KÜ BH 2022/162
KÜ BH 2022/162
2022.06.01.
A védirat és a felek ehhez kapcsolódó további releváns előadásainak értelemszerűen összefoglalt megjelenítése hiányában az ítélet az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő [2017. évi I. törvény (Kp.) 84. § (2) bek., 87. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 346. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Délegyháza Község Önkormányzata Képviselő-testülete 1992. január 1-jei hatállyal bevezette a telekadót. A felperes az általa kezdeményezett telekalakításra hivatkozva nem nyújtott be telekadó bevallást, ehelyett építményadó bevallással élt, amely építményadót az elsőfokú adóhatóság 2013. január 1. napjától kezdődően a bevallás alapján ki is vetette.
[2] Az elsőfokú adóhatóság a H/2790-2/2020. számú határozatával 2015-2018. évekre, a H/2790-4/2020. számú határozatával a 2019-2020. évekre kötelezte felperest telekadó fizetésére. Az adófizetésről rendelkező határozatokat 2020. április 7. napján elektronikus úton közölték felperessel, ügyvezetője útján. A határozatok jogorvoslati záradéka szerint a fellebbezés a közléstől számított 15 napon belül nyújtható be.
[3] A határozatok ellen a felperes 2020. április 16. napján adta postára fellebbezését. Az elsőfokú adóhatóság 2020. április 23. napján azt a tájékoztatást adta, hogy a beadvány hatálytalan, tekintettel arra, hogy a felperes az elektronikus ügyintézés szabályairól és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: Eüsztv.) 9. § (1) bekezdése alapján elektronikus ügyintézésre köteles.
[4] A felperes a fellebbezési határidők elmulasztása miatt 2020. április 29. napján e-papíron igazolási kérelmet nyújtott be. Ebben arra hivatkozott, hogy az ügyvezető a COVID-19 helyzet miatt munkahelyétől távol tartózkodott, ahol nem álltak rendelkezésére a megfelelő informatikai eszközök, jogszabálynak megfelelő dokumentumok benyújtásához.
[5] Az elsőfokú hatóság értékelése szerint a fellebbezési határidő önhibán kívüli elmulasztását a felperes nem tudta igazolni, ezért az igazolási kérelmet végzésével elutasította. Az alperes a PE/040/01657-5/2020. számú végzésével az elsőfokú döntést az indokolás megváltoztatásával hatályában fenntartotta. Indokolásában kiemelte, hogy a felperes mint gazdasági társaság elektronikus ügyintézésre kötelezett az Eüsztv. 9. § (1) bekezdése alapján. Az igazolási kérelemben felperesnek az önhiba hiányát kellett volna valószínűsítenie és bizonyítékkal alátámasztania. A felperes azonban az igazolási kérelméhez nem csatolt okirati bizonyítékot, kizárólag a járványügyi vészhelyzet miatti akadályozottságára hivatkozott. Az elsőfokú hatóság kapcsolódó indokolását az alperes azzal bővítette ki, hogy amennyiben a felperes valóban hatósági házi karanténban, azaz otthoni járványügyi megfigyelés alatt állt, úgy az irányadó járványügyi hatósági rendelkezések értelmében jogszerűen semmilyen célból nem hagyhatta volna el magánlakását. Amennyiben viszont a felperes ügyvezetője a papír alapon történő beadványok előterjesztését megvalósító postai szolgáltatást a hatósági járványügyi tilalmat nem megsértve igénybe vette, úgy az igazolási kérelemben hivatkozott járványügyi vészhelyzeti okok miatt az adófizetési kötelezettséget megállapító határozatok elleni fellebbezés benyújtása, az elektronikus kapcsolattartási szabályok szerinti kivitelezésének megoldásában sem lehetett önhibáján kívül akadályozott. Kitért arra, hogy az igazolási kérelem kapcsán a kérelmezőre hárul annak terhe, hogy ha nem tudja vagy nem akarja igazolni a késedelem okát.
[6] Az igazolási kérelem elbírálását követően az elsőfokú adóhatóság visszautasította felperes fellebbezését. A kapcsolódó PE/040/01657-10/2020. számú, az elsőfokú döntést helybenhagyó alperesi végzést támadó kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság a 2.K.703.293/2020/27. számú ítéletével elutasította. A felülvizsgálati eljárás a Kúria előtt Kfv.V.35.505/2021. számon van folyamatban.
A kereseti kérelem és alperes védekezése
[7] A felperes – ügyvezetője által előterjesztett – keresetlevelében az igazolási kérelem elutasításának tárgyában keletkezett alperesi végzés bírósági jogorvoslatát kezdeményezte. Álláspontja szerint a fizetési kötelezettséget megállapító határozatok megtévesztő tájékoztatást tartalmaztak az azok elleni jogorvoslatról, mindkét határozat a fellebbezés elektronikus benyújtásának lehetőségéről szólt, azonban kötelezettségről nem. Téves volt a jogorvoslati időtartama megjelölése is, mivel az adófizetési kötelezettséget megállapító határozatok utólagos adómegállapítást tartalmaztak, így ezekben az esetekben a 30 napos jogorvoslati határidő érvényesült volna, figyelemmel az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 124. § (1) bekezdésére. A közigazgatási per tartama alatt megbízott jogi képviselője útján további előadásokat tett.
[8] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kezdeményezte, amit további előkészítő irataiban megerősített.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetet.
[10] Indokolásában hangsúlyozta, hogy az egyszerűsített peres eljárás tárgya nem adókivető határozatok jogszabálysértő voltának megállapítása, hanem az igazolási kérelem tárgyában keletkezett döntés volt.
[11] A kereseti kérelem Air. 124. §-ára való hivatkozását annyiban értékelte, hogy jelen esetben nem utólagos adómegállapításra került sor, hanem úgynevezett adókivetés során hozták meg az adófizetési kötelezettséget megállapító határozatokat. Ennek folytán alaptalan a fellebbezés benyújtására nyitva álló törvényi határidő 30 napos időtartamban való meghatározása, az a kereseti kérelemben foglaltakkal szemben 15 nap volt.
[12] Az adókivetésről rendelkező határozatok esetében a jogorvoslati indokolás a rendelkező részben valóban az elektronikus úton történő ügyintézés jogszabályi lehetőségéről szól, de a határozat indokolási része tartalmazza, hogy az az Eüsztv. szabályai szerint történik. Ebből nem következik tehát, hogy az elsőfokú hatóság megtévesztő tájékoztatást adott volna a fellebbezés benyújtásának módjára. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a felperes mint gazdálkodó szervezet elektronikus kapcsolattartásra köteles, továbbá nem minősül kezdő vállalkozásnak sem.
[13] A felperes a hatályos formában benyújtott elkésett fellebbezéssel előterjesztett igazolási kérelmében az önhiba hiányát az önkéntes karanténra hivatkozva adta elő Az elsőfokú bíróság azonban osztotta az alperes azon álláspontját, hogy a felperes az igazolási kérelme vonatkozásában az önhiba hiányt nem valószínűsítette. Vészhelyzet a 40/2020. (III. 11.) Kormányrendelet kihirdetésével állt fenn, 2020. március 11-től. A felperes az elsőfokú adókivető határozatokat 2020. április 7-én letöltötte, tehát akár önkéntes karanténba tartózkodva a lakásában, akár a munkahelyén töltötte le, számítógép rendelkezésre állt. Az első- és a másodfokú adóhatósággal egyezőségre hivatkozva emelte ki az elsőfokú bíróság, hogy ha a felperes a határidőben benyújtott, de hatálytalannak minősülő fellebbezésének postára adása céljából elhagyta az önkéntes karantént, akkor ugyanígy akár a munkahelyére is bemehetett volna, ahol általa sem vitatottan rendelkezésre állt a számítógépes rendszer.
[14] Alaptalan a felperes azon előadása is, hogy a felperes mint cég nyújtotta be elektronikus beadványát, viszont a felperesi képviselő még nem tett ilyet. A Kft.-t képviselő felperesi törvényes képviselő mint természetes személy mulasztása ugyanis a cég terhére esik. A felperes maga is elismerte, hogy képviselője tisztában volt az elektronikus kapcsolattartás felperesre irányadó kötelező voltával, valamint, hogy a felperesi képviselő a járványhelyzet miatt nem akarta igénybe venni az elektronikus kommunikációt, a korábban a cég érdekében eljáró személy segítségével nyújtotta be papír alapon, mindezen hivatkozás szintén azt alapozza meg, hogy a felperes részéről nem mutatható ki az önhiba hiánya. A felperest az önkéntes jogkövetésre vonatkozó felelőssége alól és a jogszabályok ismeretének hiánya alól az általa előadottak nem mentesítik.
[15] A jogerős ítéletet, amelyben nem szerepeltette a felperesi jogi képviselőt, az elsőfokú bíróság az ügyvezető útján közölte a felperessel. A 22. sorszámú kijavító végzésével már feltüntette az ítéletben a felperesi jogi képviselőt, és a kijavító végzéssel egyidejűleg kézbesítette részére a 17. sorszámú ítéletet.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megsemmisítését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozathozatalra utasítását kérte azzal az iránymutatással, hogy a felperes nem mulasztotta el a jogorvoslati határidőt, igazolási kérelme megalapozott volt. Másodlagosan a jogerős ítéletnek ugyanilyen tartalommal történő megváltoztatását kérte.
[17] Felülvizsgálati kérelmének elsődleges indoka az volt, hogy az elsőfokú bíróság a közigazgatási perben mellőzte jogi képviselőjét, melynek folytán sérül a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 64. § (1) bekezdése és a 65. § a) pontja. A jogerős ítéletet a jogi képviselő feltüntetésével az elsőfokú bíróság ugyan kijavította, de a kijavítás nem terjedhetett ki az indokolásra. A jogerős ítélet így továbbra sem tartalmaz utalást az alperes előadásaira, a felperes által már jogi képviselője útján benyújtott vonatkozó észrevételeire. Szerepel ugyan az ítéletben „A felperes keresete és az alperes védirata” mondat, de ezt követően sem az alperesi védiratot, sem az arra tett felperesi észrevételeket nem tartalmazza. Ezzel a kijavított ítélet továbbra is sérti a Pp. 346. § (4) bekezdését.
[18] Az ügy érdemére vonatkozóan előadta, hogy téves az a megállapítás, miszerint az adófizetési kötelezettséget megállapító határozatok adókivetéses határozatok lennének, azok utólagos adómegállapítás tárgyában keletkeztek, a fellebbezési határidőt ehhez képest 30 napban kell megállapítani, nem késett el a fellebbezés. Hivatkozott a 9/2017. (IV. 18.) AB határozatra. További előadása szerint maga az igazolási kérelem is megalapozott volt, míg az elsőfokú bíróság kapcsolódó indokolása spekulatív, megalapozatlan. Az a körülmény, hogy az adókivető határozatok a jogszabályi lehetőségre utalnak az elektronikus úton történő jogorvoslati kérelem benyújtása során, a jogerős ítélet indokolásával szemben megtévesztő, nem igényel külön magyarázatot, hogy megtévesztő-e egy kötelezettséget jogként megfogalmazni.
[19] A felperes az alperes ellenkérelmére tekintettel „válasziratot” nyújtott be, arra hivatkozva, hogy a közigazgatási eljárásban nincs kérelemhez kötöttség, az eljárásnak nem csak azok az indokok a tárgyai, amelyeket az igazolási kérelem tartalmazott.
[20] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes igazolási kérelme megalapozatlan, tekintettel arra, hogy a felperes nem csak, hogy nem bizonyította, de nem is valószínűsítette az önhiba hiányát. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott AB határozat szintén az igazolási kérelem tartalma miatt nem releváns.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.
[22] Az elsőfokú bíróság ítéletében nem tüntette fel a felperes peres eljárás során bevont jogi képviselőjét. E 17. sorszámú ítélet ellen a felperes benyújtotta felülvizsgálati kérelmét, egyebek mellett kifogásolva a jogi képviselő figyelmen kívül hagyását. A hibát – a Kúria iratvisszaküldése után – az elsőfokú bíróság a 17.K.702.719/2020/22. számú kijavító végzésével javította, és a 17. sorszámú elsőfokú jogerős ítéletet is ezzel küldte meg felperes jogi képviselőjének. A felperes erre tekintettel ismételten benyújtotta felülvizsgálati kérelmét. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a szabályszerűen kézbesített ítélethez tartozó felülvizsgálati kérelmet bírálta el a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdésének, továbbá a Kp. 120. § (5) bekezdésének megfelelő keretek között. A felülvizsgálati kérelem kereteinek kötöttsége miatt a felperesnek az alperesi védiratra tett előadását a Kúria csak annyiban vehette figyelembe, amennyiben összhangban állt a felülvizsgálati kérelemmel.
[23] Az elsőfokú bíróság az egyszerűsített per szabályai szerint járt el, de nem a Kp. 126. § (1) bekezdése szerinti, a Kp. 87. § szabályainak megfelelő egyszerűsített ítéletet hozott. Ennek következtében ítéletére nézve a Kp. 84. § (2) bekezdésére tekintettel irányadók Pp. 346. § (4) bekezdésének követelményei. Így az ítélet indokolásában ismertetni kell a bíróság által megállapított tények mellett a feleknek a per tárgyára vonatkozó kérelmét, illetve nyilatkozatát és azok alapjának rövid ismertetését, az érdemi rendelkezés tartalmára történő utalást.
[24] Az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásában önálló cím alatt kívánta ismertetni a keresetet és az alperesi védiratot. A védirat ismertetése azon teljes egészében elmaradt. Ennek következtében a felperes erre épülő további előadásai, illetve az elsőfokú bíróság kötelezésére tett felperesi előadás – ideértve a jogi képviselő útján tett felperesi nyilatkozatot is – nem jelent meg a jogi indokolás érvelésében, illetőleg nincs indokolás arról, hogy azokat adott esetben miért nem tekinti relevánsnak az elsőfokú bíróság. A védirat ismertetésének elmaradása miatt az ítéleti indokolás [6] pontjának utolsó, a korábbiakhoz nem kapcsolódó, hiányos mondata alapján – „A felperes perköltségben történő marasztalását.” – azt is csak vélelmezni lehet, hogy az alperesnek volt perköltség igénye, melynek alapján az elsőfokú bíróság 40 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperest. Ítéleti rendelkezés azonban nem alapítható az indokolás ilyen hiányosságára.
[25] Mindezekre tekintettel a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A hatályon kívül helyezésre vezető, az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre tekintettel a Kúria mellőzte a felülvizsgálati kérelem további előadásainak vizsgálatát.
[26] Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak a felek valamennyi, az igazolási kérelemhez kapcsolódó kereseti kérelem korlátai között releváns előadásáról dönteni kell, azokat ütköztetni kell az igazolási kérelemmel, a kapcsolódó adóhatósági végzéssel, és mindezt az ítélet indokolásában meg is kell jeleníteni. A Kúria nyomatékosítja, a közigazgatási per tárgya az alperes igazolási kérelem tárgyában hozott végzése.
(Kúria Kfv.I.35.591/2021/10.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás