GÜ BH 2022/182
GÜ BH 2022/182
2022.07.01.
I. A megállapítási kereset előterjesztésének feltételeire vonatkozó eljárási szabályok nem zárják ki a felmondás jogellenességének megállapítása iránti kereset benyújtását [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 172. § (3) bek., 110. § (3) bek.; 4/2021. PJE].
II. A devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződések részleges semmissége miatt szükséges elszámolási kötelezettséget előíró DH2 tv. szerinti elszámolás nem zárja ki, hogy a bíróság a polgári jog szabályai szerint utólag érdemben vizsgálja, hogy alapos volt-e a pénzintézet részéről a szerződésnek az adós fizetési késedelmére alapított felmondása [2014. évi XL. törvény (DH2 tv.) 3. §, 5-6. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesek, valamint az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes, együtt: a felek) 2007. szeptember 27-én a közjegyző által 5314.Kjő.1577/2007. ügyszámon közjegyzői okiratba foglalt „Nyilatkozatot tartozáselismerésről és kötelezettségvállalásról a V. Zrt. jogosulthoz címezve” elnevezésű okiratot írtak alá, amelyben rögzítették, hogy a felek ugyanezen a napon „Felhasználási célhoz nem kötött és Pénzügyi Intézmény által nyújtott kölcsön kiváltásának céljához kötött forint bankszámlára folyósított CHF kölcsönről” szóló kölcsönszerződést (a továbbiakban: szerződés) kötöttek.
[2] A szerződésben az alperes azt vállalta, hogy 132 790 CHF összegű kölcsönkeretet tart a felperesek rendelkezésére, amelyből a folyósítás időpontjában fennálló tőketartozás figyelembevételével legfeljebb mindösszesen 18 500 000 forint összegű kölcsönt nyújt számukra. A szerződés felmondásának módját, feltételeit annak 8. pontja – azon belül a 8.1.-8.4. alpontok – tartalmazták.
[3] Az alperes 2012. július 17-én a közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozattal felmondta a szerződést. A felmondás tartalmazta a felperesek természetes személyazonosító adatait, lakcímüket, igazolványszámaikat, a szerződés számát, valamint az azonnali hatályú felmondásra tekintettel a bank felmondáskori követelésének összegét, jogcímenkénti bontásban.
A kereseti kérelmek és az alperes védekezése
[4] A felperesek keresetükben elsődlegesen annak megállapítását kérték, hogy az alperes közokiratba foglalt felmondása „érvénytelen”. Arra hivatkoztak, hogy a felmondás egyrészről jogszabály megkerülésére irányult, mivel jogszabály határozza meg azt, miként kell egy szerződést felmondani, amennyiben megállapítható, hogy mely szerződési feltétel megszegése történt meg, másrészről nem a felek közötti szerződésen alapult, mert nem a felperesek tartozását, hanem az alperes követelését rögzítette. Kifejtették: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 321. §-a alapján a felmondásnak szerződésen kell alapulnia, a perbeli felmondás azonban ennek a kritériumnak nem felel meg, mert abból nem állapítható meg, hogy milyen feltételek alapján történt, ezért, ha a felpereseknek volt is késedelme, a felmondás jognyilatkozati hibája miatt joghatás kiváltására nem alkalmas, semmis.
[5] Azzal is érveltek, hogy a felmondáskor nem volt lejárt tartozásuk, tekintettel arra, hogy a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 tv.) alapján tisztességtelenül felszámított összeg 6 823,10 CHF volt, amivel álláspontjuk szerint túlfizetésben voltak. E körben hivatkoztak az Alkotmánybíróság III/10339/2016. számú AB határozatára is, amelyet úgy értelmeztek, hogy ezt a tisztességtelenül felszámított összeget az előtörlesztésükként kell figyelembe venni, ezért az alperes csak akkor mondhatta volna fel a szerződést, ha a felmondáskor lejárt tartozásuk összege jelentősen meghaladta volna a tisztességtelenül felszámított összeget. Ezzel kapcsolatban úgy nyilatkoztak, hogy a felmondáskor a tisztességtelenül felszámított összeg meghaladta a fennálló tartozásukat.
[6] A másodlagos kereset a szerződés 8.1.-8.4. alpontjaiban rögzített szerződési feltételek tisztességtelenségének megállapítására irányult.
[7] Az alperes ellenkérelmében kereset elutasítását kérte.
[8] Előadta, a felperesek késedelmét igazolja, hogy jogelődje – a III. rendű felperes kérelmére – 2009. áprilistól 3 hónapos fizetési moratóriumot engedélyezett a felperesek részére annak ellenére, hogy már 2008 őszétől kezdődően folyamatosak voltak az elmaradásaik. Ezt követően 2010. április 26-án fizetési felszólítást, 2011. július 7-én ismételt fizetési felszólítást küldött nekik. Hangsúlyozta, hogy az utóbbi időpontban a felperesek tartozása már 14 156,05 CHF volt, tehát tartozásuk összege jóval meghaladta az általuk hivatkozott, túlfizetésként figyelembe veendő tisztességtelenül felszámított összeget.
[9] Álláspontja szerint a felmondása jogszerű volt a felmondási indokok alapján: a felperesek tartozása meghaladta a 30 napot, és a felmondást megelőzték a részükre küldött fizetési felszólítások. Arra is utalt, nincs alapja a felperesek hivatkozásának, amely szerint a DH2 tv. alapján a javukra visszatérített összeget is be kell számolni a tartozás összegébe a felmondás időpontjában, már csak azért sem, mivel a DH2 tv. a felmondást követően lépett hatályba.
[10] Az alperes hiteltörténeti kimutatást csatolt a felperesek felmondáskori tartozása összegének igazolására.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[12] Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felek között nem vitatottan a régi Ptk. 523. §-a szerinti kölcsönszerződés jött létre, ami alapján az alperes kölcsön folyósítására, a felperesek a kölcsön meghatározott feltételekkel történő visszafizetésére vállaltak kötelezettséget. A szerződés 8. pontja a régi Ptk. 525. § (1) bekezdés e) pontjával összhangban rendelkezett az azonnali hatályú felmondás feltételeiről. A 8.1. alpont szerint súlyos szerződésszegésnek minősül, ha az adós a szerződésből eredő fizetési kötelezettségei tekintetében 30 napot meghaladó késedelembe esik, és fizetési felszólítás ellenére sem tesz eleget kötelezettségeinek.
[13] Kiemelte: az alperes által a felperesek részére 2011. július 7-én küldött felszólítás szerint az annak időpontjában fennállt lejárt tőketartozás összege 7 155,76 CHF, a lejárt késedelmi kamatokkal együtt fennálló tartozás összege 14 156,05 CHF volt. Azt a felperesek maguk sem vitatták, hogy a felszólítást követően részükről nem történt fizetés, amire tekintettel a felperesek súlyos szerződésszegő magatartását megállapította.
[14] Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a DH2 tv. alapján a bank által kiadott elszámolás ugyan nem került becsatolásra, azonban a tisztességtelenül felszámított összeg kapcsán a felek által egyezően előadott tényekre tekintettel kételye nem merült fel, ezért annak összegét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 266. § (1) bekezdése alapján 6 823,10 CHF összegben valósnak fogadta el. Nem értett egyet a felpereseknek azzal a hivatkozásával, hogy ezt az összeget – mint a DH2 tv. alapján a javukra megállapított tisztességtelenül felszámított összeget – előtörlesztésként kell figyelembe venni, ezért ezzel az összeggel túlfizetésben voltak, azaz utólag a törvényi rendelkezés folytán kerültek olyan helyzetbe, hogy tartozásuk nem állt fenn. Ezzel összefüggésben kifejtette: az 54/2014. (XII.10.) MNB rendelet 6. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy „azon elszámolási időszakban, amelyben az eredeti fogyasztói kölcsönszerződés alapján a fogyasztó késedelembe esett, az átszámított fogyasztói kölcsönt is késedelmesnek kell tekinteni, függetlenül az esetleges túlfizetéstől”.
[15] Megítélése szerint ezt támasztja alá az irányadó bírói gyakorlat is: a polgári jog általános elvei szerint nincs mód arra, hogy a DH2 tv. szerinti túlfizetést utólag, automatikusan az adós szerződésszerű teljesítésének lehessen tekinteni. Ezzel összefüggésben felhívta a Kúria közzétett, Pfv.VI.22.506/2017/7. számú (megjelent: BH 2019.132.), határozatát, továbbá idézte a Kúria Pfv.VI.21.650/2016/4. és Pfv.I.21.582/2016/5. számú határozatait.
[16] Ezekből kiindulva úgy foglalt állást, hogy a DH2 tv.-re figyelemmel történt elszámolás a felek pénzügyi elszámolásában egy utólagos korrekciót jelentett, ami azonban nem tette hatálytalanná az alperes felmondását, mivel a felperesek a felmondás hatályosulásakor fizetési hátralékban voltak, és hátralékuk a tisztességtelenül felszámított összeget nagymértékben meghaladta. Erre tekintettel nem érintette a felmondás jogszerűségét az utólagos elszámolás, nem kellett vizsgálni a perben a 2012. július 17-én kelt felmondást követően hatályba lépett jogszabályi rendelkezések eredményeként a szerződéses jogviszony egészére nézve az esetleges „túlfizetést”.
[17] Hangsúlyozta azt is: a felperesek nem tudtak a bíróság elé tárni bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy szerződéses kötelezettségüket maradéktalanul teljesítették, illetőleg a banki felszólítást követően a tartozásuk rendezése érdekében lépéseket tettek. Arra sem volt adat, hogy a felszólításban szereplő tartozás összegét a pert megelőzően bármilyen formában vitatták volna. Erre tekintettel megállapítása szerint a felperesek részéről megvalósult a szerződésszegő magatartás annak ellenére, hogy utólag a tisztességtelenül felszámított összeget a tartozás összegébe be kellett számítani.
[18] Az elsőfokú bíróság azt is vizsgálta, hogy a felmondás szenvedett-e olyan hibában, amely alkalmatlanná tette joghatás kiváltására.
[19] A régi Ptk. 321. § (1) bekezdésére utalva megállapította, hogy a felmondás közlése megtörtént. Önmagában az a tény, hogy nem tartalmazta a felmondást megelőző időpontban fennállt tartozás összegét, amelyre tekintettel a felmondásra sor került, nem teszi azt „érvénytelenné”. A felmondást megelőzően történt 2010. áprilisi és 2011. júliusi felszólításokban a tartozás akkori összege rögzítésre került, így a felpereseknek nem lehetett kétsége afelől, hogy milyen okból került sor a felmondásra. E körben irányadónak tekintette a BH 2017.154. számon megjelent határozatot, amely szerint, ha az adós nem tesz eleget a törlesztési kötelezettségének, az a felmondásra alapot adó, súlyos szerződésszegésnek minősül. Ilyen esetben a felmondásra okot adó körülmény a törlesztés elmaradása, ezért az jogszerű lesz attól függetlenül, hogy a felmondólevél nem tartalmazza pontosan a hátralék összegét.
[20] Összességében megítélése szerint a felmondás érvényes volt, arra a felperesek szerződésszegő magatartása okán került sor a felek közötti szerződésben rögzített feltételek betartásával, ezért az alkalmas volt a felperesekkel szemben joghatás kiváltására, amely a szerződés megszűnését eredményezte.
[21] Az elsőfokú bíróság részletesen vizsgálta továbbá a perbeli szerződésnek a másodlagos kereseti kérelemmel érintett 8.1.-8.4. alpontjait, és valamennyi kapcsán alaptalannak ítélte a felperesek által azok tisztességtelensége körében előadott hivatkozásokat.
[22] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság – az elsődleges kereset tekintetében részben eltérő indokok mellett, a másodlagos kereset kapcsán maradéktalanul egyetértve az elsőfokú bíróság indokaival – az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
[23] Az elsődleges keresettel összefüggésben hangsúlyozta: az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen hivatalból azt kellett volna vizsgálnia, hogy a perbeli esetben a megállapítási kereset előterjesztésének feltételei fennállnak-e. Érdemben a keresetet csak akkor vizsgálhatta volna, ha megállapítja e feltételek fennálltát.
[24] A másodfokú bíróság felhívta a Pp. 172. § (3) bekezdését, és kifejtette, hogy annak értelmében csak valamely jog vagy jogviszony fennállásának, vagy fenn nem állásának a tárgyában terjeszthető elő megállapítási kereset, tényre vonatkozóan nem. A törvény e szakaszban az előterjeszthető kereseti kérelmek fajtáit és előterjeszthetőségük feltételeit rögzíti. Ez nem érinti az egyéb törvény által megengedett, úgynevezett sui generis megállapítási keresetek előterjeszthetőségét. Olyan tartalmú kereseti kérelem azonban, hogy „a felmondás érvénytelen”, a Pp. 172. § (3) bekezdésében írtaknak nem feleltethető meg, mert nem jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítására irányul. Ekként a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsődleges kereseti kérelem elutasításának van helye.
[25] A másodlagos kereseti kérelem tekintetében a másodfokú bíróság mindenben egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében a szerződés 8.1.-8.4. alpontjainak tisztességtelenségével kapcsolatban kifejtett indokokkal.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[26] A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő – a felülvizsgálati tárgyaláson pontosított – felülvizsgálati kérelmet, amelyben az elsődleges keresetüket elutasító ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezését és e körben a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérték annak megállapításával, hogy a perbeli felmondás jogellenes. Másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérték. Álláspontjuk szerint az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése az ügy érdemére kihatott. A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is előterjesztettek.
[27] A felperesek megsértett jogszabályhelyként felülvizsgálati kérelmükben a Pp. 172. § (3) bekezdését és 342. §-át, a DH2 tv. 5. §-át és 6. §-át jelölték meg. Hivatkoztak az 1385/2019 (VIII. 1). és a 3019/2017.(II. 17.) AB határozatok, a 4/2021. PJE és az 5/2013. PJE határozatok, valamint az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésének és XXVIII. cikk (1) bekezdésének a megsértésére is.
[28] A felülvizsgálat engedélyezését arra tekintettel kérték a Pp. 408. § (1) és (2) bekezdéseinek alapján, hogy álláspontjuk szerint a jogerős ítélet értelmezése eltér az 5/2013. PJE és a 4/2021. PJE határozatok rendelkezéseitől.
[29] A felperesek az ügy érdemét illetően az említett jogegységi határozatok mellőzésére utaltak, kiemelve, hogy a 4/2021. PJE határozat szerint a DH2 tv. szerinti elszámolás nem zárja ki, hogy a bíróság a polgári jog anyagi szabályai szerint utólag vizsgálja, alapos volt-e a pénzintézet részéről a szerződésnek az adós fizetési késedelmére alapított felmondása. Kiemelték: tévesen rögzítette az elsőfokú ítélet, hogy „a DH2 tv. szerinti elszámolást utólag automatikusan az adós szerződésszerű teljesítésének nem lehet tekinteni”. Arra is hivatkoztak, hogy az elsőfokú ítélet ellentmondó adatokat rögzített a felmondásig lejárt tartozásról.
[30] Értelmezhetetlennek tartották, hogy a 2010., illetve a 2011. évi felszólításokhoz képest egy-két évvel későbbi felmondást milyen jogszabály alapján tekintette a bíróság felmondás előtti fizetési felszólításnak, mivel annak a felmondást megelőző 3 hónapon belül kell többször megtörténnie.
[31] Érvelésük értelmében téves a másodfokú bíróság álláspontja arra nézve, hogy a Pp. 172. § (3) bekezdése alapján elsődleges keresetüknek meg kellett volna felelnie a megállapítási keresettel szembeni eljárásjogi feltételeknek. E körben a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 24. § (1) bekezdésének c) pontjára, és az 5/2013. PJE határozat 1. pontjára utaltak. Arra is kitértek, hogy a Pp. 172. § (3) bekezdése a „lex generalis” a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:80. § (3) bekezdése (tartalmilag a régi Ptk. 239/A. §-a) lex specialis szabályához képest.
[32] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme érdemben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[33] A Kúria elsődlegesen azt rögzíti, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott elsődleges kereset tárgyában indult per a Pp. 7. § (1) bekezdés 18. pontja szerinti vagyonjogi pernek minősül, tárgyának értéke azonban meg nem határozható, az első- és a másodfokú bíróság döntése pedig eltérő jogi indokokon alapult, ezért a felülvizsgálati kérelem előterjesztése a Pp. 408. § (1) és (2) bekezdése alapján nem volt kizárt, így a felülvizsgálat kivételes engedélyezése iránti kérelem előterjesztésére nem volt szükség.
[34] A felperesek felülvizsgálati tárgyaláson pontosított felülvizsgálati kérelmére tekintettel a Kúria rögzíti továbbá, hogy a felülvizsgálati kérelem nem érintette a másodlagosan (a perbeli szerződés 8.1.-8.4. pont alpontjaiban foglalt szerződési feltételek tisztességtelenség miatti érvénytelenségének megállapítása iránt) előterjesztett keresetet elutasító jogerős ítéleti rendelkezést. Erre tekintettel a felülvizsgálat tárgya az így meghatározott felülvizsgálati korlátokra [Pp. 423. § (1) bekezdés] tekintettel az elsődleges keresetet elutasító jogerős ítéleti rendelkezés volt, kiterjedően az elsőfokú ítéletre is.
[35] A fentiek szerint meghatározott felülvizsgálati keretek között eljárva a felülvizsgálat eredményeként a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálattal támadott részében az alábbiak szerint jogszabálysértő, ezért a felülvizsgálati kérelem alapos.
[36] A másodfokú bíróság tévesen értelmezte a felperesek – megfogalmazásában valóban nem kellően pontos, a „felmondás érvénytelenségének megállapítására” irányulóként előadott, de tartalmilag egyértelmű – keresetét és minősítette azt a Pp. 172. § (3) bekezdése által meg nem engedett megállapítási keresetnek.
[37] A felperesek elsődleges keresete – a tartalom szerinti elbírálás elvére [Pp. 110. § (3) bekezdés] tekintettel – nem az alperes felmondása „érvénytelenségének”, hanem jogellenességének megállapítására irányult. A felmondás a szerződésszegés jogintézményéhez (azaz a szerződés teljesítésének létszakához) kapcsolódik, alapvető joghatása, hogy az érintett felek közötti jogviszony megszüntetését eredményezi [régi Ptk. 321. § (1) bekezdés]. E joghatás kiváltásához a felmondás jogszerűsége szükséges, amit az adott szerződés érvényes rendelkezései és az irányadó jogszabályok alapján kell megítélni. Ez a megítélés fejezhető ki annak megállapításával, hogy a felmondás jogszerű vagy jogszerűtlen (utóbbival azonos tartalmú kifejezéssel élve: jogellenes).
[38] A felmondás fenti kötelemszüntető funkciójából pedig következik, hogy jogszerűtlensége (jogellenessége) egyúttal a jogviszony fennállását (a támadott felmondás által meg nem szüntetett voltát) is jelenti. Perjogi értelemben tehát a felmondás (helyesen) jogszerűtlensége (másképpen: jogellenessége) iránti kereseti kérelem (petitum) szükségszerűen magában foglalja a felmondással megszüntetni szándékozott jogviszony fennálltának megállapítása iránti kereseti kérelmet is, amelynek előterjesztése a Pp 172. § (3) bekezdése értelmében nem kizárt.
[39] A Kúria megjegyzi, az, hogy a felmondás megfelel-e a szerződés vonatkozó rendelkezéseinek és az irányadó jogszabályoknak, vagyis jogszerű vagy jogellenes-e, nyilvánvalóan nem ténykérdés, hanem jogkérdés.
[40] A másodfokú bíróság mindezekre figyelemmel tévesen minősítette a felperesek elsődleges keresetét a felmondás mint „tény” fennállásának megállapítása iránti, a Pp. 172. § (3) bekezdése körében meg nem engedett keresetnek, amiből következően jogszabályt sértve utasította el azt önmagában ezen okból. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor nem bírálta el érdemben a felperesek elsődleges keresetét elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés elleni fellebbezést.
[41] Az elsőfokú ítélettel kapcsolatban a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság jogi álláspontja nem áll összhangban az elsőfokú ítélet meghozatala után (de a másodfokú ítélet meghozatala előtt) a Kúria Jogegységi Tanácsa által 2021. március 12-én hozott, a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződések felmondása jogszerűségének megítéléséről szóló 4/2021. PJE határozatban (a továbbiakban: PJE határozat) foglaltakkal (közzé téve a Magyar Közlöny 2021. évi 90. számában 2021. május 17-én, továbbá a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján).
[42] Az elsőfokú bíróság ugyanis nem látott lehetőséget arra, hogy a DH2. tv. szerinti tisztességtelenül felszámított összeget – a felperesek hivatkozásával ellentétben – előtörlesztésként vegye figyelembe, és ennek alapján állapítsa meg, hogy a felmondás időpontjában volt-e a felpereseknek fizetési hátraléka, erre tekintettel olyan mértékű szerződésszegése, amely jogszerűen megalapozhatta az alperes azonnali hatályú felmondását.
[43] A jogegységi tanács a PJE határozatban megállapította: „A devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződések részleges semmissége miatt szükséges elszámolási kötelezettséget előíró 2014. évi XL. törvény szerinti elszámolás nem zárja ki, hogy a bíróság a polgári jog szabályai szerint utólag vizsgálja, hogy alapos volt-e a pénzintézet részéről a szerződésnek az adós fizetési késedelmére alapított felmondása.”
[44] A PJE határozat indokolásának IV. pontjában részletesen levezetett álláspont értelmében a DH1 tv. szabályozási céljából és a DH2 tv. funkciójából adódóan – figyelemmel az elszámolás módszertani kérdéseit, gyakorlati-technikai lebonyolítását szabályozó 54/2014. (XII. 10.), 42/2014. (XI. 7.), valamint 58/2014. (XII. 17.) MNB rendeletekre, továbbá az Alkotmánybíróság 3019/2017. (II. 17.) és 3330/2020. (VIII. 5.) AB számú határozataira is – a jogalkotónak a DH2 tv. szerinti elszámolással nem volt célja a DH2 tv. hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződések felmondása jogszerűsége kérdésének megítélése, az e törvényben és a kapcsolódó MNB rendeletekben meghatározott elvek és módszerek szerinti elszámolás tehát nem érinti a szerződés pénzügyi intézmény által közölt korábbi felmondásának jogszerűségét, amit helyesen a polgári jog egyéb, általános szabályai alapján kell megítélni (PJE határozat indokolás IV/3. pont).
[45] A kifejtettekből következően a Jogegységi Tanács úgy ítélte meg, nincs akadálya annak, hogy a fogyasztó a felmondás jogellenességének, a jogviszony fennállásának megállapítása iránt keresetet indítson. Ebben a perben érdemben vizsgálható, hogy a felmondásban megjelölt indok fennállt-e és alkalmas volt-e arra, hogy a jogviszony megszüntetését megalapozza, a felmondás pedig mindezekre figyelemmel alapos volt-e (PJE határozat IV/4. első bekezdés).
[46] A PJE határozat IV/8. pontjában a Jogegységi Tanács rögzítette továbbá, hogy a fentiekkel ellentétes álláspontot tükröző ítéletek nem követhetők.
[47] A Kúria rámutat arra is, hogy a PJE határozat IV. részében – különösen annak 6. és 7. pontjaiban – írt elszámolási metódus figyelembevételével állapítható meg az adott szerződés fizetési késedelemre alapított felmondásának jogszerűsége.
[48] Az elsőfokú bíróság ezt az elszámolást nem végezte el. Erre tekintettel megalapozatlanul állapította meg tényként ítéletének [46]-[47] pontjaiban az adós felperesek súlyos szerződésszegését és az alperes felmondásának az „érvényességét” (a fentebb írtak szerint helyesen: jogszerűségét).
[49] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, amelyre tekintettel a felek felülvizsgálati eljárási költségeit csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróságnak kell döntenie [Pp. 424. § (4) bekezdés].
[50] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak az elszámolás tekintetében a megalapozott tényállás megállapíthatósága érdekében be kell szereznie a felek közötti felülvizsgált elszámolást (a tisztességtelenül felszámított összeg aggálytalan megállapítása céljából), továbbá az alperest tételes, számszaki kimutatás csatolására kell felhívnia egyrészről a szerződéskötés időpontjától kezdődően a felmondásig terjedő időtartam alatt a felpereseket a tisztességtelenül felszámított összegek nélkül terhelő havi törlesztőrészletek kimutatására, másrészt ugyanezen időszakra vetítve a felperesi teljesítések (törlesztések) kimutatására, a törlesztőrészletek egyértelmű összegének és a törlesztési időpontoknak a konkrét megjelölésével. A beszerzett tényadatok rendelkezésre állását követően kell elvégeznie az elsőfokú bíróságnak a felperesek befizetéseinek az aktuálisan előírt havi tartozásokra vetített elszámolását úgy, hogy az időközben, a tisztességtelenül felszámított összegekre teljesített befizetéseiket a PJE határozatban írtak szerint el kell számolnia a javukra.
[51] Az így – törlesztésenként – végigvezetett elszámolás eredményeként kerülhet az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy meghatározza, a felpereseknek volt-e fizetési hátraléka a felmondás időpontjában, ha volt, konkrétan milyen összegű, és az – az arányosság követelményére figyelemmel (PJE határozat 7. pont) megítélt szerződésszegésként – jogszerűvé tette-e a felperes azonnali hatályú felmondását.
(Kúria Gfv.VI.30.426/2021/7.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás