BÜ BH 2022/150
BÜ BH 2022/150
2022.06.01.
A bűnösség beismerésére vonatkozó egyezség alapján hozott ítélet ellen abban az esetben van helye a terhelt javára perújításnak, ha az alapügyben felmerült vagy fel nem merült tényre vonatkozóan felhozott új, az alapeljárásban nem értékelt bizonyíték olyan új tény megállapítását teszi valószínűvé, amely az egyezség jóváhagyásának megtagadására vezető okot valósít meg; egyúttal perdöntő jellege folytán a megtagadás folyományaként a tárgyalás alapján meghozandó ítéletben a terhelt felmentését vagy a jóváhagyott egyezség alapján kiszabott büntetéshez képest lényegesen enyhébb büntetés kiszabását, illetve büntetés kiszabása helyett intézkedés alkalmazását eredményezi [Be. 637. § (1) bek. a) pont, 734. § (1) bek., 738. § (1) bek.].
[1] Az ítélőtábla a 2021. szeptember 23-án kelt végzésével elutasította a terhelt védőjének a törvényszék ítélete ellen benyújtott perújítási indítványát.
[2] Az alapügyben a bíróság a terheltet – a Be. XCIX. Fejezete szerinti eljárásban – társtettesként elkövetett orgazdaság bűntette [Btk. 379. § (1) bek. a) pont, (6) bek. a) pont] miatt 2 év 8 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[3] A perújítási indítványt elutasító végzés ellen a védő jelentett be fellebbezést.
[4] Fellebbezésében utalt a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) 56/2007. BK véleményére, amely szerint a büntetést befolyásoló alanyi tényezők körében enyhítő hatású az elkövető betegsége, jelentős mérvű rokkantsága vagy egyéb olyan körülmény, amely a büntetés elviselését megnehezíti, és amely akkor is értékelendő, ha a bűncselekmény elkövetése után állott elő.
[5] Álláspontja szerint ezért az egyezség során nem ismert körülmény perújítás útján való feltárása akár a megkötött egyezség újratárgyalását is lehetővé teszi (clausula rebus sic stantibus elv). Jelen esetben ugyanis egy rendkívül beteg ember biztosan nem kötött volna olyan egyezséget, amely nem teszi lehetővé a gyógykezelését. Utalt arra is, hogy ha a terhelt nem mondott volna le a tárgyaláshoz való jogáról, a Be. 734. § (1) bekezdés b) pontja szerint az egyezség jóváhagyására sem került volna sor.
[6] Okfejtése alapján azt indítványozta, hogy a Kúria az elsőfokú végzést megváltoztatva rendelje el a perújítást.
[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában a védő fellebbezését nem tartotta alaposnak.
[8] Átiratában kifejtette, hogy az egyezség jóváhagyására alapított ügydöntő határozat ellen sem kizárt a perújítási indítvány előterjesztése, azonban a külön eljárás sajátosságait valóban nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezért a perújítás megengedhetőségének vizsgálata során nem a Be. 736. § (3) bekezdésében foglaltaknak van jelentősége, hanem a bíróság egyezség jóváhagyásával kapcsolatos mérlegelő tevékenységének. Ehhez képest az indítványban hivatkozott körülmény a terhelt elkövetéskori egészségi állapotára vonatkozó részében valóban új bizonyíték, azonban releváns új tény megállapítását nem teszi lehetővé. A terhelt egészségi állapotában az ítélet jogerőre emelkedését követően beállt változások pedig a perújítás elrendelésére nem adhatnak alapot.
[9] Indokai alapján az ítélőtábla végzésének helybenhagyására tett indítványt.
[10] A védő fellebbezése nem alapos.
[11] Az iratokból kitűnően az elsőfokú végzés kézbesítésére 2021. szeptember 29-én került sor G.-né dr. T. A. védő részére. Ezt követően a terhelt 2021. október 7-én a végzés elleni fellebbezés ügyében való eljárásra védőként hatalmazta meg dr. B. B.-t. Az újonnan meghatalmazott védő által elektronikus úton benyújtott fellebbezés azonban már csupán 2021. október 8-án 0:01 órakor érkezett meg a bírósági postafiókba, amely a Be. 645. § (5) bekezdése folytán irányadó 582. § (3) bekezdésében a fellebbezés előterjesztésére szabott nyolc napos határidő letelte utáni. Megállapítható ugyanakkor, hogy a védő a fellebbezést már 2021. október 7-én szabályszerűen benyújtotta elektronikus úton, ezért a Be. 154. § (1) bekezdése alapján a határidő elmulasztásának következményei nem alkalmazhatók.
[12] Ekként a védő fellebbezése joghatályos.
[13] A bíróság jogerős ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén perújításnak van helye, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, vagy lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni [Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont első és második fordulat].
[14] A perújítás tehát a jogerős ítélettel szembeni ténybeli kifogás lehetőségét biztosítja, mégpedig három, egymásra épülő feltétel együttes fennállása esetén. Ennek megfelelően perújítás kizárólag akkor rendelhető el, ha
– a bejelentett bizonyíték újnak tekinthető, azaz az alapügyben nem merült fel vagy felmerült ugyan, de azt az eljárt bíróság nem értékelte,
– az ekként újnak tekintendő bizonyíték alkalmas arra, hogy valamely ténynek – a jogerős határozatban foglaltaktól – eltérő vagy önmagában új tény megállapítását eredményezze, végül
– az újnak tekintendő bizonyíték az eltérő, illetve új tény megállapítására való alkalmassága folytán perdöntő jellegű, azaz egyben azt is valószínűsíti, hogy lényegesen meg kell változtatni a jogerős határozat bűnösségre vagy büntetéskiszabásra vonatkozó rendelkezését, illetve az eljárást meg kell szüntetni.
[15] A Be. értelmében ebben a sorrendben kell egyenként és minden új bizonyítékként felhozott körülmény kapcsán az egyes feltételek meglétét vizsgálni. Ha valamelyik feltétel esetében nemleges az eredmény, akkor a továbbiak vizsgálata már közömbös.
[16] A Be. XCIX. Fejezete szerinti, egyezség esetén folytatott eljárás ugyanakkor sajátos szabályok mentén folyik.
[17] Ez esetben a külön eljárás lefolytatását megelőzően, a vádemelés előtt az ügyészség és a terhelt egyezséget köt a terhelt által elkövetett bűncselekmény vonatkozásában a bűnösség beismeréséről és annak következményeiről [Be. 407. § (1) bek.]. Az ügyészség a Be. 408. § (1) bekezdése szerinti, az egyezség megkötését célzó egyeztetés megkezdésekor tájékoztatja a terheltet és a védőt az egyezség lehetséges tartalmi elemeiről és következményeiről [Be. 408. § (2) bek.]. Az egyezség tárgyát képező bűncselekmény tényállására és Btk. szerinti minősítésére ugyanakkor az egyeztetés nem terjed ki, amelyet az ügyészség határoz meg [Be. 408. § (1) bek., 410. § (3) bek.].
[18] A Be. 410. § (2) bekezdése szerint az egyezség tartalmazza az egyezség tárgyát képező bűncselekmény tényállásának leírását és Btk. szerinti minősítését; a terhelt nyilatkozatát arról, hogy a bűnösségét beismeri, és ennek érdekében vallomást tesz; valamint az egyezség tárgyát képező büntetést vagy önállóan alkalmazható intézkedést.
[19] Az egyezség létrejöttét követő vádemelés nyomán kitűzött előkészítő ülésen a bíróság döntési jogköre kizárólag arra terjed ki, hogy az egyezséget jóváhagyja, ha annak a Be. 733. §-ában felsorolt feltételei fennállnak, vagy a jóváhagyást kizáró valamely, a Be. 734. § (1) bekezdésében tételesen meghatározott ok beálltára tekintettel a jóváhagyást megtagadja.
[20] Amint arra az ítélőtábla is helytállóan utalt, az egyezség jóváhagyása esetén a bíróság a terhelt bűnösségét a bűnösség beismerésére, az egyezség jóváhagyására és az ügyiratokra alapítja [Be. 736. § (2) bek.]. Ítéletében a vád szerinti tényállástól, minősítéstől és a Be. 424. § (2) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott vádbeli indítványoktól főszabályként – a (3a) bekezdés szerinti kivételtől eltekintve – nem térhet el [Be. 736. § (3) bek.].
[21] A Be. 163. § (1) bekezdése szerint a bizonyítás a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentős tényekre terjed ki. Az előbbi rendelkezésekből fakadóan azonban az egyezség esetén folytatott külön eljárásban a bíróság nem folytat bizonyítást sem a tényállás tisztázása, sem pedig a terhelt terhére és javára értékelendő büntetéskiszabási tényezők feltárása céljából. A bíróság által felvett bizonyítás eredményét ugyanis az ügyészség és a terhelt által megkötött egyezség pótolja.
[22] A Be. 736. § (1)–(3) bekezdésével összhangban e külön eljárásban nincs helye fellebbezésnek a bűnösség megállapítása, a váddal egyező tényállás és minősítés, illetve a vádban indítványozott, egyezségen alapuló büntetés, illetve intézkedés neme, mértéke vagy tartama ellen [Be. 738. § (1) bek. a)-c) pont]. A fellebbezésben kizárólag e korlátok között lehet új tényt állítani és új bizonyítékra hivatkozni, és a másodfokú eljárásban bizonyítás csak e keretek között vehető fel [Be. 738. § (2)–(3) bek.].
[23] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági vagy más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.
[24] E megfogalmazásból is szemléletesen kitűnően azonban a büntetőeljárásban is biztosított jogorvoslati jog kizárólag a bíróság döntésével szemben illeti meg a jogorvoslatra jogosultat. A Be. 738. § (1) bekezdésében írt, a fellebbezési jogosultságot korlátozó szabályok elvi alapja pontosan abban áll, hogy e fellebbezéssel nem támadható rendelkezések nem bírói döntésen alapulnak, hanem az ügyészség és a terhelt megegyezésén.
[25] A perújítás a ténybeli hibán alapuló jogerős bírói döntés reparációját szolgáló rendkívüli jogorvoslat. Az imént kifejtettekből adódó alapvetés, hogy e jogorvoslat is csak annyiban illeti meg a Be. 639. § (1) és (2) bekezdésében felsoroltakat, amennyiben a támadott határozatban foglalt bírói döntés a lefolytatott bizonyítási eljárás anyagából építkező bírói ténymegállapításon alapul.
[26] Az egyezség esetén folytatott külön eljárásban pedig a bíróság döntése kizárólag a tőle független tartalommal létrejött egyezség jóváhagyására vagy megtagadására korlátozódik. Az egyezség jóváhagyása esetén az egyezség tartalma: az ítéleti tényállásként átvett vádirati tényállás, az ebben foglalt cselekmény büntetőjogi minősítése és a kiszabott büntetés meghatározása a bíróság döntési jogkörén kívül esik. Éppen ezért a bíróság alapügyben meghozott ítéletének a jóváhagyott egyezségen alapuló rendelkezései perújítással nem támadhatók.
[27] Ehhez képest a Be. XCIX. Fejezete szerint megindult eljárásban a bíróság döntési jogköre akkor válik teljessé, ha az egyezség jóváhagyásának megtagadása folytán a Be. 506-508. §-a szerinti eljárásban vagy az egyezséget jóváhagyó végzés hatályon kívül helyezését követően [Be. 737. § (2) bek.], a tárgyaláson lefolytatott bizonyítás alapján – az ügyészség és a terhelt egyezsége által szabott korlátok nélkül – maga állapítja meg a tényállást és dönt a terhelt büntetőjogi felelősségéről és ennek következményeiről.
[28] Következésképpen a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) pontban írt, egymásra épülő feltételrendszernek megfelelően e külön eljárásban meghozott ítélet ellen abban az esetben van helye perújításnak, ha
– az alapügyben felmerült vagy fel nem merült tényre vonatkozóan felhozott új, az alapeljárásban nem értékelt bizonyíték olyan új tény megállapítását teszi valószínűvé, amely
– az egyezség jóváhagyásának megtagadására vezető okot valósít meg, egyúttal perdöntő jellege folytán
– a megtagadás folyományaként a tárgyalás alapján meghozandó ítéletben a terhelt felmentését vagy a jóváhagyott egyezség alapján kiszabott büntetéshez képest lényegesen enyhébb büntetés kiszabását, illetve büntetés kiszabása helyett intézkedés alkalmazását eredményezi.
[29] A védő perújítási indítványában felajánlott, a terhelt egészségi állapotára vonatkozó új bizonyíték azonban e feltételeknek nem tesz eleget. A becsatolt okiratok ismeretében sem valószínűsíthető ugyanis olyan új tény megállapítása, amely az alapügyben alapjául szolgálhatott volna az egyezség jóváhagyását megtagadó határozat hozatalának.
[30] Ha pedig az egyezség jóváhagyásának helye volt, a perújítás elrendelésére vezető feltételrendszer további elemei már nem is vizsgálhatók. Az egyezség jóváhagyása nyomán meghozott ítélet valamennyi rendelkezése kívül esett a bíróság által felvett bizonyítás keretein, ezzel a bíróság döntési jogkörén, és a jóváhagyott egyezség tartalmán – a terhelt egyezségkötésre irányuló, az ügyészséggel egyező akaratán – alapult.
[31] A büntetőeljárási törvényben szabályozott rendes vagy rendkívüli jogorvoslatnak azonban csak a bíróság döntése ellen van helye. A terhelt jogorvoslati joga nem terjed ki arra, hogy saját, a megkötött egyezség tartamában kinyilvánított akaratát támadja. A másik oldalról, a rendkívüli jogorvoslat is kizárólag a bíróság döntésének a megváltoztatását eredményezheti, de nem alkalmas a terhelt saját múltbeli döntésének kifogásolására.
[32] Összegezve tehát, a büntetéskiszabást befolyásoló tények főszabályként kétségkívül olyan, a büntető anyagi jogszabályok alkalmazásában jelentős tényeknek minősülnek, amelyekre a bizonyítás kiterjed [Be. 163. § (1) bekezdés]. Jelen ügyben azonban a külön eljárás sajátosságaiból fakadóan az alapügyben eljárt bíróság a büntetés kiszabása során az egyezség jóváhagyása folytán nem vizsgálta – és nem is vizsgálhatta – az 56/2007. BK véleményben felsorolt enyhítő és súlyosító körülményeket, így azok fennállása körében bizonyítást sem folytatott, és nem is folytathatott. A büntetés kiszabása ugyanis nem az irányadó büntetéskiszabási tényezők mérlegelésén, hanem a terhelt és az ügyészség egyező akaratnyilvánításán alapult. Az alapügyben közömbös büntetéskiszabási körülmények a perújítási eljárásban sem bírnak perdöntő jelleggel. Éppen ezért nem alkalmas a perújítás elrendelésére a jogerős ítéletet hozó törvényszék mérlegelési jogkörén kívül eső körülményre – a terheltnek a büntetés kiállását befolyásoló egészségügyi állapotára – vonatkozó új bizonyíték.
[33] Mivel a terhelt állított egészségügyi állapota az egyezség jóváhagyását követően már a jogerős ítélet büntetéskiszabásra vonatkozó rendelkezését sem befolyásolhatta, ezért a konkrét ügyben annak sincs jelentősége, hogy a terhelt betegségei már az ügydöntő határozat meghozatalakor fennálltak-e, avagy – részben vagy egészben – utólag keletkeztek (ami a perújításban való érvényesíthetőségüket egyébként is, az alapeljárás jellegétől függetlenül fogalmilag kizárná).
[34] Az ítélőtábla tehát törvényesen járt el, amikor az alapeljárás jellegéhez igazodó, a kifejtettek szerinti perújítási ok hiányában elutasította a terhelt védője által előterjesztett perújítási indítványt.
[35] Mindezek alapján a Kúria a támadott határozatot a Be. 645. § (4) bekezdés második fordulata szerinti tanácsülésen, a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Bpkf.II.1.379/2021/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás