PK ÍH 2022/16.
PK ÍH 2022/16.
2022.03.01.
A sérelemdíj a nem vagyoni sérelem egyszeri reparációját jelenti, ezzel szemben a járadék a vagyoni hátrányhoz kapcsolódik, az a jövőben felmerülő károk megtérítését szolgálja. A személyiséget ért sérelem kiegyenlítésére nem a járadék hivatott, ezért a járadék megítélésére figyelemmel a sérelemdíj összege nem mérsékelhető [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (1)–(3) bekezdés].
Az I. rendű felperest 2016. július 7. napján vették fel az alperes szülészeti osztályára terhességének 37. hetében alhasi fájdalmak miatt. A szülőszobára 2016. július 26. napján 2 órakor került. Ezt követően CTG-monitorozást kezdtek, amely alapján a magzat szívfrekvenciáját rendben találták, majd a 9.00 órától 9.30 percig végzett CTG-vizsgálatok változó típusú lassulásokat és beszűkült oszcillációs szakaszokat jeleztek, amelyek rendeződtek, de típusosan köldökzsinór-szövődményre hívták fel a figyelmet. A szülés levezetésére 13.30-tól 14.05-ig került sor, a rendelkezésre álló CTG-eredmények és a másodlagos fájásgyengeség, valamint a stagnáló méhszájlelet ellenére vákumextrakciót, vagy fogóműtést nem végeztek.
A II. rendű felperes a születését követően nem sírt fel, bőringerekre nem reagált, Apgar státusza 5/7/8., testtömege 3000 gramm volt. A teljes orr- és garatleszívást követően a bőrszíne nem javult, légutaiból meconiumos magzatvíz volt leszívható. Ezt követően az alperes NIC részlegén lélegeztették, keringéstámogatást kapott négy napig. Nyolcórás korában már görcsrohamai keletkeztek, felső végtagi megfeszüléseit ellátták, majd hat nap elteltével extubálták, spontán lélegzett, kezdetben szondán, majd cumival táplálták, utóbb az I. rendű felperes szoptatta.
A neurosonographiás vizsgálat bal oldali thalamus-vérzést igazolt. A tervezett hazaadás napján négyvégtagi cunvulsiója zajlott, emiatt anticonvulsiv kezelését kiegészítették. Öt napig görcsmentes volt, 2016. augusztus 24-én jó általános állapotban hagyta el a kórházat.
A II. rendű alperesnél hazabocsátását követően napi rendszerességgel jelentkeztek kisebb görcsrohamok az antiepileptikumos kezelés ellenére, nagyobb rohamok esetén sürgősségi beavatkozásra került sor.
A II. rendű felperes körüli teendőket folyamatosan az I. rendű felperes látta el, édesapja nem tudta elfogadni a gyermek állapotát, ezért az I. rendű felperessel a kiskorú egyéves kora körül megszakította a kapcsolatot.
A II. rendű felperes kezelését végző budapesti Szent Margit Kórház megállapította, hogy a gyermek nem fejleszthető, az I. rendű felperes azonban az intézeti elhelyezését elutasította. A gyermeket utóbb a Bethesda Gyermekkórházban, illetve a Gyulai Kórházban speciális fejlesztő gyógytorna útján próbálták fejleszteni, ami csekély javulást eredményezett állapotában.
A Bethesda Gyermekkórház 2017. június 7-én tett megállapítása szerint: a II. rendű felperesnél súlyos hypoxiás károsodás, spastikus tetraparesisnek megfelelő kép a végtagokban, kifejezett MAS2-3 axiális hypotonia áll fenn. Ülésben, amint fejét emeli, szimmetrikus tónusos nyaki reakció jelentkezik. Figyelme, látásfigyelme csak pillanatokra van.
2018. június 13-án agykoponya natív CT-vizsgálat és gerinc MR vizsgálat történt a Semmelweis Egyetem MR Kutatóközpontban, a vizsgálat eredménye alapján súlyos cerebralis, törzsdúci és talamusz-károsodást állapítottak meg mindkét hemispheriumban. A 2019. február 27-én végzett kontrollon rögzítették, hogy a II. rendű felperes oldalra fordul magától, hasra-hátra minimális segítséggel, ülve fejét megtartja. Kezével fogást próbál, kanállal etethető, néha folyadékot félrenyel. A 2020. július 8-án végzett mozgásszervi rehabilitációs megállapítások szerint a törzs nagy fokban hypotoniás, fejét nem tudja egyenesen tartani, általában hátraszegezi. NG-szondát helyeztek be folyadékpótlás céljára, teljes ellátásra szorul. 2020. július 8-án a SE. I. Gyermekgyógyászati Klinika Anyagcsere Endokrinológiai Diabetológiai Osztályán végzett vizsgálaton rögzítették, hogy a II. rendű felperes szomatomentálisan súlyosan sérült. 2020. július 22-én az alperesnél végzett laborvizsgálat a gyulladásos értékek emelkedett voltát mutatta.
Az I. rendű felperes 2018-ban megismerkedett G. Z.-vel, majd a gyermekkel együtt nevezetthez Norvégiába költözött. A II. rendű felperest 2020. június 10-én eszméletlen állapotban vették fel egy norvégiai kórházba, ahol tüdőgyulladása miatt antibiotikumot kapott, majd az elvégzett további vizsgálatok megállapították, hogy agykárosodás miatt a nyelőizmai elsorvadtak, szájon át nem tud táplálkozni, a táplálékot félrenyeli, belélegzi, ennek tulajdonítható a tüdőgyulladása. A gyermeket orrszondán át kezdték táplálni, majd a stavangeri gyermekklinikán spasztikus agyi bénulást, epilepsziát, vakságot, korai serdülés diagnózist állapítottak meg. Az I. rendű felperes heti több alkalommal viszi a gyermeket gyógytornászhoz, e szolgáltatás havi 1436 norvég koronába (kb. 50 000 Ft) kerül.
Az I. rendű felperesnek G. Z.-vel közös Á. nevű kisfia született 2020-ban. A terhességét folyamatos szorongás, aggodalom kísérte, Á. egészséges gyermekként jött a világra. Az I. rendű felperes a terhesség és a gyermekágy alatt is folyamatosan ellátta a II. rendű felperest.
A II. rendű felperesnél 2021. február 23-án gyomorszondát ültettek be, ennek segítségével táplálása pontosan ütemezve történik szigorú napirend betartása mellett. A II. rendű felperes a gyógykezelések, fejlesztések ellenére nem létesít kapcsolatot a külvilággal, hallása minimális, nem lát, csak az édesanyja érintését fogadja el. Ülni, állni, szorítani, fejét, kezét emelni nem tudja, mozgásfejlődése teljes egészében elmaradt. A II. rendű felperes ellátását teljes egészében az I. rendű felperes végzi, G. Z. segítségét leginkább a szállításokban, emelgetésekben kéri és fogadja el.
Az I. rendű felperes által kezdeményezett panaszeljárás eredményeként a Nemzeti Népegészségügyi Központi Egészégügyi Igazgatási Főosztálya megállapította, hogy az alperes a szülés levezetése során megszegte a szakma szabályait azzal, hogy nem rendelt el megfelelő időben császármetszést, amivel vélhetően elkerülhető lett volna az újszülött maradandó hypoxiás károsodása. Az I. rendű felperes feljelentése alapján indult büntetőeljárásban a Pécsi Tudományegyetem ÁOK Igazságügyi Orvostani Intézete által adott szakvélemény szerint az ellátást végző orvos nem a szakma szabályai szerint járt el, amikor a rendelkezésre álló CTG-k, a másodlagos fájásgyengeség és a stagnáló méhszáj mellett nem indikált császármetszést. A II. rendű felperes következményes állapota maradandó fogyatékosság, mind testileg, mind mentálisan súlyosan elmaradott a fejlődésben.
A II. rendű felperes rendszeres izomlazítókat, szükség szerint pedig altatót, köptetőt, fájdalomcsillapítókat, antibiotikumokat kap, gyakran igényli a sürgősségi görcsoldást és vitaminokat szed. Az I. rendű felperes a magyarországi közgyógyellátással nem fedezett gyógyszerekre, vitaminokra, egyéb készítményekre havonta 12 344 Ft-ot költ. Norvégiában az állandó gyógyszereket alanyi jogon, ingyenesen kapja, ezenfelül a nagy rohamok esetén szükséges gyógyszerre 8-10 000 Ft-ot költ, a kontrollvizsgálatokkal kapcsolatos közlekedési költségek havi 15 000 Ft-ot tesznek ki, a rehabilitációs készítmények havi 9867 Ft-ba, a hormonkezelés 14 000 Ft-ba kerül. Inhalátort 10-15 000 Ft-ért, nyálelszívót 47 000 Ft-ért vásárolt, az egyéb gyógyászati segédeszközöket ingyenes használtra kapta a norvég kórháztól. A II. rendű felperes általános gyógytornában részesül, Dévény-kezelést kap, emellett az I. rendű felperes heti két alkalommal magánúton is hordja gyógytornászhoz, amelynek költsége alkalmanként 4000 Ft.
A II. rendű felperest továbbra is az I. rendű felperes látja el, a gépek használata, gyógyszerek beadása és az etetés alkalmanként 2-2,5 órát is igénybe vesz. A II. rendű felperest naponta többször át kell öltöztetnie, emellett tornáztatja, pelenkázza, fürdeti. A II. rendű felperes nincs tudatában saját állapotának.
Az I. rendű felperes 22 300 Ft emelet összegű családi pótlékot, 186 000 Ft ápolási díjat és 25 000 Ft gyest kap.
A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes károkozó magatartása folytán sérült a II. rendű felperesnek a testi épséghez, egészséghez fűződő joga, míg az I. rendű felperesnek a teljes és egészséghez családban éléshez fűződő joga. Kérték az alperes kötelezését az I. rendű felperes javára 10 000 000 Ft, a II. rendű felperes javára a 20 000 000 Ft sérelemdíj és ezen összegek 2016. július 26. napjától járó kamatai megfizetésére. A II. r. felperes egészségkárosodásával kapcsolatban az I. r. felperes 2016. július 26. napjától 2020. december 31-ig havi 80 000 Ft, 2021. január 1. napjától havi 150 000 Ft járadék megfizetésére tartott igényt.
Az alperes ellenkérelmében a megállapításra vonatkozó keresetet, továbbá a sérelemdíj és a 2021. január 1. napjától esedékes járadék jogalapját elismerte, azonban vitatta a 2016. július 26. és 2020. december 31. napja közötti időszakra vonatkozó járadékkövetelés jogalapját, a 2021-től igényelt járadék összegét, továbbá a sérelemdíj összegszerűségét, amelyet az I. rendű felperest illetően 3 000 000 Ft-ban, a II. rendű felperes esetében 7 000 000 Ft-ban kért meghatározni, az ezt meghaladó kereseti kérelem elutasítása mellett. Nem vitatta a szülés körülményeit illetően a felperesi tényállításokat, és azt sem, hogy felelősség terheli a szülés során fellépett oxigénhiányos állapot folytán kialakult agykárosodás, agyállományi vérzés, újszülöttkori görcsök és kamrák körüli lágyulás tekintetében az indokolt császármetszés elmaradása miatt. Az alperes pernyertessége érdekében beavatkozó felelősségbiztosító a keresetet az alperes által vitatott mértékben elutasítani kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes felróható magatartása következtében sérült a II. rendű felperes testi épséghez, egészséghez fűződő joga, valamint az I. rendű alperesnek a teljes és egészséges családban éléshez fűződő joga. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 10 000 000 Ft, a II. rendű felperesnek 20 000 000 Ft sérelemdíjat és ezen összegek 2016. július 26. napjától járó késedelmi kamatait, továbbá az I. rendű felperes javára 2016. július 26-tól 2020. december 31-ig havi 50 000 Ft, 2021. január 1. napjától minden hónap 10. napjáig havonta előre 131 631 Ft járadékot. Kötelezte továbbá az alperest a 2016. július 26. és 2020. december 31. között esedékessé vált 2 660 000 Ft, továbbá 2021. január 1. és 2021. június 14. között esedékessé vált 789 786 Ft járadék 30 napon belüli megfizetésére. Az ítéletnek a járadék megfizetésére vonatkozó rendelkezését fellebbezésre tekintet nélkül előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította.
Az ítélet indokolásában kifejtette, az alperes a jogsértés tényét, ezáltal kártérítési felelősségét, továbbá a sérelemdíj iránti igény jogalapját elismerte, ezért e tekintetben ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 347. § (1) bekezdés a) pontja alapján röviden indokolta.
A sérelemdíj összege kapcsán a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:52. § (1)–(3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel kifejtette, az I. rendű felperes gyermeke születésekor 21 éves, felnőtt élete kezdetén álló, párkapcsolatban élő fiatal nő volt, aki alappal remélhette, hogy családi élete a gyermek születése által fog kiteljesedni. A gyermek családban nevelése, fejlődésének figyelemmel kísérése a szülő gyermeke által viszonzott szeretete, ragaszkodása olyan visszacsatolás a szülő számára, ami az emberi létezés egyik alapvető értelmét adja. Ezzel szemben az I. rendű felperes számára kizárólag a gyermek gondozásával, biológiai léte fenntartásával járó kötelezettségek jutnak, egész életét, mindennapjait gyermeke ellátásának kell szentelnie, ami akadálya munkába állásának, karriertervezésének és a tanulásnak is. Kiemelte, az orvosi dokumentáció igazolta a gyermek állapotát, az ahhoz kapcsolódó feladatokat, a kezelések biztosítását, ami mind mentálisan, mind fizikálisan súlyosan megterhelő az I. rendű felperes számára. Rámutatott, a II. rendű felperes ellátásához szükséges ismeretekkel az I. rendű felperes rendelkezik, hozzátartozóira csak korlátozottan számíthat. A II. rendű felperes állapotában javulás nem várható, nem fejleszthető, egy újszülött szintjén rekedt meg, az I. rendű felperes veszteségélménye mindennapossá vált, ami a teljes családban élés legsúlyosabb sérelmét eredményezte.
Megállapította, a II. rendű felperes önálló életre képtelen, élete a vegetatív funkciókra korlátozódik, táplálkozása rendkívül nehezített, korai nemi érés sújtja, epilepsziás rohamai valószínűleg komoly fájdalmakkal járnak, állapotában pozitív változás nem várható. Mindezekre tekintettel a felpereseket ért hátránnyal arányban állónak ítélte az általuk kért sérelemdíj összegét, ezért a keresetnek e tekintetben teljes egészében helyt adott. Álláspontját hasonló tényálláson alapuló eseti döntésekben kifejtettekkel támasztotta alá (Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.447/2011/6., Kúria Pfv.22.636/2017/5., Pfv.20.597/2018/6., Pfv.21.246/2017., Pfv.21.856/2010., Szegedi Ítélőtábla Pf.20.449/2017.).
A 2021. január 1. napja után felmerülő járadék összegét az alperes elismerése alapján 116 631 Ft-ban, a többletruházati költségeket 15 000 Ft-ban, a közüzemi díjakra felszámított többletköltséget 5000 Ft-ban állapította meg, ezt meghaladóan a fenti időpontot követően felmerülő járadékigényt elutasította. Ezen túl a II. rendű felperes születésétől a kereset előterjesztéséig terjedő időre havi 50 000 Ft járadék megfizetésére kötelezte az alperest (gyógyszer segédeszköz, pelenkaköltség: 30 000 Ft/hó, ruházkodási és közüzemi többletköltség: 15 000 Ft/hó, közlekedési többletköltség: 5000 Ft/hó). A 2016. július 26. és 2020. december 31. között felmerült hátralék összegét 2 660 000 Ft-ban, a 2021. január 1. napjáig az ítélethozatalig esedékessé vált járadékot 789 786 Ft-ban határozta meg és középarányos időponttól kezdődően kötelezte az alperest a fenti összegek után késedelmi kamat fizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes annak részbeni megváltoztatását, a sérelemdíj összegének leszállítását kérte az I. rendű felperes vonatkozásában 3 000 000 Ft-ra, míg a II. rendű felperes tekintetében 7 000 000 Ft-ra. Érvelése szerint a sérelemdíj összege eltúlzott, az nem áll arányban az alperesi felróhatóság – véleménye szerint – csekély mértékével, különös tekintettel arra, hogy a szülést megelőző nyomon követés során számos vizsgálat és kontroll történt. Kifejtette, az irányadó bírói gyakorlat és a felperesek által elszenvedett hátrány nem indokolja az elsőfokú ítélet szerinti mértékű sérelemdíj megállapítását. Érvelése szerint a sérelemmel okozott hátrány kiegyensúlyozása elsősorban járadék formájában lehetséges, amit az elsőfokú bíróság megítélt a felpereseknek, és amelyen felül nem indokolt az általa elismert mértéket meghaladó sérelemdíjban való marasztalása.
A felperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezéssel érintett rendelkezéseinek helybenhagyására irányult.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen és helyesen, a feltárt bizonyítékok okszerű mérlegelése eredményeként állapította meg, érdemi döntésével és annak indokaival az ítélőtábla egyetért, ezért azt a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezés kapcsán az ítélőtábla kiemeli, a Pp. 370. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés 371. § (1) bekezdés a)-d) pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. Az alperes fellebbezésében kizárólag a felperesek javára megítélt sérelemdíj összegét kifogásolta, annak leszállítását kérte, jogorvoslati kérelme nem érintette sem a felperesi igények jogalapját, sem a járadék összegét. Ezért az ítélőtáblának azt kellett vizsgálnia, hogy az elsőfokú bíróság által megítélt sérelemdíj összege arányban áll-e a felpereseket az alperes károkozó magatartása folytán ért hátrányokkal.
A sérelemdíj összegének meghatározása során irányadó szempontokat a Ptk. 2:52. § (3) bekezdése példálózó jelleggel sorolja fel, azt az alperes is helyesen idézte fellebbezésében. A sérelemdíj intézménye a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel való közvetett kompenzációja és egyben magánjogi büntetés. A kompenzációra és elégtételre való törekvés a jogvédelemre szoruló sértettnek, míg a büntetés a jogsértésnek szól (visszatartási cél). A sérelemdíjjal elérni kívánt vagyoni elégtétel tágabb kategória, mint a kompenzáció, mert az a sérelmet szenvedett félben a jogsértő magatartás miatt elszenvedett hiányérzeten, veszteségérzeten túl magában foglalja a jogsértés társadalmi elítélését is.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű, ellentmondásmentes mérlegelésével határozta meg a felpereseket ért nem vagyoni hátrányok kompenzálására alkalmas összegeket. Hiánytalanul számba vette mindazokat a nem vagyoni hátrányokat, amelyeket az alperes felróható magatartása következtében a felperesek elszenvedtek. Helyesen rögzítette a II. rendű felperes súlyos egészségkárosodását, az ennek következtében kialakult állapotát, illetve azt, hogy önálló életre kilátása nincs, egész életében édesanyja gondozására fog szorulni. Részletesen kifejtette az I. rendű felperes életvitelének ebből eredő hátrányos megváltozását, életminősége romlását, élettere beszűkülését. Mindebből következően az elsőfokú bíróság az általa rögzített nem vagyoni hátrányok körének és súlyosságának megfelelő értékelésével határozta meg a felpereseket megillető sérelemdíj összegét, a vonatkozó ítélkezési gyakorlatot megfelelően és körültekintően vette figyelembe.
Kellő súllyal értékelte az alperes felelőssége körében a követelés összegének mérlegelésekor figyelembe vehető körülményeket, így a felróhatóság mértékét is. Lényeges, hogy a felróhatóság mértéke a károkozó magatartás időpontjában vizsgálandó, ebből következően közömbös az az alperesi hivatkozás, hogy az alperes a szülést megelőző terhesgondozás során kellő körültekintéssel járt el, illetve a szakma szabályainak betartása mellett végezte el a szükséges vizsgálatokat. A nem vitatott tényállás szerint az alperesi jogsértő magatartás a szülés levezetése során valósult meg, így e magatartás felróhatóságának súlyát nem befolyásolja az azt megelőző esetleges gondos alperesi eljárás.
Nem foghat helyt az az alperesi okfejtés sem, miszerint a felperesek által elszenvedett sérelmek a megítélt járadék összegével ellensúlyozhatóak. A fentebb már kifejtettek szerint a sérelemdíj a személyiséget ért nem vagyoni sérelem ellentételezését (kompenzálását) szolgálja, amely sérelem testi, lelki változásokban, a személyiséget körülvevő társadalmi, természeti környezetnek a személyiségre hátrányos megváltozásában manifesztálódhat. A sérelemdíj tehát a nem vagyoni sérelem egyszeri reparációját jelenti. Ezzel szemben a járadék a vagyoni hátrányokhoz kapcsolódik, az a jövőben rendszeresen felmerülő károk megtérítését szolgálja. E két jogintézmény célja eltérő, a kifejtettek szerint a személyiséget ért jogsérelem kiegyenlítésére nem a járadék szolgál, ezért a járadék megítélésére figyelemmel a sérelemdíj összege nem mérsékelhető.
Az alperes a fellebbezési tárgyaláson arra hivatkozott, hogy a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény 25. oldalán kifejtettek szerint nem állítható bizonyosan a károsodás elmaradása az alperesi mulasztások figyelmen kívül hagyása esetén. Ez a hivatkozása azonban nem vehető figyelembe, miután az ítélőtábla kizárólag a joghatályosan – a törvényes határidőben – előterjesztett fellebbezésben felhozott tényeket alátámasztó jogi érvek felülbírálatára szorítkozhat, az alperes azonban a fellebbezésében e körülményre nem tért ki. Megjegyzi az ítélőtábla, az alperes által felhozottak a felperesek igényének jogalapjával hozhatók összefüggésbe, amely a fellebbezési eljárás során – ezt támadó jogorvoslati kérelem hiányában – nem képezte vita tárgyát, ezáltal a sérelemdíj mértéke meghatározása során közömbös.
Összességében megállapítható, hogy a sérelemdíj mértéke a felpereseket ért joghátrányokkal arányban áll, az alperes fellebbezésében nem tudott olyan érveket felhozni, amik indokolttá tennék a sérelemdíj összegének leszállítását.
(Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.270/2021/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás