PÜ BH 2022/154
PÜ BH 2022/154
2022.06.01.
I. Ha az egészségügyi szolgáltató felróható mulasztása folytán a felperes édesanyja elvesztette az életben maradás reális esélyét, akkor a felperes kára a hozzátartozója halála.
II. Nemcsak a vagyoni, hanem a nem vagyoni hátrányoknál is értékelni kell, hogy a felperes – az egészségügyi intézmény felróható mulasztásával okozati összefüggésben – elhalálozott édesanyja helyett hosszabb időn keresztül gondozni kényszerül az alperes magatartásától függetlenül megromlott egészségi állapotú édesapját, amely az életvitelében negatív változásokat eredményezett [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 355. § (4) bek.; 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 206. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes édesanyja 2010. március 20-án az utcán elesett, és a jobb combcsont távolabbi végének elmozdulásos zárt törését szenvedte el. Az alperesnél elvégzett műtétet követően a folyamatos sebváladékozás miatt újabb beavatkozásra került sor, később MRSA fertőzés igazolódott. Állapota folyamatosan romlott, majd 2010. május 28-án elhalálozott. A halál közvetlen okaként szepszist, illetőleg gennyvérűség okozta többszervi elégtelenséget állapítottak meg.
[2] A felperes a baleset időpontjában férjével és gyermekeivel a szüleitől távol, vidéken élt, betegeskedő szüleit időszakosan látogatta a fővárosban.
[3] A felperes édesanyja a balesetét megelőzően teljeskörűen ellátta a szintén betegeskedő férjét és erre – ha nehézségek árán is, de – egy ideig egészben, illetve később részben képes lett volna a balesetből felgyógyulása után is.
[4] A felperes édesanyja halála után vidékre költöztette az édesapját a saját otthonába, és 2015. január 3-án bekövetkezett haláláig gondoskodott róla.
[5] A felperesnek édesapja ápolása folytán megromlott a kapcsolata a párjával, és emellett fel kellett adnia a munkáját és a társasági kapcsolatait.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az egészséghez, továbbá a teljes és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogát. Kérte az alperes kötelezését 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére. Vagyoni kártérítésként édesapja gondozása címén 4 184 100 forint és kamatai, rezsi többletköltség címén 215 000 forint és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes édesanyja számos egyéb betegségben is szenvedett, a végkifejlet a kórházban is bekövetkezett volna. Vitatta azt is, hogy a felperes édesanyja – természetes kórokú megbetegedései folytán – hosszabb távon gondoskodni tudott volna a férjéről.
[8] Az alperes pernyertessége érdekében beavatkozó biztosító ellenkérelmében szintén a kereset elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes egészséghez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy édesanyját kórházi kezelését követően 2010. május 25. napján otthonába bocsátotta és ezzel a gyógyulási, illetve életbenmaradási esélyeit rontotta. Kötelezte az alperest 2 000 000 forint és kamatai nem vagyoni kártérítés megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[10] Indokolásában – egyebek mellett – kifejtette, hogy számba kellett venni az alperes magatartása és a felperest ért károk ténybeli alapja közötti okozati összefüggés értékelése során a felperes édesanyjának olyan sorsszerű megbetegedéseit is, amelyek az egészségügyi tevékenységre is kihatóan jelentősen rontották a beteg életkilátásait, tovább csökkentették gyógyulási esélyét. Erre figyelemmel a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényét nem találta teljes egészében megalapozottnak.
[11] Nem tartotta alaposnak a felperes vagyoni kárigényét azzal okozati összefüggésben, hogy a felperesnek kellett ápolnia édesanyja helyett beteg édesapját. Vizsgálta, hogy a vagyoni károk ténybeli alapja mennyiben állt okozati összefüggésben a jogellenes magatartással. Megítélése szerint a felperes édesapjának általános egészségügyi állapotából fakadó ellátási igénye az alperesnek felrótt mulasztástól függetlenül fennálló körülmény volt, amelyet az édesanya elveszítésének ténye reálisan nem befolyásolhatott, és így az alperes terhére nem eshetett.
[12] A felperes azon előadását, amely szerint édesanyja a halála előtt teljeskörűen ellátta férjét, még a közeli hozzátartozó tanúk kihallgatása után is ellentmondásosnak tartotta. Utalt arra, hogy a felperes édesapja agyi érelmeszesedésben, infarktusban és agyi eredetű leépülésben szenvedett, emellett daganatos betegsége is volt, valamint combcsonttörésen is átesett. Megítélése szerint a történtektől függetlenül az édesapa (és ha felgyógyul, az édesanya) ellátása mindenképpen a felperesre és családjára hárult volna, mivel a felperes édesanyjának egészségi állapota a baleset után, de attól függetlenül sem tette volna lehetővé a fokozatosan leépülő férje ellátását.
[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperest megillető nem vagyoni kártérítés tőkeösszegét 3 000 000 forintra felemelte, továbbá kötelezte az alperest 4 399 100 forint és járulékai vagyoni kártérítés megfizetésére.
[14] Nem értett egyet azzal, hogy az elsőfokú bíróság a gyógyulási esély csökkenését nem a felróhatóság, hanem az okozatosság körében értékelte, és az emiatt általa fennállónak tartott osztott okozatosságra tekintettel az alperes kártérítési felelősségének terjedelmét kisebb mértékben határozta meg.
[15] Rámutatott arra, hogy a perbeli esetben a kár a felperes hozzátartozójának a halála. Kifejtette, hogy a családtag elvesztésével elszenvedett nem vagyoni hátrány kompenzálásához szükséges kártérítés mértékének meghatározása során az elhunytnak a család életében betöltött szerepét kell vizsgálni, továbbá azt, hogy az igényt megalapozó káresemény milyen hatással volt a károsult család funkcióinak alakulására, mely funkció és milyen mértékben esett ki, valamint ez milyen változásokat idézett elő a jogosult életvitelében, életminőségében, életének jövőbeni lehetőségeiben, érzelmi és lelki állapotában.
[16] A felperes nem vagyoni hátrányainak kompenzálására 3 000 000 forintot tartott alkalmasnak. Értékelte e körben, hogy a felperesnek édesanyja halála a mai napig fájdalmas trauma, az édesanya – akinek elvesztése a különélő nagykorú gyermek számára önmagában is hátrányos – jelentette az összetartó erőt a családban. Érvelése szerint a felperes fellebbezésében olyan körülményt, amely a mérlegelés szempontjait oly módon módosította volna, hogy annak következményeként a kártérítés összegének további emelésére adott volna alapot, nem jelölt meg.
[17] A vagyoni kártérítés körében azt állapította meg a szakértői vélemény alapján, hogy a felperes édesanyjának a férje ápolása 2011. április 22-től valószínűen igen nagymértékű nehézséget okozott volna, de azt képes lehetett volna elvégezni, míg 2013. október 15. után bizonyosan nem tudta volna ellátni a férjét. A másodfokú bíróság figyelembe vette azt a tényt, hogy a szakértői vélemény alapján meghatározott időkeretben az alperes mulasztására visszavezethetően az édesanyja helyett a felperes volt kénytelen az édesapja ápolását és gondozását elvégezni. Ennek megfelelően nem tartotta eltúlzottnak a felperes által ezen a címen követelt összeget.
[18] Emellett úgy foglalt állást, hogy a felperesnek az alperes jogellenes és felróható magatartására visszavezethető okból kellett édesapját a saját háztartásában gondoznia, amely nyilvánvalóan megnövelte a rezsiköltségeit is, ezért a felperes által mértéktartóan megjelölt összeget az alperesre átháríthatónak, indokolt költségnek ítélte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak részbeni hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a részére járó nem vagyon kártérítés összegének 5 000 000 forintra és járulékaira való felemelését kérte.
[20] Megsértett jogszabályhelyként a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 355. § (4) bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdését jelölte meg.
[25] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[27] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[28] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 270. § (2) és a 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, a 272. § (2) bekezdése szerint megjelölt jogszabálysértések tekintetében vizsgálta felül.
[29] A régi Pp. 270. § (2) bekezdésének és a 275. § (3), illetve (4) bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja lehet valamely anyagi jogi vagy eljárási szabálysértés, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van.
[30] Mivel a felperes felülvizsgálati kérelemében a per fő tárgya tekintetében kizárólag a nem vagyoni kártérítés összegére vonatkozó rendelkezést támadta, ezért a Kúria a perben előterjesztett vagyoni igényeket nem érintette.
[31] Kiemeli a Kúria: a felülvizsgálati eljárásban már nem voltak vitatottak a másodfokú bíróság azon megállapításai, hogy a felperes édesanyja egészségi állapota ellenére, ha nehezen is, de képes lett volna a férje ápolására, ellátására, és hogy halálával ezek a feladatok teljes egészében a felperesre hárultak. Ennek vagyoni konzekvenciáit a másodfokú bíróság levonta, így a felülvizsgálati eljárás tárgya az volt, hogy a felperes édesapja gondozásával rá háruló többletterhek nem vagyoni hátrányai megfelelően értékelésre kerültek-e a jogerős ítéletben.
[32] Fentiek alapján a megjelölt jogszabálysértésekre tekintettel a Kúria azt vizsgálta, hogy a nem vagyoni kártérítés összegét a másodfokú bíróság a bizonyítékok felülvizsgálati kérelemben megjelölt régi Pp. 206. § (3) bekezdésének megfelelő mérlegelésével határozta-e meg, ezáltal megvalósult-e a régi Ptk. 355. § (4) bekezdésébe foglalt teljes kártérítés elve.
[33] Egyetértett a Kúria a felperes azon hivatkozásával, hogy az édesanyja elvesztésén kívül egyéb olyan körülményt is megjelölt, amely a nem vagyoni kártérítés összegének további emelésére is alapot adhatott. Ez pedig – a vagyoni károkon túl – az édesapja gondozásával összefüggésben felmerülő olyan nem vagyoni hátrányok, amelyekért az alperes felelősséggel tartozik. A régi Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdése alapján a bíróságnak azt a kárpótlást kell megállapítania, amely a károsultat ért nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. Ennek meghatározásánál a személyi sérelem súlya és következményei, a károsodáskor fennálló ár- és értékviszonyok, valamint a bírói gyakorlat összehasonlításra alkalmas más ügyekben hozott döntései mellett tekintettel kell lenni a károsult egyedi körülményeire is.
[34] A másodfokú bíróság azért emelte fel a felperest illető nem vagyoni kártérítés összegét, mert az elsőfokú bíróság helytelenül értékelte az esélyt kárcsökkentő tényezőként. Egyetért a Kúria a másodfokú bírósággal abban, hogy mivel az alperes felróható mulasztása folytán a felperes édesanyja elvesztette az életben maradás reális esélyét, a felperes kára a hozzátartozója halála. A hozzátartozó halálával összefüggésben a felperesnél jelentkező immateriális sérelmek közül csak a családtag elvesztését értékelte, nem vette azonban figyelembe a nem vagyoni hátrányok között, hogy az édesanyja elvesztésével a felperesre hárult édesapja gondozása. Ennek a körülménynek nemcsak vagyoni kárként jelentkező és a másodfokú bíróság által meg is ítélt költségei voltak, hanem a felperes életvitelére kiható negatív változások is bekövetkeztek. A felperes megalapozottan állította, hogy a másodfokú bíróság nem értékelte párkapcsolata tönkremenését, munkája elvesztését, életmódja beszűkülését, amelyek okozati összefüggésben álltak azzal, hogy a káresemény folytán hosszabb időn keresztül édesanyja helyett saját otthonában édesapja gondozására kényszerült. Az ezzel kapcsolatos nem vagyoni hátrányokat a perben meghallgatott tanúk igazolták, azok értékelése a nem vagyoni károk körében szükséges. Ez a másodfokú bíróság részéről elmaradt annak ellenére, hogy a felperes fellebbezésében erre kifejezetten hivatkozott. A másodfokú bíróság – bár felemelte a felperest megillető nem vagyoni kártérítés összegét – mégsem értékelte – a régi Pp. 206. § (3) bekezdésének megfelelően – a felperes édesapja ápolásával összefüggésben megváltozott életkörülményeit, munkája elvesztését és párkapcsolata megszűnését, ezért sérült a teljes kártérítés elve. Mindezekre tekintettel a Kúria úgy ítélte meg, hogy a fenti – nem vitatott – körülmények figyelembevételével a felperes által követelt 5 000 000 forint az adott esetben nem eltúlzott, ez az összeg alkalmas a felperest ért nem vagyoni hátrányok teljes kiegyenlítésére.
[35] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a körben megváltoztatva a felperest megillető nem vagyoni kártérítés összegét a keresetnek megfelelően felemelte.
(Kúria Pfv.III.20.730/2021/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás