BÜ BH 2022/172
BÜ BH 2022/172
2022.07.01.
I. A bűnsegéd tudatának át kell fognia, hogy a tettes szándéka milyen bűncselekmény elkövetésére irányul, ehhez a tényállásszerű cselekményhez kell segítséget nyújtania.
Amennyiben a bűnsegéd tudja, hogy szándékos bűncselekmény elkövetéséhez nyújt segítséget, azonban a tettes a bűnsegéd által támogatott, előmozdított cselekményhez képest olyan eltérő bűncselekményt valósít meg, amelynek tekintetében a bűnsegéd tudata a segítségnyújtást nem fogja át, a bűnsegéd a tettes minőségi vagy mennyiségi túllépéséért járulékos felelősséggel nem tartozik.
II. A tettesi szándékot kiváltani csak a cselekmény megkezdése előtt lehet (felbujtás), míg a cselekmény megvalósításához segítséget nyújtani a tényállásszerű cselekmény kifejtését megelőzően vagy annak befejezéséig lehet (bűnsegély).
Amennyiben a tettes a bűncselekményt már elkövette, az elkövetési magatartást kifejtette, úgy az ezt követően előzetes megállapodás nélkül tett támogató nyilatkozat vagy ezt követően megnyilvánuló támogató jelenlét már nem a bűncselekmény elkövetéséhez nyújtott segítség.
III. Nem akadálya önmagában az elbíráláskori Btk. alkalmazásának az, hogy a cselekmény egy olyan minősítő körülmény szerint is minősül, amely minősítő körülmény az elkövetéskor még nem létezett [1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 166. § (1) bek., (2) bek. a), b) és d) pont; 2012. évi C. törvény (Btk.) 1. § (1) bek., 2. § (2) bek., 13. § (3) bek., 14. § (2) bek., 160. § (1) bek., (2) bek. b), d) és k) pont].
[2] A törvényszék a 2016. május 2-án kelt ítéletével az I. r. terheltet emberölés bűntette [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bek., (2) bek. b) és d) pont] miatt mint többszörös visszaesőt 18 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, míg a II. r. terheltet bűnsegédként elkövetett rablás bűntette [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 365. § (1) bek. a) pont] miatt 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[3] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2017. február 21-én kelt végzésével a törvényszék ítéletét mindkét terhelt vonatkozásában hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[4] A törvényszék a megismételt eljárásban 2019. október 4. napján kihirdetett ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [korábbi Btk. 166. § (1) bek., (2) bek. a), b) és d) pont], ezért őt mint többszörös visszaesőt 20 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[5] A II. r. terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettében mint bűnsegédet [Btk. 365. § (1) bek. a) pont], ezért őt 3 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a II. r. terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, rendelkezett a II. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámításáról. Az elsőfokú bíróság rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.
[6] A megismételt eljárásban hozott elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, ellene az I. r. terhelt, valamint a II. r. terhelt és védőik jelentettek be felmentés végett fellebbezést.
[7] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2020. szeptember hó 25. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. és a II. r. terhelttel szemben megváltoztatta, a II. r. terhelt cselekményét rablás bűntettének [korábbi Btk. 321. § (1) bek.] minősítette, a II. r. terhelt szabadságvesztés-büntetését börtönbüntetésként nevezte meg, esetében mellőzte a feltételes szabadságra bocsátásról szóló rendelkezést. Az I. r. terhelttel szemben 60 000 forint, a II. r. terhelttel szemben 113 000 forint vagyonelkobzást rendelt el. Pontosította az előzetes fogvatartásban töltött időre vonatkozó rendelkezéseket, rögzítette az I. és a II. r. terhelt tényleges tartózkodási helyét, valamint a II. r. terhelt személyazonosító igazolványának számát. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. és a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta. Rendelkezett az I. r. terhelt által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a másodfokú bíróság ítéletének kihirdetéséig letartóztatásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, valamint a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről.
[8] A jogerős ügydöntő határozattal szemben a fellebbviteli főügyészség a II. r. terhelt terhére a Be. 651. § (1) bekezdése alapján, a Be. 648. § a) pontjára figyelemmel, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott okból – a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt – felülvizsgálati indítványt nyújtott be, mivel álláspontja szerint a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki. Indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék és az ítélőtábla ítéletét a II. r. terhelt tekintetébena Be. 662. § (2) bekezdésének b) pontja alapján – a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen – változtassa meg, a II. r. terhelt cselekményét a Btk. 160. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b), d) és k) pontja szerint minősülő bűnsegédként, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének minősítse, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát emelje fel, annak végrehajtási fokozatát a Btk. 37. § (3) bekezdés a) pont ad) alpontja alapján fegyházban határozza meg, egyben állapítsa meg, hogy a II. r. terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[9] A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványa szerint az ügyben eljáró ítélőtábla tévesen minősítette a II. r. terhelt cselekményét a korábbi Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntettének arra hivatkozással, hogy nem nyert bizonyítást, miszerint a sértett megölésében részt vett, ahogy az sem, hogy tudomása volt arról, hogy az I. r. terhelt meg akarja ölni a sértettet az értékei elvétele érdekében.
[10] Hivatkozott a másodfokú bíróság által is felhívott BH 2019.155. számú eseti döntésben kifejtettekre, mely szerint a részes, így a bűnsegéd a tényállásszerű cselekményt nem megvalósítja, hanem ahhoz hozzájárul. A részes tetteshez társulása a tettes szándékával történik. A részesi szándék a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, azt kiváltja vagy véghezvitel végett erősíti. A tettesi szándék ekként a véghezvitel előtti vagy azzal egyidejű lehet. Amennyiben a részes nem él a választási lehetőségével (ha a véghezvitel terjedelmét nem korlátozza), akkor azzal kell számolnia, hogy akár csak folyamatos jelenléte, így a nyereségét realizáló magatartása olyanra bátorít, ami eredetileg nem állt szándékában.
[11] A fellebbviteli főügyészség utalt a BH 2018.267. számú eseti döntésre is, amely szerint az elkövető, így a bűnsegéd választja meg magatartásának módját, ami helyzeti előnyéből fakadó lehetőség. Amennyiben nem korlátozza a külvilág számára világosan és a társa felé kifejezetten saját magatartása hatókörét, akkor az egyidejű, azonos térben, egymás észrevehető, elérhető, ekként közvetlen közelségében kifejtett elkövetői (tettesi és részesi) magatartások kölcsönösen szándékegységben vannak.
[12] A felülvizsgálati indítvány szerint kétségtelen, hogy az ügyben a II. r. terhelt az irányadó tényállás szerint nem volt jelen a sértett bántalmazása közben, azt követően ért a helyszínre, hogy a társa a sértett kezét megkötözte. A sértett ekkor még élt, és a tényállás szerint a terheltek távozása után a helyszínen hunyt el. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a II. r. terhelt a lakásba érkezve szembesült a még élő sértett helyzetével; tisztában volt azzal, hogy a sértettet a társa jelentős mértékben bántalmazta, a bántalmazás hatására már magatehetetlen állapotba került, megkötözött sértett önmentésre képtelen, helyváltoztatásra nem képes, így a segítségkérésben is akadályoztatva van. Ilyen körülmények között a II. r. terheltnek azzal is tisztában kellett lennie, hogy az idős, mozgáskorlátozott, összevert, önmentésre képtelen állapotban lévő sértett meg fog halni, ha nem hívnak hozzá segítséget. A sértett ezen állapota iránt azonban a II. r. terhelt közömbös maradt. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az I. r. terhelt cselekménye a két terhelt közötti, a bűncselekmény elkövetésében való megállapodással kezdődött és a sértett értékeinek az eltulajdonításával ért véget. Amikor a II. r. terhelt a lakásba ért, a társa büntetendő magatartását még nem hagyta abba, mert az elkövetési magatartásnak része volt az is, hogy az önmentésre képtelen, megkötözött sértettet magára hagyta. A II. r. terhelt az indítvány szerint az I. r. terhelt cselekményéhez az értékek átkutatásával nyújtott segítséget, miközben a sértett – akinek az állapotáról a II. r. terheltnek tudomása volt – haldoklott. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a II. r. terhelt cselekménye akkor minősülne csupán rablásnak, ha a lakásba érve, észlelve a sértett összevert és önmentésre képtelen – a halál bekövetkezéséhez vezető – állapotát, elhatárolódott volna az I. r. terhelt cselekményétől arra hivatkozva, hogy ilyen mértékű erőszakra nem vonatkozott a korábbi megállapodásuk, és ezért a cselekménnyel felhagyott volna, az értékek felkutatásában nem vett volna részt. Ezekre figyelemmel a fellebbviteli főügyészség szerint a II. r. terhelt cselekménye az I. r. terhelt minősített ölési cselekményéhez nyújtott bűnsegélyként értékelendő.
[13] A fellebbviteli főügyészség az időbeli hatály vizsgálatával összefüggésben kifejtette, hogy amennyiben a II. r. terhelt cselekményét bűnsegédként elkövetett minősített emberölésnek kellene minősíteni, úgy arra figyelemmel, hogy a cselekmény büntetési tétele mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor azonos volt, továbbá a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés megváltozására figyelemmel az elbíráláskor hatályos Btk. alkalmazása összességében a kedvezőbb, így azt kell alkalmazni. A II. r. terhelt cselekménye ilyen minősítés esetén elkövetéskor és elbíráláskor is többszörösen minősülne, ezért nem tekinthető kedvezőtlenebbnek az elbíráláskori Btk. arra figyelemmel sem, hogy a 160. § (2) bekezdés k) pontja szerinti minősítő körülmény, a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére történő elkövetés is megállapítható.
[15] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványát – annak indokaival egyetértve – fenntartotta.
[16] Álláspontja szerint a jogerős tényállás alapján a II. r. terhelt számára az a választási lehetőség, mely szerint utóbb csak az eredeti szándéka miatt feleljen mint elkövető, jelen ügyben a lakásba érkezését követően a sértett állapotának észlelésekor adott volt, azonban ezzel a lehetőséggel nem élt, ellenkezőleg: a haszon realizálását az eredeti szándéknak megfelelően, de a megváltozott körülmények ellenére is a társa mellett kitartva elősegítette, ezért az ítéleti tényállás alapján egyértelmű következtetés vonható le a II. r. terhelt szándékának korlátlanságára.
[17] A Legfőbb Ügyészség emellett hivatkozott a BH 2014.174. számú döntésre a tekintetben, hogy a törvénysértő büntetés kiszabása miatt előterjesztett indítvány alapján folytatott felülvizsgálati eljárásban annak megállapításánál, hogy a büntetés törvénysértő tartamú-e, kizárólag a bűncselekmény minősítéséhez tartozó büntetési tételeknek és a Különös Részben írt tételkeretet emelő rendelkezésnek van jelentősége, az enyhítő rendelkezés alkalmazhatósága és az ebből eredő leszállási lehetőség figyelmen kívül marad.
[18] A Kúria által a felülvizsgálati indítvány elbírálására kitűzött nyilvános ülésen a legfőbb ügyész képviselője az írásban benyújtott felülvizsgálati indítványt változtatás nélkül fenntartotta.
[19] A II. r. terhelt védője felszólalásában arra hivatkozott, hogy nem objektív adatokon, hanem feltételezéseken alapuló tényállás lett megállapítva. Az ügyészség az elsőfokú ítéletet tudomásul vette, a másodfokú eljárásban súlyosítási tilalom volt éppen az ügyészség fellebbezésének hiányában. A védő kifejtette, hogy a II. r. terhelt a cselekményben nem vett részt, a nyomozó hatóságnak az elkövetőkre irányuló koncepciója a bizonyítékokkal ellentétes. A nyomozás számtalan hibában szenvedett, ezért az elsőfokú bíróságnak széles terjedelmű bizonyítást kellett lefolytatnia. A DNS-vizsgálat szerint a sértett lakásában a bűncselekmény elkövetésekor a családból többen jelen lehettek, de a II. r. terhelt nem. A megismételt eljárásban a II. r. terheltre vonatkozóan ugyanakkor nem kerültek elő új bizonyítékok. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a fellebbviteli főügyészség indítványát utasítsa el, a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[20] A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[22] A Be. 648. § a) pontja értelmében felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt is helye van.
[23] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pontjának ba) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntetés törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[26] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítványt az arra jogosult, a törvényes határidőn belül, felülvizsgálati eljárás lefolytatására alapot adó okra hivatkozással nyújtotta be, ezért a felülvizsgálati indítványt érdemben bírálta el.
[29] A Be. 650. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[30] Mindezekre figyelemmel a védőnek a nyilvános ülésen kifejtett észrevételeiben foglaltakat a Kúria – mivel azok a felülvizsgálati eljárásban irányadó jogerős ügydöntő határozat tényállásának megalapozottságára, a bizonyítási eljárás lefolytatására és a bizonyítékok mérlegelésére vonatkoznak – nem vizsgálhatta és nem vette figyelembe.
[37] A Kúria a másodfokú bíróság által helyesbített és kiegészített, az elsőfokú bíróság által megállapított jogerős ügydöntő határozat tényállásában foglaltak alapján vizsgálta azt, hogy a II. r. terhelt cselekményét az eljáró bíróságok a büntetőtörvénynek megfelelően minősítették-e, és a cselekmény esetleges törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetés kiszabására került-e sor.
[38] A jogerős ügydöntő határozatban az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített és pontosított, így a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás a következő:
[39] Az I. és a II. r. terhelt 1994-ben ismerkedtek meg egymással, majd közöttük élettársi kapcsolat jött létre. A kapcsolatból ikergyermekeik születtek.
[40] A terheltek gyermekeikkel együtt különböző albérletekben éltek B.-n, majd 2007. évben – ennél pontosabban meg nem határozható időpontban – beköltöztek a B., N. u. 94. szám alatti társasház V. em. 20. számú ingatlanjába. A nevezett ingatlanból azonban 2008. március hónapban ki kellett költözniük, mivel nem fizették a bérleti díjat.
[41] Amíg a család a társasházban lakott, a terheltek ikergyermekei többször felajánlották segítségüket a ház különböző lakójának, így többek között a VI. em. 25. számon lévő ingatlanban egyedül élő, mozgásában korlátozott, nagyothalló 87 éves sértettnek is. A sértett ezeket a felajánlásokat rendre visszautasította, egy alkalommal azonban a terheltek egyik gyermeke a sértett tudtával járt annak lakásában.
[42] A család ezt követően rendszeresen váltogatta lakóhelyét, mivel kedvezőtlen anyagi helyzetük okán nem tudták az albérleti díjakat megfizetni. Az N. utcai társasházból való elköltözés ellenére, a terheltek gyermekei később rendszeresen visszatértek a házba.
[43] A terheltek 2010. év elején továbbra is szorult anyagi helyzetben voltak, így elhatározták, hogy akár erőszak alkalmazásával is, pénzt fognak szerezni, mégpedig a sértettől. Megállapodtak abban is, hogy mindkét terhelt a helyszínre megy.
[44] 2010. március 8. napján a nappali órákban – pontosabban meg nem határozható időben – az I. r. terhelt megjelent a sértett N. u. 94. VI. em. 25. számon lévő lakásánál – ám mielőtt odaért volna, a bűncselekmény elkövetése érdekében nagy mennyiségű őrölt fekete borsot és szövetkesztyűt vett magához és az eljárás során ismeretlen módon, ám erőszak alkalmazása nélkül bejutott az idős sértett otthonába. Az I. r. terhelt a lakásban fellökte a járókerettel közlekedő sértettet, aki ennek hatására hanyatt esett. Az I. r. terhelt ekkor a földön fekvő sértetthez lépett és őt legalább 25 alkalommal különböző nagyságú, de jellemzően közepes-nagy erővel, ököllel, illetve lábbal megütötte, valamint megtaposta, megrúgta. A rúgások és ütések a sértettet testszerte, de főként a fején és a mellkasán érték.
[45] A bántalmazás során az I. r. terhelt egy alkalommal kifejezetten nagy erővel a sértett mellkasára rátaposott. A bal oldali alkarcsonttörés, az álkapocscsonttörés, a nyelvcsonttörés és a bal oldali csípőízület ficama is kifejezetten nagy erejű erőbehatásra keletkezett. A védekezni próbáló sértett karját az I. r. terhelt nagy erővel megragadta és kicsavarta. Majd ezt követően az ekkor már magatehetetlen állapotban a földön fekvő, de mindvégig eszméleténél lévő sértett kezét egy gumikötéllel összekötözte.
[46] A II. r. terhelt nem cáfolhatóan ezt követően érkezett a helyszínre, majd az I. r. terhelttel a sértett lakását értékek után kutatva, módszeresen átvizsgálták, melynek során kb. 173 000 forint összegű készpénzt, valamint a sértett Nokia 3109 típusú mobiltelefonját magukhoz vették.
[47] Ezt követően az I. r. terhelt nagy mennyiségű őrölt fekete borsot szórt a sértettre, valamint a lakás egészére. Ezt követően a vádlottak a lakást elhagyták, a sértett az elszenvedett sérülésekbe a helyszínen belehalt. A sértettre és a lakásra ebben az állapotban talált rá a fia, aki 2010. március 11. napján 10 óra 35 perckor tett bejelentést.
[48] A sértett a bántalmazás következtében külső és belső sérüléseket szenvedett el.
[49] A sértett halálát a kétoldali sorozatos ablakos bordatöréshez és a kétoldali szabad mellűri vérgyülemhez társulva kialakult, heves légzési elégtelenség idézte elő.
[53] A jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás alapján a II. r. terhelt cselekményének minősítése kapcsán – a felülvizsgálati okra és az indítványban kifejtett jogi érvelésre tekintettel – a Kúria álláspontja a következő volt.
[54] Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt. A bűnsegéd fogalmát mind az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. 21. § (2) bekezdése, mind az elbíráláskor hatályos Btk. 14. § (2) bekezdése így szabályozza. A bűnsegéd a tettessel együtt a bűncselekmény elkövetője, amíg azonban a tettes a bűncselekmény törvényi tényállásába illeszkedő elkövetési magatartást fejt ki (tettesség), addig a bűnsegéd tevékenysége a törvényi tényálláson kívül marad (részesség).
[55] A bűncselekmény részesei (a felbujtó és a bűnsegéd) nem önmagukban valósítják meg a bűncselekményt, hanem tevékenységükkel csupán hozzájárulnak ahhoz (felbujtó esetén döntő módon, szándék kiváltó hatással, bűnsegéd esetén azt támogató, segítő, szándékerősítő hatással). A bűncselekmény részese nem saját magatartásával valósítja meg a bűncselekményt, tevékenysége így járulékos, szükségszerűen tettesi magatartáshoz, a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító tevékenységhez vagy mulasztáshoz kötődik. A bűncselekmény többes tettesi elkövetése esetén valamennyi elkövető megvalósítja a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, szándékegységük esetén társtettesek lesznek. Tettes nélkül nincs bűnrészes, erre figyelemmel a részesi felelősség, így a bűnsegéd felelőssége is járulékos. A törvényi szabályozásra tekintettel ugyanakkor a részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni. Ebben a törvényi szabályozásban jelenik meg az, hogy a részes, aki a tettes tevékenységét kiváltja vagy ahhoz segítséget nyújt, ugyanazon bűncselekmény elkövetője, mint a törvényi tényállásba tartozó elkövetési magatartást kifejtő tettes.
[56] A részesi felelősség e jellemzői szükségképpen feltételezik azt, hogy a bűncselekmény részese, jelen ügyben a bűnsegéd tudata átfogja azt, hogy a tettes szándéka milyen bűncselekmény elkövetésére irányul, a bűnsegéd a tettes ezen bűncselekmény elkövetéséhez nyújt szándékosan segítséget. A bűnsegédi bűnrészes ebből következően a tényállásszerű cselekményt nem megvalósítja, hanem ahhoz hozzájárul. A részes tettesekhez társulása a tettesek szándékával történik. A részesi szándék a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, azt kiváltja vagy véghezvitel végett erősíti (BH 2019.155.II.).
[57] Mindezekből az is következik, hogy a bűnsegéd tudatának át kell fognia azt, hogy a tettes szándéka milyen bűncselekmény elkövetésére irányul, ehhez a tényállásszerű cselekményhez kell hozzájárulnia, azt a véghezvitel végett kell erősítenie.
[58] Az ebből levont következtetés kettős: amennyiben a bűnsegéd tudja ugyan, hogy szándékos bűncselekmény elkövetéséhez nyújt segítséget, azonban a tettes a bűnsegéd által támogatott, előmozdított cselekményhez képest olyan eltérő bűncselekményt valósít meg, amelynek tekintetében a bűnsegéd tudata a segítségnyújtást nem fogja át, a bűnsegéd a tettes minőségi vagy mennyiségi túllépéséért járulékos felelősséggel nem tartozik. Következik ebből ugyanakkor az is, hogy a bűnsegédnek a tettes közös szándéktól eltérő, azt megváltoztató vagy azon túlterjeszkedő szándékát akkor kell észlelnie, amikor a tettes a tényállásszerű magatartását megvalósítja, és ahhoz a részes hozzá tud járulni (segítséget tud nyújtani). A tettesi szándékot kiváltani értelemszerűen csak a cselekmény megkezdése előtt lehet (felbujtás), míg a cselekmény megvalósításához segítséget nyújtani pedig csak a tényállásszerű cselekmény kifejtését megelőzően vagy annak befejezéséig lehet (bűnsegély).
[59] Amennyiben a bűnsegéd tudata utólag már átfogja a tettes megváltozott szándékát, felismeri a szándékváltás tényét, azonban magatartása a tettes által megvalósított cselekményt nem mozdítja elő vagy azt nem erősíti, abban az esetben a bűncselekménynek bűnsegéde nem lehet, az utólagos segítségnyújtás legfeljebb sui generis bűnkapcsolati alakzatot valósíthat meg (BH 2009.40.).
[60] A bűnsegéd magatartása a segítségnyújtás, amely állhat akár tevőleges magatartásban, akár mulasztásban. A mulasztásban megnyilvánuló bűnsegély megvalósulásához azonban a más által elkövetett bűncselekmény megakadályozására irányuló speciális – tehát nem magából a büntető törvénykönyvből származó – jogi kötelezettség nem teljesítése szükséges, pl. családjogi jogviszonyból származó (BH 1985.410.), hivatásbeli szabályból származó kötelezettség. Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a bűnsegély kivételesen mulasztásra is létrejöhet.
[62] Mindezek alapján megállapítható, hogy a II. r. terhelt az I. r. terhelt által az eredeti, jogerős ügydöntő határozati tényállásban megállapított, erőszak alkalmazására is kiterjedő vagyonszerzésen túli, a sértett megölésére irányuló szándéka alapján kifejtett tettesi magatartáshoz önmagában a halálos eredmény bekövetkeztének el nem hárításához mulasztásos bűnsegélyt nem nyújthat, mert a tényállás alapján az elkövetési magatartás befejezését követően általa észlelt, sérült és magatehetetlen sértett vonatkozásában a halálos eredmény bekövetkeztének megakadályozására speciális, a Büntető Törvénykönyvön kívüli jogi előírás őt nem kötelezte; a Büntető Törvénykönyvön alapuló speciális jogi kötelezettség pl. a korábbi Btk. 172. §-ában szabályozott segítségnyújtás elmulasztása alapjául szolgáló történeti tényállási elemek a jogerős ügydöntő határozatban nem találhatók.
[63] A II. r. terhelt esetében az I. r. terhelt minősítéséhez igazodó bűnsegély megállapításához az szükséges, hogy a II. r. terhelt a korábbi Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdés a), b) és d) pontja szerint minősülő emberölés bűntettéhez nyújtson szándékosan segítséget.
[66] A felülvizsgálati indítvány hivatkozására figyelemmel a Btk. 2. § (2) bekezdése alapján az emberöléshez társuló bűnsegédi magatartás megállapítása esetén a II. r. terheltre kedvezőbb Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b), d) és k) pontja szerint minősülő nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének bűnsegédjeként minősülne.
[69] Mindezeket összevetve az vizsgálandó, hogy az I. r. terhelt által ekként értékelendő tettesi cselekményéhez a II. r vádlott szándékosan segítséget nyújtott-e.
[70] A bűnsegély nemcsak fizikai, hanem pszichikai is lehet. A fizikai bűnsegéd a tettesi cselekmény külső feltételeit segíti, pl. eszközt biztosít vagy a végrehajtás fizikai feltételeit biztosítja. Amennyiben ez a magatartás már törvényi tényállási elemet is megvalósít, úgy bűnsegély helyett társtettesség jön létre.
[71] A pszichikai bűnsegéd a tettes szándékát erősítve járul hozzá a bűncselekmény elkövetéséhez. Ebben az esetben a bűnsegéd szándékerősítő hatása megnyilvánulhat nyilatkozatban (BH 2003.2., 2003.3.), de megvalósulhat önmagában támogatóan ható jelenléttel is (BH 2000.381.). A pszichikai bűnsegély megállapíthatóságának feltétele azonban minden esetben az, hogy a bűnsegéd támogató magatartását akár kifejezett nyilatkozattal, akár támogató jelenlétével a tettes tényállásszerű magatartásának kifejtésekor vagy azt megelőzve tanúsítsa. Amennyiben ugyanis a tettes a bűncselekményt már elkövette, az elkövetési magatartást kifejtette, úgy az ezt követően tett támogató nyilatkozat vagy ezt követően helyszínre érkezés során megnyilvánuló támogató jelenlét már nem a bűncselekmény elkövetéséhez nyújtott segítség. A büntetőjogi felelősség megállapításához ebben az esetben az vezethet, ha az így kifejtett támogató magatartás – akár tevésben, akár mulasztásban nyilvánul meg – a büntetőtörvény alapján önállóan büntetendő cselekménynek számít (pl. bűnpártolás, feljelentési kötelezettség elmulasztása stb.).
[72] Az emberölés nyitott törvényi tényállás, bármely olyan tevékenység vagy mulasztás, amely szándékos és az eredmény, a sértett halálának bekövetkeztéhez vezet, tényállásszerű elkövetési magatartás. Az emberölés ugyanakkor eredmény-bűncselekmény is, ebből következően a bűncselekmény befejezettsége annak bevégzettségétől elválhat: amikor az elkövető a teljes ölési magatartást kifejtette a cselekmény befejezett; ha az ölési magatartás kifejtését követően azzal okozati összefüggésben, de további elkövetési magatartás kifejtése nélkül nem azonnal, hanem később következik be a halálos eredmény, a halál bekövetkeztével válik bevégzetté. Mindaddig, amíg az elkövető az elkövetési magatartást teljes egészében ki nem fejtette, úgy az eredmény be nem következése esetén befejezetlen kísérletről van szó, amely önkéntes elállásra ad lehetőséget, amennyiben azonban az elkövetési magatartás teljeskörűen kifejtésre kerül, úgy befejezett kísérlet állapítható meg, amely esetében az elkövetési magatartás befejezése és a halál bekövetkezte közötti időszakban önkéntes elállás már nem, önkéntes eredmény-elhárítás azonban még lehetséges.
[73] Amennyiben az elkövető az emberölés elkövetési magatartását teljes egészében kifejtette és az elkövetési magatartás megindította azt az okfolyamatot, amely külső elhárító beavatkozás nélkül a halálos eredményhez vezet; pszichikai bűnsegély kifejtésére már csak abban az esetben kerülhet sor, ha a bűnsegédet a bűncselekmény megakadályozására speciális kötelezettség terheli, ezt azonban a tettes számára is észlelhetően elmulasztja.
[74] A pszichikai bűnsegéd a cselekmény megvalósítását már elhatározó tettes szándékát – azt felismerve akár az elkövetés előtt, akár a végrehajtás folyamán – számára felismerhető módon támogatva tovább erősíti. A passzív bűnsegéd viszont nem ilyen aktív lelki ráhatást gyakorol, hanem valamely jogi alapon nyugvó kötelességét a tettesi cselekmény sikerét kívánva (egyenes szándék), avagy abba belenyugodva (eshetőleges szándék) akaratlagosan szegi meg, s ezáltal a tettes számára – az utóbbi által is felismerten – a bűncselekmény elkövetését lehetővé teszi vagy megkönnyíti. A tevésről való tudatos lemondásnak a tettesre gyakorolt szándékerősítő hatása ilyenkor éppen abban áll, hogy a tettes előtt nyilvánvalóvá válik: a bűncselekmény megakadályozására jog szerint kötelezett személy elhárító beavatkozásától vagy a leleplezéstől nem kell tartania. Amikor tehát a passzív bűnsegéd a tettes előtt kifejezésre juttatja, hogy a szándékolt cselekmény felismerése ellenére tétlen marad: passzivitásával objektíve elősegíti a bűncselekmény elkövetését (BH 1985.410.). A II. r. terheltet ilyen speciális, büntetőtörvényen kívüli jogi kötelezettség nem terhelte.
[75] Más a helyzet akkor, ha a jelenlévő büntetőtörvényen kívüli, jogi kötelezettséggel nem terhelt bűnsegéd észleli a tettes szándékváltását, ennek ellenére nem él a választás lehetőségével, a véghezvitel terjedelmét nem korlátozza. Ekkor azzal kell számolnia, hogy akárcsak folyamatos jelenléte, így a nyereséget realizáló magatartása olyanra bátorít, ami eredetileg a részesnek nem állt szándékában. A bűnrészes, így a bűnsegéd nem megvalósítja, hanem hozzájárul a tényállásszerű cselekményhez. A részesi szándék azzal a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, amelyet kivált, vagy amelynek véghezvitelét erősíti. A részes korlátozhatja a bűncselekményben közreműködésének hatókörét (BH 2018.267.).
[76] Kiemelést érdemel, hogy amennyiben az elkövetők rablási szándékkal együtt megjelennek a sértettnél, mindvégig együtt jelen vannak a helyszínen és az egyik elkövető rögtönös szándékváltás folytán a sértettet megöli, miközben ezt a másik elkövető észleli és annak véghezvitelét jelenlétével erősíti akként, hogy maga az ölési cselekményben nem vesz részt, de a rablási erőszakon túl kifejtett ölési cselekménytől határozottan és felismerhetően nem határolódik el, a helyszínen marad és a dolgok elvételében közreműködik, a nyereségvágyból elkövetett emberölés bűnsegédjeként vonható felelősségre (BH 2018.267., BH 2019.155.).
[77] A fellebbviteli főügyészség és a Legfőbb Ügyészség a hivatkozott kúriai döntéseket az azokban foglalt történeti tényállástól a jelen ügyben irányadó eltérő tényállásra tévesen terjesztette ki.
[85] A felülvizsgálati indítványban hivatkozott BH 2018.267. és BH 2019.155. számú döntések mellett a BH 2014.103.II. számú döntésben is kimondta a Kúria: ha a bűnrészes a tettesi cselekményhez való kapcsolódását megelőzően a tettes számára nem teszi egyértelművé, hogy szándéktartalma meddig terjed, a folyamatos jelenlétéből fakadó bátorító magatartása folytán olyan cselekményért is büntetőjogi felelősséggel tartozhat, amelyre a szándéka eredetileg nem vonatkozott.
[86] Jelen eljárásban tehát nem kétséges: amennyiben bizonyított lett volna, hogy az I. és a II. r. terhelt együtt megjelennek a sértettnél, abban előzetesen megállapodva, hogy tőle erőszakkal értéket vesznek el, majd egymás jelenlétében, egységes cselekménysorban az I. r. terhelt ölési magatartását észlelve, attól a II. r. terhelt nem határolódik el, hanem az eredeti rablási szándékot felváltó ölési cselekmény kapcsán szándékegységben az I. r. terhelttel részt vett volna a lakás átkutatásában és az értékek elvételében, az emberölés bűnsegédjeként lenne felelősségre vonható.
[87] Az adott ügyben azonban nem erről volt szó. A II. r. terhelt az I. r. terhelt ölési magatartására irányuló szándékváltását nem észlelte; az ölési cselekmény befejezését követően érkezett a helyszínre, ezért az emberölés tényállását megvalósító tettesi és a részesi magatartás közötti oksági kapcsolat hiányzott, a szándékegységre nem vonható alappal következtetés.
[88] A szándékegységre vont következtetés alapja, hogy az irányadó tényállás kellő pontossággal rögzítse mind a tettesi cselekményt, mind a részesi magatartást, illetve megismerhetően tartalmazza a tettesi és részesi magatartás közötti oksági kapcsolatot (EBH 2015.B.14.II.).
[89] Jelen ügyben a bűnsegéd tudattartalmára vont eltérő következtetésnek a ténybeli alapjai nincsenek meg. A jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás szerint az I. r. és a II. r. terhelt abban állapodtak meg, hogy a sértett értékeit akár erőszakkal elveszik és ebben a körben megállapodtak abban is, hogy a II. r. terhelt a helyszínre megy. A tényállás alapján azonban megállapodásuk nem terjedt ki a sértett megölésére, és az I. r. terhelt ilyen irányú szándékváltását a II. r. terhelt az elkövetési magatartás kifejtésekor nem észlelte. A II. r. terhelt az I. r. terhelt szándékváltásakor nem volt jelen, azt nem érzékelte, így e vonatkozásában az I. r. terhelt által kifejtett ölési magatartáshoz támogatóan, szándékerősítő hatással nem járult hozzá, azt akár tevőleges, akár mulasztásos magatartásával nem erősítette. A tényállás szerint egyértelmű: amikor a II. r. terhelt a helyszínre érkezett, az I. r. terhelt az ölési magatartást már teljes egészében kifejtette, azt befejezte, de annak eredménye, a sértett halála még nem következett be.
[90] Ebben a helyzetben a II. r. terhelt tudattartalma az I. r. terhelt ölési cselekménye befejezettségének észlelésén túl, a saját, eredeti megállapodásuknak megfelelő tudattartalomra, a sértett értékének erőszakkal, de nem megölésével történő elvételére terjedt ki. Ez a magatartása az I. r. terhelt ölési cselekményét nem mozdította elő, ahhoz segítséget nem nyújtott. A II. r. terhelt magatartása így az eredeti szándékának megfelelő, a rablás elkövetési magatartásába illeszkedő, tettesi elkövetési magatartás.
[91] A Kúria a jogi álláspontjának kialakításakor a korábbi eseti döntésekben közzétett – az élet elleni bűncselekmények esetében a pszichikai bűnsegély megállapítására irányadó – legfelsőbb bírósági jogi állásponttól nem kívánt eltérni.
[92] A Legfelsőbb Bíróság a BH 1995.328. számon közzétett döntésében kimondta: nem tartozik büntetőjogi felelősséggel a vádlott a társa által megvalósított olyan élet elleni bűncselekményért, amelyben tevőlegesen nem vett részt és amelyhez a részére nyújtott pszichikai bűnsegély sem állapítható meg. A döntés alapjául szolgáló ügyben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás azt tartalmazta, hogy a II. r. vádlott akkor szerzett tudomást a társa haszonszerzési céljáról, amikor a sértett házához mentek, az I. r. vádlott által megvalósított személy elleni erőszakban – a sértett ellökésében – a II. r. vádlott nem vett részt, e cselekményére ő nem számított, így azt tudata át sem foghatta, társának a magatartásával nem azonosult. Az ítéleti tényállás szerint a II. r. vádlott a kisházban történt bántalmazásnál nem volt jelen, és nem is látta, hogy a társa az idős embert milyen módon bántalmazza. A II. r. vádlott a társa által kifejtett tettlegességből – az ellökést leszámítva – semmit nem látott, és nem merült fel olyan körülmény, amelyből ítéleti bizonyossággal az a következtetés lett volna levonható, hogy a II. r. vádlott ismerte volna a társának a sértett sérelmére megvalósított, testi épséget sértő magatartását. Az viszont kétségtelen, hogy a társa kijelentéséből, majd a sértett elleni fellépés tényéből félreérthetetlen volt a számára, hogy az I. r. vádlott a sértett pénzét kívánja erőszakkal megszerezni, ennek ellenére a helyszínen maradt, majd később be is ment a sértett lakásába. Az előzmények észlelése mellett a helyszínen maradása – egyéb tevőleges magatartás híján – a rablás kísérletéhez nyújtott pszichikai bűnsegély megállapítását alapozta meg, minthogy a jelenléte a tettesi magatartást elkövető I. r. vádlottra bátorítóan és szándékerősítően hatott. Ezen túlmenően azonban a felelőssége nem áll fenn azért a többletért, amelyet a bűntársa a házban a sértett sérelmére megvalósított. Az ott történteket ugyanis nem látta, és arra nézve kettejük között előzetes megállapodás sem született.
[93] Az idézett eseti döntés mellett ugyanezen elvi indokolást tartalmazza a BH 2003.486. és a BH 2001.458. számú határozat is.
[94] Kétségtelen, hogy a II. r. terhelt a helyszínre érkezését követően észlelte a sértett állapotát, a korábban kifejtettek szerint ugyanakkor erre irányuló, az I. r. terhelt által is észlelhető, speciális jogi kötelezettség hiányában a cselekmény bevégzettségének megakadályozására irányuló kötelezettség elmulasztása az emberölés mulasztással elkövetett bűnsegédi magatartását nem valósította meg. A II. r. terhelt e körben tanúsított bűnös közömbösségének egyéb, a Büntető Törvénykönyvben büntetendő értékelésének büntetőjogi alapja pedig a törvényi tényállásban nem szerepel. A tényállás alapján tehát egyértelmű: a II. r. terhelt magatartásában nem létesült bűnsegély az öléshez. A két terhelt között az emberölésre irányuló szándékegység nem jött létre, ezért a II. r. terhelt nem az emberölés bűnsegédje, hanem a rablás tettese.
[95] Helyesen érvelt az ítélőtábla a II. r. terhelt tettesi elkövetésének megállapítása mellett.
[96] A II. r. terhelt – a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás alapján – abban a tudatban jelent meg a helyszínen, hogy a sértettől pénzt szereznek akár erőszak útján; amikor megjelent, látta, hogy a sértettet az I. r. terhelt bántalmazta, majd segített keresni az értékkel bíró tárgyakat. A rablási szándékról tudott, abban a két terhelt közösen megállapodott, e tekintetben közöttük szándékegység állapítható meg.
[97] A társtettes tudata kiterjed a másik társtettes által kifejtett elkövetési magatartás lényeges mozzanataira, de ez nem jelenti azt, hogy annak minden részletét ismernie kell. Amennyiben az elkövetők között a rablási cselekmény elkövetésére a szándékegység fennáll, társtettesség megállapításának van helye akkor is, ha az egyik elkövető az erőszakot vagy fenyegetést alkalmazza, a másik elkövető pedig értékek után kutat (BH 2019.187.I.). A rablás bűntette olyan vagyon elleni bűncselekmény, amely a lopás bűncselekményének törvényi tényállásából és személy elleni erőszakból, illetve az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetésből tevődik össze. Társtettese tehát a rablás bűncselekményének az, aki a lopás valamely törvényi tényállási elemeit valósítja meg, de az is, aki csupán az erőszak alkalmazásában vesz részt, vagy az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetésben működik közre (BH 1987.188.).
[98] A társtettesség csak az azonos szándékos bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító elkövetők tekintetében állapítható meg (BH 2003.486.).
[99] Mindezekre figyelemmel az ügyben eljáró bíróságok törvényesen minősítették a II. r. terhelt cselekményét rablás bűntettének, amelyet tettesként valósított meg.
[100] A Kúria megállapította, hogy az ítélőtábla törvényesen alkalmazta a Btk. 2. § (2) bekezdését akkor, amikor azt állapította meg, hogy az elbíráláskori büntetőtörvény kedvezőtlenebb a terheltre. A Kúria ebben a körben a következőkre mutat rá. A Btk. 1. § (1) bekezdése rögzíti a „nullum crimen sine lege” elvét, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet – a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével – a törvény az elkövetés idején büntetni rendelt. Ekként kétségtelen, hogy ha egy magatartás az elkövetéskor – akár egyetlen tényállási elem hiánya miatt – nem bűncselekmény, akkor az elbírálás idejére a törvény változása közömbös, az elkövető akkor sem büntethető, ha a korábbi magatartása az újabb büntetőtörvény különös részi tényállásának maradéktalanul megfelel.
[101] Más a helyzet azonban, ha az összehasonlítandó két törvényben nincs eltérés az alapesetek viszonylatában. A Btk. 2. § (2) bekezdés II. fordulatának alkalmazásáról olyan esetben is szó lehet, ha az olyan minősített esetre vonatkozik, amely az elkövetéskor még nem létezett. Nem sértia Btk. 1. § (1) bekezdését annak kimondása, hogy a cselekmény az elkövetéskor még nem vagy meg nem lévő minősítő körülmény szerint minősül; feltéve, hogy ennek büntetési tétele nem lesz több, mint az elkövetéskor hatályos törvény szerinti minősítés alapján, összhatásában pedig a büntetőjogi felelősség elbírálása a terheltre kedvezőbb. Ebben az esetben az új törvény alkalmazása – és azzal az elkövetéskor még meg nem lévő minősítő körülmény megállapítása – a Btk. 2. § (2) bekezdésének II. fordulatának is megfelel (BH 2018.267. [65]-[66]).
[102] Jelen ügyben tehát nem akadálya önmagában az elbíráláskori Btk. alkalmazásának az, hogy a cselekmény egy olyan minősítő körülmény szerint is minősül, amely minősítő körülmény az elkövetéskor még nem létezett. A Btk. 2. § (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából azonban döntő jelentősége van annak, hogy elbíráláskor az új minősített eset büntetési tétele lényegesen magasabb, 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés, szemben az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. 321. § (1) bekezdésében foglalt 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés büntetésével. Az ítélőtábla helyesen hivatkozott arra, hogy a feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb rendelkezések ellenére sem állapítható meg az enyhébb elbírálás lehetősége, ha a vád tárgyát képező bűncselekményre előírt különös részi büntetési tétel súlyosabb (BH 2015.1., BH 2015.269., BH 2017.283.).
[103] Mindezekre figyelemmel az ügyben eljárt másodfokú bíróság által megállapított, a korábbi Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntette szerinti minősítés, valamint a büntetési tételre figyelemmel az elsőfokú bíróság által kiszabott és a másodfokú eljárásban az ügyészi fellebbezés hiánya miatti súlyosítási tilalom okán helybenhagyott 3 év börtönbüntetés és az ehhez igazodó 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetés egyaránt törvényes.
[105] A Kúria mindezek alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.I.397/2021/16.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás