amerikai videómegosztó oldalon, azonban a felperes kereseti kérelme nem ez volt. A kereseti kérelme arról szólt, hogy a www. ... .hu internetes oldalon 2019. október 12. napján megjelent egy cikk és egy elérési út, melynek közzétételével az alperes megsértette a felperes jogait.
Az elsőfokú bíróság ítélete helyesen tartalmazza, hogy a felperes nem bizonyította, még csak nem is valószínűsítette, hogy a www. ... .hu-n megjelent internetes elérhetőségi link az ő közreműködésével került az internetes hírportálhoz. A perben nem lehetett teljes bizonyossággal megállapítani, hogy a felperes ténylegesen mit sérelmez, mert a kereseti kérelme nem arról szólt, hogy azzal sértette meg a felperes személyiségi jogait, hogy az orosz és amerikai videómegosztó oldalakra elhelyezte a videót. A felperes a nagy nyilvánosságot egyébként nem is az ő terhére látta megállapíthatónak, azt a www. ... .hu internetes oldalnak rótta fel.
Az alperes utalt arra, hogy a felperesnek lehetősége volt a keresetváltoztatásra, az alperes személyének megváltoztatására. A kereseti kérelmét a másodfokú eljárásban már nem változtathatja meg. A kereseti kérelem tartalma és az alperes személyének megjelölése a felperes kizárólagos hatáskörébe tartozik. Amennyiben a felperes a kereseti kérelmét nem megfelelően, például ellentmondásosan adja elő, vagy az alperes személyét nem jól jelöli meg, annak következményeit viselnie kell.
Előadta, hogy a felperesről mint közéleti szereplőről készült videó valós tényeket tartalmaz. A felperes közéleti szereplése, különösen a választási kampányban fokozott érdeklődést vált ki az állampolgárok részéről, mint a polgármesterjelöltnek a közügyek vitelében való alkalmassága tekintetében. Ezen alkalmasság egyik fontos eleme a politikus felperes erkölcsiségének megítélése a választópolgárok által.
A felperes fellebbezése nem megalapozott.
Az ítélőtábla a Pp. 380. §-ában megjelölt – az elsőfokú ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó – körülményt nem észlelt, ilyen körülményre egyébként a fellebbező felperes sem hivatkozott.
A személyiségi jogi perekben a felperesnek egyértelműen meg kell jelölnie, hogy az alperes mely magatartásával, mely személyiségi jogát sértette meg. Amennyiben a felperes a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szankció alkalmazását (is) kéri, akkor a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontja szerint ennek megfelelően szükséges azt határozott kereseti kérelemként feltüntetnie, megjelölve azt, hogy az alperes mely magatartása mely személyiségi jogát sértette meg.
Az ítélőtábla hangsúlyozta, hogy a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontja szerinti, a bíróság döntésére irányuló határozott kereseti kérelem feltüntetésén felüli, további kötelezettséget ír elő a 170. § (2) bekezdés c) pontja a kereseti kérelmet megalapozó tények feltüntetésének megkövetelésével. Téves a felperes azon jogi álláspontja, amely szerint a bíróság azt vizsgálja és azt állapítja meg, hogy az alperes megsértette-e a személyiségi jogait, annak részletezése azonban, hogy az alperes a felperes mely személyiségi jogait és milyen magatartással sértette meg, már a határozat indokolási körébe tartozik. Ezzel ellentétben a felperesnek az a kötelezettsége a Pp. 170. § (2) bekezdése a) pontja alapján, hogy a fenti tartalmi kritériumoknak megfelelően terjessze elő a határozott kereseti kérelmét. Ez a perben a jogsértés megtörténtének megállapításra irányuló kereseti kérelem vonatkozásában nem valósult meg. A felperes ugyanis a keresetpontosítást követően is annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a személyiségi jogait, ezen belül a magántitokhoz, a személyes adatok védelméhez, valamint a képmáshoz és hangfelvételhez való jogát. Azonban nem tartalmazta azt, hogy a bíróság ez irányú döntését mely alperesi magatartás vonatkozásában kérte.
Azon felperesi álláspontot, miszerint elegendő a kereseti kérelmet megalapozó tények előadása során hivatkoznia a jogsértő magatartásra, a saját perbeli nyilatkozatai is hibássá teszik. A felperes a fellebbezésben az a) pontban, a tényállítása során arra hivatkozott, hogy az alperes az orosz Facebook-oldalra és egy amerikai videómegosztó oldalra is feltette a videófelvétel elérhetőségét, később azonban az e) pontban, és az ezt követő második bekezdésben már csak az orosz Facebookon való megjelentetésre hivatkozott.
A felperesi kereseti kérelem nem kellő határozottságát támasztja alá az, hogy az 5. sorszám alatti keresetpontosításában, az 1. sorszámú ismételten előterjesztett keresetlevél 4.2. pontjában a képmáshoz és hangfelvételhez való jog védelmére vonatkozóan ezen jogok esetében a jogsértő magatartást abban jelölte meg, miszerint: „A kereset F/2 hivatkozásában megjelenített videófelvétel, amely engem jelentet meg és amelyet beleegyezésem nélkül használt fel a cikk írója”. A 4.7. pontban a személyiségi jog megsértése vonatkozásában jogsértő magatartásként a videófelvételnek az orosz Facebook-oldalra, illetve az amerikai videómegosztó oldalra elhelyezését is megjelölte, azonban ezen pontban a jóhírnevének megsértésére hivatkozott, mely kereseti kérelmétől később elállt.
A másodfokú bíróság a fentiek következtében egyetértett azon alperesi állásponttal, miszerint a felperes által előterjesztett kereseti kérelmek nem voltak a bírósági joggyakorlat által megkívánt mértékben kellően egyértelműek. Az alperes ezen kifogását már az írásbeli ellenkérelmében is jelezte. Habár a kereset közlését megelőzően az elsőfokú bíróság kétszer is visszautasította a keresetlevelet, azok valójában nem a megállapításra vonatkozó kereseti kérelem határozottságának hiányára vonatkoztak.
A jogsértés megtörténtének megállapítására irányuló kereseti kérelemből nem állapítható meg, hogy a felperes mely alperesi magatartás vonatkozásában állította a megnevezett személyiségi jogainak megsértését. A Ptk. 2:51. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felróhatóságtól független szankció alkalmazása iránti kereseti kérelemnél azonban azt tüntette fel, miszerint kéri „kötelezni az alperest, hogy adjon számára elégtételt oly módon, hogy a jogsértő cikk megjelenésével azonos módon és elhelyezésben, a www. ... .hu internetes oldalon fizetett hirdetésként jelentesse meg a saját költségén az alábbi szöveget: „A www. ... .hu internetes oldalon 2019. október 12-én »Bréking! Újra felkerült a netre a törölt W.-videó – Várjuk a városbéliek tüntetését!« figyelemfelhívó címmel és a cikkhez kapcsolódó engedély nélkül felvett videófelvétel elérhetőségének (internetes linkjének) közzétételével megsértette a felperes (W.) személyiségi jogait, amelyért a tartalom elhelyezőjeként és nyilvánosságra hozójaként bocsánatot kérek tőle.”
Ezen elégtételadásként megjelölt kereseti kérelem alapján helytállóan döntött úgy az elsőfokú bíróság, hogy a felperes kereseti kérelme – jelen perben – annak megállapítására irányult, hogy a www. ... .hu blogon megjelent „Bréking, újra felkerült a netre a törölt W. videó – Várjuk a városbéliek tüntetését!” címmel megjelent cikk címe és az ott megadott két új internetes link elérhetővé tétele volt a jogsértő alperesi magatartás.
Ezen sérelmezett alperesi cselekmény megvalósulását a felperes azonban nem bizonyította, sőt ezzel a saját előadása is ellentétes. Egyrészt abban a körben, hogy az alperes nem szerkesztője, nem működtetője a www. ... .hu internetes oldalnak, továbbá, hogy az internetre felkerült adattartalom bárki által megismerhető, bárki által felhasználható.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság eljárásával kapcsolatosan rámutatott arra, nem tartotta indokoltnak, hogy a Pp. 369. § (4) bekezdése szerint anyagi pervezetést végezzen. Jelen perben ugyanis egy nem kellő határozottsággal előterjesztett, a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pontjára irányuló kereseti kérelem egyik – a perbeli nyilatkozatok alapján helytálló – értelmezése vonatkozásában az elsőfokú bíróság a jogi álláspontját már kifejtette. Majd ezt követően a fellebbező felperes ténylegesen arra hivatkozott, hogy nem az elsőfokú bíróság által vizsgáltak vonatkozásában terjesztette elő a kereseti kérelmét, hanem egyéb jogsértőnek állított alperesi magatartás vonatkozásában. Amennyiben a másodfokú bíróság e körben az anyagi pervezetést elvégezné, a felperesnek lehetősége lenne arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása ismeretében ténylegesen a keresetét – annak az általa lehetségesnek vélt értelmezése szerint – megváltoztassa, ez pedig egyértelműen a polgári peres eljárásokban is érvényesítendő „fegyverek egyenlőségének” az elvét sértené, a Pp. 371. § (1) bekezdése szerinti tilalom meg nem engedett feloldását eredményezné. Egyetértett a másodfokú bíróság az alperes azon álláspontjával, hogy a kereseti kérelmének hiányosságait, ellentmondásosságait jelen perben a felperesnek szükséges viselnie.
Az ítélőtábla csupán megjegyzi, hogy amennyiben a felperes a kereseti kérelmét nem a jelen perben elbírált alperesi magatartás vonatkozásában kívánta előterjeszteni, akkor nincs attól elzárva, hogy más alperesi magatartás vonatkozásában az igényét egy újabb, arra irányuló perben érvényesíthesse.
A felperes által csatolt büntetőügyben hozott végzésnek a jelen eljárásban nincs jelentősége, az nem az alperes személyét érinti. A határozat esetleges értékelése nem eredményezhetett volna kedvezőbb ítéletet a felperesre, így azt sem volt indokolt vizsgálnia az ítélőtáblának, hogy a felperes mikor szerzett tudomást végzésről.
(Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.627/2021/9/II.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás